Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-21 / 25. szám
25-ik szám Gyula, 1903. junius 21-én XXXV. évfolyam f 1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . . 10 kor. — fill. Pél évre ... 6 „ — „ Évnegyedre . 2 ■ „ 50 „ Egyes szám ára 20 Ilii. _________Ä f f T ársadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. Botloky Zoltán. Felelős szerkesztő: Itólin Dávid. Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Perencz háza es könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fill. L A városi tisztujitás. Gyula városa választás alá eső tisztviselői 8 segédszemélyzetének bal esztendős megbízatása e hó végén lejár; a tisztújító közgyűlés szombaton, folyó hó 27-én fog megejtetni. A tisztujitás nem kelt nagyobb mozgalmat, sőt érdeklődést sem, izgalomnak pedig nyoma sincsen s ha a tisztújító közgyűlés mégis népes lesz, ezt csupán ama körülménynek lehet majd tulajdonítani, hogy néhány kisebb jelentőségű állásra sok a pályázó; mindeniknek van kisebb, nagyobb pártja s az érdeklődés eme állások betöltése iránt nyilatkozik meg. Pedig ha nein is becsüljük túl, nem is kicsinyelhetjük a városi tisztujitás jelentőségét; végre is a képviselőtestület mindennemű közérdekeink képviseletét mégis csak a választandó tisztviselői kar kezébe teszi hosszú hat esztendőre; a tisztviselői kar tevékenységétől függ első sorban a város fejlődése, anyagi s kulturális előmenetele, vagy ezekkel szemben stagnálása s hanyatlása. Egy hivatása magaslatán álló tisztviselői kar sok tekintetben sikerrel képes ellensúlyozni egy renitenskedő képviselőtestületet, viszont egyambiczió s akaraterő nélküli tisztviselői kar teljesen megtudja hiúsítani a város legkiválóbb polgáraiból alakult képviselő- testület legjobb szándékú intenczióit is. Nem csak a közvéleménnyel, hanem az igazsággal is ellenmondásba jönnénk, ha a megbízatásukat elvesztő — hozzá tehetnénk ugyan hogy némely, megbízatásukat el nem is vesztő —- városi tisztviselők mindenikét hivatása magaslatán állónak mondanánk. Volna bizony közöttük kifogásolható is és pedig nem egy, a kinek esetleges kimaradását az illető egyének elleni legkisebb animózitás érzése nélkül sem tartaná senki a közügy veszteségének. Az azonban más kérdés, hogy a tagad- hatlanul hivatása magaslatán nem álló némely tisztviselőnek esetleges kibuktatásával volna e remény rá, hogy arravalóbbal lehessen e pótolni? Megfelelünk e kérdésre azzal, hogy ha nem is tartjuk ezt kizártnak, de még ke- vésbbé hisszük valószínűnek. Nem tartjuk pedig valószínűnek azért, mért Gyula városa tisztviselői, és pedig egy- \töl-egyig mindegyik rosszul vannak fizetve. Ali« néhánynak kivételével valamennyi tisztviselői fizetéséből kénytelen megélni, ez a fizetés pedig a mai viszonyok között egyáltalában nem fedezi legszorosabban vett életszükségleteit sem. Az agyonegyszerüsitett közigazgatás pedig nemcsak ugyanannyi, hanem majdnem több képességet, tudást és hivatottságöt és feltétlen többoldalúságot követel a városi tisztviselőktől, mint akármely tisztviselői pályán. Ezzel a követelményekkel szemben pedig minden irányban mostohább helyzetben van a városi hivatalnok, mint bár mely más pályán levő tisztviselő. Fizetése felónyi. állása sem felfelé, sem lefelé nem biztosított, vagy legalább is több esélynek kitéve, előmenetele csak nem kizárva. A mindennapi életküzdelem pedig tönkretesz minden idealismust, minden nemesebb értelemben vett magasabbra törekvési vágyat és törekvési képességet. Ne leplezzük, mondjuk ki amint az valóban áll, hogy jelesebb képzettségű, izmosabb tehetségű, ambioziózus egyén, csak végszükség esetében fanyalodik városi tisztviselői állásra s hogy a tisztviselők tekintélyes része az életóczeán hajótöröttéiből van összetoborozva. Elég baj, hogy így van, de így van és ezzel a ténynyel sajnosán számolnunk kell a nélkül, hogy az orvoslás eszközére mutat hatnánk. Nem mintha az nem volna; de viszonyaink között, mint nem kivihetőt kell azt tekintenünk. A városnak, hogy abban az arányban fizesse tisztviselőit, amint azt állásukhoz, munkájukhoz képest joggal igényelhetnék, a költségvetés személyi kiadásait legalább 50 százalékkal kellene emelnie; ez pedig olyan horribilis összeg lenne, hogy a különben is magas községi adót elviselhetlen- ségig fokozná s egyátalán kizárná a város fejlődésére különben is elkerülhetlen dologi kiadások fedezését. És mégsem lesz lehetséges a város tisztviselői, kezelő s szolgaszemélyzetének jobb javadalmazásától soká elzárkózni. Mert nemcsak az ó egyéni, hanem első sorban parancsoló közérdek ez. Ezt a közérdeket feltétlenül ki kell elégiteni. De erre csak az állam képes. Vagy úgy, hogy a szorosan vett állami funkcziókat (adó, katonai közbiztonsági stb. ressort) teljesítő városi tisztviselők fizetését az állam pénztárából viseli, vagy pedig a fogyasztási, esetleg házadóról a városok, illetőleg községek javára lemond. A szombati tisztujitás előtt mindez természetesen csak akadémikus értékű dolog, Semmi sem oly leverő, semmi sem oly kétségbeejtő bizonyitóka középosztályunk rohamos elszegényedésének, a földmivelés, az ipar és a kereskedelem szörnyű pangásának, mint hogy tetőtől talpig tisztes, becsületes és önérzetesnek ösmert polgárok egész raja napok óta egymásután kilincsel a városi képviselőknél, alázatosan kérve pártfogásukat a 480 koronával dotált tizedtanácsosi állásokra, melyekre pár évtizeddel ezelőtt a közbizalom hívta meg a munkában kiérdemesült tekintélyes polgárokat, nem azért, hogy mint most kérik,nyomorúságos exisztencziát adjon nekik, hanem meghívta azzal, hogy magánérdekük ellen áldozatot kér és várt tőlük a város közérdekében. Ezelőtt a tisztességért, ma pedig a száraz kenyérért folyik a küzdelem és ez a legszo- morubb oldala a küszöbön álló tisztujitásnak. T a n S g y. Iskolai értesítés. A gyulai polgári fiúiskolában az 1902—3. iskolai évet berekesztö vizsgálatok folyó junius hó 22., 23. és 24-én tartatnak, még pedig 22-én délelőtt 8 órától a I. és III-ik, 23-án ugyanott délelőtt 8 órától a II. és IV-ik osztály vizsgálata az összes elméleti tantárgyakból; 24-én délután 3 órától vizsgálat az énekből és testgyakorlatból, rajz és iráskiállitás, az iskolai év berekesztése. E vizsgálatokra a tanügy iránt érdeklődő n. é. közönséget és a t. szülőket tisztelettel meghívja Gyulán, 1903. junius 19 én. Az igazgatóság. Zenedei zárvizsga. Winter Róza kisasszony károsunk művészi tudású zongoratanitónője folyó kó 28-án, vasárnap délatán 3 órakor tartja növendékeivel a szokásos évi zárvizsgát, melyen a szülők ás érdeklődők szívesen láttatnak. — A zárvizsga dr. Bárdoe Arthur orvos házában fog megtartatni. Kiküldetés. A kereskedelemügyi miniszter által Aradon rendezendő ipari szakrajz tanfolyamra két ízben 7—7 heti időtartamra államköltségen Székely Zsigmond gyulai tanító az országos iparfelügyelőség által kiküldetett. Hírek. Rendkívüli közgyűlés. A vármegye törvényhatósági bizottsága junius hó 26-án délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart a következő három pontból álló tárgysorozattal: 1. A Keller Imre elhalálozásával megüresedett közigazgatási bizottsági tagsági hely betöltése. 2. Gyula városában a folyó év junius hó 21-én megtartandó tisztujitásra a tisztújító szék helyettes elnökének kijelölése. 3. A vesze- gerlai út áthelyezésére vonatkozó szerződés. A rendkívüli közgyűlés összehívását a tárgysorozat második pontja tette szükségessé, amennyiben az alispán távolléte folytán a közgyűlésnek kell kijelölni azt az egyént, aki a rendezett tanácsú város tisztújító közgyűlésében elnököl. Érdeklődésre azonban csak a közigazgatási bizottsági tag választás tart számot. A megüresedett tagsági helyre vármegyei irányadó körök dr. Márky János gyulai kir. közjegyző jelölését hangoztatják, mig többen dr. Berényi Ármin gyulai ügyvédet emlegetik jelöltként. A képviselőtestület folyó hó 15-én dr. Daimel Sándor vármegyei főjegyző, helyettes alispán elnöklete mellett tartotta meg alakuló közgyűlését. Elnök a közgyűlést lendületes szép szavakkal nyitotta meg, bejelentvén, hogy a városi képviselők választása ellen csak egy, a Vl-ik (oagyoláhvárosi) kerületben lett felebhezés beadv • mely azonban nem akadály arra, hogy a közgyűlés megalakuljon s miután más formai okok nincsenek, a képviselőtestületet ujabbi 3 évre megalakulnak nyilvánítja. Az alakulás után tárgyalás alá vétetett a Lugoserdönek a szanatórium czéljaira leendő átengedése, s miután ez ügyben végleges intézkedést kellett hozni a közgyűlésnek, névszerinti szavazás mellett 90 szavazattal 3 ellenében (Titz István, Metz Antal és 8tyr György) a szanatóriumegyesület részére átengedtetett oly kikötéssel azonban, hogy amennyiben ezen terület rendeltetésétől bármikor elvonatnék, összes építményeivel együtt azonnal a város birtokába visszabocsássák s ezen kikötés telekkönyvileg be- kebeleztessék. Több tárgy nem lévén, a közgyűlés ezzel befejeztetett. T Ä R C 2: A. Cake-W alk. Mi jó vidékiek, kiknek táncztermeibe csak a múlt farsangban hatolt be a sima, ringó, poé- tikus boszton; nem késtünk el semmit, hacsak most Írunk pár szót ama tánczról, mely határozottan merész Charaktere daczára, hóditó körutat tett az óvilágban. Vessünk csak egy pillantást az angol, orosz, német, franczia és olasz képes lapokba, mindenütt szemünkbe ötlik egy sajátságos illusztráczió. Egy tánczoló pár kifordított derékkal és csípővel, lábait az égnek emelgetve, kezeivel vadul hadonászva, rohan egymásra. Ez hát a Cake-Walk. Ama nyers és bárdolatlan idegen jövevény, mely az ez idei carneval alatt valóságos lelkesedést fakasztott a jankeek hideg szivében. — Párisi A menüett, a langier, a quadrille hazája most eszeveszett ugrásokban, melyek minden formával és szabálylyal daczolnak, koptrozza a négerek szerelmi tánczát. Forradalom a táncziskolában! Sutba akarják dobni a láb művészetét, minden kifejezést a test tartásának és az arcz mimikájának hagyva fenn. Tehát Páris is meghódolt.! A minden exotikus újdonságért — lett légyen az mindjárt badarság is — lelkesedő Páris hamarosan szalonképessé tette a Cake-Walk-ot. Legelőször tűnt fel a Szajna melletti amerikai milliárdosok palotáiban, ekkor azonban még bizonyos tartózkodással fogadták. Valamivel később a párisi nagy Opera három beczézgetett csillaga, a Maute nővérek álltak a Cake-Walk diadalszekere elé. ók bájos lényükkel, végtelen gracziózitással simítottak eme néger táncz durva mozdulatain és ekkor történt, hogy a párisi elite megnyitotta szalonjait az idegen jőve vénynek. Ezek után merje valaki azt állítani, hogy a csárdás nem szalonképes táncz 1 Képzeljünk magunknak két szűk ólban tartott fiatal, tüzes vérü csikót, mikor azok egy szép veröfényes napon a szabadba kijutva, ugrándoznak. A kitörő jókedv, határt nem ismerő zabolátlan öröm, az önkivületileg fokozódó gyönyör minden mozdulatban kifejezve, ez adja meg az exotikus néger táncznak a maga eredeti szépségét. Ilyen tánczot szalon nevelte sablonos figurák közé szorítani vajmi nehéz feladat. Mit csináltak hát az élelmes tánczmesterek és ballerinák ? ók azt mondták: ám ugráljunk XV. Lajos korabeli kosztümben néger módra, európai szabályok szerint emelgetve a lábat. Innét van, hogy a jó párisiak gyönyörködnek most egy sima vonásokkal megrajzolt, elmosódó hitvány kópiában és az őseredeti, szilaj erejű nedű helyett kapják az európai szűrön át vezetett szurrogátumot. Magától értetődik, hogy a kontinens többi fővárosai is hamarosan meghajoltak a divat ez uj kedvencze előtt. A derék budapestiek, mikor miss Duncan tavaly elrugdalta előttük a Rákóczy indulót, valóságos lázban törtek ki. Miss Duncan arra vállalkozott, a világnak bebizonyítani, hogy a test mozdulatai homályba tudják szorítani mé«r a legerősebb reczitátort is. Voltak akik slhitték, voltak akik nem. Ezzel kapcsolatban eszembe jutott, hogy most oly ritkán látunk egy szépen tánczoló csárdás tánczosnőt. Öreg anyáink egészen máskép tánczoltak. Mi már csak tipegünk, ők ugráltak. Pardon bármilyen nem szalonképes dolog is ugrálni mai nap a tánczteremben, de kérdem, ha a divat megengedi ezt a néger táncznak, miért ne a magyarnak? Pedig szép volt az az őserejü csárdás. Határozottan kidomborodó nemzeti jellegével, keleties karakterével az idegenre mély benyomást tett. Persze, most a nyugati czivilizáczió behatása alatt kényelem szerető emberek lettek belőlünk. Kialudt az ősi virtus a szivekből! így hát fel lehet tételezni, hogy a Cake- Walk nem fog nálunk nagyobb gyökeret verni. Marad ez minden valószínűség szerint csak a ki nem forrt vérü, jókedvű fiatalság táncza. Akkor is körülbelöl már csak a tizedik pohár bor után. mikor a pezsgő életerő önmagával nem birva, tör, zúz, asztalra ugrik, bankót ragaszt a czigány hátára és énekli : „hadd verjem be a fejemmel az eget 1“ Olyankor aztán elő a Cake-Walk vad, ujjongó érzelmeket magával ragadó nótájával! Mi öregebbek maradjunk a boszton és a tipegő mellett, Legalább nem zihál tőle a mellünk és a czipőnk talpa a helyén marad. y — né. Véletlen szöktetés. Századunk a rendkívüli események ideje lévén, valószínű, hogy az alább következő kis elbeszélés a valóságban maholnap megtörténik. Egy vasúti pénztáros félig mar behúzta függönyét, elvégezvén a jegykiadast, amikor nagy lihegéssel szalad oda egy fiatal ur, ki minden csomag nélkül igyekezett tovább utazni s kopogtatott: — Pénztáros ur kérek egy jegyet X-be. A pénztárosnak más dolga lehetett, mert nem is ügyelt a megszólításra. A vonat be- fütyölt. Az utazni akaró fiatal ember erre zörgetni kezdte hangosabban az ablakot. De választ arra sem kapott. Ekkor izgatottan belülkerült, de magát mérsékelve kérelemre fogta a dolgot: — Uram a vonat még messze van, adjon *íty jegyet ! — Nem lehet 1 — volt a pénztáros kurta válasza. — De kérem okvetlen el kell utaznom, sürgős dolgom van . .. — Nem érdekel 1 A fiatal ur azonban csak nem akart tágítani s egész részletesen hozzáfogott mondókájá- hoz, hogy meggyőzze a pénztárost utazása fontosságáról. — Ne háborgasson 1 — Micsoda durvaság ez pénztáros ur ? — Kérem a panaszkönyvet 1 — Majd ha elmegy a vonat ... — Ez sok . . . czudarság, — tört ki a méreg az ifjúból s dühösen nézte a berobogó vonatot, amire most már csak azért sem ült fel jegy nélkül. Csillapítani akarta dühét s melegségét, s mig a többi utasok le- és felszállottak, határozott léptekkel közeledett a váróterem felé. De mikor belépett, meghökkent; a régi idők homályos és füstös levegőjű váróterme helyett ragyogó fénynyel s pazar kényelemmel diszitett helyiségbe jutott. Tévedett talán ? Visszalépett, megnézte az ajtó felírását, de azon a szokásos felirat volt. Még sem mert újra bemenni, hanem a főnökhöz sietett. Most már tele volt bosszúval. Elkezdett mérgesen panaszkodni, hogy jegyet érthetetlen okból nem kapott; a váróterem pedig biztosan holmi jövedelmezési szempontból bálihelyiségül használtatik ... Ez tűrhetetlen. — Csak nyugodtabhan uram 1 — mondja a főnök. Jegyet a vonat befütyölése után nem adhat a pénztáros, a váróterem pedig a XX. száLapnnl5: mai számához fél iv melléklet van csatolva,
