Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-22 / 47. szám

47-ik §zá»i

Gyula, 1903. november 22-én

XXXVe évfolyam

r

Síprkeszlöség:

1

Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova | lap szellemi részét illetß közlemények intézendök.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij:

Egész évre j . 10 kor. — fill.

Pél évre ... 5 „ — „

Évnegyedre ! 2 „ 50 „

Egyes szám ára 20 fill.

J

Társadalmi és közgazdászat! hetilap.

Megjelenik minden vasárnap.

Főszerkesztő: Dr. JBodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kótan Dávid.

Kiadébivatal:

Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak o) Gyulán, a kiadóhivatalban.

Nyllt-lér sora 20 fill.

J

A magyar nemzetiségi politika és nőnevelésünk.

Irta : báró Bánffy Dezső.

A magyar nemzeti érzés érdekében való felköltése a lelkesedő „nemzeti gondolatinak vezet minket akkor, midőn különböző vonatkozásokban a magyar nemzetiségi politika kérdésével foglalkozunk.

Nem mondhatjuk, hogy kielégít azon eredmény, melyet eddigeló elérnünk sikerült. Aggódva látjuk, hogy igaza van dr. E. Nagy Olivérnek, midőn „Kulturegyesűleteink és a nemzeti kérdés“ czimü iratában mondja: „a magyar faj nem eléggé energikus a maga szupremácziájának kifejlesztésére, könynyen enged az idegen befolyásnak és nemcsak, hogy arra képtelen, hogy másokat meghódítson, hanem még saját maga is kivetkőzik nemzeti feltogásából, nyelvéből, szokásaiból“ ; és még álmában sem jut eszébe az, hogy ő a magyarságának tartozik is valamivel.

Röviden szólva, ez annyit jelent, hogy hiányzik minálunk azon „nemzeti gondolat“, mely nélkül államot alkotni, államot fentar- tani nem lehet.

Jól esik nekünk, ha a „nemzeti gondola“ felköltése érdekéből felhangzó szavunk mégis itt-ott visszhangra talál. Legutóbbi fejtegetésünkre vonatkozólag érdekes megnyilatkozását vettük a „nemzeti gondolatnak egy levélben, melyből érdemesnek tartjuk a következőket közölni :

„Bizony hiú álmok ábrándozója mindenki, aki azt hiszi, hogy mással, mint a magyar nyelvhatárnak erőteljes kitolásával egységes magyar nemzetet és magyar nemzeti államot teremteni lehetséges. Ennek a czélnak az elérésére pedig az egyedüli és kizárólagos eszköz : a népoktatás exkluzív államosítása. Ezt tisztán és világosan át kell látnia minden embernek, akinek a szemét hypokritaság és opportunizmus hályoga el nem vakitja.

„ A jelenben adott viszonyok között a magyar elem számbeli súlyának emelésére, a magyarul beszólni tudók létszámának sokszorosítására kell vetni magunkat egész erőnkkel és egész anyagi tehetségünkkel; mert minden állami iskola, mely a nemzetiségi vidékeken állittatik, egy-egy talpalatnyi hódítás az idegen (nemzetiségi) nyelvterületen.

I \zórt vétek minden állami iskola, mely a nemzetiségi vidékektől elvonva, a magyar községben, vagy városban állittatik fel,amelyek anyagi tekintetben nem szorulnak arra, hogy az iskolafentartás terhét vállaikról, „a magyar faj szupremácziájának emelése“ hamisan magyarázott jelszava alatt, levegyék. Mert magyar vidéken, magyar községben az állami iskola hogyan emelhetné jobban a magyar faj szellemi szupremácziáját a községi iskolánál? Hiszen az 1868. évi XXXVIIL törvényczikk és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott utasítások értelmében, a községi iskola tanterve hajszálnyira ugyanaz, mint az államié : az iskolaszék jogai és kötelességei ugyanazok, mint az állami iskolai gondnokságoké; az államhatalomnak a kir. tanfelügyelő révén ugyanazon ingerencziája van biztosítva a községi iskolánál, mint az államinál.

„Magyarországban — addig, mig az exkluzív államosítás be nem következik — az államosításnak egyjeleutőségünek kell hogy legyen a magyarosítással; már pedig ezt megfontolva, halálos bűn, alföldi tősgyökeres magyar városok iskoláinak megállamositása; mert az ott haszon nélkül lekötött erővel a nemzetiségi vidékeken óriási szolgálatokat lehetne tenni a magyar állameszmének : egy- egy nemzetiséglakta egész vidéket lehetne azzal az erővel megezállani és a magyar nemzettesthez hódítani.

„Kegyeskedjék megbocsájtani Excellen cziád, hogy nagybecsű türelmét e sorok által ennyire igényije venni bátorságot vettem magamnak ; de azon szellemnek hatása alatt mely Excellencziádnak ezen ügyre vonatkozó nagybecsű fejtegetéseiben oly elementáris erővel és annyira lelket felemelő, bensőségteljes hazafias meggyőződés hangján megnyilatkozik nem tudtam ellentállani annak a vágynak hogy ezt a néhány gondolatot Excellencziád magas színe előtt kifejezésre juttassam“.

Az idézettek hathatós igazolásé' képezik álláspontunknak, mely „az egységes magyar

nemzeti állam“ megalkotása érdekéből az egységes állami közoktatás föltétien szükséges voltát követeli. Álláspontunk igazolása ez, helyes magyarázatokkal, szemben azon támadó avagy aggódó fejtegetésekkel is, melyeket olvasni volt alkalmunk álláspontunkkal szem* ben, úgy a széthúzó nemzetiségi körök sajtójában, valamint egyes féltékenykedő felekezetek közlönyeiben is. Nem lepett ez meg minket, hiszen már előzőleg egy alkalommal megírtuk, hogy a „nemzetiségek széthúzó aspirácziói, a felekezetek bizalmatlankodó féltékenykedései találni fognak érveket eile* nünk, hivatkozva a „nemzeti gondolat“-tál szemben a felekezeti tapintatra“. .Tudtuk mi azt, hogy a „nemzeti gondolat“ egyes körökben még nem elég erŐH arra, hogy visszaszorítson minden más különleges szempontot, De hát hinni akarjuk, hogy a „nemzeti gondolat“ teljes győzelme előbb vagy utóbt érvényesülni fog, mert érvényesülnie kell vagy sohasem jön létre az egynyelvű „egységes magyar nemzeti állam.“

Talán hosszúra is terjed ezen visszatekintő fejtegetésünk, midőn szorosan véve és alkalommal különösen nőnevelésünkkel aka runk foglalkozni, a magyar nemzetiség politika szempontjából.

A magyar nőnevelés általában, de külö nősen a felsőbb köröknél és középosztályunk ban, magyar nemzeti szempontból igen fonto kérdés. Állami instituczióink, közoktatásunl és nevelésünk bármennyire biztosítják is nemzeti irányt, — ha mindjárt egysége állami közoktatás keretében is — azt a eredményt, melyet a „nemzeti gondolat“ fel . költésével elérni akarunk, nem fogják létre hozni, mely alkalmas arra, hogy felsőb köreink és középosztályunk nőnevelése kizá i rólag nemzeti és magyar legyen, pedig a n ■ van hivatva a család körében, az érzetei , világában, a kisdedek leikébe és szivébe be , csepegtetni azt a lelkesedni tudó hazafi érzés , melv neveli az igaz hazafiakat, hazafiasa 1 gondolkozni tudó, hazafias nagy tettekr képes és hivatott honfiakat és az ezeket nem zeti érdekben önfeláldozásra képes tettekr • lelkesedni tudó honleányokat.

Nagy költőnk szép szavait idézzük :

„Magyar nőnek születtél,

Áldd érte sorsodat ;

Magyar nőnek születni Szép és nagy gondolat1'.

A irmr.rv A?on anno i niivnitÁlarv l/allano

T jX R C Z A.

Almanach 1904-re.*)- Az ezidei Almanachoz irt előszavában Mikszáth Kálmán szomorú igazságokat mond. Az iró elvesztette hajdani becsét a közönség szemében. - A hírlap megöli az igazi irodalmat. A napi szükséglet ki meríti a teremtő erőt. Regény, novella nem úgy készül mint régen, lassú megfontolással, szeretettel, hanem a türelmetlen hírlapok reákényszeritik az irót, hogy gyakran kedvetlenül, gyakran minden ihlet nélkül írjon a mindennap számára. Hiszen nem haj, ha nem is olyan jó az, amit megirt. Másnap már úgy sem emlékezik senki arra, hogy az előtte való nap tárczájában mit olvasott.

Annál nagyobb fontossággal bir éppen a hanyatlás e korszakában az Almanach. Amely nem sürgeti mohón perczről-perczre az irót, hanem hosszú időt enged neki. Egy egész évet. A. legjobbat, a legtökéletesebbet, amit a magyar irodalom legjelesebbjei egy esztendő alatt alkotni tudnak, az Almanach megmenti a napi tárczák megszokott sorsától, a feledéstől és összegyűjtve adja át a nagy közönségnek. A mindennapi kenyérért akkor kell írni, amikor a szedőinas kopogtat, az Almanach számára az iró megkeresheti egy egész esztendő alatt azt a pillanatot, amelyben tényleg valami szép és érdekes mondanivalója akadt. És ez az oka annak, hogy az Almanach minden évben tényleg kitűnő novellákkal ajándékozza meg a nagy közönséget.'

Az ezidei Almanach sem marad a hosszú sorozat bármelyik kötete mögött, amelyek az évek folyamán gyönyörködtettek és mulattattak. Ha átlapozzuk, az olvasóközönség legkedvesebb neveivel

•) Almanach az 1904. évre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán. Egyetemes Regénytár. XIX. évfolyam IV—V. kötete. Singer és Wolfner kiadása. Ára diszkőtésbeu 2 korona.

találkozunk. Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Herczeg Ferencz, Ambrus Zoltán, Gárdonyi Géza, Bródy Sándor, Szomaházy István és a többi. Az egész magyar elbeszélő irodalom egy csapásra megelevenedik előttünk. Mindegyik iránynak megvan a maga hivatott képviselője: A színes romantikába visz Pékár Gyula és Lörinczy György. Yidám igazság szeretettel mutat reá Szomaházy István a modern élet nem egy mélyreható problémájára. Komor realizmussal fogják fel ugyanezt a modern életet Bródy Sándor és Thury Zoltán. A hitnek hatalmát hirdeti a hit nélküli világban Gárdonyi Géza. A táblabiró világ már már teljesen elveszett aranyos zománcza csillog Nagy Endre elbeszélésének hősén De lehetetlen az egész Almanachot sorra vennünk Aki a mai magyar irodalom hü és tiszta képét akarja megszerezni magának, az agy is el fogja olvasni.

Mutatóba közöljük Mikszáth Kálmán pompás előszavát.

Előszó

Kergetik elődjeiket az évek és napok ; mi azt hisszük, hogy csak ők futnak üresen, holott mindent magúkkal visznek apránkint, még minket is, amit pedig mégis itt hagynak, azt átalakítják útközben, úgy, hogy nem marad meg itt régi állapotában semmi, csak a hegyek.

Sok egyéb között főleg magunkra, írókra gondolok legelőbb. Micsoda nevezetes, érdekes emberek voltunk mi valamikor! Azaz én már nem voltam, hanem elődeim, az ötvenes évek »skriblerei.« Babonás tisztelet környezte őket s élénk kíváncsiság csiklandozta a messzeállókat. Az újságok róluk firkáltak. A vidéki utas el nem mulasztotta betekinteni a »Komlóba«, hogy elevenen lássa Vahot Imrét vagy Beöthy Laczit; nézte is a koponyájukat nagy érdeklődéssel milyen módon van alkotva Egyes költemélapok, a Vasárnapi Újság egy-egy elmés szerkesztői mondanivalója is elég tárgy volt országos emlegetésre : Pákh azt üzeni valami beküldőnek: »Kiki egye meg a maga anekdottáját.«

A jó becsületes magyar kúriákon ilyenek felől tűnődtek a pipázgató tekintetes urak: Váljon min dolgozik most Jókai? Mi történt P. Szatkmáry Ká- rolylyal, hogy hallgat ? Még Rózsaági Antal iránt is érdeklődtek, pedig az már igazán oly messze esett egy igazi írótól, mint Makótól Chlopy. Még olyan müvekről is tudtak az olvasók, amelyek soha sem jelentek meg. Mesék keltek szárnyra valami »Herak- les«-ről, melyet egy Bori nevű ügyvéd irt s aztán bosszúságában a tűzbe vetett. (Talán meg is siratták az elhamvadt nemzeti kincset.) Arról a színdarabról is sok szó esett, amit Pákb Albert együtt irt Salamonnal »A héja és a napernyő« czim alatt, de amely sohasem jutott odább az első felvonás első jelenésénél, mert Salamon Ferencz szerint olyan jóízűen diskuráltak benne a szereplő személyek, hogy lehetetlen volt őket szétválasztani.

Ilyen volt a hangulat az irodalom és az irók iránt. Sőt még a nem írókat is a dicsőség bizonyos aranyfüstje lepte be idők jártával, ha az írókkal együtt tartottak vagy velők barátkoztak. Danielik azért lett püspök, Trefort azért lett később miniszter. A Ráth Mór boltjában, aki az első kiadó volt, ott kaszinóztak az ország kiválóságai, maga Deák Ferencz is ott ült egy zsöllében, mint ahogy falusi kompos- scssor társai a kovácsmühelyek előtt, ahol a lovakat patkoltatják. Ráth Mórnál a Pegazusokat patkolták. Szállt, szállt a nemzet is följebb, följebb a szárnyas lovakkal.

De ime, ötven esztendő hogy elfutott, mily gyorsan elfutott és mi lett a szép kezdetből. Mi lett a nagy érdeklődésből |

Megfordult a világ és akik elsők voltak, utolsókká lettek.

** vuwu oviul vuuxtiuuiug nuuuuö

[hogy hassanak az egész magyar társadalom nőire, ha azon nevelés, melybon részesülnek, őket képesekké is tenné a magyar nőnek születés szép és nagy gondolata által előirt fenséges hivatásnak megfelelni.

De mit látunk ? Hogy a kozmopolita irányzat és amellett kétségtelenül mutatkozó nehéz viszonyok hatása folytán nőnevelésünk csak másodsorban gondoskodik anyák és honleányok neveléséről, elsősorban a női hivatásnak sok vonatkozásban meg nem felelő, ' a boldog családi élet kereteit megzavaró kenyérkereseti pályákra való képzést és előkészítést tekinti főczélnak, pedig csak ezért ’ „magyar nőnek születni“ nem lehet „szép és nagy gondolat“.

A családi boldogság körében tettre bűz- 5 ditni hazafias nemzeti irányban a férfit, haza- . fias nemzeti irányban nevelni a jövő nemze- j déket, az lehet az igazi magyar honleányra nagy és szép gondolat, arra születve, lehetni .mondani; „áldd érté sorsodat“. De hát á: . állam kenyérkeresetre nevel minálunk nőkel s és a társadalom a maga belső körében nem k nevel magyar nőket.

a Nem czélom, nem érdekem, de helyze -stem természetéből is folyik, hogy a felsőbl z osztályok ellen állást foglalni nem kívánok i- de mégis, mint tényt kell megállapítanom I- hogy a sok tekintetben már vagyonánál é b helyzeténél fogva is nemzetközi irányzati i- felsőbb körök itt-ott, egyes kivételektől elte ő kintve, leányaikat idegen szellemben nevelik n Német bonne-ok, franczia gouvernantok, ango s- missek, külföldi zongora- és énektanárol t érvényesítik a viaszkéut lágy, fiatal gyermek n kedélyekre első befolyásukat és a nyert elsi e benyomások hatása alatt kétségtelenül maga- i- sabb — de nemzetközi színezetű neveié -e mellett nőve fel a fiatal női nemzedék — látunk müveit, derék nőket, de bizony csal

körülmények, mint most az ischli klauzula keletke zéséről. — Hogyan született meg a Fóthi dal ? Miijei körülmények közt támadt Tompa fejében a »Gólya vers eszméje ? Ki volt Háry János Szekszárdon Hol ismerte meg Jókai az »örmény és családja- alakjait? Ezek a kérdések voltak az olvasó világ csemegéi. Intimitások, apróságok, színes részletek a Írókról. A Yörösmarthy Mihály szürke köpenyegé vagy később a Lisznyai spenczerjét úgy ösmerte a is, aki soha nem látta, mintha a saját fogasán lógna Megelevenedett, nyüzsgött az Írói világ a magya fantáziákban, mint egykor a görögöknél az Olympus Mindenütt hallani lehetett, mi mindent eszik meg egy vacsorára Kemény Zsigmond. Milyen bajba jutót Pálffy Albert, mikor egyszer ráült a Prottman szó bájában a Prottman czilinderjére és nem mert több» fölkelni. Kalandok, ötletes polémiák, ezernyi bohóságok története czirkulált a közönségben, mint színei pillangó raj. — Lauka Gusztáv csinyjei, a vidán Don Gunaroszé, ki ócska novellákkal teszi lóvá i szerkesztőket. E félistenek közt valóban elfér égj ilyen incselkedő, vásott kobold. Ellentéte neki a: ünnepélyes, merev Vajda János, a borotvált tigris aki idegenül, dúlva, fulva járja a halhatatlanság berkeit, ködöt harap és az üstökösöknél melegszik Leánysziveket dobogtat a Tóth Kálmáu neve, aj édes szavú dalnoké ; láttatlanul megcsókolná^ min- denik. De forr a harag a kis Gyulai ellen, aki fülembe csontokat tör a kegyetlen kritikáival. Pedig bohóság, bohóság. A kritika legyen kritika. A »uillotine-ba végre is nem szokás zenélő órát tenni bogy a kivégzendő élvezzen is mellette.

Az irók közel hozva a közönséghez, ismerőseiv» váltak s mohó vágy és érdeklődés támadt a műveil iránt. Ha Kuthy megkezdett Írni egy novellát, mái slőre kiszivárgott a vázlata, ez lesz, az lesz benne Hortobágy leírása, pandúrok, csikósok jönnek majc alő benne. Ha irodalmi eseméngt nem kürtőitek í