Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-22 / 8. szám

A vasút vezef ése az érdekeltségből ala kult részvénytársaság közvetlen befolyásával történnék és ez által biztosítva lesz az ér­dekeltség 1 tekintetben, hogy a kezelés te­kintetében támasztott kivánalmaknak érvényt is szerezhet. A vezetés élén az érdekeltség képviselőiből választott igazgatóság és a Gyulán székelő, üzletvezetóség állana, a mi által biztosítva lesz, hogy az üzemben elő­álló és alkalmi viszonyok által megokolt vál­tozások (külön vonatok, kisegítő kocsik) nyomban elrendelhetők. A vonal mentén, mint a vasúti üzem segédeszköze távbeszélő berendezés fog fel állíttatni, ugyanily állomás szereltetik fel az esetleges mellékvágányok végpontjain és igy a nagyközönségnek is alkalom adatik, hogy a szállításokra vonatkozó ügyeit bár­honnan az állomásokkal és üzletvezetőséggel közvetlenül szóbeli utón és gyorsan elintéz­hesse. A keskenyvágányu vasutak hálózatának fejlődésével, amennyiben az a kezelés olcsóbbá tétele érdekében kívánatosnak fog látszani, módjában lesz az érdekeltségi közgyűlésnek, hogy az üzletvezetés egyesítése érdekében más vasutakkal tárgyalásokba bocsátkozzék és esetleg ezt elhatározza. Azon körülmény folytán, hogy az érdé kelt vidékre nézve már más vasuttervekről is volt szó, az ismertetés a gyula barakonyi keskenyvágányu vasút tervét a többiekkel egybehasonlitja és ebből folyólag a vasút elő­nyeit a többi tervezett vasúiéval szemben a következőkben tünteti fel: A hasonlólag Gyula—Barakony között, de rendes sintávolsággal tervezett Környei- Bene-féle vasúttal szemben a keskenyvágányu vasút nagy előnyei az eddig elmondottakból is nyilvánvalók. A rendes sintávolsagu vasút 2,450.000 korona névértékű elsőbbségi részd vénybe és 1,530.400 korona névértékű törzs- részvénybe fektetett tőkével épült volna fel. A kilométerenkénti 68000 korona összesen 3 és fél millió korona építési tőkét feltételez, aminek a 125.000 korona számított bruttó bevétel is csak 4°/o-át képezi. Ha pedig itt a kiadásokat |fiÍf|§^l előirányozzuk, mert az üzem drágább, úgy a 30%-nyi vagyis 37500 koronát tevő tiszta haszon ugyanazon forga­lom mellett a beruházásnak alig 1.1 °/o-át hozza meg. Bruttó bevétele tehát nem lehel tett volna nagyobb, mint a keskenyvágány vasúté és igy az egyedül kamatozó elsőbb ségi részvénytöke alig hozott volna 2‘50/0'O kamatjövedelmet, a mi természetesen nem a érdekeltség, hanem a vasutat finanszíroz pénzvállalkozók haszna lett volna és az ér dekeltség által jegyzett törzsrészvények min denkor kamatozatlanul értéktelen papiros képeztek volna. Ezzel szemben a keskeny vágányu vasút az érdekeltség hozzájárulásé nak tisztességes kamatozását biztosítja és igj tulajdonképen nem áldozatot kíván az érdé kéltségtől, hanem annak befektetendő tőkéj ellenében egy biztos jövedelmi forrást nyit mea A rendes sintávolságu vasút üzeménei költségessége miatt nem volna képes úgy forgalmi igényeket kielégíteni. Nem közelit heti meg annyira a községeket és igy hozzá- járó utak építése, e mellett a vasúti állomá­sokhoz való szállítás költsége terhelné az érdekeltséget. A vonalon legfeljebb két pár vonat lenne járható, a rni főleg személyköz­lekedés tekintetében nem elégséges. A kes­keny vágány u vasút kezelésének könnyedsége folytán tetszés szerinti számban létesit meg­állóhelyeket, a termények arra bárhol nyílt pályán vagy ideiglenesen lefektetett rakodó vágányon felrakhatok és a mi fő, motorko­csijaival minden Gyulán keresztül menő fővonali vonathoz nyújthat összeköttetést, szóval, az egész érdekeltségre nézve ugyan­azon kedvező közlekedési viszonyokat képes nyújtani, amelyekkel Gyula állomása bir. Főleg Gyulaváros szempontjából még nagy előnye a keskenyvágányu vasútnak, hogy m'g amaz a város egész elkerülésével vezetett volna be állomásához, átmenő for­galmat bonyolitott volna le, ezzel elterelvén az eddig a városba irányult lorgalmat is, a keskenyvágányu vasút a város derekát szelvén keresztül, a Gyulára irányuló személy és te- heráru forgalomnak is kedvez és hivatva van erős lendületet adni a város élénk piaczának és kereskedelmének. A Kisjenő és Barakony között ter­vezett keskenyvágányu vasúttal szemben is sok jelentékeny előnyt nyújt a vidéknek Gyulára való bekapcsolása, amelyek között első az, hogy a vidéknek olcsó utat nyit Gyula és közvetve Békéscsaba piaczára, a hova egész forgalmával eddig is gravitált. Gyulán a M. Á. V. egy fővonalával, Kis jenőben az A. Cs. E. V. egyik mellékágával jut a vidék vasúti összeköttetésbe és mig Gyulán naponkint 7 személyvonat érkezik be és 7 személyvonat indul, addig Kisjeuőn ke­resztül csak 2 pár vonat közlekedik. Bármennyi motorkocsit járatott volna tehát a kisjenő—i barakonyi vasút-, ebből a vidéknek előnye nem lehetett, mert Kisjenőben az A. Cs. E. V. forgalmi viszonyai folytán kedvezőbb csat­lakozást nem nyerhetett volna, mig Gyulán keresztül a vidék az összes, vagy legalább minden jelentékeny vonathoz összeköttetést nyerhet. Vasúti összeköttetés tekintetében annál kedvezőbbek a viszonyok, minél rövidebb a vonal hossza az érdekelt vidék és az általa leginkább felkeresett nagyvárosok között. A két vasutterv Barakonytól Nagyzerindig nagy­jában megegyezvén egymással elég, ha a Nagyzerindre vonatkozó összehasonlító adato­kat közöljük. Nagyzerind távolsága Gyulán át Budapest­től 234, Szegedtől 127, Nagyváradtól 94 és Aradtól 95 km., Nagyzerind távolsága Kisjenő Kétegyházán át Budapesttől 253, Szegedtől 146, Nagyváradtól 145 és Aradtól 80 km. Tehát csak Araddal jutna közelebbi össze­köttetésbe a vidék Kisjenőn át, mint Gyulán keresztül. Ámde ez az egy előny is elenyészik, ha a közlekedési viszonyokat a vonatok menet tartama és a szállítási dijak tekintetéből ha­sonlítjuk össze. Kisjenőből Kétegyháza fölé két vonat közlekedvén, ezekkel való indulás mellett a legközelebbi csatlakozást véve ^tekintetbe a menetidők tartama a jelenlegi menetrend szerint a következő : Budapestre 958 es 1042, Szegedre 64» és 1227, Nagyváradra 638 és 1203, Aradra (gyorsvonat) 228, (személyvonat) 610 és 103". Ezzel szemben Gyulától Budapestig a menetidők 4|| ll 10«3 és 8»9, Szegedig 344 408 és ll18, Nagyváradig 205, l58, 305 és Aradig 318, 3‘4 2U3 és 804 óra. Az összes városok Gyulán keresztül tehát rövidebb idő alatt elérhetők, mint Kisjenőn keresztül, mi­után a motoros vasút menetideje mindkét terv szerint egyenlő. De olcsóbb is az utazás ezekbe a váro­sokba Gyulán keresztül, mint Kisjenőn át. Nevezetesen egy III. osztályú utas fizet Nagy- zerindtől Gyulán át Budapestig 7 korona 30 fillért, Szegedig 3 korona 80 fillért, Nagy­váradig 3 korona 30 fillért, Aradig 2 korona 80 fillért és Kisjenőn át Budapestig 8 korona 40 fillért, Szegedig 4 korona 90 fillért, Nagyváradig 5 korona 40 fillért és Aradig 2 korona 90 fillért, természetesen ez a viszony fennáll a személyszállítás többi vonatkozásai­ban és a teheráru szállításban is, a minek oka egyrészt a vonalak rövidebb voltában, más­részt az A. Cs. E. V. tarifáinak magasabb tételeiben keresendő. * * * Mindezek felsorolása a bizottság a terve­zetet, mely amellett, hogy az összes jogos és méltányos érdekeket teljesen kielógiti — még jövedelmező tőkebefektetésnek is mutat­kozik — az érdekeltség figyelmébe és jó­indulatába melegen ajánlja annyival is inkább, mert ez időpont úgy a hozzájárulások meg­szerzésére, mint a vasút kiépítésére más idők viszonyaival szemben kiválóan alkalmas. Megyegyülés előtt. — Alispáni jelentés. — A fekruár 28 án tartandó törvényhatósági köz­gyűlés elé a vármegye közviszonyait részletesen tár­gyszó jelentést terjeszt a vármegye alispánja, amely nem csupán a legutóbbi közgyűlés óta előfordult eseményekről számol be, hanem visszatekintést nyújt az egész 1902-ik évre, összegezvén azokat az adato­kat, a melyek a múlt év közigazgatási gondozás tárgyát képező viszonyairól áttekinthető képet nyúj­tani alkalmasok. A legutóbbi hónapok közegészségügyi viszo­nyairól beszámolva elmondja a jelentés, hogy 1902. évben a közegészségügy terén az 1901. évhez viszo­nyítva javulás észlelhető, mert bár a heveny fertőző bajokban történt megbetegedések száma jelentéke­nyen emelkedett, de az ezekben történt elhalálozá­sok százaléka 4°/0-al kisebb volt. Megbetegedett ugyanis 1902. évben 5568 és meghalt 456, vagyis a halálozási százalék 8°/0. A heveny fertőző bajok közül leginkább ural­kodó volt a kanyaró, elannyira, hogy csupán ebben a fertőző betegségben történt megbetegedések száma az összes heveny fertőző bajokban való megbetege­déseknek több mint kétharmadát teszi ki. A vör- henyben való megbetegedéseknek jóformán változat­lan száma mellett némi emelkedést mutatott a diphteria, mig a hasihagy mázban és szamárhurutban való megbetegedések csökkentek. Az 1902. év folya­mán diphteriában megbetegedett 209 egyén közül gyógyszerummal beoltottak 75-öt, vagyis az összes megbetegedetteknek 35 százalékát. A beoltottak közül meghalt 19, vagyis 25 százalék. Védő oltást két esetben sikerrel végeztek Újkígyóson. A védő himlőoltást és újra oltást mindenütt jó eredmény­nyel foganatosították. A vármegyei közkórház az elmúlt esztendőben is folytatta azon egészséges és fokozatos fejlődését, melynek alapjait a pár év előtti nagyobb építkezés vetette meg. Hatalmas lendületnek indult az intézet betegforgalma, miről tanúságot tesznek a következő adatok: az 1901. év végén visszamaradt 558 beteg­hez 2386 uj boteget vettek fel s igy az összes ápol­tak számaj2944. 708 beteggel ápoltatott tehát több mint az előző évben s e többletből 44 esik az elme­beteg osztályra, 664 a többi osztályokra. Az ápolási napok száma 200170-re emelkedett, a mi az előző évhez viszonyítva 77780 ápolási napi többletnek felel meg, a melyből 7849 nap esik a kórház nem elme­beteg osztályaira, az elmebeteg osztályon ellenben az ápolási napok száma 69-el kevesebb volt, mint 1901-ben. Legkisebb volt a beteglétszám október 5-én: 497 ; legnagyobb deczember 18 án : 649. Az átlagos beteglétszám 548-41.volt. A nem elmebetegek közül gyógyult 52,04, javultan távozott 27-36, gyógyulatlanul bocsáttatott el 7-08, meghalt 3-90 százalék, a mi igen kedvező halálozási arányszámnak mondható. Visszamaradt 234 beteg, tehát 9-62 százalék. Műtét 580 végezte­tett. Az elmebeteg osztály 513 betegéből gyógyultan távozott 5-07, javultan 8. gyógyulatlanul 6-02, meg­halt 7-79, visszamaradt 72-32 százalék. A halálozási arány a különböző betegségeket összevéve: 5-84 százalék. A kórház gazdasági vezetéséről és a betegek foglalkoztatásáról közölt részletes és tanulságos ada­tok bizonyságot tesznek arról a gondos vezetésről, amely vármegyénknek ezen elsőrangú közintézetében elismerésre méltó módon tapasztalható. A közbiztonsági viszonyokat feltüntető statisz­tikai adatok közlése után megemlíti a jelentés, hogy nagyon élénk földmives népünkben az egyleti szer­vezkedésre való hajlandóság. E tekintetben a ható­ságok az egyesületi jog szabadságának teljes tiszte­letben tartása mellett oly irányban igyekeznek közre­hatni, hogy csak életképes, erősebb alapon szerve­zett egyletek létesüljenek, amelyek képesek az ala­pításukkal kitűzött czélok megvalósítására eszközö­ket nyújtani. A múlt év végén 279 különböző egylet és társulat volt a vármegyében. A kiházasitó- és temetkezési egyletek száma igen megfogyott, jóllehet csak kevéssel szemben kellett alkalmazni a hatósági feloszlatás rendszabá­lyát. A feloszlást a legtöbb Jily egyesület önként mondotta ki, miután a nép is meggyőződött a szer­vezés fogyatékosságáról és a díjbefizetéseket ez okból sokan megtagadták. Ma már jórészben csak azok a temetkezési egyletek állanak fenn, amelyek régebben alapittatván. minden nyerészkedési czélzat kizárásá­val, helyes alapokon szerveztettek. Amely egyesüle­teknél a vezetőséget hanyagság, szabályellenes vagy hűtlen kezelés látszott terhelni, ott a vétkesek fele­lősségre vonása iránt az intézkedések megtétettek. A csendőrség a lefolyt időszakban is kitünően teljesítette feladatait. A csendőrség tervbe vett decentralieatioja tekintetében az alispán értekezletet Lukréczia előtt — egyetlen szóval sem tettek neki szemrehányást, hanem ehelyett abban álla­podtak meg, hogy a legelső kínálkozó alkalmat megragadják arra, hogy leányuk szivéből a gyászt tova űzzék s az ö óhajtásuknak s leányuk méltóságának megfelelő házasságkötés által teljesen helyrehozva legyen a múlt elha- markodása, vagyis feltették magukban, hogy leányukat minél előbb férjhez adják, még pedig olyanhoz, kit a szülők leendő vejökké válasz­tanak .... Az alkalom nem soká késett. Nehány hónappal a Dezső eltemetése után Tárkány város gazdag hírben állott tisztiorvosa dr. Csapodi Ferencz jelentkezett a háznál s már a harmadik látogatás alkalmával mint leánykérő lépett fel. Lukrécziától azonban kosarat kapott, de nem igy a szülőktől, kik kitartásra buzdí­tották őt, reményt adva, hogy előbb utóbb meg­törik a jég s elvégre az óhajtott „igen“-t ki fogja mondani Luréczia. Csapodinak használt a biztatás. Még na­gyobb buzgalmat fejtett ki, hogy magát meg- kedveltesse, sőt nem egyszer beszédközben di­csekedett gazdagságával, tőkepénzes voltával. ugy gondolkozván, hogy nem lesz felesleges ily módon is érdeklődést ébreszteni fel maga iránt. E kérkedés nem tévesztette el a hatást a szülőknél. Most még inkább azon voltak, hogy reábeszéljék leányukat az általuk tervezett há­zasságba beleegyezésre. Sokáig hasztalan volt minden kísérlet, de végre belefáradt Lukréczia a folytonos zaklatásokba s habár szive ellenére a szülői kényszernek engedve, oda Ígérte kezét a doktornak. Alig távozott el a jegyváltás után a bol­dog vőlegény nyomban megérkezett a parochiára Náprádi Kázmér, Szabolcs megye egyik gazdag fiatal birtokosa, egy kedves modorú, deliter­metü, szép arczu, ügyes ifjú, ki minden hosz- szadalmas bevezetést mellőzve elmondta a lel- készi családnak útja czélját, hogy ő leánykérőbe jött Cserei Viktor házához s mint hogy nem is­meri a családot, kéri a lelkészt, hogy menjenek el oda együtt s legyen szives öt bemutatni . . . Midőn az ifjú értesült, hogy Lukréczia már menyassony, elkomorodott s ekként szólt: Ha már megtettem a nagy utat, nem akarok úgy elmenni, hogy még meg se lássam a hires szép Lukrécziát, ha már elkéstem is, mégis menjünk el oda 1“ Tehát elmentek. S ime mi történt ? A deli ifjú s a szép leány, alig hogy néhány perczig társalogtak együtt, szerelemre lobbantak egy­más iránt. Ekkor az ifjú, — ki már a lelkészi család­tól mindenekről tájékoztatva volt kellőképen, __ hi rtelen gondolt merészet és nagyot s búcsút véve a családtól visszament a parochiára, de előbb engedelmet kért és nyert, hogy még haza­távozása előtt búcsúlátogatás végett tiszteletét tehesse. A nyert engedélyt felhasználva gyönyörű négyes fogatával ment vissza a lányosházhoz s felkérte az úrnőt s leányát, hogy menjenek el vele egy félórai időre szánkázni; (mert szánnal jött, mivel téli idő s jó szánut volt) az lévén ki­főzött terve, hogy ha ez sikerül, az utón meg kéri az ai yától a leány kezét s ha tagadó vá­laszt nyer az anyától, (mert abban nem kétel­kedett, hogy a leány ő érette rut és koros vő­legényét könnyen cserben hagyja!) akkor közzé cserdit a gyors lábú négy lovának s hazáig meg sem áll s rövid utón elrabolja Lukrécziát s rá­adásul az anyát, vagy pedig ha az utóbbi zene­bonát csap, leteszi azt az utón s csak a leányt repiti el. Ám de dugába dőlt a jól kieszelt terv, mert Cserei Viktorné úrnő nem ment lépre s igy az ifjú nagy busán magában volt kénytelen távozni . . . Az anya „hétfejü sárkányaként őrködött leánya felett, hogy egyetlen ifjú is el ne szédít­hesse fejét s a doktorrali jegyessége meg ne semmisüljön. Cserei Lukréczia dr. Csapodi Ferenczné lett Ám de nem volt Isten áldás e kierőszakolt házasságon, mert néhány hónapi együttélés után örökre elhagyta férjét az ifjú nő s szülőihez ment vissza, — kik magok is csalódva számításukban, mert a doktor csak hirdette, hogy gazdag em­ber, holott épen nem volt az, — nem is eről­tették szerencsétlenné lett leányukat a vissza- menetelre, mert habár későn, belátták tévedésö két s megbánták cselekedetüket s hogy azt le­hetőleg helyrehozzák, nyomban meg is indítot­ták a válópert, a mely azonban a valláskülönb­ség I a doktor makacssága következtében, tizen­egy esztendeig folyt, mig végre a tizenkettedik esztendőben, sok költekezés, kellemetlenség után véget ért, és a szerencsétlen házasság törvénye­sen felbontatott. Mily szatírája a sorsnak! hogy a válóper bevégződte után alig egy fél évvel dr. Csapodi „megszűnt élni“ ! , . . A dr. Csapodi Ferencz és Cserei Lukréczia házasságából született volt egy fiú, Tihamér, kit édes anyja s a nagyszülők kitűnő nevelésben részezitettek, de kit apja soha meg sem is lát­hatott. Fiának, fiáért élt az édesanya, egyéb öröm úgy sem maradt számára, ámde ennek testi s szellemi szép fejlődése gazdagon kárpótolta az anyát a sok szenvedésért, fájdalomért s a ke­serű múltat feledteté vele a jelen boldogsága s \ jövő biztató reménye .... Azonban úgy látszik, hogy akit a balsze­rencse vett karjaira s üldözni elkezdett, a sza­badulásra nehezen találhat utatl Iijy volt Cserei Lukréczia is ! Midőn Tihamér ió-ik évét már betöltötte, jóságban, szépségben, ügyességben egyiránt kitűnő volt, öt napi be- tegség után halál álmára szenderült .... A remény csillaga kialudt, a boldogság napja sötét éjszakának adott helyet .... Miként „Rákhel siratván fiait, nem akart megvigasztal- tatni“, úgy Cserei Lukréczia elmondhatá magá­ról: „Könyhullatásom énnekem kenyerem éjjel, nappal.“ .... Csak sirt, zokogott, lelkére a fáj­dalom csillagtalan éjjé borult .... Evek múltak, évek teltek, nem jött vigasz olaja a sajgó szívsebre; nem borult megnyugo- vás fátyla az elhunyt nevére; gyakran öntözé Tihamér sirhalmát a bánatos anya könycseppje, mely virágokat növelt a sirhalmon ; évek múl­tán sem fordult örömre a siralom .... Az öreg Cserei s neje végre azon aggo­dalomtól űzetve, hogy haláluk esetén bánatba merült leányuk maga marad, „mint száraz fán az ág*, azt tanácsolták Lukrécziának, hogy men­jen férjhez özvegy Szabóki Ádámhoz, ki már évek óta epekedik utánna s remélhetőleg jó férj leend. Az engedelmes leány ezt is megtette. S leszámítva azt, hogy az uj viszony sem en* hit­tlétté a bánatos anyasziv örök gyászát, szeren­csésnek lett volna mondható e második házasság. De végzete nem engedé, hogy élete alkonya felé, bár zavartalan boldogság forrásából is me­ríthessen. Ugyanis két szép gyermeke született e házasságból, mintegy kárpótlásul a vesztett boldogságért, hogy a jobb jövő reménycsillagát ültessék a sokat szenvedett jó nőnek életegére, de röpke fény, csalóka délibáb lön e két fénylő sugár, mert mindkét gyermek kevés idő múlva meghalt, hogy még mélyebb legyen az anyai szívnek vérző sebe, még sötétebbé a gyász éj­szakája ....

Next

/
Thumbnails
Contents