Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1902-05-25 / 21. szám

A békéscsaba békés vésztői motoros vasút és a — békésiek.

Hangok a vasút ellen.

A tervezett békéscsaba-békés-vésztői motoros vasat ügyében igen érdekes és figyelemreméltó sorok láttak napvilágot a »Békési Lapok« legutóbbi számában. A csaba-békési összeköttetés létesítése ellen Írott czikk, sokban jellemzi a békésieknek a motoros vasút dolgában elfoglalt álláspontját s épen azért nem tartjuk érdektelennek, ba annak egy részét lapunkban is ösmertetjük. Az említett czikk rövid bevezetés után, szóról-szóra igy hangzik:

A motoros vasút nemhogy előmozdítaná Békés község jólétét, de Békés község határozott megkárosítását vette czélba; nem megy a vásártérnek, hol drága pénzen épített vasutunk van, nehogy a Békés-Vésztő között fekvő területek szállítmányait a békési vasútállomáson rakhassa le, hanem elviszi Csabára, ezzel átvágja a mi vasutunk életerét, mert azt mindenki tudja, hogy a Vésztő-Békés közötti terület adja vasutunknak a teherszállítmány 9/10 részét, tehát a motoros 9/,„ részét jelenlegi teherforgalmunknak áttereli Csabára, ezen áttereléssel megszűnik Békésen a gabonakereskedés, ennek helyi megszűnésével pangani fog az úgy is csekély forgalmú kereskedés, a termelő gabonája után megy, a csabai közraktár vagy a vevő a csabai vasútállomáson veszi át a gabonát s ott fizeti az árt, az eladó ott teszi a bevásárlást, jó ha adóját haza hozza.

Békés község összes lakosságának önmaga s községe iránti szent kötelessége elkövetni mindent, hogy Csabáról Békésre a czélbavett motoros vasút ki ne építtessék; erre az első lépés az, hogy a képviselőtestület által a motoros vasút felépítésére megszavazott összeg vonassák vissza és pedig azért, mert most már mindenki látja, hogy a motoros vasút, Békés város anyagi haladásának bevallott gyilkosa, ezt véres verejtékkel szerzett pénzünkkel gyámolitani nem szabad ; mig a pénzt meg nem ajánlotta, fűt-fát Ígértek, most már pozdorját sem adnak, ez elég ok az ajánlat visszavetésére; annyival inkább, mivel az építésre tett ajánlati összeget fedező alap az ajánló végzésben kijelölve nincs, ha ki volna téve, hogy ezen összeg a községi pótadó ráadása lesz, bizonyosan sem a megyehatóság, sem a belügyminiszter ő kegyelmessége meg nem engedné; Isten és emberi törvény parancsolja, hogy az öngyilkosságot meg kell akadályozni. Békés képviselőtestülete, mikor a Csabáról Békésen át Vésztőre menő motoros vasút felépítésére pénzt szavazott, világos jelét adta, hogy Békés község öngyilkosságához kovácsolt fegyvert, ezt meg kell akadályozni; de nem elég csak az ajánlatot visszavonni, hanem meg kell akadályozni, hogy Csabát Békéssel a czélbavett motoros vasút összekösse. Különben sincs értelme a Csaba-Békés azon czélból összekötésének, hogy Vésztőre mehessen ; ugyanis a motoros részére a békési körgáttól Csabáig nincs szállítani val,ó ami szállítani való van Békés-Vésztő között, hozza azt a motoros Békésre, ennek van értelme. Emelkedni fog a békésföldvári forgalom; a motoros vasút építési vállalkozónak sokkal előnyösebb s haszonhajtóbb lesz ha Békésről indul, szállítandó teher csak annyi, mintha Csabáról indul, de az építési s fentartási költség sokkal kevesebb és nem kiséri útjába 26,000 ember átka. Végül fel kell használni a miniszter ö kegyelmessége nevében tett azon kijelentést, hogy az engedély kiadása a törvényhatóság jogkörébe tartozik. Meg kell keresni a törvényhatóság vezér- férfiait I az ügy valódi állását a törvényhatóság elé terjeszteni; én bizton hiszem a meghallgatást. Megyénk

T Á. R C Z A.

Gyulai élet.

— Májas. —

Mindazok, akiknek a téli fájuk elfogyott, m<ndaz'ok, akiknek az időjárás nem nyújt alkalmat a tavaszi toalett bemutatására, mindazok, akiknek a veteménye belerothad a nedves, hideg földbe s valamennyi náthás, kanyarós, lázas és meghűlt ember velem együtt bizonyára el van ragadtatva az idei gyönyörű Május által I A kályhában ropog a tűz, az ablakom alatt levő akáczfa kényszerbajtásu lombozatát vadul zihálja a hideg szél, nagy jégeső hírét hozván valahonnan a közelből s az égen egész hegylánczolatok mutatkoznak fekete viharfelhőkből. Gyönyörű május ! Lehetetlen nem beszélt^ róla s lehetetlen szelid szavakban dicsérni érdemeit.

És körülbelül minden hozzáalakult az idén az abnormális időhöz. Virágillat nincs sehol, madárdal elvétve hangzik. Az orgona elvesztette lila virágjának illatát a sok esőtől, az akáczfa satnya levélzete közt nyoma sincs virágnak. A május buja pompája, szerelemre hivó, szivet dobogtató . tavaszi varázsa helyett pocsolya, sár, esős szürkeség fekszik ólomként a kedélyekre s a fülemüle éneke helyett béka kuruttyolás hangzik. Szóval szép vagy Május, várva-várt kedves tavaszi hónap, de légy szives távozz már tőlünk, nem kérünk többet bájaidból I

A hét egyébként a „defetácziók* nagy hete volt. A gyula—barakonyi „csodavasut* ügyében tisztelgett a gyulai küldöttség a miniszter előtt s a deputáczió természetesen a legszebb reményekkel jön haza, ellenben a gyula—barakonyi csodavasut bizony nem füstöl mindjárt, azonban

nagyméltóságu főispánja — ismert tevékenysége s igazságossága s fáradságot nem ismerő ügybuzgósága — jogos, igazságos kérelmünket támogatni fogja; de támogatni fogja azt vármegyénk nagyságos alispánja is, ki igazán szivén hordja a vármegye jólétét, miről annyiszor tett fényes bizonyságot. Ne higyjünk a rágalmazó mende-mondának, mely oly örömest sötét gyanúsítással táplálkozik s a munka fáradhatatlan, önzetlen férfiak cselekedetei rugójául az aljas önérdeket állítja; de keressük meg s kérjük fel a törvényhatóság tagjait igaz ügyünk védelmére; mondjuk ki nyíltan, hogy a motoros vasút, ha Békést Csabával úgy köti össze, hogy a Körösön túlról hozva terhet Csabára szállítja, akkor Békés jövője teljesen tönkretétetik.

A képviselőtestületnek, Békés község érdekében el kell követni mindent, hogy a hiba, mely a motoros vasút Csaba-Békésre jöhetése érdekében esett, helyrehozassék s a pénzajánlat visszavonassék, a kellő lépések megtételére neveztessék ki Békés község érdekét szivén viselő küldöttség, a dologhoz értő férfiakból, az ily küldöttségi tagok kijelölésénél legyen elfogadott zsinórmértéke a képviselőtestületnek : »a ki nem tud arabusul, nem beszélhet arabusul.« Tanuljunk már egyszer a magunk kárán, jusson eszünkbe a regáléváltság, a bérházépités, Megyer megvétele s az ezeket követő óriás közsági adó; nekünk az utolsó fillérre is szükségünk van; nekünk a motoros kiépítéséhez járulnunk nem szabad, sőt mindent el kell követnünk, hogy Csabát Békéssel, teherszállító motoros vasút össze ne kösse.

Hírek.

Szabó János esperes meghalt. Megrendítő iir érkezik Debreczenböl, hogy Szabó János esperes hirtelen meghalt. E halálhír mély megdöbbenést kelt mindenütt, első sorban azonban Békésvarmegyében. Azok a kedves emlékek, e megyében eltöltött b úgy egyházi, mint világi téren kifejtett munkásságának hosszú ideje alatt kifejlődött érzelmek, melyek az ő kiváló egyéniséghez fűződnek, a közszeretet és hála, mely ija- zán fáradhatatlan munkásságának elismerésiül irányában megnyilvánult, mindenkiben, — ki a megrendítő hirt hallotta, — a legmélyebb réiz- vétet és fájdalmat keltették. Nagy veszteség a: ő halála az ev. ref. egyházra, melynek egyik legii- vebb, érdemekben gazdag apostola volt. — Szive, lelke, jelleme s az az istenes élet, melyet ő foy- tatott, praedestinálták őt a lelkészkedésre, s mintez egyházának szolgálatában a legmagasabb papi tisst- ség viselésére tette őt érdemessé. Munkaszne- tete nem ismert határt, s a túlfeszített munkárak kellett megszabnia élete határát. A halál is ap»s- tolkodása közben érte. Debreczenbe utazott, hegy résztvégyen a tiszántúli ev. ref. egyházkerület kjz- gyülésén. A közgyűlés harmadik napján, pénteken délután az egyházkerületi gyűlésen olyan hévvel védelmezett egy egyházi törvényt, hogy teljéién kimerült és beszéde végén hörögve dőlt a mellette ülő Dávidházy esperes ölébe. Dr. Hajnal István főorvos, egyházmegyei gondnok nyomban segítségére sietett, de úgy ö, mint az időközben előhívott Balkányi és Tüdős orvosok csak a beállott halált állapíthatták meg. Szabó János életének tehát sziv- szélhüdés vetett véget, váratlanul, gyászba borítva a közel 40 évig tartó, boldog, legpéldásabb frigyben élő bitvestársát és tizenkéttagu családját. Gyermekei — kik közül Szabó János köröstaresai lelkész, j— Szabó Emil árvaszéki ülnők, Szabó László törvény- széki aljegyző, vármegyénk közéletének tagjai, la- jongó szeretettel bálványozták apjukat s imej a végzet most megfosztotta őket tőle. — Az elváás annál borzasztóbb reájuk nézve, mert a legváratlanabb. Az ő Aroni családja nem is sejtette, hogy 3y közel a vég, az elhunytnak az utóbbi időben a családi körben jóslat szerű kijelentését, hogy örülti fog, ha még tiz évig élhet, nem vették komolyai.

hát a remény is valami, sőt némely iró (nem jut eszembe a neve) azt mondja, hogy mindéi, mondván „vegyétek el az embertől reményeités az alvást s a világ legszánandóbb tererr.ttse leend“ 1 Hála Istennek bennünket nem leiét szánni akkor, reményeink vannak bőven s aludni alszunk eleget.

Remélünk például a gyulai gimnáziumbal, a gyula—barakonyi vasúiban, a gyulai pénzügyi palotában, a gyulai közmühely telepben ésja többi s a többiben s aludni is van elég, atii alszik nálunk, teszem azt a fenti remélt dolgot kétharmadrésze is alszik, hozzászámítva mégla gyulai tornaegyletet, amely ezelőtt | évvel alakult meg s alakulása óta hátrább van, mint al- kulása előtt, hozzászámítva a huszárkaszárnja alvó ügyét is, amelyben szintén 1898 óta várjix, hogy a leggavallérabb miniszter rekompenzáljaa. várost a huszárok helyett szerény bakákkal.

És alszik még sok, de sok minden. Amik mienk s a mi ébren van, az se a mi érdemünk A mi érdemünk évtizedek óta körülbelül csát az, hogy sajnálnak bennünket, mint a betegt szokás és egy kis mesterséges táplálással, ejV kis cognaccal erösitgetnek bennünket állami hq- zájárulások alakjában. így kapunk színházat, tc- vényszéki palotát, esetleg pénzügyi palotát isa más pénzéből. Mi pedig álmodunk tovább is 6 remélünk kitartással. Nem jól mondtam fennen, nem vagyunk szánandók, mert vannak remi nyeink és álmaink, az igaz, hogy egyebütt sincsen. Igaz, még van valamink: kitűnő társi dalmi életünk 1 Gyulán nem henczeg senki, nea néz le senki másokat, nincsenek klikkek s mii denki szereti egymást!

Mindezeket a dolgokat azonban az embr máskor rózsaszínben látja s megfelelő hangull

Tiz évet szánt még a munkának, a mely erejét megtörte. Egy-szükszavu távirat hozta meg az első hirt, hogy Debreczenben meghalt. Fiai Emil és László édes apjuk halálhiréreGyulárólDebreczeobe utaztak. Gyászolják őt a nagykiterjedésü család tagjain kívül az egész ref. egyház hívei, az egyházkerület, Békés és Hódmezővásárhely törvényhatóságának közönsége, barátai, ismerősei és tisztelői. Élete pályája Békésvármegyéböl indul ki. Éppen egy hónapja, hogy megünnepelték Szegeden az egyházmegyében viselt állásának 25 éves évfordulóját. Mint gyomai segédlelkészt'választották meg Köröstarcsára, a honnan mint esperes távozott ezelőtt hat évvel Hódmezővásárhelyre. Ezen állásában még fokozottabb munkásságot fejtett ki, úgy, kogy hívei maguk kérlelték a pihenésre, titkári állást szervezvén mellé, melyet ö azonban nem fogadott el. Békésvármegye törvényhatóságának közügyeiben itteni lelkészkedése alatt tevékeny részt vett, ebben is, mint mindenben jó példával járt elől. Folytatta ezen tevékenységét Hódmezővásárhely közügyeinek terén is. Egyházi állásában a számos egyházi tisztségen kívül ő volt elnöke a magyarországi ev. református országos missónak. A halál 67 éves korában érte őt, és mint lapunk zártakon értesülünk temetése ma délután lesz Debreczenben. A végtisztességre vármegyénkből sokan utaznak el, Köröstarcsa község és a presbyterium küidöttségileg képviseltetik magukat a temetésen.

Pünkösd. Kedvezőtlen időben, szürke, esős és viharos égboltozat mellett ment végbe az egyház harmadik nagy ünnepe a pünkösd, szinte egészen elvesztvén a pünkösd szokásos jellegét, amelyre napsugaras, mosolygó tavaszi időnk szokott lenni. Nem volt pünkösdi rózsa, nem volt pünkösdi kirándulás, szürke unalom, borongós hangulat uralkodott mindkét napon. Csak a templomokban volt látható, hogy pünkösd van, amelyeket megtöltött az ünneplő közönség s úgy a katholikus, mint a református templomokban ájtatos hívők óriási tömege hallgatta Isten igéjét. A pünkösd harmadik napján a nálunk szokásos ünneppé lett je'günnep volt.

Vármegyei közgyűlés. A vármegye holnap tartandó közgyűlése tárgyainak előkészítése czéljából — a vármegye állandó választmánya pénteken tartotta ülését, melyen úgy a fő-, mint póttárgysorozatba felvett ügyek részletesen letárgyaltattak. — Sok érdekes tárgya lesz a közgyűlésnek, legnagyobb érdeklődésre számíthat természetesen a vármegyei főjegyzői állás betöltése s ennek folytán megüresedő állásoknak választás utján történő betöltése. A választásra vonatkozólag kiirt pályázat folytán tegnap délután 5 óráig beérkeztek a pályázati kérvények. A vármegyei főjegyzői állásra dr. Daimel Sándor tb. főjegyző, az ö helyére vármegyei első aljegyzőnek Berthóty István vármegyei II. aljegyző, vármegyei II. aljegyzői állásra Kiss László vármegyei Hí. aljegyző egyedül pályáztak. A vármegyei III. aljegyzői állásra pályázott dr. Konkoly Tihamér orosházi szolgabiró és dr. Petneházy László közig, gyakornok, tb. szolgabiró. Dr. Konkoly Tihamér vármegyei harmadaljegyzővé történő csaknem valószínű megválasztása folytán megüresedő szolgabirói állásra pályázott dr. Jeszenszky Elek közig, gyakornok tb. szolgabiró és dr. Petneházy László. Kettőjük között előreláthatólag szavazásra fog kerülni a sor s a többség fogja eldönteni, hogy melyikőjük töltse be ezen állást.

A gyulai gyermekmenhely államosítása tárgyában május hó 20-án értekezlet volt a belügyminis- teriumban Széli Ignácz államtitkár elnöklete alatt. Az értekezleten részt vettek : Lukács György várm. főispán, dr. Fábry Sándor alispán, dr. Zöldy János várm. főorvos, dr. Kun Pál a gyulai Ella gyermekmenhely igazgatója, dr. Ladies László a fehér-kereszt egyesület titkára, Korossy László Békéscsaba község jegyzője, — Gyulaváros és Békéscsaba község or- szággyülési képviselői, — továbbá a minisztérium részéről Ruffy Pál volt kormánybiztos, Payer számtanácsos stb. Az értekezleten abban történt megállapodás, hogy a fehér-kereszt egyesület gyulai Ella gyermek menhelyét az állam nevében a vármegye főispánja azonnal átveszi s augusztus 15-ig ideiglenesen a mostani személyzettel kezeli, a mikor azután meg fog történni a végleges átvétel, a székeli hozzá, hogy ilyen szürke pessimismussal lásson a szem mindent. Nohát kérem ezt a hangulatot bőven szállítja az idén a bűbájos május s azért mind magamnak, mind másoknak nagy jótéteményt teszek, ha a májusi hangulat által sugalmazott krónikámat befejezem. Dehát néha ilyen szemmel is jó nézni.

—re.

Egy rejtélyes eset.

Irta: Szilágyi Ferencz.

Mikor a félig besötétitett kicsiny szobába beléptünk, az ágy szélén összekuporodva guggoló férfialak hirtelen felegyenesedett és kimért szabályos léptekkel közeledett felénk. Köszöntésünket észre sem véve, megállott előttünk és tétova sötét tűzben lobogó szemei oly kísértetiesen csillogtak a félhomályban, hogy önkéntelenül megszorítottam kísérőm karját.

— Tudom már, miért jött uram — szólott és hogy elkezdett beszélni, fakó ajkainak gépies mozgása és hangjának félelmes üressége még egyszer végigborzongatott — meg akarja hallgatni azt a rejtélyes történetet, a mely velem megesett és a melynek magyarázatát még ma sem tudom. Igazán nagyon lekötelezne, ha nyitjára vezetne annak a rejtélynek, a mely megfoghatatlanságában még az őrültség karjai közé fog sodorni.

Nos, hallja tehát:

— Idestova két esztendeje lesz, hogy súlyosan megbetegedve hosszabb ideig az ágyat voltam kénytelen őrizni. Már-már a javulás útjára léptem, a krízisen is szerencsésen túlestem, midőn egy uj, csodálatos komplikáczió járult a bajomhoz. Mintha sürü köd ereszkedett volna reám

mélyzet kinevezése s a menhely kibővítése. Ennek letárgyalása után Békéscsaba község ajánlata lett tárgyalva és elfogadva, a mely szerint telket és épületet ad állami gyermek-menhely czéljaira s fel lett hiva a község, hogy az ajándékozást szabályszerűen tárgyalja i jóváhagyás végett a vármegyéhez terjessze be, minek megtörténte után ott is meg fog nyilai az állami gyermek-menhely.

Orbán napja. Orbán a kalendáriumban a negyedik fagyos szent, a legfélve vártabb utolsó tavaszi fagy napjának névbeli birtokosa, a kit rettegve vár a gazda, mert Orbán, mint aféle középkori lovag, hozzá van szokva, hogy a föld termésének egy tizedét — a dézsmát — neki adják. A modern kor megszüntette a földesúri jogot, de Orbán fitytyet hány a paragrafusoknak és ha nem adják szép szerével, elveszi fagy alakjábun. Május

25-ére, a mai napra esik ez az utolsó fagyos szent. Elődjei, Pongráoz és társai kíméletéhez képest sok Bzépet teszünk fel Orbánról is, reméljük, hogy agyonázott vetéseinket megkiméli a tavaszi fagytól s remélvén, hogy elmúlása után végre lesz részünk a tavaszban, amelyből ez idén még nem igen volt részünk.

A májusi 6SŐ normális viszonyok között meg- becsülhetlen áldás, különösen az alföldön, de az idén túlságosan pazarul részesültünk az áldásban, mely körülmény és a nagy csapadékokkal párhuzamos hideg idő sokkal több aggodalmat, mint örömet okoz gazdaközönBégünknek. Azt ugyan nem lehet mondani, hogy a sok eső következtében fakadó vizek borítanák a leglaposabb földeket is; ez — csodálatos dolog bár, — de a legmélyebb pejréti s oláhréti földeken sem tapasztalható, mindazonáltal a sok eső visszatartotta a vegetáczió fejlődését, egyben pedig az alföld legnagyobb elemi csapásával: köddel és rozsdával fenyeget, a melyek teljesen tönkretennék a még mindig kedvező terméskilátást. A tengeri Bem kelt ki a sok eső következtében, helyenkint pedig ki is ázott és sok helyütt ki kell szántani. Két nap óta a légsulymérő valamivel emelkedett, állandó szél van, amely tisz- titólag hat a levegőre és ezekből derűs, száraz időre van reményünk.

Bérma körút. Radnay Farkas nagyváradi felszentelt püspök ma kezdi meg bérma körútját Körösladányban shétfőn folytatja Szeghalmon, 31-én Sarkadon, junius 1-én Csorváson, 2-áD Orosházán, 3-án Gádoroson, 4-én Kondoroson, 5-én Szarvason, 6-án Szentandráson. A püspököt, akit minden községben ünnepélynsen fogadnak, útjában több kanonok, esperes és pap kiséri.

Halálozás. Léderer Lajos kereskedő, a gyulai közéletnek közszerepléséről évtizedek óta ismert typikus alakja, folyó hó 22 én a déli órában meghalt. Halálát közrészvétet keltő hosszas, súlyos, fájdalmas betegség előzte meg, amelyből — különösen az utolsó hetek óriási szenvedései után — a halál valóságos megváltás lön. Léderer Lajos valóságos fanatikusa volt a városi közügyeknek; köz- szerepléséről megemlékezvén, önmagunkkal jönnénk ellentétbe, ha arról még nekrológjában is csak a feltétlen elismerés és dicséret hangján imánk; annyi azonban tagadhatatlan, hogy közszereplésében mindenkor a jóhiszeműség, nevezetesen az a meggyőződés vezette, hogy a város érdekében cselekszik és hogy erre köztevékenységében nem kímélte sem idejét sem fáradságát. Két évtizeden át a gazdasági s pénzügyi szakosztály elnöke volt és eme minő-- ségében gyakran döntőleg hatott a város ügyei váltakozva helyes vagy helytelen irányba terelése körül; több éven át kereskedelmi s iparkamarai tag és mint ilyen a törvényhatósági bizottságnak is tagja, másfél éveu át pedig a gyulai izraelita hitközségnek elnöke volt. A képviselőtestületnek nem éppen bé- külékeny hangulatról ismert tagjai egyik vezérüket fájlalják az elhunytban, akinek a szó szorosabb értelmében vett „nép“ réteg körében megingathat- lanul erős pozicziója volt. Temetése pénteken délután volt impozáns részvét mellett. Ravatala fölött a csabai rabbi mondott a boldogult egyéniségét és érdemeit méltató hangulatos gyászbeszédet és nagy közönség kisérte ki örök nyugalma helyére. A közrészvétet keltő halálesetről kiadott családi gyász- jelentés a következő : Léderer Lajosné szül. Léderer

mázsás sulylyal szorítva oda kórágyamhoz, nem tudtam mozgatni se karomat, se lábamat, sót lassanként szivem verése is elállt.

Orvosaim konzíliumot tartottak fölöttem s a mesterséges légzéstől az éther-injekezióig minden lehető és lehetetlen eszközt és módot iTieg- kisérlettek, hogy újra életre keltsenek. De hasztalan, a szám elé tartott kristálytükör fényes, párátlan maradt, kétségtelen bizonyítéka az ő szemükben annak, hogy immár csak egy hullával van dolguk.

Eleinte mulattatott a dolog. Azt hittem, hogy ez az állapot legfeljebb csak nehány óráig tarthat el és szinte jól esett arra gondolnom, hogy mily nagy örömet fog körülöttem zokogó családom körében életre ébredésem okozni.

De az órák csak múltak sürü egymásutánban és lethargiámnak csak nem akart vége szakadni. Láttam amint az „Entreprise“ gyászsuj- tásos, bóbitás emberei felállítják a fekete ravatalt, éreztem mint fektetnek a hideg, nehéz tölgyfakoporsóba, a viaszgyertyák sárga világaiból felszálló füst mind sűrűbb és sűrűbb felleg- gel vonta be a szoba menyozetét — és én nem tudtam mozdulni, nem jött hang ajkaimra.

Iszonyú rémület fogott el. Irgalmas Isten ! Ha rövid időn belül nem sikerül óletjelt adni magamról, élve fognak eltemetni. Kiáltani, bömbölni akartam, de hasztalan, ajkaim mozdulatlanok maradtak és e hasztalan erőlködésbe elvesztvén eszméletemet, elájultam.

Tompa moraj keltett fel álmomból. Athat- lan, sürü sötétség vett körül és azt hivén, hogy otthon fekszem ágyamban, fel akartam kelni, hogy kinézve ablakomon megtudjam a zaj okát. De ki irja le rémületemet, midőn minden oldalról hideg nyirkos deszkákba ütköztem.