Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-22 / 21. szám
8 BÉKÉS 1904. május 22. Tüdőbetegségek gyógyítását idézi elő az első stádiumokban az előkelő orvosok által ajánlott »Si- rolin«. Előrehaladt esetekben is fentünő javulást eredményez. A »Sirolin« kellemes szaga és ize miatt felnőttek és gyermekek által szívesen vétetik és nem bántja a gyomrot, mint a oreosot és annak próparatuma. Ellenkezőleg, már rövid használat után javul az étvágy, az emésztés, és múlnak a tüdőbetegség tünetei. „Henneberg selyem“ csak közvetlenül, a gyárból hozatva valódi. — Fekete, fehér vagy színes 60 krajczártól II frt 35 krig méterenként Blúzoknak, kabátoknak a legalkalmasabb. — Ber- mentve és vámolva a házhoz szállítva. Dús választékú mintagyüjtemény postafordultával küldetik. Selyemgyár: Henneberg, Zürich. is 2—4 Kovács Sándor szegedi jó hírnevű zongorakészitö, a napokbau városunkba érkezik. Előjegyzéseket Dobay János könyv- kereskedése közvetít. A szini szezon a tegnapi nappal vette kezdetét Gyulán. Már tegnapelőtt itt voltak a színészek s tegnap délelőtt volt az első próba. A negyven előadásra terjedő szezon alatt, a társulat erőit ismerve és a repertoir változatosságát tekintve, érdekes és élvezetes szezonra van kilátás, ennyi újdonság talán sohse került össze egy szezonra, mint az idén. A „Színházi Újság“ is megjelent tegnap, melyben az összes az napi darabok meséi, a főbb szereplők darab szerinti kosztümös arczképei fognak később élvezetes olvasmányul és látnivalóul szolgálni a színházba járó közönségnek. A jövő bét műsora a következő lesz : Vasárnap délután Goldstein Számi, este Suhancz. Hétfőn délután Betyár kendője, este Sárga csikó. Kedden Takarodó. Szerda Faust, opera. Csütörtök Fedora. Péntek Csodagyerek. Szombat Faust. Sanatoriumi hangverseny. — 1904. május 15. — Feledhetetlen kedves estéje volt Gyula városának a múlt vasárnap este a színkörben. A legelső magyar causeur, Eötvös Károly tette nagyérdeküvé és élvezetessé ezt az estét, melyet a »József főher- czeg Sanatorium-Egylet« választmánya hozott össze e napra, Eötvös Károlyon kivül Somló Sándor, Ambrus Zoltánná és a pajkos kis Hajós Mariska közreműködéseivel biztosítván anuak a legtökéletesebb sikert. Az élvezetes este pedig kedvezőtlen auspiciumok mellett jött létre, mert eredetileg 8-ára tervezték, de a közbejött gyászeset folytán, mely a nemzetet a legnagyobb regényíró halálával érte, el kellett azt egy héttel későbbre halasztani, pedig az elhalasztott mulatságok, régi tapasztalat szerint, nem szoktak sikerülni. A rendezőség is szorongott egy kissé, hogy nem lesz olyan közönség, amely méltó keretül szolgálhatna e hangverseny színvonalának, de az aggodalom szerencsére nem vált be s az érdeklődés nem csappant az elhalasztás folytán. így aztán szép közönség gyűlt össze az arénában vasárnap este, hogy a művészi élvezetből kivegye részét. A vendégművészek közül már délután a 2 órai vonattal érkeztek Ambrus Zoltánná, férje Ambrus Zoltán a nagynevű esztétikus és publiczista kíséretében és Hajós Mariska édes anyjával, az esti 6 órai vonatta] pedig Eötvös Károly országgyűlési képviselő, Somló Sándor a Nemzeti Színház igazgatója, Kun Béla hódmezővásárhelyi hírlapíró és Werner László, ki régi jó ismerősünk még abból az időből, mikor Csabán a »Békésmegyei Közlöny-t« szerkesztette. A vendégeket a vonatnál a Sanatorium-Egylet választmánya fogadta és vezette szállásaikra. Eötvös Károly dr. Fábry Sándor alispánnak, Somló Sándor pedig dr. Berkes Sándor kórházigazgatónak volt szívesen fogadott vendége. A színházban és a pavillonban lázasan folyt a készülődés a nagyszabású estélyre, a pavillonban nagyban díszítették a termet, a színházban pedig Kovalszky Bobért jeles zongoristánkkal tartottak énekpróbákat a vendégművészek. Az est programmja csak annnyiban változott, hogy Csillag Teréz nem jöhetett el, amit még az előtte való nap lesürgönyzött Werner László, jelezvén, hogy helyette Hajós Mariska fog lejönni és primadonnákat parodizálni. Az estély iránti érdeklődésnek központja természetesen Eötvös Károly rolt, az országosan híres »vajda«, aki úgy is mint publiczista, úgy is mint jogvédő, úgy is mint politikus, úgy is mint iró, úgy is mint elbeszélő, mindenképpen nagy ember, akinek e bámulatos sokoldalúságán csodálkozva, büszkévé leszünk mi magyarok, mert Eötvös Károlyhoz hasonló egyéniség csakis magyar földön teremhet, mikor az Isten teremtő kedvében van. Igazán magyar speczia- litás, a táblabirák legjavának fajtájából. A póz nélküli keresetlenség és egyszerűség, akinek jovális külseje érdekes, karakterisztikus megjelenése már akkor lekötötte a közönség figyelmét, mikor a főispán páholyában ülve, kis kerek selyem sapkával a fején, várta, hogy mikor kerül reá a sor, mert az ő szereplése a műsor végére került, mint az estély csattanója. Az estélyt Kun Béla hódmezővásárhelyi hírlapíró szép nyelvezetű poétikus prológja nyitotta meg. 6 maga adta elő. Szimpatikus megjelenésű, rokonszenves ifjú ember, kezdetén a sikereknek, nyugodt, választékos előadása s a költemény poétikus szépségei mindvégig uralták a közönség hangulatát. Az élvezetes szép költeményt az alábbiakban adjuk kö re: A keresztes sereg. — Irta: Kun Béla. — Szemünk előtt a sírhoz közeleg Egy gyorsjárású keresztes sereg; Reánk is, tudjuk, egyképp vár a vég, De a mi sorsunk még sem az övék, Miénk tavaszból tavaszba vezet, Nekünk még juthat egy-két évtized ; Nekik pár hónap, az sem biztosan, Mint gondolnák, hamarább elrohan Tőlük az élet . . . Sorainkba járnak, Élők, beszélők, de mégis csak árnyak, Napról-napra mind halványabbra nőnek, A mint az útczán velünk szembe jönnek, Egyszer csak aztán int az alkony óra, Még látjuk őket, anint búcsúzéra Megállnak egy-egy kirakat előtt, Halkan köszöntik az arra menőt; Szemükbe fény van, a mint ránk tekint S mondják: holnap . . . találkozunk . . . megint . . . Hajh az a holnap de sokára késik, Hajh várhatunk rá a végtelenségig ! A sétasorban, mely ismerte őket, A mint alá s fel mosolyogva jöttek, A szívok égett, szerelembe lángolt A gomblyukokban mindig friss virág volt, Illatjával az illanó jelennek, A sétasorban már meg nem jelennek, Elmaradoznak, korai időnek Áldozatjaként a sorból kidőlnek, Marasztja őket a fáradozó Esz, tapasztalat, a baráti szí, — A gyiilölség, a jóság, szeretet Mi virágot csak összeszedhetett, TJtjokba hinti . . . minden bárba vész, Vad hatalommal áll elő a vész, Hol lázrózsáit az arczokra tette, Elősötétlib a halál keresztje, Felette minden emberi tudásnak Láthatlan lények sírt sírokra ásnak, Ijesztve nő a zord birodalom, Mind több lakója lesz fiatalon, A részvétkönyet hasztalan töröljük, Ok elmennek, mert nincsen — levegőjük . . . Szemünk előtt a sírhoz közeleg A gyorsjárású keresztes sereg. Leányok, ifjak féltett tábora, Elő remények haldokló sora, Volt zöld hajtás, mely csak hazudva él, Megannyi hulló, szállongó levél A fáról, melynek itt van gyökere. Melynek kincs minden kiesi levele, Ha hűli belőle, vesztesek vagyunk, Szegényebbek, gyengébbek mi magunk, A fáról, melynek szent az élete, A fáról, melynek nemzet a neve! . . . Ki áll az útba, vajh’ ki mondja nékik: Megálljatob, nem kell már menni végig, Jertek csak erre s oda visszaértek, Hol az élet lesz ismét a tiétek; Higyj jó anya, könnyűid kiapadnak, Lesz levegője ismét a fiadnak, Meglásd, hogy megjön régi színe, kedve S nem ő, a baj, a vész lesz eltemetve ! Ha pedig nines a sorstól rája módod, Nem kell azért még félned, zúgolódnod, Hol rosbad a nép a teher alatt. Kevés a napi betevő falat, Panasz, nyomor, és szenvedés özön, Reménytelenság, átok, beköszön: Ott is hangzik, anyák reméljetek, Kit elhagynának, nincs síró beteg, Ki itt a magyar földön született, Mindenki kap levegőt, életet! Mi szerzi ezt meg biztos győzelemmel ? — Az a tudat, hogy testvér minden ember, Egy örök Isten lakozik teletünk, Nincs hát különbség, bármint is születtünk S legszebb vallás, míg éltünk napja süt: Egymást ! egymásért! mindig mindenütt! Hiába milliónyi hadsereg. Hadúri szóra kivont fegyverek, Hazához, trónhoz a hűség-erény, Rohamlépés az alkotás terén. A műveltség, a művészet csodái, Hiába tudjuk a versenyt megállni Tudást vivén más népek gőgje ellen, Hiába szárnyal a nemzeti szellem S boldog, ki így szólhat: magyar vagyok ! Hiába éltek a hősök, nagyok, Kik sírjokból is fényt sugárzanak, Hiába! . . . Ha pusztulóban az ember-anyag ! Fólszázezernél többen vannak ők, Az évről-évre sírba költözők ! Mennyi munkás kéz, mennyi szív, erő, Utánok mennyi könycsepp tör elő, Mennyi bús szülő, mennyi picziny árva, Mennyi gyász, csapás a szegény hazára! . . . Mentsük meg őket, kik még élni fognak, Ha mind beállunk mentő orvosoknak Hazát véd, a ki gyógyírt osztogat, Kevesbítsük az új sírhalmokat, — Legszebb vallás, míg éltünk napja süt: Egymást! egymásért! mindig, mindenütt! Természetesen a szép költeményt és annak nem kevésbé szép előadását zugó tapsvihar honorálta a közönség részéről. Igézőén szép asszony: Ambrus Zoltánná jelent meg utána a lámpák előtt, az operaház jeles művésznője. Már szinreléptekor hatalmas tapsvihar és egy szép csokor fogadták a művésznőt, mikor Kovalszky Róberttel karján megjelent, ki zongorán kisérte művészi énekét. Faustból, az ismert hires »ékszer-áriát* énekelte, csodálatosan szép hajlékony, sima bársonyos hangjával érvényre juttatván a nagy áriának minden szép részleteit. Tekintve, hogy csak egyszer, aznap délután próbáltak, a dicsőségből és a tapsviharból jutott a szép asszony mellett a zongora- kíséretnek is. A nagy ária után még egy szép magyar niüdalt is énekelt, amelyben pompásan iskolázott gyönyörű hangja szintén teljes szépségével érvényesült. Somló Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója, a kiváló költő és nagynevű művész lépett utána a színpadra, megjelenésével nem csak a művészi élvezet, de a régi kedves ismeretség jussán is örömet keltvén a nézőtéren, hogy őt, ki művészetével már több ízben gyönyörködtetett bennünket, ismét látni van alkalmunk. A művészetek legelőkelőbbjének, a drámai művészetnek mestere ö, a nagy szenvedélyek, nagy érzések interpretálója, a nagy jellemek mesteri alakítója. Az estélyen Somló Sándor által felolvasott, illetőleg művészileg előadott részlet is a dráma mezejéről való. Teleki-dijat nyert Tököly Imre ez. még kiadatlan történelmi színművéből olvasott fel egy remek részletet, melyben a többszörösen pályako- szoruzott költő egyik legszebb alkotásába volt alkalmunk igazán csak bepillantani, mert sajnos, az ilyen egészből kikapott részletek az egész mű ismeretének hiányában csak ízelítőnek nevezhetők, megkivántatják velünk a többit. Stílbeli szépsége, drámai ereje azonban már e kevésből is elbájolták a nézőket, melyet a művészi előadás még fokozott" Somló után ismét Ambrus Zoltánná énekelt és pedig a Mignon bájos dalát és a »Kakukmadár* ismert szép népdalt az első debütjéhez hasonló tetszést, szűnni nem akaró tapsvihart keltvén. Ezután Erkel Béla jelentette függöny előtt a közönségnek Csillag Teréz elmaradását s Hajós Mariska fellépését, kit feszült érdeklődéssel várt a közönség.
