Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-24 / 4. szám
2 1904. január 24. iparárugyár létesítése s működése révén közgazdasági s szoczialis szempontból véve megbecsülhetlen értékű intézménynyel gazdagodott. egész leikéből fűzi ezen köszönethez az ő igaz háláját is. T a n ü g y. A gyulavárii állami iskoláról. Tekintetes Szerkesztő Ur! Becses lapja folyó évi 1-ső számában „Karácsonyfa Gyulaváriban- czimmel egy közlemény jelent meg, a mely a gyulavárii községi óvodában az 1903. évi deczember hó 23 án lefolyt karácsonyfa ünnepélyen és a gyulavárii iskolás gyermekeknek gróf Almásy Dénesné Öméltósága kegyessége folytán juttatott ajándék könyvek felemlitésén kivül — a melynek minden szavát a legnagyobb készséggel magamévá teszek — a tanulók korpótlékát illetőleg, főként pedig az állami iskolák tanulóinak vallásos oktatásáról, ebből kifolyólag az állami iskolákban hitoktatást teljesítő egyének működéséről olyan bírálatot tartalmaz, a mely a valóságnak sok tekintetben nem felel meg s a melyeket, mint alaptalan híreszteléseket az igazság érdekében, főként pedig a tisztelt olvasóközönség tájékoztatása szempontjából elhallgatni helytelen dolog lenne. Azért mély tisztelettel kérem tekintetes szerkesztő urat, hogy ezeu czikkem- nek becses lapjában helyet adni kegyeskedjék. Szerkesztő ur szives jóindulatában és pártfogásában bizva — soraim közléséért — előre is fogadja hálás kö- szönetemet. Azt írja nevezetesen „r~1“ fent említett czik- kében, hogy „a felekezeti tanítóknak nem érkezett meg a kriszkindlijük, ők maradtak korpótlék nélkül és a téli szezonban szokásos megemlékezés nélkül, mig az államiak mind a kettőt megkapták.“ Hát igen tisztelt uram, a korpótlékra vonatkozó állítása nem felel meg a valóságnak. Nem pedig azért, mert több felekezeti tanítót ismerek, akik már jóformán el is felejtették, hogy a részükre kiutalt korpótlékot nemcsak hogy felvették, de el is költötték. Hogy pedig az államiak nem kapták meg korpótlékukat, példa vagyok rá én is, pedig nálam is elkelne az ; hogy az államiak megfogják kapni, az bizonyos; de az is éppen olyan bizonyos, hogy a felekezeti tanítók közül azok is, a kik abban még nem részesültek, szállni az udvarra, oda a pipegő csibék közé szaladozni, játszani vágynak szabadon. Bohó gyereknépség, puha, pelyhes fészkedből kivágyódol a kemény udvarra, hol annyi a veszedelem, ahány a pillanat. En is voltam ilyen bohó gyerek, én is vágyódtam ki, ki a puszta mezőre lepkék után futni, fákat mászni, bokrot bújni. Oda vágytam a nagy világba, a zajba, hol szabadon lehet tenni. Azt hittem, a nagy világ csak a szőlőhegyekig terjed, meg az erdővel fedett Gara- bonczásig. Úgy beláttam én is a vágyaim világát kis házunk tornáczárói, mint ti, apró fiókák az udvart kis fészketek ablakából. Aztán elértem vágyamat, kirepültem fészkemből a mezők világába . . . onnan is el, túl a szőlőhegyeken, a Garabonczáson, el, a messze nagy világba, a zajba. Régen volt az ! Vágyom, visszavágyom a régi édes fészekbe s ha kék hegyeket látok messzünnen feltűnni, megrezdül a szivem s köny ül a két szememre ... az a kis fészek jut az eszembe. Majd kirepültök ti is, csipogó fiókák, majd akkor fogjátok megtudni, hogy esztelenség kivágyódni a puha fészekből, majd akkor tudjátok meg, hogy mi volt a védő pelyhes bölcső, ha a vihar oda ver a bokor alá, a tüskék közé, majd akkor, ha a zsákmányleső vércse kiüldöz a messze pusztába el, el, ismeretlen vidékre, majd akkor tudjátok meg, ha keresni fogjátok az utat vissza hozzá, és nem találjátok többé ! A két tokos apró fiók csak csipog tovább s ez az udvar csendjében igen élesen hangzik. Egyszerre elfelejti az udvar népsége a félelmetes boczit, ki ott áll még most is az udvar kömeg fogják azt kapni és megkapták volna az ön fel- jajdulása nélkül is. A téli szezonban szokásos megemlékezés alatt, hogy mit gondol czikkiró ur, nem árulja el. Miért nem nevezi nevén a gyermeket ? De lássuk csak tovább. Azt mondja azután czikkiró ur. hogy az ő községében két állami tanító tanít öt osztályt, mig a felekezeti tanítók — szintén ketten — négy-négy osztályt vezetnek. Tehát a két állami tanító öt osztályt tanít, a felekezetiek meg csak négyet és mégis az államiak munkáját kevesek, holott öt osztálynak csak bővebb talán a tananyaga, mint négynek. Abban azonban tökéletesen igaza van, hogy két, illetőleg három osztályt tényleg könnyebb tanítani, mint négyet. De ha az állami iskolánál levő osztály elosztást csakugyan praktikusabbnak találja, ha az ezen beosztás mellett végzett munkáját azoknak a tanítóknak annyira keveseli, megpróbálta-e, vagy egyszer is az iskolaszéke elé javaslatot terjeszteni és kérni, hogy a tanítás eredményessége és a tanítók munkájának könnyebbé tétele végett az eddigi osztály beosztást akképen változtathassa meg, hogy egyik-egyik tanítóra csak két osztály jusson, tehát vegyes osztályuk legyen. Én úgy gondolom, hogy ezt nem tette. Ha tehát az ön nemtörődömsége az oka munkája nehezebb voltának, miért kellett ezzel is előhozakodni ? Avagy a nagy iskolák erkölcsét illetőleg vannak aggályai? Ilyen okot — ha a gyermekek kellő felügyelet és ellenőrzés mellett vannak — a mindennapi iskolában mi nem ismerünk, a minthogy nem ismernek a felekezeteknél sem a legtöbb olyan helyen, a hol két vagy három tanító működik. Azt mondja tovább czikkiró ur, hogy a felekezeti tanító „nem hanyagolhatja el a vallás és énektanítást sem, igy vallásosabbá nevelik a népet. Vallás nélkül az ember boldog nem lehet; a vallásos ember jobb hazafi is. mint az, aki — vallást csak til-tul a nagyjából, jóformán csak híréből ismeri.“ Abban igaza van önnek igen tisztelt uram, hogy a felekezeti tanító nem hanyagolhatja el a vallás és énektanítást sem, de az az állami meg még kevésbbé, mert arra ezt a feladatot nem is bízzák. Nem ugyan a tanítók munkájának könnyítése végett, hanem a hitfelekeze tek iránti előzékenységből. A vallástan tanítása azonban nem tévesztendő össze a valláserkölcsi neveléssel, a mely az államiaknak is hivatalukból folyó kötelességük. De ha nem a tanítók, hát kik azok a fizetéses hitoktatók az állami iskolában, a kin — _______________ BÉKÉS___________________ ze pén s oda kezdenek figyelni az eresz alatt rejtőzködő fészekre. Felnéz az öreg tyuk, a fiai jutnak eszébe, az apró, sárga bolyhos csibék. Az erős csipegés nem tetszik neki, körülnéz az égen, hogy nem lát-e ott valami ragadozó madarat, héjját, vércsét. Az ég tiszta, még felhő se úszik rajta. Da hátha mégis közeledik valamelyes veszedelem, a gondos anyának mindennel számot kell vetni; szaporán kezd kottyolni s a gát felé siet, utána a kis gyermekei. Ott aztán meghúzódik, szétteríti két szárnyát s alábujik valamennyi apróság. Most már nyugodtan huzza be a fejét, de azért még mindig figyelmesen nézdegél az égre. A kosztros kakas is félre-félre billenti a fejét s fel-fel les, nagyot kiált, fölborzolja tollát és sarkantyúit megfeszítve áll készen a harczra. A tyúkok szétrebbennek, egyik-másik kotkodát csői is félelmében. A kacsák le-lekapják fejöke- s összefutva hápognak. A bari is mozdulatlanul áll, csak a szemével pislog hol a megriadt szárnyas népre, hol meg a boczira, mintha tanakodnék, hogy miért van ez a nagy riadalom a kis udvaron. Ekkor egy bozontos fejű apró gyerek tiyeg ki a pitvarajtón, nagy szakajtó van kezében, alig birja, csak úgy tántorog vele. Egyszerre vége az udvar népsége riadalmának, oda szalad valamennyi, még a kis boczi is nagyokat ugorva. Az eresz alá is beszáll egy kis madár, elhallgatnak a csipegő apróságok ott is, csak valami csendes csicsergés hallatszik le az udvarra, mintha a szülő játszadoznék, nevetgélne gyü- gyögő apró fiaival, édesen, csendesen. • czikkiró ur szerint — vallást csak til-tul. a nagyjából tanítanak s a kiknek keze alól kikerülő ifjú a , vallást csak híréből ismeri ? Azok a hitoktatók az ; illető hitfelekezetek lelkészei, papjai. Most már az a kérdés, hogy bizható-e avatottabb kezekre a gyermekek vallásos oktatása, mint a lelkészekére, a kiknek egyedüli hivatásuk a vallásosság terjesztése, a hitélet fejlesztése ? Nem a papok látják-e el vallásos okta- , tással a felnőtteket is ? Akkor miért ne nevelhetnének azok az állami iskola tanulóiból is jó egyház tagokat és hazafiakat ? Yolt-e ön uram azoknak a tanulóknak vallástani vizsgálatain ? A reformátusokén azt hiszem: igen. Mi alapon jutott arra a meggyőződésre, hogy azoknak vallástani tudása nem áll azon a fokon, mint a felekezeti iskolában? Hiszen a tiszántúli egyházkerület tanterve által kiszabott tananyag teljesen feldolgoztatott! Sőt az állami iskolában öt osztály lévén, tehát ebből is az következik, hogy abban a vallás oktatás is mélyebb, életre kihafobb, mint az említett felekezeti iskolában, mivel ott csak négy osztály tananyagát tanítják — lévén csak négy osztályú az iskolájuk. Vagy talán a más vallásu tanulók vallás oktatásával nincs megelégedve ? Hallotta-e azok vizsgálatát? Nem. Hogyan tehet akkor bírálatot olyan dolog felől, a melyet sem nem látott, sem nem hallott ? Vagy abból vonta le alaptalan állítását, hogy a róm. kath. és gór. keletiek hitoktatója hetenként egyszer, nagy ritkán akadályoztatásuk esetén — két hétben jönnek vallástant tanítani ? A növendékek kevés száma miatt ez is megengedhető, sőt a következő órán az mindig pótolva van, aineny- nyiben az egy óra helyett másfél, sőt két óráig is tart a hitoktatás. Azt mondja meg most már igen tisztelt czikkiró ur, hogy különb lenne-e a róm. kath és gör. kel. úgyszintén az ág. hitvallású tanulók vallásoktatása, ha azok a felekezeti iskoláb <n végeznék tanulmányaikat ? Törődne-e a református egyház azok vallás oktatásával s járatna-e azok részére fizetéses hitoktatókat, mint az állami iskola? Bizonyára nem. Akkor kérem, ön nem illetékes az állami iskolai vallásos oktatást lecsepülni. Az igazság megvilágítása czéljából ennyit kívántam a tisztelt olvasó közönség tudomására hozni és ezzel a magam részéről ez ügyet befejezettnek tekintem. Tekintetes szerkesztő urnák ismételten kifejezve hálás köszönetemet, maradok kiváló tisztelettel: Egy állami tanító. Hírek. Kinevezés. A vármegye főispánja Jantyik Mihályt, a gyomai járásba beosztott szolgabirót, tiszteletbeli főszolgabíróvá nevezte ki. Jóváhagyás. A belügyminiszter a tótkomlósi iparoskor felosztása tárgyában hozott- harározatot jóváhagyta. Dr. Karácsonyi János egyetemi tanár. A nagyváradi „Tiszántúl“ biztos értesülése szerint dr. Karácsonyi János, a kitűnő s nagy tudásu történetíró. városunk jeles szülötte, a Rapaics Rajmund lemondásával, illetve kanonoki kinevezésével megüresedett egyháztörténolmi tanszékre egyetemi tanárnak fog kineveztetni. A Pálnapi vásár alig látszik meg a város külszínén. Sertésfelhajtás — a vészhez képest — még elég nagy számban volt, határozottan nagyobb, mint egy évtized óta bármelyik téli vásárunkon. Ez csak azt bizonyítja, hogy ha valami csoda történnék, nevezetesen ha a sertésvész megszűnnék, a gyulai téli vásár egyszerre visszanyerné régi jelentőségét. Szarvasmarha felhajtás a lgminimali- sabb volt, amit azonban felhajtottak, jó s gyenge jószág egyaránt, soha nem tapasztalt magas árakon kelt el. A részletes vásári tudósítást lapunk köz- gazdasági rovatában közöljük. Időjárásunk határozottan megenyhült és úgy látszik, hogy a nagyobb hidegek a tél hátralevő folyamán nem fognak többé beállani. A múlt héten sok eső hullott le, úgy, hogy a sár csaknem feneketlenné vált, más részről azonban a lehullott csapadékra nagy szükség volt, miután a fagyok következtében a földek nagyon kivoltak száradva és a vetések erősen sínylették a téli nedvesség hiányát.
