Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-12-14 / 50. szám
50-ik szám Gyula, 1902. cLeczember 14-én XXXIV. évfolyam. r~---------^ Szer kesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . ! 10 kor. — fill. Pél évre . . . • 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. L_______ Tá rsadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. Bodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kóhn Dávid. f-------------1 Kiad óhivatal: Templomtér, Dobay Perencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 HU. L_______ Ne mzetiségi viszonyok. Elszomorító jelenség, hogy alkotmányos életünk harminczötödik évében a nemzetiségi viszonyok rosszabbodásáról kell számot adnunk. Vagy mit jelenthetne mást az a tény, hogy csak a legutolsó törvényhatósági bizottsági ülésen irt fel a vármegye a nemzetiségi törvény revíziója érdekében s a jövő héten tartandó közgyűlés tárgysorozatában ismét két átirat szerepel ebben a kérdésben, mely ismét támogatást kér. Az egyik Torontálvármegye átirata a nemzetiségi törvény módosítása tárgyában, a másik Nyitravármegye átirata a nemzetiségi viszonyok terén mutatkozó bajok orvoslása érdekében az országgyűléshez intézett feliratának támogatása iránt. Vagy mit jelenthet mást az a tény, hogy oly előkelő és kiváló államférfiu, mint a képviselőház elnöke, szükségesnek látja nyílt levélben, majd ragyogó ékes szólásával kilépni a magyarság s a magyar állami eszme védelmére. Odáig jutottunk, hogy ma már 35 évi alkotmányos élet után, amely alatt oly jogokban részesítettük a nemzetiségeket, a minőkben egyetlen más állam sem : a magyarságnak kell védelmére kelnünk, a nemzetiségek terjeszkedése, térhódítása és a nemzetiségi izgatok lelketlen és szemérmetlen munkája ellen. Valóban ezeket az állapotokat látva, a miket egyes vármegyék röpiratokban és feliratokban a nemzetiségi viszonyokról feltüntetnek, kétségbe kell esnünk a magyar faj a8similáló erejének hiánya felett. S a lót alapjában megtoroló veszedelem ellen mivel védekezik a magyar? Feliratokkal, szónoklatokkal, egyletek alakításával, a miktől ugyan meg nem ijednek a nemzetiségek, — hisz nálunk annyi a felirat, hogy azoknak tanulmányozására nyilvántartására külön minisztérium kellene, ha egyáltalán adna valaki valamit feliratokra, — annyi a szónoklat, hogy maholnap alkotmányos életünk belefullad a szónoklatok árjába; s annyi az egyesület, hogy alig van nagykorú állampolgár, akinek valami egyleti tisztsége nem volna; s feliratok, szónoklatok, egyesületek fürödnek a hazafias phrá- zisok hullámaiban s a semmittevés édes nyugalmában. A nemzetiségek pedig ezzel szemben dolgoznak, cselekszenek, bujtogatnak nyíltan és titokban s egyetlen bankjuk többet tesz, mint a mi összes közművelődési egyleteink. S ha azt tapasztaljuk, hogy itt az ország szivébeu, az alföldön is, Bókésvármegyóben is, ahol pedig csak egyes szigeteket képeznek a nemzetiségek s körül vannak véve tősgyökeres magyarsággal s még sem halad a magyarosodás, sőt visszaesés mutatkozik ezen a téren, akkor be kell látnunk, hogy a magyar társadalom gyenge arra, hogy társadalmi actióval kellő sikerrel lépjen fel a nemzetiségi túlkapások ellen s nincs más mód, mint az, hogy az állam vegye kezébe ezt a minden tekintetben nagyfontosságu kérdés rendezését, mert azt még a legtulzóbb nemzetiségi izgatónak is be kell ösmerni, hogy szerény kívánság az, hogy a magyar állam magyar legyen s a magyar állameszme sértetlenül megóvassék. A czól elérésének biztosítására kétségtelenül legelsőrendü feladatok a nópnevelés terén mutatkoznak ; s ezúttal csupán azokat akarjuk a megyebizottság figyelmébe ajánlani, a miket Nyitravármegye közönsége ezen a téren javasol, fenntartván a jogot, hogy a közrendészet terén szükséges teendőkhöz is más alkalommal hozzá szóljunk. Nyitravármegye közönsége a nemzetiségi viszonyok tanulmányozásáról kiadott igen értékes röpiratában a népoktatási ügy terén a következőket javasolja : 1. Az országban létező összes tanító- képezdék a magyar szellemű tanítás és a nemzeti irányú nevelés szempontjából hathatósabb állami ellenőrzés alá helyeztessenek. Az állami ellenőrzés pedig véleményünk szerint az által válnék hathatósabb^, ha az állam minden tanitóképezdéhez egy ellenőrző közeget nevezne ki, a kinek feladata lenne T A R O Z A. Patakzott a könnyem ... Patakzott a könnyem, mikor felvirradtam, Tudja a jó Isten, hogy mit is sirattam. , Olyan tündérszép volt minden édes álmom, S csak leperdűlt a köny hófehér párnámon ! .. Rózsafák közt jártam tavaszi mezőben, Megálltam egy boldog, kicsi temetőben, Boldog kis temető mindenik fejfája, Meséket suttogott csendes éjszakába I Lelkünk mosolygó, napsugaras róna, Tele kékszemü ibolyával bőven, Minden virággal, — mit letépünk róla, — Egygyel kevesebb nyílik a mezőben ! . . S ősszelj — midőn szívünk vágyódva dobban, Csak akkor vesszük észre csalódásunk, Virágtalan lélekkel, elhagyottan, Úgy kell bevárnunk lassú hervadásunk! . . Lázas ajakkal mondjuk énekünket, Kaczagva szórjuk ifjúságunk szerte, Mint pillangó leéljük életünket, És elvirágzik szívünk rózsakertje . . . . Akkor kelt fel a hold a keleti égen, Sugara tündöklött az ákáczlevélen, Esti szél ringatta az álmodó fákat, Útam elé sodort egy vadrózsaszálat . . . — Pajkos esti szellő vadrórzsafaágat I . . Múló babérra, dicsőségre vágyva, Vakon rohanunk a nagy éjszakába, Lelkünk világít még ... de végünk, végünk 1 .. Futó csillagként végre is — kiégüuk I . . Székely Sándor. Boldog hirdetőjét távol jövendőnek, Ismeretlen árnyú, — sejtelmes időnek I Csillagos mennyország reszketett felettem, Megbűvölten álltam, mindent elfeledtem, Felé sem hajoltam I.. kezembe se vettem 1. . ... Piroslott a hajnal, mikor felvirradtam, Párnámra hajolva valakit sirattam, Valakit, — valakit .. . talán éppeu magara, Hogy lelkem tavasza olyan virágtalan .. — Letörlöm a könyem, hagyj el édes álom I Úgy megszoktam én már a szomorúságom, Hogy a boldogságnak arany pillangója, Én édes Istenem 1 Talán nem is lehet a szívem lakója I ? . A mi sorsunk. Ez a mi sorsunk szegény dalnokoknak I — Elszórjuk lelkünk minden szép virágát .. . Dalunkon könnyeznek és mosolyognak, S hajunkba fonják zöld babérok ágát I Halántékunk dicsfénynyel ékesítik, Nevünk múlandó nymbnssal körítik, S nem tudja senki más, — csupán magunk, Hogy mily szegények, — koldusok vagyunk I . . Margit. A kis faluban este kihaltak az utczák. Kopogás sehol sem hallatszik. Itt-ott vakkant csak unalmában a komondor. Az .éj szétterjeszté bársonyleplét s a fényes csillagokat redőiben széthinté. A lakosok már mindenütt lenyugodtak. Rövid az éj; sietnek tehát, hogy fáradalmaikat jótékony álomban pihenjék ki mindnyájan. Mily boldogitó ajándék az álom a szegény halandóknak ! Mily édes a nyugalom a fáradtaknak! Minden ablak setét a faluban. Az óra már ii-re jár. Csak Mihályfiék világit az ablak. Beteg van a háznál. Virrasztanak. Szegény Margit, az özvegyasszony szemefénye, kinosan hánykolódik a csipkés párnákon s tüzes lázban égő arczát könnyezve simogatja édes anyja. Testvérei is aggódva lesik a beteg ágyánál vergődéseit. — Pedig pár órával előbb távozott el a hires qrvos s az is aggodalmasan csóválgatta fejét, midőn a reczepteket megírta. Kétértelműen fea magyar nyelvben tanúsított előmenetelt, a tanítás szellemét és a növendékek nemzeti érzületét állandóan figyelemmel kisérni, az intézetben szerzett tapasztalatairól a kormányt időközönkint értesíteni, a kir. főigazgatót tájékoztatni, a képesítő vizsgákon a képesítendő növendékek nemzeti érzületéről véleményt nyilvánítani. Az ellenőrző közeg a kormány közvetlen rendelkezése alatt állana. 2. Szükséges, hogy az állam a magyar szellemű tanítás, a nemzeti irányú nevelés és a magyar nyelv sikeres oktatásának szempontjából, az összes bármily jellegű népiskolák tanítói felett fegyelmi jogot gyakorolhasson. Hazaellenes vétség miatt az állami fegyelmi hatóság által elmozdított tanító az ország területén tanügyi alkalmazást- nem nyerhet. 3. Ha valamely állami iskolában a lelkész vallástanitás közben bazaellenes tanokat ad elő, kötelességében áll a kormánynak a bazaellenes vétséget elkövető lelkészt az illető iskolában a tanítástól eltiltani. Ez esetben a kormány az illetékes egyházi hatóságot más vallástanitónak az alkalmazása iránt megkeresi. Felekezeti és községi iskolákban a kormány a hazaellenes tanokat vagy szellemet terjesztő lelkésznek elmozdítása iránt az illetékes egyházi hatóságnál lépéseket tesz s ha az egyházi hatóság ennek a felhívásnak záros határidő alatt eleget nem tesz, a kormány az iskolát bezáratja és helyette állami iskolát állít fel. 4. A vallás- és közoktatásügyi kormány által megvizsgált és úgy a jóváhagyott, mint az eltiltott könyvekről évenkint jegyzék adassék ki, mely az iskolai és közigazgatási hatóságoknak és a könyvkereskedőknek is küldessék meg. A közigazgatási hatóságnak pedig jogában álljon a kormány által jóvá nem hagyott könyveket az iskolai használatból elkobozni. 5. A közigazgatási bizottság elnöke azzal a joggal rubáztassék fel, hogy a népiskolai iskolaszékekbe mindenütt, a hol azt a nemzeti nópnevelés érdekei kívánják," ellenőrző közeg gyanánt egy tagot küldhessen ki. 6. Olyan nemzetiségi vidékeken, a hol a lelgetett a családtagok kérdezősködéseire any- nyira, hogy a legnagyobb jóakarattal sem lehetett valami határozottan biztató szavakat kivenni válaszából s leolvasni arczáról. Hirtelen felült a beteg ágyában s láztól csillogó fekete szemeit villámgyorsan veté rá testvéreire, közzülök Jankát, — kit legjobban szeretett, — oda inté magához. Add ide leveleimet — mondá s nénje gépiesen engedelmeskedett, mivel édes anyjuk is intett, hogy hozza azokat elő a másik szobából. — Anyám s testvéreim! Úgy fáj, úgy szúr itt valami a fejemben, mintha vasat döftek volna át rajta! Keserű orvosságom s még sem nyújt enyhülést. — Többet is akart mondani, de be lépett nénje leveleivel s ekkor majdnem elébe szaladt, oly mohó vágygyal kapott a levélköteg után. Pár perczig keresgélt a levelek között, majd midőn egyiket átnyujtá nénjének, szinte követelő, erélyes hangon kiáltá : Olvasd át egészen I Nénje meglepetten futotta a sorokat, melyekben K. János fél hónappal előbb megígéri, hogy eljön a tánczmulatságra, mivel Margitot is szeretné már viszontlátni. — Bár maradt volna el az a tánczmulatság, kedves Margitkám! — szólt azután nénje. — Valószínűleg ott hültél meg édesem. — Azóta vettem észre, hogy kedélyed is levert, mert kezdődő betegséged csirái élősködtek rajta. — „Igen, jól mondja nénéd! Anyádra sem hallgattál, kinek sehogy sem tetszett, hogy nyilvános tánczmulatságban jelenj meg vőlegényeddel együtt, ki alig pár napig lehet körünkben.“ „Bár hallgattam volna! — nyögé fájó sóhajjal a nagy beteg, akkor én lettem volna a világ legboldogabb lénye.“— „Margitoml Nem akartalak tanító hazafias missiót teljesíthet és teljesít is, a vallás- és közoktatásügyi miniszter az ily tanítót a közigazgatási bizottság felterjesztésére állandó évi személyi pótlókban részesítse, mely a jutalmazott tanító nyugdijába is beszámítandó. 7. A vármegyei tanfelügyelősógeknól észlelt munkatulterheltség szükségessé teszi, hogy azon administrativ természeti ügyek, melyeket ez ideig a tanfelügyelők intéztek el, egy — minden tanfelügyelőségnél szervezendő, saját hatáskörében önálló — administrativ ügyosztályra ruháztassanak át. Ezen kívül a nevelési és iskola ellenőrzési feladatok sikeresebb megoldása érdekéből múlhatatlanul szükségesnek látszik, hogy különösen a nagyobb vármegyékben a tanfelügyelői szervezetek száma a népiskolák számának megfelelő arány szerint szaporittassék. 8. Eéressék fel a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter arra, hogy Nyitravármegye népoktatási állapotának beható helyszíni vizsgálatát rendelje el s végből megbízott közegeit, kikhez a megye közönségének néhány kiküldöttje is csatlakoznék, rendelje ki. A vizsgálatnak feladata kiváltképen az volna, hogy a magyar nyelv tanításának eredményét vegye szemügyre s amennyiben azt kielégítőnek nem találná, hogy ennek okait állapítsa meg; nevezetesen győződjék meg arról, a) vájjon a községi és hitfelekezeti iskolák minden egyes tanítója képes-e a magyar nyelvre oktatni, — b) vájjon magyar nemzeti szellemben neveli-e az iskolai ifjúságot, —c) s vájjon az egyes iskolákban használt tankönyvek használata engedélyezve van-e ? 9. A vármegye magyar-tót nyelvhatárának azon községeiben, hol a magyarság védelmi érdeke azt megkívánja, vagy a hóditó szempontok azt indokolják, létesittessenek megfelelő számban állami népiskolák, az e határvonalon működő községi és felekezeti jellegű népiskolák pedig — a magyar nyelv kötelező oktatása és a nemzeti irányú nevelés tekintetéből — gondos és állandó ellenőrzés alá helyeztessenek. 10. A vármegye Morvaországgal órintfelizgatni! Viseld türelemmel betegségedet s ne feledd, hogy boldogságodnak küszöbén állasz.* * De a küszöbnél előttem elzárták örökké, felelt sóhajtva a nagy beteg s lázas izgalmában érthetetlen szavak tolultak ajkaira. * * * Másnap délután érkezett meg B. . . | ről a vőlegény sürgönye, melyben tudatja, hogy a legközelebbi gyorsvonaton érkezik. Rendezgeti Janka a vendégszobát számára. Lajos öcscsével beszélgetett az alatt az éjjeli jelenet felett. — Elmondá öcscsének őszintén, hogy Margit újabb időben rendkívül levert s kedvetlen volt s amint észrevette, vőlegényétől is elhidegülni kezdett, A napokban is, midőn levelet kapott tőle, két napig felbontatlanul hevert fiókjában. Betegsége alatt is alig említi s nem is óhajtja a találkozást. Oly rejtélyes helyzet et, melyhez Margitot kellene felkérni, hogy felvilágosítást nyújtson, ha fel nem izgatná . . . Hirtelen öcscsének haragos arczára tekintve észrevette azonban, hogy kellemetlen érzelmeket támaszt szavaival. Elhallgatott. — Bizony ideje is volt, szólt izgatottan Lajos, hogy félbeszakítsad bántó megjegyzéseidet. K. Jánost oly derék s jellemes férfiúnak ismeri mindenki, hogy szerencsésnek tartották Margitot, midőn kezét megkérte. Mily vagyont dobott e! magától, hány jegygyűrűt került ki. hogy egyszerű családunkból házasodjék. Olvastam sorait s ismerem tetteit. Gentlemann a szó valódi értelmében. Csodálkozom azonban, hogy Margit újabb időben oly ideges s mint jelzéd, vele szemben hidegen viselkedik. Miért nem figyelmeztetted Margitot vagy engemet, hogy a valódi okot felfedezhettük volna? Majd akkor megláttam volna, hoey miről lehet szó közöttünk. Lapunk mai szátmálioz fél iv melléklet van csatolva.
