Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-10 / 2. szám
XXXVI. évfolyam. Ínyül a, 1904. január ÍO. 3-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 10 K — f Fél évre . . . 5 „ — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetési dij előre fizetendő. Xyilttér sora 20 fillér. f f Társadalmi és közgazdászali hetilap. Főszerkesztő : Ihr. Korioky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kálin Dávid. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templomtér, Ilohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap. Polgári leányiskola Gyulán. Régi szükséglet, melynek hiányát mindenkor éreztük, de a melynek kielégítésére csak most kerüit a sor és igy az eszme a kivitelben uj és ni vele a czél a mely felé való törekvésre, a megvalósítást munkáló cselekvésre csak most érkezett el az alkalmas idő. A gyorsan fejlődő korral való haladás eszméje él városunk lakosságában is, de mert e haladásban ezernyi nehézség és akadály áll előttünk, körültekintő meggondolásra van szükség, hogy megállapítsuk a sorrendet, összemérjük erőnket a követelmények nagyságával és beosszuk azt óvatosan, hogy mindent a maga idejében a lehetőséghez képest végezzünk. Sok egyéb dolgunk között szinte legnagyobb feladat városunk közoktatásügyének fejlesztése. Alig tegnap történt, hogy ebben egy örvendetes eredményt jelentő eseményről adtunk megelégedéssel számot: a főgimnázium biztosításáról és ismét uj, nem kevésbbé fontos feladat előtt állunk. Törvény kötelezi a várost a polgári leányiskola létesítésére, de törvény nélkül is régen kötelezve érezzük magunkat arra, a mi feltétlenül szükséges önmagunknak. Sajnos, a sok tenni való között csak most gondolhatunk e szükségletünk kielégítésére. Eddig is csak azért halogatódott, mert minden erőnket a főgimnázium ki vívására összpontosítottuk. Mikor azután a kivivőit eredmény folytán ott lefoglalt energiánk felszabadult, felkaroltuk ezt a czélt is és városunk képviselőtestülete egyhangú határozattal jelentette ki, mikép eleget tesz a polgári leányiskola létesítését tartalmazó kötelezettségének. UgyanSzázszorszépek. — Kis feleségemnek. — I. Hervadt levél hull az ágról játékul a szélnek, Elmúlásról, hervadásról ;izegve beszélnek. Vándor darvak busán szállnak a levegő égben ; Levélhullás idején csak Ketten járunk arany verőfényben. Nem látom én a hervadást, lombjafosztott ágat, Nem irigyli lelkem útját a vándormadárnak ; Verőfényes kikelet van, harmat száz virágon, Csupa napfény egész világ, Hisz mosolygó édes arczod látom ! Eddig — mégha napfény volt.is — sötét éjben jártam, Az égen is sötét bánat felhődzött utánam . . . Most az éjj is világosabb, mint máskor volt délbe’; Beragyogja szivem, lelkem, Szerelmednek örök verőfénye ! . . . II. Már azt hittem, hogy szivemben fogytán van a nóta, Édes öröm ébresztője, bánat altatója. Azt hittem, hogy rózsafámon bimbó sem lesz többé, Csillagtalan sötét éjben Czéltalanul tébolygok örökké. Azt hittem, a szerelmet is tövestül kitéptem, Hogy a szivem soha többé ne sajogjon, égjen, Hogy a bánat állott mellém halvány játszótársnak, [akkor számolt azonban a város sokszorosan [igénybe vett anyagi erejével is és elhatározta, hogy megfelelő épület és felszerelés felajánlásával állami leányiskola létesítése iránt tesz lépéseket. A városnak ez irányú sok alapos okkal támogatott kérvényét a képviselőtestület határozatához képest egy küldöttség nyújtotta át hétfőn a vallás és közoktatásügyi miniszternek. A népes küldöttséget, melyben városunk polgármesterén és országgyűlési képviselőjén kívül több polgártársunk vett részt, városunk minden dolgát lelkesen és eredmény- nyel támogató főispánunk vezette Berzeviczy Albert miniszter elé, a ki a képviselőház miniszteri szobájában fogadta a deputácziót. Főispánunk meggyőző okokkal terjesztette a miniszter elé a város kérelmét. Előadta, mik voltak okai annak, hogy a város eddig nem létesíthette a polgári leányiskolát, hogy mily erőfeszitéssel és mégis minő áldozatkészséggel törekszik a város polgársága kötelességeit teljesíteni, hogy az oktatásügyi kiadásokra a törvényben kötelezett 5°/0 helyett már eddig is 12°/oüfc fordítottuk közjövedelmeinknek, a mit még tetemesen fog emelni a főgimnázium létesítésével magunkra vállalt teher. Kifejtette, hogy városunknak nemcsak népességénél, de megyei székhely voltánál fogva feltétlenül szüksége van felsőbb leányiskolára, kulturintézeteink fejlesztését a nemzetiségi háttér és szocziális érdekek követelik, miért is a város eddigi súlyos megterhelése daczára sem riad vissza ujabbi áldozattól és a szükséges épület és dologi kiadások felajánlásával azt kéri, hogy az állam a személyi kiadások átvállalásával állami jelleggel létesítse az uj tanintézetet. A miniszter szives szavakkal válaszolt a főispán beszédére, kijelentette, hogy tudja, mennyit áldoz már is a város tanintézeteinek fentartására és épen azért, bár a polgári iskola létesítése törvény szerint a város kötelessége, méltányosnak tartja, hogy e feladatában a város az állam által támogattas- sék. ígéretet tett, hogy behatóan fogja tanulmányozni az ügyet és kifejezést adott reményének, hogy megfogja találni a módozatot, mely szerint a város és az állam együttes erővel létesíthetik majd a polgári leányiskolát. Úgy a miniszter válaszából, mint a küldöttség'! tagok bemutatása után azokkal folytatott beszélgetéséből azt a meggyőződést merítették a küldöttség tagjai, hogy a polgári leányiskola ügye a legjobb utón van és hogy a miniszter kedvező válasza után, a kérelmet támogató körülmények megismerése csak megfogja őt erősíteni az ügy támogatása iránt való hajlandóságában. Vármegyénknek minden nagyobb községében van valamilyen — néhol nem is egy — állami tanintézet, nehéz viszonyai daczára egyedül a vármegye székhelye nélkülözi eddig azt. Most már bizhatunk abban, hogy a kormány jóindulatából nekünk is lesz állami iskolánk, a régen várt és annyira szükséges polgári leányiskola. Tan ii g y. Karácsonyi örömök. Vettük az alábbi sorokat s közreadjuk azokat és a legszebben juttatjuk kifejezésre a hálaérzetet, mely a legnemesebb czélra történt adományt illeti. Az „Otthon“ étterem asztaltársasága, miként az előző években, a legutóbbi karácsonyi ünnepek alkalmából is gyakorolta jótékonyságát a szegény iskolás gyermekekkel szemben. Sajnos, az elmúlt évben nem igen kedvező volt a Hogy nem szakad vége soha A sóhajnak, a könyhullatásnak. S látod Lelkem a szivemben nóta fakad újra, Kobzomnak is százszor szebben, tisztábban zeng hui’ja, Rózsafámnak ezer rózsa huzza föléd ágát, Szép szemeid ragyogják rám A jó Isten fényes menyországát. Szivemben nagy, nagy szerelem lobog fehér lánggal S körülfonja édes arczod arany napsugárral, Himes szárnyán viszi lelkem rózsaszínű mámor Kis kezeden úgy megsirok Ettől a nagy, igaz boldogságtól I . . . III. Csilingelő gerlekaczagásod Hallatára — szivem egy szerelme — Mintha színes rózsaszirom eső Permeteznék lágyan a szivemre, Olyan édes, — még soha sem érzett — Mámoritó félt lomba ringat Rózsaszirmok lágy permetezése S a felséges, tiszta rózsaillat. Feher szobád keskeny küszöbére. Hiszek benned rajongók hitével, Érzem a meny minden tiszta kéjét S imádatos boldog szerelemmel Csókolom meg ruhácskád szegélyét. IV. Volt egy szegény legény 1 . . . Nem volt egyéb mása Kebelén kenyere, hátán meg a háza. Vándor madár módra csak az erdőt járta, Bus volt a nótája ; megsajdult a szive Más kertjében nyiló viola virágra! .. . Volt egy szegény legény!... búbánatos, sápadt. Hordott a szivében súlyos sebet hármat: Egyiket anyjáért; másikat magáért; A harmadikat — a leghalálosabbat — Más kertjében nyiló viola virágért! . Volt egy szegény legény!... beteg lett az árva Nagy vágyakozásba’, keserves bujába’, Halvány két orczája sürü könytől ázott ; Kivácta halálos óhajtással azt a Más kertjében nyiló viola virágot! Mosolygásán ragyogó szemednek Mintha fényes nyári éjszakákon Tündökölve, égve útnak indul Véghetetlen hulló csillagtábor: Megtelik a lelkem verőiénynyel, Ezer vágygyal, száz boldog sóhajjal, Csengő dalok rímében szikrázó Száz tündöklő, fényes meteorral. Mámorossá tőn a rózsaillat, Megvakitott a csillagok fénye Mámorosán, vakon térdelek le Volt egy szegény legény!... — igy van a mesében ■— Hármas sebet hordott szerelmes szivében. Sápadt volt, beteg volt, félig holtra válva, Mégis meggyógyitá szive hármas sebét, Más kertjének nyiló viola virága. . . . Volt egy szegény legény! hajh! bus, beteg, sápadt I. . — Szomorú mesének, édes valóságnak ! . . . Vándor madár módra csak az erdőt járta . . . Mégis megszerettél, mégis enyém lettél: Más kertjének nyiló viola virága 1 . . . Karaszy Ödön. Hja-pvinls: mai szárma, S oldal.
