Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1902-12-25 / 52. szám

52-ik szám Gyula, 1902. deczember 25-én XXXIV. évfolyam f 1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János keres­kedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . . 10 kor. —fill. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fül. L _________ Tá rsadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő': Dr. Bodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kóhn Dávid. f 1 Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fill. _______________________ Jöjj el szeretet Istene! A második ezredévnek utolsó szá­zadát éli a megváltott emberiség s a vénhedt, fáradtan kerengő földről égre csap újra millióknak dörgő jajszava: Jöjj el szeretet Istene! Óh, hol az Ige, az Eszme, amely testet ölt? Hol a szeretet, a mely ra­gyogó világot hintene az emberiség vaksötét éjszakájába? Nincs! Nincs! Ah, minő égre lázadó, vakmerő Istenkáromlás! Mi volna ez? Tagadása az eszmének, az Ige sugárzó fényessé­gének ? Nem ! Nem! Az isteni alkotás fenséges világ- rendszere hirdeti, hogy örökkévaló az Eszme és halhatatlan az Ige. A föld, a kihunyó és újra támadó csillagrend­szerek, a levegő, az egész óriás min- denség fennen hirdeti az Eszme örök életét. És mégis! Isten örök sugárzású, csodás világán árny fut keresztül, ne­héz testű éjszakai árny: a szeretet nél­küli ember. Honnan szakadt ki az árny, mely pokolbeli éjszaka lehelte ki magából? Isten legtökéletesebb alkotása, az önnön képére teremtett ember hadba száll a Mindenséggel s mint a tagadás sötét szelleme, égre emeli kezét. . . Apage satanas! ”tá k c z a . A karácsonyfa meséje. ... óh I hagyjatok egy kissé megpihenni A karácsonyfa ágai alatt, Hogy elsírhassam azt a kevés könyet, A mi a szívem mélyén megmaradt! . . Alig nehány csepp I. . az is kinoz, éget, Véresre festi lelkem fátyolátl Ez a perez még az emlékezés percze, Aztán rohanunk mind tovább I.. tovább ! .. — Volt nekem is ilyen szép karácsonyfám, Én is voltam bohókás kis gyerek 1 Ezernyi emlék röpköd itt köröttem, A mit a múlt sírjából fölverek . . . Egy glóriás alak lebeg ele bem, S én, mintha élne, gyöngén átfogom! Elnéz sokáig két szelíd szemével, És megcsókolja lázas homlokom . . . — Volt nekünk is ilyen szép karácsonyfánk, Tündéri fényes ágai alatt így álltunk akkor is: Te rám hajoltál, Én meg szelíden általfogtalak! . . Szemünkben akkor is könyek remegtek, De az az öröm drága gyöngye volt, És suttogott a karácsonyfa ága, Midőn fejünkre áldón ráhajolt . . . Valami édes mesefélét mondott, Mint hogyha most is hallanám szavát, Te elpirultál . . . lázas, ifjú véred Bíborra festé arezod szűz havát 1 .. Igen, igen 1 hiszen az olyan régi, Olyan örökszép tündérmese volt: Fehér fodrú parányi bölcsőt láttunk, Fölötte egy mosolygó no dalolt 1 .. ... A karácsonyfa rám borúló ága Mintha mesélne, mostan is susog, Én is ügyelek rá, de mindhiába I Mesét hallgatni én már nem tudok . .. Csak nézem, nézem könyező szemekkel Felém bólintó, lombos ágait . . . ... Az én szivemről valaki leszedte A tavasz harmatos virágait! Közel kétezredév hullott az enyé­szetbe a szeretetnek amaz éjszakája óta, hogy a bűnbe roskadt föld felett kigyult a názáreti ég s a megváltott emberiség ime visszasülyedt a kétez­redév előtti örökös éjszakába, a hitet­lenség és szeretetnélküliség vaksötét éjjelébe. Az eszmény, erkölcs romjain üvöl­töz az uj kor istentagadó szelleme, mely bálványt épitett magának. Anyagiasság diadalmaskodik erkölcsön, hiten és vásári lárma nyomja el az Eszme égi himnuszát. Mintha megszédült volna az embe­riség önfejlődésének nagyságától, saját hatalmának végtelennek látszó arányai­tól. Elfeledte tán, hogy földhöz kötött parányi porszem, melyet isteni akarat lehelt a teremtés közepébe. Minő óriási megtévedés. Téveteg utón jár Krisztus megváltott népe s mig uj bálvány köré gyűl elvakult, dőre vágyakozással, egymást öldökli, gyilkolja a lét kietlen harczában. Megálljunk! Talán még nem örök az éjszaka. Ma a szeretet csillaga gyűl ki az égen s a Megváltó születésének emlékezete világosítja meg az éjszakát. Bűnös, megtévedt emberiség siess, rohanj hát e szent napon az örök ke­gyelem forrásához és mosd tisztára, égi fehérre éjsötét lelkedet e forrás hul­lámaiban! Siess, siess! Teljék meg e napon a lelked az Eszme égi fényével, árassza el szívedet a Szeretet tisztitó tüze! Megváltva bár, de hitedben meg­fogyatkozva olyan koldus vagy te földi És mintha mégis 1 . . suttogó szavától Elszáll a múlt idők nehéz köde . . . S emlékezésem gyönge sugaránál Látom, — amit nem láthat senkise’: Egy végtelen szomorú őszi képet, Egy feketébe vont kicsi szobát. Fehér koporsó boldog álmodóját, Kulcsolt kezét, — menyasszony fátyolét 1 Azútán később künn a temetőben Egy sírt, amely virágokat takar . . . A mit lassanként elföd szőnyegével Az ősz palástja: zörgő, bús avar! Fekete, festett fejfája tövénél Vezekel egy sötét ruhás alak . . . . . . De szomorúkat is lehet álmodni A karácsonyfa ágai alatt 1 . . ... Ez a perez még az emlékezés percze, Aztán rohanunk mind tovább! .. tovább! Ez a köny még az álmokat siratja Véresre festve lelkem fátyolét . . . Alig néhány csepp, mégis kínoz, éget, Hadd sírom el, ami még megmaradt! . . — Óhl hagyjatok egy kissé megpihenni A karácsonyfa ágai alatt 1. . Székely Sándor. Falu végén ... Falu végén fehér házban, Szegénységben élnek hárman, Apa, anya s barna Panna, Hervadt lomb közt piros alma. De 8zivökben a boldogság, Nem irigylik senki sorsát, Hit, reménység s a szeretet Ragyogja be élőtöket . . . Az ajkakon nincsen panasz, Munka között telik a nap, Estve, reggel ima szárnyán, Leikök Istén elé szállván . . . Éldegélnek napról napra, Hajadonná fejük Panna, A szép arezhoz sugár termet, Piros ajka csókra termett. hatalommal hivalgó emberiség. Koldu- sabb a bibliai Lázárnál, a szenvedő JÓbnál: Mi a te léted? Egy röpke, lázas pillanat, amelyet már születése perezé- ben eljegyzett a halál. Mi a te földi hatalmad? Csillogó porszem, amelyet hamarább elfujhat az elmúlás szele, mint hogy benne örök életet nyerhetnél. A te örök léted a síron túl van, a hol nem földi hatalmad szerint itélte- tel meg, hanem szives és lelked javai szerint. A szeretet csillagfényes éjszakáján telítsd meg szívedet szeretettel, hogy szeretet fogadjon a földi lét határain túl. Siess! Siess! Ez a nap a megváltó születésének napja. Vedd le lelked fekete köntösét és az áhitat fehér ruhá­jában fordulj Názáret felé! Oh jöjj el szeretet Istene! Az egyszerűsítés jegyében. A jövő esztendő az egyszerűsítés jegyé­ben kezdődik, immár kiadattak az egyszerű rqpdeletek négyszázegynehány nyomtatott oldalon, úgy hogy szinte borzalom arra gondolni, hogy-ha az-egyszerűsítéshez 1084 paragrafus kelletett, vájjon hány paragrafus kellett volna ahhoz, ha egy államférfinak az jutott volna eszébe, hogy a közigazgatást ne egyszerűvé, hanem jóvá tegye. Mert hogy az egyszerű nem mindig equale jó, az előttem kétségtelen, abból a közigazgatási tanulmányból, amikor az ügye­ket 25 bottal intézték el, ami kétségtelenül a legegyszerűbb közigazgatás volt, de hogy a legjobb is lett volna, azt nehéz lenne be­bizonyítani. Hejh, de azt más nem csókolja, Csak a gazdag Biczó Jóska. Ki a minap megkérette, Hogy legyen a felesége . . . Fehér házban sütnek, főznek, Nagy bőséggel minél többnek, Mert vendéget sokat várnak, Tanújaként boldogságnak . . . Falu végén, fehér házban, Most már jólét, gazdagság van, Mert az ifjak szeretető Kiterjed az öregekre. Ámde most is, reggel, estve,1 Áhitat száll a szivekbe, Az ajkakon örök hála A mennyei Atyát áldja . . . Szegénységben, gazdagságban, ügy van részünk boldogságban, Ha az Urnák szent félelme, Lesz szivünknek a védelme. Dombi Lajos. Rákóczi a fogságban. Csillagsugár, fehér, halvány, Tükrözik a nagy ég alján, Egyformán száll a sugára Börtönre és palotára. A palota kapujára Nehezedik két sas szárnya, Abba leli undor kedvét, Oltögeti vörös nyelvét. Ott a setét, vak tömlöozben, Magyar rabnak láncza csőrren, Hideg dohos négy falára Képet fest az égnek árnya. Lefesti a honszerelmet, A Golgothát, a keresztet, Sötét posztót, teli vérrel, Rajta egy hős: Zrínyi Péter. Szőke fürti, arczulatja Vércseppjeit csak hullatja, S szól a rabhoz, hangja remeg: „Édes fiam, nem haltam meg 1 S már a kezdet kezdetén, mikor csak a rendeletek változatosságai jelentek meg s az életbeléptetés csak január elsejével lényégét, úgy tűnik fel előttem az egész egyszerűsí­tés, mint mikor áttértünk a kötelező korona- számitásra s a pénzegység ezen változtatá­sát azzal indokolták, hogy nagyon magas volt a pénzegy8Ógünk s ideje volt már ala­csonyabb pénzegységre áttérni. Bebizonyítandó aztán a magas kincstár, hogy mennyivel jobb az alacsonyabb pénz- egység azt azzal tette szemlélhetővé, hogy mindjárt a levelezőlap árát felemelte 4 fillér­ről 5 fillérre, az ajánlott levél árát 30 fillér­ről 35 fillérre, a postautalvány árát 1 fillér­ről 2 fillérre, hadd lássa a jámbor magyar, hogy mennyivel többet lehet fizetni alacso­nyabb pénzegység mellett. Attól tartok, hogy ennek a czifra köz- igazgatásnak az egyszerűsítése is úgy fog végződni, hogy minden közigazgatási aktus drágább lesz, legalább már csak a rendele­tek átnézése után több szakférfiú azon véle­ményének adott kifejezést, hogy ha az egy­szerűsítést végre is akarják hajtani, akkor a hivatalok személyzetét mulhatlauul szaporí­tani kell, mert az eddigi czifra közigazga­tást csak elbírták látni a mostani személy­zettel, de az egyszerű közigazgatást lehetet­len lesz. Eszembe sincs komolyan bonczkós alá venni azokat a rengeteg számú paragrafuso­kat, amelyeknek csak az egyszerű elolvasása is czifra káromkodásra hangolja az"enrbert, hisz arra egy külön könyv kellene, hogy czólszerütlenségót és felesleges voltát meg­győzően kimutassam, csak úgy általánosság­ban kívánok nehány észrevételt tenni, erre a nagy rendeletre, amely fényesen igazolja azt a közmondást, hogy sok bába közt el­vész a gyerek ; bizony a rendelet gyártók sokaságában itt is elveszett az egyszerűség s az egész művön meglátszik, hogy sok kiváló elmének ujjitási törekvései rendszertelenül halmoztattak össze; fő törekvés lévén, hogy Rákóczi vagy, a halálom Gyönyörű szép édes álom És édesebb százszor jobban, Mert a szivem benned dobban. Unokám vagy, az eredben Ősi vérünk csörgedezzen, Buzdíts, buzdíts, tettre, tettre, Nem halunk meg, él az eszme lu Hallgat a rab félálomban, Szive lelke fájva dobban, Mig két szeme könyét ontja, Lelke szárnyát bontja, bontja. Gondolkodik, nem is másról, Csak a magyar szabadságról, Könyét ontja, nem is másért, Csak a magyar szabadságért. Őséire emlékezik — Rázza, rázza bilincseit, S megesküszik, Isten látja, Hogy ledől a német bástya 1 / Pesti nagy ház .. . Pesti nagy ház udvarában, Köröskörül sötét gyász van. Megtört arczu, bus emberek, Szomorúan járnak, kelnek — Temetés lesz 1 Ifjú volt még, aki remél, Bár olyan volt mint a levél: Kit az orkán felemelve Visszacsap a sáros földre — Temetés lesz I Nem élt többet, csak húsz évet, Azt se tudta, mi az élet, Mégis már a begyült népnek Azt búgja a búcsú ének — Temetés lesz 1 A koporsó könytől ázik . . . — Szőke kis lány zongorázik A harmadik emeleten; Mit tudja ő, hogy odalenn Temetés lesz . . . Kató József. XjapviJiIs: mai számálioz egész Itt melléklet van csatolóra,.

Next

/
Thumbnails
Contents