Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-04-27 / 17. szám
Gyula városa helyzete és szükségletei, m. A minő mostoha elbánásban részesült Aradvármegye animositása következtében az első állami transversalis kőut helytelen irányításával, épp oly, sőt mostohább sorsa van Gyula városának a második állami transversalis kőut révén. Ezt már úgy kérték és tervezték is, hogy a vármegye székhelyét egyáltalán ne is érintse. Ez a második állami kőut is oly községeket kapcsol össze, melyek túlnyomó része Bókésvármegyónek a viczina- lis vasutak krónikájában páratlanul álló óriási áldozatával készült helyiérdekű s gazdasági vasútakkal van összekötve. Eme szempontból bírálva, az uj kőut a megállapított irányban nemcsak fölösleges, hanem valóságos tönkretétele a sárréti s az alföldi első gazdasági vasútnak. Holott akkor — ha amint a közszükséglet hozta volna magával és a mint Békés város óhaja is volt — a Szeghalom—vésztő — békés—gyula—kigyósi útirányban vezetik, nemcsak nem okoz fölösleges konkurrencziát a vasutaknak, hanem a közérdeket is minden tekintetben jobban, helyesebben írva jól kielégítette volna. A magasabb közérdek és Gyula városa specziális érdeke mindkét, különösen pedig a második állami kőut vonalozásánál is teljes összhangban voltak és hogy úgy a székhely, mint a közérdek egyaránt csorbát szenvedjenek, ez az igazi s szomorú speeziálitás, a mi csak nálunk Bókésvármegyében történhetik meg. A mi tehát az állami s megyei utpoliti- kát illeti, fájdalmas rezignáczióval kell rekapitulálnunk, hogy Gyula városa természetes és jogos érdeke, úgy a város közönsége, mint a hozzája természetszerűleg gravitáló tekintélyes nagy vidék mérlegelhetlen köz- gazdasági s szocziális kárára s veszedelmére, minden vonalon háttérbe szorult. Sérelmeink nagy része olyan természetű, hogy belyrehozhatlan. A mely körülmény azonban egyáltalán nem ment fel bennünket ama feladat alul, sőt annál fokozatosabban kötelességünkké teszi, hogy a mitől elfogultság, rossz indulat és irigység megfosztottak bennünket: városunk mesterségesen megakasztott fejlődését minden egyéb téren lankadatlan buzgalommal, erólylyel és minden személyes tekintet és oktalannak bizonyult kímélet félretételével igyekezzünk előmozdítani. Az utpolitika terén a bár elvileg eldöntött, de még mindég Mahomed koporsójaként lebegő békés—gerlai utón kívül a közeljövő feladatai: a gyula—kétegyházi, a gyula—kigyósi s a gyula—sarkadi ut Remete—Sarkad közötti szakaszának krkövezése. A két első törvény- hatósági feladat. Mind a kettő olyan forgalmú, hogy elfogultság nélkül állíthatjuk — hogy ezeknél sokkal kisebb jelentőségű utak kikövezésére költött már a vármegye. Hogy véletlenül a vármegye székhelyére, Gyulára vezetnek, ennek jövőben nem szabad többé a ki- kövezéBt illetőleg diskvalifikáló ok és körülménynek lenni. Annak az anachronismusnak is, hogy a sarkadi ut Gyulától csak Remetéig maradjon kikövezve s hogy Biharvármegye a Remetétől Sarkadig terjedő szakaszt községi úttá degradálva ezután is járhatatlan karban tartsa, szintén nemcsak végét kell, hanem a Biharmegyóben erősen változott viszonyok között végét lehet is vetni. A sar- kadiak Gyula városának e tekintetben elkerülhetetlen akczióját — saját érdekükben — úgy Biharvármegyénél, valamint a kormánynál teljes erővel és most már remélhető sikerrel fogják támogatni. Valamennyinél azonban aktuálisabb ma a barakonyi ut kérdése* melylyel tüzetesen lapunk múlt heti számában foglalkoztunk. Aktuálissá teszi az aradmegyei mozgalom, a mely a gyula—barakonyi összeköttetés helyett a kisjenő—barakonyit erőszakolja. Szántszándékkal Írjuk, hogy „erőszakoljau, mert az érintett községek valamennyiének egyértelmű érdeke s óhaja a Gyulával való összeköttetés. Mindazonáltal hogy ez igv van, nem szabad kicsinyelnünk az aradmegyei mozgalmat, mert az ottani intéző emberek nagy befolyá- suak, ügyesek és a mieinknél sokkal akczió- képesebbek. Fájdalmas tapasztalatot szereztünk erről az első állami transversalis kőut irányításakor, amikor Aradvármegye hatalmasai sikerrel tudták megakadályozni a miniszter eredeti konczepczióját, a gyula— nagyzerindi ut kikövezését, pedig az igazságon kívül a főherczegi uradalom is ezt favorizálta. Elodázhatlan kötelességünk tehát az ellenakcziót sürgősen megindítani, helyesebben írva megújítani, mert ha késedelmeskedünk, nincs kizárva, hogy habár a helyes utpolitika újbóli feláldozása árán, a Lunkaság és Gyula városa érdekeit feláldozó megmásithatlanul bevégzett ténynyel fogjuk magunkat ismét szemben találni. A barakonyi vasút. Múlt számunkban részletesen foglalkozván a Barakony és Kisjenő között tervezett vasu't létesítésére irányuló mozgalommal, jeleztük a gyula—barakonyi vasút tervezésének előkészítésében eddig végzetteket és elmondtuk, hogy Békésvármegyének a gyula—barakonyi keskenyvágányu vasút eszméjét felvető és aunak előkészítésével megbízott küldöttsége két tagját kérte fel az érdekeltekkel való tárgyalásra. A két kiküldött Dutkay Béla polgármester és Haviár Lajos kir. főmérnök a napokban utazták be az érdekelt községeket, a melyekben az elöljárókkal, a községek értelmi vezetőivel és földbirtokosaival tárgyaltak a gyű'a—barakonyi vasút létesítése ügyében. Ennek a tárgyalásnak eredménye tagadhatatlanul kedvező a gyula—barakonyi vasuttervre. Nyilvánvalóvá lett ugyanis, hogy a kisjenő—barakonyi vasút érdekében a hónap elején Kisjenőben tartott értekezlet, a mely hivatalosan volt előkészítve és rendezve, nem juttatta kifejezésre a képviselt községek egyetemének valódi óhajtását és az azon résztvevő hivatalos személyiségek a kisjenő—barakonyi vasút érdekében indítandó mozgalomhoz a községi lakosság hajlandósága és a lakosság nevé- fbén nyilatkozatra hivatott képviselőtestületek állás- foglalása és megbízása nélkül járultak hozzá. Az érdekelt vidék minden községében azt tapasztalták ugyanis a küldöttek, hogy a lakosság, amely eddig is Gyulán találta fel forgalmának központját és pia- czát, idegenkedik vasutáinak Kisjenőbe való vezetésétől és határozottan inkább a Gyulára való bekapcsolást kívánja. Nem is említve a Gyulával szomszédos községeket, Nagyzerind, Miske, Vadász, Simonyifalva községekben a közhangulat határozottan a gyulai vasút mellett van és e községek a gyula—barakonyi vasutat hajlandók a másik tervvel szemben anyagilag is támogatni. Seprős, Apáti és Barakony községekben is ilyen a lakosság és a birtokosok nézete és etek még a kisjenői vasút létesítése mellett is ragaszkodnak ahoz, hogy a gyulai összeköttetés is létesittessék. A kiküldöttek a vármegye bizottságának be fognak számolni utjok eredményéről és az hihetőleg már legközelebb ülésre fog összejönni, hogy a fényé* getett gyula—barakonyi vasút érdekében hatékony akcziót indítson, a mire nagy szükség is van szemben az arad—Csanádi vasúttársaságnak saját anyagi előnyeiért kezdett és erősen munkába vett mozgalmával szemben. Fenntartjuk magunknak az alkalmat arra, hogy ismételve bővebben foglalkozzunk a gyula—barakonyi vasutterv előnyeivel és ezen vasútnak az érdekeltség igaz baszna mellett Gyulaváros és Békésvármegye szempontjából való nagy fontosságával. Most csak utalunk ezekre az együttes érdekekre és hisszük, hogy azok javára latba fogják vetni szavuknak súlyát vármegyénk közönsége és kormányzói is, hogy szembe álljanak a viszonyok adta jogos kívánalmak elvitatására irányuló törekvéssel. Bízunk abban is, hogy a jól informált kereskedelmi kormány, mely a Környei—Bene-féle vasutterv tárgyalása során oly hathatós érvekkel támogatta a gyula—barakonyi vasuttervet, most az arad—Csanádi vasutaknál jóval előbb kérvényező Békésvármegyének fogja megadni az előmunkálati engedélyt, lévén neki első sorban feladata az igazi közforgalmi igényeknek kielégítése és közlekedési politikának helyes irányba való terelése szemben egy vasúttársaság magánérdekével is. A békés-bánáti ev. ref. egyházmegye gyűlése. Az ország legnagyobb református egyházmegyéje folyó hó 22., és 23-ik napján tartotta tavaszi gyűlését Szegeden, mely ez alkalommal egyházmegyei gondnok beiktatás s kettős jubileummal volt kapcsolatos. Meit e közgyűlésen, mely a ref. templomban kezdődött s a városháza közgyűlési termében folytattatott, eskették fel gróf Ráday Gedeon helyére megválasztott uj gondnokot dr. Hajnal Istvánt s ünnepelték Szabó János esperest s Széli Ákos főjegyzőt 25 éves egyházmegyei közszolgálatuk alkalmából. A közgyűlést megelőzőleg istenitisztelet tartatott a templomban, hol imádságot mondott Bereczk Sándor szegedi lelkész. Istenitisztelet után a közgyűlés votte kezdetét a templomban, hol megnyitó imát és beszédet tartott Szabó János esperes. Majd a szavazatok eredménye előterjesztetvén dr. Hajnal István egyház- megyei gondnokká s dr. fíodoky Zoltán egyházmegyei jegyzővé lett megválasztatása nagy lelkesedéssel vétetvén tudomásul, dr. Hajnal István meghívására egy három tagú küldöttség neveztetett ki s azután midőn az uj gondnok a gyűlésben megjelent, az esperes által melegen üdvözöltetett az egyházmegye nevében s felhivatott, hogy hivatali esküT A. ít O Z A.. Szabó János esperesnek. Szép az élet, ba az égen nap ragyog, Hő csókjával szárítva a harmatot; Madárdal zeng zöld lomb között, bokrokon; Virág nyílik csendes völgyben s bérez fokon. Ha nehéz is, mégis szép ott a pálya, Hol a harcznak jutalma lesz a pálma, S elismerés fon koszorút, ékeset, A minőt a hiven küzdő érdemlett.... Ez a világ csonttal fedett vérmező, Messze van a vándornak a béreztető, Hol pihenés, lombsátor vár reája; Kevés, ki a czélhoz jutást bevárja .... Itt is, ott is, elesettek pihennek, Emlékszobrok körülöttök nincsenek; A zokogó Bzellő zengi a gyászdalt, S elől kezdi ismét, hogyha kifáradt.... Mégis itt, ott, nyílik hála virága, Reményfának zöldül néha friss ága, A lómbsátort felkeresi a madár, S örőmdalát elzengeni oda száll .... Negyed század fénye, árnya, tova szállt, Dér lepte meg a viruló rózsafát, S mégis, most is, életerős az a törzs, Mely harezot állt számtalanszor vihar közt .... Egyházmegyénk esperese, vezére, Diadala e szép napját megérte, Az őszi szél lebbenése mit bántja? Ifjú szive most is tavasz virága I.... Legyen is az, s még sokáig maradjon Ragyogó nap a jótékony harmaton, S nemes szive áldást adó melege Évek során áradjon a telkekre. Kísérője tegyen hála, szeretet, Jutalmául a .munkának, érdemnek .... Dicsőségünk( büszkeségünk minekünk, Kit szeretve igaz szívvel inneplünk! Dombi Lajos. Egy ifjú poétához. Ne zengj, ne szólj I A dalt nem értik. Nem hallgat rád ma senkise. Szilaj poéta csapd le kobzod Uj nótába ne fogj bele 1 A láng, mi gyújt, a tűz mely éget: E hőpocséklás hasztalan S miért e tűz ? I . . . Kazánba véle, Használd fel ott, hol haszna van. Teher a szárny, mely nem repülhet, Teher a szív, mely nem szabad Elfoszlik sok szép tarka álom . . . A kétszerkettő négy marad E földön nincs több égi mámor. A kába: 1 . . részeg, vagy bohó. A vég közéig. A szív kihűlt már S lassankint hűl a földgolyó. Daczos nyakad igába hajtsad, Hol szárad sok kis agy velő. Csússz, tűrj, mosolygj I ha fáj, ne érezz, S meglásd : siker, sikerre jő. Takard le szárnyad, megmosolygják. Hisz’ nincs az már ma senkinek Ne zengj, ha szived fáj, ha vérzik, Ha bántanak, ha sértenek. És így teszel szert nagy poczakra, Sőt tőkepéuzre is talán, Nyerhetsz bizalmat, közbecsülést, Mit költő nem nyert még dalán 1 . . . T riumviratuSi Irta: Béressy Géza. A múltkoriban1 történt, hogy az én keHves barátaim Seres Flódbusz és Bécsi Sanyi meglátogattak. Én sötéj búbánatba merülve ültem íróasztalom előtt, —‘mert tetszik tudni — szalmaözvegy voltam. Az1 én kedves barátaim, mint igazi hű barátokhoz illik, menten megindították ellenem a megvigisztalási eljárást. Rövid tanácskozás után kihirdették előttem a határozatot, amely a feleljbozésre való tekintet nélkül végrehajtható — ^ hangzott pediglen eképpen : „át kell velünk jönnöd Vesszösgyarmatra ; mert: itt elemészt a rideg magány okozta melankólia.“ Bár én a legnagyobb erőfeszítéssel iparkodtam ezen határozatna! ellenszegülni (Ne higyjék kérem el, csak a feleségemnek mondtam igy) — végre kénytelen (voltam a nyers erő előtt meghajolni s hagytam magamat czipelni a kapu előtt várakozó fíakkefbe. Floribusz odaszólott a kocsisnak, hogy lbhalálából hajtson Vesszösgyarmatra, — mert különben baj leszen. Rövid hajóm óra múltán bevonultunk a szomszédos Veiszősgyarmat fellobogózatlan fő- utczáján s kocánk a „Bánatos férjek öröme11 czimü sanatorium, — akarom mondani korcsma előtt állapodott meg Kikászolódtunk valahogy a kocsinak keresztelt bárkából s bementünk a „Bánatos férjek öröméinek legbelsőbb titkos tanácsosi termébe, hol Öolyósiné — a vendéglősné — külön ilyen ezélckra tartogatott legbájosabb'mosolyával fogadóit bennünket. Floribusz! azzal kezdette meg a megvigasz- talási eljárást, hogy egy liter „Szomorodni“-t rendelt. Ezt látva Sanyi, irigységből rendelt kettőt, én pedig hálából barátomnak nemes önfeláldozásáért — hármat. Ezt a kellemesen szórakoztató s határozottan felviditó eljárást még egy- párszor megismételtük, —miközben konstatáltuk, hogy a „szomorodni“ elnevezést merő szédelgésből adták a bornak, mert a mellett nem csak hogy nent lehet szomorodni, de határozottan állíthatom, hogy felvidítja a búbánatba merült emberiséget, — ha csak a fizetésnél nem kell elszomorodni. Tapasztalásból tudom azonban, hogy nincs az a liter, ami el ne fogyna — De egyetlen egy sem enyészik el nyom nélkül s ebből kifolyólag a meggyőződés hangján kijelentettük — bámulatos egyértelműen, hogy: „még is mozog a föld.* Miután tehát megállapítottuk, hogy a föld mozog, — Floribusz az üvegekkel telt asztal, Sanyi egy szék, én pedig egy mosdó tetejére állottunk s onnan kezdtünk el egymással rövid szóbeli tárgyalásba bocsájkozni. Természetesen mindnyájan egyszerre beszéltünk és pedig Floribusz Petőfi őrültjét szavalta el nagy hatással, Sanyi Szulamith keservét keseregte el érczes hangon, én meg megható felolvasást tartottam az alkoholizmus ellen, utalva annak káros voltára az emberiségre nézve, — mig az egyetlen bördiványon — amint a magasból felfedeztük — egy valóságos és eleven színházi titkár horkolt. Mert azt — bocsánatot kérek elfelejtettem előbb megmondani, hogy Vesszősgyarmaton akkor egy nagy (két tagból álló) színtársulat aratta a babért. Azonban örökké semmi sem tarthat — még az alkoholizmus elleni felolvasás sem, — különösen, a midőn a vendéglősné, — tekintettel Dubányi Imre. Lapuul*: mai számához fél Itt nosllélelet van csatolva. « \