Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1902-11-09 / 45. szám

Szegények felruházása. A gyulai nöegylet, mely immár 32 év óta tartó szakadatlan jótékonyságával a szegények és elhagyottak gyámolitása terén hervadhatatlan érdemeket szerzett, a mai napot a szegények és elesettek ünnepévé avatja azzal, hogy aoyailag gondoskodik róluk, midőn őket a közelgő télre meleg ruhával és lábbelivel látja el. A mai önző és haszonleső világban nagy szükség van ily emberbaráti intézményekre, melyek tagjai a Krisztusi felebaráti szeretet parancsát, hogy „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat0 nemcsak tudják, hanem gyakorolják íb. A ruhakiosztás az egyleti választmány rendezésében ma délután három órakor történik az árvaházban, hol is 21 iskolás fiú és leány teljes téli ruhát, lábbelit, sapkát vagy kendőt fog kapni, azonkivül 50 szegény és idős férfi és nő között fehérnemüek, ruhaszövetek, harisnyák, czipők, felső ruhák, nagykendők, stb. fognak kiosztatni.

Uj ügyvédjelöltek. Az aradi ügyvédi kamara legutóbbi kimutatása szerint Hegedűs Béla, dr. Kovács László mezőberényi, Popovics János Szever, dr. báró Drechsel Gyula békési, Varga Károly, Hoffmann Mihály gyulai, Tabak István, íábry Károly békéscsabai és Szabadi Oszkár, Haan Béla békéscsabai ügyvédnél levő gyakorlattal az ügyvédjelöltek lajstromába folytatólag felvétettek.

Öngyilkosság. Tótkomlósi levelezőnk arról értesít, hogy ott Bojnács Mihály csizmadia segéd öngyilkosságot követett el és úgy, hogy leugrott a toronyból, minek következtében rögtön meghalt. Tettének okát nem ismerik.

Mindazon jó barátaimnak és kedves ismeröseim-| nek, kiktől személyesen el nem búcsúzhattam, ez utón mondok Isten hozzádot, kérve okét, hogy tartsanak meg engem jó emlékükben továbbra is ép úgy, miként én sem fogom okét s az ok köreben eltöltött oly igazán szép és kedves gyulai napokat elfelejteni soha, de soha! Isten velők! Hazafias hü tisztelőjük: Czeglédy Anti, ref néptanító.

A megmentett katonatiszt. Egy fiatal, dólczeg katonatiszt, ezredének dísze, feljebbvalóinak dédelgetett kedvencze, fülig szerelmes volt egy müveit leányba. Házasságot is Ígért neki. Katonáéknál azonbau kauczió nélkül nem lehet házasságot kötni. A leánynak nem volt több pénze egy par ezer koronánál, ennélfogva a hadnagynak le kellett mondania tiszti állásáról, hogy Ígéretét beválthassa, mert imádottjának csillogó szemei győztek az atilla arany csillagai fölött. Egy előkelő reszvénytársulat- nál pénztárnoki állást nyert el és itt már elég volt menyasszonya pénze a szükségelt kauczióhoz. A boldog jegyespár alig győzte várni a kitűzött esküvő határnapját, midőn e véletlen egyszerre nagyot változtatott a fiatal pár során és boldogságuk felhőtlen egét egy czikkázó villámcsapás zavarta fel. Egy délután a vőlegény szétdult ábrázattal rohan menyasszonyához. „Tönkretettek, édes, egyetlenem 1“ — „Yégünk van!!“ Egy volt tiszttársamért, kit elhelyeztek innen, jótállottam nagy összeg erejéig s ez a szerencsétlen ember öngyilkos lett, a mit csak ma tudtam meg, midőn a jótállási váltó alapján lefoglalták a kaucziót. Ha nem tudom a váltót rövid idő alatt' rendezni, elvesztem állásomat!“ Elképzelhető az eddig boldog pár kétségbeejtő helyzete. A menyasszony vigasztalja, biztatja és buzdítja vőlegényét és midőn épen a nagy veszélyre és Isten jóságára hivatkozna, kopogtattak. „Tessék!“

egyik csinosabb darabját« stb. A dolog magyarázatai pedig az, hogy a lapok és a közönség épen meg-\ fordított módon nézdelődnek a szent berkekben I a közönség kicsinyítő, a lap nagyitó szemmel látja a maga Íróit, — a mi- csak fokozza a zavart.

Hogyan lehet az, — kombinálja a közönség — mikor az egész világon alig van egy-két nagy iró, itt Magyarországon egyszerre negyven legyen ? És ha negyven nagy iró van, okvetlenül legalább ugyanannyi nagy műnek is kell lennie, de nincs. Hát hová lettek ezek a munkák? . . . Bele lehet ebbe bolondulni.

Ezért van a közönség megkonfundálva és nem hisz már se a lapjainak, se saját magának. Se irodalmi dolgokban, sem másban.

Annyira nem jár a maga lábán, hogy még a mustot sem azért tartja édesnek, mert annak érzi, hanem mert a darázs dőzsöl benne. így okoskodik : »A must bizonyosan édes, mert ha nem volna édes, nem menne rá a darázs.«

Szakasztott igy van az Írókkal. Ha valamit a német lefordít és tetszik a németnek, hátakkor neki is tetszik. Azelőtt is olvasta esetleg, de nem tetszett, mert még nem mondott a német semmit. Tetszik neki, de még el-elfogja a kétely, mert a saját írójáról van szó.

Néhány hónap előtt egy kis történetkét kol- portáltak a képviselőházi folyosón, egy gróf képviselővel történt, én csak passzíve szerepelek benne. A gróf neje magyar születésű báró leány, hosszas lábfájás miatt ki nem mozdulhatván szobáiból, gyorsan kiolvasta londoni szállítója legutolsó könyvküldeményét s megkérte az urat, hogy uj seriest rendeljen.

— Milyen könyveket parancsol ? — kérdezte a férj, a levélíráshoz fogva.

— Angolt, kedves barátom, angolt.

— Kiktől ?

— Kiplingtől, ha van valami uj tőle, Crawford- tól és . . - megálljon csak, édesem, egy ismeretlen

'— felelt a félig meglepett és félig kétségbeesett menyasszony és egy komoly úri ember lép be, mint a Török A. és Társa bankházának, mely Magyar- országon a ‘legnagyobb osztálysorsjegy-üzlet, képviselője s jelenti, hogy a budapesti Teréz-körut 46. szám alatti főüzletből jön. A nélkül, hogy sokat magyarázgatna, leolvas a menyasszony asztalára egy CBomó ezres bankót és kéri a nyerő sorsjegyet, íme ismét bebizonyult, hogy ahol a baj legnagyobb, ott Isten segítsége legközelebb.

A szerencse olyan, mint a lidércz. Az emberek gyarlósága abban tűnik ki, hogy szerencséjüket egész életükön át ott keresik, a hol nem találják. A szerencse olyan, mint a lidércz, maga mutatja meg magát, csak észre kell venni. De aztán meg is kell fogni. A meddig a fénye világit, addig kell kaparni utána. A legutóbbi sorsjátékon a legnagyobb nyeremény, a 600.000 koronás jutalom, a Wolf Hugó bankháza által éladott 8/8 beosztásuk sorsjegyre esett és igy ezen legszerencsésebb fő- árusitó egyszerre nyolcz szegény embert tehetett boldoggá. A hova a szerencse egyszer betette lábát, ott jó ideig meg is szokott maradni, kísérelje meg tehát mindenki szerencséjét és rendeljen osztálysorsjegyeket Wolf Hugó bankházában, Budapesten, Bálvány-utcza 10. Az uj terv szerinti 5000 nyereménynyel szaporított XI. sorsjáték első osztályának búzása már 1902. évi november hó 20-án és 21-én tartatik meg. A sorsjegyek ára: egy egész 12 korona, egy fél 6 korona, egy negyed 3 korona, egy nyolczad 1 korona 50 fillér. 374 2—8

Nagy nyereség az, ha hirtelen fellépő rosszul léteknél egy olyan szer van kéznél, mely hivatva van a bujon segíteni. Ily szer, mely a legtöbb különféle esetben biztosan hat, a Vértes gyógysz. Ferenczpálinkája.

Eredeti Osztálysorsjegyek és az összes fővárosi napilapok kaphatók Lefkovits Fülöpnó templom- téri bélyeg és dohány árudájában (Uferbach-féle ház), ahol az özvegy Reisz Józsefné megyeszerte jó hírnévnek örvendő és a legkényesebb igényeket kielégítő előnyomdája is elhelyezést nyert.

„Henneberg selyem“ csak akkor valódi, ha a gyárból lesz hozatva. — Blusok és felöltök fekete, fehér vagy bármely színben méterenként 60 krajczártól 14 frt 65 krig. — Minden rendelőnek vámolva és bérmentve házhoz szállitva. Schweitzba kettős levélportó. G. Henneberg selyemgyára (cs. és kir. udvari szállító) Zürichben. 10 26—30

A divat.

— A Divat XJjság-ból. —

Jön a tél, de zordságától való félelmünk rögtön alábbszáll és lassanként teljesen elenyészik, a mint a divatját nézzük, a mely valóságosan kívánatossá teszi a hideget, hogy azokat a helyes, formás, prémmel díszített, vagy egészen prémből készült téli holminkat, a melyeket a divatos kirakatok oly bőséggel kínálnak, magunkra ölthessük. Eddig a bunda alatt mindig csak valami nagyon nehezet vagy meleget képzelt az ember. Ma már a bunda és bundás dolgok is a divatos formához simulnak és nemcsak meleg, de illő, még pedig igen jól illő ruha darabok. Akár a kis bő bundás kabátokat, akár a kerek, elől földig avagy térdig nyúló gal lérokat, akár csak egy-egy melegebb bársonybluzt

iró munkája tetszett meg nekem a múltkori küldeményből, de nem jut eszembe a neve.

— Conan Doyle?

— Ah menjen! Conan Doyle nem ösmeretlen. Nagyon furcsa név, megkellene nézni . . .

— Megkereshetem a könyvek közt, de ehhez mindenekelőtt a könyv czime kellene. Nem emlékszik. rá?

— Oh hogyne? »St Peters Umbrella.«

A gróf kotorászik a szomszédszobában a kiolvasott könyvek közt, aztán nagy nevetve jön be.

— Hisz az Mikszáth!

— Igen, igén.

— De hiszen az nem angol iró.

Hát mi ? Honnan tudná maga ?

— Hiszen ösmerem. Képviselőtársam. Mindennap találkozunk a clubban.

A grófné ezen se csodálkozott (egy grófné különben sem szokott talán csodálkozni), unottan jegyzé meg;

— Úgy ? Nem tudtam. Akkor hát hagyjuk ki!

♦ * *

Mindezekből pedig milyen keserű tanúságokat vonna le más ember. Még jobban kibontaná a kérdést, széles mederben tárgyalná, kihozna belőle annyi gravament, hogy a hátunk borzongna bele, elmondaná mije a magyarnak az irodalma (úgyszólván az életere) felsóhajtana, hogy bezzeg az ötvenes években a nagyitó szemével nézte íróit a közönség. (Hi szén épen az, hogy akkor se látta jól.) Aztán odalökné végén a reczeptet.

Hanem én jó ember vagyok és nem untatom a közönséget tovább, a mi pedig azt illeti, mi a mentő arkanum, erre azt felelem: »semmi.«

Azért is, hogy igazán nem tudok ellene semmit és azért is, (hogy egy tréfával végezzünk,) mert szembajt konstatáltam és a szembaj ellen legjobb a nix-wasser, magyarul: semmi.*

Mikszáth Kálmán.

nézünk, a melynek összes disze egy hófehér, feketepettyes hölgymenyét gallér (hermelin), hát azt látjuk, hogy a prém bélés is, felsőruha is, disz is. És tán legkivált disz. Disze ma mindennek, a kalaptól kezdve a ruhánk derekának, aljának, még az alsó- szoknyánknak is. A legdivatosabbak a perzsaprém és a chnichilla, a hermelin (hölgy, vagyis fehér menyét), a coboly, a scunk, a nyérc. Es meg kell említenem a tatár- vagyis szürke mókust, a melyet eddig csak a finom bundák bélelésére szoktak hasz- uálni —> most fordult a sorsa — belül kerül a selyem- vagy plüss-, vagy brokátbélés és a kis szürke mókuska háta közepéből összeállított bunda kerül ki. A kabátok mind igen kényelmes formák, CBak nagyon sokan fogják sajnálni a magas gallérok teljes kimúlását, a melyek az igaz, hogy elkényeztették a nyakunkat, dn másrészt meg oly kellemesen védelmezték még a fülünket is a hideg szél elleu. Kis leányaink már már sűrűn kezdik kérdezgetni, hogy de hát a farsang? Mit fogunk a farsangon viselni P Nos, ebből is elárulhatunk annyit, hogy leginkább a gyönyörűséges crepe de chine (krepy dő sin), aztán a nagyszerű tüllt, vasalt bársonyt és csipkével bedolgozott selyemkelméket. A forma nagyon a fodros felé hajlik, lesz még végig plisszé szoknya is és hosszú lebegő ujjak. A disz helyét mintha teljen a libegő szalagcsokrok akarnák elfoglalni, csaknem minden egyéb kizárásával. Hanem még messze vagyunk a farsangig — addig még többször beszélhetünk erről. Ida.

A Divat Újság minden hónapban kétszer jelenik meg. Előfizetési ára nagyon olcsó: negyedévre, postán való szétküldéssel, két korona húsz fillér. Előfizetni legczélszerübben a kiadóhivatalba intézett postautalványon lehet. A Divat Újság kiadóhivatala Budapesten, VII., a Rökk Szilárd-utcza 4. számú házában van.

I r o d a I o m.

Az e rovatban közlött művek kaphatók D 0 B A Y JÁNOS könyvkereskedésében Gyulán, hol minden külföldi és hazai lapra előfizetések is elfogadtatnak.

Ingyenes diszmüajándék. A ki e czimet elolvassa, akaratlanul is Amerikára, a képtelenségek hazájára gondol. Pedig ezúttal sokkal közelebbről, Budapestről kél szárnyra e hir. A »Pesti Napló«, Magyarországnak e legrégibb, pártoktól és klikkektől teljesen független, szabadelvű és szókimondó napilapja lepi meg vele karácsonyra olvasóit, ajándékul adván, — teljesen ingyen — a gyönyörű kötésű, remek illusztrácziókkal díszített Zichy Mihály albumot. E valóban értékes és nagy irodalmi becs- cselbiró müveit — melynek az Athenaeum kiadásában megjelent eredetije 90 koronába kerül — a »Pesti Napló« uj kvárt kiadásában karácsonyi ajándékul megkapja a »Pesti Napló« minden állandó előfizetője. És megkapják díjtalanul azok az uj előfizetők is, a kik egész éven át fél, negyedév, vagy havonkint, de megszakítás nélkül fizetnek elő a »Pesti Napló «-ra.

Az Én Újságom. Hogy a gyermekvilág nálunk magyarabb lett, abban sok érdeme van az Én Ujságom-nak. 8 hogy a gondolkozásának köre tágabb lesz, az érzése tisztultabb, a fogalmai pedig gyorsan sóaporodnak, ahhoz is nagyban hozzájárul egy ilyen szakavatott módon szerkesztett képes gyermekujság. Pósa Lajos, a szerkesztő, egész lelkét beleviszi az újságába és vele együtt buzgolkodik egész serege leghivatottabb tollaknak, hogy olyan lapot adjanak a gyermek kezébe, mely szórakoztatótó, mulatságos és mégis a nemes érzést fejleszti. 8 ez a tartalomra legjobb, kiállításra legdíszesebb is. Negyedévre előfizetési ára hsakis két korona. Azoknak, akik megismerkedni óhajtanak irányával, kívánatra ingyen küld mutatványszámot a kiadóhivatal (Andrássy-ut 10. szám.)

Magyar Lányok. Minden szülő, a ki szivén viseli serdülő leányának lelki nevelését, aggódva töprenkedik azon, milyen olvasmányt adjon gyermekének? Az izgató regénynek valóságos métely a fejlődő leány fantáziájának, a külföldi, selejtes ifjúsági lapok és iratok untatják, nem szórakoztatják, mert lelke nem talál benne elegendő táplálékot. A Magyar Lányok minden, tekintetben megfelelő. Ezt a lapot bátran és nyugodtan adhatja a szülő, a tanitó fiatal leányok kezébe. Meg van benne minden a mi leányvilágot érdekli, szórakoztatja. Talál benne érdekes ifjúsági regényeket és elbeszéléseket, isme- rettérjesztő czikkeket, kézimunkát stb. gyönyörű képeket, llusztrácziókat és mindenekfölött magyar szivet, magyar lelket. Melegen ajánljuk ezt a jól szerkesztett lapot mindenki figyelmébe, a kinek serdülő leányai vannak. Előfizetési ára negyedévre 3 korona. Kiadja Singer és Wolfner, Andrássy-ut 10.

Herczeg Ferencz képes lapja az Uj Idők. Végre beteljesült, amit irodalmunk nagyjai oly sokszor áhítottak : összetalálkozott, megszerette egymást és szövetkezett irodalom és közönség. E szövetkezés közvetítője az Uj Idők volt, e mind nagyobb nép- sserücégü folyóirat, melyről tudvalevő, hogy ópoly előkelő szigorú nívójú gyűjtőtökre a magyar irodalomnak, mint ahogy változatosan, ötlesen és dúsan szerkesztett tartalmával a közönség minden irányú igényét kielégíti. Nyilvánvaló, köztudomású, hogy az Uj Idők ma a magyar irodalom. Tudomásul veszi, megérzi, magába foglalja az irodalom minden hullámzását, a melyben csak egyetlen állandó pont köti le : a magyar családias Ízlés törvénye. így vált az Uj Idők egyidejűleg az irodalom és a magyar

családi élet lapjává. Az Uj Idők tartalmas, szórakoztató és családias voltáról, valamint teljesen irodalmi nívójáról, szerkesztője Herczeg Ferencz kezeskedik. E lapban jelennek meg e nagy népszerűségnek örvendő iró összes újabb irodalmi munkái, valamint az egész öreg és ifjabb irói gárda az Uj Idők zászlaja alatt csoportosul. Kitűnő művészi és aktuális képek gazdagítják hétről-hétre a lapot. Az Uj Időkben most a uj évnegyed kezdődött Herczeg Ferencz regényével. Mutatványszámot kívánatra ingyen küld a Singer és Wolfner kiadóozég Budapest Andrássy-ut 10. sz. Előfizetési ára az Uj Időknek negyedvére 4 korona.

Gyulai élet.

Megyebizottsági tagválasztás, jegyzőválasztás, izr. nőegylet müvészestélye, Erzsébet-bál, óvónők mozgalma, Dankó-estély, befagyott estély.

Ha nem is olyan nagy mértékben, mint tavaly ilyenkor, de dühöng most is az alkotmányos élet. Választások jeeyében vagyunk ismét s ezúttal a megyebizottsági tagválasztás foglalkoztatja a kedélyeket. Megyebizottsági tag pedig lehetvén mindenki, akit a polgárság bizalma, mint adófizető polgárt odaültet, érthető, hogy megyebizottsági tagságról álmodik minden a polgárság bizalmára méltó ember. A polgárság bizalmára méltó ember pedig — hála Istennek, — Gyulán sokkal több lévén, mint a hány megyebizottsági tagság, ennélfogva természetesen igen sokan kimaradnak a megtiszteltetésből, nem azért mintha kevésbé tisztelnék őket is, mint azokat, akiket beválasztottak, hanem egyszerűen azért, mert nincs rájuk ott olyan nagy szükség, mint azokra, akiket a polgári bizalom oda helyezett. S ez legyen vigasztalás a „pikó- pártiaknak“ s gondolják meg, hogyha minden derék embert beválasztanának a megyebizottságba, úgy a megyeház termének kibővítésére, szomszédos telkek kisajátításának figyelembe vételével 10 százalékos pó^adót kellene kivetni. Egyébként a megyebizottsági tagválasztás holnap lesz s abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy hetvenkétféle és ugyanannyi darab szavazóczédulával láttak el az aspiránsok, elannyira, hogy minden zsebem tele van ezédu- lával s igy előreláthatólag szavazóczédula helyett tévedésből váltófigyelmeztetési ezédulát fogok az urnába dobni.

Készülődik egy másik, ínég nagyobb hullámokat verő választás a városnál, az I. jegyző- választás. Hoffmann Feri, Bucskó Corjolán, Szikes György, Tóth László és még egy csoport érdemes és arravaló ember pályázik az állásra, úgy hogy a lelkiismeretes választópolgárnak összes városatyai körültekintését latba kell vetnie és ezerféle körülményt mérlegelni és mé- tányolni, mielőtt kiválasztaná a fókához az eszkimót. Mert a mi az egyikben megvan, az nincs meg a másikban, lévén az egyik idevaló, de nem odavaló, a másik odavaló, de nem idevaló, úgy hogy az ember legjobban szeretné, ha nem az állásra kellene embert, hanem az emberhez állást választani, igy aztán jutna is, maradna is minden pályázónak s a városatyát se vádolná a lelkiismeret.

* * *

Nem a választásokkal összefüggésben, hanem ettől függetlenül élénk volt a héten a társadalmi élet is. Háromféle hir is szállingózik a levegőben s valami készül Gyulán. Rendeznek valamit. Pozitív dolgot még csak az izraelita nöegylet müvészestélyéről hallottunk, amely e hóban bizonynyal meglesz, de beszélnek ezenkívül egy készülődő Erzsébet-szobor mulatságról és nagy előkészületeket tesznek a békésmegyei óvónők, a magyar kultúra legszerényebb, (de talán legbájosabb) munkásai, akik szintén életjelt akarnak adni magukról s egy békés- megyei óvókört akarnak létesíteni. Egy eszme népszerűsítésének legalkalmasabb módja a kedélyek felvillanyozásában állván, a békésmegyei óvónők is mulatságot, még pedig változatos és gazdag tartalmú hangversenynyel egybekötött mulatságot rendeznek a farsang alatt, vagy előtte.

Természetes, hogy iszonyú komolyan veszik a dolgukat és Dapsy Gizella, a sárréti metropolis szellemes és avatott tollú kisdednevelők bajnoknője, akiről még azt is elárulom, hogy az „Uj idők“-ben is szokott csevegni — úgy védi és propagálja az ügyet, mint egy született fiskális s tisztelettel alulírottat majd „megfenyítette“ a minap, a miért nem tudta hirtelenében kapiskálni, hogy mi is lesz hát annak az óvókörnek a czélja.

— Czélunk, — mondá ő — egyesült erővel odahatni, hogy az országos nagy szövetség inten- czióit támogatva odahassunk, hogy ügyeink és érdekeink minden tényezők által elismertetvén, a kulturális törekvések keretébe beillesztéssé- nek és . . .

— Értem, — mondám kétségbeesetten — csak azt nem tudom, hogy hát az országos szövetségnek mi a czélja ?

— Czélja az „óvók“ érdekeit előbbre „tolni.“

— Ah 1 — szóltam örömmel, — most már értem, ez olyanféle, mint a „váltóóvatolás.“

Nagynahezen sikerült végre megmagyaráznia a kisdednevelés ügyének fontosságát s a