Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-05 / 14. szám

t a „Békés“ 1903. M számához. A gyulai építőiparosok hitel és termelő szövet­kezete, mint az országos központi hitelszövetkezet tagja 1903. évi április hó 13-án délután 3 órakor, a városháza tanácstermében rendes közgyűlést tart, melyre a tagok az alapszabályok 35. §-a értel­mében meghivatnak. Napirend: 1. Múlt évi üzleteredményről szóló jelentések tárgyalása. 2. Zárszámadások megvizsgálása és a felment­vény megadása. 3. Mérleg megállapítása. 4. Tiszta jövedelemről való rendelkezés. 5. Az igazgatóság 3 tagjának választása. 6. A felügyelő bizottság tagjának választása. 7. Netalán! indítványok. Alakuláskor volt 55 tag 200 üzletrészszel, az évfolyamán belépett 7 tag 33 üzletrészszel, kilépett 7 tag 24 üzletrészszel, marad 1902. év végén 55 tag 209 üzletrészszel. A felügyelő-bizottság által megvizsgált évi mérleg a szövetkezet helyiségében kifüggesztetett és minden tag által megtekinthető Gyulán, J903. évi márezius 29-én. 122 í-i Az igazgatóság. T a n ü g y. Meghívó. A békésvármegyei általános tanító­egyesület gyulai járásköre Gyulaváriban folyó évi április hó 16-án délelőtt 9 órakor az állami elemi iskola helyiségében tavaszi közgyűlést tart. Tárgy­sorozat: 1. Elnöki előterjesztések. 2. A tanító tár­sadalmi szerepe.. Előadó: Raksányi Árpád. 3. A pénztárnok jelentése. 4. Esetleges indítványok. Békésmegyei óvókör választmányi ülése. Teg­nap délután tartotta az uj óvókor Gyulán első vá­lasztmányi ülését dr Ladies László társelnök el- nöklése mellett, a melyen a kör megalakulásával járó 8 azóta szükségessé vált intézkedéseket tár­gyalta, s határozott a kör czéljainak tovább fejlesz­tését szolgáló kérdésekben. Jelen voltak az elnö­kön kívül az ülésen Dapsy Gizella, a kör titkára, Tóth Erzsi, Vandlik Etelka könyvtáros, Petrovszky Erzsiké, Zalay Juliska. a nagyheti zsolozsmák. A kereszténység magába száll és bűnbánó lélekkel üli meg a Megváltó kín­szenvedésének kétezredéves emlékét. Minden esz­tendőben ismétlődik és mégis minden évben uj, —- vallás titokteljes misztériumai minden évben egyformán ragadják meg a hívők kedélyét. A bibliai pálmák emlékezetére az egyház barkát szentel a mai napon ; a hívők összeszedik a természet első zsengéit és ezekkel kezükben han­goztatják a jeruzsálemi nép üdvkiáltását: „Hozsánna, áldott, ki az Ur nevében jő /“ A nagyheti szertartások és húsvéti ünnepek istenitisztelete a gyulai róm. kath főtemplomban következő sorrendben fog megtartatni. Virágvásár napon: 9 órakor pálmaszentelés, körmenet, ünne­pélyes nagy mise, mely alatt a Passió fog énekel­tetni ; szerdán délután 3 órakor Jeremiás próféta siralmainak éneklése; nagypéntek-. 9 órakor kez­dődnek a szertartások, előszentelt mise, Passió ének­lése, improperiák, szent kereszt lefödése; az oltári szentség elbelyeztetik a szent sírba, hol esti 6 óráig marad kitéve; délután 3 órakor lamentáczió; nagyszombat: reggel 8 órakor tüzszentelés, kereszt­független és 48-as olvasókör módosított alapsza­bályait, továbbá a vármegyének a közúti alap ter­hére felveendő 60000 koronás kölcsönére vonatkozó éghatározatát jóváhagyta. Névváltoztatás. Bzvoboda Imre gyulai m. kir. honvédfőhadnagy vezetéknevének „Szoboszlai“-r& kért átváltoztatását a belügyminiszter megengedte. Mélyen megrendülve a részvét legigazabb Wieland Sándorné. érzelmével szivünkben, teljesítjük szomorú köteles­ségünket, számolunk be egy ifjú és szép, minden kitől szeretett úrasszony korai haláláról. A végzet megváltoztathatlan utai fölött elmélkedve, elborul a lelkünk, szomorú kétely nehezedik szivünkre, elgon dolván, hogy mért kellett neki meghalnia, aki ifjú volt, szép volt, aki egész életében boldog lehetett volna, másoknak boldogságot nyújthatott volna akinek mégis le kellett törnie ifjan, üdén, mint nyiló virágnak a vihar forgószelében. — Tétovázó lelkünk nem talál támpontot a filozófia józanságé ban s szorongó lelkűnkkel érezzük, hogy e földi létben nincs törvényszerűség, hasztalan vár a jó H ezentelés, utána nagymise. Esti 7 órakor Ünne-Pu.talmat jogáért, hasztalan vár a küzdő elismerést pélyes feltámadás körmenettel. Rusvétvasárnap: 10 pihenést fáradalma után: a véletlen vak eszközei, Hírek. Előfizetési felhívás a .Békés“ 1903-ik év második évnegyedére. Tisztelettel kérjük mind­azokat, akiknek előfizetésük lejárt, hogy azt e hét folyamán megújítani szíveskedjenek, a .Békés“ előfi­zetési dija félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér, mely összeg vidékről a .Békés“ kiadó- hivatalának czim alatt küldendő be. Virágvasárnapjára ébredtünk, kezdetére a „nagyhét“ ■ nek; a kereszténység gyászát a virágok ünnepe előzi meg. A természet most hozza első zsengéit és az egyház azokat Istennek szenteli. Az ünnepi ének még egyszer felhangzik, azután kezde­tét veszi a mély gyász j a harangok elnémulnak, orgona nem szól; tompán, fájdalmasan, megható egyszerűséggel rezegnek végig a templom hajóján órakor ünnepélyes mise szent beszéddel, délután 3 órakor ünnepélyes vecsernye. A vármegye közigazgatási bizottsága, miután a havi ülésére megállapított határidő ünnepre esik, ápril havi ülését holnap —hétfőn fogja megtartani. Megyebizottsági tag választás. A Csorvás Pusztaföldvár, Szentetornya, Gádoros, Békéssámson Gyulavári és Újkígyós községekből alakított alka- rületben az 1901. év végén tartott általános vá­lasztások alkalmával egyik meg.ebizottsági tagsági helyre Miklós György választatott meg, a kinek választását alaki okok miatt az összes felsőbb ható­ságok megsemmisítették. — Az igy üresedésbe jött helyre a vármegye közgyűlése márezius 30-ra tűzte ki az uj választást, amely Gremsperger József elnök­lete alatt hétfőn folyt le Csorváson a kerület szék­helyén, a csorvási és ujkigyósi választók élénk részvétele mellett. Összesen 169 szavazatot adtak be, a melyből Miklós György 95-öt és Zalai Antal 70 et kapván, újból az előbbi választatott meg a törvényhatósági bizottság tagjává. Szanatórium hangverseny. Lapunk múlt szá­mában megírtuk már, hogy a József főherczeg sza­natórium egyesület javára tervezett és a farsangról elmaradt nagyszabású hangversenyt a hónap máso­dik felében fogják megtartani. A szanatórium egye­sület vezetősége a hét folyamán fog összeülni, hogy a hangverseny ügyében megtegye az intézkedése­ket, megalakítsa a rendező bizottságot, intézkedjék a programm végleges összeállítása és a meghívók szétküldése tárgyában. Eddigi terv szerint a hang­versenyt az Erkel színkörben tartják meg, ha az dőjárás enyhe marad, mert az méreténél fogva in­kább képes leend azt a nagy közönséget befogadni, mely az érdeklődésből következtetve a művészi hangversenyen részt venni kíván. Ez esetben a hangversenyt követő tánczmulatság megtartására a pavilion nagytermet fogják berendezni. Az élőké szitő bizottság megállapodásai alapján legközelebb számunkban már alkalmunk lesz a hangverseny lletőleg részletesebb adatokat közölni. Jóváhagyás. A belügyminiszter a békéscsabai általános népegylet s a békési roszerdei második György volt a központ és összekötő kapocs. Maga köré gyűjtött mindenkit, akiben egy csöpp szin házi ösztönt megsejtett és színpadján előadatta a nemzeti színházból' kiszorult vagy oda még be nem jutott ifjú óriások darabjait. Dóczy Lajos nála látott először lámpavilágot „Az utolsó próféta“ ez. 5 felvonásos tragődiájával, mely Jeruzsálem pusz­tulásáról szólt; tőlem több darabot hozott színre, melyek közt a „Fertálymágnások“ onnan később a nemzeti színpadra is átjutottak. Dolgozott neki mindenki, aki csak tollforgató drámairó volt, mert Molnár György senkinek se hagyott békét. Nem várta ő be, hogy neki a darabot elhozzák, érette ment, utána járt! Úgy buzdítani és lelkesíteni nem tudott senki, mint ö. Példát vehetnének róla szín­igazgatóink, hogy kell írókat és darabokat terem teni. Nem hevertette ő a kéziratokat, két-három nap alatt elolvasott mindent, ellátta jó tanácscsal az Írót, nem röstelte ötször-hatszor is újra meg újra végigbötüzni átdolgozásait s akiben egy szikra volt, azt ő kicsiholta. Így aztán még azt is elérte hogy Munkácsy Mihály — persze akkor még ökölnyi művész — egy erdei díszletet festett neki csupa lelkesedésből a krisztinavárosi nyári színkörben elő­adott „Zrínyi a költő“ czimü kiállitásos darabhoz melynek szövegét meg Dóczyval és Rákosival én ütöttem össze. Ezzel a kis felelevenítéssel tartoztam annak az emberitek, ki az úttörők lelkesedését bevitte a kávéforrásba és fiatal tűzben velünk versenyzett. És most tekintsünk be a kávéforrásba. Esti nyolez óra. Közeledik a gyülekezés ideje, mely eltart körülbelül 10 óráig, mert kiki végzett munkája után jön ide ebből vagy abból a „mü helyből.“ Dologtevő emberek vagyunk valameny- nyien és azok voltunk mindig; nincs köztünk egy sem ingyenélő, kenyerünket keressük toliunkkal Toldy Pista, a két Márkus (Pista és Miklós), Dóczy Lajos meg én a miniszterelnökség sajtóosztályában koptatjuk toliunkat, este nem vagyunk elfoglalva sors szeszélyes játékainak akaratnélküli tárgyai va gyünk s csak a szomorú desperáczió, a szürke le mondás marad számunkra vigasznak. íme egy élet. egy szép reményekkel, derűvel, boldogsággal teljes élet vége 1 Dr. Wieland Sándorné Szénássy Giziké beczézgetett kedvencze volt övéinek, derűt, boldog ságot volt hivatott terjeszteni mindenütt szerettei körében. Hányán vannak üldözöttjei a sorsnak, ön magoknak és embertársaiknak terhére valók, akik megváltásképen várják a mindeneknek nyugalmat adó halált s a sors szeszélye másfelé vezeti a féléi metes kaszást, ahol csengő kaczagást némit el, ahol boldogan dobogó sziveket zúz össze. Fájó szivvel. néma megilletődéssel kell belenyugodnunk a meg- változhatatlanba! A boldogult, ifjú, szép és párat­lanul kedves asszony volt. Leánykorában kedvencze nemcsak szüleinek, hanem az egész gyulai társaság­nak is. Férjhez menvén, dr. Wieland Sándor gyulai szolgabirót boldogította s mint fiatal asszony, álta- iláhos tiszteletnek és szeretetnek volt osztály részese amelyeket szeretetreméltó kedves modorával, külö­nösen/ aranyos jó kedélyével szerzett magának, ami jó szivére engedett következtetni, őt sorsa még jó deig a szülői háztól való elválás keserveitől is meg­kímélte, mert férjhez menvén, édes atyja Szénásy József, köztiszteletben álló takarékpénztári igazgató házában töltötte ifjú asszony éveit is s csak ezelőtt másfél évvel vált el a szülői háztól, midőn férje a szarvasi járás főszolgabírójává választatott. Uj ott­honában Szarvason, hamarosan megszerették őt csak úgy, mint Gyulán. Az ottani társadalomnak vezető, szerepvivő tagja lett volna, itt érte őt azon­ban csakhamar a súlyos betegség. Múlt év deczem- berében súlyosan megbetegedett. Aggódó szülei rög­tön Szarvasra utaztak imádásig szeretett lányuk be­tegségének hírére s aggódó szeretettel, féltős gond dal ápolták őt s haza hozták Gyulára. Baja azonban végzetes volt. Orvosi tanácskozást tartottak fölötte melynek eredménye az lett, hogy felvitték Buda­pestre, hol a Grünwald-féle sanatoriumban műtét­nek vetették alá. — Ez a műtét azonban már csak annak a konstatálására szorítkozott, hogy a szeren­csétlen fiatal asszony menthetetlen. Sajgó szivvel, szomorú sejtelmekkel hozták haza szerető szülei a mi már 8 órakor is ott lehetünk, szintúgy Lőw Tóbiás, Ágai Adolf, Hevesi Lajos, (aki Bécsbe szakadt, de a szivét itthon felejtette), hanem Rákosi Jenő, Kaas Ivor szerkesztőségben görbéd­nek, azok csak később foglalhatják el helyüket a kávéház végében, ott a jobboldali sarokasztalnál. Akkoriban a szerkesztőségi szolgálat mégnem volt olyan gyilkos éjjeli robot, mint aminővé ma­gát azóta kinőtte. Rendszerint 10 óra felé teljes volt a társaság. Még színház után is hol többen mint kritikusok egyszer-máskor el voltunk foglalva (boldog idő, mikor még én is kritikus lehettem!) legkésőbb 11-re ki lehetett volna a „megtelt“ táb­lát akasztani! S megindult a theázgatás, kávézás és csibukozás! A díszlet és bntorzat, mely a ki­állítást képezte, egyszerű volt, a rendes kávéházi asztal, nádfonatu pamlagokkal és székekkel. De hiszen köztudomású dolog, hogy a megelégedés nem kér kinai pamlagot. S mi rettentően meg voltunk elégedve és CBapongott a kedvünk ebben a csendes kávébázban, melynek mi korlátlan urai voltunk. Mert amilyen élénk tőzsdekávébáz volt ez nappal, úgy nem vetődött oda nagyobb közönség éjjel. Fölverhettük kedvünk szerint, de mi tekin­tettel voltunk a tulajdonos, a jó, derék Kommer bácsira (később a „Vadászkürt“ ura) és nem rugtuk ki palotánk oldalát. Közbe-közbe a két Pista — Toldy és Márkus meg-megmérkőztek a billiárdon, Rákosi, Dóczy leültek sakkozni, én (röstellem le­írni) mint dominójátékos arattam babérokat, de ezek csak közjátékok voltak, intermezzók. A fő- mulatság szellemi röppentyüzésből állott. Egymás csipkedése, a politika és irodalom legújabb ese­ményeinek tárgyalása, itt-ott tudományos öklelések — ez volt a napirend. Ami a figyelmes szemlélőnek feltűnhetett volna, az volt, hogy ezek a gyerekek szeretik egy­mást, de bogy az irodalmi asztaltársaságok példá­jára egymást istenítenék vagy bámulnák, arról szó sinceen. A pajtáskodást nem hurczoltuk be soha a kávéforrásba. A szervezett pajtáskodásra meg tán nem is lettünk (/volna alkalmas elemek. Sőt rend­kívül meg-megrostáltuk egymás müveit kellő jó akarattal és tisztelettel. Legfölebb, hogy amit idegennél „szamárságának minősítettünk volna, azt magunk közt gyöngéden „fülessóg“-nek neveztünk. Egyikünk mégis kivétel volt: Kaas Ivor!... ő Márkus Pistát valósággal dédelgette. Megsejtette benne az előkelő és nagy tulajdonságokat s mint később kitűnt : érzéke nem csalta meg! így teltek az esték éjfélig — néha azontúl is valamivel — nem sokkal; legkésőbb egy óra után haza takarodott mindenki, hogy magát másnapra eltegye vagy pedig, mint Rákosi Jenő szokta volt cselekedni, hogy reggeli egy órakor leüljön íróasz­talához drámát Írni, mert hát nappal nem ért rá szerkesztőségi dolgától. „A szerelem iskolája“ igy született meg hajnalban, hajnal előtti Ezeket a mi estéinket „vendégek“ is meg­tisztelték az „öregek“ közül, mert mi nem temettük el őket már elevenen. Salamon Ferencz, Kozma Sándor, Gyulai Pál, Tóth Kálmán több ízben be­szóltak ide s gyönyörködtek karakánságunkban. A fiatalok közül Láng Lajos, Asbóth János, Csepreghy Ferencz és mások is megfordultak itt — Írók, művészek, politikusok. A 70-es évek elején oszludozoi, foszladozni kezdett a „kávéforrás“. Elszéledtünk, megházasod­tunk, az élet elválasztotta, szétszórta a kis társasá­got. Egy darabig néhányan Toldy, Márkus, Rákosi, én Tóth Kálmánnal a .Vadászkürt“ kávéházában tartogattuk fenn ebédutáui kávézgatással a régi összetartozás hagyományait .... aztán befújta az utat a hó . . . De Istenem ! fölmelegitettem ezeket az emlé­keket, hogy megfiatalodjam a múltban s ime olyan fecsegő lettem, mint egy vén ember. Szégyellem magamat. múlt hó végén Gyulára. Itt érte őt a halál. Élte utolsó napjai óriási szenvedések közt teltek el, me­lyet nemes megadással, utolsó perczig eszméleténél szenvedett keresztül. Múlt szombaton este 7 órakor zárta le örökre szemeit. — Halála hire futó tüzként terjedt el a városban s a részvét oly igaz és álta­lános megnyilatkozását rég nem láttuk Gyulán. — Hétfőn délután végbement temetésén óriási közönség, — közötte nagyszámban a szarvasi járás küldöttsé­gei — kisérte utolsó útjára s szem nem maradt szá­razon, annyira meghatott mindenkit, a bájos ifjú asszony szomorú tragédiája, boldogsággal teljes éle­tének megszakadása. — Mi a boldogult ifjú asszony­ban kedves munkatársunkat veszítettük el, tárcza- rovatunknak mindig szívesen látott vendége volt s Madelaine< néven nemcsak lapunkban, de a »Pesti Napló*-ban is több formás, meleg asszonyszivre valló tárczaczikke jelent meg. — Temetésén impozáns rész­vét nyilvánult, a koszorúk özönét három gyászkocsi szállította Koszorút küldöttek : Aludj, álmodj, pihenj békén. — Bánatos Sán­dorod. — Felejthetetlen Gizikénknek — Bánatos szülői. — Felejthetetlen Gizikéjüknek Dénes és Lujzi. — Drága jó keresztmamámnak Duczika. — özv. Wieland Károlyné és családja. — Szeretett Gizikénk­nek. — Szeretett Gizikéjének Mari néni. — Szeretett Gizikénknek — Gyula bácsi Róza néni. — Miczi, Iza és Lajoska — Szeretett Tétibéjüknek. — Kedves jó Gizikénknek Sándor bácsi, Mariska néni. — Isten veled édes Gizikénk — Sanyi, Marcsi, Lajos, Juliska. Jánoska. — Szeretett Gizikéjüknek Mariska és Lajos. — Felejthetetlen Gizikének Guszti bácsi és családja. — Felejthetetlen Titikéjüknek Jenőke és Giziké. — Szeretett Gizikéjüknek Szeréna és Károly. — Giziké­nek Róza néni, Pepi bácsi, — Laczi bácsi. — Szere­tett Gizikénknek Miskolczy család. — Szeretetünk jeléül Emma és Valika. — Szeretett Gizi nénijének Étiké. — Szarvasi főszolgabírói hivatal személyzete. — Szarvas közönsége. Mély részvéttel. — Kollár Lajos és neje. Igaz részvéttel. — Salacz József és neje. őszinte részvéttel. — Békésvármegye tisztikara. Sze­retett tiszttársuk hitvesének. — Szeretett Gizikénknek Dani, Lina, Gyula és Ilonka. — Gizikének Imre bá­csiék. — Tiszteletük jeléül Borbély Dénes és neje. — Gizi mamának Takács Rózsika. — Mély tisztelete jeléül Öcsöd községe. — Felejthetlen Gizinknek. Gyulai barátnői. — Barátságunk emlékéül Iza, Gábri, Gizi­kének— Minka ésLotti — Kedves bérmaleányomnak, özv. Ferentzy Alajosné. — Utolsó üdvözletül Szabados család. — Feledhetetlen Gizukánknak Reitter család. — Igaz részvéttel Lederer Rudolf és neje. — Kon­doros közönsége. Mély részvéttel. — őszinte részvéte jeléül Békésszentandrás közönsége. — Biró Pálné. — Kóhn Dávid Wieland Sándornénak. — Igaz szeretettel Dömény Lajos és neje. — Botka István és neje Utolsó üdvözletül. — A »Békés* szerkesztősége — Bájos munkatársának. — Bubla család Isten veled. — Felejt­hetetlen jó Gizi néninek Mariskától. — Malvin és Béla. Isten veled. — Szeretett jó Gizikének Mariska és Rózsika A mélyen megrendítő halálesetről kiadott családi gyászjelentés a következő: dr. Wieland Sándor, mint férj, Szénásy József és neje szül. Nuszbek Gizella, mint szülők, Szénásy Dénes, mint testvér, nejével szül. Czíffra Lujzával és kis leányukkal Magdával, úgy a maguk, mint az elhunytnak anyósa özv. Wie­land Károlyné, valamint ennek gyermekei: Dénes, Matild, Károly és Gyula, továbbá a kiterjedt rokon­ság nevében is fájdalomtól megtört szivvel tudatják, (hogy forrón szeretett neje, kedves jó gyermekük, felejthetetlen testvére, sógornőjük, menye, illetve rokonuk : dr. Wieland Sándorné szül Szénásy Gizella folyó évi márezius hó 28-án este 3/4 7 órakor éle­tének 31-ik, legboldogabb házasságának il-ik évé­ben hosszú és súlyos szenvedés s a halotti szentsé­geknek ájtatos felvétele után jobblétre szenderült. A felejthetetlen drága halottnak hült teteme folyó évi márezius hó 30-án délután 3 órakor fog Gyulán a gyászházban a róm. katb. egyház szertartásai sze­rint beszenteltetni és a gyulai Szentháromság teme­tőben levő családi sírhelyen örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat az elhunytnak lelki üdvéért folyó évi márezius hó 30-án délelőtt 8 óra­kor fog a gyulai róm. kath. nagytemplomban az egek Urának bemutattatni. Gyulán, 1903. évi már- czius hó 29-én. Áldás és béke drága poraira! Békésmegyei egyetemi ifjak köre. Kérelem a megye tisztelt közönségéhez. A most busvét vasár­napján tartandó megyebálunkra vonatkozó meg­hívók nemcsak megyénk területére, de az azon kívül eső szomszédos városokba és községekbe is nagy számmal küldettek szét többek kérelmére. — Megeshetett, hogy tévedésből egyesek nem kapták kézhez meghívónkat, amiért is nagyon kérjük az illetőket, hogy ezt levelező-lap utján (rendezőbizott­ság Szarvas), velünk tudatni szíveskedjenek s mi azonnal intézkedünk a megbivó elküldése iránt. A rendezőbizottság. Halálozás. A halál sűrűn szedi áldozatait. Alig hogy eltemettünk egy kedves fiatal asszonyt, jött a másik megdöbbentő hir, hogy Bulboka János meg­halt. A hirt kétkedve fogadtuk, pedig szomorú való­nak bizonyult. Élte virágjában, a legszebb korban ragadta el a halál családja köréből. Még pár nappal azelőtt megjelent barátai körében, de már akkor panaszkodott, hogy rosszul érzi magát. Kedden vál­ságosra fordult állapota s éjjeli 1 órakor meghalt.. Az elhunyt közkedveltségü s hasznos tagja Tolt a társadalomnak s Gyulán a közgazdasági vállalkozá­sokban élénk részt vett. Baráti körben igen szeret­ték kedves modoráért, jó szivéért s hazafias érzel-

Next

/
Thumbnails
Contents