Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-05 / 14. szám

Lunkasági vasútnak — amelyre feltétlen szükség van — csak úgy van értelme, úgy van létjogosultsága, ha az a Lunka évszázadok óta kifejlődött centrumába irányittatik. Ezj az irány és ez a czentrum pedig, mint azt minden elfogulatlan aradmegyei ember is beösmeri: Gyula, nem pedig Kisjenő, amelynek különben magának is Gyula a forgalm központja.

Egyházmegyei közgyűlés.

Dombi Lajos, esperes elnökletével^ f. hó 2-án kezdte meg tavaszi közgyűlését Hódmezővásárhelyen a békés-bánáti egyházmegye. A városi székház dísztermében gyülekezett a ref. parlament. Ott láttuk az egyházmegye legkiválóbbjait: Szabolcska Mihályt,

Temesvár országos hirü költő-papját, dr. Hajnal Istvánt, az egyházm ősz világi főgondnokát, Bodoky Zoltán dr. országgyűlési képviselőt, Fekete Mártont,

Szeremlei Sámuelt, Futó Zoltánt s mindazokat, a kik ékességei, díszei az egyházmegye vezérkarának.

Fontosabb tárgya tnlajdonkép mindössze kettő volt a közgyűlésnek: a makói egyház javaslata az egyházmegye ketté választása iránt és a zsinati elő terjesztések megvitatása. Az egyházmegye elosztására vonatkozólag nem határozott véglegesen a közgyűlés. Yalószinüleg az őszi értekezlet elé kerül a kérdés s ha a hangulatban bízni lehet, valószínűleg marad minden a régiben s a keüéválasztási terv elesik

Az egyházmegye közgyűléséről részletes tudósításunk a következő: 1

Kedden, folyó hó 2-án kilencz órakor kezdődött a városi székház dísztermében a békés-bánáti ev. ref. egyházmegye közgyűlése. A közgyűlést megelőzőleg istenitisztelet volt az ó-templomban. Pap Imre lelkész gyönyörű imája mély hatást tett a hallgatóságra.

Istenitisztelet után a városházi díszterembe vonultak föl a közgyűlési tagok.

Jelen voltak az elnöklő Dombi Lajos (Gyula) esperesen kívül: Hajnal István dr. főgondnok (Bé kés), Garzó Gyula (Gyoma), Pap Imre, Csécsi Mik- las dr. (Makó), Szeremlei Sámuel, Darabos Sándor (B.-Szent-András), Futó Zoltán (Szentes), egyházi és Bodoky Zoltán dr. (Gyula) orsz. képviselő, Szegedi Kálmán dr. (Békés), Fekete Márton (Szentes), Baksa Lajos világi tanácsbirák; Nagy Károly (Makó) és Szabolcska Mihály (Temesvár), egyházi jegyzők;

Kovács János ügyész, Böszörményi Béla (Battonya) pénztáros, Tereh Gyula levéltáros, továbbá Osváth Ferencz és Hídvégi Gábor (Békés), Somogyi Lajos (Békéssámson), Szőllősi Imre (Bodófalva), Szabó Mihály (Doboz), Kovács Károly (Füzesgyarmat),

Yidó János (Gyula), Mészáros József, Szabó Béla (Igazfalva), Köti Pál, Balogi Imre, Zeheri Lajos,

Kristó Lajos presbyterek, Tóth József (Körösladány),

Szabó János (Kóröstarcsa), Yadas Gyula (Magyar- tárgyalván a napirendet, csatád), Paulinyi Károly (Mezőberény), Szalay Jó- — zsef, Hegedűs János (Nagybecskerek), Fekete Gyula (Nagykikinda), Soós Károly (Nagymajláth), Kodi Márton (Orosháza), Tóth László, Vig Imre, Soós István, Tokay Ferencz (Öcsöd), Fa István (Pancsova),

Zöld József (Besicza), Bereck Sándor, Polgár László (Szeged), Zöld Mihály, Zöld István (Végvár), Csák Aladár (Vésztő), Gyönge Sándor, Imre József (Val- kány), Futó Mihály, Vidonyi Jenő és Jámbor Lajos (Békés.)

Dombi Lajos tspe* a magas szárnyalásu fohász szál nyitotta meg a tanácskozást, szívélyesen kő szöntve a közgyűlésre elfáradt hittestvéreket.

Az éljenzéssel fogadott esperesi megnyitó után Nagy Károly jegyző terjesztette elő a közgyűlésen meg nem jelentek névsorát, igazolván egyszersmind a jelenlevőket.

A szavazatbontó bizottság jelentése következett a napirenden. Az előterjesztés szerint megválasztattak : tanácsbiróvá Futó Zoltán (Szentes), pénztárnoknak Böszörményi Béla (Battonya.)

Böszörményi Béla hosszasan indokolva az egyházmegyei és nyugdijintézményi pénztár kettéválasztása mellett emelt szót. A kórgyfllés hozzájárul kérelméhez.

Az uj tanácsbiró és pénztárnok fölesketése folyt le ezután.

Futó Zoltán letévén az egyházmegyei tanács- birói esküt, hálásan köszöni megválasztatását.

Dombi Lajos szívélyesen üdvözli az uj tanács- bírót. A bizalom ültette a tanácsbirói székbe Futó Zoltánt. Üdvözli és élteti!

Böszörményi Béla a pénztárnoki eskü letétele után, szives köszönetét mond megválasztásáért, örvend, hogy olyan férfi utódaként állhat itt, a ki negyed századon át viselte e tisztet. Jóakaratu támogatást kér.

Az éljenzéssel fogadott szép szavak után Dombi Lajos esperes köszöntötte az uj pénztárnokot, Isten áldását kérvén munkásságára.

Imre József valkányi tanító letette hivatali esküjét. Az uj tanítót az esperes köszöntötte eskületétele alkalmából.

Széli Ákos és Futó Zoltán egyházmegyei főjegyzői tisztükről kívántak lemondani. A közgyűlés ragaszkodása kifejezése mellett, a lemondásokat nem vette tudomásul.

Baksa Lajos dr. előterjesztvén a makói egyház iditványát az egyházmegye kettéválasztása iránt indítványozza, hogy ez az őszi közgyűlés elé terjesztessék. A közgyűlés az előterjesztést elfogadta

A resiczai egyház a >Magyar Szó“ czimü protestáns napilap támogatását javasolja a közgyűlésnek Szabolcska Mihály Temesvár költő-papja melegen ajánlja a „Magyar Szó‘-t, az egyházmegye kegyes jóindulatába. Vidonyi Jenő Szabolcska indítványa mellett szól, Fekete Márton, Keresztes Gyula, Zöld Mihály, Garzó Gyulával részben, a kik nem tartják helyén valónak a részjegyzést.

A közgyűlés hosszabb vita után kimondta, hogy 1 darab részvény jegyzéssel belép a „Magyar Szó* részvénytársaságába.

A békési főgimnázium tanári karának fölterjesztésével foglalkozott még a közgyűlés, majd félegy- kor az elnöklő esperes berekesztette a vitát, délutánra halasztván a tárgyalások folytatását.

öt órakor ismét együtt ült a gyülekezet, tovább

A tabáni templom helyének megállapítása ellen beadott felebbezést elutasította a közgyűlés.

Tudomásul szolgált a nyugdíj választmány jegyzőkönyve, melyet Szeremlei Sámuel terjesztett elő.

A vésztői belhivatalnokok dijlevelei megerősítettek s végleges megerősítés végett az egyházkerülethez fel terjesztetnek.

A vésztői egyháznak országos közalap váltságra vonatkozó ajánlata elfogadtatott s az egyházkerületnek elfogadásra aiánltatik.

Adományok

Kossuth Lajos Gyulán létesítendő szobrára. Scheibert Jakab gyüjtőivén: Scheibert Jakab 4 korona, Oláh János 50 fillér, Liska Sándor 1 Párisi kölcsönösen segélyző magyar egylet 15, ifj, Balog József 5, Prág István 2 korona, Scheibert Juliska 50, Gombos Erzsébet 20, Scheibert Jakabné 50 fillér, Illés József 4 korona, N. N. 40, Verner Lajos 60, Berbekucz János 40 fillér, Schmidt József 5, Najmann György 3, Gróh Mátyás 2 korona, Schwartz Jónás 50 fillér, Féhn István 4 korona, Wertheim S. 40 fillér, Szántó Fülöp 1 kor., Morvái Piroska 40 fillér, Sonnenfeld Miksa 1, Kaisch Antal 1, Scheer Antal 2, Deimel József 2, Werner István 2, Havasi Hermann 5, Gróh Mátyás 1 korona, Kemény Sándor 40, Pozsár Illés 20 fillér, Bornhauser N., Roth Mihály 2—2 korona, Máhr János 40, Welk János 60 fillér, Wiszt János 1 korona, Wiszt Jánosné, Orovecz Albert 20—20 fillér, Ludvig Károly 2 korona, ifj. Ludvig Károly, Ludvig Gyula, Ludvig Antal 20—20 fillér, Répási Rozália, Ludvig Károlyné 1—1 korona, Körösi Péter 10, özv. Körösi Mihályné, Szabó Lajos 20—20 fillér, Yidovecs Istvánná 40, Yeninger Teréz 20, Futaki Erzsébet 10, Zombori Gusztáv 20, Perei András 50, Körösi Ferencz, Gazsó Ferencz, Veres Mihályné, Csomós János, Sipos István 20—20 fillér, Kopasz István 40, Csomós István, Ráfi József, Csomós János 10—10 fillér, Ráfi Mihály 20, Szabó János 40 fillér, Rostás János, Szilágyi Mária, Borbély Mojsza 1—1 korona, Engel Rezsin 30, Déri József,

Ugyancsak a vésztői egyház uj adókulcsa, mely a hívek buzgóságáról tanúskodik, megerősittetett.

Buosatelep anyásittatása ügyében a szükséges pótlások megtétele elrendeltetett, hogy a kérdéses úgy érdemlegesen elintézhető legyen a közelebbi egyházmegyei gyűlés alkalmával.

A gyulai egyház uj iskola vétele s építési ügye örvendetesen vétetett tudomásul, azonban némi pótlások tétele rendeltetett el a végből, hogy az ügy teljes befejezést nyerjen.

A gyulai egyház uj adókulcsa megerősittetett, kölcsön vételi ügye tudomásul vétetett.

A gádorosi vallástanitás ügyébeni intézkedés tétel az esperesre bízatott.

A békéssámsoni adásvétel helybenhagyatott.

A békésszentandrási belhivatalnokok fizetési ugye a kérelem szerint intéztetett el.

A mezöberényi templom javításra a kért enge dély megadatott.

Oláh Antalnak lemondása az öcsödi lelkészi és az egyházmegyei tanácsbiróságról. hosszas és hü szolgálatainak elismerése mellett, elfogadtatott.

A gyulavárii egyház földkisajátitási ügye hely benhagyatott.

Az orosházi egyháznak megengedtetett, hogy régi iskolai helyiségét eladja.

Az öcsödi dijlevél megerősittetett.

A békési tanárkar felterjesztése az egyháztanácshoz utaltatott.

A szeghalmi egyház kölcsön vételre vonatkozó határozata helybenhagyatott.

A csorvási egyház s iskola ügyébeni intézkedés az esperesre bízatott.

A gyulai tanítók kérelme érdemleges intézkedésre nem találtatott alkalmasnak s egyház és tanítók figyelmébe ajánltatott az e tárgyban már korábban hozott egyházmegyei végzés.

Hirdetmény.

Gyulaváros tanáosa mint elsőfokú iparhatóságnak 3239/903. számú megbízása folytán ezennel közhírré teszem, hogy Lukács Péter gyulai lakos a tulajdonát képező 109. sorszámú házánál

agyag égetőkemenczét

szándékozik építtetni.

A telep engedélyezése iránt kiadott kérelemnek a helyszínén megejtendő tárgyalására határidejéül az 1903. évi április hó 15. d. u. 3 óráját tűzöm ki, melyre mindazokat, kik a fenti telep engedélyezése ránt kifogást akarnak emelni, az 1884. évi XVII. .-ez. 27. §-a értelmében azzal idézem meg, hogy kifogásaikat a tárgyalás napján Írásban vagy élőszóval vagy írásban annál is inkább terjesszék elő, mert ellenesetben — ha csak köztekintetek nem szolgálnak akadályul — a telepengedély folyamodónak kiadatni fog.

Gyula, 1903. évi április hó 3-án.

Bujdosó Andrásné 40—40, Hajdú György 20 fillér, Berzánovics Dávid 1 korona, Bujdosó JózBefné 60 fillér, Puczkó Mihály 1, Sohmidt Antal 2, Stark Sámuel 4, Pikó Ferencz kertész 1 korona. Összesen 93 korona 10 fillér.

Gulyás János és Szemethy Imre gyüjtőivén : Máté Lajos 20, özv. Gyulai Andrásné 60 fillér, Nagy Gy. Ferencz 1 korona 20 fillér, Márkus Mojsza 20, ifj. Junászka József 50 fillér, Bordé István 2, Takács Sára 1, Bállá Ferencz 4 korona, Perei András, Fekete Györgyné, Pintér Viktória 60—60 fillér, Csirke Mátyás

1 korona, Kóhn Hermann 40 fillér, Scheibert András, Kiss István 1 — 1 korona, Weisz Salamon, Linden- berger Ferencz 2—2 korona, Enyedi Ferenczné 1, Gyarmati Sándor 2 korona, Székács Zsigmondné 40, ör. d. Nagy Sándor 20, özv. Toldi Jánosné 20 fillér, Felek Gábor 2 korona, ifj. Fábián Lajos 60. özv. Rostás Jánosné 80 fillér, özv. Gombkötő Istvánná, Enyedi István 1 — 1, Nagy András, Puskás János

2—2 korona, Németi András 40, Karácsony László 20 fillér, Tar István 6, Túri Károly 1, Vidó Ferencz

2 korona, ifj. Rozsos György 40, Nagy Gábor 60, Toldi Sándor 20 fillér, Lindenfeld József 1, Ötvös János 2, Denhoff István, Nagy Sz. Jánosné, Nagy Sz. Katalin 1 — 1 korona, Bállá István 1 korona 60 fillér, Rozsos György, Nádházi András, Papp János 1—1, Pálinkás István 2, Bordé György 4, Hegyi Ferencz 2, Puskas Lajos, Varga János, Felek György 1 — 1 korona, Gara Ferencz 2, Tarkó Lajos 1 korona, Pálinkás Ferencz 20, Cseke István 40 fillér, Rozsos János 2, Hévízi Bálint 1, Kiss Péter 2 korona, Túri László 1 korona 40 fillér, özv. Cseke Andrásné 2, özv. Németi Györgyné 1 korona, Gyulai Rozália, Gyulai János 20—20 fillér, Bayer Márton 3, Enyedi István, Kertész István, Kiss Istvánná 1—1 korona, Enyedi István, Enyedi János 20—20 fillér, özv. Kátai Andrásné, özv. Marcsó Istvánné 2—2 korona, Gyulai Mihály 1, Fábián István 2 korona. Összesen 99 korona 70 fillér.

1152/1903.

Gyulaváros rendőrkapitányától.

124 1—1

Dr. Varga Lajos,

rendőrkapitány.

Az emberek kiültek a padkára vacsora után. Látták, a kis öreg zsidó behúzta már a szárnyas ajtókat, de világosság látszik ki a piszkos ablakon keresztül. Ott ül az ócska nádszéken s furcsa papirost gyujtogitott. Hosszúkás, különös papirosokat, a miknek egyik szegletét beletartja a gyertya lángjába, Fellobban az, ég, tisztán keresztüllátszik az ablakon.

Úgy gyújtogat meg egymásután négyet, ötöt. Játszik, mint a gyerek, unalmában, — mondják azok. Pedig hát holtig se unhatna rá a sok szép mindenére, a mivel telisded tele a sok szobája. Drága szép képek, messze főidről hozott czifraságok, a kis leány márványból talpig kifaragva. Vetve neki mindig a selyem ágy, egy szoba külön az övé, — az övé, a ki már meghalt. Meg is terítik az asztalnál a helyét minden nap. Legyen meg a része. Az öreg éjszaka is benézeget hozzá, alszik-e? Lábujjhegyen megy be, hogy csupa nevetség, — ahogy a cselédei beszélik. A feleségére is ráragadt ez a bolondság utolja felé, de az nem is birta sokáig. Az öreg aztán most kedvére tesz, a mit tesz. Egyszer kigyujtja a házat azokkal a papirosokkal.

Körül-körül egészen leszállóit az este, sötét volt, az emberek a ptpájokat szitták, annak a tüze piroslott, világított egy kicsit. Nagyot lobbant olykor a gyertya odaát . ..

Látják ám, hogy egyszer csak nyilik a homályos kis ablak. Az öreg zsidó kihajol r^jta Olyan félelmetes volt a fehér szakállával, hogy szinte megborzadtak tőle amazok, még a lélegzetük is elállott. Dehogy nevettek volna, pedig olyan különös volt, a mikor kiszólt a semminek, az éjszakának:

— Jöhetsz már I. . .

A gyerekek se mertek nevetni. Nagy csöndesség volt, csak valahol messze ugatott aprózva egy kis élestorku kutya. Az öreg zsidó odaállott,

ja nyitott ablak elé s a nagy nyárfának beszélt, mely ott feketéllett előtte, hogy a gallya csaknem verte a mohos tetőt. Csupasz volt még, kopaszon meredeztek az ágai.

Az öreg zsidó beszél-, a semminek;

— Visszára mondtam az imádságot, a szent Thóra könyvét és te hallgattál meg, ki nem a Jehova vagy! Egy darabot kértél a kis leányom fekete hajából, csak akkorát, mint a tenyerem. Elvitted és én abból építettem a nagy házamat. Minden sikerült akkortájt, a kis ujjamból is pénz hullott és én mondtam buzgón az imádságot, nem úgy mint a Jehova tanította, de úgy, ahogy te tanítottál, a kit nem merlek neveden szólítani ! Jöttél aztán megint. Egy rózsát kértél a kis leányom arczárói . ..

El is vitted egy csúnya fergeteges napon, a nyitott ablakon loptad ki, — de úgy, hogy meg is feledkeztünk róla becsukni az ablakot 1 Hideg szél fújt és ő maga volt benn a szobában ... Se az anyja, se én sehol, a cselédek is oda mind. Ha százan lettünk volna, akkor se győztük volna szedni a pénzt, amely hullott, mint a zápor .. .

Hát elvitted a rózsákat és elvitted őt magát is . . . Úgy elvitted, hogy a nagy Isten se adhatta vissza többé, mert hisz’ elfelejtettem hogyan kell nem viszszájára mondani az imádságot, hogyan kell ő hozzá imádkozni, elfelejtettem, — elfelejtettem .. .

Mit ér a pénz, a pénz és mindig a pénz Kinek, minek ? Az élet elvész és az én lelkemért csak fizetésért fognak imádkozni! . . .

Nevetett furcsán, mig a köhögés meg nem akasztotta benne.

— Hát ne imádkozzanak a pénzemért se 1

És a gyertya lángjánál egyenként égette

el azokat az uj kék papirosokat . . .

A kávéforrásról. )

Irta : Bérezik Árpád.

Harmincz éve már annak, hogy ez az irodalmi asztaltársaság, vagy tán jobban mondva baráti kör felbomlott s még mindig emlegetik. Sőt úgy látszik, érdeklődnek is iránta, mert azt a szives felszólítást kaptam, hogy Írjak róla. Megteszem szívesen ; nem azért, mintha ez az irodalmi kör különb lett volna más köröknél, hanem mert olyan szellem lengedezett benne, melynek emlékét fenntartani tán nem fölösleges.

Az a csapat fiatal ember, mely esténként abban a Fürdő-utczai kávéházban (ma Krámer kár pitos üzlete van benne) 1866—1873. közt össze szokott gyülekezni, az akkori »ifjú Magyarország« volt. Mindnyájan láttuk az elnyomatást, az ötvenes évek elnémetesitő, nemzetirtó világát: a „német világot.“

Van-erről a világról fogalma a mai fiatalságnak ? A mikor még az iskolák szerény önképzőköreiben is árulást szimatolt a rendőrség és be betiltotta ! A mikor — a tüntetések korában — inainkat, vagy becsukták, vagy besorozták közkatonáknak, egyiket még vértanúvá is avatták — Fori- nyák Gézát! Bolferino, Könnigrätz aztán meghozták a „magyar világot.*

Megkoronázták a királyt — visszaállították az alkotmányt.

Meg volt, a miről álmodni se mertünk! Most már minden reményünk teljesülni fog . . .

Szabadságot . . . szabadságot adjatok ... a többit elvégzi ez a nemzet! Hiszen eddig csak azért maradt el, mert nem volt ura sorsának ! Tegyétek szabaddá és elfoglalja egyszerre helyét az európai nemzetek sorában. „Meglássátok mi lesz ebből a nemzetből — 30 év múlva“, mondogatta Andrássy Gyula is. Megteremtjük az uj, modern Magyar*1 A Bródy Sándor szerkesztése alatt álló „Jövendő" 6. számából.

országot, rávetjük magunkat a köztevékenység minden ágára. Eddig csak politizáltunk, ezentúl dolgozni fogunk. Modern államot csak polgári munkával, nemzetet csak szellemi és anyagi felsőbbséggel lehet fentartani. Ez a föld a mienk — magyaroké és nem siklik ki alólunk, ha mi vagyunk rajta leg- különbek. A fegyvernek ellen lehet ál tani, a kultúrának nem. A nemzetiségi kérdésnek ez lesz a természetes megoldása: a magyarságnak szembetűnő felsősége! S hogy az meg lesz . . . igy lesz meg . . . hogy a magyar faj, miután szabadságát kitartásának s az európai politika szerencsés átalakulásának köszönhette, uralmát meg is fogja szilárdítani, arról megvoltunk győződve ! Ez volt hitvallásunk.

Az egész kávéforrásé, mely csupa szemen- szedett Deák-pártiból állott I

Hogy verődött össze ez a társaság? Személyes rokonszenv, a nézetek egyformasága, a közös eszmények vonzalma, a közös czél iránti lelkesedés hozta össze lassanként.

Meg a budai népszínház ! A mai fényes népszínháznak szerény elődje ! A Molnár György-féle. Melyet ez a fáradhatatlan, lelkes művész megteremtett a semmiből Bndán, a lánczhidnál, a mai kereskedelmi minisztérium helyén. „Hazafiság a nemzetiségnek“ volt a homlokára Írva. Egy régi magtárból alakította át színházzá — a közönség filléreiből, melyet egy jogászokból álló bizottság (Fésűs György, ma pozsonyi jogakadémiai igazgató, Hilóczky Béla, nyugalmazott miniszteri tanácsos, néhai Urváry Lajos stb.) gyűjtöttek össze.

1861-ben nyílt meg, gróf Pálffy Móricz helytartó bezáratta a provizórium elején, 1867-ben Molnár György diadallal megnyitotta ismét.

Ez a színház góczpontul szolgált, mert a kávéforrás „alapítói* drámaírók voltak : Rákosi, Dóczv, én, Toldy Pista. Előadás után el-eljárogattunk vacsorálgatni hol ide, hol oda, leginkább a „kávéforrásba* s azután ott ragadtunk. Elejénte Molnár