Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-22 / 8. szám

Melléklet a „Békés" 1903.8-ik számához. tartott a belügyminiszter által e részben kiküldött Kosztka csendőrségi alezredessel és Petróczy minisz­teri titkárral s abban állapodtunk meg, hogy Dobo­zon, Köröstarcsán és Sámsonban volna még egy-egy csendőrőrs szervezendő. Az Amerikába való kivándorlás vármegyénkben egyre jobban észlelhető. A múlt évben még alig 15—20 útlevelet közvetítettünk Amerikába kivándor­lók számára, az idén már eddig ennyi az Amerikába útlevelet kérők száma. A múlt év közgazdasági viszonyait ismertető részében részletes és hü képét nyújtja a jelentés a mezőgazdaság terén tapasztalható viszonyúknak, a termés eredményének, azután az állattenyésztés, állategészség és forgalom terén észlelt jelenségek­nek ; közli egyszersmind az adatokat a vármegye múlt évi adózási viszonyairól is. A közlekedésügyről szólva felsorolja a jelentés az 1902. óv folyamán teljesített uj építkezéseket, javítási munkálatokat és mindazon intézkedéseket, a melyek a vármegye közúti hálózatának fejlesztése érdekében tétettek. A jelentés szerint a vármegyei közigazgatás menete a lefolyt időszak alatt zavartalan volt. A közigazgatás egyszerüs'tésóről szóló törvény végre­hajtása tárgyában kiadott ügyviteli szabályok, vala­mint a pénztárak és számvevőség államosításáról szóló törvény életbeléptetése iránt kellő időben meg­tétettek az intézkedések és az uj rendre való átté rés akadályokba nem ütközött. Jólehet e szabályza­tok életbeléptetésétől lefolyt másfél hónap nem elég az uj rend gyakorlati beválásának teljes megítélésére mégis már ez idő szerint jelzi, hogy vármegyénk­ben az egyszerűsítés czime alatt kiadott szabályza­tok nehézséget nem fognak előidézni, mivel már azok életbeléptetése minden akadály és nehézség nélkül volt eszközölhető; sőt e szabályzatok már eddig is alkalmasaknak bizouyultak a gyakorlatban arra, hogy a megyei és községi ügyvitelben az el­járás tekintetében biztosságot, egyszerűséget, egy­öntetűséget és feltétlen rendet teremtsenek meg, úgy, hogy eltekintve azon újításoktól, melyeket meg kell szöknünk, hogy jónak és ne munkaszaporulat­nak tekintsünk, az egész egyszerűsítési akcziót a közigazgatási ügymenet- gyorsabbá tételére s rende­zésére megfelelőnek találja és feltétlenül reméli, hogy e szabályzatoknak részenkint bekövetkező végrehaj­tása igazolni fogja, miszerint azok teljes egészükben biztosíthatják azon czélt, melynek megvalósítására alkottattak. A január 1-vel életbe lépett uj rendnek egye­dül a számvevőség államosítása tekintetében érez hető hátránya. Ugyanis az ezelőtt jól szervezett vár­megyei számvevőség az alispáni ügyek elintézésébe beavattatván, mint előadó végezte eddig az összes gazdasági kérdéssel kapcsolatos ügyek előkészítését és előadását úgy az alispánnál, a közigazgatási bi­zottsági üléseken, mint a közgyűléseken. A pénz­ügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség szerveze­ténél és elkülönített állásánál fogva leginkább utal­ványozási ügyeket készít elő, közvetlenül nem refe­rál, az üléseken elő nem ad, egyes határozatot igénylő ügyiratot csupán véleményével lát el, az elintézés maga és az előadás ezzel a jegyzők feladatát képez­vén, szaporítja ez utóbbiak teendőit. A hivatali sze­mélyzet fokozott tevékenységével mindazonáltal ez ideig biztosíttatott a közigazgatás rendes és gyors ügy menete. Egyelőre úgy a hivatali személyzet, mint á közönség szempontjából az is felette hátrányos, hogy a számvevőség a vármegyeháztól távol nyert hivatali elhelyezést, a mi a számfejtések körüli for­maságok gyors elintézését megnehezíti. Hozzájárult nehézséghez az is, hogy a pénztárak átadása és a január hóban az évi, negyedévi és félévi időszaki jelentések stb. folytán feltorlódó sok dolog miatt ér­zékenyebben lehetett észlelni a közvetlen előadóként szereplett várm. számvevőség hiányát, remélhető azonban, hogy a munkatorlódás megszűntével és a számvevőségi ügykezelés rendszerének megállapodottá váltával, a mostani átmenetben megérzett e hátrá­nyok is enyhülni fognak. E hátrányokkal szemben a pénztári és számvevői szolgálat államosításának a törvényhatósági ügykezelés egyszerűsítése szempont­jából kétségtelenül az a nagy előnye, hogy az alispán felmentetett a pénzek átvételének terhes munkájá­tól s a tisztikar egy része a havi pénztárvizsgála­toktól. A vármegyei központ 1902. évi ügyforgalma a következő volt: beiktattatott az általános alispáni iktatóba 23915, a közigazg. bizottsági iktatóba 2069 a kihágási ügyek iktatójába 654, a központi választ­mányi iktatóba 87 és a közigazg. bírósági panaszok iktatójába 9 ügydarab. A törvényhatósági bizottságtól megbízást kap­ván arra, hogy a Gyulán felállítandó Erzsébet-szo- bor alapjának gyarapítására társadalmi mozgalmat indítson, bejelenti az alispán, hogy a vármegye tár sadalmának közreműködésével Gyulán folyó év ja­nuár 24-én fővárosi művészek és irók közreműködé­sével hangversenyt rendezett, a mely 1112 koroná­val gyarapította az alapot. Ez idő szerint a szobor­alap állaga 5255 korona 38 fillért tesz ki, a mely összeg, tekintve, hogy az időnként beérkező adomá­nyokból még néhány száz korona bevétel remélhető, elegendő lesz egy a tervezett méreteknek megfelelő művészi értékű szobor felállítására. Ez okból érint kezésbe lépett Felek Gyula gyulai származású tehet séges fiatal szobrászszal, kit tanulmányainak végzé­sében a vármegye segélyezett és a ki a vármegye támogatásával a múlt évben külföldi tanulmányúton járt, a szobor megmintázása iránt, módot akarván ezzel nyújtani, hogy a művészi pályára készülő fiatal ember a vármegye támogatásával szerzett képessé­geit első nagyobb alkotásában vármegyéje javára ér­tékesítse. Hogy e mellett a szobor művészi sikerét teljes mértékben biztosítsa, felkereste Fadrusz János nagy nevű szobrászunkat, a ki kérésére készséggel nyújtott segédkezet, megengedvén, hogy Felek Gyula a szobrot az ő műtermében és felügyelete alatt min­tázza meg és készítse el. A szobor magassága a ter­vezet szerint 4-85 m. lesz, a mi valamivel nagyobb az Erkel-szobor méreténél. A közgyűlés 108 pontból álló tárgysorozatá­nak jelentékeny részét kisebb jelentőségű községi ügyek foglalják el. A lapunkban is közölt tárgysoro­zatból látható, hogy a napirend különben sem fog­lal magában nagyobb jelentőséggel biró ügyeket. Ilyenek gyanánt főleg a munkásházak létesítésére engedélyezett 20,000 korona felhasználására vonat­kozó földmivelésügyi ministeri leirat és a gyula— barakonyi vasút részére kért 60,000 koronás hozzá­járulás megszavazásának ügye említhetők fel. Hírek. Lukréczia a sok sírástól elvesztette szeme világát, egészsége annyira megrendült, hogy daczára a szerető férj hü gondozásának, hat évi házasság után meghalt. Az öreg Csereiék úgy maradtak, mint „takarás után a mező, szedés után a szöllő- vessző.“ Nem volt többé senkijök az élők föld­jén. Még pár évig viselték a fájdalom igáját azon tudatban, hogy „jobb lesz majd ott lent pihenni, oda lent már nem fáj semmi“ s ők is elköltöztek gyors egymásutánban a minden élőknek utján a sirba. A fáradtnak szükséges a pihenés; a sokat szenvedettre reá fér a tulvilági öröm ! , . . Dombi Lajos. Jövendő. Irta: Nagy Endre. E hónap végén ötvenezer példányban fog kirö­pülni Bródy Sándor heti-lapja, »Jövendő« a Pallas tágas palotájából. Sokat tűnődtem rajta máris, hogy galamb lesz-e, amely a békét hozza, vagy sas, amely a magasságot ostromolja, avagy pacsirta, amely vir­radatot hirdet. Úgy vélem, hogy benne lesz mind­három, de egészében olyan lesz, mint maga Bródy Sándor, akinek boldog hivatása, hogy mindenkor rátermett vezetője legyen minden megifjitó mozga­lomnak, amely kultúránk ügyét előbbre viszi. A »Jövendő«-t ismertetvén, öróla kellene beszél­nem legelsősorban. Kóla, aki először oktatta natura­lizmusra ezt az irodalmat és megmaradt mellette szárnyaló poétának; beszéde darabos, keresetlen és mégis ékesebben szóló száz körmönfont körmondat­nál ; megnyilatkozása hanyag és e hanyagságban több a művészet, mint tengernyi verejtékes műgond­ban .... eh, meddő dolog dióhéjba préselni azt, akinek egyénisége a szélsőségekből is kiduzzad. Beszél­jünk hát csak.a »Jövendő*-ről. XIII. Leó pápának 25 éves fordulóját nagy egy­házi pompával ülték meg Gyulán is február 20-án az anyatemplomban. Az ünnepet megelőző estén a 7 órai és az az napi hajnali harangszó után egy negyed óráig szóltak az összes kath. templomok ha- raogjai s különösen a hajnali összeharangozás volt igen megható, kivált ha elgondoljuk, hogy e haran­gozás e perczben az egész föld minden kath. tem­plomában történik. A szent-misét nagy segédlettel Gróh Ferencz prépost végezte. Az ájtatos társula­tok fáklyákkal assistáltak. A belvárosi felső leány- skola növendékei oly szépen énekeltek az egész mise alatt duetteket, hogy gyönyörűség volt őket hallgatni. Különösen szép volt a Salve Regina. A vármegye közgyűlése. Szombaton ez évben első rendes közgyűlését tartja a vármegye törvény­hatósági bizottsága. A közgyűlés meghívóját és tárgysorozatát a vármegye hivatalos lapjának csü­törtökön megjelent száma közli és ez utóbbi — jóllehet nem régen rendkívüli közgyűlés is volt — elég terjedelmes, a mennyiben 108 pontot fogla magában. A közgyűlés tárgyainak előkészítése czél jából az állandó választmány pénteken délelőtt 9 órától kezdődő ülésében fog tanácskozni. A gyulai róm. kath. hitközség egyháztanácsá­nak megalakítása február 19-én történt a város mindhárom kerületében és pedig némelyikben nagy meglepetést eredményezett. A belvárosban aránylag csekély érdeklődés mellett megválasztattak : Csák György, Keller Imré, dr. Follmann János, Szénásy József, Sál István, Székely Lajos, Diósy Béla, Lin- denberger Simon, Lelik István, Moldovány István, Démusz József, N. Szabados József. Póttagokul: Lukács Endre, Somossy Zsigmond, Somogyi János, Sál József. A nagymagyarvároson élénk küzdelem folyt a Kisvárosról mozgósított tömeg jelöltjei és a Nagymagyarváros jelöltjei között, melyből mégis az utóbbiak kerültek ki győzelmesen. MegválaBztattak rendes tagokul: Dutkay Béla, Schmidt József, Kukta Ferencz, Csőke István, Krizsán András, Cs. Demkó József, Horváth Pál, Szénásy János, Balog József, Ludvig József, ifj. Moldovány István, Demkó György. Póttagok: dájbert Jakab, Illés József, Puczkó Mihály, Répásy Ignácz. A Józsefváros vá­lasztása nagy meglepetést nyújtott. Itt az ács és kőműves iparosok, különösen az ifjabb nemzedék vették át a vezetést s oly tömegesen és egyönte­tűen szavaztak, hogy listájuk teljes győzelmet nyert. Megválasztattak rendes tagokul: Metz Antal, Gesz- oer József, Pfaff Ferencz, Titz István, G. Kneifet József, Yenczel Márton, Reinhart Ádám, Gerlein Reinhart, F. Schriffert József, Klavács András, Schriftart János, K. Schriffert János (T.) Póttagok lettek; K. Schriffert József, Ä. Schriffert József, A. Schriffert Mihály, Wittmann Frigyes. Lelkész jelölés. A Hódmezővásárhelyen újon­nan rendszeresített első osztályú lelkész! állásra Gyulán folyó hó 18-án tartatott meg a jelölés. A jelölőbizottság tagjai voltak Domby Lajos esperes elnöklete alatt: Garzó Gyula és dr. Bodoky Zoltán tanácsbirák; kiken kívül részt vett a vásárhelyi egyházi tanács két kiküldöttje : Chrisztó Lajos és Kovács János. A beérkezett 10 pályázó közül jelö­lésre bocsájtatott öt és pedig a következő sorrend­ben : Csapó Péter, Losonczy Endre, Szappanos Ká­roly, Józsa Károly és Vöröss Zsigmond. Ellenben félretétotett öt pályázati kérvény és pedig: Tóth József, Nagy Endre, Bihari Lajos, Győri József és Kozma Imre pályázati kérvényei, miután az ok­Természetes jelenség, hogy a »Jövendő« meg­született és természetes, hogy Bródy Sándort vallja atyjának. Az éremnek mindenütt két oldala van, de a mi országunkban annyi az oldala, hogy sok oldala között legtöbbször elvész maga az érem. Akármilyen apró, vagy nagy esemény bukkan is föl közéletünkben, sohasem az igazság napja világítja meg fölülről, hanem a szempontok apró tolvaj lámpásai oldalról. Sok lúd disznót győz és a sok lámpás elvakitja magát a napot is . . . Ott. a detronizált magasságban akarja újra kigyujtani diadalmas fényét a »Jövendő« és nem baj ha hunyorgatsz is eleinte láttán magyarom, — igy lesz csak újra napbanéző büszke sas-szemed. Gárdonyi Géza és Ambrus Zoltán a főmunka­társai a »Jövendő«-nek. Egyik legmagyarabb, a másik legnyugatibb Írónk és nem puszta véletlen, hogy a IJövendö«-ben találkoznak össze. Magyaros érzés és nyugateurópai műveltség: ez a »Jövendő* leg­főbb programmja. Nem parádénak állottak oda Bródy Sándor oldalához, hanem jelző mértéknek, hogy hozájuk nőjjön az, aki vélük akar közös barázdát szántani a »Jövendő* papirosán. Különben pedig a »Jövendő* szépirodalmi programmja benne vagyon abban a felszólításban, amit Bródy Sándor intézett néhány szépirónkhoz : — Barátom, ha van önnek egy novellája, amely tetszetős, csinos és eléggé érzékeny történet ahhoz, hogy a kis bakfisokat megrikassa, akkor adja ezt — valamely más lapnak. De ha van egy novellája, amely csak egy mákszemnyi uj igazságért küzd, amely formában, tartalomban csak egy tapottnyi haladást jelent, akkor adja a »Jövendő«-nek és én úgy honorálom, ahogy iró munkáját soha nem ho­norálták még kis országunkban. mányok nem voltak rendben. A választás márczius hó 17-én lesz s a mint értesülünk Losonczi Endre és Szappanos Károly fognak küzdeni s előre nem látható, kinek pártja lesz többségben. A választást Futó Zoltán és dr. Bodoky Zoltán tanácsbirák fog­ják vezetni. Miniszteri kiküldött a vármegyében. A kormány újabban komolyan foglalkozik a czigányügy rende­zésének kérdésével, melynek főczélja a közbizton­ságra annyira veszélyes kóborczigányok letelepité- re és rendes kenyérkeresethez való szoktatása. A munkálatban élénk részt vett Bajcsy László volt kunágotai jegyző, akinek az ügyre vonatkozó szak­szerű munkái fel költötték a kormány figyelmét úgy, hogy belevonták a rendezés munkájába és a bel­ügyminisztérium megbízta a kérdés tanulmányozá­sával és javaslatok készítésével. Bajcsy László miniszteri kiküldöttként a héten vármegyénkben járt és Gyulán dr. Fábry Sándor alispánnal folyta­tott az ügyről tanácskozást, majd Gyulán és több községben is megtekintette azokat a városrészeket, ahol a letelepedett czigányok laknak. Kórházi bizottsági ülés. A vármegyei közkór­házi bizottság pénteken délután tartotta ülését, a melyen tárgyaltatott a kórházi igazgató rendsze­rinti havi jelentése 1 ennek során a múlt évi ma­radvány felhasználása. Elfogadta a bizottság a köz­kórház folyó évi pótköltségvetését, úgyszintén a munkáslakásokra és a villanyvilágításra nézve, az államépitészeti hivatalnak előterjesztését. A köz­kórház múlt évi számadását a pénzügyi számvevő­ség által készített javaslattal terjeszti a köz­gyűlés elé. A szanatórium hangverseny megtartása, mint értesülünk, egy kis időhaladékot szenved. Az a magyar színpadon eddig páratlanul álló siker, a a melyet a „Bob herczeg“ kivívott és az a tünte­tés, a melylyel a közönség a darabot és szereplőit ünnepli, arra indította a Népszínház igazgatóját, hogy a darabot, mely eddig 57 előadást ért, továbbra is állandóan műsoron tartsa. így a darab sikerének főrészese Fedák Sári kisasszony elfoglaltsága miatt arra kérte a szanatórium egylet elnökségét, bogy a hangversenyt, melyen mulhatlanúl részt kiván venni és amelynek legfőbb vonzó ereje az ő művé­szetének bemutatása leend, elhalássza. Miután a Bob herczeg előreláthatólag megéri a 100-ik elő­adást is, a hangverseny április elején, esetleg köz­vetlenül a húsvéti ünnepek után lesz megtartható. A gyulai róm. kath. főgymnasium hitközségi gyűjtő ivén aláirt adományaisat befizették : Jontz Ferencz 200 korona néh. Sál József örök. 200 „ Kny Antal espereskanonok 200 „ Schmidt József L00 „ Jeszenszky Béla 100 „ hozzáadva az eddig be­folyt összegeket: 34948 korona 72 fillért A »Jövendő* első hasábjait a politika fogja betölteni. De nem ám az a politika, amelynek küzdő­tere ott van a képviselőház kanyargós folyosóin és rejtett szobáiban, hanem amelyik magasan lebeg kiterjesztett szárnyaival az ország fölött és őrködő szemmel vigyázza belül-kivül a veszedelmeket. Interjúkban és önáló czikkekben fogja megszól- laltani mindazokat a politikusokat, akiknek véleménye túlnőtt a kicsinyes pártérdekeken, sőt meg fogja szólaltam a külföld politikusait is, amennyiben szavuk, működésűk a magyarság érdekkörébe vág. A »Jövendő« minden egyes száma tehát poli­tikai megnyilatkozás lesz; és pedig nem pártok megnyilatkozása, hanem az egyedül igaz hazafias meggyőződésé. * Apró, de szakavatott tollal Írott rovatok fogják szolgálni a »Jövendőbben a tudomány, művészet és irodalom ügyét. Még két regényfolytatás heten­ként, egy magyar és egy külföldi: és ime előttünk áll készen a legújabb magyar folyóirat. Vaskos könyv, sötét barna fedéllel, hivalgó díszek nélkül. Demokrati­kusan egyszerű, mint maga a becsületes Munka és arisztokratikusan distingvált, mint maga a becsületes Értelem. A »Jövendő* nem tölti be hivatását, ha egy osztálynak, egy körnek, egy rétegnek a kedvelt uj sága. A »Jövendő« ott akar lenni mindenütt, ahol emberek laknak, mintahogy az igazságnak is jelen kell lennie mindenütt az emberek között. A »Jövendő* ezt könnyebben fogja elérni, mint az igazság, mert az igazságot drágán mérik, de a »Jövendő «-t — olcsón. tényleg befizetett összeg: 35748 „ 72 fillér. A Kossuth-szoborra folytatólagosan adakozott Fábián Lajos 1 koronát. A gyulai nagytőzsde és különlegességi árúk jogát a pénzügyminiszter a múlt hóban tartott ver­senytárgyalásból kifolyólag Herczberger József keres­kedőnek adta meg. Ezzel kapcsolatban megemlitjük, hogy nevezett, Fábián Lajos nagyszalontai keres­kedővel átvették a Ferenozy-féle füszerkereskedést és azt mint társas ezég fogják jövőben folytatni. Jóváhagyás. A m. kir. belügyminiszter február hó 18-áo leérkezett határozatával végre jóváhagyta a törvényhatósági bizottság határozatát, melyben kimondotta, hogy volt főispánjának, Beliczey,István­nak arczképét a vármegyeház nagyterme számára lefesteti 1200 korona költséggel s a költséget ide­iglenesen, — mig a közszükségleti alap létesül, — a házi tartalék alapból fedezi. Az alispán a képnek megfestetése iránt immár sürgősen megteszi az intézkedéseket. Jóváhagyta továbbá a belügyminisz­ter a gyámoltak és gondnokoltak ingatlanainak tűz­kár elleni biztosítása tárgyában az „Első magyar általános biztositó társasággal kötött s 10 évre szóló szerződést. Végül jóváhagyta Szabó Sándor kórházi ellenőr fizetésének 400 koronával való fel­emeléséről szóló törvényhatósági bizottsági határo­zatot. Farsang végén. Csörgő sapkás Carneval her- czegnek, — aki simboluma az emberiség jóked­vének, — mind kisebb-kisebb térre szorítkozik az ő birodalma. A régi farsangi jó kedély, a farsang utolsó napján szokásos mókák, bolondságok ma­holnap csak hagyományok lesznek, az emberi jó kedély kihaló félben-, maholnap meghal a kacza- gás, az igazi derűs kedély s csak gúnyosan mo­solygó, az élet bolondságait blazirtan, unottan szemlélő emberek lesznek a farsang alakjai. Szo­morú, de valóság s aki az ellenkezőjét állítja, azokra legjobban ráczáfol a bálterem, ahol mahol­nap nem lehet igazi vig arezot találni a mulatozók között. A kiélt, unott férfivilág naiv és unalmas­nak találja a tánczmulatságot s csak illemből megy el unatkozni a bálterembe, az asszonyoknál inkább toalettverseny az egész báli kérdés, a lányok, a Bzegény mulatni vágyó, naiv lányok pedig keserű csalódásokkal, megalázva, kiábrándulva hagyják ott a bálteremnek csúfolt golgothát. S ez a kép ismét­lődik minden városban, minden bálteremben, fővá­rosban és vidéken, egyaránt általános a panasz s az úgynevezett kitörő hangulatban lefolyt mulat­ságok ma már csak kivételkép—főképen báli tu­dósítói kopott frázisként élnek. — Kiveszett a faj-

Next

/
Thumbnails
Contents