Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-08 / 10. szám

Melléklet a „Btt" 1903.lQ-ik számához. nagy részvét mellett. Ravatala fölött Kecskeméti Ármin makói rabbi mondott meghatóan szép be­szédet. A halálesetről kiadott családi gyászjelentés a következő: Rosenthal Lipótné született Fried Mariska saját és összes rokonsága nevében fáj - dalomtól megtört szivvel tudatja forrón szeretett jó férjének, az odaadó, szerető fiúnak és rokonnak Rosenthal Lipót gyulavárosi képviselőnek rövid szen­vedés után életének 42 ik, boldog házasságának 18. évében folyó évi mározius hó 5 én déli 1 órakor történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült te­teme folyó évi márcziuB hó 6-án délután 3 órakor fog a helybeli izraelita sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Áldás és béke poraira! Gyulán, 1903. évi márczius hó 5-én. Grosz Lipót és neje szülei. Grosz Gizella dr. Szász Antalnó, testvére, özvegy Fried Aronné, anyósa. Dr. Szász Antal, Fried Mór, Fried Arthur, Fried Józsrf, sógorai. Fried Lina özv. Tabak Dávidné, sógornője. Időjárásunk hetek, sőt hónapok óta állandóan száraz. Ami közvetlenül márczius hónapot illeti, annak régi mezőgazdasági axióma szerint tényleg száraznak kellene lennie, de az idén — a száraz január és február havak következtében — ném ártana, ha kivételesen esős volna, amire egyébként alig van kilátás. A tavaszi alá való szántás kü­lönben serényen folyik, igen Bök gazda el is ve­tette az árpát és pedig a leglaposabb fekvésű réti földeken is. Vigyázatlanság a flóberttel. A flobert-féle gyermekpuskákat játékszámba szokták venni, pedig sokszor csinálhat bajt vigyázatlan kézben ez a mi­niatűr öldöklő szerszám. A héten egy kis leányt sebzett meg súlyosan, vagy véletlen lövés. U. K. volt napidijas lövöldözött udvarán a verebekre s vigyázatlanságból az ott játszadozó Ocser Mariska 2 és fél éves kis leánykát mellbe lőtte. A kis leány állapota súlyos s a gondatlan fiatalember egész életén keresztül viselheti lelkiismeretén vigyá­zatlanságát. Elfliezavart mérnök. A múlt bét végén nagy szenzácziót keltett a város utczáin egy feltűnő vi­selkedésű, intelligensnek látszó fiatal ember, aki meg-megszólitgatott sokakat az utczán, vizet kért a kútról jövő cselédektől s mikor adtak neki, nem itta meg, mert — úgymond — meg van mérgezve, be-be ment az üzletekbe és lehetetlen furcsaságu követelésekkel vonta magára a figyelmet. Hanzsala borbélyüzletében uj fésűt követelt s mert ezt nem adtak neki, a használtat földhöz vágta és elszaladt, Nagy Jenő gyógyszertárában pedig szintén igy vi­selkedett. A hídon őrt álló rendőrnek feltűnt az izgatott viselkedésű férfi és nyomon követvén őt, miután meggyőződött, hogy nem normális viselke­désű, letartóztatta hosszas hajsza után a szeren­csétlent, kiről kiderült, hogy Horváth Béla zem- plénmegyei parnói születésű okleveles mérnök. A szerencsétlen elmebeteget bevitték a békésmegyei közkórház elmegyógyintézetébe. Tiltakozó népgyülés. A képviselőházban most tárgyalás előtt levő katonai javaslatok ellen meg­indult országos mozgalomhoz Gyulaváros polgár­sága is csatlakozik s ma délután 3 órára a Király vendéglő előtti térre rósz idő esetén a pavillonba tiltakozó népgyülést hiv össze a rendezőség, me­lyen dr. Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő ób dr. Berényi Ármin fognak beszédet intézni a néphez. Öt, az erőset, a hitetlent mrggyőzte egy gyönge leány, aki hitt. Hogy jöttek össze? hogy ismerték meg egy­mást? hogyan szerette meg? . . . minek azt ku­tatni, minek azt tudni másnak. Elég ha ök tud­ják, meg az Isten. Egyszerű leányka volt, csupa gyöngédség, csupa tisztaság, csupa érzés. A ko­moly, szótlan ifjú csak azon vette magát észre, hogy elveszett a *nap, melyben nem láthatja őt, melyben nem beszélhet vele s nem foghatja meg remegő kis kezét. Sokat vesztett már, ezt az egyet nem akarta elveszteni. Nap-nap után nála volt s beszéltek édes semmiségekről, csak arról nem, amit mind­ketten tudtak úgyis, hogy szeretik egymást. Együtt sétáltak fel-alá a kertben, mikor a közel temető kápolnájában megcsendült a ha­rang. Valami gazdag ur halt meg, a kápolnában volt a ravatal, a kápolna sírboltjába fogják el­temetni. Egyik se mondta, hogy oda menjenek s mégis mindketten egyszerre léptek a temetőbe vivő útra. Szótlanul tértek be a kápolnába. A halottat egyik ismerte. A kápolnában sürgött- forgott a kiváncsiak csapata, nézték a koszorút, birálgatták a gyászdrapériát, beszéltek a halott­ról közönyös arczczal, közönyös szivvel. Az a lány pedig letérdelt a ravatal mellé állított ima­zsámolyra s szelíd arczát kezébe hajtva, elkez­dett — imádkozni. Kéry Dini, a hitetlen* csak nézte, nézte az imádkozó leányt, • valami melegséget érzett a szive táján s mikor a leányka imáját végezve, felkelt, Kéry Dini letérdelt elébe és nagyobb áhítattal, mint a haldokló csókolja a keresztet, szorította ajkát annak az édes leánynak ruhája szegélyére. S mialatt rá emelte könnyes szemeit, imá- datos szerelemmel suttogta: — Én édes Megváltóm! édes jóságos Ma­donnám ! * * * Mese volt. Nektek meséltem. Emlékszel-e még rá Gyurka ?! Emlékszel-e még rá édes menyasszonyom ? A nagyrománvárosi olvasókör február 21 -én] tartotta tisztújító közgyűlését és eluökoek Popovits Jusztin jegyzővé Kalló János alelnöké Bulboka János, pénztárnoknak Nyikora János, könyvtárnok­nak Fekete Ádám, számvizsgálóknak Miskucza Illés és Nyikora Dávid ellenőrnek Argyelán György, választmányi tagoknak Dutkay Béla, Dr. Bodoky Zoltán, Dr. Ladies László, Neimann György, Pánlye György, Marján Illés, Vladucz Péter, Vonyiga Illés, Alb György. Hengye Mojsza, Szoboszlai Peter, Lázár Péter, Pumucz János, ifj. Styir György, Moldován István, Szilágyi Tódor, Joszip Miklós. Nyikora György, Csomokos Mojsza, ifj, Miskucza Illés választattak meg. A „gyulai kereskedők és kereskedő-ifjak tár­sulata“ márczius hó 22-én délután 2 órakor rehd- kivüli közgyűlést tart, a közgyűlés tárgya: Lemon­dás folytán 2 aleinök, pénziárnok, 3 választmány tag és 1 számvizsgáló bizottsági tag választása. Í o . . V . I Vármegyénk közéletét gyá­Gelart G>ula- I éri.« UWtL. terjedt el kedden az egész vármegyében. Meghalt Csákói Geiszt Gyula nagybirtokos, a békésvárme- gyei gazdasági egylet elnöke, a vármegye törvény- hatósági és közigazgatási bizottságának tagja. Az elhunyt köztiszteletben álló tagja volt annak a tár­sadalomnak, a mely elvesztését fájlalja. Mint kitü­nően képzett gyakorlati gazda különösen azon moz­galmakban vett részt, melyek a mezőgazdasági téren előfordultak. E téren való tekintélyének elismerése folytán a vármegyei gazdasági egyletnek hosszú időn át alelnöke volt, majd Beliczey István vissza­vonulása után a közbizalom őt ültette az elnöki székbe. A közügyek terén különösen a közgazda- sági tevékenységével szerzett érdemei elösmeréséül a király néhány év előtt neki a magyar nemessé­get adta a csákói előnévvel. Geiszt Gyula már régóta betegeskedik, súlyos szivbaj kínozta, mely mindinkább elhatalmasodott és végre e hó 3-kán megölte a Budapesten fekvő 48 éves férfiút. Halá­lának hire Gyulán a vármegye székházán, Békés Csabán a gazdasági egyesület helyiségén és Kondo­ros középületein kitűzték a gyászlobogót. Temetése a fővárosban e hó 4-én délután ment végbe, részt vettek azon: dr. Lukacs György főispán, dr. Fábry Sándor alispán, a gazdasági egylet képviseletében dr. Zsilinszky Endre igazgató elnök és Pfeiffer István titkár, valamint Kondoros község küldöttsége: Erdélyi László bíró, Bedák Mátyás, Reviczky László, Fejér Imre, Baross István és Fülöp József tagok­kal. A vármegye közigazgatási bizottsága elhunyt tagjának, a gazdasági egylet érdemes elnökének és Kondoros községe bőkezű jótevőjének ravatalára koszorút helyezett. A gazdasági egylet külön gyász­lappal tudatta az őt ért veszteséget, mely a követ­kezőleg szól: A békésmegyei gazdasági egylet vesz­tesége nagyságának tudatában fájdalommal jelenti hogy szeretett elnöke: csákói Geiszt Gyula ur, éle­tének 41-ik évében hosszas szenvedés után folyó hó 2-án éjjeli 11 órakor Budapesten elhunyt. A megboldogultnak hült teteme f. hó 4-én Budapes­ten d. u 3 órakor fog a róm. kath. egyház szer­tartása szerint az örök nyugalomnak átadatni. Bé­késcsabán, 1903. márczius 3-án. Legyen áldott em­léke. — A gyászoló család a halálesetről a követ­kező jelentést adta ki: özvegy csákói Geist Gyu- láné született Jalics Lujza a maga és gyermekei Mária és Gyula, édesanyja özvegy Jálics Kálmánné született Eisele Mária, testvérei szobi Lucenbacher Pálné született Jálics Irma és gyermekei, Jálics Ferencz és hitvese Jálics Yilma és gyermekeik, jobbaházi Dőry Józsefné született Geist Mária és férje jobbaházi Dőry József. Szeniczey Geist Ilona és leánya, kuvini Szerb Györgyné született Geist Clarisse és férje kuvini Szerb György, Geist Gás­pár és hitvese Kleiner Helén és fiuk, úgy ikvai Pfeiffer Mátyás és leánya nevében fájdalomtól meg­tört szivvel tudatja forrón szeretett férjének : csákói Geist Gyula nagybirtokos, Békésmegye törvényható­sági bizottsági tagjának és gazdasági egyesületi el­nökének Budapesten, 1903. évi márczius hó 2-ik napjának éjjeli fél 11 órakor, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségének áhitatos felvétele után életének 48-ik, legboldogabb házassága 18-ik évé­ben bekövetkezett gyászos elhunytát. Drága halot­tunk hült tetemei, kiben övéi a leggondosabb család­apát, a legszeretőbb férjet, a legjobb testvért, a haza pedig egyik hü és munkás polgárát vesztette, Budapesten, 1903. évi márczius hó 4-én fél 4 óra­kor Kecskeméti-utoza 14. szám alatt, a róm. kath. anyaszentegyház szertartása szerint fognak beszen­teltetni és a kerepesi úti temetőben a Jálics-család sírboltjába örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő­szent miseáldozat Budapesten a belvárosi róm. kath. plébániatemplomban folyó hó 5 én délelőtt 10 óra­kor, később pedig Kondoroson, Kenderesen és Gör­bédén fog a Mindenhatónak bemutattatni. Budapest, 1903. márczius 2. Az örök világosság fényeskedjék neki! Megölte a sógorát A múlt hó 28-án a csor- vási határban levő tanyán B. Horváth Pál tanyás hirtelen felindulásában megölte sógorát: Antali Pétert. Horváth úgy egyezett meg sógorával, hogy ez nála fog lakni és a háztartás szükségleteihez egyharmadrészben hozzájárul. Antali Péter az útóbbi időkben arra a meggyőződésre jutott, hogy ez az egyezség rá nézve káros. A múlt hó 23-án haza­ment atyjához tanácsot kérni. Az öreg Antali maga is úgy találta, hogy fiának igaza van és azt taná­csolta neki, hogy sógorától szép módon váljon meg. Antali Péter a múlt hó 28-án bátyjaival: Lajos és Istvánnal együtt kereste fel Horváthot, kinek tud­tára adta, hogy tovább nem marad ott, amije van, azt elviszi. Horváth kijelentette, hogy ha elakar menni ő nem tartóztatja vissza; a holmiait is elviheti de csak azzal a feltétellel, ha tartozását, az 5 frt 30 krt megfizeti. Antali Péter vitatta, hogy nem tar­tozik és kijelentette, hogy a fizetésre való tekin­tet nélkül búzáját, lisztjét, egyébb apróságát elviszi. Kérte Horváthot, hogy a kamra kulcsot adja oda. Ez azonban erre nem volt hajlandó. A hevexkedő fiatalember szó nélkül kiment a szobából, a kamra ajtót berúgta s onnan egy zsák lisztet hozott ki. A konyhában sötét lévén, bátyjától gyufát kért, hogy a zsákból a liszt egyharmadát kivegye. Horváth erre szertelenül felindult, a sublótban levő kést kikapta, s azzal kirohant a konyhába, Antali Péterrel bírókra kelt, kit csakhamar a földhöz vágott s a kezében levő kést teljes erővel a torkába döfte. A döfés az összes viszereket átmetszette s a vér vastag sugárban freoscsent ki a halálos sebből. A fiatal ember jajkiáltásaira bátyjai segélyére siettek, Horváthot róla lehúzták, ki talpra ugorva azt mon­dotta: Amit akartam, megtettem, most már nem bánom, tegyetek velem ami tetszik. Antali Péter szintén feltápászkodott, egy láda sarkába kapasz­kodva igyekezett lábra állani, közben a kést torká­ból kirántva, messze eldobta. A vér ujjnyi vastag ágban ömlött végig mellén, s hörögve rogyott össze. Látva a haldoklót, Horváth megrendült, és elbusultan monta sógorainak: Megyek a csendőr­séghez, azután elemésztem magam. Antali Lajos azomban nem engedte, testvérét: Istvánt kérte, hogy szaladjon doktorért, hogy a Péter vérzését elálliteák. Mig az elérkezett, abban sok idő eltelt, s már csak az elvérzés folytán beállott halált kon­statálhatta. A csendőrök értesülvén a véres tettről,; Horváthot letartóztatták, ki bűnét töredelmesen beismerte, hangsúlyozva azomban, hogy sógorát nem volt szándékában megölni I a nagy sötétségben nem tudta hova döf. A csorvási elöljárók telefonon tudatták dr. Nyisztor központi viszgálóbiróval a gyilkosságot, ki Tóth Ferencz alügyészszel és dr. Pándi törvényszéki orvossal a bonczolás megejtése végett vasárnap a helyszínére utazott, egyúttal az előzetes nyomozatot és kihallgatásokat is megejtette, Horváthot pedig csendőrfedezet mellett a gyulai törvényszéki fogházba szállította, hol ügyének az esküdtszék által leendő elbírálásáig vizsgálati fog­ságban marad. A szerencsétlen embernek 4 apró gyermeke van, kik most kenyérkeresőjüket vesz­tették el. Eljegyzés. Dávid János csizmadia mester kedves leányát Teréziát eljegyezte Gádor Károly ifjú asztalos. csabai nagybirtokos vasárnap hirtelen elhunyt. A megboldo­gult régebben éveken át a gyulai törvényszék jegy­zője, majd a csabai járásbíróság bírája volt és ritka szorgalommal élt hivatalának. Majd leköszönt állá­sáról, s mint kiváló gazda foglalkozott birtokával. Senki sem hitte, hogy a javakorabeli erős férfiút ily hamar érje az elmúlás szellője. Már a télen panasz­kodott szívfájdalmakról s orvosi tanácsok szerint élt is. Vasárnap reggel a Francsek-féle gőzfürdőbe ment, hol fürdés közben rosszul lett és elalélt. Gyorsan értesítették a családot és Reisz Miksa drt. Sikerült is eszméletre hozni Kiss Lászlót, azonban fél óra múlva újabb szivszélhüdés érte, s mely elhunytát okozta. A haláleset nagy részvétet keltett, miután általános tiszteletnek és szeretetnek örvendett. A ravatalt igen sok koszorú bontotta s temetése a nagy közönség hatalmas részvétele mellett ment végbe. Ott volt Csaba egész intelligencziája, Gyulá­ról, ahol a társas életnek tevékeny, közszeretetben álló és kedves emlékű tagja volt és a szomszédos községekből is számosán, kik lesújtva kisérték utolsó út­jára a hirtelen elhunytat. Halálhírére Gyulán a törvény­szék és járásbíróság, értesülve elhunytéról, kitűzte a gyászlobogót. A család a következő gyászjelentést adta ki: özv. Kiss Lászlóné szül.Lubinszky Vilma és.gyerme kei: Béla, László és Sárika, édes anyja özv. Kiss Péterné szül. Gorove Anna, anyósa özv. Lubinszky Edéné szül. Lázár Róza, testvérei: özv. Laczay Józsefné szül. Kiss Mária és Kiss Vilma, úgyszintén az összes rokonság nevében mélyen megszomorodott szivvel jelentik a szeretett férj. legjobb apa, testvér és ro­konnak Kiss László földbirtokosnak élte 53. évében Békéscsabán folyó hó 1-én reggel 8 orakor a halotti szentségek felvétele után történt gyászos elhunytát. A megboldogultnak hült teteme folyo hó 3-án dél­után 3 órakor fog a róm. kath. egyház szertartása szerint a gyászháznál beszenteltetni és a Széchenyi- kert melletti róm. kath. temetőbe örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent-mise áldozat a róm. kath. templomiban folyó hó 4-én délelőtt 9 orakor fog az egek Urának bemutattatni. [Legyen áldott emléke 1 Lap áthelyezés. Garai Tamás, a »Földmivelő« ozimü hetilap szerkesztője bejelentette, hogy lapját Hódmezővásárhelyről Gyomara tette át. Esküvő. Bencze Dániel vésztői ev. ref. nép­tanító múlt csütörtökön esküdött örök hűséget Pákozdi Gábor földbirtokos leányának Rózának. Eljegyzés. Kiss Elek íkondorosi községi első Írnok eljegyezte Takács Etelkát, Takács Károly albertirsai ev. tanító szép és kedves leányát. Mezöberény népkertje. A mezőberényi képviselő­testület egy régebbi határozatával a községi népkert ozéljaira kijelölt területet, a gazdasági ismétlő skolának adta. A legutóbbi közgyűlésen pedig elhatározták, hogy a község alatt elterülő osztatlan kőzlegelőböl megvásárolnak 10 ezer négyszögölet a népkert czéljaira. A megvásárlandó terület igen kedvező helyen fekszik, a község közepétől néhány pereznyire. Napszámosok kegyelete Geiszt Gyula kondo- rosi birtokos elhuoytakor a kondorost munkásnép megható módon nyilvánító kegyeletét, midőn ada­kozásból szép élővirág koszorút rendeltek a kopor­sóra, ezzel a felirattal: „A kondorosi föld mi vés munkások — szeretett munkaadójuknak.“ A ko­szorú készítő kiváló figyelemmel készítette ezt a koszorút, mert őt is meghatotta a szegény sorsú népnek ez a szép kegyelete a nemes szivü birtokos­sal szemben. Tüzek Békésen. Békés község lakosságánál nem kis félelmet okoz, hogy a múlt bét két napján, péntekre és szombatra virradóra, mindig két és három óra között tűz keletkezett. Hogy a tűz gyúj­togatásból eredt, azt valószínűvé teszi az, hogy mindkét tűz a község által kiosztott uj házhelyeken ütött ki, az egyik az első, a másik a második kerü­letben. A kár nagyon szegény embereket ért, kik hosszú éveken, nehéz munkában megtakarított fillé­reikből építették a leégett szegényes hajlékokat. Öngyilkosság. Kecskeméti Imre, 27 éves körös- ladányi gazdaembert elhagyta fiatal felesége, mit a férfi annyira szivére vett, hogy pénteken lakásán felakasztotta magát. Szerencsétlenül járt munkás. Zsilák János gerendási lakos, gazdasági munkást baleset érte. Szecskavágás közben a kis ujját a gép levágta s a munkás nem tudott dolgozni. Tagja volt azonban a munkás pénztárnak s ez segített rajta és Zsilák orvosi napi segélyben 37 korona 95 fillért kapott a munkássegitő-pénztártól. Elhunyt lelkésztanitó- Vármegy esze rte élénk részvétet keltett Turóczy Endre nyugalmazott lelkész­tanitó elhunyta, ki életének 76 - ik évébén csütörtö­kön hunyta le örökre szemeit hosszas és súlyos szenvedés után. A megboldogult egyik legérdemesebb alakja volt a magyar néptanítók önzetlen karának, aki ritka önfeláldozással és nemes ambiczióval szolgálta évtizedeken keresztül a magyar népnevelés ügyét. Hosszas tanítóskodása után csak nemrégiben kényszeritette az aggkor, hogy nyugalomba vonuljon. Temetése pénteken ment végbe óriási részvét mellett. A háznál Tóth József körösladányi lelkész mondott felette imát és beszédet, a simái pedig Arató János tanító búcsúztatta megható szavakkal az érdemes kollégát. Színészet Csabán. Monori Sándor, a zombori színház igazgatója, megnyerte a csabai szinügyi bizottság engedélyét a tavaszi idényre. Monori márczius 14-én kezdi meg előadásait az „Izé“ című operettel. Társulata a vidék jó erőiből áll s igy valószínűleg ki fogja elégíteni a közönség művészeti igényeit. Az igazgató tizenöt előadásra hirdet bér­letet, társulata 60 tagból áll s önálló zenekarral rendelkezik. A társulat tagjai: Nők: Hevesi Janka Operette Soubrette és népszínmű primadonna, M. Herczeg Eugenia operett és népszínmű énekesnő, Keleti Juliska énekesnő, Kresz Irma hősnő, drámai szende, Kondrát Ilonka naiva, vígjátéki szende, Bozóky Boriska drámai és vigj. anya, társalgási, Latabárné Anna Operette komika, anya, Ujjúé Semsey Luiza, Bródy Irén, Gondosné Kállay Luiza, [Soltész Ferike, Bányai Etel, Rácz Gizella, Kováts Aranka, Krasznai Mariska kardalosnők és segéd- színésznők, Baráth Ilona balletmesterné, tánezosnő, Laszlovszky Juliska tánozosnő. Férfiak: Monory Sándor jellemkomikus, Csák Ferencz operett és népszínmű baritonista, Nagy Gyula operette tenor énekes, Mezey Kálmán jellem apa, Agotay Ferencz komikus, operette buffó, Gabányi László komikus, operette buffó, Somlay Arthur hŐ9szerelmes, Pintér Dezső lirai szerelmes, Keller Antal kedélyes apa, Bérczy Jenő salookomikus, Gondos Alajos, Baróty Jenő, Ujj Ferenc, Heltai Hugó, Solymossy Sándor, Szombati Nándor, Marosi Géza kardalosok és segéd- színészek, A közzétett műsorban a fővárosi téli saison legjobb újdonságai bentfoglaltatnak. Márczius 15-ke Gyomán. Gyoma község pol­gársága, a magyarnépszabadság felvirradásának év fordulóját, az uj Magyarország születése napját — márczius 15-ét — a nagy naphoz méltóan nyilvá­nosan fogja megünnepelni. Az ünnepnapján délután órakor a község háza előtti téren az egyesületek felvonulása után, az ünnepély sorrendje a kővet­kezőkben lett megállapítva: 1 kardal, 2 megnyitó beszéd, 3 hazafias szavalat, 4 alkalmi szónoklat, 5 zenedarab 6, zárószavalat 7. Este a kaszinó, olvasó­körök és az ipartestület helyiségeiben társasvacsora. Tizennyolczezer korona hamis bankó. Szarva­son a rendőrség letartóztatott egy pénzhamisító bandát, a melynek egy gazdatiszt és egy fényké- péaz volt a vezetője. Az elfogott embereknél tizen­nyolczezer korona hamis bankjegyet találtak. A mi­nap ugyanis egy elegánsan öltözött fiatalember ér­kezett Szarvasra s egyik ottani korcsmában mula­tozott. Tartozásának kiegyenlítésére egy százkoro- nás bankjegyet adott át a korcsmárosnénak, a ki gyanútlanul felváltotta. Utóbb kiderült, hogy a bankó hamis. A mámoros fiatalember, a ki különben fény­képész Pancsován, megkérdezte, bogy nem ösmerik-e Juhos Pál gazdát, mert ezédulát szeretne neki kül­deni. A korcsmárosné rendelkezésére bocsátotta hetesét, a kinek a fényképész meggondolatlannl nyitott levelet adott át. A legény útközben betért

Next

/
Thumbnails
Contents