Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-26 / 26. szám
J 1904 junius 26. BÉKÉS 5 dékkal 1 hónapra 2 kor. 40 fill., negyedévre 7 kor., félévre 14 kor. Mutatványszámot kívánatra szívesen küld a „Magyar Hírlap“ kiadóhivatala V., Hon- véd-utcza 10. Valóságos képes album mostanában a „Budapest“, ez a régi, ösmert napilap. Eddigi szokásától eltérőleg újabban a czimképen kivül, a lap belsejében is naponként számos illusztrácziót hoz, amelyek mind alkalom szerüek és művészi kivitelűek. Nemcsak szövegben, hanem Ulusztrácziókban is sorra megösmerteti a hazai és külföldi eseményeket, újabb találmányokat, középületeket, szobrokat, nevezetesebb férfiakat; szóval mindent, ami közérdekű. Az 0J0sz--japán háborúból már eddigeló több mint ötszáz képet hozott, El kell ismernünk, hogy a „Budapest“ e tekintetben egyedül áll összes hazai újságjaink közt. De a „Budapest“ máskülönbn is megérdemli azt a nagy népszerűséget, melyben részesül. Eleven, szolid, jól szerkestett lap. Yezér- czikkei tanulságosak ; tárczái érdekesek ; hírei frissek és megbíztatok; regényei érdekfeszitőek. Nagy érdekességet kölcsönöz a lapnak az „Uj-Budapest“ humorisztiku8 hetimelléklet, telve sziporkáié élczek- kel. A lap minden előfizetője karácsonykor ajándé kul pompás naptárt kap. S a sok illusztráczió, a gazdag tartalom daczára a „Budadapest“ aránylag nagyon olcsó lap. Elő^zetési ára egy hóra esik 2 korona, negyedévre 6 korona. Mutatvány számot kívánatra bárki ingyen kaphat. Előfizetések s megrendelések a „Badepest“ kiadóhivatalához (Budapest IV., Sarkantyus-utcza 3. sz. intézendők. Japán-magyar nyelvrokonság A diadalmas japánok rászolgálnak arra a latin közmondására, hogy fegyverzajban elnémulnak a múzsák. Ugyanis a tokiói egyetem ősz tanára : Nismu Manuru, a mikádó megbízásából tegnap negyvenhét napi ut után, Budapestre érkezett, hogy itt a japánmagyar nyelvrokonság ügyében mélyieható kutatásokat tegyen. A tanár erre az útjára már régen készül, a magyar nyelvet évek óta tanulmányozza s hogy folyékonyságra tegyen szert, több magyar lapot járatott Tokióba. E lapok közül tegnap az »Egyetértés« szerkesztőségében tett látogatást és kérte, hogy mutassák be úgy Kossuth Ferencinek. — kinek politikai czikkeit rendesen olvassa, — mint Eötvös Károlynak, kinek az »Egyetértés«-ben olvasott müveiből elragadtatással beszélt. Szerinte a világirodalom kevés olyan emlékiratot tud felmutatni, mint Eötvösnek a »Nagy főur« czimü munkája, melyet japán nyelvre lefordítani szándékozik. Az ősz tanár általában igen elismerőleg nyilatkozott a magyar irodalomról és napi sajtóról, melynek olcsóságát feltűnőnek és páratlannak találta. „Az olyan napilapok, melyek ekkora terjedelemben jelennek meg, mint az önök lapjai s a politikán kivül annyi közhasznú tájékozást nyújtanak a gazdasági élet, a művészetek és az irodalom köréből, mint például az »Egyetértés«, Japánban 3—4-szer akkora árba kerülnek« — igy szólt Nismu Manuru és alig akarta elhinni, hogy az »Egyetérlés«-t Magyarországon 3 és ’/2 japán jex-ért, azaz 7 koronáért kapni lehessen. — Az »Egyetértés« egyébként még ennél is olcsóbban, kedvezményes árban kapják papok, tanárok, katonatisztek, állami és vasúti tisztviselők, tanitók, jegyzők, körorvosok Kedvezményekben is előljár az »Egyetértés« : a hölgyek olvasmányai, a »Divatszalon«-!. negyedévi egy forintéit adja a kiadó- hivatal. Különösen szép lesz az »Egyetértés ezidei karácsonyi ajándéka : »A nagy háború« czimü remek dÍ8zmü. Az »Egyetértés« kiadóhivatala IV., Vármegye utcza, 11. szám alatt van. A „Budapesti Újságírók Egyesülete11 segély alapja javára egy Almanacht ad ki. melyben 100 magyar iró munkája fog megjelenni és 25 neves festőművész festményei mint különálló műmellékletek lesznek a műben. Az Almanach igazán szemet és lelket gyönyörködtető nagy ulbumalaku diszmü lesz és pontom 5 írtba kerül. Megrendelések a „Buda pesti Újságírók Egyesülete Almanachja, kiadó- hivatalához küldendők, Budapest, VII., Károly-körut 9. Mutatóul közöljük Herczeg Ferencz fenti czikkét, melyet az Almanach számára irt. »A Zenélő Magyarország« zongora- és hegedü- zenemüfolyóirat most megjelent XI. évfolyam 12. füzete tartalmazza a következő szép zenemüujdon- ságokat : I. Lányi Ernőtől. Két uj hangulatos magyar dalt : „Kit szeretnék, ha téged nem“ és „Ne mondd nekem, hogy szeretsz." II. Szoyer Ilonkától, a m. kir. opetaház közkedvelt művésznőjétől egy bájos és finoman szőtt, dallamos „Impromtu“t, zongorára. III. Linka Oamillitól, a keringőiről hires komponistáról egy, máris minden czigányzene- kar műsorán hallható szép „Porfir indulót“ zongorára. Ily gazdag tartalommal jelenik meg ezen, minden zenekedvelőnek kiváló fontosságú zenemű- folyóirat minden egyes füzete, úgy, hogy előfizetői az érdemesebb zenemüveket, — melyek az év leforgása alatt megjelennek, — a havonta kétszer megjelenő füzetben kapják. Előfizetési ára egész évre (24 füzetre) 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre (6 füzetre) 3 kor. Előfizethetni a most folyó II. évnegyedre, valamint az előző évnegyedekre is, a „Zenélő Magyarország“ (Klökner Ede) zenemü- kiadóhivatalában Budapest VII, József-körut 22/24, hol egyúttal minden nyomtatásban megjelent zenemű a legolcsóbban megszerezhető. Színház. A lefolyt héten sem csapott magasabb hullámokat a gyulai szinpártolás, egy-két teltebb házat kivéve az átlag a félig telt háznál maradt s igy akárhogy szépítsük is a dolgot, az idei saison gyengén sikerült. Talán még gyengébben a tavalyinál. S ha e jelenség okát kutatjuk, önkéntelelenül is eszünkbe jut, hogy hány család járhatna Gyulán színházba s hányán vannak, kiknek anyagi tehetségük és erkölcsi kötelességük lenne, a színészet pártolásával a magyar kultúra oltárán áldozni, de akik ezen kötelességüket nem értik, nem érzik, lelki szükségletük nincs, a színház iránt nem érdeklődnek, szűk látáskörükkel a garas szerzés örömén túl nem terjeszkednek, szóval az intelligenczia teljes hiányával bírnak. — Paradoxon, hogy nemcsak jómódú polgárok, iparosok, kereskedők, hanem intelligens emberek között, magasabb rangú, kedvező anyagi körülmények közt levő tisztviselők közt is akadnak ilyen intelligenczia híjával levő emberek, akik felől felfordulhat Thalia szekere. Azonban végeredményben is ezeknek igazuk van. — Nekik még iskola kellene és nem színház, hogy egy kis lelki nevelést, szellemi képzettséget szerezhessenek maguknak, mely a színházi művészet szeretetének előfeltétele. S addig, mig az elmék igy általában meg nem tisztulnak és a lelkek fel nem emelkednek, addig komoly szinpártolásról Gyulán nem lehet szó, csak arról, hogy „meddig bírja“ az a publikum, mely magára hagyatva, évről-evre felváltás nélkül, egymaga viseli a kulturális adót, erején felül, sokszor anyagi megerőltetessel pártolja a színházat. E héten pedig már a heti műsor ellen sem lehetett kifogást tenni. Egy szenzácziós operettujdonságot, az »Aranyvirág«-ot, két érdekes szinmüujdonságot, a »Simonyi óbester«-t és a »Sursum corda«-t, a lefolyt színházi esztendő eseményszámba menő újdonságait volt alkalmunk megismerni ; a hét elejét Szombaton a Somogyi fellépte, a »Váljunk el« »Des Prunellest«-jében, a hét végét a közönség ked- vencz baritonjának, Horváth Kálmánnak jutalomjátéka tette érdekessé. — A jövő hét ismét gonddal összeállított, vonzó műsorral bir s a Bérczy és a Szathmáry, a színház két jeles tagjának jutalomjátéka van hivatva, egy kis élénkséget kelteni. A lefolyt hétről tudósításaink a következők : Váljunk el. A szinmüirodalom tömegesen termeli a világot jelentő deszkáknak az anyagot. Jót, roszat vegyesen. S e siker sokszor a pártjára szegődik a rosznak s elmarad a jótól. De az idő kiegyenlíti az Ízlés e megtévelyedése által okozott igazságtalanságokat s meghozza a sikert, az igazi sikert a jónak s kirostálja a roszat. így tűnnek le a rövidéletü szenzá- cziók nyomtalanul s csak az marad meg, ami igazán becses, értékes és élvezetes s ezeket a reprise- ket miudig örömmel nézi meg a közönség. Ilyen a «Váljunk el« is. Nem uj darab, de mindig uj marad. Igazi értékes vígjáték, melynek nemcsak sava, borsa, hanem magva is van, amelynek hatása alatt nem üres szívvel távozik a közönség a színházból. A főszerepeket, Des Prunellest Somogyi, Cypriént Kovács Mariska játszották a darabban. Mindkettő hires, jó szerep, művészi megjátszást, intelligens felfogást, önálló művészi egyéniséget követel a színésztől s e követelményeknek úgy Somogyi, mint Kovács Mariska megfeleltek. E két szereplő játékán fordul meg a darab sorsa s Kovács Mariska finom nüanszokkal és remekül játszotta meg a férjébe visszaszerető asszonyka lelki átalakulását. Kitűnő Des Prunelles volt Somogyi, — akin egy cseppet sem volt észrevehető, hogy az igazgató teljesen abszorbeálja benne a színészt, amiért különben nagy kár, mert Somogyi a magyar Thália legkiválóbb alakitói közé tartozik. — A többi szereplők is mind hozzájárultak a sikerhez. Felemlíthetjük közülük Tóth Eleket (Ademár), Bognárt, Szabó Irmát. Bajusz. Vasárnap este a /Bajuszí-t láttuk az idei szezonban harmadszor. Érdekessé tette ezt az estét az uj szereposztás, B. Koppány Margit helyett Feledy Boriskát, a berekedt Szathmáry helyett Tihanyit láttuk, mindkettő kitünően bevált szerepében s sok tapsot érdemeltek és kaptak is. Simonyi óbester. Történelmi darabot irni nem könnyű dolog s ez az oka, hogy nagyon vegyes érzelmekkel távoztunk hétfőn este a színházból, ahol ez este a történelmi érzékünket sértették meg operette-motivu- mok szerint épPett történelmi darabbal. Simonyi óbester óriási trombitálás közt megjelenik Marcigny városában, káromkodva rettenetesen a színpadon, ahol csupa hülyék és ravasz asszonyok fogadják a nagy, világot vezető franczia nemzet részéről. Simonyi óbester és a tisztek aztán nekiesnek az élvezeteknek és' asszonyi befolyás alá kerülnek úgy, hogy végre a tekintély érdekében is távozni kell nekik nemcsak Marcignyből, de a színpadról is, mert a közönség a fokonkint hanyatló darabot, — amelynek hőse három felvonáson keresztül tulajdonképen semmit sem csinál, — agyonunja. Különösen bántó a franczia nemzet képviselőinek megrajzolása, kiket ilyen óperettalakokká degradálni, igazán szerencsétlen gondolat volt. A darab előadása pedig mi kívánni valót sem hagyott fenn. Szerémy Gizella a ravasz, kaczér márkinőt igen jól játszotta meg s Klenovics (Simonyi), egyéniségéhez jobban illenek az ilyen keményebb szerepek, kitűnő alak volt, jól is játszott, különösen szépen szavalt helyenkint, de maga a szerep nem ér sokat. Különösen lehetetlen alak volt a darabban Rivellores, kit Tóth Elek személyesített, aki az egyetlen »férfi« a francziák részéről, de olyan ostoba helyzetben, hogy sajnálja az ember, hogy ennek a hősnek szalon eziezusként kell itthon dorombolni. A mellékalakok sikerültebbek, Tihanyi, Bognár, Agnelli sok megérdemelt tapsot kaptak s Bérczy pompásan alakította az öreg franczia parasztot. Lotti ezredesei Kedden a »Lotti ezredesei«-t frissítették fel a színpadon s a kitűnő ötlettel megirt bohóság most sem tévesztette el hatását. Feledy Boriska igen tetszett Lotti szerepében s különösen ügyes volt a második felvonás változásaiban s táncza ; éneke, iátéka, toalettjei egyaránt tetszettek. Igen jó volt Désy (Rája), kinek ez a legjobb szerepe, tánczát is többször meg kellett ujráznia. A színigazgató kitűnő szerepét Krasznay, a tavalyinál sokkal nagyobb sikerrel, kedvvel és hévvel játszotta, nagy tetszés mellett. — Igen jók voltak az ezredesek, Tihanyi és Bérczy is. Az első felvonásban B. Horváth Irma, Désiné Zách Klára s Magdamutattak be egy olasz tánezot, a melyet, habár már a játék folytatásába kezdtek, a közönség tapsára megkellett ismételniük, nagy hatást érve el a balletbe is be illő művészi tánczukkal. A táncz betanításáért Bérczyne't illeti a pálma. Derekasan felelt meg hivatásának a kar és zenekar is s Mártonfiy György karmester dicséretet érdemel precíz dirigálásáért. Aranyvirág. A »Bobherczeg« méltó párja az »Aranyvirág«, sőt vannak sokan, a kiknek még jobban tetszett, mint a »Bobherczeg.« A meséjében nem valami különös s nem is uj, a zenéje azonban szép, s igen kellemes. A czimszerepet Feledi Boriska játszotta igen kedvesen, miért is többször nyiltszinen tapsot kapott s énekszámait többször megkellett ujráznia. Igen szépen énekelt s játékával általános tetszést aratott. Vlassák (Stone Ellen) ez este is érvényre juttatta kifejező játékkal párosult remek coloratur hangját, melyet a közönség nagy tetszéssel fogadott s sürü tapsokkal jutalmazta. Agnelly (Meriden Liz) elragadóan tánczolt, a mit a közönség kétszer is megakart vele ujráztatni. Horváth (Beppó) elejétől végig sikeresen játszott s igen szépen énekelt, Bérezi pedig mint angol milliomos eredeti alakításával vált ki. Dési (Potyoviev herczeg) sikerült játékát is megkell dicsérnünk. Rédei egy tapasztalatlan ifjú, kis szerepében ügyeskedett s Rába mint John az angol milliomos szolgája kis szerepét teljes sikerrel aknázta ki. Svihákok. Horváth Kálmán, a fősvihák, (mint ahogy ő magát igen találóan nevezte meg a közönséghez kibocsátott felhíváson,) jutalomjátéka alkalmából került színre Zihrer kitűnő zenéjü operetteje a „Svihákok“ csütörtökön este. Az idén még hétköznapon nem láttunk ilyen teltházat, mint ezen az estén. A mi nagyrészt a jutalmazandó iránt érzett rokon- szenvnek s művészi kiválóságának tulajdonítható. De meg is érdemelte a pártfogást úgy, a mint általában az azon esti előadás, a mely teljesen kielégítette a hozzája fü/ött várakozást. A remek zenén kivül, a mit a zenekar kitűnő vezetésének köszönhetünk, az előadás a legjobbak közül való volt. Horváth mint fősvihák elemében volt s olyan kedvvel játszott, hogy gyönyörűség volt nézni. Feledi Boriska mint fősvihákné, kitűnő alakítást mutatott be s pompás partnere volt a jutalmazottnak. A második felvonásban előadott táncz betétje nagyon pompás volt. B. Koppán Margit kedvesen játszott és énekelt.
