Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-14 / 24. szám

Siflis István osizmadia Junászka József csizmadia Névery Károly osizmadia Góg Béla csizmadia A bejelentések folyamatban vannak. Részünkről a kiállításnak állandó rovatot nyitunk lapunkban és a bejelentéseket, a fentiek rekapitulácziójával, továbbra is kö­zölni fogjuk. MHR , . Bejelentő ivek az iparos ifjúsági egylet­ben, továbbá Stsénásy János elnöknél és Kóhn Dávid titkárnál kaphatók és elfogadtatnak. rágalmazása keltett. Megütközik azon a hangon, a A közigazgatási bizottság ülése — Junius 8. — Ünnepélyes nyilatkozatokkal vette kezdetét a közigazgatási bizottságnak hétfőn tartott havi rendes ülése. Először a főispán szép szavakkal parentálta el a bizottság legrégibb tagját Keller Imrét, a ki 23 éven át fáradhatlan szorgalommal vett részt a bízott ság munkájában, majd a Geiszt Gyala^ helyére meg­választott uj tagot Beliczey Gézát üdvözölte a bizott­' ifi Napirend előtt dr. László Elek felszólalása kap­csán a bizottság őszinte meleg és lelkes ovacziok- ban részesítette az elnöklő főispánt, a ki a legutóbbi közgyűlés eseményeiből kifolyólag méltatlan táma­dásoknak volt kitéve a képviselőházban egy képviselő részéről, á ki nem csak a tények elferdítésével, de burkolt gyanúsításokkal igyekezett meghurczolm a főispánt, a ki ittléte alatt pártatlan magatartása és alkotó működése folytán az egész vármegye lakos­ságának osztatlan bizalmával, tiszteletével és szere- tetével dicsekedhetik. Annál nagyobb a jelentősége e bizalmi nyilatkozatnak, mert a megyebeli ellenzék egyik tekintélyétől jött és avval nemcsak a bizottság tagjai, hanem az általános közhangulat teljesen egyetért. Az ülésen dr. Lukács György főispán elnöklete alatt jelen voltak: dr. Fábry Sándor alispán, dr. Daimel Sándor főjegyző, dr. Zöldy Géza tiszti fő­ügyész, dr. Zöldy János főorvos, Jantsovits Péter árvaszéki elnök, Csák György kir pénzügy igazgató, Rezei Szylviusz kir. tanfelügyelő, dr. Liszy Viktor kir. ügyész, Haviár Lajos és Szarvassy Arzén kir. főmérnökök, Zlinszky István közgazdasági előadó, Beliczey Géza, dr. Bodoky Zoltán, dr. Hajnal István, dr. László Elek, Rosenthal Ignácz és Varságh Béla bizottsági tagok. A főispán megnyitván az ülést, megemlékezett Keller Imréről, a bizottság elhalt tagjáról, a ki 23 éven keresztül volt tagja a bizottságnak, a legnagyobb szorgalommal részt véve annak csak nem minden ülésén. A bizottság erősen fogja nélkülözni tanács­kozásaiban az ő jelenlétét, nagy jogi tudását és szé­leskörű tapasztalatait. Indítványára a bizottság el­határozta, hogy legmélyebben érzett részvétének jegy ző- könyvében ad kifejezést és erről a gyászoló özve­gyet értesíti. Ezután a főispán bejelentette, hogy a Geiszt Gyula halálával megüresedett bizottsági tagsági helyre a törvényhatóság közgyűlése Beliczey Gézát válasz­totta meg, meleg hangon üdvözli az uj tagot, biz­tosítja őt mindnyájuk kartársi támogatásáról és azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy munkájában nagynevű atyjának nyomdokán halad, a ki 13 éven át volt elnöke a bizottságnak. A napirendre való áttérés előtt dr. László Elek 'bizottsági tag kért szót. Kifejezést adott annak a visszatetszésnek, melyet a közélet és a vármegye minden hasznos ügye iránt melegen érdeklődő, a vármegye népének boldogulásán fáradhatlanul mun­kálkodó főispán parlamenti megtámadtatása és meg­melyet a főispán ellen használtak olyan emberek, a kik buzgó működését, a vármegye minden kulturális közgazdasági és közigazgatási kérdésében való lel­kes és pártatlan munkálkodását, nép és fajszeretetét, nagy szakértelmét nem is ismerik. Az ily alaptalan támadások azonban nem érinthetik a főispán köz- tiszteletben álló személyét, nem csökkenthetik azt a nagyrabecsülést és szeretetet, a melylyel a várme­gye minden rendű lakosa őt környezi. Meleg sza­vakkal biztosítja azért a főispánt a bizottság tagjai­nak változatlan tiszteletéről és sajnálkozásának ad kifejezést a történtek felett. A szép nyilatkozathoz spontán meleg hoszan- tartó éljenzéssel járult hozzá a bizottság, melynek elhangzása után a főispán láthatólag megindultan válaszolt, őszinte háláját és köszönetét fejezve ki a ragaszkodás meleg kifejezésért, melyet a személyét érintő esettel szemben a bizottság nyilvánított. A közélet munkása nem kerülheti el, hogy ténykedé­seit meg ne bírálják, de őt is megdöbbentette az, hogy törpe alakok a képviselői mentelmi joggal visz- szaélve, felelősség nélkül rágalmazhatnak. Hat év óta szolgálja a vármegyét és eddigi működésének irányától nem tántorítja el semmi, legkevésbbé a támadóhoz hasonló egyének korcsmaizü kirohanása, melynek jellemzésére szótárában nincs megfelelő szó Eddigi működésére visszatekintve lelkiismeretében teljes megnyugvást talál és jövőre is az igazság ut­ján haladva kivánja szolgálni a vármegye érdekeit, (Hosszas éljenzés.) Áttérve a napirendre dr. Daimel Sándor fő­jegyző felolvasta az alispáni jelentést, a mely a kö­vetkezőleg hangzik: Méltóságos Főispán Ur! Tekintetes Közigazgatási Bizottság! Folyó évi május haváról szóló jelentésemet a következőkben terjesztem elő. I. Közbiztonság. A múlt hó folyamán a személybiztonság 6 esetben támadtatott meg, még pedig Füzesgyarma­ton és Gyulavárosban 1—1 verekedéssel, Gyulán és Mezőberényben 1—1 erőszakos nemi közösülés kí­sérletével s ezeken kívül Gyulaváriban Szathmári István gyulavárii lakost ismeretlen tettes az ablakon keresztül forgópisztolylyal meglőtte s rajta súlyos sérülést ejtett. Vármegyénkben a kóbor czigányok május hóban két ízben garázdálkodtak, u. m. Békés­csabán és Kondoroson, mely alkalommal azonban mindannyian elfogattak és a kir. ügyészségnek át­adattak. E helyen külön emlékszem meg azon zavar­gásról, mely Békéscsabán folyó hó 1-én kitört. Nevezett alkalommal ugyanis az úgynevezett Csirke-piaczon mintegy 800—1000 főből álló tömeg közül egynehányan Kiszely György munkás közve­títő vállalkozót a földre teperve ütlegelni kezdték, mert állítólag a kigyósi gazdaságba közvetített mun­kásoktól 20 fillér munkadijat az jogtalanul levont. A rend fentartására kirendelt rendőrség azon­ban nevezettet minden komolyabb sérelem nélkül kiszabadította szorult helyzetéből. A rendőrökkel együtt Kiszelynek segítségére akart lenni Berger vendéglős, kinek üzlete a tömeg által megszállt téren van s azt kiáltotta oda a rend­őröknek, hogy kardjukat használva verjék szét a tömeget. Berger eme kijelentésére a tömeg haragja ellene fordult, behatoltak a vendéglőjébe s meg­akarták verni. Különösen veszedelmes lett a helyzet akkor, amidőn védelmére revolvert fogott, mely kö­rülmény a kedélyeket annyira felingerelte, hogy Berger kénytelen volt elrejtőzni. Egynehányan azon­ban rátörték Bergerre az ajtót, úgy hogy ő és csa­ládja az ablakon keresztül menekülhettek csupán a tömeg dühe elől. Ebben az időpontban érkezett a helyszínre a járási főszolgabíró, ki a vendéglő helyiségét az idő­közben előkerült csendőrséggel kiürittette s a töme­get a szétosztásra hívta fel. A tömeg nem mozdul­ván, katonai hatalom kirendelése iránt kellett intéz­kedni. A katonaság d. e. 10 óra tájban a csirke- piaczról a községháza előtti térre szorította a töme­get, ahonnan is. minden összeütközés nélkül rendben szétoszlottak. Ez időtájt értesültem az esetről, ma­gam is megjelentem a helyszínen I együttesen tettem meg a szükséges intézkedéseket a főszolga­bíróval. A zavargás oka Kiszely György szerint azon körülmény, hogy az ókigyósi uradalomnál dolgozo s általa fizetett napszámosok a szombati teljes nap­számnak a megfizetését is követelték, mely napon pedig a folytonos esőzések miatt teljes napi munkát nem végezhettek. A zavargások alkalmával, azok vezetői elfogat­talak s a gyulai ügyészséghez beszállittattak. A zavargás valódi okát a folyamatba tett vizs­gálat lesz hivatva kideríteni. A további zavargások megakadályozása czéljá- ból az aznap délutánra engedélyezett népgyülést betiltottam | a kirendelt katonaságot a községháza udvarán este 6 óráig készenlétben tartottam, mire azonban nem volt szükség. Folyó hó 6-ikára a kétegyházi munkások kér­tek népgyülésre engedélyt a főszolgabírótól, melyen két aradi szocziálista agitátornak kellett volna elő­adást tartani ily czim alatt: »Mit akarnak a szo- cziálisták ?« Minthogy nem tartottam helyesnek, hol még a múlt hónapi zavargások miatt izgatottak a kedélyek, szocziálistikus népgyülés tartassák, külö­nösen a jelzett időben, midőn az oláhoknak épen pünkösdje van s minthogy másrészt a betiltással sem akartam izgatni a hangulatot s esetleg kitörésre késztetni azt: amint a bejelentésről értesültem, azonnal kimentem a főszolgabíróval a községbe, magam elé hivattam a bejelentőket s megmagyaráz­tam nekik kérelmük időszerűtlen voltát, sikerült a bejelentést általuk visszavonatnom. Mindazonáltal megtettem az intézkedéseket, hogy folyó hó 6-án a közrendre a csendőrség fokozott éberséggel és tevé­kenységgel felügyeljen. A múlt hóban a vármegyében a vagyonbizton­ság különösen lopások által lett megzavarva. Előfordult ugyanis Gyulán 4 esetben, Szarva­son 5 esetben, Dobozon, Füzesgyarmaton, Körös- ladányban és Orosházán 2—2 esetben, Békéscsabán Kéte^yházán és Endrődön 1—1 esetben és a békési járásban több kisebb lopási eset. A tettesek ellen a nyomozás azonnal megindit- tatott s az esetek nagyrészében eredményesen be­fejeztetett, egy kisrészében pedig folyamatban van. Baleset 5 Ízben történt, úgymint Makula István orosházi lakos kocsijáról leesett, minek következté­ben meghalt; K. Nagy István szeghalmi lakos ház­tető készítő alatt a tető beszakadt s nevezett fején súlyosan megsérült; Kocsis Mihály 16 éves szarvasi lakos lóusztatás közben a Körösbe fűlt; Hégely Sámuel békési vasúti munkás lábszár csontját össze törte, s a szenvedett sérülések következtében a vár­megyei közkórházban meghalt s végül Gyulán Szverle János 15 éves suhancz kezefejét flóbert pisztolylyal átlőtte. Azon balesetek közül, melyekben a vétkes gon­datlanság ismérvei látszottak fennforogni, a bűnvádi eljárás azonnal megindittatott. Tűz összesen 14 esetben fordult elő, még pedig Békéscsabán, Békésen, Szarvason és a gyomai járás­ban 2—2 esetben, Szeghalmon, Füzesgyarmaton a másik szobában az asztalt leszedő néniének nem mehetek délután Bacsóékhoz a nénikével, próbánk lesz délután és ezután is minden dél­után, erősen készülünk a vizsgaelöadásra s ne­kem oly nagyszerű szerepem van. Fölugrik, a tükörhöz szalad: „Vájjon elég szép vagyok-e neki, akit oly szép nők szeret­nek. Igen, szép vagyok, fiatal vagyok s szere­tem, oh hogy szeretem.“ — Haját lebontja s öltöz­ködni kezd, legszebb ruháját veszi föl s mikor elkészül, szinte szökve fut le a lépcsőn. * * * Giziké itthon van, de nem a régi jókedvű kis leány, mint aki elment. Megszépült, kifej­lődött, de valami keserű, unott kifejezés borong állandóan a kedves arczon. Atyja beczézgeti, kényezteti, de ő mintha észre sem venné, el­elmélyed s olykor könyek homályositják el ragyogó szemeit. Lemondott nagyzó ábrándjai­ról, kiábrándult a színészetből. Nem megyek többé vissza, veled maradok apuskám, érzem, hogy nincs oly kiváló tehet ségem, hogy hires művésznő legyek, tuczatszi- nésznő pedig nem akarok lenni, — mondogatja apjának s az öreg elhiszi ezt neki s nem veszi észre, hogy milyen titkos bánat emészti, hogy napról-naprakomorabb, magábazárkózottabb lesz. Gerö ur újra boldog, újra remél s kedves­kedéseire egy egy halvány mosoly a köszönet. Szereti, sőt imádja a szép szomorú leányt s egyre azon tűnődik, miként űzze el azt az állandó bo­rút arról az édes arczról. Az öreg Mátray nézetei is megváltoztak, szívesen látja a Gerő közeledését a leányhoz s sokszor elgondolkozik róla, hogy milyen jó volna, ha ez a két gyermek egymásé lenne, de a lány­nak nem mer szólni, esik annál jobban kényez­teti s igyekszik ellesni minden óhaját. Gerő ur napról-napra halogatja, hogy meg­kéri a leányt, végre egyszer bátorságot kap s a kerti lugasban egyedül találva a leányt, amint kézimunkájára hajolva dolgozik^ melléje ül, be­vallja mennyire szereti s kéri, legyen a felesége, ő imádja és ellesi minden gondolatát, csakhogy boldoggá tegye. A leány nyugodtan emeli reá nagy tiszta szemeit, gondolatban végigfutja az édes múltat s a sivár jövőt s igy szól: „Köszö­nöm Gerő ur, ha ily érzelmeket táplál irányom­ban, de sajnos, én nem viszonozhatom azokat Szerelmet nem Ígérhetek önnek, csupán azt, hogy hűséges felesége leszek.* Gerő tulboldogan csókolja meg a kis kezet s megy az öreg Mátrayhoz, megkérni a leányt A leány pedig himzőrámájára hajolva, sir ke­servesen, siratja könnyelműen eldobott tiszta­ságát, boldogságát. Majd erőt vesz magán s elgondolja, hogy apja boldog lesz, ha terve si kerül, azzal munkáját összerakva, fölmegy szo­bájába. Az esküvőt csendben, szűk családi körben tartottak meg, az öreg átadta az „arany csil­lagot* vejének s Gerő ur boldog. Boldogsága tetőpontját érte el, mikor szép, komoly arczu felesége egy év múltán egy édes babával aján­dékozta meg. A második év tavaszán egy este színházba mentek Geróék. Az a nagy művész vendégszerepeit s az egész város kiváncsian nézett a nevezetes est elé. O volt a nagy művész, kissé megöregedve, de még mindig hóditóan, behizelgő hangjával,1 mintha simogatná a halotthalvány asszonyt, ki ben újra feltámadtak az elfeledettnek gondolt emlékek. Előadás után a nagyvendéglő éttermében éppen a művész asztala mellé jutottak a vacso­ránál. A művész egy darabig összehúzott szem mel nézte a halvány, szép asszonyt, egyszerre kiderül az arcza : „Giziké, hol találok önre is­mét* * s ezzel asztalukhoz ül. Az asszony bemu­tatja férjének. A művész a világfi könnyed mo­dorával társalog s egy alkalmas pillanatban ennyit súg az asszonynak: „Jöjjön el holnap délelőtt io órakor a színház kertjébe.“ Aztán elköszönve, visszatér a színészek asztalához. Az asszony haza kívánkozott, mindjárt lefeküdt, de aludni nem tudott. Nyitott szemmel néz a sö­tétségbe, már nem is gondolkozik, majd láz, majd hideg borzongás fut végig rajta, végre reggel felé kimerültén elalszik. Este, mikor férje az üzletből kifáradva ha­zatér, a cseléd ijedten újságolja: „Elment a nagysága, összepakolt nehány ruhát, kocsit ho­zatott és elmen». Egy levelet hagyott itt, az asztalon van.“ Félőrülten fut az asztalhoz, egy levél fek­szik ott, rajta e pár sor: Bocsáss meg, el • megyek ő vele, akit szerettem s akit most is szeretek. Engem már elcsábított a színpad, az övének kell lennem. Szeresd helyettem a kis gyermekünket, vigyázz reá, nehogy őt is elhó­dítsák a hiú álmok. Isten veled ! Csiszár Sándor­Körösladányban, Nagyszénáson, Szentetornyán és Csorváson 1 — 1 esetben. A tűzvész által okozott károk nagyrészben meg­téríttettek. II. Földmivelés, ipar és kereskedelem. A vetések állása általában jónak, mondható. A múlt hóban az aszatolás, tengeri kapálás és széna­kaszálás volt folyamatban. A munkások helyzete kielégítő, átlagos nap­számbér 1 korona. III. Vegyesek. A járási főszolgabirák községeiket a múlt hóban is beutazták s azok ügy- és pénzkezelését ellen­őrizték. Borsodvármegye közig, bizottsága átirt az éves és évközi közigazg: bizottsági jelentések eltör­lését ezélzó felterjesztésének támogatása iránt. Fábry Sándor alispán támogatja Borsodvár­megye törekvését. A közigazgatás egyszerűsítésével éppen azt czélozták, hogy a közigazgatást fölösleges czafrangtól megszabadítsák. A jelentéseknek mi eredménye sem lehet egy év után, vagy időszakon- kint s az nevetséges is. Ma táviratilag tesznek fon­tosabb ügyekben jelentést, a bizottság pedig úgyis felterjesztésekkel él. Indítványozza, Írjon fel a bi­zottság a törvénynek, a jelentések elhagyását ezélzó módosítása iránt, mit a bizottság elhatározott. Tudomásul szolgált, hogy a gyulavári erdő- birtokosság elnökéül Kárnyáczky István választa­tott meg. Csorvás községe állami javadalmazásu anya­könyvi helyettesi állás szervezését kéri a belügy­minisztertől, mert a 4000 lélekből álló lakosság igényeit egy anyakönyvvezető nem képes kielégí­teni. Azt is kéri Csorvás községe, hogy a Puszta- Gerendáson szándékolt anyakönyvi állást ne szer­vezze. E két kérelem támogatását kérte a község a bizottságtól, de ez kimondotta, hogy a község ké­relmét ez idő szerint nem támogathatja. Több kivételes nősülés iránti kérvény elinté­zése után, a bizottság Öcsöd és Füzesgyarmat köz­ségekben a behajthatlan útadókat törülte. Zöldy János töorvos havi jelentésében kiemeli, hogy a legtöbb halálozás oka a tüdővész. A vörheny csökkent, Újkígyóson a szamárhurut járványszerüleg uralkodik. A közegészségügy általában kedvező. Előterjesztette ezután a főorvos az endrődi má­sodik gyógászertár helyének ügyét. özv. Hegedűs Lajosné megfelebbezte az alispán azon határozatát, melyszerint a gyógyszertár helyéül a közönség által könnyen hozzáférhető uj iskola melletti házat jelölte ki. A bizottság az alispán határozatát hagyta jóvá. Csák György kir. pénzügyigazgató jelentésében kiemeli, hogy egyenes adóban, a múlt év hasonló időszakához viszonyítva, 109009 koronával kevesebb folyt be. Farkas György mezőberényi lakos és ifj. Komlósi András fegyverbirságát elzárásra változ­tatták, Újkígyós községnek a házbéradó helytelen bevallása miatt kivetett 50 korona 40 fillért törölték, de a kivetett 10 korona bírságot helybenhagyták. Szarvassy Arzén kir. folyammérnök, Szarvas községe belvizének mikénti levezetése ügyét terjesz­tette elő. A Tisza-Maros ármentesitő társulat a bel­víz levezetésére átengedi csatornáit, azonban köte­lezni kéri a községet, hogy magas vízállás esetén a mérsékelten megállapítandó szivattyuzási költségeket részben viselje. E szivattyuzási költségeket később majd hatóságilag fogják megállapittatni. A gyulai szövő- és harisnyagyár, a gyártmá­nyok festésére festődét állított fel s ennek festett, használt vízéi a köröscsatornába bocsájtja. Az enge­délyezés e hó 18-án fog megtörténni, addig ideig­lenes engedélyezést kért a gyár. Szarvassy főmérnök az ideiglenes engedélyezést ajánlja, dr. Bodoky Zoltán szintén, mert a végleges engedélyezésnél a festett víznek szűrésére meg fog történni az intézkedés. Haviár Lajos nem engedné meg a festett víz­nek csatornába való vezetését, létesítsenek kutat. Az állam százezreket költött a csatornának élővízzel való ellátására s a helyzet nem jobb, mint volt a nagy költségek előtt. Többek hozzászólása után jelzi a főispán, hogy nem óhajt a gyáriparnak az engedély megadásával nehézségeket támasztani. Hanem fel­hívja a kir. folyamfőmérnök figyelmét arra, hogy a köröscsatornának vízzel való ellátása körüli eljárás nem megfelelő. A nagy költséggel létesített duz­zasztó kezelése sokban kifogásolható. Ha esetleg a jogos panaszokat a csabai öntözött rétnek öntözése okozná, hasson oda a társulat, hogy a hajon minél előbb és minden irányban kedvező változás álljon be. Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő az elmúlt hóban 79 tantermet látogatott meg: Kondoroson, Nagyszénáson, Szarvason, Szentandráson, Orosházán, Pusztaföldváron, Békésen, Vésztőn, Gyulaváriban és Gyulán. Jelenti, hogy a miniszter az uradalmi ta­nítók jogviszonyának rendezését kilátásba helyezte. Sámson községét utasította a bizottság, hogy a ta­nítóknak az ismétlők oktatásáért járó dijat vagy az élőre nem láthatók czimén előirányzott összegből, vagy pótköltségvetés utján fedezze. Az iskolai szám­adások beterjesztésével hátralékban levő községek és hitközség utasítva lettek, hogy azokat nyolez nap alatt terjesszék he. A békési izr. hitközség két ta­nítójának, az endrődi, a csabai orth. izr., a csabai gór. kel. egyház, a gyomai ev. ref., a szarvasi ág. ev. egyház három tanítója részére kér az államtól kárpótlékot; a kérvényeket a bizottság pártolólag terjeszti fel a miniszterhez.

Next

/
Thumbnails
Contents