Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-27 / 13. szám
2 1904. márczius 27. BÉKÉS ból nem képesek a törvényhatósági közut- jaiknak 1909. év végéig leendő kiépitésére szükséges kölcsön törlesztési és kamatszükségleteit fedezni.« Nagy érdeke Békésvármegyének az is, hogy a birtokában levő két millió koronán felüli, ez idő szerint és még beláthatlan időig nem jövedelmező vasúti törzsrészvényeket az állam a javaslat’9. §-a alapján megszerezze s azoknak névértékét a törvényhatósági közúti alapja javára kifizesse ; ennek fejében Békésvármegye a legnagyobb készséggel vállalandja magára a 10-ik §-ban kikötött ama feltételt, hogy a vasúti törzsrészvények ellenében kifizetett összeget törvényhatósági közutak kiépitésére fordítsa. A pénzügyi tárcza körében a dohányjövedéknél 6.820.000 korona; a kereskedelmi tárcza körében az ipar-alap gyarapítására 15.750.000 korona; a íöldmivelésügyi tárcza körében egyes vizszabályozási társulatok segélyezésére 4.060.000 korona ; állami kezelés alatt nem álló folyók szabályozására 1 millió korona; gazdasági szakoktatási intézményeknél szükséges uj építkezésekre 300.000 korona ; a szarvasmarha tenyésztési alap gyarapítására 3 és fél millió korona van előirányozva. Mind olyan tételek, amelyekből nemcsak a méltányosság, hanem a szükségszerűség követelményei szerint Békésvármegyét — amely ismételjük a 153 millió vasúti beruházásból egyáltalán nem részesedik — tekintélyes osztályrész illeti meg. De hogy ez a részesedés ne csak óhaj maradjon, hanem valóra is váljék; a vármegye irányadó köreinek, nevezetesen a törvényhatósági bizottságnak, a gazdasági egyesületnek, a kereskedelmi és iparkamarának, úgyszintén a vármegye országgyűlési képviselőinek ak- cziót kell kifejteniök, amely akczió komolyságától, miután annak alapja közérdek és közszükséglet, joggal reméljük és várjuk a sikeres eredményt. 875—1904. Ujabbi felhívás az adózó közönséghez Ismételve felhivatnak mindazok, kik hadmentességi díjra vonatkozó bejelentésüket a már közzétett határidőben be nem adták, bogy ezt a vallomásukat 8 nap alatt annyival inkább adják be, mivel ellenkező esetben hadm. dijak a törvényben meghatározott súlyos következmények terhe alatt — hivatalból fog megállapittatni. Kelt Gyulán, 1904. márczius hó 26-án. i26 í-i Városi adóhivatal. T a n ii g y. A gyulai róm kath főgimnázium bizottsága folyó hó 22-én délután tartotta meg rendes félévi bizottsági ülését Gróh Ferencz plébános, bizottsági elnök elnöklete alatt. A főgimnázium igazgatója Szabad Endre igazgatói jelentésében részletesen számolt be főgimnáziumunk életének nevezetesebb mozzanatairól, a növendékek vallás-erkölcsi állapotáról és tanulmányi előhaladásáról, valamint a tanári kar működéséről. Örvendve tapasztalta a bizottság e kimerítő jelentésből kifolyólag, hogy ifjú gimnáziumunk növendékei úgy erkölcsi, mint tanulmányi téren általában szép és kielégítő előrehaladást tanúsítottak. Az ülés folyamán Méreg Gyula, immár kinevezett főgimnáziumi rendes tanár hivatali esküt tett a bizottság előtt. — A második félévre tandíjmentességet kért 10 tanuló, ezek közül hárman egész és heten féltandijmentességet nyertek. Az említetteken kívül még több apróbb ügy nyert az ülés folyamán elintézést. Ifjúsági utazási takarékpénztár. A budapesti „Idegenforgalmi és utazási vállalat részvénytársaság“ érdekes vállalkozásba fogott, amely nemcsak érdekes, de üdvös is. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 4282—1903. számú rendeletével pártfogásába vette a felvetett üdvös eszmét. Eszerint : a tanári kar által kezelendő utazási takarék- pénztárakat terveznének az egyes tanintézetekben, amelylyel lehetségessé tennék, hogy az ifjúság fillérenkint takaríthassa meg a szüneti utazás költségeit. A tanulónak 40 koronát kellene évközben megtakaritania, amiből aztán vakáczió alatt, tanáraik vezetése alatt, Magyarország szebb és nevezetesebb vidékeit beutazván, onnan okulást, ismereteket szereznének ; lennének a tehetősebbek részére 80—120 korona utazási szelvények is, melyekkel hosszabb tartamú utazást lehetne tenni. A gyulai főgimnázium tanári kara is tervbe vett már a nyárára egy ilyen utazást, melynek keresztülvitele érdekében az érdeklődésre és a hozzájárulásra kérjük fel a szülőket, mert ez az életrevaló kedves és hasznos terv valóban megérdemli a pártolást. Hírek. Virágvasárnapon. Virágvasárnapon zendül a „hozsánna“ Virágot hintenek a Jézus útjára, Mindenfelé öröm rezdül a szivekben, A pálmafák lombja lágy szellőtől lebben . . . A királyi pompa, lelkesültség lángja, A nagy sokaságot űzi heves lázba, Harsog az ajkakon, mintegy karénekben : .Áldott legyen, ki jött az Urnák nevében !“. . . S mégis, mintha felleg borul fénylő napra, A Jézusnak komor minden gondolata, Szemében köuy csillog, a szivében bánat, Nem űzi el öröm arczárói az árnyat . . . Eszében fölmerül Jeruzsálem sorsa S kereszt kínjaival a sötét Golgotha; S hogy minő ingatag a nép szeretete, „Hozsánna“ mint válik gyorsan „feszítsd meg“-re .. Jézus ! a te sorsod mindnyájunknak sorsa, Sokszor omlik porba a tündér palota, Virágvasárnapra gyakran jön Nagypéntek, így követik egymást az erény s a vétek .. . Dombi Lajos. Előfizetési felhívás a „Békés“ 1904-ik évi második negyedére. Tisztelettel kérjük mindazokat, akiknek előfizetésük lejárt, hogy azt e hét folyamán megújítani szíveskedjenek. A „Békés“ előfizetési dija félévre 5 korona, negyedévre 2 kor. 50 fillér, mely összeg vidékről a „Békés“ kiadóhivatalának czim alatt küldendő be. Virágvasárnapja, az Üdvözítő jeruzsálemi bevonulásának emlékünnepeihez, nagyhét kezdetéhez értünk. A keresztény egyház legszebb, legmagasz- tosabb ünnepét képezi a husvétot megelőző az a nagyhét, mely a kereszthalált szenvedett istenember szenvedése emlékének van szentelve. Abitatos kegyelete8 ünnepet ül az egyház e héten. A harangok is elnémulnak nagycsütörtőkön, jelezvén az egyház mély gyászát s a három nagy nap, különösen a nagypéntek a szigorú böjt napjai. A virágvasárnap egyházi jelentőségen kívül Bohémia országában is nevezetes dátum, lévén a szinészszerződ- tetéseknek terminusa. A nagyheti szertartások és húsvéti ünnepek istenitisztelete a gyulai róm. kath. főtemplomban következő sorrendben fog megtartatni : virágvasárnapon : 9 órakor pálmaszentelés, körmenet, ünnepélyes nagy mise, mely alatt a Passió fog énekeltetni. Szerdán délután 3 órakor Jeremiás próféta siralmainak éneklése. Nagypéntek: 9 órakor kezdődnek a szertartások, előszentelt mise, Passió éneklése, improperiák, szent kereszt lefödése, az oltári szentség elhelyezése a szent sirba, hol esti 6 óráig marad kitéve; délután 3 órakor lamen- táczió. Nagyszombat: reggel 8 órakor tüzszentelés, keresztvizszentelés, utána nagymise. Este 7 órakor ünnepélyes feltámadás körmenettel. Husve'tvasártiap : 10 órakor ünnepélyes mise szent beszéddel, délután 3 órakor ünnepélyes vecsernye. Sorozás. Az 1903. évről elmaradt sorozásokat a kéteu kezdették meg és eddig Gyula városban, a gyulai és szeghalmi járásokban fejezték be. A Gyulán működött sorozó bizottságban polgári részről dr. Fábry Sándor alispán, a katonaság részéről Stubna alezredes, a honvédség részéről László Gyula százados vezették a sorozást. Gyula városból előál- lett 386 egyén, a kik közül besoroztatott a hadsereg számára 91, a honvédség részére 25, a póttartalékba 66 egyén ; a gyulai járásból előállott 243 hadköteles és besoroztatott a hadsereg részére 36. a honvédség részére 11, a póttartalékba 74 egyén. j négyest a főispán meg Botosné együtt tán- czolják, azt kérdezi a főispán, „mondja Edith, hogy tudott hozzámenni ehhez a csúf emberhez, maga, aki olyan szép, mint egy istennő és olyan nagyon eszes, hogy méltó lenne egy királyhoz, miért ment ehhez az emberhez.“ Csak azért édes Béla, mert ez megkínált a kezével, maga meg a többiek elismerték az érdemet, hódoltak a szépségemnek, méltónak tartottak volna a legnagyobb parthiera, be is vallották szerelmüket, de óvakodtak a kezüket felajánlani nekem, én meg miután legszebb álmom füstbe ment s az egyetlen ember, kit szerettem, elhagyott, azt gondoltam, bárki jön, hozzá megyek, jobban szerettem volna magam is, ha más jön, nem ez, de hát ez volt az első becsületes ember, akivel az életben találkoztam, lassan hozzá teszi, mikor látja a pirt a szép férfi arczon, már tudja, az udvarlóim között. Ez az utóbbi kijelentés cseppet sem nyugtatja meg a férfit, mert hiszen Edith tudja legjobban, hogy éppen ő volt a legkitartóbb udvarlója. Az asszony úgy látszik, feltette magában, kogy hideg lesz mint a jég, de kaczér; tapasztalásból mondom, hogy a hidegnek látszó asz- szonyok a legveszedelmesebbek. A bál utáni napon a főispán bement az savószinüek valának, a szája petyhüdt kékes színű, a fogai meg összevissza álltak, mint a szegény ember szalmája. Ha még hozzáteszem, hogy a kis jegyzőcske mindig kezeit dörzsölte s a hozzá intézett kérdésekre „igen is kérem ássan“ szavakkal felelt, azt hiszem, híven leirtam őt. Azt gondolnák, hogy talán nagyon eszes volt, azért emelkedett fel abba a szép állásba olyan hirtelen ; ne higyjék, én, aki egy hivatalban dolgoztam vele, túlontúl ismerem az ő kevéske tudományát, de hát mi lehet oka a sze rencséjének, keresd az asszonyt, megint csak ezt a régi, de majdnem mindig igaznak bizonyuló mondatot veszem elő. Hát tudják, úgy volt az, mikor ma egy éve a megyebálon a harmadaljegyző ur először mutatta be a társaságnak ifjú feleségét, mindjárt sejtettük, hogy ez a királynői termetű, csillogó szemű szépség nem szeretheti az urát, figyelni kezdtünk és csakhamar rájöttünk a dolog nyitjára, de csak félig-meddig. Mikor a főispán délczeg alakja feltűnt a bálteremben, nagyot villant a szép asszony szeme, piros ajakát ugyancsak megharapta, hegyes, fehér fogacskáival, még egy vércsepp is maradt a zsebkendőjén; a főispánná vézna, kis fekete asszony volt, beteges kinézésű s éppen nem illett hatalmas termetű urához, szemei ré- vetegen néztek körül a teremben, mialatt a hódolókat kissé elfogultan fogadta, majd a boldogság egy sugara vonult át sovány arczán, mikor látta, hogy férje feléje közeledik. Ott is marad most már mellette s együtt várják a tisztelgőket, most az aljegyzőcske ugrándozik a felesége mellett, ki mint egy királynő, büszkén lépdel előre, amint megálla- nak az emelvény előtt, Botos Bandi boldogan mondja : „Méltóságos asszonyom, kérem ássan, bemutatom a feleségemet, ha meg méltóztalik engedni, kérem ássan.“ A főispánná éppen azt akarja mondani, hogy nem is hallotta, hogy Botos ur megnősült, nagyon míglepte őt a szép feleségével, aki neki különben is nem idegen, mivel egy intézetben nevelkedtek, de torkán akad a szó, mikor az urára tekint, ki halál- sápadtan áll a bájos tünemény előtt s ajkai reszketnek amint mondja: Edith, maga az? A szép asszonyon nem látni a legkisebb zavart sem, mélyen meghajlik a főispánná előtt s azt mondja : a főispán ur alkalmasint összetéveszt engem valakivel, én őt soha sem láttam. A méltóságos asszony úgy érzi, mintha nagy veszély előtt állana, odaszól az urának s bemutatja őt a gyönyörű asszonynak, Botosék tovább mennek, a táncz megkezdődik s az első
