Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1902-10-19 / 42. szám

80, Igazfalván 14, Magyarittebén 14, Módoson 3, Yalkányban 2, Eunágotán 4, Reformátuskovácsházán 2, Körösladányban 20, Nagybecskereken 1, Nagy- majláton 1, Orosházán 5, Öcsödön 38, Resiczán 7, Sámsonban 16, Szapárifalván 24, Szegeden és leányegyházaikon 13, Szeghalmon 22, Bnnyaszegszárdon 4, Szentandráson 6, Szentesen 90, Szkulyán 2, Köröstarcsán 4, Gyulaváriban 6, Torontálvásárhelyen 23, Végváron 7, Vésztőn 48, összesen 482 pár, a tavalyi 407 párnál 75-el több.

Ezenkivül vannak még csekély számban Gyomán, fogyófélben Hertelendifalván, sokan Füzesgyarmat leányegyháza: Bucsa és környékén, egy-kettő Vadászerdőn. Nincs nyilvántartva Békésen, továbbá nincs összeírva: Dobozon és nem tudható Makón és Hódmezővásárhelyen.

Legyen szabad felhívnom lelkésztársaim figyelmét még nagynevű elődöm jelentésére hozott azon egyházmegyei határozatra, mely szerint: »a vadházasok száma a nagy egyházakban is nyilvántartandó, melyre nézve a város különböző részén lakó pres- byterek, gondnokok egyházfiak megadhatják a szükséges felvilágosítást, c

Az egyházpolitikai törvények kihatásaként az egyházi szertartást mellőzték:

Békésen a sectáriusok általában. Bodófalván a keresztelést 5, az esketést 4 és a temetést 1 esetben.

Gyulán általán a baptisták. Gyomán 42 esetben az esketést (a nazarénusok,) Igazfalván a keresztelést 1, az esketést 5 esetben. Kunágotán a baptisták, Reformátuskovácsházán 1 (nazarénus) a temetést. Körösladányban az esketést 1 vegyes pár (férfi nazarénus, nő felekezetnélküli), Makón 4 esetben a keresztelést, 67 esetben az esketést. Nagymaj- láton a keresztelést 2, az esketést 2 és a temetést 4 esetben. Orosházán a keresztelést 23 esetben, az esketést 10 pár. Resiczán az esketést 1 pár, Sámsonban 1 pár, Szapárifalván 1 pár. Szentesen a keresztelést 15 esetben mellőzték; ezzel szemben 10-en nálunk kereszteltettek, (tulajdonképi veszteség tehát 5), esketést mellőzte 20, tiszta református származású, jobbára idősek.

Köröstarcsán a nazarénusok. Hódmezővásárhelyt a keresztelést 29, az esketést 16 esetben, Toron- tálvásárhelyt az esketést 6 pár, Végvárt az esketést

2 pár, Vésztőn az esketést 5 református és 2 vegyes pár = 7 pár, a sectáriusok felekezetnélküli része itt általán minden szertartásunkat mellőzték.

E szerint meg nem keresztelt gyermekek száma 7 egyházban 79 (tavaly 11 házban 72, igy annál 7-el több) százalék szerint: Bodófalván 6'7, Igazfalván 1:4, Makón 0’6, Nagymajláton 4‘5, Orosházán 38’4, Szentesen 2 8. Hódmezővásárhelyt 2-6.

A meg nem esküdött házaspárok száma: 15 egyházban 185, (tavaly 23 egyházban 153, és igy ennél 33 párral szintén több); százalék szerint Bodófalván 20, Gyomán 42, Igazfalván 23-8, Reformátuskovácsházán 1*4, Körösladányban 1*9, Makón 32'2, Nagymajláton 18-2, Orosházán 23-8, Resiczán 6-6, Békéssámson 8*1, Szapárifalván 2‘0, Szentesen 12, Hódmezővásárhelyt 4*1, Torontál vásárhelyt 12, Végvárt 7, Vésztőn 10.;

Az egyházi szertartás nélkül eltemettek számra :

3 egyházban 6, (tavaly 8 egyházban 28 és igy e szám 22-vel apadt); százalék szerint Bodófalván 3-7, Reformátuskovácsházán 1*4, Nagymajláton 18-2.

A meg nem keresztelt gyermekek a szülötfek- nek I'll, a meg nem esküdött párok* száma az uj házasoknak 9*61, a szertartás nélkül temetettek

száma a meghaltaknak 0'12 °/0-át teszik egyházmegyénkben.

Házasság köttetett: 2039, a múlt é. 1861-nél 178-al több s ebből 442 vegyes ; a tavalyi 313-nál 78-al volt több. A vegyes házasok az uj házaspároknak 21.66°/0-át teszik, a múlt évi százalék 18.96 volt.

a vegyes házasok száma: az egyes egyházakban. Battonyán 4, Báufalván 2, Békésen 18, Gyulaváriban 2, Hertelendifalván 4, Módoson 1, Hódmezővásárhelyen 54 Igazfalván 1, Körösladányban 15, Köröstarcsán 7, Kunágotán 8, Klopodián 1, Me !Ö- hegyesen 2, Mezöberényben 3, Makón 67, Nagyki- kindán 4, Nagymajláton 4, Orosházán 36, Öcsödön 7, Pancsován 6, Resiczán 7, Sámsonban 4, Szapárifalván 1, Szegeden 42, Szeghalmon 6. Szentandráson 7, Szentesen 50, Szkulyán 6, Temesváron 9, Torontálvásárhelyen 4, Vadászerdőn 1, Végváron 8, Vésztőn 2,

A gyermekek vallására nézve kötött megegyezések száma a jelentések szerint 205, (tavaly 183) és pedig javunkra 148, (tavaly 110), kárunkra 67, (tavaly 73.)

Nagyvárad—gyula—orosházi szinikerület.

A színművészet pártoló egylet gyűlése.

Kedden két évre eldőlt a gyulai és orosházi színészet ügyének sorsa. A gyulai színművészet pártoló egyesület választmánya ugyanis a nagyváradi szin- ügyi bizottság és az orosházi szinpártoló egyesület kiküldötteinek részvételével tartott ülésében egyhangú határozattal kimondotta, hogy két évre helép a nagyvárad—gyula—orosházi színi kerületbe, a mi más szóval azt jelenti, hogy 1903. és 1904. években Somogyi Károly nagyváradi színigazgató jól szervezett művészgárdája fog a gyulai és orosházi színkörökben előadásokat tartani.

Az ülésen Lukács György főispán elnökölt és jelen voltak azon Dutkay Béla és Keller Imre elnökök, Berthóty István és Kóhn Dávid titkárok, Dö- mény Lajos pénztárnok, dr. Berkes Sándor, Weisz Mór, dr. Ladies László, Czinczár Adolf, dr. Berényi Ármin, Reisner Emánuel, Csák György, dr. Varga Lajos, Schmidt József választmányi tagok; továbbá Nagyváradról Rimler Károly polgármester, dr. Hová- nyi Géza, a szinügyi bizottság elnöke és Somogyi Károly színigazgató, — Orosházáról Ambrus Sándor és dr. Berthóty Károly a színművészet pártoló egylet elnöke és titkára.

Lukács György elnök a megjelentek üdvözlésével nyitotta meg az ülést és előterjesztette, hogy a választmány határozatához képest beszerezte az adatokat arra vonatkozólag, hogy a három szomszédos nagy város Arad, Nagyvárad és Szeged közül melyikkel léphetne legkedvezőbben Gyula és Orosháza színi szövetségre. Felolvastatta a nyert válaszokat, melyek szerint Aradon a színészet állandó- sittatván, az aradi társulat nem mehet vidékre, Szeged Hódmezővásárhelylyel áll állandó összeköttetésben, ahova augusztus és szeptember hónapokra le van kötve. Végül felolvasták a nagyváradi szinügyi bizottságnak lapunk múlt számában közölt átiratát, melyben örömmel fogadja a szövetség megalakításának eszméjét. Javasolja ennél fogva, hogy Gyula és Orosháza Nagyváraddal lépjenek színi szövetségre.

A választmány egyhangúlag hozzájárult a javaslathoz és a maga részéről kimondotta a nagyvárad—gyula—orosházi szinikerület megalakítását.

Felolvastatván a Nagyvárad város és Somogyi igazgató között fennálló szerződés, a részletkérdések megvitatásánál dr. Berényi Ármin adott kifejezést

azon régi szimpathiának, melylyel Gyula város Nagyvárad iránt mindenkor viseltetett, örül, hogy e kötelékek most szorosabbra fűződnek. 0 azonban kívánja, hogy már a szövetkezéskor garancziák biztosíttassanak, hogy Gyula művészi igényei ki fognak elégittetni; annál inkább kell ebben aggódó gondosságot kifejteni, mert a gyulai saison aránylag rövid és e rövid idő alatt kell mindazon kívánalomnak megfelelni, melynek kielégítésére a főállomáson több hónap áll rendelkezésre. Kívánja, hogy pontosan körvonaloztassék Gyulának a szövetséghez és az igazgatóhoz való viszonya, különösen, hogy minő befolyása lesz Gyulának az igazgató választásra és minő biztosítékokat nyer az igazgatóval szemben. A részletkérdések megvitatására bizottság kiküldését javasolja.

Rimler Károly Nagyvárad polgármestere köszö- szönetet mond a szívélyes szavakért. Örömét fejezi ki, hogy a szomszédos városok egy közös kulturális czél támogatására egyesülnek. Eddig is természet- ellenes állapot volt, hogy nem tudtak szövetkezni. A színművészet ügyének közös erővel való fejlesztése és rendezése lesz az .együttes feladat, melynek keretéhen Gyulának és Orosházának is önálló rendelkezési joga leend. Kifejezést ad annak, mennyire rendezve van Nagyváradon a színészet ügye és az, hogy Nagyváradnak módjában áll az igazgatót kifogástalan művészi értékű előadások rendezésére szorítani, lesz a csatlakozó városok garancziája is.

Kóhn Dávid az iránt intéz kérdést az igazgatóhoz, hogy mikor járnak le a tagokkal kötött szerződései, nem olyankor-e, hogy az igazgató a nyári szezonra jön majd uj, összetanulatlan tagokkal, a kikre nézve a nagyváradi szinügyi bizottság bírálati jogát még nem gyakorolhatta.

Somogyi Károly közli, hogy szerződései mind évesek és virágvasárnapkor járnak le, de ő már márcziushan tartozik az uj tagok névsorát a nagyváradi szinügyi bizottságnak bemutatni és az elfogadott uj tagok virágvasárnaptól a téli szezon végéig Nagyváradon már játszanak és úgy kerülnek a nyári állomásokra.

Dr. Berthóty Károly kifejezést ad annak a készségnek, melylyel Orosháza csatlakozik a kerület megalakításához. A részletek elintézését bizottságra bízva itt csak azt óhajtja megállapítani, hogy osztassák be az egyes állomások saisonja.

Hoványi Géza szerint a szövetkezés irányelveire nézve már megállapodott a választmány. A társulat Nagyváradon október 1-től május 1-ig játszik, ez a múltban csak azért hosszabbittatott meg, mert nem volt nyári állomás. A fenmaradó időben Gyula és Orosháza tetszés szerint állapítja meg a saison idejét. A nagyváradi szinügyi bizottság már régóta melegen óhajtja a Gyulával való szövetkezést és most, hogy Orosházán színkör épült, ezt is örömmel látja a kerületben.

Lukács György elnök meleg szavakkal viszonozza a nagyváradi kiküldöttek rokonszenves nyilatkozatait, melynek folytán szép eredmények várhatók a szövetkezéstől. Szerinte a szövetség nem lenne állandó jellegű, mert akkor közös szervekről kellene gondoskodni, a mi nagy nehézségekkel járna. A szövetség csak arra a két évre alakuljon meg, mig Somogyi igazgató szerződése fennáll és igy Gyula és Orosháza csak az igazgatóval kötnének szerződést. Egyéb főkérdés tisztázva lévén, még a saison beosztás megállapitása szükséges. A választmány ily értelemben határozott.

Keller Imre szerint első sorban az igazgató

érdeke, hogy jó előadásokat rendezzen, mert különben nem számíthat a közönség ismert támogatására.

Dr. Berényi ismételt felszólalása után Rimler Károly kifejezést ad annak, hogy Nagyvárad szinügyi bizottsága és hatóságai legnagyobb készséggel megadják az erkölcsi támogatást arra, hogy az igazgató részéről a nyári állomásokkal szemben fennálló kötelezettségének betartása biztosittassék, mert Nagyváradnak az a törekvése, hogy állandó eszközöket adjon az igazgatónak arra, hogy magas művészi nivón álló társulatot tartson fenn.

Kohn Dávid teljesen megnyugtatva a felszólalásoktól konstatálja, hogy úgy Gyulán, mint Orosházán az augusztus-szeptemberi saison kívánatosabb, minthogy azonban Oresháza kizárólag ehez az időhöz köti magát, javasolja, hogy az első évben kisér- letkép Gyulán május-juniusra, Orosházán augusztusszeptemberre tétessék a saison, az előbbi helyen legfelebb 7, az utóbbin legfelebb 5 hetes saisont számítva.

Ambrus Sándor az orosháziak részéről készséggel hozzájárul e javaslathoz, a mit a választmány is egyhangúlag elfogadott azzal, hogy a második év saison beosztása a két helyre nézve később fog egyetértőleg megállapittatni.

Az igazgatóval kötendő szerződés megszövegezésére Lukács György elnöklete alatt Keller Imre, Dutkay Béla, dr. Berényi Ármin, Kóhn Dávid és Berthóty István küldettek ki.

Még néhány folyó ügyet intézett el a választmány és ezután az elnök megköszönte a vidéki résztvevők megjelenését és az ülést berekesztette.

T a n ü g y.

A békésmegyei óvónők mozgalma.

Mezőre hivja a szegényt a munka,

Ki őrzi otthon apró gyermekét? . . .

Ne félj, szegény te, küldd be csarnokunkba, Van itl ki ápol, gyermeket ki védi . . . Hajdan az Űr, kinek gondját viselte, A földre küldte szárnyas angyalát;

Ma szárnya nincs, de-ihletett a lelke S enyhíti buzgón a szegény baját“. . .

Csengey G.

Hogy mit jelent a kisdedóvás fogalma s minő alapvető munkát teljesítenek a kisdedóvók a népnevelők sorában: azzal körülbelül minden müveit ember tisztában van. Miért van mégis, hogy olyan kevés szó esik az óvónőkről ott, ahol a népnevelés fontosságát s ennek kapcsán a népiskolák erkölcsi és anyagi haladásának módjait emlegetik ? — Talán erre a kérdésre felel meg az eperjesi ev. theologia költő tanára, Csengey Gusztáv. »Apostolok munkája* e költeményében (melylyel a Kisdednevelők Országos egyesületének idei közgyűlését üdvözölte) :

A szeretetnek édes hangján szólnak,

Mely nem kiáltoz, csak'halkan rebeg,

Az Úr szavának fehér galambjával:

— Bocsássátok hozzám a gyermeket I . . . Óh szóljatok csak I hulljon szép igétek,

Mint szomju földre langy eső csorog;

Féltő anyáknak szíve esd felétek,

Vigaszt ti hoztok, hű apostolok I . . .

Valóban, az óvónők oly csendben, oly abszolút szerénységgel dolgoztak mindig, hogy nem csoda, ha a költemény figyelme kikerülte őket. Volt egy országos egyesületük, melynek létezéséről sokan tudomást sem vettek, pedig nem kisebb emberek állanak az élén, mint dr. Hagara Viktor, Beregmegye főispánja, György Aladár, az országos nevű tudós és paedagogiai iró. Peres Sándor tanitónőképzőigazEz után a női daloskor énekelte el Chovan Zsigmond ez alkalomra írott háladalát, mely után Petrovics Soma imát mondott és az ünneplő közönségre és intézetre áldást adott.

Erre a szarvasi férfi dalkar a XVI. zsoltárt énekelte, melynek egyszerű, szivhezszóló dallamát a főgimnázium érdemekben gazdag igazgatója, Benka Gyula szerezte.

A fögymn. tornacsarnokban.

A. zsoltár elhangzása után hosszú, tömött sorokban vonult át a közönség a főgymnasium nemzetiszinü lobogókkal ékesített tornacsarnokába, hol az ünnepély legszebb része folyt le.

A szarvasi műkedvelők vegyes énekkara Orbán Árpádnak, az aradi nemzeti színház kiváló karmesterének „Hazám, hazám . . .“ kezdetű lelkes dalával nyitotta meg az ünnepélyt.

Haviár Dániel lendületes, tartalmas beszédet mondott ez után az iskolák hivatásáról, a szarvasi fógymnasiumot mintaképül állítván a hallgatóság szemei elé.

Dr. Nemes Béla, a gymn. egyik legfiatalabb, és legrokonszenvesebb tanárának mély érzéssel előadott szavalata következett ezután, melyet a közönség lelkesen megéljenzett, amelynek befejeztével Benka Gyula, az országos nevű tudós, a főgymnazium tiszteletre méltó ősz igazgatója mondta el a főgynmasium százéves történetét. A közönség áhítattal hallgatta a kiváló szónokot, ki nagy tudással, nemes egyszerűségével, színes, elven előadásával méltán megérdemelte azt az ovácziót, melyben előadása végeztével részesült.

Következett ez után a főgymnasium hajdani és jelenlegi tanítványainak szavalata.

Szábolcska Mihály nem jött el, helyette Pappszász Gyula gymnasiumi tanár szavalta el költeményét. Utána Belenczéresi (azelőtt ~

Dezső „Emlékezés1* czimü költeményét adta elő, Szakáll Vili. oszt. gymn. tanuló pedig Zvarinyi VIII, oszt. gymn. tanuló versét szavalta el. Ezt követte Székely Sándornak tárczarovatunkban közölt ünnepi költeménye. A lelkesült közönség mindenik szavaiét tüntető tapssal honorálta.

Chovan Zsigmond „Hunnia mért mozog“ ez. dalával végződött az ünnepély, mely lelketeroelö nemes egyszerűségével, kedves emlékül fog örökre megmaradni azok szivében, kik ott jelen voltak.

A dalkarok betanítása és vezetése Lévius Ernő gymn. ének- és zenetanár érdeme, ki buzgó fáradozásáért sok elismerő tapsot és éljent kapott.

K ö z e b ó d. *

Az ünnepély után a közönség nagy része az Árpád-szállóban társas ebédre gyűlt össze, zsúfolásig megtöltve a fényes nagy termet.

Az első felköszöntőt a jubiláló főgymnasium közszeretetben álló igazgatója, Benka Gyula mondotta a királyra, melyet perczekig tartó taps és éljen követett.

Utána dr. Fábry Sándor, Békésvármegye alispánja a felügyelő bizottság elnökét éltette hatalmas, szónoki fordulatokban gazdag, tartalmas beszédben.

Majd Haviár Dániel, Liska János, Sarlay János mondtak talpraesett felköszöntőket, kik közül utóbbi a főgymnasium három életbenlévő legrégibb ősz tanárát, Benka Gyulát, Chovan Károlyt és Lányi Gusztávot éltette.

Felköszöntőt mondtak még: Placskó István, a főgimnáziumi felügyelő bizottságra és tanári karra, Scholtz Gyula a vendégekre, Turgonyi mezőtúri lelkész a főgimnáziumra, dr. Krcsmarik János orsz. képviselő az intézetet nemeslel- küeri támogató gróf Bolza családra, Petrovits Soma az intézet tovább virulására, Nagy Jenő

az ifjúság mindenkori kedvenezére, Oláh Miklós tornatanárra stb.

Liska János főgimnáziumi tanár felolvasta az üdvözlő sürgönyöket, melyek közül egy szászsebesi német nyelvű távirat a hazafias hangulathoz illően, kellő számú abezugot kapott, — amire eltekintve a jókivánattól, — alaposan rá is szolgált.

A sürgönyök felolvasása után Benka Gyula igazgató Zsilinszky Mihály államtitkár és Sárkány Sámuel püspök levelét olvasta fel, kik elmaradásukat mentették ki szerencsekivánataik kapcsán.

E helyen lehetetlen elhallgatnunk, hogy a táviratok kétharmada erős hülésről panaszkodott természetesen az illetők „szívben és lélekben együtt örvendtek az örvendőkkel!“ ami később már kissé komikus hatást keltett.

Különösen visszás dolog volt, hogy a magas kormány részéről senki sem volt képviselve, nem tudjuk, minek tulajdonítsuk ezt a renda- zésnek-e, vagy másnak .... no de fátyolt a múltakra !

A lakoma végén dr. Fábry Sándor alispán felhívta az ünneplő közönséget, hogy mielőtt szétoszlanék, énekelje el a magyarnak régi fohászát. Erre fölharsant száz és száz ajakról az „Isten áldd meg a magyart 1“.... s ezzel az ünnepség első része véget ért, a közönség eloszlott, hogy az esti tánczmulatságra uj erőt gyűjtve, ismét találkozhassék.

Tán ez vigalomA fényesen kivilágított Árpád szálló ösz- szes termeiben — daczára, hogy g órára volt a mulatság kezdete téve — már 8 órakor óriási közönség hullámzott, minek az volt az oka, hogy Nánási Géza, a budapesti szinészvilág egyik kedvelt tagja, már a közebéd alkalmával ígéretet.

tett, hogy néhány pereznyi szórakozást fog humoros jeleneteivel és népdalaival nyújtani a közönségnek.

És Nánási erre az érdeklődésre méltán rá is szolgált, ügyes mókáival megnevettette, szomorú’ nótáival megrikatta a lelkes publikumot, mely aztán gazdagon is jutalmazta művészetét elismerő tapsaival.

Kilencz órakor Pepi bandája — az Alföld egyik leghiresebb czigány zenekara — egy „bűvölő“ keringővei tánezra perditette az ifjúságot s a mulatság egész a hajnali órákig tartott. Az első négyest több mint száz pár tán- czolta. (Békésmegyei rekord), a másodikat kö- rülbelől ugyanennyi s még a harmadikra Is maradt vagy 6o pár. Zajos jókedv, gondtalan mulatozás fejezték be az országos jelentőségű évforduló napját, mely Békésmegye történetében első helyet foglal el.

Lezajlott az ünnep, csak a mámor, a lelkesedés tombol még azok szivében, kik ennek a talpig magyar, életerős fejlődő intézetnek ünnepén jelenvoltak, de mielőtt visszazökkennénk a sivár, hétköznapi élet egyhangúságába, szentelünk még egy pillanatot, egy imádságot, a tovatűnő boldog emlékeknek. Önkéntelen az égre emeljük tekintetünket s néma ajakkal bár, de hazánkért,*magyar nemzetünkért dobogó, érző egy szivvel-lélekkel fohászkodunk a mi megtartó kegyelmes Istenünkhöz, hogy amilyen di- csöségteljes múltat adott ennek az éveire öreg, de szellemére mindig erősödő, ifjuló főiskolának, adjon neki olyan fényes, sőt ezerszer fényesebb jövőt s annak biztosítására sok olyan munkaszerető, jellemszilárd vezető férfiút, mint annak jelenlegi érdemekben megőszült s mindnyájunk által szivböl-lélekből szeretett igazgatója : Benka Gyula.