Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-11-23 / 47. szám
47-lk szám. Gyula, 1902. november 23-án XXXIV. évfolyam r Szerkesztőség: 1 Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét Illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fill. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. L. ____________Á BÉ KÉS. Társadalmi ós közgazdásza, ti hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő': Dr. Ilodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kóhn Dávid. f—; i Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fül. L________Á Té l. Mint mikor az ég mosolygó kékségét sűrű felhők tömkelegé lepi el, elborítván szemeink elől a nyájas képű, meleget árasztó napot és a borongás sűrű fátolyán tekintetünk át nem hatolhat, úgy boritja el, facsarja össze szivünket az a rideg tudat, hogy ime! beköszöntött a tél, megannyi zordon kellemetlenségeivel és kegyetlenségeivel. A fájó érzés egész hosszú skálája pendül meg lelkünk húrjain, ha meggondoljuk, mennyi szerencsétlen szegény ember retteg a reá várakozó szomorú napoktól, amikor fogva- czogva és dideregve kénytelenek meghúzódni egy kietlen viskó-zúgban és töprengve, agyat- izzasztó gondoktól gyötörve keresni az eszközöket, melyekkel élőtöket eltengethetik addig, mig ismét az éltető nap aranysugara fog reájuk derengeni. Az ősz beálltával az az örvendeztető hir járta be az országot, hogy módfelett sikerült a termésünk. Vége a nagy nyomornak s annyi sovány esztendő után az isteni áldás bősége kárpótolni fog eddigi szenvedéseinkért. Hivatalos kimutatások hiteles számadatokkal igazolták, hogy a búzatermés átlagban a közepest mennyiség tekintetében jóval meghaladta, minősége pedig kifogás alá nem esik. Megörült ennek az ország kicsinye- nagyja, mert bár szocziális bajaink mellett a sz0góny8orsu dolgos nép helyzetének egy csapásra való javulását még a legjobb terméstől se várhatjuk, mégis nyilvánvaló, hogy a gazdasági termények bősége nyújtotta jövedelemszaporodás az Ínséget jelentékenyen enyhiti 8 legalább a gazdanép sorsát elviselhetőbbé teszi, aminek kihatása volna egész szegény néposztályunkra. Az öröm azonban korai volt. Mert a jó búzatermésen ’tTr’c'za. A katona. Ott ülnek a kukoricza felesek a tűz körül pten-hatan egy csoportba, a kétfelé osztott kukoricza garmada mellett. Este van már, a dézsmálás mára be van fejezve. Aki kész lett, hazavitte a maga részét is, aki rr.ég itt van, arra majd tán holnap vagy holnapután kerül a sor. Egy helyen dalolnak, máshol élénk beszélgetés folyik, amodább már a kialvóban levő tűz mellett pipázik még egy egyedül, a társa már a bundában horkol. A kóró ott áll még a tarlón kúpba rakva. Azt elébb szokták dézsmálni ugyan, de nőst az esőtől tartanak, a kukoriczának pedig jobban árt az eső. Ide hallik egy-egy kolomp szó, a gulya hangja. Egy-egy nyerítés, a mezőre pányvázott lovaké, mert a kukoricza tarlón, ha kerülőbe találja a domnu ispán, az bizony öt forintba kerül. A domnu ispán pedig szigorú ember. Amodébb keletről veresük az ég alja, a hold jön fel. Megnő lassanként az árnyék, amint felfelé halad. Különben is oly kísérteties az egész vidék. A bagoly is huhog néha. Egérre vadászik. Itt a tűz körül hasal két alak. A tűz bevilágítja arczukat. Az egyik öregebb, olyan ötven év körüli, a másik egy legény. Pipa a szájukban, fejőket kezükre támasztva bámulnak a tüzbe. Megpiszkálják néha a tüzet egy kóró szárral. Napbarnított arczuk egész kiveresedik. Az öregebb szól : — Te Juon, láttad mán a domnu ispánt ma kerülni ? kívül épen csak a szőlő, ez is csak részben, igazolta a hozzáfűzött vérmes várakozásokat. A többi termény, különösen a burgonya és a kukoricza egyáltalán nem sikerült. Jól tehát csak az a gazda járt, aki kizárólag búzát vetett; akinek még más veteménye is volt, kénytelen kipótolni, — ha kipótolhatja — veszteségét a búza jó hozamából. Nagyon szomorú kép tárul azonban elénk ott, a hol buzamagot nem bíztak az anyaföldre. így zsugorodott össze silány gazdasági évvé az annyira kövér esztendő s czatrangos, foszlá- nyos ruhájában ismét csak reánk vicsorgatja fogait a rémséges, iszonyatos nyomor, kér- lelhetleniil szedegetvén áldozatait jó magyar népünk soraiból, Nagyon távol állunk még attól, bogy a termő föld szeszélyeitől függetleníthessük gazdasági helyzetünket. De mivel az utolsó időben a föld áldásai által egyáltalán nem lettünk elkényeztetve s mivel gazdasági helyzetünk mostohasága, társadalmi berendezkedésünk silánysága a megélhetési viszonyokat annyira sulyosbitja, hogy a sürgős mentési munkák elodázbatatlanokká váltak : most már a tenger sok irás és tanácskozás helyett tenni kell. S ily viszonyok között ne hozakodjék elő senki oly magukban véve jó és legjobb tanácsokkal, melyeknek követelésével a helyzet javulását csak esztendők múlva lehet elérni. A mezőgazdaság, az ipar és kereskedelem mindenesetre hasznos és üdvös fellendítését ne hangoztassuk akkor, mikor a pillanat nyomora . vógveszélylyel fenyegeti a nép fiát. Az alamizsnaszerü jótékonyságot — noh azt is a legnagyobb mértékben gyakorolni kell — mentőeszköznek nem tekinthetjük mert a nyomornak csak elenyészően csekély részét enyhítheti. Csekély pótlás az csak, egy csepp a nagy Oczeán víztömegében. Az intéző köröknek sok eszköz áll rendelkezésre, hogy a szomorú napok alatt is a szunnyadó remény felélesztésére egy-egy fénysugarat bocsássanak a fagyos viskókba. Hiszen a szegény ember szívesen hisz és remél, ha a gyomor korgása nyomorúságos lózengésére figyelmessé nem teszi. A félig— meddig jóllakott népet könnyebben lehet nevelni, oktatni, vezetni, mint a csüggedő, reménytelenségtől tántorgó embereket. A közszájon forgó, többnyire még csak theo- retikus értékkel biró jelszavak és szálló igék közül még legtöbb sikert várunk a háziipar megteremtésének eszméjétől azért, mert az legb^marosabban valósítható meg s jó eredményét rögvest érezheti a nép. Nem elszomorító tény-e, hogy a kisgazda és »gazdasági munkás az esztendő egy rövid szakában végzett munkájának jövedelméből egész évi fen- tartásának szükségleteit kénytelen fedezni, mert másnemű munkát hosszú szabad idejére nem kap. Igaz ugyan, hogy e bajon középit- kezések és egyéb munkák eszközöltetésével fognak az idén is segíteni s ez ép oly dicsérete^, mint a társadalom jótékonysága, melyet az utóbbi időben gyakorol, — de ép oly elégtelen is. — Ellenben, ha a népet házimunkák végzésére oktatják és serkentik, a szegény emberek nem kénytelenek egész té len át fagyos tétlenségben gubbaszkodni, ha nem uj' kereseti forráshoz jutnak. AzÓTt említjük meg különösen ezt az eszmét, mert keresztülviteléhez nem szükséges várni addig, mig a kormány nyújt hozzá segédkezet. — Lelkészek, orvosok, tanítók, jegyzők, mindannyian, kik szegény magyar népünk sorsájt szivükön viselik, ha máskép — Még nem. No hát vigyázz, ha elment mellettünk, hát bátran behozhatod a két lovat, ide ni a tarlóra aztán adhatsz nekik egy kis kukoriczát. A fiatalabb megmozdult. — No csak ne siess, tudod hogy szokott jönni a domnu ispán. Vagy igaz, te még netr. ismered a szokását, most jöttél katonáéktól. Hát vigyázz. Tudod-e fiam, mikor éjszaka kaszárnyavizit van ? Ugye nem. Hát a domnule ispánt se lehet tudni, mikor jön. Lehet, hogy mindjárt jön, lehet hogy egy óra múlva, de úgy lehet, hogy reggel felé. Még sohse jött egyformán. Tán azt hiszed, hogy a lódobogást csak már meghallja az ember messziről? Hej ravasz ember a domnu ispán. Mindig be van kötve a lova lába. Úgy jár az, mint a dráku. — Ismerem a fajtáját. Ott a 6-ik bataljon- nál volt a Hauptmann testvérbátyja. Hej szi goru ember volt, úgy csinált az is akkor, mint ez. Sohse tudtuk, mikor jón inspiczirozni. Derék szál ember. Szigorú, de jó ember. Olyan nézése volt, mint a tüzes eső, nem tudott azzal szembe nézni senki. De jól execzéroztunk. Olyan vót mint egy falat kenyér, még dohányra valót is adott. Hanem egyszer a Brendás megharagi- totta, akkor tudja kend Mojsza bácsi, megfogta fél kézzel, megrángatta egy kicsit, őzt úgy vágta oda, hogy egy hétig volt a spitályba. Ha meg szalutéroztunk, akkor úgy kellett állani, mint egy czövek. A legény ijedten ugrott fel, mintha most is maga előtt látná és önkéntelenül szalutált. — Hát ez is olyan erős ember | — Meghiszem azt. Elbánik az három olyan fajtával, mint te vagy. — De van-e olyan jó mint az? — Dehogy, dehogy. Mérges mint a lupa és szigorú, mint a csendőr. Hát csak azt mondom fiam, vigyázz, hogy valamin meg ne csípjen, mert nagyon elbánik veled. A legény csak bámult a tüzbe, megpiszkálta a parazsat, — Hanen még valamire figyelmeztetlek fiam. Hát tudod a domnu szereti a menyecskéket, meg a láiyokat. No nem mondom, azok is szeretik, mert) hát szép szál ember, meg őzt azoknak jó napszámot fizet. Őzt arra akarlak figyelmeztetni hogy össze ne keveredj vele, mett nagyon is a rövidet húzod majd. — Mi kizöm hozzá. — No jo, csak mondom. Ládd most is azért mondom, hogy ha elmegy melletted, hozd be a két lovat, mart megtudtam, hogy ma nem fo visszajönni. Akár egy-két kosárka kukoriczát is vihetsz, a dűlőn haza. Hogy mért nem jön reggelig vissta, hát a szép lányhoz megy. A legémr vállat vont rá. — No tűn gondolkozol még fiam ? Tán a katonasághoj kívánkozol megin vissza. A legéiry megrázkódott, mintha megborzadt volna valamtől. Tán a kapitánya jutott eszébe. — Látón már, hogy nem vagy kíváncsi, nem is kérdjzed, hogy kihez megy a domn.i ispán. Pedig neked is lenne hozzá valami közöd. No gyere közelebb. Ismered Onucz Annát P A legéiy felkiáltott. — No assan, lassan fiam. Most megy oda először. Ne kiálts most, erre talál jönni, őzt meghallja, ikkor pedig nem jó lesz. De hát meg nem is biztos tán, oda se megy, lehet hogy máshová. Tm Jank Mojszánéhoz megy. — Az lén testvéremhez, a kend feleségéhez. Hát ez is elcsábította ? Elhalhatott. Lassulódobogás hallatszott. Az ispán jött lassan lép\*. Fürkészve tekintett körül mindenütt. Be-pe ment a tarlóra, ahol valami gyanúsat látotL Lapnnlc mai száxnálioz fél iv meLélslet van csatolva. nem, közmivelődési egyletek segítségével, könnyű szerrel találhatnak módot, hogy a munkanélküli népet háziiparra oktattathas- sák és ha sikerűi nekik, azt a nép körében meghonosítani, ami a legtöbb esetben csak igen rövid idő kérdése, úgy valóságos áldásban részesítik a népet. Ne szunnyadjon a társadalom, mikor emberek éheznek. Mindenkinek legyen gondja, hogyan segíthet a szegényeken. Az adakozás egymaga nem elég. Gondolkozzék mindenki mentő akczióról, a helyesnek talált tervet pedig, a legnagyobb erőfeszítések árán is, vezesse megvalósuláshoz. Elszántsággal, férfias bátorsággal vegyük fel a harczot a sínylődök legrettegettebb ellenségével : a kegyetlen, könyörtelen téllel. Egy szó az állami tisztviselők kérdéseihez. Az a hihetetlen, mérvénél fogva érdekes nem- bánomság, mely a Békésmegye területén alkalmazva lévő állami tisztviselői karnál általános azon kérdésekkel szemben, melyekhez léte és minden érdekei fűzve vannak, — az apáthiával határos. Letargikus álomba van sülyedve, melyből nem rázta még fel a szükség, melyet minden egyese s az összes, mellére nehezedetten érez. A kész sült galambot várni, mely a szájba repül erénye most e testületnek. Tisztelet a kivételeknek, ez magától értendő dolog; dehát mit ér az, |ha a kivétele kevés száma és a többje az, melyre a fentirt állapot vonatkozik. Itt van az idő arra, tudja mindegyike jól, a mikor az összetartásban rejlő erővel ki lehet küzdeni azt, a mi szellemi és anyagi várandóságunk. De az összetartásnak spontán módon erőteljesen kell hogy megnyilatkozzék mindég, a mikor arra a legkisebb j szükség is van, hogy azok, kik sorsunkat intézik megtadják azt, hogy az egymáshoz tartozandóság tudata teljes s hogy a mit most terveznek és a mit még csak az idő hord méhében : a szolgálati pragmatika, a nyugdíjtörvény módosítása, az özvegyek és árvák ellátása, a nőtlen tisztviselők temetési járuléka, a tiszti biztosítékok rendezése stb. Széles karimáju kalapja eltakarta arczát, csak hatalmas teste látszott. — Látod, — szólt az öreg, amint elhaladt mellettük — olyan mint egy erdő. Ne nézz hát olyan nagyon utána, még majd megcsudálod. Hej jó dolga is lesz ma. Vagy tán nem hiszed a mit mondtam ? Vagy igaz is a — te félsz tőle. Az öreg kínosan kaczagott fel. — Én mán rég átküldtem vón a pokolra, hej de bizon én öreg vagyok. Ládd elvettem a testvéredet, igaz hogy fiatal hozzám, de gondoltam, ha te elmégy, szegény árva nyomorban marad, hát csak inkább fog ragaszkodni hozzám, gondomat viseli és vigyáz majd a gyerekekre, akik a másik feleségemtől maradtak. Hej de az az átkozott ispán elcsábította, megvette. Egyszer már leakartam lőni, de a dráku nem hozta akkor utamba. Hanem a nagyobbik fiam jött utánam keresni. Akkor azt gondoltam, hogy majd hazajösz te a császártól, aztán egyszer eligazítod az én bajomat, mert nekem gyermekem is van. Nem szóltam vóna róla tán mégse neked ha most nem tudom meg, hogy Annát is ő csábította el. A legény némán állt és a szeme vérben forgott. Az öreg folytatta. — Dehát ha nem hiszed a mit mondok, eredj utána, lesd meg, ha pedig félsz tőle, hát hallgassunk mind a ketten. Őzt az Isten tudja, ha majd egyszer megsokallom, tán bosszút állok te érted is. Ha pedig meggyőződtél róla és te bánsz el vele, hát itt van a kóró alatt eldugva a puskám. Jó golyó van benne. De most én elmegyek és ott várok rád a kis hídnál. Ha nem jönnél, hát Isten áldjon meg. Az öreg felkeritette nyakába a szűrét és elindult.
