Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1902-11-16 / 46. szám

minél hathatósabb fejlesztése czéljából a jövőben pályadijakat fog kitűzni a kör. — És hogy ezen munkásság ne csak félszeg munkát eredményezzen a jövőben, a közgyűlés elé kerülő irodalmi terméke­ket és szavalatokat megbeszélés, bírálat tárgyává teszi. — Uj életet, nagyobb lendületet kívánnak megteremteni e határozatok. Elhatározta a kör, hogy a következő közgyűlés idejének egy részét Erzsébet királyné áldott emlékének szenteli. Krcsmarik Endrének „A jelenkor ifjúsága — az idealizmus hanyatlása“ czimü gondolatban tartalmas, nyelveze­tében magyaros értekezését hallgatta meg a kör, majd Behan Pál (Az elesettek álmait virrasztóm) és Dimák Géza (Walesi bárdok) szavalatát fogadta kitüntető elismeréssel. Tagosítás Körösladányban. A körösladányi érdekeltség részéről minegy 158 felszólamlás ada­tott be a törvényszék úrbéri bizottságához, a tago- sitó mérnök munkálatai ellen, melyek nagyrészben alaposak is voltak, A tagositó mérnök eljárása azonban jóhiszemű volt, miután a birtokrészletek kiosztásánál a kataszteri munkálatokat vette alapul. Az 1885-ik évben, midőn az állami közegek a körösladányi határban a kataszteri felmérést eszkö­zölték, több olyan vízlevezető ér volt, melyeket a parti tulajdonosok akkor nem használhattak, azonban jogilag birtokukhoz tartozónak voltak tekintendők. A felmérést eszközlő mérnökök ezzel ellentétben ezeket a vizeket uratlan területnek vették, és a község nevére Írták. Azóta az úgynevezett siskáéi vizszabályozó társulat nagyobbszabásu csatornát ásatván, a vizerek legnagyobb része kiszáradt és szántóföldekké alakult át, melyeket az egyes parti tulajdonosok évek sora óta használnak. Ezekre nézve természetesen sérelmes volt a birtok parczellák olymódon történt megállapítása, hogy a vizerekből lefoglalt területek aközség tulajdonaként tekintetvén, a részükre megállapított járandóságból levonattak Dr. Tholt István törvényszéki biró a helyszíni eljá­rás folyamán az érdekeltek kifogásait alaposaknak találván, elrendelte, hogy a Pataki mérnök által elkészített kiosztási tervezet ennek megfelelően helyesbittessék. A tagositási munkálat egyébként már annyira előre haladott, hogy január hóban minden valószínűség szerint, a közbirtokosság meg­állapodásához képest az elhelyezés kérdésében is határozni lehet. A birtokosok három csoportba fognak osztatni, s a mérnök ennek megfelelően fogja az egyesek ingatlanságát kijelölni, A nagyzerindi kereskedő és iparos ifjúság Dávid Sándor vendéglőjének nagytermében november 22-én zártkörű Katalin bálát rendez. Belépti-dij a pénz­tárnál személyenkint 1 korona 20 fillér. Előre váltva 1 korona. Kezdete este 8 órakor. A tiszta jövede­lem a szegény gyermekek felruházására fordittatik. Török A. és Társa Budapesten. Ha szemlét tartunk amagyar királyi szabadalmazott osztály­sorsjáték különböző főelárusitói között, önkényte­lenül feltűnik a Török-bankház. Ez a czég ugyanis állandóan azt hirdeti, hogy Magyarország legnagyobb osztálysorsjegyüzlete. Ennélfogva eltökéltük, hogy ily irányban tudakozódunk és érdeklődésűnk folytán teljesen és egészben bebizonyosodott, hogy ezen czég valóban a legnagyobb osztálysorsjáték-üzlet és a legtöbb sorsjegyet forgalmazta. A mi nem is csuda, mert ritkán ért egy czég ahhoz, hogy játszó vevőinek kegyét úgy megnyerje, mint Török A. és Társa. Ezen czég vevőköre folytén nagyobbodott és az állandó terjeszkedés alapján a Teréz-körut 46. sz. allatti főüzletén kivül még Yáczi-körut 4., Muzeum-körut 11., Erzsébet-körut 54. sz. alatt fióküzletei is vannak. A számtalan önként beérke­zett hálanyilatkozat a szigorúan pontos és elözékeuy üzletvezetésről tesz tanúságot s csakis ez tette lehetővé, hogy e czég a m. kir. szabad, osztálysors játék igazgatóságától hízelgő elismerésben részesült. A négy különböző kerületben levő üzletben mindeD ügy a legpontosabb kereskedelmi szabályok szerint intéződik el. Ennélfogva indíttatva érezzük magun­két a Török A. és Társa bankházát, melyben már nagyon sok és nagy nyereményt nyertek, mindenki­nek a legmelegebben ajánlani. A tervezet szerint az I. osztály húzása már a legközelebbi csütörtökön és pénteken lessz, november 20. és 21-én. A sors­jegyek árai, daczára annak, hogy a tervezet tete­mesen javult és nagyobb nyereményeket tüntet fel, a régiek maradtak, például 1/g — 1*50 korona; H — 3 korona; Va — 6 korona ; '/, — 12 korona. A ki tehát az osztálysorsjátékban részt akar venni, forduljon bizalommal Török A. és Társa bankházá­hoz, Budapesten. A szerencse olyan, mint a lidércz. Az embe­rek gyarlósága abban tűnik ki, hogy szerencséjüket egész életükön át ott keresik, a hol nem találják. A szerencse olyan, mint a lidércz, maga mutatja meg magát, csak éBzre kell venni. De aztán meg is kell fogni. A meddig a fénye világit, addig kell kaparni utána. A legutóbbi sorsjátékon a legna­gyobb nyeremény, a 600.000 koronás jutalom, a Wolf Hugó bankháza által eladott s/s beosztású sorsjegyre esett és igy ezen legszerencsésebb fő- árusitó egyszerre nyolcz szegény embert tehetett boldoggá. A hova a szerencse egyszer betette lábát, ott jó ideig meg is szokott maradni, kísérelje meg tehát mindenki szerencséjét és rendeljen osztály­sorsjegyeket Wolf Hugó bankházában, Budapesten, Bálvány-utcza 10. Az uj terv szerinti 5000 nyere­ménynyel szaporított XI. sorsjáték első osztályának húzása már 1902. évi november hó 20-án és 21-én tartatik meg. A sorsjegyek ára: egy egész 12 korona, egy fél 6 korona, egy negyed 3 korona, egy nyolczad 1 korona 50 fillér. 374 3—3 Mandorf Gyula gőz- és kádfürdője folyó hó 17-én, hétfőn kazán tisztítás miatt zárva marad. Selyem blusok 2 frt 35 krajczár, vagy finomabb, — 4 méter — valamint „Henne* berg selyem“ fekete, fehér, vagy bármily szinben 60 krajczártól 14 forint 65 krajczárig mé­terenként. Minden rendelőnek bérmentve és vá­molva a házba szállittatik. Minták póstafordulattal. Schweitzba, 20 fillér póstabélyeg. G. Henneberg, selyemgyára, cs. és kir. udvari szál­lító. Zürich. ío 27—30 I r o d a I o m. Rózsák. Mihálik József, kinek hangulatos köl­teményeit többször közölte lapunk s a kinek „Hit, hon, szerelem“ czimü verskötete nagy elterjedt­ségre tett szert, „Rózsák“ czim alatt adja ki má­sodik verskötetét Karácsonyra. A megjelenendő kötet a Dobay János könyvnyomdájában készül, csinos külső kiállításban, 2 korona előfizetési ár mellett. A kötet belső tartalmának megismerésére mutatványul a következő versét reprodukáljuk olvasóinknak: Költői honszer elem. A legszebb érzet, Mit szivemben érzek, S mely éveimmel Napról-napra nőtt; S mely egy-egy perczben Dalra gyűlni késztet. . . Mi más? . . „A haza Mindenek előtt!“ Miért is szeretlek ? Kérdezem magamtól. Talán hogy bölcsőm Itt ringott velem; Hogy: itten élek ? .. Vagy, el — földed hántol ? Nem tndom. Csak: „Szeretlek 1“ .. érezem. Ez édes érzet, Mit irántad érzek,' S mely éveimmel Folyton, egyre nő ... Mig élek, érzem, El sem is enyészhet, Szivemben mig lesz: Lüktető erő I Mindig szeretlek, Hévvel, lángolóan, A legforróbban, Ahogy csak leheti Ezerszer jobban, Mint röpke dalomban Te rólad, édes 1 Emlékezhetek. Hazám! szivemnek Legszebb érzetéből Dal, hogy fakad .. . Minek köszönhetem ? Ha — nem, Te néked 1 Melynek szerelméről Szól legcsengőbben Minden énekem. Az, mindmegannyi, A mig csak fakadni ? Fog e szivből egy ... Áldást esd Beád 1 <■, Igaz jeléül, Hogy keblem rózsái: Neked nyitottak Egész élten át! Tarka képek. (Megyeatya választások. — Elitéit szerelmesek.) Ot alkerületben választottak megyeatyákat, régieket újból s újakat a régiek helyébe. A vá­lasztások sehol sem vertek fel valami nagy hul­lámokat, még is legélénkebb volt Gyulán a me­gye székhelyén, ahol a legtöbb czédula s azokon a legkülönbözőbb nevek jöttek forgalomba. A város országgyűlési képviselője dr. Bodoky Zol­tán kapta a legtöbb szavazatot, a kinek mint népképviselőnek városszerte nagy a népszerű­sége. A választottak közt van, mint *uj“ megye­atya a város papja, az állami anyakönyvek veze­tője, a ki a választók bizalmából most részesül először az atyai örömökben s örömében ezentúl a házasulandókra atyai áldását fogja adni s min­den lakadalomban részt fog venni, mint megyei örömatya. Hogy mit szól mindéhez a város köz- egészségügyének egyik őre, a ki ugyanazokkal a czédulákkal bukott el, a melyekkel a< állami „lelkiatya“ győzött, a mikor majd kérik a czé­dula árát, alighanem azt fogja mondani vigasz­taláskép : „a laboner.u Legérdekesebb volt a vá­lasztás Szarvason, a kik szavaztak, mindannyian egy jelöltre adták szavazatukat, mintha csak összebeszéltek volna, hogy Danes Szilárdot titok-\ ban megfogják lepni azzal, hogy egyhangúlag megválasztják megyeatyának. Két „uj“ atya vá­lasztatott meg, — Békéscsabán a választók nagy többségének akaratából, a kik a vármegye ügyeinek intézésében mint békéscsabaiak bizo­nyára élénk részt fognak venni. A legélénkebb s beszédes megyebizottsági tagot választották be Orosházán a község főpennája személyében. A mezőberényiek elpártolásáért dr. Berényi Ármint kárpótolták a gyulaiak s mint volt megyeatyát, kinek hiányát éreztük, megválasztották újból. Peticziót a választások ellen remélhetőleg nem fognak beadni, mert nem volt sem etetés, sem itatás, ha csak a ezédulát „papiros levesnek“ nem minősitik. Ezek a választások tisztábbak voltak az úgynevezett tisztavál isztásoknál, elte­kintve a kis Miskuczátöl, a ki a legtisztább vá­lasztásokból sem hiányzik. Nem minden választás megy ám ilyen simán az életben. Mikor az ember szive-választottját választja meg, annak sok drámai következmé­nyei vannak. A legutóbbi esküdtszéki tárgyalá­son is az esküdtbirák két ilyen szerelmi drámá­val foglalkoztak. Az egyiknek hőse egy Dáma nevű gádorosi hajmüvész volt, akinek a sok só­haj megártott s addig habozott, a mig szerelme­sének két lövéssel szerencsésen átlőtte a tenye­rét (bizonyosan sok pofont kapott azzal a te­nyérrel) s a szerencsétlen sértett meghalt — tüdővészben. Ezért aztán a vérengző Dáma ka­pott egy évet. — A másik eset kevésbbé volt egyszerű. Pénzes a legény neve, nem tudott ha­marosan pénzre szert tenni, a miből revolvert vásárolhatott volna. A leány nem győzte várni a halált, a miben közösen megegyeztek, férjhez ment. A legény ekkor végkép elkeseredett s szerzett revolvert — a melylyel sziveválasztott- ját az esküvő után negyednapra agyonlőtte s azután maga ellen fordította a gyilkoló eszközt. Biz ez szomorú história s mondjon akárki is akármit, annak a legénynek nem lehetett rnásj választása a halálnál. Kereste és nem ő rajta múlt, hogy nem lelte meg. Hiába bonczolgatjuk ezt a kérdést tudományosan, helyesen megfej­teni úgy sem tudjuk, sem azt uegállapitani, váj­jon az elkeseredett szerelmesek, mikor ideálisab- bak előttünk, ha a halált választják végső mene­dékül, vagy a lemondást. Az sem áll, hogy ez a jelenség csak a köznép soraiban fordulna elő egyaránt dívik az mindenféle társadalmi osztály­ban, a legfelsőbb körökben s a műveltség sen­kit sem mentesít a szerelem szenvedélye alól ép úgy, mint a müveletlenség. Közös ez mindanyi- unkkal — mint Éva anyánk bűne. (A kondorosi jegyző választás. —A szarvasi villanyvilágítás.) Kondorosnak nem csak két papja, hanem két jegyzője is van s mivel az első jegyzői állás megüresedett, uj jegyzőt kellett választani. Eb­ből aztán nagy gabajodás támadt, mert a vá­lasztók két pártra szakadtak. A tótok mint lel­kes magyarok nem vállalták Tóthot, s helyi je­löltet állítottak a község második jegyzője sze­mélyében. Az ellenzék, a mely mindig kisebb­ségben van — ennek ellene volt s felakarta frissiteni a jegyzői kart uj erővel. A győzelmet természetesen a többség aratta, a minek örömére nagy lakomát ültek a „Kondorosi csárdában“ a melyen részt vett az ellenpárt is s pártkülönb­ség nélkül énekelték : Kondorosi csárda mellett, Gülya, ménes ott delelget, stb. A lakomáról csak a villanyvilágítás hiány­zott, a melyet a szarvasiak is be. akarnak vezetni. Ajánljuk a szarvasiaknak, hogy mielőtt ezt ten­nék jöjjenek el tanulmányozni a gyulai villany­világítást, a melynél tökéletesebbet még nem pipált Európa. A múlt szombat este is csak egy negyed óráig voltunk, pillanatnyi fényzavarban (még ez is !) és mindez azért, mert a villanyosok áramgyüjtője olyan mint a szegény ember tehene : adná ő szegény, de neki sincs. A belügyminis- tér különben védelmébe vette a városokat és községeket s elrendelte, hogy ezentúl minden község, ahol uj világítási rendszerre térnek át, előbb kérje ki a kereskedelmi minister vélemé­nyét s csak annak alapján kötheti meg a szer­ződést s hagyhatja jóvá a vármegye. Bizony jó is, csak aztán az a bizonyos „műszaki“ vélemény is jó legyen. (A segítő pénztár. — Orosházi tanoncz otthon.) Komolyan szólva, az országos gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról mindenkinek, a ki csak a munkásnéppel érintkezik lelkiisme- retbeli kötelességét, kell, hogy képezze, ennek a humánus intézménynek a munkás néppel mi­nél szélesebb körben való megösmertetése s en­nek a révén megkedveltetése. A nép szava — Isten szava, a ki tehát a nép sorsáról gondoskodik, Istennek tesz kedves dolgot. Igen szépen adott mindennek kifejezést Karaszy Ödön a békéscsabai járási értekezleten tartott felolvasásában, a melyet ha bármelyik értelmes gazda, gazdasági munkás, vagy cseléd elolvas, megért és siet beiratkozni, illetve cse­lédjét beíratni ebbe a leghumánusabb segitö- egyesületbe. Népünk még kissé idegenkedik az intézménytől, de ha látni fogja, hogy az, azok­nak, a kik tagjaivá lettek, milyen hasznukra vált, tömegestül lép annak kötelékébe. És hogy ez be fog következni biztosra vehető, mert nap, mint nap újabb és újabb esetekről hallanak, ol­vasnak s nyernek meggyőződést, — a hol a se­gítő pénztár a csekély befizetések ellenében aránylag busás segély összegekkel látják el azo­kat, kiknek a törvény határozmányai alapján erre jogosultságuk nyilt. A munkaadók is mind­jobban megértik a törvény nemes intenczióit s egymásután Íratják be cselédeiket a pénztárba Is fizetik érte a tagsági dijakat. A példa vonzó, mielőbb több-több követőre fog találni. S ez: nem viczcz, de igaz. Egy másik humánus intézmény is létesült a megyében : az orosházi tanoncz otthon. Iparos tanonczaink ma oly rakonczátlanok, hogy nem fog ártani, ha egy kissé ránezbaszedik őket. A rakonczátlankodások igen tisztelt iparosuraimék rovására Írhatók, meri nem törődnek inasaik ne­velésével s csak a rosszul alkalmazott szigort éreztetik velük. Az orosházi inasok tehát örül­hetnek: lesz olyan otthonuk, ahol kinevelik, megokositják s kiváló iparosokká készítik őket elő, hogy ha onnan kikerülnek az életbe, meg­tudjanak állni a lábukon, tisztességesen megél­jenek, boldoguljanak s a mi fő a magyar müipar- nak, a mely ma még nincs, megteremtői legye­nek. Sok ilyen otthont kivánok a hazának, mert akkor lesz boldog a magyar iparos. (Jegyzői egylet gyűlése. —Szeghalmi önkéntes tűzolt,ótestület.) A községi jegyzők a Sárréten tartották ez idei gyűlésüket. „Megfogyva bár, de törve nem“ jöttek ez alkalommal össze s még az sem törte meg őket, hogy a doboziak egy „dissidens“ le­vél kíséretében visszaküldték a meghívókat. Talán későn érkeztek azok a meghívók, mert az ilyenek megérdemlik, hogy visszaküldjék. Mindennek daczára meg volt a magnum áldo­más s ha csak erre hívták volna a dobozi jegy­zőket, ezt bizonyára nem utasították volna visz- sza. A lakoma alatt megoldódtak a nyelvek i a többek közt éltették a járás vasmarku főszolga- biráját is. Igaz, hogy a szószóló egy idegen járás­beli jegyző volt, de ez nem von le az elisme­résre méltatott érdemből semmit, sőt emeli azt. A Sárrét egyéb eseményekben is bővelke­dik. A szeghalmiak önkéntes tüzoltótestületet alkottak. Az alakuló gyűlésen elhangzott gyújtó beszédek után az egylet összes tagjait megvá­lasztották tisztviselőknek s díjmentesen adomá­nyozták egymásnak a főparancsnoki, helyettes főparancsnoki és I. és II. osztályú parancsnoki czimet és jelleget, kivéve az orvost és az ügyészt, a kiket meghagytak rendes polgári foglalkozá­sukban. És mert mindenki szomjuhozva várja Szeghalmon, kogy mikor tűz üt ki, az első tűz, mert erre az alkalomra tűzte ki az önkéntes tűz­oltótestület első disz kivonulását, melyre meg­hívták az összes sárréti tűzről pattant menyecs­kéket is, mert a diszkivonulást tűzzel egybe­kötött tánczmulatság fogja követni a megmen­tett ház összes termeiben. (Tűz Gyulán.) Végre Gyulán is volt egy igazi tűz, a mely tüzbehozta még a városi rokkant tűzoltókat is s ezúttal elsőknek jelentek meg. Bővebb rész­letekkel miután e rovat alatt közlöttek zárta­kor saját kiküldött tudósitónk még nem érke­zett vissza a tüztől, a tűznél jelen volt lapunk barátjai fognak szolgálni. C~ss — d.) Törvényszéki csarnok. A jó vendégek. Harmathi Istvánná körös­ladányi lakosnak jól ment az üzlete, sok bort mért ki, mégis kevés pénze volt. Eltűnődött e dol­gon s elhatározta, hogy lesbe áll és tényleg sike­rült is ' megfogni a tolvajokat, a két legjobb vendége, Szabó József és ifj. Kovács Sándor sze­mélyében, akik valahányszor oda mentek, — pedig sokszor megfordultak, — mindig azt kívánták, hogy a pinczéből hozzon nekik friss italt s az alatt álkulcscsal kinyitották a pénzesszekrényt. Ez év junius 13-án ifj. Kovács Sándoron volt a lopás rendje, a sértett azonban máBt küldött a pinezébe és akkor csípte meg a tolvajt, midőn a szekrénybe nyúlt, eleget mondotta a főtárgyaláson is a tolvaj, hogy ő nem akart lopni, azonban a kir. törvény­szék e védekezés daczára 6, illetve 7 havi bör­tönre ítélte nevezetteket. Lopás. Pálinkás Sámuel, 64 éves szarvasi csizmadia, már 10 évvel ezelőtt felhagyta a mes­terségét, mert nem ment jól, azonban vesztére, mert az újonnan tanult mestersége, a lopás sem jövedelmezett, hanem fogház, börtön és fegyházba juttatta az öreget, aki ott sem javult meg, hanem ahogy kiszabadult, mint a szarka, mindent ellopott, így özv. Deli Józsefnétől egy sárga réz mozsarat, Krausz Sándortól egy nadrágot, Gyurjáncsi András kocsija alól egy pár csizmát elemeit, mert amint mondá „élni kell!“ ezen lopásokért 6 havi börtönt kapott, kijelentette, hogy megnyugszik az ítéleten, mert itt a tél, de különben is legutóbb azzal bo­csátották el a fogházból, hogy ilyen jó rab még nem volt és ép ezért a tálat mindig tele kapta étellel. Heti p i a c z. Gyula, november hó 14. A budapesti árutőzsdén gabonanemüekben szi­lárd a hangulat, búzánál a hét folyamán 5—10 fillér volt az emelkedés. Hetipiaczunkon nagyobb kínálat és élénk ke­reslet mellett eladatott 50 kilogrammonként koro­nában : bttza (uj) .... 6*80—7* 10-ig takarm. árpa (uj) . . 5'30—5*40-ig zab (uj) ..................... 5*20—5*30-ig ku koricza (uj) . . 4*90—5T0*ig

Next

/
Thumbnails
Contents