Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-03-23 / 12. szám
A munka tartama alatt egyetlen egyszer sem nézte meg senki. A szegedi kataszteri igazgatóság is csak akkor nyert annak terjedelméről tudomást, midőn a 10—15 vaskos kötetnyi külön iveket beterjesztettem. Ekkor látta be, hogy a változások keresztülvitele az adótelekkönyvekben és birtokiveken teljes lehetetlen. Igaz, hogy azonnal visszaküldötték a munkálatot s a lehető legerélyesebb hangon utasították a községi bizottságot, hogy nj telekkönyvet készítsen, mert a rendkívül nagy nagy mennyiségben előfordult változások az adótelekkönyvbe be nem vezethetők. Én azonban — kimutatva azt, hogy a kataszteri igazgatóságot mindezekről előre értesítettem s ez az engedélyt ezen eljárásra mégis megadta, uj katasztert, midőn joga volt hozzá nem kívánta — annak utólagos elkészítését kereken megtagadtam. Mint kuriosumot említem itt fel, hogy a hódmezővásárhelyi adótelekkönyvek és birtokivek elkészítése vállalatba adatott s a vállalkozó egy különben igen tisztességes s a maga szakmájában elég ügyes szabó mester volt. Hogy kikkel, milyen legényekkel dolgozott? még akkor megírtam »Hogyan készül a kataszter ?« czim alatt a Pesti Naplóban. S csodák csodájára még ezek sem bírták elrontani, összezavarni a munkálatot, mert a helyszínelés bevégzése után minden birtokost beidéztem, a külön iveket a birtokivekkel összeegyeztettem s igy készítettem előre egy olyan betüsoros névmutatót, melybe az illető tulajdonos neve után minden birtokának be volt részletszáma írva. Egyik becslö biztosunk hosszú nyélre konko- lyozó vasat csináltatott s azzal vett fel koronként egy-egy csipet földet s úgy vizsgálta a talaj minőségét ; másik meg próba ásatások alkalmával, hosz- szas és gondos vizsgálat után mondotta ki az Ítéletet : homagos homok, vagy: homokos homag. Más megkülönböztetést soha sem hallottam tőle. Meg kell itt vallanom abbeli gyarlóságomat: évek alatt sem bírtam kitanulni, miért olyan az egyik, miért ilyen a másik? Yizes, csapadékos években történvén az osztályozás, a laposabb földeken itt-ott meglátszott még az esőzések nyoma; ezek, legjobb minőségük daczára, mint viznyomásos területek a 5—6. osztályba lettek sorozva. Ugyanezen elbánásban részesültek olykor a hátas, lengenádas területek is, mert meglátszott rajtuk a hajdani rét nyoma. A községi bizottság tagjai a hozzájuk intézett kérdésekre tartoztak felvilágosítást adni. Csakhogy nem kérdezték őket! S ha ennek daczára helyi ismeretüket, tapasztalataikat mégis érvényesíteni akarták, azzal utasították vissza: akkor szóljanak majd, ha kérdezni fogják ! Az idegenből, a legtöbb esetben más vidékről jött, a helyi viszonyokkal teljesen ismeretlen, a határban járatlan becslő biztosokkal pedig könnyen megtörténhetett s igen gyakran meg is történt: hogy a vizsgálat tárgyát képezte területet — nem szándékosan, hanem elnézés és tévedésből — kelleténél magasabb vagy alacsonyabb osztályba akarták sorozni.- Mindkét esetben a községi bzottság tagjainak s a járásbec slőnek állt kötelességében az ellen senki sem „üdvözölte formás beszédben az ünnepeltet“ — ami szakítás a szokásokkal és sze- czessiót jelent — hanem mindenki hozzálátott a sörhöz meg a sajthoz, amelyek elfogyasztásában oly óriási rekordot értek el fentisztelt urak, hogy bátran lehet őket a „sajt“-ó barátainak nevezni, ha ugyan ezért a rósz viccért ollózással nem vádol az ikerkiadóink ikerkiadásában megjelenő ikerujság ikerkrónikása. A nagy nap alkalmából a helyiséget és a fogpiszkálót a másik kiadó ajánlotta fel megörökítésre méltó nagyiéi k üséggel. * * * * Mindezeken kívül a hét krónikájához tartozik még a Sándor és József napja nemcsak azért, mert a szeszfogyasztás terén konkurren- cziáját képezték a szerkesztőségi ünnepnek, hanem azért is, mert a József-nap meghozta nekünk az első tavaszi napot, amelyet fájóan nélkülöztünk s amelynek langyos verőfénye köz- örömet okozott mindenütt. S a tavaszi veröfény- hez tartozó első tavaszi poézis, a sorozás is megvolt a héten. Szóllott a rezesbanda és dülöngélték utczahosszal a besorozott legények, sőt még azok is, akiket nem soroztak be, mert a sorozás után azok verik legjobban a mellüket, akik nem kellettek a németnek. * * * „Mehr Licht!“ Ezt a költői mondást hangoztatja most az oláh város, amelynek mintegy húsz polgára ivlámpáért folyamodott a tanácshoz. Az uj lámpát a Maróthy-téren kérik felállítani a folyamodók, mely folyamodványt épen ezért vonakodott aláírni városunk egyik korra nézve igen, de egyébkint ki nem érdeműit bácsija. A Maróthy-tér sötétsége ugyanis 1 edves a randevúknak, amelyeknek eddig a város is kedvezett, mert padokkal látta el a parkot, a miben igazán gyöngéd figyelem nyilvánult meg, A felállítandó ivlámpa természetesen végét veti az idylleknek, de hiszen vigasztalódjanak, akiket érdekel, mert van Gyulán még sötétség — hála a villanyos társaságnak — egyebütt is. —re. ott a helyszínén felszólalni s a tévedést helyreigazítani. Ha ebbeli kötelességüket mindkét irányban s minden alkalommal teljesitik, bizonyára a becslő-biz- tos is hajlik a szavukra s kellő figyelemre méltatja felszólalásaikat, s ekkor a kitűzött czél az igazságos arányú megadóztatás ha elérve nem is, de legalább meg lett volna közelíthető. Miután azonban a járás-becslő az osztályokat mindig és mindenütt csak lejjebb akarta nyomni, s ellenjegyezte majd minden parczella osztályozását, akár sérelmes volt az, akár nem, a becslő-biztos nemcsak rá sem hallgatott, hanem igen gyakran meg is haragudott, s haragjában egész dűlőkön át magas osztályokat alkalmazott. Szerencsére plajbászszal dolgoztunk odakint, a dörzsgnmmi is fel volt már találva, a becslő-biztos nr is kapaczitálható volt, s igy a helytelenül megállapított magas osztályt könnyen lejjebb lehetett szállíttatni. A kik nem röstelték az utánjárást, meg is tehették azt. A községi bizottság tagjainak felszólalását pedig nemcsak kellő figyelembe nem vették, hanem úgy a becslő-biztos, valamint a járás-becslő leginkább arra törekedtek, hogy a felek előtt ngy tüntethessék fel, miként annak tagjai nem a közönség érdekeit védik, hanem inkább annak megrontására törnek. Valahányszor ugyanis egy-egy szájasabb, tekintélyesebb egyén birtokára kerültünk: szándékosan oly alacsony osztályt proponáltak, mely a mellette levő, hason minőségű birtok-testek osztályától nagyon elütött, mely ellen a községi bizottság tagjainak nyíltan és határozottan állást kellett foglalniok. Ilyen esetekben rendesen meghallgatták őket, azt azonban el nem mulasztották, hogy a félnek tudomására hozzák, hogy ők — már t. i. a becslő-biztos és járás-becslő — alacsony osztályt alkalmaztak volna, de a községi bizottsági tagok — mint maga is látta és hallotta — nem egyeztek belé. Panaszkodott egy ízben a becslő-biztos: hogy egyik legnagyobb birtokos folytonosan járt a nyakára s alkalmatlankodott; s hogy megszabaduljon tőle, a helyszínén, a községi bizottság határozott követelésére, az ugyanazon dülőbeli hason minőségű földek osztályával egyezően megállapított osztályokat a fél kérelméhez képest lejjebb szállította. Egy fa nem erdő! Egy fecske nem csinál nyarat! Igaz, de attól is lehet tartani, hogy a fecske is sok volt, s a fa sem állt magában! A távolsági vonalakat hol kijebb, hol beljebb tolták, s csak ott és akkor vették azt figyelembe: hol és mikor tetszett. Azon területeket, melyek — 10—20 évben egyszer — viz által is el szoktak borittatni, mint kivételesen művelhető földeket 5—6. osztályú rétnek vették fel. Egyik ilyen rétnek minősített — pár száz holdnyi — területből, a körös—tisza—marosi ármen- tesitő és belvizszabályozó társulat töltés-épitési czélra nehány holdat elfoglalt. A társulat a féllel a kisajátítási árra nézve megegyezni nem bírván, perre került a dolog. Szakértő becsüsökként egyik volt becslő- biztosunk és a volt járási becslő lettek alkalmazva, s ezek a kérdéses s általuk 6-ik osztályú rétnek minősített föld 1600 □“-holdját — melynek kataszteri tiszta jövedelme 25 krajczár, adója 06 krajczár — 600 forintra becsülték. A tiszta jövedelem kiszámításánál tekintetbe vétettek: a forgalmi árak; ’ a fizetni szokott haszonban összegek; a termés mennyisége; a piaczi ár; a munkáltatási költségek; a távolság és a közlekedési viszonyok; szóval mindazon tényezők, melyek a jövedelem emelésére vagy csökkenésére befolyással látszottak bírni. Ezen adat-halmaz s egy felettébb bonyolult, féltve őrzött, s legnagyobb titokban tartott számítási mód alkalmaztatott minden mivelési. ágra s annak külön-külön minden osztályára: de nem az osztályozás megkezdése előtt, hanem annak bevégzése után. Az osztályozás tartama alatt halvány sejtelmünk sem volt a művelési ágak és osztályok tiszta jövedelme mennyiségéről és arányáról. A mennyiben azonban az alacsonyabb osztályba sorozott területek munkáltatása is csak annyiba, sőt sokszor még többe is kerül, mint a magasabb osztályuké ; a rosszabb minőségű földbe több vető-mag kell, mint a jóba; de ezenkívül a termés mennyisége, a piaczi árak s munkáltatási költségek is foly- onos hullámzásban vannak ; a legkiválóbb szakértelem s a leggondosabb körültekintés mellett sem lehetett volna elérni, annál kevésbbé volt az elérhető a fen- forgott viszonyok és körülmények között: hogy a különböző művelési ágak és osztályok között tényleg meglevő különbségek helyes arányban nyerjenek kifejezést. A helyes arány megállapítása a művelési ágak és osztályok között épen nem sikerült s ily módon nem is fog az sikerülni soha! Es pedig azért, mert a számításnál alapul és tekintetbe vett s fentebb elősorolt tényezők folytonosan változnak. Erős tévedésben vannak ugyanis mindazok, kik azt hiszik, hogy a kataszteri tiszta jövedelem meny- nyisége, gondosan összegyűjtött adatok helyes összevetésének az eredménye; előre lett az művelési ágak és osztályonként jól-rosszul megállapítva s az adatok úgy lettek hozzáidomitva. És ezt — az igazat őszintén bevallva — nem is lehet rossz néven venni, mert teljes lehetetlen volt az előirt módon, a fentebb felsorolt tényezők alapján, a helyes összegeket kihozni, az igazságos arányt megtalálni. Ez okon kellett a tiszta jövedelem kiszámítását szűr alatt csinálni, a munkálatot vizsga szemek elől rejtegetni. Hogy a kiigazított régi kataszter ellen oly elenyésző csekély számban merültek fel panaszok, annak oka az volt, mert a művelési áganként felállítva volt I—III. osztály tiszta jövedelemi fokozata közt meg volt a helyes arány; mig az uj kataszter készítése alkalmával használt I—VIII. osztály tiszta jövedelme közt nincs s nem is lehet. Hibás alapon, megbizhatlan s folyton változó tényezőkkel történt számítás, járatlansággal párosult részrehajlás, a helyi ismeretekkel biró községi bizottsági tagok véleményének mellőzése csak tökéletlen eredményre vezetgetett ! A földadó szabályozásáról szóló törvény által czélzott helyes arányú megadóztatás tehát nem sikerült. Ma a földbirtok nagy része túlságosan meg van, másik része pedig nincs érdeme szerint megterhelve. Ezen aránytalanságban rejlik a baj, ezen kell sürgősen és alkalmas módon segíteni. Ennek előleges kiegyenlítése, helyrehozása nélkül a bajon, a földadónak bármily arányú lejebb- szállitása sem segítene. Az egyszerű, bizonyos “/„-ban kifejezett földadó-leszállítás azokon, kik ez idő szerint túlságosan meg vannak terhelve, csak keveset könnyítene; azokat pedig, kik nincsenek ma sem kellőleg megadóztatva, — az eddigi aránytalanság fentartása mellett — a jog és igazság ellenére, csak újabb kedvezményben részesítené. Nem adóleszállitásra, hanem annak igazságos arányú megosztására van szükség, mert: a földadó egyszerűbb lejebbszállitása által csak a kincstár jövedelme csökkenne, s ez által támadt hiányt más adónemek behozatala, vagy a már meglevők emelése által volna kénytelen pótolni; ameny- nyiben szükségletei nemhogy apadnának, hanem évről-évre óriási mérvben növekednek, az adózó közönségre nézve pedig tökéletesen mindegy, bármily czimen viseli a terhet. A földbirtokos-osztály ezen baján csak úgy lehet segíteni: ha a földnek adó-alapul szolgáló jövedelme a valóságot legalább megközelítő átlagos összegben s osztályonként helyes arányban állapittatik meg; e nélkül nem vezet a kívánt eredményre semmiféle jóakaró intézkedés! A kataszteri tiszta jövedelem helyes összegének kipuhatolására több ut és mód áll előttünk: Ugyanis: I. A kiigazított régi és uj adó-telekkönyvek összehasonlítása, mely kevés munkába és költségbe kerülne ugyan, de a meglevő bajokat csak részben orvosolná. II. Uj kataszter készítése, mire — tekintve, hogy az milliókba kerülne — gondolni sem lehetni. A földbirtok jövedelmének, a forgalmi áraknak megfelelő érték és a fizetett vagy nyerhető haszonbéri összegek alapján leendő megállapítása.« Márczius tizenötödike. A múlt szombati — lapunk molt számában már megirt márczius 15-iki délutáni ünnepélynek, mely a pavillonban folyt le, a tradicziókhoz hü, méltó folytatásai voltak azok a közvacsorák, a melyek a különböző társaskörökben folytak le s a melyeken fehér asztal mellett találkozott a város polgársága, hogy hazafiul kötelességének eleget tegyen. A polgári körben — városunk eme kereteit és nívóját tekintve legelső helyen álló társaskörében — ez évben is nagy közönség gyűlt össze a márczius 15-iki bankettre. Daczára azonban a 60 terítéknek, ez idén még sem volt az ott megjelent nagy publikum teljes, nem voltak ott igen sokan azok közül, a kik esztendők óta hü látogatói a polgári köri márczius 15-iki banketteknek. Az estély fél 9 órakor kezdődött. A vacsora ízletes menüjét Zielbauer Alajos vendéglős kitűnőnek ismert konyhája, a zenét Badé Pista első gyulai zenekara szolgáltatta, általános megelégedésére az egybegyűlteknek. A vacsora kezdetén a zenekar a Hymnuszt játszotta s a második fogásnál Szénásy József, a kör elnöke talpraesett, formás beszédben emlékezett meg e nagy nap jelentőségéről s ősi magyar szokás szerint az első beszédet a magyar királyra mondotta, mely beszédet állva hallgatott végig és általános tetszéssel fogadott a közönség. A már- cziusi nagy események hivatott szónoka Noránt István, a kör igazgatója volt, ki történelmi visszapillantást vetvén a nagy időkre s a nemzetnek szabadságáért való titáni küzdelmére, hosszasabban beszélt a márcziusi eseményekről s ez a napon kivívott szabadságért s a magyar haza boldogságáért ürítette poharát. Utána Székely Sándor szavalta el tűzzel és lélekből általános nagy tetszés mellett márczius 15-ére irt szép ódáját, nagy hatást keltőleg. A következő szónok Dutkay Béla polgár- mester volt, ki a társadalmi élet élénk figyelőjének és azt előmozdítani törekvőnek vallván magát, poharát a derék körre üríti, mely kör mindig fő faktora volt a társadalmi életnek. Noránt István a kör érdemekben gazdag elnökét, Szénásy Józsefet, Szénásy József a kör tagjait éltette. Kiss László szónoki hévvel előadott szép beszédben üritette poharát a magyar nemzet boldogságára b majd a komoly toasztok után a derültebb pohárköszöntők következtek, megnyitván ennek sorozatát Székely Lajos, a ki a szabadság napján a családi rabságban sínylődök családi szabadságára és kapukulcscsal való ellátására ürített poharat. — Szénásy1 József egy közbeszólásra reflektálva, a kör „Náczi bácsi“-ját Messinger Ignáczot éltette, aki egyetlen a társaságban, aki karddal is állt a haza szolgálatában mint negyvennyolczadiki honvéd. Beszéltek még Noránt, Messinger, Székely, de a toasztok árját csakhamar kedélyesen megakasztotta egy kedves inczidens, amely szülője volt a legkedélyesebb, legbarátságosabb, hangulatos mulatásnak. Major István ügyvédjolölt ugyanis közkívánatra hegedűt kapott a kezébe és egy gyönyörű kurucznótával megkezdte szép játékát, amelylyel csakhamar igaz szívből jövő jókedvre hangolta a társaságot. Művészi játékával elragadta a közönséget s nemcsak a dilettáns virtuozitásával kezelte a hegedűt, hanem a banda vezetését is egész „primás“-módra csinálta. A bennrekedt tósztosok talán haragudtak e miatt a művészi játékosra, de a közönség határt nem ismerő jókedve, lelkes hangulata, mely a bankettező társaság minden egyes tagjának arczárói volt olvasható, a legszebb honoráriuma volt a művészi játéknak. Az igy kiváló kedvre hangolt társaságot a reggeli órákig tartotta öbszo a hangulat és a lelkesedés. Az újvárosi olvasókörben mintegy százan voltuk jelen, nők és férfiak az ünnepi lakomán, amely Csiszár Sámuel ref. kántor intonálása mellett a Hym- nuszszal kezdődött. Ezután Dombi Lajos ev ref. lelkész, a kör elnöke mondott emelkedett szellemű szép megnyitó beszédet, amelyet Kóhn Dávid választmányi tagnak „Visszaemlékezés márczius tizenötödikére" czimü felolvasása követett. A felolvasás a pesti 1848-iki márczius 15-iki nappal közvetlen kapcsolatban álló előeseményeket és magának a napnak történetét tartalmazta. Rád János igazgató és Papp Endre nagy hatással hazafias verseket szavaltak és az ünnepélyt a „Szózat“ éneklése fejezte be. A vacsora folyamán több, felköszöntőben méltatták a nagy nap jelentőségét és a közönség zöme majdnem hajnalig együtt maradt. A 48-as kör a Göndöcs-népkerti pavillonban tartotta bankettjét, amelyen e politikai pártkör nagyszámú hívei közül igen sokan jelentek meg férfiak és nők egyaránt. A vacsora kitűnő paprikásból állott, melyet Ruszka vendéglős szolgáltatott föl. — Az estély hivatott szónoka dr. Berényi Ármin a délutáni ünnepély úgy tartalmilag, mint formailag gyönyörű beszédének elmondója volt, aki a márczius 15-iki eseményekről szólván, a hazára és a szabadság eszméjére, annak épségben tartására ürített poharat. Beszéltek még a kör vezetői közül többen, majd a hangulat emelkedésével tánczra perdültek a fiatalabbak s tánczmulatsággal fejezték be a magyar ünnepnapot. Herodek István Otthon vendéglőjében nagyob- bára a kereskedő és iparososztály ifjabb nemzedéke gyűlt össze ünnepelni a szabadság napjának emlékét, szépen terített hosszú asztalok mellett két teremben. Az ünnepélyes közvacsora szónoka Gyepes Gergely volt, szépen méltatván e napnak nemzeti jelentőségét. A pompásan összeállított étrend a vendéglő kitűnő konyháját dicsérte. Hasonló, de kereteikben kisebb ünnepélyek folytak le a gyulai kaszinóban, Ludvig József vendéglőjében s a külvárosok több kisebb vendéglőjében íb. 1093—1902. Hivatalos hirdetés. Gyula városa III. osztályú kereseti adójára vonatkozó 1902. évi adókivetési javaslat az 1883. évi XL1V. t.-cz. 18. §-a értelmében folyó hó 24-től 31-ig terjedő 8 napra közszemlére kitéve tartatik oly czélból, hogy azokat mindenki megtekintheti, s az őt vagy másokat illető adó javaslatokra nézve neta- láni észrevételeit megteheti. Ezen észrevételek a fenti határidő alatt írásban a kir. pénzügyigazgatóságnál utóbb az adókivető bizottságnál terjeszthetők elő. Gyulán, 1902. márczius 22. Dutkay Béla, 1 1 polgármester. T a n ü g y. Az ipariskolai felügyelőbizottság Gyomán. F, hó 20-án végre — harmadszori alakulás és tisztújító ülés utón — sikerült ismét 3 évre az ipariskolai felügyelőbizottságnak megalakulni. Az első meghívásra a tagok közül kevesen jelentek meg, másodszor f. évi február hó 24-én a tisztujitás és a megalakulás már megtörtént, ámde az ezen ülésen 17 év óta ismételten megválasztott elnök dr. friss István ügyvéd jelen ném lévén s mikor a választásról tudósittatott, azt tovább viselni nem volt hajlandó, az elnökségről ekként leköszönt. így harmadszor lett a bizottság f. hó 20-án elnök választó ülésre meghiva, melynek a februári üléssel együttes eredménye a következő : elnök dr. Bácsi Lajos ügyvéd, alelnök dr. Nagy Ernő, jegyző Koncsek Gy. József igazgató-tanitó, pénztáros-gondnok Zöld Péter iparos. Tagok: dr. Kiss István ügyvéd, dr. Vörös József községi és dr. Eiler Vilmos járási orvosok, Házy Imre és Kovács János községi jegyzők, Kató Gábor községi biró, Illésy Gyula és Kása Illés tanítók, Vincze Dániel földbirtokos, Bere
