Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-01 / 18. szám

1904. május 1. BÉKÉS dekeit és azok előbbvitelének módját meg­vitatja, örömét pedig az a kedvderitő mu­latság, melyben bajt és bánatot feledve, egy szívvel és érzéssel viduljon a természet éb­redésén. A békésbánáti ref. egyházmegye. Domby Lajos, a békésbánáti egyházmegye esperese lapunk múlt heti számában közölt terjedel­mes tárgysorozattal április hó ‘25-dik napjára hívta egybe Hódmezővásárhelyre tavaszi közgyűlésre az egyházmegye tagjait. A közgyűlést, amelyen újból napirendre kerül az egyházmegye fölosztásának nagy- fontosságú ügye, Domby Lajos esperes azonban el­halasztotta május hó 4-ére s következő napjaira, mi­vel az egyházmegye tagjai a vasúti sztrájk miatt nem jelenhettek volna meg a közgyűlésen. Az egyházmegye közgyűlésének egyik legna­gyobb fontosságú ügye lesz az egyházmegye fölosz­tásának kérdése. Évek óta foglalkoztatja már ez a kérdés az egyházak tagjait és amint ismeretes, az egyházmegye bizottságot küldött ki azzal a föladat­tal, hogy az egyházak véleményét újból hallgassa meg s pontosan mutassa ki, mily költséggel járna az egyházak vezetése. A bizottság Garzó Gyula elnöklete alatt hóna­pok óta foglalkozik már ezzel a kérdéssel, kipuha­tolta az egyházak véleményeit is és most fog mun­kálatainak eredményéről a közgyűlésnek beszámolni. A bizottsághoz beérkezett vélemények oly szerteága­zók, hogy ezek alapján az egyházmegyét felosztani nem lehet. Az egyházak egy része teljes erővel állást fog­lal a fölosztás ellen. Egy más része az egyházaknak óhajtja a fölosztást, de csak abban az esetben, ha az két egyházmegyére osztatik föl. Az egyházak egy másik csoportja meg csak abban az esetben foglal állást az egyházmegye fölosztása mellett, ha az három egyházmegyére osztatik föl. Ezen egyházak mindegyike külön-külön is kifejezi azt, hogy ameny- nyiben az egyházmegye nem két, illetve három egy­házmegyére osztatnék föl, abban az esetben a föl­osztás ellen foglalnak állást. A bizottság igy konkrét javaslattal nem is lép­het a közgyűlés elé. Jelentést tesz munkálatainak eredményéről és a közgyűlésre bízza, hogy ezek után ebben a fölötte fontos kérdésben határozatot hozzon. A közgyűlést elhalasztó, illetőleg május 4-ére újból összehívó esperesi körlevél különben a követ­kező : Nagytiszteletü Presbyterium ! XXY-ik esperesi körlevélben meghirdetett egy­házmegyei közgyűlés, a közbejött akadály következ­tében nem lévén megtartható, nagyságos egyházme­gyei gondnok úrral egyetértőleg, folyó évi május 4-ik s azt követő napjaira van szerencsém egybehívni egyházmegyei közgyűlésünket Hódmezővásárhelyre. Tisztelettel kérem a gyűlésen megjelenésre jo­gosított s kötelezetett urakat a gyűlésen leendő megjelenésre. A már szétküldött gyűlési tárgysorozat, az idő­jelzés megfelelő módosításával, érintetlen marad. Az időbeni módosítás pedig akként alakul, hogy május 3- án délután 4 órakor lelkészegyesületi gyűlés; május 4- én délután 4 órakor nyugdijintézeti választmányi gyűlés; május 5-én délután 4 órakor bírósági ülés; május 4-én s azt követő napokon egyházmegyei köz­gyűlés. A nagytiszteletü lelkész urakat kérem mind­ezen határidőkről a gyűlés és ülésen megjelenésre illetékes urakat külön is értesíteni szíveskedjenek. Főtiszteletü s méltóságos Püspök ur 1177-1904. szám alatt folyó április 21-dikén kelt leirata folytán van szerencsém tudatni, hogy a tiszántúli ev. ref. egyházkerület közgyűlése május 25-én s azt követő napokon fog megtartatni Debreczenben. Kérem az egyházkerületi gyűlés tagjait a pon­tos megjelenésre. Az egyházkerületi gyűlésre felterjesztendő ügye­ket tisztelettel kérem bezárólag május 12-ik nap­jáig az esperesi hivatalhoz eljuttatni, nehogy a ké­sedelem miatt egyházmegyénk ügyeinek tárgyalása elmaradjon az egyházkerületi közgyűlésről. Atyafiságos szives szeretettel, tisztelettel: Gyula, 1904. április hó 27. Dombi Lajos, esperes. Hírek. A gyulai esperesi kerület Gyulán tartotta tava szi gyűlés t április 28-án, amelyen résztvettek Kny Antal kerületi esperes, békési plébános, Apostol Ubal d pápai kamarás mezőberényi plébános, Gróh Gerencz gyulai prépost plébános; Kreznerich György sarkadi plébános ; Kozma Gusztáv kerület; jegyző csorvási pébános ; Bázár Gyula orosházi plébános ; Szabad Endre gimn. igazgató ; Széles Elek békési; Némethy József, Kozics Gusztáv, Hazay Gyula, b. csabai ; Bartos Ferencz, Bogdánfy Géza és Kovács Márton gyulai káplánok. A gyűlésen a szo­kásos folyó ügyek intéztének el. A vármegye közgyűlése. Május havi rendes közgyűlését a vármegye törvényhatósági bizottsága e hónap 25 én, pünkösd utáni kedden tartja, amely­nek előreláthatólag sok.és fontos tárgyai lesznek. A vármegye közigazgatási bizottság ülése. Rendszerinti havi ülését a vármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 9-én fogja tartani. A varmegye központi választmánya. Tegnap délután tartotta ülését a vármegye központi választ­mánya dr. Fábry Sándor alispán elnöklete alatt, melyen a kiigazított névjegyzékeket vizsgálta felül s intézkedett azoknak közhírré tétele iránt. A jegy­zékek május hó 5 —25-ig tétetnek ki közszemlére s azokra a felszólalások május hó 15-ig, az ész­revételek május hó 25-ig tehetők meg. A sorozás eredménye Az 1903. évi ujonczo- zási munkálatok az egész vármegyében befejeztet­tek. Legutóbb az orosházi járásban volt a sorozás, mely a járás székhelyén, Orosházán tartatott, ahol a hadsereg javára besoroztatok 191. a honvédség javáta 53 s mint fölösszámuak a póttartalékba ju­tottak 151. Az egész vármegyére nézve a végered­ménye a sorozásnak a következő: a hadsereg szá­mára besoroztatok 928 ujoricz, a honvédség részére 259 ujoncz, összesen 1187; mint fölösszámuak be- soroztattak s a póttartalékba brosztottak száma 1049. Ezzel a múlt évi sorozás megtörtént, követ­kezik az idei fősorozás, melynek napjait múlt szá­munkban közöltük. Elbocsájtások a honvédségtől. Sailer Gyula csabai lakos, szolgálaton kívüli viszonyban levő had­nagy, továbbá Székács Elemér és Róna Hermann, a gyulai 2. honvédgyalogezred tartalékos hadnagyai, kötelezettségüknek eleget tevén, a honvédség kötelé­kéből saját kérelmükre elbocsájtattak. Második gyógyszertár Szeghalmon. A belügy­miniszter engedélyezte Szeghalmon a második gyógy­szertár felállítását s a jogot Csákly László gyógy­szerésznek, a nem rég elhunyt Csákly János körös- ladányi orvos fiának adományozta. Május hava, melyet általános szólam szerint a szerelem hónapjának neveznek, a mai napon virradt ránk. A természet pompázó köntösét ölti fel ez a hónap s ragyogó szépsége, illata nem hagyja hide­gen az emberi szivet. Mikor a gyöngyvirág illato­zik s virágtól rakottan szinte menyasszonyi díszben áll az almafa s hervadás nélküli üde, zöld minden a mezőkön, nem csoda, ha az emberi lélek is meg- ittasul a természet szépségétől s dobogó szívvel keresi ifjú párját s csókra szomjas ajkkal, titkos vágyakozástól eped a piruló hajadon a boldogság után. A természet parancsoló szavát konvencziók közé szorítja a társadalmi kényszer, de a szivek annál hevesebben dobognak s a mindenható szere­lem, az őrök jó és az örök rossz kifürkészhe tetelen kutforrása itt lengedez köztünk az illattól terhes tavaszi levegőben s Ámor istenke csak a kedvező alkalmat várja, hogy mikor surranjon be valamely nyitva hagyott résen a szivekbe, amely­zománya, de Gitta nagyon élhetetlen teremtés volt, a család és a rokonság egyhangú véleke­dése szerint. És a nuszonhetedik születésnapján, mikor belenézett a tükörbe, ő is azt mondta ma­gának szófián rezignáczióval; élhetetlen vagyok ! Mind a mellett tökéletes nyugodtan végezte toalettjét. A pepita reggeli ruhája helyett vala­mivel díszesebbet, csinos kis rózsaszín pongyolát szedett magára s az ajka szélén várakozással teljes mosolygás ült, mikor benyitott az ebéd­lőbe. Tovább aludt a szokottnál ; tudta, hogy ilyenkor, mint minden ünnepies alkalommal, a mama szokta a kávét kiosztani. Ezúttal azonban csalódott, mert az asztal még teritetlenül állott s a hálószobából erélyesen kiabált valaki a. czi- pöje után. Gitta egy perczig elképpedve nézett körül. Elfeledkeztek volna a születésnapjáról ? Lehetetlen ? Es mégis úgy kellett lennie , . . Tűnődve, de a szokott gyorsasággal tett-vett az ebédlőben és hívására csakhamar együtt volt a család. Várta, hogy a mama nyúljon a tejsürüs kanál után, de Szentesné felleges ar^zczal ült az asztalfőn és két levelet szorongatott. Szentes belemerült a hirlapjába, Pál ur pedig a körmé­vel bíbelődött. A kisebb leányok egymással voltak elfoglalva és Lili szórakozottan igazgatta a nagy poentlasz gallérját, amit két héttel előbb kapott Gittától a tizennyolczadik — hála az egeknek, még valóban a tizennyolczadik — szü­letésnapjára. — Csodálatos — gondolta Gitta. Mindnyá­jan elfelejtették volna ? Egy kicsit érzékeny s egy kicsit büszke természetű volt. Nagyon keserűnek találta a kávéját és titokban meg is sózta egy csöppet. A reggeli után megszólalt Szentes mama. Olyan komor arczczal, aminőt dón Jósé Torquemada produkálhatott az inkviziczió idejében. — Ez igy nem mehet tovább, valamit tenni kell! — Mi az ?— kérdezte futólagosán a családfő. — Sőt én már tettem is, noha ez másnak a kötelessége volna, — folytatta a mama éles és lesújtó hangnyomattal. De persze, akinek előbb való a politika, mint a családja! . . . — No már, kérlek, ezt csak nem fogod a szememre vetni? Nálam gondosabb apát keresve... — Azt hiszed ? Hát vájjon tudod-p, mi van ma ? Apa létedre tudod-e ? — Ma ? November tizenkettedike, azonfelül csütörtök, azonfelül . . . — Ostoba viczczek 1 A lányodnak a huszon- hetedik születésnapja van, érted ? A huszon-he- te-dik! Gitta elsápadva nézett az anyjára. Szentesné zordonan intett neki is. — Igenis, huszonhat esztendős múltál a mai nappal. Az emberek megpukkadnak a titkos ka- czagástól, ha társaságba megyek veletek. Ma­holnap már a szemembe fognak nevetni.' — Az igaz, mama, hogy nevetségesnek eléggé az vagyok, az örök bakfis szerepében, — vágott közbe Lili. És ennek is Gitta az oka, miért nem ment férjhez? — Éppen erről akarok beszélni. Ez igy nem járja tovább. Gitta elrontja a ti szerencséteket is. Ahol a legidősebb lány otthon marad, rende­sen az a sorsa a többinek is és megfordítva. Ha Gitta elég élhetetlen volt, hogy nyolcz év alatt elfogadható férjet szerezzen magának, ám legyen az ő baja. Ti, meg én, nem fogunk szenvedni miatta. írtam Katinak és Péter bácsinak ; a kettő közül, amelyiknek jobban kell, ahhoz fog menni egy időre. — De mama, akkor már igazán hosszú ru­hát kapok ! — Mindenesetre. Remélem is, hogy te ügye­sebb leszel Gittánál. Meghiszem azt! Te, Gitta, nagyot fogsz nézni, ha egy sürgönyt kapsz tőlem : „holnap tartom az eljegyzésemet Parnóy Gyurkával“. — m> ? Az lesz még egy szenzáczió a városban ! — S honfiét gondolod, hogy éppen Parnóy fog eljegyezni ?— kérdezte Gitta elakadó lélek- zettel. — Azaz, hogy én fogom őt eljegyezni ! Légy csak nyugodt, majd megmutatom én. Aka­rom, őt akarom, mindenáron akarom, tehát el fog venni, — punktum ! — Ez aztán energia, — mondta Pál ur épp olyan ráspolyos hangon, mintha a körmét kö­szörülte volna. Példát vehetnél Liliről, Gitta néni. Talán arra Péter bácsiék felé is kerül va­lami megfogni érdemes alak. — Sohasem alacsonyodnám le odáig, hogy utána vessem magam valakinek, — felelte Gitta

Next

/
Thumbnails
Contents