Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1902-11-02 / 44. szám

annál feltűnőbb, mert termelő, nyers terményekben bővelkedő társadalomnak sokszorosan van alkalma meggyőződést szerezni a kereskedelem élénksége, virágzása hiányából származó károkat, hátrányokat illetőleg. A tapasztalat, nálunk, mindig csak arról szól, hogy a kereskedelem terén semmi felemlitésre méltó jelenség nem fordul elő. Nincs mozgás, nincs élénkség, nincs virágzás. Fel kell ismernünk, megfontolás tárgyává kell tennünk, hogy a kereskedelem nálunk egyáltalán nem egészséges, nélkülözi a szabad fejlődés feltételeit, sőt határozottan beteges jelenségeket tüntet fel, a miket orvosolni kell. A kereskedelem nálunk még mindig nem emelkedett ki a kezdetlegesség azon állapotából, a melyben a pillanat, a vaktában nyilvánuló szeszély adják meg az indítást a cselekvésre. A természeti élet kezdetleges indításai az elhatározók; magasabb terv, számítás, rendszer, czél teljes hiányával. A megélhetés, az életfentartás, a létezés természetes és törvényes ösztöne’cselekvésre indít, mindazáltal arra tekintet nélkül, minő a kölcsönhatás a cselekvéssel szomszédos terület lakói, általán az egész társadalom hasonló jellegű, éppen olyan természetes és törvényes cselekvés kifejtése között. Minden rendben van, csak a kitűzött czél, a feltételeiben megrendült létezés biztosítva legyen az egyén részére. Az ár, a mi alapon ez elérhető, mellékes. A létezést biztosítani kell bármi áron. Éppen oly jogos, vagy talán még jogosabb, de kevésbé védett érdekek megsemmisítésével is. Harcztér nálunk a kereskedelem, a melyen kímélet nélküli csatát vívnak — az egyén létezéséért. Küzdelmet a létezésért. (Struggle for life.) A mit Darwin tagadhatatlanul zseniális petitió principii-vel az örökkévalóság területére játszott át, az itt, e kizárólag emberi területen, tény, tapasztalat által igazolt valóság. A kereskedelem nálunk az önzés rendszerén alapul. Nélkülözi az élet, a virágzás feltételeit. Ezen a talajon nem is virágozhattk fel. Üdvös javulás csak a kereskedelem reformjától várható.

Az első szükséges dolog a kereskedelem re formjához, az ismeret, a tudomány. Elvész az én népem bizonynyal, mivelhogy tudomány nélkül való — hangozék az őshajdankorban az időnként számtalanszor visszhangzott, a tapasztalat által oly sokszor igazolt alapigazság. A hol emberi érdekről van szó, ott az emberi alkottatás alaptörvényének feltétlenül érvényesülnie kell. Érvényesülnie kell tehát a kereskedelem, e leggyakorlatiasabb működés területén is. Alaptörvénye pedig az emberi cselekvésnek, hogy az az emberi lélek méltóságának, az élet követelményeinek csak annyiban megfelelő, amennyiben azt észszerüleg jellemzi, ameny- nyiben az ész megismerő képessége, ennek előzetesen, szabadon működni engedése s ezen műkő dése után és utján ítéletét az akarat elé terjesztése alapján történjék. Okszerű, czéltudatOB, czélhoz vezető cselekvés, erélykifejtés csak tudomány alapján lehetséges. Csak tudomány alapján lehet tehát eredményt létrehozni a kereskedelem területén is. A kereskedelem területén tapasztalható beteges tünetetek megszüntetéséhez nélkülözhetetlen feltétel minden e téren megindult vállalkozásnak tudomány alapján történése. Nem csupán a tárgyismeretet értjük e feltétel alatt. Nem csupán azt, hogy a foglalkozás körébe tartozó dolgok, czikkek teljes ismerése, eredetük, mivoltuk, hasznos, káros tulajdonságaik, más dolgokhoz viszonyulásuk szerint, nélkülözhetetlen az eredmény létrehozásához. Erről szólani is alig szükséges. Ez annyira természetes, hogy arra, mint követelményre, a legegyszerűbb elme ie menten rámutat. E nélkül eredményre számítani annyi volna, mint szerencsés utazást kívánni annak kormányzása alatt, aki hajót

ártatlanság őrizte a másik tisztaságát; pedig nem kellett ott más őr, csak a te fenséges hófehér homlokod, melyet szőke hajad aranykoronája ékesített. Néztem, úgy néztem arczodra, mintha nem e főidről való szentre néznék, mintha egy oltárkép ragyogna előttem: húsz éves szivemnek imádásnak illő tiszta szerelmével.

Keveset beszéltünk; szemeink beszéltek. Mikor tekintetem összeölelkezett szelíd szemeiddel, kérdezte a szemem: „Szeretsz?* és felelték a te őz szemeid : „Szeretlek 1 Szeretlek 1“ Mosolygó orczával néztelek meg újra s kérdezték szemeim: „Enyém vagy ?“ S felelte a te tekinteted: „Tiedl tied! tied!“ . ..

S mentünk egymás mellett, kis kezed kezemben remegett valami névtelen érzéstől, édes fájdalomtól, fájdalmas gyönyörtől.

Úgy értünk a Pontyos partjára, a halkan csörgedező érnek partján álló öreg jó ismerős fához, rózsaszin virággal teleszórt almafa alatt levő pádhoz.

Leültünk a padra.

Kis húgod ott játszott, futkosott előttünk, mi meg kéz a kézben, elmerültünk, némán egymás nézésébe, hosszú hallgatásba.

— Beszéljen valamit. Kértél egyszer engem.

Én beszélni kezdtem.

Elmondtam fellengző álmaimat sorra, elmondtam reményem, te hallgattad némán.

És mikor elkezdtem bontogatni azt a szivem szőtte fátyolt, mely a te fejednek menyasszonyi éke leszen, te könnyező szemekkel fordúltál hozzám és remegő ajkad suttogása kért, hogy beszéljek tovább is.

soha nem látott. A tárgyismeret a kereskedelem felvirágzásának, illetőleg reformjának alphabet-je. Az abc ugyau nélkülözhetetlen a tudományhoz, de hogy ez nem maga a tudomány, az kétségtelen. A társasélet bonyodalma, a kereskedelmet ezen laby- rinthusban megillető pályafutás, az ezen pályafutást szabályozó törvények ismerete az, a mit mi ez alkalommal hangsúlyoztunk. Ez azon tudomány, a min fordul meg a kereskedelem reformja.

Kétségtelen ugyanis, hogy vannak a társadalomnak pillanatnyi, vannak változást nem ismerő szükségei. Amazok szolgáltatják az egyén jólétét, a legtöbbször gyors léptekkel segíthetik elő azt. de magára a társas életre, annak lényegére jótékony befolyást nem gyakorolnak. A pillanatnyi szükség érdekét az emberi szeszély minden szélfordulata módosíthatja. Épen azért, a miként játszva emel, épen úgy mosolyogva sújthat le. Nincs benne a bizonyosság legcsekélyebb mértéke sem. A társas élet biztonságához, szilárdságához semmikép nem járul hozzá. Hozhat ugyan létre mesés eredményt egyes esetekben, de általán véve, még az egyént sem biztosítja a legegyszerűbb létfeltételeket illetőleg sem. Az éles elme ugyan, (ami kivétel a társadalomban), fokozhatja az egyén ügyességét a virtuozitásig e szeszélyhez alkalmazkodást a mi illeti, de ez esetben az értelmi erő oly téren vész el, a honnan a társas élet egészére nézve semmi jótékony, maradandó, megszilárdító hatás nem származik. A társadalom állandóság által jellemzett szükségletei terén ugyanily mesés eredményekről szó sem lehet, hiányoznak belőle a szédítő gyorsaságú változások, de ennek ellenében bőséges kárpótlás az elérhető eredményt jellemző bizonyosság, az örök törvények megbízhatósága, a mikre az eredményt illető kétség nélküli számítással alapíthatja az egyén legjobb tehetségei igénybevételével kifejtett munkálkodását. És az ezen utón elért eredmény értéke megsokszorozódik a társas élet épülete megszilárdítására egyidejűleg tett szolgálat számításba vételével. A kereskedelem terén szolgálatot tevő egyénnek tudatával kell bírnia szolgálata ily mélyreható jelentőségének s elhatározással ennek megfelelőleg irányítania szolgálatát. Le kell szállítania kellő értékére, visszavezetnie megillető helyére azt, ami esetleges, teljes figyelemben, a szolgálat egész erélyében részesítenie azt, a mi maradandó, a mi az egész, a társadalom felvirágozásával szoros kapcsolatban van.

Következik ebből a kereskedelem fellendülésének, reformjának másik követelménye. E követelmény a karakter. Nem az egyéni integritást értjük ez alatt, a mit ma már, még az utczaseprőben is megkövetelünk. Nem arra vonatkozunk itt, hogy az igaz mérleg, a tiszta kéz követelménye föltétien kivánalom a megjelölt czél elérésére nézve. A kereskedelem reformja azt követeli meg, hogy a nélkülözhetetlen tudomány határozott jelleget adjon a kereskedelmi szolgálatot tevő egyéniségnek. Minden cselekedetében azt tegye felismerhetővé, hogy azt nem a maga, hanem a társadalmi élet érdekében végezze. Azt követeli meg a kereskedelem reformja, hogy ne nézze kiki a maga hasznát, hanem a mások hasznát is nézze. Ez a karakter kölcsönöz erkölcsi erőt, kitartást a kereskedőnek az esetleges, sőt oly gyakran fellépő akadályokkal, ellenséges irányú törekvésekkel szemben. Ez adja meg munkásságának az ethikai színezetet. Ez eredményezi, hogy szolgálata nem rest, lélekben buzgó, az Urnák tett szolgálat (az angolok e kiválóan és tagadhatatlanul első kereskedő nép nyelvén szólva: not- slothful in busiven, tervent in spisit, serving the Lord) leend. Hlerour,

Oh milyen gyönyörrel beszéltem tenéked tiszta szerelmemről, oh milyen gyönyörrel hallgattad te édes, imádságos szentem.

Kis húgod felkúszott ölembe, átölelt s úgy hallgatta ő is tágra nyitott szemmel, fojtott lehelettel.

Ha én azt egy szóig úgy le tudnám írni, mint ahogy elmondtam neked akkor 1 . . . .

Soká, sokáig beszéltem.

Mikor elhallgattam, hugocskád arra kért, meséljek még egyet. Meséljek, de olyat, a miben tündérek, királyfiak vannak; deli királyfiak, akik vad sárkánynyal vívnak diadalmas küzdelmet a tündér szabaditásáért.

Mégis mielőtt a mesélésbe fognék, játszanánk tán egyet. Picziny kosarából sorra szedegette, amit édes anyád tett be ozsonnára. Előkerült abból alma, dió, rétes, pirosbélü narancs, aprócska pogácsa, meg a kis edénykék: tepsi, csupor, lábas.

Elkezdtünk játszani; főzőcskét játszottunk,

A vajas pogácsát szegletesre vágtuk, piczike koczkákra s meghintettük azt is czukorral, dióval : kész a császármorzsa. Az almát metéltük hosszú, vékony szálra, néha meg kerekre: az első mi lett vón’, diós esik lett abból, mig a kerekjéből édes ostya készült. A narancsból — héját csillagosra fejtve s mindenik sugárra egy gerezdet hajtva — torta lett az bizony.

És hogy el ne vesszünk éhségtől valahogy, a kis Musó szépen apró ujjacskái közé csípett egy-egy morzsát vagy gerezdet, először persze ö harapott belőle, aztán neked kelleti és a mi megmaradt — a te ajkad érintésétől sokkalta édesebbé téve — az lett az én részem.

Békés—gerlai ut.

Régen húzódik ezen ut kérdése a vármegyének, a mely pedig Gyulára és Békésre nézve igen fontos és életbevágó, mert ennek az útnak kiépi lésével a két helyet közvetlenül kőut kötvén össze, mindkéttőnek közgazdasági érdekeit mozdítja elő. Különösen fontos Békésre nézve, mert a vármegye székhelyére, a hová törvényszék, pénzügyigazgatóság és egyéb központi hivatalok látogatása végett jön, ezentúl jó kőuton juthat el.

Az utkérdés most már olyan stádiumba jutott, hogy csupán a kiépítése van hátra, egyébként teljesen elő van készítve. A vármegye törvényhatósági bizottsága májusi közgyűlésében a kiépítési költségek fedezéséről s ezzel kapcsolatos függőben levő kérdésekről határozott, a mely határozatát a kereskedelmi miniszter legutóbbi leiratában az érdemben jóváhagyta.

Ezen az alapon, mint értesülünk, a vármegye alispánja elrendelte a földmunkálatok megkezdését, s az még az ősszel s jövő tavasszal elkészül. Az államépitészeti hivatal javaslata alapján az ut köz- igazgatási bejárása mihamarább, 2—3 héten belül meg fog történni. Az ut kiépítési tervezetét az államépitészeti hivatal a tél folyamán elkésziti, s a földmunkálatok bevégzésével maga a közút kiépítése a kora tavaszszal már kezdetét veszi.

A kereskedelmi minister megengedte azt is hogy a vészéi hídtól a gerlai hidon át Békésre s innen pedig a kettős-körösi hidon át, Körösladány felé vezető útvonal a doboz—békési útszakasznak a törvényhatósági közutak sorából való kihagyása folytán czálszerüségi okokból Gerla, illetve helyesen a törvényhatósági véghatározat szerint, Gyula— Békés—Körösladányi útnak (4. számú) neveztessék el. Az építési költségekre nézve a törvényhatóság akkép határozott, hogy a 18000 koronába kerülő földmunkálatokat az idei költségvetés megtakarításaiból házilag készítteti el, a fennmaradó 105017 korona 7 fillér kőpálya munkálatai költségeket pedig a felveendő 600000 koronás kölcsönből fedezi, a mi a ministeri jóváhagyás folytán szintén megerősítést nyert, igaz, hogy a 600000 koronás kölcsön felvételéről szóló határozata a vármegyének még nincs jóváhagyva, de az már csak idő kérdése s a tél folyamán ez is előreláthatólag meg fog történni s akkor a teljes fedezetről gondoskodva lévén, mi akadálya sem lesz a kiépítésnek.

A kőépitmények vállalatba adása nyilvános árlejtés utján fog történni, az árlejtési feltételeket az államépitészeti hivatal mielőbb elkésziti. A kőanyag szállítására nézve több terv vétetett számításba, legczélszerübbnek látszik, ha az alföldi első gazdasági vasút vonalán eszközöltetik a szállítás, olykép, hogy a munka színhelyéig az építendő útvonal mentén ideiglenes folyó vasút létesittetnék.

A kiépítés ezen módozatai mind részletesen meg lesznek rövid idő alatt tárgyalva s a végleges megállapodások alapján foganatba vétetnek. Most már tehát biztos reményünk leket az iránt, hogy ezen rég óhajtott kőutunk létesülni fog.

A vármegye úthálózata ez által lényeges kiegészítést fog nyerni s Gyula város főfeladatát képezi ezen ut létesítése után, hogy minden erejével hozzájáruljon a másik terv megvalósításához, mely szerint Gyuláról kiindulva, a Lunkasággal kötné össze a tervbe vett keskeny vágányu vasút. Ezt a tervet erősen támogatja a Gyulára nézve, a gerlai—békési útszakasz kiépítésével némikép helyes mederbe terelt utpolitika, amely Gyulának, mint a megye székhelyének jogos közgazdasági érdekeit hivatott szolgálni.

Bizony csak elfogyott, hamarán elfogyott a nagy trakta.

El; el

___

Mo

st azután bátran foghattam mesébe.

— Volt, hol nem volt egyszer messze.... messze.... messze, túl a Pontyos éren, túl a Cseres erdőn fekete falú vár. A fekete várban, fekete szobában sürü könnyek közt élt egy királykisasszony ....

Folytatta kis húgod :

— Ugy-e Dődi bácsi, a királykisasszony azért sirt, mert torkos volt és a mamája büntetésül zárta fekete szobába? ....

— Dehogy is Musókám, nem azért sirt bizony. Hanem mamájától elrabolta őt a fekete vár ura, gonosz vén varázsló. Megkérte, nem adták. Fogta : elrabolta. Aranyból bilincset vert a két karjára, odalánczolta a nagy asztal lábához, hogy el ne mehessen, ha szökni akarna. Sirt a kis királylány éjjel-nappal egyre. A mi köny lepergett égszínkék szeméből, láss csodát megannyi drágagyöngygyé válott; valahányat lépett a lába, nyomába piros rózsa termett; a mi szőke haja le a földre hullott, hogy kétségbeesve tépte, tépegette, esti szél felkapta, pusztára kivitte, földre elhintette, harmattal öntözte s reggelre belőle árvalányhaj nőtt ki.

— Ugy-e talán olyan, a milyet mi szedtünk tavaly? — mondja Musó.-- Talán igen, lelkem, mondtad te szerelmem s mosolyogtál ho^zá.

— Bizony éppen olyan — erősitém én is — azután folytattam tovább is mesémet . . !

Mesélek, mesélek . . . Hogy jön a királyfi

10707/1902. szám.

Hirdetmény.

Gyulaváros I. alkerületóben a vármegyei bizottsági tagok választásának idejéül 1902. évi november hó 10-ik napja tűzetett ki, erről a választók a következőkkel érte- sittetnek:

Választási helyül a városháza nagyterme van kijelölve, ahol is a szavazat-lapok a választás vezetésével megbízott küldöttség által reggeli 9 órától délután 4 óráig fogadtatnak el.

Választandó lesz 1907. év végéig tartó megbízatással 4, és 1904. év végéig tartó megbízatással 1 bizottsági tag.

Külön szavazati lapok lesznek beadan- dók az 1907. óv végéig terjedő megbízatással s külön az 1904. év végéig terjedő megbízatással választandó bizottsági tagokra nézve.

Gyulán, 1902. évi október hó 21-én.

Dutkay Béla,

862 2—| polgármester.

T a n U g y.

A békésmegyei tanítóegyesület gyulai járásköre Gyulán, folyó évi november hó 13-án, csütörtökön, délelőtt 9 órakor a polgári iskola helyiségében tartja őszi rendes közgyűlését a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki előterjesztések. 2. A testi fenyíték az iskolában. Előadó: Székely Lajos. 3. A phonomimikai módszerről. Előadó: Balogh János.

4. Pénztárnoki jelentés. 5. Esetleges indítványok.

Hírek.

Mindszent, halottak napja. A haldokló természet utolsó sóhajtása hallatszik az őszi szól szomorú bugásából s a hervadást szemlélő embert csöndes rezignáczió fogja el : a szomorú elmúlás érzete. Temetőbe vágyik a küzdő lélek. A természet hervadása borongós sejtelmeket ébreszt a létért küzdőkben, eszükbe juttatja azt a hatláb hosszú vermet, melynek sir a neve s a mely ott várakozik az élet végén mindenkire, akár küzdelemben, akár élvezetben, akár szenvedésben, akár boldogságban volt része, s a mely betakar mindent, szerelmet, bűnt, boldogságot egyaránt, mert a halál a legdemokratikusabb intézmény a teremtésben, az abszolút igazság, mely személyválogatás nélkül szedi áldozatait az emberiség kasztokra, társadalmi osztályokra osztott tömegéből. A temetőben egyforma mindenki. A gazdag kripta lakója épen úgy elrothad, mint a dudvás sir alatt a szegény koldus, a boldog megsemmisülés e nirvánája épen úgy meg- gyógyítja itt a szenvedéstől sajgott sziveket, mint az élvezetben kifáradtnak békés pihenőt nyújt. Szinte nem is oly félelmetes a halál, ha a szemébe nézünk, ha mérlegeljük előnyeit és hátrányait az élettel szemben. A halottak csendes birodalma zajossá válik ilyenkor. A kegyelet munkásai a sírokat díszítő utódok, itt hagyottak, az ősz utolsó virágait teszik a sírokra s az örökké élő emlék jeléül lobogó gyertyafény hirdeti a bizalmat a feltámadásban. A halottak napját mindenszentek ünnepe előzi meg, ez idén azonban vasárnap következvén mindenszentek után, ez nem fér össze a gyászszal s annak következtében halottak napja hétfőre esik. A sirok kivilágítása s az egyházi körmenet pedig ma délután vas írnap lesz.

fényes arany ijjal, fényes arany ijján tündérlány hajából font selyem ideggel, királysas tollával szárnyalt nyílvesszővel s hogy lövi bele a feketevár gonosz urának szivébe a gyilkos nyilvesz- szőt. így szabadúl meg az elrabolt királylány, így lesz felesége szabaditójának. Hetedhét országra szólt a lagzi, három első banda húzta, kilencz kukta nézte, a legelső tánezot negyven pár tán- czolta, én is ott tánczoltam.

. . . Meg te is. ugye csak — fordul Musó hozzád.

— Talán igen lelkem — mondod moso- lyogva.

— Bizony nénikéd is — erősitém fennen — éppen velem tánczolt s hát a sárga csizmám sarkán pengő-csengő rézsarkantyúmnak taréja megakadt egy nagy lisztes zsákba, ki is szakította ; bele volt zárva a Pontyos patak. Uczczu, kifolyott belőle, itt folyik előttünk . . .

Vége a mesének. Musóka megölel, megcsókol jobbról is, balról is, vagy tízszer. Azután közénk áll, az egyik karját az én vállamon hagyja s másik karjával téged ölel által s húzza piros arezod ajkam-felé vonja s biztat, biztat egyre:

— Te is adj puszit hát, a mért mesélt nekünk!

Tán félig akarva, vonakodva, félig pírban égő arezod mind közelebb hajlik égő ajakam- hoz. Nem is vesszük észre, mikoron ajkaink egymáshoz tapadnak, csak egy pillanatra. Láng csapja meg arczunk, félig lehunyt szemmel, köny- nyező pillákkal nézel rám szerelmem . . !

Musóka meg tapsol.