Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-12-25 / 52. szám
52-ik szám Gyula, 1902. deczember 25-én XXXIV. évfolyam f 1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . . 10 kor. —fill. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fül. L _________ Tá rsadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő': Dr. Bodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kóhn Dávid. f 1 Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fill. _______________________ Jöjj el szeretet Istene! A második ezredévnek utolsó századát éli a megváltott emberiség s a vénhedt, fáradtan kerengő földről égre csap újra millióknak dörgő jajszava: Jöjj el szeretet Istene! Óh, hol az Ige, az Eszme, amely testet ölt? Hol a szeretet, a mely ragyogó világot hintene az emberiség vaksötét éjszakájába? Nincs! Nincs! Ah, minő égre lázadó, vakmerő Istenkáromlás! Mi volna ez? Tagadása az eszmének, az Ige sugárzó fényességének ? Nem ! Nem! Az isteni alkotás fenséges világ- rendszere hirdeti, hogy örökkévaló az Eszme és halhatatlan az Ige. A föld, a kihunyó és újra támadó csillagrendszerek, a levegő, az egész óriás min- denség fennen hirdeti az Eszme örök életét. És mégis! Isten örök sugárzású, csodás világán árny fut keresztül, nehéz testű éjszakai árny: a szeretet nélküli ember. Honnan szakadt ki az árny, mely pokolbeli éjszaka lehelte ki magából? Isten legtökéletesebb alkotása, az önnön képére teremtett ember hadba száll a Mindenséggel s mint a tagadás sötét szelleme, égre emeli kezét. . . Apage satanas! ”tá k c z a . A karácsonyfa meséje. ... óh I hagyjatok egy kissé megpihenni A karácsonyfa ágai alatt, Hogy elsírhassam azt a kevés könyet, A mi a szívem mélyén megmaradt! . . Alig nehány csepp I. . az is kinoz, éget, Véresre festi lelkem fátyolátl Ez a perez még az emlékezés percze, Aztán rohanunk mind tovább I.. tovább ! .. — Volt nekem is ilyen szép karácsonyfám, Én is voltam bohókás kis gyerek 1 Ezernyi emlék röpköd itt köröttem, A mit a múlt sírjából fölverek . . . Egy glóriás alak lebeg ele bem, S én, mintha élne, gyöngén átfogom! Elnéz sokáig két szelíd szemével, És megcsókolja lázas homlokom . . . — Volt nekünk is ilyen szép karácsonyfánk, Tündéri fényes ágai alatt így álltunk akkor is: Te rám hajoltál, Én meg szelíden általfogtalak! . . Szemünkben akkor is könyek remegtek, De az az öröm drága gyöngye volt, És suttogott a karácsonyfa ága, Midőn fejünkre áldón ráhajolt . . . Valami édes mesefélét mondott, Mint hogyha most is hallanám szavát, Te elpirultál . . . lázas, ifjú véred Bíborra festé arezod szűz havát 1 .. Igen, igen 1 hiszen az olyan régi, Olyan örökszép tündérmese volt: Fehér fodrú parányi bölcsőt láttunk, Fölötte egy mosolygó no dalolt 1 .. ... A karácsonyfa rám borúló ága Mintha mesélne, mostan is susog, Én is ügyelek rá, de mindhiába I Mesét hallgatni én már nem tudok . .. Csak nézem, nézem könyező szemekkel Felém bólintó, lombos ágait . . . ... Az én szivemről valaki leszedte A tavasz harmatos virágait! Közel kétezredév hullott az enyészetbe a szeretetnek amaz éjszakája óta, hogy a bűnbe roskadt föld felett kigyult a názáreti ég s a megváltott emberiség ime visszasülyedt a kétezredév előtti örökös éjszakába, a hitetlenség és szeretetnélküliség vaksötét éjjelébe. Az eszmény, erkölcs romjain üvöltöz az uj kor istentagadó szelleme, mely bálványt épitett magának. Anyagiasság diadalmaskodik erkölcsön, hiten és vásári lárma nyomja el az Eszme égi himnuszát. Mintha megszédült volna az emberiség önfejlődésének nagyságától, saját hatalmának végtelennek látszó arányaitól. Elfeledte tán, hogy földhöz kötött parányi porszem, melyet isteni akarat lehelt a teremtés közepébe. Minő óriási megtévedés. Téveteg utón jár Krisztus megváltott népe s mig uj bálvány köré gyűl elvakult, dőre vágyakozással, egymást öldökli, gyilkolja a lét kietlen harczában. Megálljunk! Talán még nem örök az éjszaka. Ma a szeretet csillaga gyűl ki az égen s a Megváltó születésének emlékezete világosítja meg az éjszakát. Bűnös, megtévedt emberiség siess, rohanj hát e szent napon az örök kegyelem forrásához és mosd tisztára, égi fehérre éjsötét lelkedet e forrás hullámaiban! Siess, siess! Teljék meg e napon a lelked az Eszme égi fényével, árassza el szívedet a Szeretet tisztitó tüze! Megváltva bár, de hitedben megfogyatkozva olyan koldus vagy te földi És mintha mégis 1 . . suttogó szavától Elszáll a múlt idők nehéz köde . . . S emlékezésem gyönge sugaránál Látom, — amit nem láthat senkise’: Egy végtelen szomorú őszi képet, Egy feketébe vont kicsi szobát. Fehér koporsó boldog álmodóját, Kulcsolt kezét, — menyasszony fátyolét 1 Azútán később künn a temetőben Egy sírt, amely virágokat takar . . . A mit lassanként elföd szőnyegével Az ősz palástja: zörgő, bús avar! Fekete, festett fejfája tövénél Vezekel egy sötét ruhás alak . . . . . . De szomorúkat is lehet álmodni A karácsonyfa ágai alatt 1 . . ... Ez a perez még az emlékezés percze, Aztán rohanunk mind tovább! .. tovább! Ez a köny még az álmokat siratja Véresre festve lelkem fátyolét . . . Alig néhány csepp, mégis kínoz, éget, Hadd sírom el, ami még megmaradt! . . — Óhl hagyjatok egy kissé megpihenni A karácsonyfa ágai alatt 1. . Székely Sándor. Falu végén ... Falu végén fehér házban, Szegénységben élnek hárman, Apa, anya s barna Panna, Hervadt lomb közt piros alma. De 8zivökben a boldogság, Nem irigylik senki sorsát, Hit, reménység s a szeretet Ragyogja be élőtöket . . . Az ajkakon nincsen panasz, Munka között telik a nap, Estve, reggel ima szárnyán, Leikök Istén elé szállván . . . Éldegélnek napról napra, Hajadonná fejük Panna, A szép arezhoz sugár termet, Piros ajka csókra termett. hatalommal hivalgó emberiség. Koldu- sabb a bibliai Lázárnál, a szenvedő JÓbnál: Mi a te léted? Egy röpke, lázas pillanat, amelyet már születése perezé- ben eljegyzett a halál. Mi a te földi hatalmad? Csillogó porszem, amelyet hamarább elfujhat az elmúlás szele, mint hogy benne örök életet nyerhetnél. A te örök léted a síron túl van, a hol nem földi hatalmad szerint itélte- tel meg, hanem szives és lelked javai szerint. A szeretet csillagfényes éjszakáján telítsd meg szívedet szeretettel, hogy szeretet fogadjon a földi lét határain túl. Siess! Siess! Ez a nap a megváltó születésének napja. Vedd le lelked fekete köntösét és az áhitat fehér ruhájában fordulj Názáret felé! Oh jöjj el szeretet Istene! Az egyszerűsítés jegyében. A jövő esztendő az egyszerűsítés jegyében kezdődik, immár kiadattak az egyszerű rqpdeletek négyszázegynehány nyomtatott oldalon, úgy hogy szinte borzalom arra gondolni, hogy-ha az-egyszerűsítéshez 1084 paragrafus kelletett, vájjon hány paragrafus kellett volna ahhoz, ha egy államférfinak az jutott volna eszébe, hogy a közigazgatást ne egyszerűvé, hanem jóvá tegye. Mert hogy az egyszerű nem mindig equale jó, az előttem kétségtelen, abból a közigazgatási tanulmányból, amikor az ügyeket 25 bottal intézték el, ami kétségtelenül a legegyszerűbb közigazgatás volt, de hogy a legjobb is lett volna, azt nehéz lenne bebizonyítani. Hejh, de azt más nem csókolja, Csak a gazdag Biczó Jóska. Ki a minap megkérette, Hogy legyen a felesége . . . Fehér házban sütnek, főznek, Nagy bőséggel minél többnek, Mert vendéget sokat várnak, Tanújaként boldogságnak . . . Falu végén, fehér házban, Most már jólét, gazdagság van, Mert az ifjak szeretető Kiterjed az öregekre. Ámde most is, reggel, estve,1 Áhitat száll a szivekbe, Az ajkakon örök hála A mennyei Atyát áldja . . . Szegénységben, gazdagságban, ügy van részünk boldogságban, Ha az Urnák szent félelme, Lesz szivünknek a védelme. Dombi Lajos. Rákóczi a fogságban. Csillagsugár, fehér, halvány, Tükrözik a nagy ég alján, Egyformán száll a sugára Börtönre és palotára. A palota kapujára Nehezedik két sas szárnya, Abba leli undor kedvét, Oltögeti vörös nyelvét. Ott a setét, vak tömlöozben, Magyar rabnak láncza csőrren, Hideg dohos négy falára Képet fest az égnek árnya. Lefesti a honszerelmet, A Golgothát, a keresztet, Sötét posztót, teli vérrel, Rajta egy hős: Zrínyi Péter. Szőke fürti, arczulatja Vércseppjeit csak hullatja, S szól a rabhoz, hangja remeg: „Édes fiam, nem haltam meg 1 S már a kezdet kezdetén, mikor csak a rendeletek változatosságai jelentek meg s az életbeléptetés csak január elsejével lényégét, úgy tűnik fel előttem az egész egyszerűsítés, mint mikor áttértünk a kötelező korona- számitásra s a pénzegység ezen változtatását azzal indokolták, hogy nagyon magas volt a pénzegy8Ógünk s ideje volt már alacsonyabb pénzegységre áttérni. Bebizonyítandó aztán a magas kincstár, hogy mennyivel jobb az alacsonyabb pénz- egység azt azzal tette szemlélhetővé, hogy mindjárt a levelezőlap árát felemelte 4 fillérről 5 fillérre, az ajánlott levél árát 30 fillérről 35 fillérre, a postautalvány árát 1 fillérről 2 fillérre, hadd lássa a jámbor magyar, hogy mennyivel többet lehet fizetni alacsonyabb pénzegység mellett. Attól tartok, hogy ennek a czifra köz- igazgatásnak az egyszerűsítése is úgy fog végződni, hogy minden közigazgatási aktus drágább lesz, legalább már csak a rendeletek átnézése után több szakférfiú azon véleményének adott kifejezést, hogy ha az egyszerűsítést végre is akarják hajtani, akkor a hivatalok személyzetét mulhatlauul szaporítani kell, mert az eddigi czifra közigazgatást csak elbírták látni a mostani személyzettel, de az egyszerű közigazgatást lehetetlen lesz. Eszembe sincs komolyan bonczkós alá venni azokat a rengeteg számú paragrafusokat, amelyeknek csak az egyszerű elolvasása is czifra káromkodásra hangolja az"enrbert, hisz arra egy külön könyv kellene, hogy czólszerütlenségót és felesleges voltát meggyőzően kimutassam, csak úgy általánosságban kívánok nehány észrevételt tenni, erre a nagy rendeletre, amely fényesen igazolja azt a közmondást, hogy sok bába közt elvész a gyerek ; bizony a rendelet gyártók sokaságában itt is elveszett az egyszerűség s az egész művön meglátszik, hogy sok kiváló elmének ujjitási törekvései rendszertelenül halmoztattak össze; fő törekvés lévén, hogy Rákóczi vagy, a halálom Gyönyörű szép édes álom És édesebb százszor jobban, Mert a szivem benned dobban. Unokám vagy, az eredben Ősi vérünk csörgedezzen, Buzdíts, buzdíts, tettre, tettre, Nem halunk meg, él az eszme lu Hallgat a rab félálomban, Szive lelke fájva dobban, Mig két szeme könyét ontja, Lelke szárnyát bontja, bontja. Gondolkodik, nem is másról, Csak a magyar szabadságról, Könyét ontja, nem is másért, Csak a magyar szabadságért. Őséire emlékezik — Rázza, rázza bilincseit, S megesküszik, Isten látja, Hogy ledől a német bástya 1 / Pesti nagy ház .. . Pesti nagy ház udvarában, Köröskörül sötét gyász van. Megtört arczu, bus emberek, Szomorúan járnak, kelnek — Temetés lesz 1 Ifjú volt még, aki remél, Bár olyan volt mint a levél: Kit az orkán felemelve Visszacsap a sáros földre — Temetés lesz I Nem élt többet, csak húsz évet, Azt se tudta, mi az élet, Mégis már a begyült népnek Azt búgja a búcsú ének — Temetés lesz 1 A koporsó könytől ázik . . . — Szőke kis lány zongorázik A harmadik emeleten; Mit tudja ő, hogy odalenn Temetés lesz . . . Kató József. XjapviJiIs: mai számálioz egész Itt melléklet van csatolóra,.
