Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-12-28 / 53. szám
53-lk szám Gyula, 1902. deczember 28-án XXXIV. évfolyam f 1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fill. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. k _________ Tá rsadalmi és közgazclászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. Dodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: ICóhn Dávid. r Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények 9 küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak Gyulán, a kiadóhivatalban. L Nyilt-tér sera 20 fill. Az év végén. Pár nap múlva uj esztendőbe lép az emberiség. A végtelen időnek geometriai elosztottsága újabb vonalhoz ért, amelyen most felvonulnak a jövendő álmodásai, reménységei. Vájjon mit hoz ez uj év : örömet vagy bánatot, boldogságot, vagy gyászt? Amit megtagadott a múlt, megadja-e majd a jövő? Ki tudná mindezt megmondani ? Itt állunk a titkok kapujánál. Előttünk a végtelen köd, csupa homály és fakó szürkeség. És benne bolygó fénypontok gyanánt kerengnek az álmok, a reménységek, a vágyak. Mindent, mindent az uj esztendőtől várunk. A régit, az ó-évet elfeledjük már és a visszaálmodásnak még halvány reflex-sugára se téved vissza az elhagyott múltba. Elnyűtt, elkopott már az, teljes tizenkét hónapig viseltük, hordtuk és szinte boldogan sóhajtunk fel, hogy végre megszabadulunk tőle. „Ó-esztendő lyukas kendő!“ A magyar nép e szálló igéjében, ez uj- esztendei szólás-mondásban benne van az egész emberiség filozófiája. Lyukas, elrongyolódott, gyűrött kendő az elszállt év. De itt van az uj. Finom csipkekendő, ez aranyos, ezüstös hímzésekkel, a reménységek örökzöld leveleivel, az álmoknak ezerszin virágaival teleszőve. Vadonatúj még, most kerül ki a teremtés almáriumából. És e kendővel czifrálkodva, e kendőt lobogtatva, mint uj álmaink diadalmi lobogóját, — indulunk el a végtelen idő újabb állomásától a másikhoz. Tizenkét őrhely mellett visz el utunk s az élet örök mozdonya nem T Á R C Z A. A „Lopós“ halmon eszközölt régészeti ásatás története. (Folytatás és vége ) A halom felső rétege egy bronz-korszaki nép temetője. Mikor ólt e nép ? E kérdésre valószínűleg a koponyák sajátságaiból és a temetkezés körülményeiből fog következtetést vonva körülbelőle- ges feleletet mondani valamelyik tudósunk. Én, a régészet elemeit tanuló, nem lehetek olyan vakmerő, hogy feleletre egyátalán vállalkozzam. Élt, egy — alkalmasint boldog — nép ólt itt Boldogságukat abból a körülményből magyarázom, hogy fegyvert, olyat t. i. melylyel embertársainak árthatott volna, ogy hónapnál tovább tartó ásatás daczára sem találtunk. Amaz egyetlen egy bronz lándzsavéget, két bronz karvódőt és a paizs összetartó bronz szegeket, melyeket egy csontvázon találtak és melyek a békéscsabai múzeumba kerültök, csak kivételnek tarthatom. Az a csontváz ólőembere véletlenül juthatott e tárgyak birtokába és mint egyedüli tulajdonait vele együtt temették el. Eltemették pedig e tárgyakat a nélkül, hogy mintát vettek volna róluk és hasonlókat készítettek volna. Az alföld e táján nem is akarhattak bronz tárgyakat készíteni, mert lehetetlen volt a bronzhoz hozzájutni. Ezüst fülfüggőik, ezüst karpereezeik azonban voltak. Honnót vették ezeket | Honnót vették az ezüstöt, ha ők maguk készítették függőiket és karpereozeiket ? Lehet, hogy e kérdésre a halomnak és vidékének bővebb megfigyelése után tudok csak felelni, most képtelen vagyok rá.- van lezárva. Miuden if pillanattal uj i lakat pattan fel s egy-egy titok nyer I megfejtést. A holnap talán meghozza i, azt, amit a ma elfelejtett, a holnapután n helyrepótolja a tegnap mulasztását. Adja az Isten, hogy minél több aálmodás váljék valósággá s minél több- remény teljesedjék be. A magyar nép igy köszönti egy- Y mást uj esztendő hajnalán : :, — Adjon Isten három B-t! | Ez a három B. az ő jólétének, bol- i dogulásának minden feltételét magában rejti. A jelentése: adjon az Isten bort, i búzát, békességet.! Mi is az uj esztendő küszöbén- hasonló jó kívánsággal köszöntjük olvasóinkat. Adja meg az Isten kinek- kinek mindazt a jót, amit kíván magának, teltesitse minden vágyát, váltsa valóra minden álmát! Anno Domini .1903. Boldog uj esztendőt! Karácsonyfák. A kórházban. Ez a nép azonban, mely ezt a halmot te] metőjónek választotta, nem élhetett e halmon Sokkal kisebb terjedelmű ez hogysem lakóhelyet is, temetőt is nyújthatott volna néhány száz embernek. Az itt eltemettek a halomtól északra és északnyugatra emelkedő földhátakon tanyázhattak E földhátak tanulmányozása közben majd rá jövünk arra, igaz-e ez a föltevésünk. A csontvázak szabályos sorokban találhatók itt, mint már emlitóm, nyugat — keleti irányban fektetve. Az óletökben használt edények a vázak mellett néha két oldalt, néha lábaiknál mind összetörve feküsznek egy halomban. Kivételesen lehet egyik másik mellett használt különféle nagy edényt találni. Egy nő esontváza lábánál egy korsót találtunk, de az ásó ezt is széttörte A fejek körül kisebb bögréket találtunk, de nem mondhatom, hogy azok elhelyezésében valami szabályt lehetne megállapítani Szokásaikra tehát csupán azon körülmény dérit valamelyes fényt, hogy kedvencz és használt edényeiket összetörve temették a halott mellé, miután azt égetett agyag-tapaszból készített ágyra fektették. A kisebb edények, rendszerint bögrék, talán a halottért az isteneknek nyújtott áldozatok tárgyait tartalmazták. Áldozati edóuyt csakis rendkívül kis alakban találtam. Úgy néz ki, mint egy kis pálinkás pohár alja. Négy czentimóternól nem magasabb és háromnál nem szélesebb a felső teknőjónek átmérője. A fegyverzet és öldöklő szerszám hiánya a nép elszigeteltségéből is magyarázható. Ha voltak is fegyvereik és szerszámaik, azok oly kevés számban és oly becsesek lehettek, hogy a halottak mellé temetéssel nem fecsérelhették azokat edényen előfordul Igaz, hogy e mindenféle 'edény főként csuprokból, egy-tálból és egy kis 'vázából áll. Ilyen diszitósii csuprok a békéscsabai múzeumba nagy számmal kerültek, már a gyulaiba alig több, mint amelyeken a diszitő művészet fejlődésének egy-egy foka látszik meg. A kis váza, mely természetesen nem ép, mert hiszen antikszerüségót másként alig lehetne elhinni, szintén Békéscsabának jutott, a tál azonban, mint a leletek gyöngye a gyulai muzeum büszkesége lesz. E tál alakját és diszitósót egy külön czikkecs- kében majd ismertetni fogom. Mi volt még a Lopás halomban ? A gyulavarsáudi Lopós halom azonban nemcsak a bronz-korszaki nép temetője, hanem egyúttal egy sokkal régebbi nép hazája is volt. Az égetett agyag-ágyakon fekvő csontvázak alatt egy más világ, egy más kor nyomát fedte föl a kubikos ásó. A harmadik, negyedik ásónyomban — kubikos műnyelven mondva — számtalan szarvas agancsot találtunk. Ezen agancsok részben már az emberi kéz munkájának nyomát mutatják, részben már eszközökké idomitva az ős ember szegénységét hirdetik, részben pedig olyanok, amint azokat az erdőkben találták, tehát változatlanok. Az agancsok között, azok mellett, vagyis ugyanazon nyomban agyag edényeket és más állat csontjait is találtam. Találtam egy kis kutya-koponyát; egy disznó-állat, melyről a szemfogak, vagyis az agyarak, le vannak fűrészelve. Találtam két szarvas-koponya részt, két bölény-koponyát és egy pár lábszár-csontot, moly valami alacsony- el- Folyóvizök volt ^az bizonyos. A halom és a .Jmellette levő földhátak egy folyó-öblöt képeztek,- A környék egy alföldi őserdő lehetett, ez és a z viz ellátta őket élelemmel. Szövőszék nehezékeik i arról tanúskodnak, hogy vásznat tudtak készi- teni. Edényeik, különösen kis bögréik rendkívül 1 fejlett keramikai iparról és ma is bámulatos forma-érzékről, valamint díszítői művészetről i tanúskodnak. í Eltűnődve ezeknek a haszontalan csuprocs- káknak alakján és diszitósón, lehetetlen észre í nem vennünk, hogy e nép sokáig, nagyón sokáig 1 élt itt. A formaórzék és a díszítés fejlődése sor- í ban kimutatható. Kezdetben a csuporka göm- ’ bölyü hasú, díszítés nincs rajta. Később a r nyaktól a fenékig balra dűlő irányban homorú i mélyedések vannak rajta, melyek körömmel, i vagy égy csont darabbal, vessző véggel könnyen i megcsinálhatok voltak. Vannak olyanok, melyek- t nek feneke hármas körvonallal van körülvéve, a , nyak szintén s a nyaktól a fenékkörökig szintén ! hármas függélyes vonal osztja négy részre a I hasat Már a negyedik csuprooskán a fül alatt S a fenéknél egy párhuzamos vonalakból alkotott i csiga alakú szalag kezdődik; a csiga szalag t központja oldalt egészen a has közepén van 1 négy ilyen csigaszalag négy egyenlő részre osztja 5 a csupor hasának a felületét. Ez a díszítés olyan ! szép, hogy a modern művész minden habozás S nélkül alkalmazhatja a mai kor legdrágább vázáin. Azt gondolná az ember, hogy e diszitóss9l i a művészet legmagasb fokát érték el készítőink, í pedig ez csak alapja lett a későbbi legszebb 3 díszítésnek. A csigaszalag közepe ugyanis kúppá- nőtt és a has négy kis kúppal ékeskedett.. A t kunos díszítés azután divat lett és mindenféle \z ünnepélyt az önfeláldozó irgalmas nővérek ének- íara végezte be. Niedermayer Antal kántor szives íözremüködése s az intézet píaninojának hangjai- nellett. Majd kilépett társai közül az osztály egyik setege, csinos beszédben fejezve ki háláját és köszönetét a maga és betegtársai nevében is, a ne- nesszivü emberbarátoknak s az intézet vezetőségének a jótékonyságáért, hogy őket, kik távol szeret- eiktől e szomorú helyen töltik napjaikat, felemelik magúkhoz s igaz szeretettel ünneppé teszik nekik s a szeretet ünnepét. Majd dr. Berkes Sándor igazgató mondott pár buzdító, biztató szót, kiemelvén, logy az ünnepély a nemes szivü emberek érdeme ; bátorítva a szegény betegeket, hogy bízzanak a övőben, Isten irgalmas jósága visszaadja minden.- rinefc elvesztett egészségét. — A jelenlevőket csak- íem könnyekig meghatották az elhangzott beszédek, nelyek után az ajándékok kiosztása vette kezdetét. A második karácsonyfa a kórház belgyógyászati osztályának nagytermében volt felállítva. Ide sereglettek a kórház összes fennjáró betegei s a liszes karácsonyfát a beteggyermekek serege — cözel negyven gyermek vette körül. Itt is az énekkar szépen előadott imája vezette je az ünnepélyt, majd a gyermekek mondtak sorba ilkalmas versecskéket, köszönetét, hálát mondva izoknak, a kik róluk megemlékeztek. A legkisebb szónok 3 éves volt, a legidősebb 12 éves s a sok >eteg, vézna, mankós gyermek igaz részvétet keleti a jelenlevőkben. Pedig arczuk, szemeik csak így sugároztak most az örömtől s boldogságtól. ^ sok szép játék, a gyönyörű babák, a czukor, íarancs, datolya, a puskák, kardok, lovak, nem évesztették el hatásukat s olyan igaz örömet sze- eztek, a minőt csak gyermekeknél’ lehet tapaszaim. Vígan is voltak szegények a sok jó és ked- res ajándékkal s igazán nem lehetnek eléggé há- ásak azok iránt, a kik nekik ezt az örömet nyuj- ották. A nemes szivü emberbárátok megelégedéssel [ondolhatnak arra, hogy méltóbb helyre nem jutathatták könyörületes adományaikat, mint a sze- ;ény betegek részére, a kiknek felejthetetlen estélyt igaz örömet szereztek. Az árvaházban. Kedves, családias jellegű ünnepélynek volt zemtanuja ama csekély számú közönség, mely arácsony előestéjén felkereste a gyulai árvaházat ogy az árva gyermekek örömében osztozzék. Az , 1 C7J-------7 -------------7 ----O------ *' 1 ü nnepély folyt le folyó hó 24-én d. u. a vármegyei1 lj közkórházban. Dr. Berkes Sándor igazgató buzgói- 1 "kodása, fáradozása s a jólelkü emberek nemes szi-1 vü adakozása lehetővé tették, hogy a kórháznak < hatszázat jóval meghaladó összes betegei meggyő-.1 ződhettek róla, hogy az emberszeretet magasztos * jérzésenem halt ki a jobbmóduak szánakozó kebeléből. • Az ünnepély az elmebetegosztály nagy munka- ”1 termében vette kezdetét, mely ez alkalomra ünne- * -jpies szint öltött A nagy asztalok dúsan megvoltak * 3'rakva gyümölcsei, süteményekkel, édességekkel, a í .nők részére pipere czikkekkel és apró csecsebecsék-5 tikéi, a férfiak részére, a nekik mindennél nagyobb örömet szerző dohánynyal. szivarral és más a dohányzáshoz szükséges tárgyakkal. A díszes kará- s csonyfa fényárban úszott már, a mikor a betegek í I s a nehány érdeklődő vendég elfoglalták helyeiket. 4 álí meg mellettük. Egy-egy utas lems rád róla, újak felkérezkednek rá s rr alig vesszük észre. Mert a mi egoií musunk örökkévaló. Mi, külön-külöi egyedenként a teremtés tengelyé állunk, érettünk kerengnek a világ rendszerek, mi, egyedül mi vagyunk mindenség központja. A létezés egoÍ2 musa a születés pillanatától kisér bér nünket. És ha elérünk az élet egy-eg, újabb állomásához, nem azt nézzül hogy ki maradt le közülünk, csak azo töprengünk, hogy jó magunk rendbe vagyunk-e? Mily nagy jótétemény pedig ez a egoizmus. Hiszen borzasztó volna ál érezni minden pillanatnak a veszte ségét és megszenvedni mindenki más nak fájdalmát is. A világegyetem alkotója a terme szét legnagyobb csodáját alkotta meg amikor az emberi lélek mechanizmn sát megteremtette. A lelki élet ezernj rugója, milliónyi idegszála közt az ege izmus szigetelő lemeze az isteni irgal másság legszebb alkotása. Ez a tabui rasa, amelyen elmosódik minden gyö1 relem, fájdalom s amely az év végé nem a múltat temetteti el az emberre hanem a jövendő hitét és álmait virá ^oztatja ki a szivében. Uj állomáshoz ér hát az emberi ség. Egy pillanatnyi veszteglés — a elmélkedésnek röpke pillanata — s a örök mozdony újra tovarobog a vég telenben. Milliárdnyi népnek sóvár pil lantása mered az élet utjának ködö távolába és százezer annyi kérdés ostro mólja a titokzatos jövő ködbeoml bástyáit. Mit hoz az uj év ? A titkok kapuja nehéz lakatokká
