Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-07 / 23. szám

23-1 k szám Gyula, 1903. június 7-én XXXV. évfolyam r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János keres­kedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatunk vissza. Előfizetési dij: Egész évre ! ! 10 kor. — fill. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ L Egyes szám ára 20 fill. £ÉS. r Kiadóhivatal: J Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. ftodoky Zeitén. Felelős szerkesztő: Kóhn Dávid. Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyílt-téri közlemények küldendők. Uirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Njilt-tér sora 20 fill. A felemelt helypénzszedósi dijak. Gyula város képviselőtestülete, legutóbb tartott közgyűlésében, a heti s országos vá­sári belypénzeket olyan mérvben emelte fel, a melyről nem habozunk kijelenteni, hogy jogos elógületlenséget keltett a város közön­sége, különösen pedig az iparososztály köré­ben, a mely helypénzszedési tarifa, ha jog- érvényessé válnék, a nélkül is folytonosan hanyatló heti s országos vásáraink idegen forgalmára végzetes hatással volna. 1. Minden gazdasági és nyers terményért 2 kerekű előfogatos kocsiban fizetendő 6 G11. 2. Minden 4 kerekű kocsiért, ha elébe 4 drb vonó jószágnál kevesebb van befogva 12 fillér. 3. Ha 4 vagy több jószág van befogva 16 fillér. 4. Minden egyébb árukért, tehát ipar és gyári müvekért, minden két kerekű be­fogott kocsiban 12 fillér. 5. Minden 4 kerekű kocsiért, ha hatnál kevesebb jószág van befogva 20 fillér. 6. Ha 6 vagy több jószág van befogva 30 fillér. 7. A vásárhelyen kirakott áru után, ha az a földön árul tátik, négyszög métertől 3 fii. 8. Ha asztalon vagy sátorban árultatik négyszög méterétől 4-ről 8 fillérre emelve. 9. Boltok és bezárható sátrakban négy­szög méterenként 16 fillérről 30 fillérre. 10. Minden drb egy éven felüli szarvas- marha, ló és szamárért 16-ról 20 fillérre. 11. Minden drb egy éven alóli szarvas­marha, ló és szamárért 8-ról 10 fillérre. 12. Minden drb sertés, juh, vagy kecs­kéért 4-ről 6 fillérre. Anyjával eladott szopós malacz után nem járt eddig dij, most megállapittatott 4 fillérben. 13. Minden portékáért, mit egy gyalog személy kosarakban, zsákokban, talicskán, vagy kis kocsin vásárra visz, mihelyt a vá­sárban bizonyos helyet foglal el 4 fillérről 6 fillérre. 14. A lovankint való külön elkorlátozást igénybe vevő lovak után a fenti 10, illetve 11 pontok alatt megállapított helyrémen Jcivül T .A. Jrt C Z A.. Becsvágy. (Weber Demokritoaából.) A becsvágy, vagy dicsszomj vadhajtása a tisztelet természetes ösztönének, vagy azon ész­szerű követelménynek, hogy mások rólunk jó véleménynyel legyenek. Ellentéte a szégyen. A ki közönyös a tisztelet iránt, közönyös szé­gyen iránt is. A büszke saját lelkiismerete szempontjából saját énjének tökéletesítésére törekszik — a dicsszomj külsőségekre és a világelötti csillogásra vágyik. — A dicsszom­jas tehát oly előnyöket szeret feltüntetni, a melyek magukban véve kevés értékkel birnak; inkább a tisztelet külső jeleire törekszik, rangra, czimre, gazdagságra; könnyen lesz hiú, divat­bolond, kérkedő, hazug, különcz, a mint a körül­mények kivánják. Keresi mindenütt a dicsére­tet és a tetszést, pedig általános dicséret rend szerint a közepesek mértéke; hogy is lehetne különben annyi dicsériádákat mondani ? Eleinte csak az Isteneknek daloltak hymnuszokat, nem sokára rátértek a császárokra, királyokra és utoljára már akadémiai dicsszónoklatok, szó­szék! dicshymnuszok és nyomtatott gyászbeszé­dek is lettek. A hirszomj magasabb foka a becs­vágynak, a mely legtöbbször a kívánt becsülés ellentétéhez vezet és gyakran inkább rossz, mint jó hírnevet szerez; hasonlít a lázhoz, a mely idegrendszerünket megerősíti ugyan, de mindig elgyengülés a következménye. Ilyen volt a po­litikai láz Francziaországban. A hirszomj tehát, ha nagy eredményeket ér is el, a józan ész előtt nem igazolható és mint telhetetlen zsarnok tisz­telete gyalázattá fajul el. A legegyenesebb és daráborikint és naponként még 20 fillér dij fizetendő. 15. Minden drb lábán felhajtott kocsin vagy egyébként behozott lúd, pulyka után 2 fillérről 4 fillérre. 16. Rucza, tyuk és csirkéért eddig nem volt dij, most 2 fillér. A fenti díjtételek minden darab a vásár­térre beállított jószág után lefizetendök, akár be van, akár nincs befogva. A szabályrendelet 11. és 13. §-a alatti dij, melyek szerint ha egy kocsi üresen jön be : 30 fillér, — ha pedig eladás czéljából árut hoz be : 50 fillérre emeltetett fel, — a mi az eddigi dijak 50 százalékát is felülmúlja, így, ha valaki egy kocsival, 2 lóval jöu a gyulai vásárra, vagy hetipiaczra, fizet össze­sen 70 fillért, — ha pedig egy zsák búzát, vagy tengerit hoz magával: 90 fillért. Úgy tudjuk, hogy a képviselőtestület határozatát megfelebbezik. A minek őszin­tén örvendünk; mert reméljük, bogy a vár­megye a határozatot fel fogja oldani s a képviselőtestületnek alkalma lesz alaposabban tárgyalni s fontolóra venni, hogy ahelypénz- dijaknak emelése, a fenforgó viszonyok kö zött, czélszerü s helyes dolog-e ? Mi azt hisszük, hogy nem czélszerü, nem helyes, sőt határozottan veszedelmes dolog. Épen az ellenkező czélt érné el, mint a — megengedjük, hogy jóhiszemű — intenczió szándékolja. A városi tanácsot a helypénzszedósi di­jak emelésére a belső vásár kikövezése ve­zeti. Tartunk tőle, hogy a felemelt helypénz­szedési dijak nem fogják az e czimen eddig befolyt jövedelmet szaporítani egy fillérrel sem. Sőt nincs kizárva, hogy a felemet hely­pénzszedési dij mellett ezen jövedelem még csökkeni fog; az pedig bizonyos, hogy a vi déket, a melynek forgalma, Arad és Bihar megyének Gyulával szemben ellenséges ut- politikája következtében, mesterségesen el- tereltetett, még erősebben megfogja csappan­tam', esetleg teljesen elfogja tőlünk riasztani Ezen körülménynek bekövetkezése pedig vég­zetes hatással lenne az a nélkül is súlyos viszonyokkal küzdő kereskedő s iparos, de nagy hátránya lenne a földmives osztályra is, a melynek szintén kiváló közgazdasági ér­deke, hogy országos és hetivásárainknak leg­alább redukált forgalma megóvassék, tehát minden intézkedés, igy á helypénzszedési di­jak emelése is, ami ezen közös érdekű czélt koczkáztatná | veszélyeztetné, elkerültessék. A hetipiaczok s országos vásárok meg­óvásánál, a közeli s távolabbi vidék forgal­mának Gyulára leendő terelésénél nem isme­rünk városunkra nézve fontosabb közgazda- sági érdeket. Eme érdek az, a mely a vár­megyét és Gyula városát a gyula—barakonyi vasút czéljára nagy összeg megszavazására vezette; eme érdek mellett a belső vásártér­nek kikövezése, bármennyire Udvösés helyén való lenne különben, valósággal eltörpül. Ha a belső vásártér kikövezósóvel eddigeló vár hattunk, inkább várjunk vele tovább is. Egy kis körültekintéssel, egy kis okossággal eset­leg talál erre a város más fedezetet is. De ha nem találna, az sem baj. Mindenesetre sokkal kisebb, mint ha helypénzszedési diját felemelve, a vidék elriasztásával, a belső vá­sárteret sem tudnánk kiköveztetni, csupán heti s országos vásárainkat, ezzel pedig min­den rendű rangú s foglalkozású lakosságun­kat károsítanánk meg. Reméljük és óhajtjuk, hogy a várme­gyének feloldó határozata alkalmat nyujtand képviselőtestületünknek kellően elő nem ké­szített, a közhangulattal nem számolt és épen ezért ötletszerűen hozott határozatát jobban megfontolni. A vármegye közgyűlése. — Május 30-án. — Folytatjuk tudósításunkat a vármegye múlt szombati közgyűléséről, amelynek egész délelőttjét az obstrnkcziós vita foglalta el. Délután bár keve­sebb számú résztvevővel, de állandó érdeklődés mel­lett folyt a tanácskozás és több ügynél voltak fel­szólalások. A délutáni ülés a közigazgatási bizottsági tag­választásai kezdődött, a melynek eredményét már ismertettük. Majd a békéscsanádi h. é. vasút igaz gatóságába a közgyűlés az alispán felszólalása után Ambrus Sándor orosházi főszolgabírót jelölte. legrövidebb utat a hírnév jutáshoz Socrates mondotta: „Légy az, a minek látszani akarsz!“ A tisztelet, a melyet személyes előnyeink által érünk el, több élvezetet szerez, mint az úgynevezett jóhir; mert mig az közvetlen hoz zánk van nőve, emez bizonyos távolságban oly emberek között él, kik minket úgy, mint mi őket nem ismerjük ; gyakran távoli ismerősök­től. birhordóktól, hazudozóktól származik és csu­pán csak híresztelés. Igen gyakran sem a jó, sem a rossz hirnek nincsen alapja, habár a rossz hir több figyelmet kelt is. A jó hir legtöbbször szín­lelt az illem és társadalmi közösség követkéz tében és igén gyakran a legnemesebb ember is rosszhírbe jut ezen társadalmi kellék elhanya­golása által. A hir, mint az árnyék kisér ben­nünket, majd nagyobb, majd kisebb mint mi némely ember a külvilágban jó ember hírében áll, mig otthonn, ahol közelebbről ismerik, ugyan rósz ; másokat ismét bálványként imádnak a csa­ládban, a kit különben a világ ostobának tart Úgy a rossz, mint a jó hir rendszerint csak félig igaz, tehát tulajdonképen csak annyit kellene a hírünkkel törődnünk, mint a dohányfüsttel, ha csupán jót cselekszünk és a rosszat lelkiis­meret szerint kerüljük. A hir csacsog, a mint a szél fuj és a véleménytől függ. És mi a vélemény ? Minden fokkal, a mit az ember kiküzd, sza­porodik az akadály, veszély és nyugtalanság és gyakran a lelkiismereti furdalás is; és min­den hódolat és tiszteletnyilvánitás kinek szól, talán a személynek, vagy inkább a helynek ? A kicsikart és ki nem érdemelt tisztelet ahhoz a tisztelethez hasonlít, a melyet a csapat előtt a tiszt kihúzott karddal megkövetel. A tisztelet törvénye nem áll mindig ösz­A vármegye honvéd hadapródiskolái alapítvá­nyi hélyére első helyen Dutkay Lajos, második he­lyen sorrend szerint Sál Sándor, Oláh Gábor, Varga Ferencz és Szathmáry Ferencz jelöltettek. A belügyminiszternek a tiszti nyugdijintézeti szabályrendelet módosítására vonatkozó rendeletével szemben a közgyűlés feliratilag kéri, hogy a vár­megyének az önkormányzati jog alapján hozott ere­deti megállapodásai helybenhagyassanak. Az aradi siketnéma intézet javára a községe­ket általános gyűjtésre hívta fel a közgyűlés és az intézet felügyelő bizottságába Benka Gyulát és dr. Zöldy János küldte ki. Köszönetét fejezte ki a közgyűlés a pénzügy- miniszternek azon elhatározásáért, a melylyel a fő­jegyzői lak és Destek-féle ház anyagait a közkórház­nak adományozta. Hevesvármegyének az önálló magyar hadsereg felállítását sürgető köriratára vonatkozólag az állandó választmány a pragmatika sanction alapuló együttes és közös védelem alapján oly irányú felirat küldé­sét javasolta, hogy a hadsereg jelenlegi szervezeté­ben a magyar önálló államiság a nemzeti nyelv és jelvények behozatalával érvényre juttassék. Dombi Lajos szólalt fel elsőnek a javaslat ellen, és Hevesvármegye feliratát támogatni kívánja, mert attól elzárkózni magyar hazafinak nem lehet és nem szabad ; mindössze egy kis pótlást indítványoz, bogy a hevesi felirat azon pontjához, »amikor a király parancsa a hadsereget harczba küldi«, hozzátétessék »a király és a magyar haza parancsa*. (Helyeslés.) 'Rosenthal Ignácz szerint a közös hadsereg ke­belében is kifejezésre lehet juttatni állami külön­állásunkat, azért a feliratban ezen eszközöknek meg­valósítását sürgetné annál is inkább, mert gazdasá­gilag szinte lehetetlen az önálló hadsereg felállítása, oly óriási költségbe kerül. Az államháztartás érde­keivel pedig számolni kell. Dr. Berényi Ármin Dombi indítványát pártolja, az állandó választmány által javasolt értelemben már felirt a vármegye, de eredménytelenül; köve­teljük tehát azt, amihez feltétlen jógánk van. Ha a költségek nagyobbak lesznek is, örömmel viseljük azokat, mert lesz magyar hadseregünk. De nem kell a költségeknek feltétlenül növekedniök, mert akkor önállóan rendelkezünk a hadsereg felett és módunk­ban lesz anyagi erőinkhez alkalmazni annak kereteit. A magyarnál sokkal kisebb államok is képesek ön­álló hadsereget fenntartani. Itt különben nem a hangban az erény és a józanész törvényével. Inkább tiszteletnek veszi az ember, mint léha­ságnak, ha idegen keresményből él, mintha arcza verejtékével keresi kenyerét; tiszteletreméltóbb­nak tartja valakit karddal keresztül szúrni, vagy golyóval az agyvelejét szétroncsolni, a helyett, hogy bocsánatot kérne tőle; holott egyiknek még sincs igaza. A józanész nagy előhaladása időnkben, hogy az arabok (god) és a keletiek, vérbosszúiéi nagyobbára kihaltak — pedig a ter­mészet szerint ezek természetesek. Az európaiak párbaja nemesebb, nyiltabb, mint a keleti népek alattomos vérbosszúja; de Istenem, ott, ahol tör vények uralkodnak ! ? Talán rá fog jönhi az utókor arra, hogy háborút is a törvény szerint tekintse és diplo- mácziai békebizottságot fog felállítani, mint most a polgári bíróságok állanak és a point d’ hone- urt pedig egyedül az erényben helyezi. Az ember inkább fizet kártyaadósságot, mint az iparos és szolga-járandóságot és a Paul Jonesek (tengerésztiszt az amerikai szabadság- harczban) ritkák. Mielőtt hajóra szállt, becsület­beli tartozásait kifizette, (ebben a szóban élnek a becsület fogalmával rettenetesen vissza) mi­dőn egy iparos számlát nyújtott neki át: „Nincs pénzem“ felelt. „De hiszen ön ma már többek­nek megfizetett ?“ »Azok becsületbeli adósságok voltak.“ Az iparos a számlát a kályha tüzébe dobta és szólt: »Nos hát legyen ez is becsületbeli adósság.« És Paul Jones fizetett. A régi nagyra tartott nemesi lovagvilág­ban a nép kirablása, legyiikolása és gyötrése lovagerény volt. A becsületes szó fogalmát sem szabad oly pontosan venni. Épp olyan sokan lettek az országból száműzve, mert becsületesek voltak, mint a kiűzött, bélyegzett csavargók. Az egész franczia parlament száműzetett nem egy­szer azért, mert a királynak becsületesen meg­mondta az igazságot és mert a nemzeti érdeke­ket becsülettel képviselte. Van külső és belső tisztesség. Állhat valaki nagy tiszteletben, tisztelet­beli állásokat viselhet, becsületrend tagija lehet, lehet maga a becsület oszlopa és még sem becsü­letes ember oly értelemben, a melylyel a közön­séges ember az ő egyéni becsületét jellemzi. Úgy vagyunk a becsülettel, mint a vallás­sal. A ki önmagát nem becsüli és vallásosság sincs a szivében,, azt mások ítélete épp oly ke­véssé teheti a becsület emberévé, mint a pápai bulla a szegény vétkezőt szentté. Némely rang­emelésre azt lehet mondani, a mit az angolok Pittről mondtak, midőn lorddá lett: „Felf síé bu­kott a lépcsőn.“ A mai korban a becsület emberét a követ­kezőképen lehet megállapítani: „Az, a ki a tör­vény kezei közé nem jutott.“ Az ó-korban Cézár a becsvágynak ideálja: »Aut Cézár, aut nihil“ (vagy Cézár, vagy senki) és a Bibulussal való konzulatussága idején igy tréfáltak a rómaiak: „Consulibus cajo Caesaré et Julio Caesaré“ (Cajus Cézár és Julius Cézár konzulátussága alatt.) Nelson az angol hadvezér a trafalgari ütközet előtt igy fordította át ezt: „Lord or angel“ (Lord, vagy angyal) Most egy­szer, mint lord került ki az ütközetből.— Egész Olaszorságban még a legkevésbbé regényelva- sottak között is a rablóvezér Rinaldó Rinaldini neve ismeretesebb, mint a történelem bármelyik hősének neve. A legújabb történel“mben bizonyára senki XjaptarLls mai számálioz eg"ész iv melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents