Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-12 / 15. szám

15-1 k szám Gyula, 1903. április 12-én XXXV, évfolyam f 1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dóba; János keres­kedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fill. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 till. _________Á Társadalmi és közgazdászat!. hetilap. I Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Or. JBodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kőtan Dávid. r Kíadébivatal: Templomtér, Dobay Perencz háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. I Eyllt-tér sora 20 fül. &----------------------Á — -M Q- ■ m nw«s ffi—**■ Husvét reggelén. I Üres sírboltra ragyogott a napsugár az első husvét reggelén, midőn a kegyes lelkek Jézus koporsóját felkeresni igye­keztek ; feltámadott halottaiból az, kit eltemetett a kegyelet, szeretet; kit fel­keresni óhajtott a részvét, igaz ragasz­kodás ; megvalósult a jóslat: „Rontsá­tok el a templomot s én harmadnapra felépítem azt!“ A sírbolt előtt a fegy­veres őrség hasztalan virraszt, mert nehéz álom zárja le szemét, hogy látni ne -tudjon, midőn Isten feltámasztja egyetlen szülöttét. . . így nyer diadal­ul at az élet a halál felett, igy törik meg a sötétség uralma, midőn ébred a vilá­gosság hajnalpirja! . . . Ki írhatná le a szivek örömét, midőn zendült az angyali szó: „Mit keresitek a holtak között az élőt, nincsen itt az Ur, feltámadott í. .“ De az angyalok, kik Jézus kopor­sójánál hirdették volt az örömet, nin­csenek ma itt e földön s eltávozásuk­kal mintha ismét gyász felhője vonta volna be a temetőket, sirdombokat. . . A természet országában látjuk a foly­tonos változást, hogy miként váltja fel az élet a halált, de mégis midőn egy- egy szív végsőt dobban s az életfáklya lobogó lángja kialszik: a megdöbbent lélek keresi, kutatja, hogy hova visz minket a halál útja? Igaz, hogy ama nemes tehetségek, melyekkel a teremtő minket felruházott, felülemelni képesek bennünket a föld porán s lelki sze­meinkkel bepillantani tudunk az örökké­valóság dicső honába, mégis a fájda­lom viharában vergődő lélek kérdésbe teszi: mikor s miként jutunk biztos révpartra, mikor ragyog felettünk a zavartalan boldogság tündöklő napja ? Ne csodáljuk, ha kérdések árja ostromolja a lelket, mikor sötét lepelként terül az élet egére a bánat fellege, mikor koporsó és sir az enyészet éj­szakáját tárja elénk, mert az össze­omlott szív hasonló a hangszerhez, mely elnémul s elbájoló hangokat többé nem ad; mert a csillagtalan sötét éjszaka nem lövelheti felénk a ragyogó nap fénysugarait. . De hála az örökjóságu Istennek, nem maradtunk mi vigasztalás nélkül, szivünket felemeli az ég angyala, a remény, mely azt mondja minekünk, hogy „Éljön az idő, midőn mindenek, kik a koporsóban vannak, meghallják az Isten fiának szavát. . . .“ Itt van a hit, az égi kincs, melynek birtokában : „Nincs már szivünk félelmére, nézni sírunk fenekére, mert látjuk Jézus pél­dájából, mi lehet a holtak porából!“ S ha ezek mellett munkál szivünkben a Krisztusi szeretet, megnyerhetjük bizton az örök életet . .. Midőn a szivekbe beoltva lett a halhaiatlanság, örökélet vágya és re­ménye, ezzel egyidejűleg ébredt életre amaz óhaj, hogy jövőjét ismerni, biz­tosan tudni szeretné az ember. Ám de a bölcs isteni gondviselés a hitet adta minekünk a tudás helyett, mert ha előre tudnék a jövőt, nem élvezhetnők vágyaink valósulásának igaz örömét s időnapelőtt elveszitné fogékonyságát a szív, meglankadna az életkedv, a nemes törekvés . . . Az Isten iránti gyermeki bizoda- lommal teljesedjék meg azért lelkünk s midőn ma husvét ünnepet ünnepelünk, jelenjünk meg gondolatban Jézus üres koporsójánál, tekintsünk lelki szemeink­kel az élet és halál urára s hangozzék ajkainkról az örömének: „Jézus él, mi is élünk, a haláltól nem félünk! .......| Az örök élet, halhatatlanság hite, reménysége vezéreljen minket Istennek tetsző életre, hogy „éljünk többé nem mi magunk, hanem Krisztus éljen mi bennünk s mi is ő általa I..“ Ha ezt mindenki megtenné, már e földön megvalósulna Istennek országa, vigaszt találna özvegy és árva, felszá­radnának a bánat könycseppjei a sze­mekből s igaz boldogság hajlékává lenne e föld .. . Anyaszentegyházunk, magyar ha­zánk, sokszor volt nagypénteki gyász osztályrészese; életünk egén számta­lanszor borongott a nehéz bánat sötét fellege. Oh jöjj húsvéti öröm hajnalpirja a szivekre, ragyogj reá tiszta fénynyel, állandóan a téged szomjuhozó lelkekre, hogy „Ez husvét ünnepében, dicsérjük Istent szívvel, ki értünk meghalt fiát feltámasztotta testben!...“ ,______ Dombi Lajos. A k özigazgatási bizottság ülése. — Április 6. — A közigazgatási bizottsági ülések rendes határ­napja : a hónap második hétfője ünnepnap lesz, azért a bizottság egy héttel előbb végezte e hónapi munkáját. Az ülésnek különben rövid tárgysorozata volt és hamarosan végeztek is vele, hosszabb vita csak a békéscsabai legtöbb adót fizető községi kép­viselők névjegyzékére vonatkozó felebbezések elbírá­lásánál volt. Az ülésen dr. Ijukács György főispán elnökölt és jelen voltak azon dr. Fábry Sándor alispán, dr. Daimel Sándor főjegyző, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, dr. Zöldy Géza főügyész, dr. Zöldy János főorvos, Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő, Csák György kir. pénzügyigazgató, Liszy Viktor királyi ügyész, Haviár Lajos kir. főmérnök, Zlinszky István közgazd. előadó, dr. Bodoky Zoltán, dr. László Elek, Varságh Béla, Rosenthal Ignácz bizottsági tagok. Az ülés megnyitása után dr. Daimel Sándor főjegyző felolvasta az alispáni jelentést, mely a kö­vetkezőleg hangzik: Méltóságos Főispán ur! Tekintetes Közigazgatási Bizottság | Folyó évi márczius haváról szóló jelentésemet tisztelettel a következőkben terjesztem elő: I. Közbiztonság. A múlt hó folyamán a személybiztonság 1 esetben támadtatott meg csupán, még pedig Kőrös- ladányban egy verekedéssel, melynek tettesei ellen a bűnvádi eljárás megindittatolt. A vagyonbiztonság már több esetben lett meg­támadva kisebb-nagyobb lopások elkövetése által. Előfordult ugyanis lopás Gyulán 9 esetben, Békés­csabán 5 esetben, Füzesgyarmaton és Kétegybázán 3—3 esetben, Dobozon 2 esetben, Békéssámsonban, Orosházán, Pusztaföldváron, Szeghalmon, Körösla- dányban, Öcsödön és Szarvason 1—1 esetben, végül a békési járásban több kisebb-nagyobb lopási eset. A tettesek ellen a nyomozás azonnal megin- dittatott s az esetek nagy részében eredményesen befejeztetett, egy kis részében még-folyamatban van. Baleset 3 esetben történt, még pedig Gyulán Ulmandinger Károly napidijas ílanbert fegyverével játszadozva, Péter Mariska 2 és fél esztendős leány- gyermeket meglőtte, továbbá Mihók Mojsza bérkocsis a békéscsabai országúton Anka János gyulai lakos 4 éves leányát kocsijával elgázolta s végül Püspöki Lajos gyolavárii lakos uradalmi cseléd lábát fahordás közben eltörte. Azon balesetek közül, melyekben a vétkes gon­datlanság ismérvei látszottak fennforogni, a bűnvádi eljárás azonnal megindittatott. öngyilkosság a vármegye területén 11 esetben fordult elő, úgymint; Békéscsabán 4 esetben, Oros­házán 2 esetben, Gyomán, Békéssámsonban, Békésen, Szeghalmon és Mezőberényben 1 —1 esetben. T Á It C Z A . Husvétkor. Sötét éj után ha jön a hajnal; A gyászt elűzi a vidám kardal; Előbb tar galyon ha virul zöld lomb; Gyötrelem tüntén nem epeszt több gond: Oh, akkor a szív örömtől repes, Ég boltján napfényt nem árnyal felleg .. j Sötét éj borult lelkek egére, Midőn Megváltónk kereszten vérze, S elvégeztetett a dicső pálya, Engesztelésül, a nép javára, Hogy legyen béke földön és égen, A bűn nralma kudarczot érjen .. . Ám de érkezett hajnal bibora, Fénynyel ragyogott üres sírboltra, Jézus halálból életre ébredt, Életet adva ama reménynek, Hogy feltámadás sorsunk minekünk, Nem hagy örökre sirban Istenünk . . . Jézus, megváltónk, dicső mesterünk I Ki feltámadtál, maradj mivelünk; Legyen tiéd a szív dobbanása, Üdvünkre nézzünk s semmire másra, S miként a harmat virág kelyheken, Öröm ragyogjon nemes keblekben . .. Akkor a husvét igazi ünnep, Nem rettent meg a sötét Birüreg, Mert ha Jézussal élünk és halunk, El nem maradhat a diadalunk, Testünk lelkűnkkel egyesül újra, Mennybe emel fel az élet Ura ... Ünneplő szivek, oh jertek, jertek, JézuB sírjánál biztatást nyertek, Mert a diadal a győzedelem Pálmaága itt bőséggel terem, Ha a szeretet, a hit és remény Csillaga ragyog életünk egén ! . . Dombi Lajos. Évfordulón. Károly észre sem vetted, hogy a kis árvácska leesett óralánczodról“ szólt a szomszéd­ságában ülő, érdekes arczu fiatal embernek Szigeti hadnagy. A megszólított hirtelen lehajolt s alig észrevehető sóhaj mellett visszakapcsolta a leejtett csecsebecsét lánczára. Mi a tatár pajtás j Talán gyengéd kezek drága emlékét tűzted fel, hogy oly elfogult lettél hirtelen ? jegyzé meg dévajkodva az asztaltársaságban egyik jókedvű tanárjelölt. Ne bántsátok a reminiscentiá- kat! szólt tréfás gúnnyal erre az ifjú Kallós, miután valami uj Operette kupléját dúdolta vidáman, A viz csobogása messze elhallotl a Margit­szigeten s az üde, esti szellő szétvitte a susogó lombok s illatos virágfejecskék ölébe a zene mélabus akkordjait, hogy „a Rácz Pali hegedűje szépen szól . . Bólintgattak reá a szigeten mindenfele a bohó virágok, csak az öreg Duna mormogott szeszélyesen, midőn hullámnyelvei egykedvűen nyaldosták a sziget lefutó partrészeit. A csillagok azonban incselkedtek a vén Dunával s szerelmesen vetették hiú, kék szemeiket a viz nagy tükrébe, melyen itt ott fodrot hasított egy- egy propeller s hangos tülkölése messze vágott be a kellemes légbe. Mérey Károly pezsgőt rendelt s midőn a sziget kioszkjánál közöttük a legvidámabb han­gulat keletkezett, egyszerre felegyenesedett, büszke magatartása a szokottnál merevebb, fagyosabb kifejezést nyert s csak annyit mondott: Barátaim ! Ma évfordulót tartottam 1 Ha majd 25-ik évi évfordulót is tarthatok, titeket már nem igen érdekel a kedély télén,-fanyar ember érzelmei­nek megülése, de most az első évfordulón örven- dek, hogy baráti szeretetek kissé felderített. Isten áldjon meg ezért kedvesim ! Utóbbi szavainál hangja szinte reszketett a meghatottságtól. Meglepett barátai szinte egyszerre kértek tőle felvilágosítást, miközben koczintásra csördültek meg a keskeny poharak. Mérey ekkor összehúzta férfias, sűrű szemöl­dökeit s mintegy rendezni látszott gondolatait, hogy minő válasszal elégítse ki a felkeltett kí­váncsiságot ; de midőn látta barátai arczán az édes megilletődés s majd a nyugtalanság kelle­metlen jelentkezését, elhatározta, hogy felfedi titkát előttük. Élénk tetszés követte szavait, midőn hatá­rozatát közölte barátaival s teljesen megegyeztek, hogy a sziget egyik pompás ligetjében meg­hallgatják a jóbarát életének ezen fontos ese­ményét. * * 1 „Mindenek előtt ki kell jelenteni, kezdé Mérey Károly a jázmin bokrok tövéhez támasz­tott pádon ülő barátaihoz sötét szemét szelíden nyugtatva az átellenben hömpölygő viz sötét karikáin, hogy baráti szivetek őrizetére bizom az egész eseményt. Megjegyzésére helyeslőleg bólintottak. Majd csendes s a fájdalomtól néha reszkető hangon folytatá beszédét: Boldog deák éveim legkedvesebb emlékei közé számítottam azt az időt, melyet a szomszéd K. Ilonkával töltöttem. Szüléink jó ismerősök voltak. Mi ketten pedig majdnem egykoruak s játszótársak voltunk, ö virágot szedett én pedig szamóczával kedveskedtem. Babáit megtépáztam, néha kamasz bátorsággal, majd engesztelésül meghintáztattam a vén diófánál kertjükben. Midőn gimnázista lettem, legelőbb előtte dicsekedtem s adtam a latin tudomány magasla­taira törevő ifjú éretlen kérkedését. A táncz- iskolába azután állandó tánczosa lettem. Folyton körülötte voltam úgy, hogy más csokoládé-bom- bonját el sem fogadta volna. A próbabálon is a lehető legtöbbet velem foglalkozott. — Múltak évek, de a gyermekkori ismeretség régi bizal­mát meg nem törhették. Majd nem-^nindennap találkoztunk a szülei háznál. Egy alkalommal, midőn kertjükbe léptem, már messziről fenyegetett kis kapával kezében s kiálta felém, hogy vigyázzak, m ;rt virágpalán­ták vannak széthintve az utakon, melyeket saját kezűleg akart elültetni. Bájosaiczát kerek szalma- kalap körité, melyet hanyagul odavetett piros szalagcsokor diszitett. Oly jól nézett ki, hogy pár pillanatig mintegy hely emhez szögezve állot­tam. ö nem látszott észrevenni zavaromat. Rög­tön segédkeztem, természetesen az ültetésnél s midőn jutalmamat kértem, pajkos mosolylyal tű­zött egy feketés bársony árvácskát gomblyu­kamba. Boldogan annyit jegyezhettem meg, hogy e pillanattól fogva e kis virág egyike lesz a leg­kedvesebbeknek előttem. Többet is akartam mondani, de Ilon mamája lépett hozzánk s hi­vott bennünket uzsonnára. Az árvácska hamar elhervadt, de emléke mélyen szivembe vésődött. Emaillból csináltat­tam magamnak képmását, melyet azóta állan­dóan óralánczomon viselek. Már másodszor majd­nem elvesztettem. Pár évvel később kitünően sikerült érett­ségi vizsgám után szüleim óhajára távozni kel­lett a kedves családi fészekből ide a nagyváros zajába, hogy jogi pályára készüljek az egyete­men. Gondolhatjátok, hogy minő szívvel szakad­hattam el azoktól, kik szivemhez mintegy oda forrottak, sűrűn tekintgettem vissza a kocsiból ama kedves házra, mely gyermekéveim kedves emlékeit őrizte s a szomszéd házra, hol jövő boldogságom záloga volt elrejtve. Xjaptinls maai számához egész iv naellélslet trau csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents