Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-18 / 3. szám
3-1 k szám. Gyula, 1903. január 18-án XXXV. évfolyam r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre j . 10 kor. — fill. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre ! 2 | 50 1 Egyes szám ára 20 fill. J Társadalmi és közgazdászati lietilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. Bodoky Zoltán. Felelős szerkesztő': Kóhn Dávid. f------------------~1 Tem plomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. A vidéki szinészet rendezése. i. Nem az elógültsóg, még kevésbé a káröröm érzetével, hanem őszinte rezignáczió- val és igaz sajnálattal konstatáljuk, illetőleg ma már velünk együtt konstatálja A rád vármegye főispánja, ki a válságba jutott aradi szinészet érdekében bizalmas értekezletet tartott, továbbá Aradvárosa tanácsa, szin- ügyi bizottsága s sajtója is, hogy amit mi annyiszor és különösen pedig akkor hangoztattunk, amidőn Aradvárosa a gyulai lovardatetőt nyári arénaépitósi czélra megvásárolta és amit 1901. évi január hóban *A vidéki szinészet rendezése« czimü czikk- sorozatunkban hasábokon bizonyítottunk, bogy a szinészet állandósítása a vidéki szinészet bajait nemhogy orvosolná, hanem súlyosbítani fogja: Aradon szomorúan bebizonyult. Ugyanaz a sajtó, ugyanazok az aradi hangadó urak, akik még pár hónappal ezelőtt is egész ridegen elzárkóztak a gyulai szinészetpártoló egyesület megkeresésétől, amelyben az aradi színtársulat részére engedélyt kért, hogy a jövő nyár folyamán újra legalább 40 előadást tarthasson a gyulai „Erkel Ferencz“ arénában, szuverén fölénynyel, mondhatni csaknem udvariatlan ridegséggel utaltak mint befejezett és meg- másithatlan tényre, az aradi szinészet állandósítására;, mely nem tűrheti, hogy az aradi szinészet Gyulán „faluzzék“, ma bünbánólag vallják be, hogy az aradi nyári aréna építése „végzetes tévedés“ volt és egyértelmű nyíltsággal beszélnek „az aradi szinészet állandósításának csődjéről.“ Ismételten hangsúlyozzuk, őszintén sajnáljuk, hogy igy történt, de ennek szükség- szerüleg be kellett következnie. Be kellett következnie annak daczára, hogy a Zilahy Gyula színtársulata hasonlit- batlanul magasabb színvonalon áll az előző Leszkayénál és mint azt minden elfogulatlan aradi ember beösmeri s hangoztatja is, az aradi müigényeket teljesen kielégíti. TÁRCZ A. A keresztapa.’*) Szegény Halasty barátunk! Halála előtt egy-két nappal még együtt dolgoztunk a hivatalban. Már akkor nagyon szomorú, nagyon levert volt. Némán és hallgatagon jött, ugyan- igy ment el a hivatalból. Másnap — — — másnap már halva volt szegény. Golyót röpített agyába . . . Az esemény mélyen megrendítette lelke- met . . . Igyekeztem az özvegy segítségére lenni, akit lesújtva, zokogva találtam a holttest mellett. Hivatalfőnökünk, a tanácsos ur maga is a roegilletődés hangján emlékezett meg az elhunytról, aki a hivatal egyik legképesebb, legszorgalmasabb tisztviselője volt. És a tanácsos ur maga ment szobáról szobára, asztaltól asztalhoz, hogy egy koszorú költségeire gyűjtsön . . . Még a ravatalon feküdt szegény barátom, a midőn a posta egy levelet kézbesitett nekem. Reszketett a kezem, midőn tartalmát olvasni kezdettem. Annyira izgatott voltam, hogy eleinte az írást nem voltam képes olvasni . . . Szegény Halasty irta, élete utolsó perczeiben. A levél igy szólott: — Azt hiszem, ketté szakad a fejem., A világ forog velem. Nem tudok gondolkodni és azon vagyok, hogy fegyvert fogjak ellenem. Annyi ideig sem akarok élni, hogy e sorokat megírjam. Pedig meg kell Írnom. El kell mondanom neked, a mi lelkemet borítja; a mi szétmarczan- golta szivemet, ezt a bolondos, ezt a hiszékeny, *) A tisztviselők életéből. — Rajzok és elbeszélések. Irta. Csikvdrt Jákó. „A színészet állandósítása! Ez az a vesz- szőparipa — irtuk 1901. január 27-ki számunkban — amelyen lovagolnak, a csoda arkánum, amelylyel a vidéki szinészet mizériáit orvosolni akarják ; Arad, Debreczen, Szeged, Pozsony, Temesvár, Kassa, sőt legutóbb Nagyvárad városának is szinészeti közvéleménye'“ „Bámulatos dolog, mennyire beleélték, szinte suggerálták magukat az elsőrangú téli szídí városok a szinészet állandósitásá- nak eszméjébe. Aradvárosa pláne a múlt esztendőben közel 100,000 korona — (mint utólag értesültünk ennyinél is több, nevezetesen 120,000 koronán felüli) áldozattal épített is nyári arénát s a Leszkay társulata tizenhat hónap óta egyhuzamban játszik Aradon.“ „Egyet elösmerünk — irtuk továbbá — nevezetesen azt, ha van városa Magyar- országnak, amely megkpczkáztathatta a nyári szinészet, tehát a szinészet állandósításának kísérletét, úgy ez csakis Arad lehetett. Évtizedek hosszú sora óta Aradon volt a vidéki színészetnek legnagyobb brutto bevétele, nemcsak fényes, hanem gyöngébb saisonokban is. Emellett pedig Aradnak nemcsak a legáldozatkészebb, hanem legkifejlettebb müórzékkel bíró. közönsége is van. És eme müérzék mellett, mondjuk eme müérzék daczára, bármily paradoxnak lássák, tényleg mégis úgy van, hogy az aradi közönség köny- nyebben és jobban kielégíthető, mint Aradnál minden tekintetben kisebb igényekre jogosult városok fitymáló kedvben leledző publikuma.“ „Aradnak ilyetén dispozicziója mellett, ha a szinészet állandósítása ott beválnék, még korán sem következnék, hogy az ugyanezen állandósítás Kassán, Debreczenben, Szegeden, Temesváron és Nagyváradon is beváljék. Még ezen az alapon égyátalán nem lehetne ez említett városokban megkoczkáztatni a téli, nyári színészetet.“ „Ellenben azt a legnagyobb határozottsággal meg lehet állapítani, hogy ha a szinészet állandósítása nem válik be Aradon, még Aradon sem, akkor hiú dolog a felől másutt ezt a nyomorult szivet. El kell mondanom, hogy a világ az ö szégyenével rám borult . . . Hogy megcsaltak. Megcsalt, a kit szerettem; a kit hűséges hitvesemnek véltem. Megcsalt gyalázatos alattomossággal. Engemet, a ki úgy szerettem őt! Aki azt hittem, hogy oltárom, a hol csak én imádkozhatom ! . . Te tudod legjobban, ki, mi voltam. Hogy érette éltem és hogy bíztam az ő hűségében, az ö ragaszkodásában, az ő tántorithatlan szerete- tében, a mint bízik a vallásos ember a mindenható irgalmában. A világon csak ő volt mindenem . . . Hiszen még a hivatalban is, a midőn veletek és köztetek eltréfáltunk, a midőn aktáimba elmerülve komoly dolgokon törtem fejemet: “ég ott is az ő képe lebegett' előttem. És hazatérve fáradtan a hivatalból, neki szenteltem minden időmet . . . És hogy fogadott mindig! Hogy ölelt, s hogy csókolt! Elborzadok a gondolattól, hogy mindez csak tettetés, csak ámítás volt*. Már régebben feltűntek bizonyos dolgok, amelyeknek nem tudtam magyarázatot adni- Feltűnt, hogy főnökünk, a ki soha ki nem állhatott, egyszerre oly szives, oly jóindulatú irányomban. Feltűnt az is, hogy nőm, a ki tudtommal soha sem találkozott főnökömmel, mégis oly szívesen tereli át a beszédet erre az emberre. De feltűnt az is, midőn hat évi házasságunk után nőm gyermeket szült, nőm egyenesen követelte, hogy a tanácsosomat kérjem meg keresztapának . . . — Nem lehet tudni, még rászorulhatunk. így érvelt és én ezt a lépést is megtettem. Hiszen a feleségemért mit nem tettem volna! És ekkor, a kereszteléskor volt főnököm először a lakásomban. Az asszony roppant örült még ábrándozni, annál inkább pedig komolyan beszélni is.“ „Már pedig a tavalyi aradi nyári saison anyagi eredménye épen nem biztató. Annak daczára, hogy az aréna az újdonság ingerével hatott a közönségre, ami pedig alig mérlegelhető fontos körülmény és a következő saisonokban elesik, a direktor vesztesége 40000 koronán felüli összeg volt.“ „Ez a deficzit pedig a kisebb baj. Sokkal súlyosabb az, hogy a nyári szinészet deficzites volta daczára reagál a téli színészetre s annak jövedelmét súlyosan csorbítja. Megtörtént az Arad színi annáleseiben példátlan dolog, hogy az októberi hónap defi- czittel járt és az idei téli saison tízezrekre rugó kisebb bruttó bevétellel fenyegeti a direktort, mint a múlt esztendőkben volt.“ „Azt mondják, hogy a téli színi saison gyöngeségét a nyomott anyagi viszonyok okozzák Aradon. Megengedjük, hogy azok is okozzák. De — szerintünk — túlnyomó része van benne a nyári saisonnak, a mely megszokottá, úgyszólván megunottá teszi Aradon a színészetet, a közönségtől pedig anyagi erejét meghaladó áldozatokat követel Thália oltárára. Bár jóhiszemű, de nagy tévedés az a hit, hogy Aradon két színházi közönség lesz, egy téli és egy nyári. A valóságban ez nem bizonyul be, leszámítva a bérlő közönséget, de annak is csak egy részét, a direktor nyáron át is ugyanazon társadalmi osztálytól, mondjuk egyedektöl remélheti társulata existencziáját, a kik télen tartják fen a színészetet. Már pedig Aradon a társadalom, illetőleg annak egyedei, télen át is anyagi erejüket csaknem meghaladó áldozatot hoznak a színészetre. Leszkay András, az aradi színház igazgatója államsegélytől tette függővé, hogy nyáron át újra játszók az aradi arénában. A segély elmaradása esetén kénytelen volna nyári állomások után nézni. Nekünk ugyan az a meggyőződésünk, hogy a 20—30000 koronára terjedő állami szubvenczió sem rekompenzálná az aradi direktort azért a veszteségért, a mit a színészet télen nyáron való állandósítása folytán a közönség szellemi | anyagi kimerülésének reakcziója okoz nókie.“ a szerencsének, hogy a nagyságos főnök urat megismerhette ... Mennyire sülyedhetett már akkor! És én még mindig hűséges hitvesemet öleltem benne. A gyermek — magad is tudod — meghalt. Jánosra volt keresztelve. — Viselje az apja nevét, mondá az anyja és a keresztapja megeléged itten dörzsölte a kezét. Tudod, hogy a tanácsos urat is Jánosnak hívják. Idővel igen fontos kiküldetésekben részesültem. Főnököm teljes bizalommal látszott lenni irányomban. Sokszor két-három napig is távol voltam és oda is, a hova neki kellett volna menni, engem küldött el. Es hogy örült ennek a feleségem! — Ugye mondtam, hogy jó lesz igy! Lásd mennyi mellékjövedelemre teszünk igy szert. Mig te oda vagy, én alig költők napjára egy pár krajczárt és a fizetés is, meg az útiköltségnek is egyik része megmarad. így az asszony. Megcsókoltam, hogy olyan okosan gondolkodik. És utaztam szívesen, örömmel. Hiszen tudtam, hogy hazatérve, hűséges feleségem csókjai várnak reám. Ebben nem is volt panaszom. Már t. i. a csókokban. Mert a feleségem ezzel akkor részegített le, a mikor csak akarta. Egy alkalommal hazaérkezve, úgy vettem észre, mintha szivarfüstöt éreznék a lakásomban. A feleségem elpirult, midón ezt felemlítettem. Olyan lett az arcza, mint a pipacs ............ Da dogott valamit, de viseletébél bizonyosra vehettem, hogy ez egyszer zavarban van. Nem firtattam a dolgot tovább. Tudtam, hogy ha van eltitkolni valója, azt amúgy sem mondja el és legfeljebb hazugságokra késztetem. „De subvenczióra, arra a czélra, hogy színészetét állandósítsa, nincs legkisebb kilátása sem. Meglehet, hogy Leszkay a megtagadott állami snbvenczió daczára még a következő nyáron, akarva nem akarva, játszani fog a nyári arénában. De ba a nyári saison ismét azzal a deficzittel fog járni, mint az első s a nyári saison ismét akként fog reagálni a következő téli saisonra, mint a mostanira — pedig e téren inkább roszabbulás, mint javulás várható — az aradi nyári színészet — mindaddig, mig Arad kulturigényeiben és anyagi képességeiben hatalmasan meg nem izmosodik, a mi legalább is lnstrumokra terjedő időkérdés, a pazar és költséges aréna daczára — elejtettnek tekinthető.“ „És Arad példája bizonyára visszariasztó üdvös hatással lesz a czikkünkben már többször említett első rangú téli városokra is, amelyek irányadó körei nem fogják többé a dogmájukká vált és hirdetett állandósításban keresni a vidéki szinészet panaczeáját, a mely állandósítás a szinészet bajait nem hogy enyhítené, hanem fokozná, sőt elviselhetlenné I ten né.“ „Nagy akadálya volt és még ma is nagy akadálya ez állandósitási aspiráczió a vidéki színészet rendezésének. Ez az aspiráczió áll útjában annak, hogy a vidéki szinészet komoly és igaz bajain komolyan és igazán segítsünk.“ Ezt irtuk az aradi szinészet állandósításáról és a vidéki szinészet rendezésének magyar nemzetiségi s kulturális szempontból egyaránt fontos kérdéséről két esztendővel ezelőtt; a fejlemények szomorúan igazoltak bennünket, különösen igazolt pedig az aradi szinészet, mely — sajnos — a legnagyobb válsággal küzd. De bármennyire sajnos, bármennyire fájdalmas is az aradi szinészet válsága, különösen a jobb sorsra méltó Zilahy Gyula igazgatóra, ki arra művészi ambiczióján, szorgalmán, munkásságán kívül a legnagyobb anyagi áldozatot is pazarolta, egy haszna bizonyára meg lesz, sőt már is meg van, nevezetesen az, hogy ngy a kormány, mint a központi szinészegyesület és főleg az érdekelt városok, a vidéki szinészet rendezésének általunk már Hallgattam. De gyanakodóvá lettem. Es mint olyan ember, ki magába fojtja dühét: hallgatag maradtam. Résen állottam. Nem egyszer azon a ponton voltam, hogy elmondom feleségemnek gyanúm okait. Tán észretérithetem, avagy alkalmat adok neki arra, hogy engem felvilágositson. Nem tettem. Kezdtem alattomban figyelni. Bevárni akartam az időt, a mely bizonyítékot szolgáltat kezembe és akkor akartam sújtani ... Oh 1 hogy vártam ez irtózatos perezre ! !. . Elvesztve a bizalmat feleségem iránt, az én családi életem is más mederbe lett terelve. Az asszony bizonyos tekintetben bátrabb lett. Szúrós, ezélzatos megjegyzéseivel bántani, ingerelni igyekezett. Mintha maga is kereste volna az alkalmat, hogy a válságig vigye a dolgot. Még a főnököm is beleavatkozott a dolgomba. A hivatalban leczkét tartott arról, hogy kell a tisztességes, a hűséges feleséggel bánni. Megkövülve állottam ott. Még ez is? És épen ez az ember ? E perezben, mintha tisztán láttam volna. Elvonult előttem a lefolyt két utolsó év minden számba vehető részlete és most kétségtelen volt előttem, hogy a megcsalatott egyedül csak én vagyok. Jól tudod, hogy e meggyőződésre azok a ezélzatós, de burkolt megjegyzések is vezettek, a melyeknek a hivatalban utóbbi időben kitéve voltam. Oh! nem is gyanítod, mit szenvedtem én akkor! És mégis türelemmel kellett lenni. Vártam, lestem az alkalmat, hogy az Isten ostorával kezemben, elébe álljak ás lerántsam róla a fátyolt. A főnököm ismét útra menesztett. Az asszony megörült. Hiszen milyen jó az & főnöki Xjapvmls mai számához fél ív mell élsiet van csatolva.
