Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-06 / 49. szám
49-ik szám Gyula, 1903. cleczember 6-án XXXV. évfolyam f-------------1 Sz erkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fill. Bél évre ... o „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. L__________Á Tá rsadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. ItodoUj Zoltán. Felelős szerkesztő: Kóhn Dávid. Templomtér, Dolay Fer.ncz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Hyilt-tér sora 20 fill. _____A A magyar nemzetiségi politika és a telepítés. Irta: báró Bánffy Dezső. Törvényhozási utón | telepítés kérdésével először csak 1894-ben foglalkozott a magyar állam, megalkotván a telepítésről szőlő 1894. évi V. törvényczikket. Azon feltevésből indult ki a törvényhozás, hogy az utolsó évtizedekben eszközölt telepítések sikertelenségén fog segíteni e törvény. A remény nem vált be, sőt az újabb idők tapasztalatai azt igazolják, hogy az alkotott törvény nem javított, sőt még megnehezitette az állam telepitésnek nagy és fontos munkáját. A Kolozsvárt megjelenő „Ellenzék“ ez évi április elsejei számában olvastuk Dálnoky Gaál Gyula, kolozsvármegyei földbirtokos nyilt levelét Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszterhez és abból megtanultuk ismerni azon telepítési. rendszert, mely mellett telepíteni nem szabad. Olvastuk ezen nyilt levélben mindazt, ami nem gyakorlati, ami nem olcsó és ami mindenkinek el kell hogy vegye a kedvét attól, hogy állami telepítésünk sikerétől valamit várjon. És mindennek tetejében még megtanultuk azt is a levélből, hogy midőn az állam egyéb nemzeti szempontok mellett egy vidéken még a munkáskéz szaporítása érdekéből is telepit, akkor a czél és érdektől eltekintve, indokolatlanul és Bzükség nőikül várost akar létrehozni, holott pedig ott munkás-, földmivesnépre van szükség. Ezt különben csak úgy közbevetve mondottuk el, véletlenül jutván éppen kezünkbe Kolozsvármegye mezősége egy tekintélyes földbirtokosának, ki a helyi viszonyokat igen jól ismeri, figyelmeztető nyilt levele. A telepítésről általában, magyar nemzeti szempontból kívánunk szólani, tekintettel a magyar nemzetiségi politikára. A tervszerű és okos telepítést, melyre a magyar társadalomnak szocziálpolitikai szempontból is szüksége van, az »egységes magyar nemzeti állam“ érdekében előnyösen lehet és -kell is felhasználni. Más szempontok alá jöhet az egyesek által keresztülvitt teleT A R C Z A. Az élet harczában. Nem régen mindenféle ügyes-bajos dolgomat elvégzendő, felrándultam a me'jya székhelyére. — Eme városka egy terméketlen, de festői völgykatlanban fekszik a Beszkidek alján. Lakossága jobbára kisiparosokból áll, kiknek munkáján azonban meglátszik, hogy a modern kultúra mindent magával ragadó szele, ide csak elvétve hatolt. Ah, esnlékszem jól eme városkára ! - Amott a piacztéri nagy rozoga házban, a leányiskola internátusának sovány kosztján serdültem haja- donná. — Ahogy a nap hevében lassan baktatva, járom az utczákat, élednek lelkemben az ifjúkori emlékek. Lám, itt semmi sem változott. A gyalogtisztek kis csoportja most is ott álldogál a Flack bácsi boltja előtt és huszáros merészséggel fixirozza a déli korzó szépeit, amott pedig a patika kiszögelő, széles lépcsőin a helybeli jogászok mindig politizáló és hevesen vitatkozó csoportja álldogál. A házak ép olyan szegényesek, mint régen, apró táblás ablakaikban betunia és keményített csipkefüggöny. Aczetylén, gáz, villany itt még ismeretlen fogalom. Az utczák fakó, régi oszlopain kormos petróleumlámpák szégyenkeznek. — És mégis, itt virított legszebben orczái- mon az egészség pirja, eme hegyvidék csudás levegőjében éltem boldog napokat. — Emlékszem a főgimnáziumi ifjúság lelkesen rendezett majálisaira a »Zábrezina« ős, pités, más szempontok alá tartozik pénzintézetek, illetve részvénytársaságok által keresztül viendő telepítés és ezektől egészen eltérő más szempontok irányadók az állami telepítésnél. A magánosok által eszközölt telepítések egyszerűen egyes, szóban forgó nagy birtoktestek feldarabolása jellegével bírván, mint magántermészetű ügyletek tekinthetők és mint ilyenek, kellő rendezést találnak a fent idézett 1894. évi V. törvényczikkel. Nemzeti és szocziálpolitikai szempontból csak másodsorban jöhetnek figyelembe, bárha a nemzeti gondolat“ érvényesülése e téren sem szabad, hogy figyelmen kívül hagyassék Az egyesületek, társulatok, avagy részvénytársaságok által eszközlendő telepítések már más szempontok alá kell hogy jöjjenek. A magyar társadalomtól és a magyar törvények alatt működő társaságoktól megkövetelhető, sőt megkövetelendő az, hogy midőn az üzleti tekintetekből telepitvényeket létesít, már elsősorban mindenekfelett a nemzeti érdekekre figyelemmel legyen és úgy telepítsen, hogy az állami éi’dekeknek a nemzeti szempontoknak és a szocziálpolitikai tekinteteknek is szolgálatot tegyen. Az 1894. évi V. törvényczikk e tekintetben sok részben hézagos, sőt az 1897. évi XXXII. törvényczikk 3. és 4. §§-ai is, melyek a telepítés kérdésével is foglalkoznak, pénzügyi vonatkozásokkal bírnak csak. Ha a „nemzeti gondolat“ elég erővel bírna, ha a magyar nemzeti társadalom kellő czéltnda- tossággal járna el, nem maradhatna el megalkotása oly pénzügyi alakulásnak, mely az állam támogatása mellett nagyobb nyereség lehetőségének kizárásával, úgy mint az Németországban is történik, pénzintézetet ne hozna létre, mely — hogy a többek közül csak a Berlinben székelő Landbank-ra hivatkozzunk — elsősorban nemzeti szempontból foglalkozna okszerűen a telepítés kérdésével. Azonban nézetünk szerint az ez utón elérhető eredmények sem szolgálhatnák kellő sikerrel az „egységes magyar nemzeti állam“ érdekeit. E czélra áldozni, ha kell, nagyokat áldozni, maga az állam van hivatva, képes is reá, de csak úgy, ha szakit az eddigi rendszerrel, ha szakit azon elvekkel is, melyek eljárásában az 1894. évi V. törvényczikk rendelkezései folytán korlátozzák. Röviden szólva, sikerrel telepiteni az államnak úgy, hogy áldozatokat ne hozzon, hogy befektetett tőkéi csak előleg jellegével bírjanak, nem lehet. A tények igazolják, hogy ^ XlX-ik század telepítései, melyek részben vagy egészben üzletszerűséggel bírtak, be nem váltak, míg ellenkezőleg a régebbi és különösen a XVIII. századbeli telepítések, hol az állam nem értékesíteni akart, csak egyszerűen elhagyott vidékek benépesítése érdedéből áldozatokat hozott, eredményesek voltak. Az akkori idők a nemzeti szempontokat pem ismerték, avagy talán éppen nemzetellenes irányzattal bírtak és igy jöttek létre, különösen az ország déli részein azok a települések, melyek ma is virágzanak, de melyek az „egységes magyar nemzeti állam“ szem pontjából még ma sem hasznosak. Magyar nemzeti irány szem előtt tartásával, de rendszeresen kell telepiteni. Nem lehet itt-ott elszórtan, megvételre az államnak felajánlott birtokokat, néha nem is előnyösen megvásárolni, nem szabad oly birtokokat megszerezni, melyektől a volt tulajdonosok megszabadulni akarnak vagy megszabadulni kénytelenek, de oly birtokokat kell Ott megszerezni, hol azok megszerzése, esetleg a kisajátítási jog igénybe.vételével is nemzeti és szocziálpolitikai szempontból szükséges. Némely helyeken föl kell szabadítani a földet a nagy lekötöttségtől, esetleg lerázni a hitbizományok nyűgeit és a nép boldogulásának igy nyitni meg erőforrásait, mert némely vidéken a nép földéhessége ma nem nyerhet kielégítést, más helyeken a nemzeti érdek parancsolja a telepítést, az ország magyar nemzeti jellege, fokozása és biztosítása érdekében. De ily vidékeken a telepítés, a messze jövőben is biztositó érdekeit a nemzeti szempontoknak csak úgy szolgálja, ha nem elszórtan, itt-ott hozunk létre magyai nemzeti szigeteket, hanem tervszerűen, összefüggően telepitünk, folytatólagossággal a mái úgyis meglevő magyar menedékhez. Darabokra szakadozott, folytonosságot nélkülözi illattól terhelt fenyvesében, amikor mi »felsőbb leányok«, kivételesen esti ii óráig jártuk a csárdást, a jókedvtől toporzékoló, szerelmes gimnáziumi csemetékkel. — Micsoda boldogság volt, Istenem! Vizváry Dalma, az alispán büszke leánya volt a diákság ünnepelt bálványa. Ilyen alkalmakkor ő volt az a fénytől sugárzó nap, mely körül a halvány bolygók egész serege tolongott. Szép leány volt. Sudár, korán fejlődött termetén, mindenki szeme megakadt. Fátyolozott, rejtélyes tüzü szemébe számtalan sóvár tekintet mélyedve olvadt. Az iskolában együtt ültem Dalmával egy padban. Én a vézna, zsemlyeképü, igénytelen szőke, ő a pompás, szépséges .barna. Dalma tökéletes volt az én szememben. — Esténkint sokat zokogtam szűk vaságyacskám ■ ban, töprengve szegényes kicsiségemen. A hittanár neki hozta mindig a legszebb szentképet ajándékba, a rajztanár rendesen vele vitette a czvikkert a tanári szobába, ami teljes, séges kegyet jelentett. — Az igazgató (szép kondor fejű ember) mikor a szkythákról és szarmatákról, vagy a hétéves háborúról beszélt, vagy a Karolingok korát magyarázta, szóval, mindig és mindenkor Dalmára nézett, mintha csak egyedül neki beszélne. Dalma elég jól tanult, de azért a nehezebb dolgozatokat csináltam helyette én. A padban pompás csípője mögé rejtve fejemet, gyakran súgtam neki a leczkét. A tanárok soh’sera szidtak ki érte; akkor úgy gondolám, talán azért, mert én vagyok az iskola első eminense. Okom van hinni, hogy ez a leány szeretett engem. Hét évig ültünk egy padban, azonos telepítések, nemzeti szempontból kétes értékűek általában, de mindenesetre életképtelenek, ha az állami telepítés — pénzügyi tekintetekre is figyelemmel — drága. Avagy képzelbető-e, hogy egy 20—25 holdas telepes el bírja viselni az állami, községi és egyházi terheken kivül és mellett még azoknak a részlettörlesztéseknek is fizetését, melyek legtöbb esetben drágán megszerzett földek árából, nemkülönben a majdnem mindig túl-luxusos építkezésekből és berendezésekből reá hárulnak. A mai gazdasági viszonyok között, midőn a földmivelő nép öröklött birtokából is csak küzdelemmel tudja magát fentartani, lehet-e képzelni, hogy teljes értékéig, vagy sok esetben még azon felül is megterhelt uj vagyonból életszükségletein és rendszeres terhein kivül még telepe ntán a törlesztési részleteket is fizetni képes legyen. Összeros- kad a terhek alatt, nem képes megfelelni a telepítéssel kitűzött czélnak, sem szoczialpo- litikai, sem nemzeti szempontból. Nem czélunk, nem is hivatásunk, ezen csak általánosságban tartott fejtegetésünk keretében a nemzeti szempontból való jövő telepités részletes programmját adni, rá kívánunk csak mutatói ezidőszerint, mi e keretben minket első sorban érdekel, a nagyjelentőségű nemzeti szempontra, melylyel telepítések körül eljárni szükségesnek tartjnk. Az egynyelvű „egységes magyar nemzeti állam“ érdeke parancsolja, hogy az eddigi, a válsággal küzdő állami telepitvények törvényhozási utón mentessenek fel elviselhetetlen terhektől. Nem lévén a felmentésnek más feltételei, mint minden kétséget kizáró biztosítása magyar nemzeti érdekeknek. Jövőre pedig a sikerrel való állami telepítésre nemzeti szempontból csak egy mód van. Az állami költségvetésbe évente bizonyos számú millió korona veendő fel telepítési czélokra, mely fel is használandó — nem drágán megszerzett, telepítésre alkalmas birtokoknak részben szocziálpolitikai tekintetekre figyelemmel, részben és mindenek felett nemzeti szempontból birálandó tekintetekre, anélkül, hogy az állam a telepítésre [szomszédságban és a viszony, mely köztünk fennállott, testvériesen meleg volt. Az én szub- tilis, lelkesülő ábrándos lényem mintegy kiegé szitást nyert Dalma erőteljes, büszke és szenvedélyes temperamentumában. Dalma imponált nekem. Ahogy határozott grácziával csokorba kötötte a nyakszalagját, kopogós, magas sarkú czipőben, királynői pózban oda lebegett a nagy, fekete táblához, az. irigység bizonyos nemével néztem reá. Mikor elváltam tőle, egy kis Mária medail- lont akasztott nyakamba és egy hajfürtöt levágva pompás hajából, e szavakkal átadott: „őrizd meg tiszta barátságunk emlékére.“ Milyen regényes és fantasztikus érzések közepette hordtam én eme talizmánt I Oh, az ifjúkor érthetetlen, megmagyarázhatatlan lelkesedése és önzetlensége! Évek múltak. Dalma férjhez ment Borszéky ügyvédhez és diplomatához. Elválásunk óta nem láttuk egymást. Most itt ebben a városkában lakik Dalma. — Meglátogassam-e ? Az egykori ifjú hév higgadt meggondolásnak adott helyet és én gondolkodva töprengtem, nem lesz-e felesleges dolog berontani egy tekintélyes úri házba, ott izgatott viszontlátást inscénálni és az idő rövidsége miatt sebtiben, lélekzet nélkül elreferálni a tiz esztendő élményeit!? Lelkem vágyott Dalma után, de a vonat g órakor indul, most pedig fél hat. Mit csináljak? E pillanatban felnézek és egy ódon sarokház kapuján olvasom : Dr. Borszéky István, köz- és váltóügyvéd. Ezt biztató jelnek tekintve, hamarosan befordultam az említett kapu alá. A ház folyosója rideg volt és penészesbe Körülnéztem. Eme piszkos odúban Dalma nem lakhatik — gondolám. Szememmel kutatva, megláttam az emeletre vezető ajtót. Hosszadalmas csengetésemre egy falusi szolgáló jött le nyitni: — Itthon van a nagyságos asszony? — kérdeztem. — Igenis — tessék — volt a kissé mogorva hangon kiejtett válasz. Miközben a sötét lépcsőn lassan felfelé botorkáltam, a gondolatok egész özöne ellepett : — Milyen lesz ez az asszony ? Megismer-e? Fog-e üdvözölni a régi kedves hangon? stb. — A leány egy alacsony padmalyu s. obába vezetett, melynek jellegét a bútorok különféle rendeltetési czélja miatt nőm tudtam meghatározni. Egyszerre nagy robajjal kinyílt a mellékszoba ajtaja és piszkos, pecsétes pongyolában berohant egy női alak. A nyaka meztelen, duzzadt keble elnyűtt, sárga csipkével borítva. — Alászolgája nagysád, — mivel szolgálhatok ? kérdezett engem hirtelen azrn a gyors sipitó hangon, melyet neveletlen szakácsnőinkben oly nehezen türünk el. — Talán a férjemet tetszik keresni ? Igen ? Anna rohanjon a kis pipába az űrért, egy nagysága keresi. Átmegy igy délutánonkint egy kis preferanczra az én Pistám, különben igen jó ember, nem iszik, nem dohányzik, csak úgy elüldögél a vendéglőben. Kérem itten ilyen városkában a férfiak unatkoznak. Nem sajnálom szegénytől a kis szórakozást. Nem idevaló nagyságod? Nem?! Látom, talán a fővárosból tetszik jönni ? ■ _______________ T_ia.pvm.lc mai számához fél iv xnellélclet van csatolva.
