Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-03 / 1. szám
1904. január 3. BÉKÉS 3 dr. Reismann Adolf, Ridegh János, Szirmay L. Árpád, Elefánt János, Reiner Béla, Sápszky György, Házi Imre, Povázsay Mihály, Valkovszky Mihály, Schreiber Lipót, Morvay Mihály, Popovics Viktor, Viskovics Ignácz, Böhm Miklós, Kiss István, dr. Kovács László, dr. Török Gábor, Dombi Lajos, Erkel János, Braun Adám, Aszalay Gyula, Kollár János, Harza Ferencz, Czinczár Adolf, Popovics Elek, Ágoston Lajos, Gémes Ferencz, Pusztai János, Egeresi Pál. Névery Albert, Ád. Schriffert József, Cs. Demkó József, dr. László Elek, Kárnyáczky István, Braun Mór, Bázár Gyula, Tobak István, Endrész András, Soós István, dr. Oláh Antal, Gerlein Reinhardt, Déghy Gyula, Popovics Jusztin, Kukla Ferencz, Tardy Lajos, Freuder Mór, Winkler Lajos, Dutkay Béla, Fejér László, Neumann György, dr. Ladies László, Széli István, Reisner Emánuel, Schmidt Gyula, Oláh Mihály, Ravai Gábor, Bácsi Dáni, Borsóthy Géza, Haviár Lajos, Schröder Kornél, Schmidt József, N. Rau Mihály, dr. Konkoly Tihamér, dr. Bikády Antal stb. vármegyei bizottsági tagok. Kevéssel 9 óra után megjelent a teremben dr. Lukács György főispán, aki szép beszéddel nyitotta meg a közgyűlést, melyben utalt a József kir. her- czeget leányának elhunytával ért gyászesetre és indítványozta, hogy a közgyűlés részvétiratot intézzen a gyászoló főherczeghez, majd szép szavakkal emlékezett meg Beliczey Istvánról, akinek arczképe napirend előtt leleplezendő volt és felkérte dr. Fábry Sándor alispánt emlékbeszéde megtartására : Általános figyelem között mondotta el dr. Fábry Sándor alispán magas szárnyalásu emlékbeszédét, melynek bevezető szavai után áttért Beliczey Istvánnak jellemzésére, akinél az érdekes, karakterisztikus külsőben sokkal érdekesebb lélek lakozott, amely mindig nagy, közszereplésében sohasem közönséges és kicsinyes, de mert szövevényes és egyre fejlődő, elemzése nehéz és könnyen félremagyarázható. Egyéniségének alapjellemét az a hatalmas korszak adja meg, melyben ifjúságát élte E korszak vezéreszméi állandóan megmaradnak sajátosságául, de azok mellett magába felveszi és alkalmazza a. fejlődő kor eszméit és idomul azokhoz. A múlt század kezdetét átható nagy eszmék átérzése mellett az egyéni szabadság és tevékenység, az egyéni érvényesülés jogosultságának volt harezosa, hogy az egyének harmonikus össztevékenységében az autonómiára, a helyes államkormányzatra, ezzel valódi szabadelvüségre, nemes értelmű demokracziára, a nemzeti állam eszményére képezzük az állampolgárokat. így Beliczey Istvánnak egész lényét áthatotta a köz szolgálatának vágya, ez volt tevékenységének irányzata. Hozzájárul ehez a gazdasági függetlenség fogalmának a nemzeti függetlenség fogalmával való párhuzamba állítása. Ebből folyólag főtevékenységét a közgazda- sági térre helyezi át és valóságos apostola lett az egyéni és nemzeti vagyonosodás erősítésének, lelkesít e mellett, példát ad a helyes mezőgazdaságban, modern üzleti szellemben és takarékosságban és igy meghonosítja a fokozott anyagi erősbödésre való törekvés irányzatát és az okos takarékosságot, amely ma is egyik dicséretes tulajdonsága megyénknek. — Gondolataiban, tetteiben sohasem volt sablonos, nem látta a mellékeseket, csak a végső czélt, amely felé tört lelkesedéssel és következetes kitartással és épen azért a csendes fejlődés kora szenvedélyes lelkének inkább korlátja volt. »Haladásra törekvő, nyughatatlan lelke igy is mindenkor kereste a neki megfelelő tevékenységet. Az alkotmányosság beállta után a vármegyei közélet, élére áll s oroszlánrésze van abban, hogy demokratikus érzületei szerint felköltötte és táplálta a közügyek iránti érdeklődést azon rétegekban, melyek az önkormányzatban azelőtt hatáskörrel nem bírván, annak szolgálatára sem bírtak még érzékkel. A földmives bizottsági tagok autonomikus érzékének behívásával és nevelő fejlesztésével valójában betöltötte az újonnan szervezett vármegye kereteit. Két cikluson át Gyula város országgyűlési képviselője. Politikai pályáját a szó igaz értelmében való szabadelvüség s a politikai vezéréhez való tántorit- hatlan ragaszkodás jellemzik. Mindannyiunk előtt emlékezetes 13 évi főispáni működése, ez alatt minden közügy iránt való érdeklődése és önkormányzati, gazdasági, politikai, társadalmi téren való szüntelen munkássága. Megalkotta a vármegye úti politikájának mai alapelveit; munkálkodik a helyiérdekű vasutak hálózatának inegte- remtéséo; ő már 1887-ben felveti és bizottság elé viszi a kisvasutak eszméjét, melyek ma a vasúti politika irányzatát változtatják meg s melyekkel Beliczey előtt hazánkban mondhatni, ki sem foglalkozott. Reformálni igyekszik a pénzintézeteket s humánus érzületei szerint megalkotja a vármegyei nyugdíjalapot, a fáradságos életküzdelem után a nyugalmas pihenő biztosítékát. Felvette és győzelemre vitte a harezot a vármegyét állandóan fenyegető árvizveszedelemmel szemben, az imminens veszedelemben mint kormánybiztos, az állandó védekezésben, mint a végleges védelmi munkálatok lankadatlan előbbre vivője. Javarészt befolyásának és erélyének köszönhető, hogy — a mellett, miszerint összes árveszélytől fenyegetett községeink kör- gáttal lettek körülvéve — a Körözsök szabályozása jimmár évek óta befejezett mü s az első folyó rendszer hazánkban a három Körözs, mely teljesen szabályozva lett. Nagy horderejű főispálii tevékenysége egyéni vonatkozásában annál jelentőségesebb, merti az ő főispánsága azon nehéz időkre esett, midőn az állam rendezetlen pénzviszonyai miatt — az országos érdekű vizszabályozáson kívül absolute nem segélyezte az alföldi vármegyéket, ezek pedig a főispán- ságának csak utóbbi szakában lehetővé vált amorti- zácziónális kölcsönök hiányában önmaguk erejéből alig voltak képesek a nagyobb alkolásokra. Főispánságával részben párhuzamosan működik, mint a gazdasági egyesület elnöke. Ez egyesületet újra teremtette meg, lüktető életet vitt ahba bele s közéletünknek hatalmas tényezőjévé vált az alatta. Mint egyént igazságszeretete s a közviszonyok feletti előkelő gondolkodása jellemzik. Bár sokat tart magára, kerüli a magát kellető reklám kicsinyes hiúságát. Modorában közvetlen, barátságos mindenki iránt. Osztály, rang, vagy felekezeti különbséget nem ismert, mindenkit a maga egyéni értéke szerint becsült meg. Derült hangulat és kedély a sajátossága s mozgékony szelleménél fogva életet visz magával minden társaságba. A vele való érintkezés mindig tanulságos, mert mindig újabb és újabb eszméket vett fel. Beszéde szellemes, humorral, ötletes fordulatokkal csillogott s hol oktatni, vagy sújtani akart, a csípős megjegyzések, vagy ha kellett, a maró gúny fegyvereit kitünően alkalmazta. A humanizmus szolgálatába mindig készséggel állott s a jótékonyságban soha sem volt takarékos. A kultúra, a művészet, a tudomány fejleményei iránt mindenkor élénk érdeklődést tanúsított s bár minden ízében magyar volt, a külföld követésre méltó példáit soha sem vesztette szem elől a maga és mások tanulságául. Egész ember volt. Erősen kidomborodó típusa az erényekben és emberi gyengeségekben nem közönséges önálló egyéniségnek. A veszteség és fájdalom érzetét hagyta szivünkben, midőn egy munkás élet után elköltözött a lelkek ama fényes országába, hol végre igazán szabadok, egyenlők, testvérek vagyunk, hol nincs több törvény egynél: a szeretet törvénye, nincs több törvényhozó egynél: az örök bölcseség, nincs több biró egynél: az örök igazság, s nincs több uralkodó egynél : a véghetetlen könyörület. Emlékét megőrizzük szivünkben s arczképét beiktatjuk jeleseink képeinek sorozatába, hogy emlékeztesse az reá az utódokat is. És most, ezen ünnepélyes pillanatban, midőn arczképéről lehull a lepel annak, ki vezérünk volt e testületben, a római közharezosok ama szózatát küldöm képmása felé, melylyel azok vezérüket köszöntötték : Légy üdvöz Beliczey István !« Az emlékbeszéd végső szavainál, mely után zajos tetszésnyilvánítás hangzott fel, lehullott az elnöki széktől balra elhelyezett képről a lepel és láthatóvá vált Beliczey Istvánnak jól sikerült képmása, Veres Gusztáv festő müve. Nehány perez elteltével szólásra emelkedett Beliczey Géza és megindultan, szép beszéddel köszönte meg a család nevében a vármegye közönségének kegyeletes tényét és a főispánnak, valamint az alispánnak azon szép szavakat, melyekkel atyja érdemeiről megemlékeztek. Majd Zlinszky István indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy az elhangzott beszédeket a jegyzőkönyvben megörökítik, az alispán emlékbeszédét pedig kinyomatják és a törvényhatósági bizottság tagjainak megküldik. A kép megtekintésére szánt rövid szünet után áttértek a napirendre és az alispánnak időszaki jelentését tudomásul véve, elhatározták az abban foglalt indítványhoz képest, hogy a fóldmivelésügyi miniszterhez felírnak az öntözési társulatok anyagi segélyben való részesítése iránt. A számonkérőszéknek a tisztikar tevékenységéről szóló jelentése kapcsán pedig a belügyminiszterhez intéznek feliratot, hogy a vármegyei főorvost mentse tel a közalapok terhére rendelt gyógyszerek vényeinek orvosi felülvizsgálása alól, miután ez a minisztériumban úgy is megtörténik. Tisza István gróf miniszterelnöknek a hozzá intézett üdvözletért köszönetét mondó leiratát tudomásul vették. A vármegyei igazoló választmány bemutatta határozatát, a melylyel Sztraka György főszolgabírót évi 2516 koronával nyugdíjazta. Az állandó választ- imány ezzel kapcsolatban javasolta, hogy a vármegye fejezze ki elismerését a távozó tisztviselőnek 20 évi főszolgabírói működése felett. Sztraka György megindult hangon szép szavakkal mondott köszönetét a vármegye közönségének, a vármegye fő és alispánjának és tisztviselő társainak mindenkori jóakaratu támogatásáért és vett búcsút tőlük, utalva 43 évi közszolgálatára, melynek egész folyamán becsülettel teljesítvén kötelességét, nyugodt öntudattal távozik helyéről. A közgyűlés hosszantartó éljenzéssel és tapssal fejezte ki elismerését az érdemes tisztviselő iránt, Haviár Dániel indítványára a javaslatot azon kiegészítéssel fogadván el, hogy Sztraka Györgynek a közbiztonság védelme terén szerzett érdemeit is jegyzőkönyvbe iktatta. A főispánnak az általános véleményt tolmácsoló elismerő szavaival ért véget a szép aktus, melyben a vármegye régi jeles tisztviselőjétől búcsúzott. Elhatározta azután a közgyűlés, hogy a békéscsabai főszolgabírónak a természetbeni lakás helyett 600 korona évi lakáspénzt ad és megbízta a vármegye alispánját, hogy anyakönyvi hivatal czéljaira adja bérbe Békéscsaba községnek a főszolgabírói épületnek eddig is e czélra használt helyiségeit. Ezután tért át a közgyűlés a választásokra, mely a kijelölő választmány megalakításával vette kezdetét. A választmányba a közgyűlés dr. Bodoky Zoltánt, Haviár Dánielt és Varságh Bélát választotta meg, a főispán pedig Beliczey Rezsőt, dr. László Eleket és dr. Hajnal Istvánt hívta meg. Meglehetősen hosszú szünet után hirdette ki a főispán a kijelölő választmány határozatát, a melylyel a békéscsabai főszolgabírói állásra a három pályázót, névszerint Seiler Elek tb. főszolgabírót, dr. Berthóty István tb. főjegyzőt és Popovics Viktor tb. főszolgabírót jelölte. Popovics visszalépvén, a két előbbi között a főispán elrendelte a névszerinti szavazást, a mi két helyen történt. A nagyteremben, a hol a békéscsabaiak és a tisztikar szavaztak, Nemeskey Andor elnöklete alatt Horváth János és Haan Béla, a kis teremben, a hol a többi járások szavaztak, Kny Antal elnöklete alatt Schmidt József és Schröder Kornél szedték a szavazatokat. Az első küldöttségnél Seilerre 94, dr. Berthótyra 9 szavazat, a másodiknál Seilerre 35, dr. Berthótyra 70 szavazat esett és igy szavazattöbbséggel Seiler Elek választatott meg főszolgabíróvá. A megüresedett szolgabirói állásra a kijelölő választmány Moldoványi János tb. aljegyzőt és Kormos Emil tb. szolgabirót jelölte. E választásnál is két szavazatjelölő küldöttség működött Benka Gyula és Gróh Ferencz elnöklete alatt. A szavazás során beadtak 203 szavazatot, a melyből Kormoss Emil 77 szavazatával szemben 126 szavazatot kapott Moldoványi János és igy ő lett az uj szolgabiró. Megválasztották ezután egyhangúlag árvaszéki jegyzővé Schmidt Iván eddigi helyettes jegyzőt, a ki valamint Moldoványi János a közgyűlés előtt az előirt hivatali esküt letették. Délelőtt megtartották még a közig, bizotts. tagválasztást is, de már jóval kisebb érdeklődés mellett.