Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-03-16 / 11. szám
11-ik szám. Gyula, 1902. márczius 16-ázi XXXIV. évfolyam. f 1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. —fill. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. _____________________ Társadalmi és közgazdászaiéi hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: ID ó 32 n Dávid. f-------------1 * Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fill. L _______ Márczius t izenötödike. Vérvörösen kelt löl a tavaszi nap, sugarait szétszórta a magyar haza hegyes, ró- nás földjére; az áldástosztó, rügyet fakasztó napsugarak életre keltették a magyar szabadság haldokló főnixét. A látvány csodásabb volt mint az északi tény; a szunnyadó nemzeti önérzetet homlokon csókolta a géniusz; isteni eszmék keltek szárnyra; a márcziusi szellő a franczia forradalom lángjait Európaszerte körülcsap- dosván, szótára8ztotta a népszabadság eszméjének melegét s fölriasztotta a nemzetet aléltságából. Félistenek támadtak, kik fáklyájuk fényével bevilágítottak az elmékbe, a lelkekbe. A hon fiai pedig haladtak a fény után, a lelkesedés mámorától öntudatlanul; s a diadal érzetétől elfojtott üdvkiáltások törtek ki a nemzetóriás leikéből. Petőfi, a lánglelkü lantos, Jókai, a nép szónoka s kedvelt publiczfstája, Vasváry tüzes beszédei, mint az olvasztott érez a kohóban, úgy futották be a nemzet ereit. És mindenfelől támadtak a szent eszméknek zászlóvivői és harezosai. * * * Csodás kor! S mi, a törpe utóctok, apáink félszázad előtti küzdelmeinek ködfátyolképét nézvén lelki szemeinkkel: vonuljon sziveinkbe a megtérés érzése és fessen ez az érzés szégyen- pirt arezunkra. Amely eszmékért apáink har- czoltak és vérükkel öntözték e földet: ma már megtépett foszlányai vannak a nemzet testén. A nemzet legjobbjai, fiai egymás ellen marakodva, az önérdek és a meghunyászko- dás posványában tónferegnek. Egyenetlenkedés, testvérbarcz minden vonalon. Pedig a legnagyobb magyar mondotta : oly kevesen vagyunk magyarok, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni. Téves tanok átkos férgei fészkelődtek be népünkbe. Nemzeti czélok? kicsinyes doT Á. R C Z A. Márczius Idusán. Márczius Idusán álmodozó éjben, Megnyíltnak a sírok fekete éjfélben I .. . Hős vitézek kelnek, nesztelenül szállnak, Magyar rónaságon csatarendbe állnak 1 Trombiták harsognak túl világi hangon, Ezer visszhang támad pusztaságon, halmon, Tépett harczi zászlók lobognak a szélben Márczius Idusán, fekete éjfélben 1 ... . . . Régi dicsőségünk ragyogó példái, Hej I kár volt tinéktek a sírból kiszállni, Más időket élünk, más nap jár az égen, Alig értik immár, hogy mi történt régen, Az öreg harezosok fogynak napról-napra, Rettegett seregük haj 1 le van apadva, Az az egynéhány is, a ki köztünk jár még, Nem leli a helyét, lézeng, mint az árnyék 1 1 . Édes szülőanyám, szép Magyarországom, De sok köny lepergett bánatos orczádon 1 Két szerető szemed alig lát a könytől, Tekinteted lángol, de nem az örömtől! . . . A szégyen rózsái virítanak rajta, Visszaszáll a lelked a múltba sóhajtva, Keresve a szikrát, csak hamura lelhetsz, Csillagod letüntén zokoghatsz, keserghetsz t . . Elszoruló szívvel, úgy találgathatod, Hogyan fog megvédni a saját magzatod, Akit a bölcsőtől kebeleden hordtál, Anyai jósággal szerettél, ápoltál 1 . . Jut-ó azok közül csak egynek eszébe, Hogy kardot ragadjon ellankadt kezébe, Hogy, ha a csatáknak trombitái szólnak, Úgy harczoljon, a mint ősei harczoltak 1 . . Ej ! hát mik vagyunk mi, mi végre születtünk ? Tépelődni hagyjuk, akit úgy szerettünk, Jó öreg szülénket, az édes anyánkat, Minket felnevelő szép, magyar hazánkat ? Ej 1 hát mik vagyunk mi? — Egy magyar se. volna, Ki a múlt időkre vágyódva gondolna, A kinek szemében annyi dicsőségre, Nem égne lobogva honszerelme fénye ? . . log ez már a nép fia előtt. Önvesztóbe rohan. A gyomor korgása elhallgattatja a szent jelszavak hangoztatását. Egy második mohácsi vésznek kell bekövetkeznie a közel századokban, ha ez tovább igy folytatódik. Bárhol kaparjuk meg közéletünket, mindenütt rothadást találunk, mely egészségtelen és orrbántó párát lehel. Uj nemzedéknek kell születnie, melynek legfőbb törvénye: az önzetlen hazaszeretet, a tiszta erős nemzeti sovinismus. Márczius idusa emlékeztessen mindnyájunkat nemzeti eszményeinkre. A márcziusi események története legyen minden magyar embernek bibliája, melyből ihletet s a jövőre nézve tetterőt merítsen. Tanítsuk gyermekeinket, unokáinkat a dicső napok mérlegelésére s e közben tanuljunk meg pirulni és szégyenkezni a saját, törpeségünk fölött. Ünnepeljünk márczius idusán s mondjunk imát a magyarok Istenének, hogy adott nekünk szabadságot és koszoruzzuk meg elhunyt félisteneink emlékeit. Polgármesteri jelentés. Gyula város derék és szeretett polgármestere, DutTcay Béla ez idén is terjedelmes jelentésben számol be a városi közügyek 1901. évi állapotáról és a városi közéletet érdeklő nevezetesebb eseményekről. A jelentést magában foglaló 60 oldalas füzet tizenkét fejezetre osztva számol be lehetőleg .mindarról, a mi a városi közügyek állapotát feltünteti és a mi a város fejlődésére eredménynyel közreható történt a lefolyt évben. A közegészségügyről szóló első fejezet a járványos betegségek statisztikáját és a város népmozgalmi adatait tünteti fel. A második rész az állategészségügyi statisztika bemutatása mellett az állatforgalom adatait sorolja elő, a melyek között mindenesetre jelentős számoknak mondhatók, hogy összesen 12425 drb nagy jószág került vasúti elszállításra és hogy a közvágóhídon 6965 drb állatot vágtak le. Keljetek immáron én magyar véreim, Közös törzsből sarjadt édes testvéreim 1 . . Ezen a szent napon esküdjünk meg arra, Hogy nem hozunk szégyent soha a magyarra, Hogy azt a szent zászlót, mit az ősök védtek, Mely letűnni látott egy nagy ezredévet, Büszkeségtől égve mi is lobogtatjuk, Utolsó vérünkig senkinek nem adjuk 1 . . Ha az ég beborúl, ellenség fenyeget, Csiszoljuk a régi, rozsdás fegyvereket I Derekunkra kötjük a ragyogó kardot, Titánok módjára, úgy vívjuk a harezot 1 Trombiták harsognak, híva a csatára, Kiállunk nég^ folyó gyönyörű síkjára, Leverjük, ki durva, istentelen kézzel Ősi jogainkon csorbítni merészel 1 . . Vakhomályban élünk, de ha talpra állunk, Ezernyi halállal bátran szembeszállunk, Sötét felhő keblén fényes villám lakik, Nevünk dicsőítik kelettől nyúgatig 1 . . . Megreszket a föld is mikor zászlót bontunk, Szabadságunk védve ellenünkre rontunk, Kipirúl az ég is piros biborfénytől, Magyar győzelemtől, magyar dicsőségtől 1 . . Nagy idők derűinek, lázba ejtő napok, Aminőt nem szültek rég letűnt századok 1 A magyar vitézek nem lesznek magukba, Sírba omlott ősök törnek a nyomukba, Fehér paripákon marezona hadfiak, Kinizsi, Rákóczi, meg a Hunyadiak, Utána nagy sorban a névtelen hősök, Akikről meséltek régi hegedősök ! . . Megdördűl az égbolt négyfelől egyszerre, Ezer villám sújt le a futó ellenre, Félistenek kelnek feledség ködéből, Csillagok ezreit tépik le az égről, Hogy füzérbe szedve, glóriába fonva, Lelkesen, övezzék tiszta homlokodra Örök reménységünk, örök boldogságunk — Édes szülőanyánk, szép Magyarországunk ! . . Székely Sándor. A rendőri ügyekről szóló rósz a személy és vagyonbiztonság állapotáról, a rendőrség ügyforgalmáról, az ipari, cselédügyi és közrendészeti igazgatás terén végzettekről számol be. A város pénzügyei is részletes ismertetésre találnak a jelentésben; a különböző czimen kivetett és behajtott, valamint törölt adók összege, a város pénztárainak 1901. évi számadásai és vagyonleltára vannak feltüntetve. E szerint a város cselekvő vagyona 2819193 korona 25 fillért, tartozásai 1481169 korona 48 fillért és igy tiszta vagyonértéke 1338023 korona 77 fillért tesz ki. Az ügyforgalomról szóló rész az egyes szakhivatalok és tisztviselők tevékenységéről, a katonaügyek czimü fejezet a sorozások eredményéről közöl számszerű adatokat. Az iskola és nevelésügy ismertetéséül a város tanintézeteiben működő tanerők és az oktatásban részesülő növendékek számát, valamint az óvodák látogatottságát közli a jelentés. Majd részletesen elsorolja mindazon mozzanatokat és intézkedéseket, melyek a létesítendő főgimnázium érdekében végrehajtatván, a város e rendkívül fontos közintézetének a legközelebbi jövőben való létesítését biztosították. A közópitkezések között a városi utak és járdák fentartásáról beszámolva, megemlékezik a jelentés azon tervekről, mely az Erkel téri ártézi kút vizének felhasználásával kisebb kiterjedésű vízvezeték létesítésére, yaHmint a közkórház szennyvizeinek elvezetésével kapcsolatos csatornázás és öntözés létesítésére irányulnak. A színkör felépítésén és a vármegyeház, valamint a honvéd-laktanya kibővítésén kívül 12 lakóház és 15 melléképület épült teljesen újonnan. A villám- telep berendezéséről és az előállított villam- áramnak erőmiivi és világítási czélokra való felhasználásáról is ezen fejezet tartalmaz ismertető adatokat. A közgazdasági viszonyok az év mező- gazdasági eredményének a gabonaáraknak feltüntetésével, valamint a vásárok és pénzJertek... ("Márczius 15.) Jertek I hadd mondjak regét tiuektek, Kik utódai vagytok egy népnek, Mely idegenbSl szakadt e földre, Hont szerezve itt örök időkre . . . Buzogány, lándzsa, paizs és dárda, Múzeumi kincs, csoda-tárgy már ma, Áldozni vérrel szent ügyért, honért, Ily sarjat a törzs csak ritkán hoz még . . . Kialvó félben szivekben a láng, Mintha édenkert lenne a hazánk, S pazarul hullna áldás az ölbe, | szükség sem volna vágyni már többre. Hejh, nem igy volt ez egykoron, régen, Mit a hagyomány őriz regékben, Mert a vitézség, hazaszeretet, Jellemezte volt ezt a nemzetet I. .. Az emlékezet ragyogó fáklya, Fényénél szemünk felirva látja : A régi nagyság való, nem költött, Vezércsillagok a dicső ősök. Hányszor hullt a vér, gyűlt a gyász felleg, Zokogva, sírva, gyászolt a nemzet, Bús temető lett a haza földje, Szállott a sóhaj : jobb jövő jön-e ?. .. S ime elmúlt a sötét éjszaka, Boldogság hona lön e szép haza, S millió szívben az öröm virág, Borította be a bánat sírját. . . Hossza időn át gyászolt e nemzet, De az égboltról elszállt a felleg, Felragyogott a szabadság napja, S öröm daltól lett hangos a haza. Az ajkakról zeng a szó: „Esküszünk, Rabok többé nem leszünk, nem leszünk l" A völgyek ölén, a béroz ormokon, Sok millió szív lett együtt rokon .. . Oh e. dicső nap áldott emléke Legyen a szívbe mélyen bevésve, intézetek forgalmának részletes kimutatásával találnak ismertetésre. A társas élet mozzanatairól és a múlt év eseményeiről szóló részében felsorolja a jelentés a városban működő egyesületeket, valamint a városi képviselőtestület által az év folyamán hozott fontosabb határozatokat. Ismerteti a gyulai szinkör építésének történetét, valamint az 1901. évi színi idény kiváló eredményét. Beszámol a gyulai tejszövetkezet megalakítása iránt indított mozgalomról és ennek eredményéről, a város iparosainak a makói kiállításon való szép eredményű részvételéről, a múlt évben lefolyt képviselőválasztásokról, a József főher- czeg sanatorium egyesület megalakításáról, a tűzoltó egylet jubiláns ünnepélyéről, országos nevű egyéneknek városunkban tett látogatásáról, különböző ünnepélyekről és eseményekről, a melyek mind közrehatottak a város társadalmi életének élénkítésére. Végül a városi képviselőtestület tagjainak, különböző bizottságainak és a tisztviselői karnak névjegyzékét tünteti fel a jelentés, mely híven tárja fel a városi közviszonyokat és hasznos és gazdag adatszolgáltató lesz a város történetének megörökítéséhez. A közigazgatási bizottság ülése. — Márczius 10. — Ellentétben a külső borongós időjhangulatával, bizonyos elevenség uralkodott a közigazgatási bizottság hétfői ülésében és az éves jelentéssel, valamint néhány ügygyei kapcsolatban több felszólalás volt hallható. Mindazonáltal délre elkészült a bizottság az összes ügyek tárgyalásával. Az ülésen jelen voltak Lukács György főispán elnöklete alatt dr. Eábry Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltán főjegyző, Jantsovics Péter árvaszéki elnök, dr. Zöldy Géza főügyész, dr. Zőldy János főorvos, Csák György pénzügyigazgató, ítezey Szilviusz kir. tanfelügyelő, dr. Liszy Viktor kir. ügyész, Zlinszky István közgazdasági előadó, Haviár Lajos kir. főmérnök, Ladies György, dr. Hajnal István, Keller Imre, dr. Zsilinszky Endre, Varságh Béla és Rosenthal Ignácz bizottsági tagok. Az ülés megnyitása után dr. Bodoky Zoltán főjegyző felolvasta az alispáni jelentést, mely a következő : Hazaszeretet lobogó lángja Derítsen fényt a magyar hazára. Akkor, ha ellen megtámadni mer, Előkerül majd ismét a fegyver, S az ég és a föld örömmel látja, A honszeretet mily erős bástya i . . Jertek I merítsünk a múltból erőt, Dicsőség utján haladjunk előbb, Úgy leszünk méltók bős őseinkhez, Életünkben s majd ha egykor sir fed t . . . __________ Dombi Lajos. Főispán i beiktatás Gyulán száz év előtt. Márczius tizedikén volt százegyedik évfordulója, hogy Békésvármegye főispáni instal- lácziot ült. Ferenez császár és király Szent- györgyi Horváth Zsigmondot nevezte ki a vármegye főispánjának, akit a nagyváradi püspök mint kir. kommissárius iktatott főispáni székébe. Az installátionalis beszédet a vármegye részéről Domokos Lörincz akkori főnótárius mondotta. Ezen üdvözlő beszédet, mely az elsír magyar hivatalos szónoklat volt a vármegyeházán, mert azelőtt mindent diákul mondottak és végeztek, mint Domokos Lörincz sajátkezű fogalmazványát, Takácsy Lajos gyulai magyar kántor a múzeumnak ajándékozta és az évforduló alkalmából — az akkori viszonyok némi megvilágítása s a szónoki nyelv illustrálása kedvéért — egész terjedelmében közöljük. Az üdvözlő beszéd a következő: Méltóságos Udvari Tariátsos, és Fő Ispány Úr, Kegyes Nagy és Jó Uram! Úgy vagyon a Világon, hogy az Örömöt szomorúság, majd a szomorúságot öröm váltya fel i — Különös böltsessége a Természet Urának! mert ha mindenkor jól menne dolgunk, nem éreznénk Boldogságunkat, ellenben ha mindenkor szerentsétlenek volnánk, kétségben esnénk. XjapvLxilE mai számához fél Itt melléklet van csatolva,.
