Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1902-10-12 / 41. szám

összehasonlíthatatlanul jövedelmezőbb a tehéntartás, ennek ismert indirekt hasznait nem is számítva. A tejszövetkezeteknél eddig csak a sovány tej értéke­sítése ütközik nehézségbe, azért ajánlatos, hogy — mint Mezöberényben teszik — a tejszövetkezetet sertés vagy baromfi hizlaló és értékesítő szövetke­zettel hozzák összekettetésbe. Az iparfejlesztést tekintve felemlíti, hogy Csor- vásou egyik áldozatra kész nagybirtokosunk czirok- gyárat létesített. Gyulán a kötött és szövött iparárú- gyár a hozzáfűzött reményeket teljesen beváltotta és a gyár a biztos haladás utján van. A czukorgyár létesítésének biztatóan indult ügye a nemzetközi vi­szonyok miatt megakadt ugyan, de reméli, hogy a czukorgyártás internaczionális rendezése után ismét felvehetjük a fonalat. A kulturális haladás szempontjából felemlíti az orosházi színkör megnyitását. Bár első sorban köz­egészségi kérdés, itt emlékszik meg a sanatorium ügyéről is, mert az általános érdeklődés és a művelt­ség magas fokán álló társadalom örvendetes jelen­ségének tulajdonítja, hogy az első felszólításra mind­járt négy község tett a sanatorium elhelyezésére elis­merésre méltó bőkezű ajánlatot. A közegészségügy iránti élénk érzék és érdeklődésért köszönetét mond a községeknek és a vármegye orvosi karának, mely az ügyet lelkesen propagálja. A munkás- és cseléd-segélypénztár, korunknak ez a leghumánusabb alkotása, a nép körében mind­inkább szélesebb rétegekbe hat el. Az eredmény ki­vívásáért elismerés illeti meg a vármegye közigaz­gatási tisztviselői karát, a községi jegyzőket, vala­mint azokat a társadalmi elemeket, kik a nemes törekvésben ezek támogatására siettek. Felemlíti, hogy a földmivelésügyi kormány munkáslakások épí­tésére 20000 koronát adományozott a vármegyének. Yégül még igazolni kívánja magát, hogy szep­tember 19-ére, Kossuth Lajos születésének 100-ik évforduló ünnepén miért nem hivott össze rendkívüli közgyűlést. Tette ezt azért, mert tudta, hogy a vár­megye minden községében rendeznek lelkes ünne­pélyekét és a közgyűlés tartása ezen ünnepélyek fényének rovására esett volna, viszont a bizottsági tagok nagy részének a községi ünnepélyeken való elfoglaltsága miatt a közgyűlés sem lehetett volna oly impozáns, mint azt a nagy férfin emléke és e vármegye kegyeletes érzésének bensősége kívánatossá tették. A kegyelet és hála érzelmeinek kifejezése nincs naptárhoz kötve, a mint Kossuth Lajos dicső emléke sincs kötve időhöz, de mindig fennmarad dicső fényben, mig ezen a földön magyar él és ma­gyar szív dobog. (Lelkes éljenzés) Ezzel a közgyűlést megnyitja és elrendeli a tárgyak előterjesztését. Költségvetések. Pótadók. A vármegye állapotáról szóló alispáni jelentést, melyet bő kivonatban már ismertettünk, a közgyű­lés felszólalás nélkül tudomásul vette. Az 1903. évi házi pénztári költségvetést, mely­nek adatait szintén közöltük, dr. Daimel Sándor fő­jegyző ismertette. A közgyűlés vita nélkül elfogadta a költségvetést és névszerinti szavazás utján 59 sza­vazattal egyhangúlag megszavazta a szokásos l°/0-os közigazgatási pótadót. A közszükségleti alap létesítésére és e czélból három éven át l#/„-os pótadó kivetésére irányuló állandó választmányi javaslatot, a javaslat keletke­zésének történetét Berthóty István tb. főjegyző ismertette. A javaslat támogatására szót emelt dr. Fábry Sándor alispán, előadván, hogy azért van szükség erre az alapra, mert a vármegyének nincs semmi vagyona, pénztára, mely felett rendelkezhetne, csak megkötött rendeltetésű alapjai vannak a vármegye kezelése alatt. Bégen fennáll már az alap létesítésé­nek szüksége, de addig csak kínlódtunk szégyen­kezve, most azonban végre számolni kell a helyzet­tel és vagy megszavazni a pótadót, vagy le kell mondani arról, hogy valaha egy fillérrel is rendelkez­hessünk. Példákat hoz fel a jelenlegi helyzet tart­hatatlanságára és kijelenti, hogy a vármegyének saját méltósága megőrzése szempontjából önmaga iránt való kötelessége, hogy határozatainak végre­hajtására eszközöket teremtsen. Épen azért a törvény- hatóság érdekéből és tekintélyéért kéri a közgyűlést, hogy a javaslatot fogadja el. Szeberényi Zs. Lajosnak aggodalmai vannak, hogy mint a vármegye többi alapjára, az állam erre mint a kristályos prizsma öt éle, mely a nemzeti géniusz fényes sugarait az eszmék és érzések skálájának más-más szöge alatt töri meg. Ott van Arany János, a népies müköltés örök mestere, Szigligeti Ede, a népszínmű megte­remtője s egyszersmind kothurnusos tragédia­költő, Vörösmarty Mihály, az európai művelt­ségű, de minden ízében klasszikus nemzeti költő, Kossuth Lajos, a magyar szabadság és független­ség apostola, a kinek általános, európai tudásánál csak lángoló fajszeretete volt nagyobb és végül Reviczky Gyula, a modern, szinte mondhatnék: kozmopolita költő, a ki elsőnek emelkedett, a fiatalok közül, elhunyt remekíróink sorába. Forgatván ezt a díszes kiállítású öt kötetet, lépten-nyomon érezzük bennük a magyar ész­járást, a nemzeti szellem lüktetését. Eszünkbe jut az az idő, — alig félszáz év előttről szólunk 1 mikor a magyar irodalom egy évi termése bele­fért egy kis zsebkönyvbe, mikor egy-egy könyv­nek a megjelenése esemény volt és Berzsenyi, Kazinczy, Kisfaludy, sőt Vörösmarty müvei is, a nyomtatási költségek miatt, csak nagy nehéz­séggel láthattak napvilágot. Mindez — csak volt! Azóta nagyot fordult a világ : — s a „Magyar Remekírók“ ez újabb öt kötetét forgatva, ujjongó örömmel kiáltunk föl Széchenyivel: — „Elünk még! nem vagyunk holt nemzetnek szerencsét­len, rothadt tagjai, nem „Elő szobor“, leírhatat­lan kínok közötti* Úgy van, élünk : — „annyi szív nem hiába onta vért“ : — s ha az úttörő nagyok, kik e szel­lemi virágzás termékeny magvait elhintették, is reá fogja tenni a kezét. Különben sem tartja az alap létesítését okvetlen szükségesnek és azért nem fogadja el a javaslatot. Dr. Fábry Sándor megnyugtatja előtte szólót, hogy az állam nem veszi el az alapokat a vármegyé­től, csupán csak kezelését bízza az adóhivatalokra, a rendelkezés joga a vármegyénél marad. Utal arra, hogy nem a vármegye terheli meg a községeket, mely sohasem szedett többet 1%-os pótadónál, de magas az állami adó és terhes a községek nagy pótadója. Felemlít több vármegyét, mely 4—6°/„ pótadót szed. A jövőben nem fog a vármegye az ellenőrzés merev szigora mellett rendkívüli kiadásokra fedezettel bírni és igy szégyenteljes helyzetbe jut, mert az olyan törvényhatóság, a mely anyagi eszkö­zökről nem gondoskodik, határozatának végrehajtására nem képes arra, hogy önkormányzati jogokat gya­koroljon. Még elnöklő főispán szólt felvilágositólag a' kérdéshez és azután a szavazás következett melyet a rövidség kedvéért a közigazgatási pótadónál szava- zottak jegyzékének fordított sorrendben való felolva­sásával akartak foganatosítani. Novák Kamill közbekiált: Ez csak fogás, hogy a tisztviselők szavazzanak előre! Dr. Fábry Sándor felemelkedik, hogy a közbe­kiáltásra válaszoljon, de nem akar az elnök jogába avatkozni. Mielőtt azonban az elnöklő főispán valamely kijelentést tett volna, Novák Kamill bocsánatot kért meg nem gondolt kifejezéséért. Ezen inczidens után megtörtént a szavazás melyre a főispán megnyugtatásul a nyomtatott teljes, névsor felolvasását rendelte el és igy kissé sokáig tartott. A pótadó kivetése ellen 16, mellette 46 bi­zottsági tag szavazott és igy a törvényes s/3-ad többség megszavazta a pótadót. Beliczey István volt főispán * arczképének a megfestetésével a vármegye alispánját megbízta a közgyűlés és felhatalmazta, hogy addig mig a köz­szükségleti alap erre fedezettel rendelkezik, a költ­ségeket előlegként a házi tartalékalapból utalványozza A közigazgatási bizottság féléves jelentését és a számonkérőszékuek a tisztikar tevékenységéről szóló jegyzőkönyvét tudomásul vette a közgyűlés. A közúti költségvetést az 1903—1904. évekre vonatkozólag az előterjesztett és lapunkban is ismer­tetett alakjában fogadták el és megbizták a vármegye alispánját, hogy az elhatározott építkezésekre egy 600.000 koronás kölcsön felvételére szerezzen be ajánlatokat és tegyen a legközelebbi közgyűlés elé javaslatot. A katona beszállásolási pótadónak a felmerült szükséghez való kivetését elrendelte a közgyűlés. A községjegyzői nyugdijszabályrendeletnek az általunk közölt irányban való módosítását elhatá­rozták, dr. Fábry Sándor javaslatára kimondván, hogy az özvegyi nyugdíjra vonatkozó módositás az eset­leges szerzett jogokat nem érintheti. A vármegyei pénzkészletek elhelyezésére név­szerinti szavazással jövőre is a békésmegyei és íj gyulavárosi takarékpénztárakat jelölték ki. Miniszteri leiratok. A belügyminiszter leiratára a tiszti nyugdíj szabályrendeletet több részében módosította a köz­gyűlés, főleg a közigazgatási gyakornokokra való kiterjesztést szabályozva. A kereskedelemügyi miniszter leiratára kimon­dotta, hogy a vármegyei utkaparókat a munkás és cselédsegélypénztárba beíratja és értük a dijakat a közúti pénztárból fizeti. Az ebtartási szabályrendelet módosításával ki­mondotta, hogy az ebadóból vármegyei ebadóalapot létesít és a szabályrendelet hatályát Gyula városra is kiterjeszti. A kereskedelmi miniszter leiratával szemben a községi közmunkára vonatkozó szabályrendeletnek jelen alakjában leendő fentartása iránt feliratot intéztek. Az orosházi tanonczotthon részére megszavazott alapítványnak a gyámpénztári tartalékalapból való fedezését a belügyminiszter nem engedélyezte. Addig is mig a vármegye más fedezettel fog rendelkezni, a leiratot tudomásul vették. Az esküdtszék megalakításához kiküldendő bi­zottságba az eddig működött bizalmi férfiakat vá­lasztották be. Az 1848 -49-iki honvédalapból 300 korona erejéig való kötvény vázolással az alispánt bízták meg. föltámadva láthatnák a terebélyes fát, mely a csöpp kis mustármagból, az ő munkásságukból sarjadt, bizonyára boldogok lennének, hogy nem éltek hiába l Nagyobb hatása, több érdeme aligha volt költőnek irodalmunkban, mint Vörösmarty Mi­hálynak. Talán azért, mert e nemzetnek nem volt nagyobb költője ő előtte. Hónának, nem­zetének lángoló szeretete avatta költővé; haza­fias lelkesedése hatalmas folyóként áradt szerte verseiben s elöntötte az egész hazát: palotákat és viskókat egyaránt. Oly eszmékért lelkesült, oly érzésekhez szólt mindig, amelyek az egész nemzet eszméi és érzései voltak s dalára milliók szive dobogott hevesebben. Ezért volt és maradt Vörösmarty legnépszerűbb költőnk : s ha korunk ítélete némileg változott is felőle, ez csak a közvélemény átalakulása volt annyiban, hogy a mi előbb népszerűség vala, ma már dicső­séggé vált. S hogy ez igy van, mutatja a Vörös- mai ty-szobor mozgalma; de még ennél is job­ban mutatja az, hogy nincs ember Magyaror­szágon, a kinek, ha Vörösmarty nevét hallja, rögtön eszébe ne jutna a nagy költőnek egy, két, öt, tiz örökbecsű alkotása . . . A mit Vörösmarty lángoló hazaszeretete a múltban keresett: — a nemzeti dicsőséget: — Arany János már meg is érte. Amannak nem adatott meg látnia, megérnie az alkotmányos érát, de Arany János túlélte az abszolutizmust, együtt örült a nemzettel, mely annyi küzdelem után végre megkapta alkotmányos szabadságát, s műveltségben, szellemi nagyságban csaknem Törvényhatóságok átiratai. Aradváros átiratával kapcsolatban vette ki ré­szét vármegyénk Kossuth születése 100-ik évforduló­jának ünnepéből," jegyzőkönyvébe iktatván azokat a halhatatlan érdemeket, a melyeket Kossuth a haza alkotmánya, függetlenségének biztosítása és a nép­jogok kivívása körül szerzett. A szépen megszerkesz­tett javaslatot, a mely dr. Daimel Sándor főjegyző jeles tollát dicséri, a közgyűlés általános éljenzéssel kisérte és fogadta el. Pozsonyváros megkeresésére a választási tör­vény módosítása, a községenként való szavazás be- hazatala a census egységesítése és leszállítása iránt feliratot intéztek az országgyűléshez. Pozsonyvármegye a nemzetiségi törvény módo­sítása érdekében az országgyűléshez intézett felira­tát küldte meg támogatás végett, az állandó választ­mány hasonló szellemű felirat intézését javasolta. Dr. Fábry Sándor alispán annyira fontosnak tartja a kérdést, hogy nem zárkózhatik el annak felszólalás utján való kiemelésétől. Hosszabb történelmi vissza­pillantást vet a magyar állam fejlődésére, melynek az európai helyzetben való megerősödése után most az egységes, magyar nemzeti állam megszilárdítása képezi legfontosabb feladatát, a mit-csak a magyar­ság megerősítésével lehet elérni. Olyan jövő előtt állunk, melyben az államok alakulásának lehetősé­gét és fenállását a nemzetiségek száma és ereje sze­rint fogják mérlegelni. Ezért kell Magyarországnak gondoskodni a magyarság megerősítéséről, vagy el­vész a nemzetek küzdelmében. A mostani nemzeti­ségi törvény lehetetlen helyzeteket teremthet, pél­dákkal illusztrálja ezt. Nem az a nagyjelentőségű kérdés, hogy a külállamoknál levő követségeink minő jelvényeket használnak, de azt, hogy bent a hazában biztosítsuk a magyar állameszmét minden megtámadtatás ellen, a törvény hatásait bevárni elég volt a letelt 30 év, azok nem mondhatók eredmé­nyesnek. 0 tehát örömmel üdvözli Pozsonyvármegye kezdeményezését és szívvel lélekkel csatlakozik a javaslathoz. Szatmárnémeti város és Borsodvármegye meg­keresésére az olaszbor behozatalának korlátozása iránt a kormányhoz feliratot intéztek. Hasonlókép felirattal támogatják Csanádvárme- gyének a közgazdasági előadói állás újjászervezése és Tolnavármegyének a Baja-Báttaszék közötti Duna- hid építésére vonatkozó feliratait; ellenben tudomá­sul vették Pancsova városnak külön választó-kerü­letté leendő alakítására, a törvényhatósági alkalma­zottak lakbérilletményeinek, a tisztviselők vasárnapi munkaszünetének szabályozására, a magyar iparter­mékek beszerzésére, az árvapénzek kezelésére, a Szer­biával kötött kereskedelmi szerződés felmondására vonatkozó átiratokat. Jásznagykun-Szolnokvármegye megkeresésére Damjanich szobrára, Szabolcsvármegye a Eákóczy kor hősei emlékének megörökítésére gyűjtést indí­tanak. Vármegyei ügyek. Az országos Erzsébet-szoborbizottság által vissza­küldött 4000 koronának felhasználásával Gyulán egy Erzsébet-szobor felállítását határozta el a közgyűlés és a szükséges előkészítéssel valamit esetleg szük­séges gyűjtés foganatosításával az alispánt bízta meg. A földmivelésügyi miniszter által munkásházak építésére adott 20000 ezer koronáért köszönetét mon­dott a közgyűlés és a felhasználás módjaira nézve tárgyalások folytatását rendelte el. Az igazolóválasztmány a megüresedett bizott­sági tagsági helyekre a választásokat november 10-ére tűzték ki. Választások lesznek Gyulán az I-ső, Békés­csabán a II. és III. Szarvason a Il-ik. Orosházán az I. alkerületben és Körösladányban. A N. Szabados József által a vármegye ellen indított perben ajánlott peregyezség megkötéséhez hozzájárult a közgyűlés. Az alispán intézkedéseit, melyekkel a csabai országos tornaversenyre 100 koronát, az amerikai magyarok zászlójára 50 koronát utalványozott, jóvá­hagyták. Az árvák vagyonának tűzkár ellen való bizto­sítására az első magyar ált. biztosítótársasággal kö­tött szerződést jóváhagyták. Az árvaszéknél felszaporodott teendők ellátá­sára egy napdijas ülnök alkalmazását elhatározta a közgyűlés. ép oly magasra emelkedett, mint hajdan, száza­dokkal előbb, a harczi dicsőségben. S bár az ő lelke is vissza-visszaszállt, hogy a szebb múlt­ban keressen vigasztalást: — hamar csillapodott mégis, mert megnyugtatta a jelen, s még inkább a jövő, mely meghozta a nemzet becsületes törekvéseinek, munkásságának jutalmát. így lett Aranyból, a Toldi Írójából, szubjektív költő, a ki mint ő maga mondja e mostani kötethez csa­tolt előszavában, — „egyes lírai sóhajokba tör­delte szét fájó lelkét.* így születtek meg a balladák, a Bolond Istók, a Vojtina levelei és Ars poeticája, a Tasso- és Ariosto-forditások, melyek mind e második kötetben vannak össze­gyűjtve. A harmadik kötet, mit ez a sorozat ád, Szigligeti Ede válogatott színmüveinek első kö­tete. Dráma-irodalmunk e mesteréről remek em- lékbes.édet mondott Gyulai Pál (Beszédeinek I. kötetében, 133—158. lap), s ez a beszéd, mely iro­dalmunk egyik legbecsesebb monográfiája, föl-, ment bennünket Szigligeti irói érdemeinek bő­vebb méltatása alól. Szigligeti a színpadon nőtt fel íróvá és negyven évig művelte drámairodal­munkat, melyet száznál több darabbal ajándé­kozott meg. Ezek közt sok a gyengébb alkotás: de az a négy darab (Szökött katona, Lelencz, Fény árnyai, Trónkereső), melyet Bayer József e kötetbe szorított és jeles bevezetéssel is meg­toldott, legszebb darabjai Szigligetinek. A nép­színművet „ő szülte újjá és magyarrá“ : — s ha tovább él és talál zeneszerzőt, talán megalapítja a mit kezdett: a magyar operettet is. S ha ez A vármegyei közbórháznak állami kezelésbe való átadását feliratilag felajánlják a belügyminisz­ternek. A közkórház másodemeleti menyezetének át­építésére, a kórházi ellenőr fizetésének felemelésére és több felszerelés beszerzésére vonatkozó javaslato­kat elfogadta a közgyűlés és a kórházi szabályren­deletet átdolgozta. A Gyulán és Endrődön felállítani bért uj gyógy­szertárakra nézve a vármegyei közegészségügyi bizott­ság a kérvények elutasítását javasolta. Keller Imre támogatta a javaslatot, mig dr. Zöldy János a gyógy­szertárak felállításának indokolt volta mellett érvelt. A közgyűlés szavazattöbbséggel a bizottság javasla­tát fogadta el. Községi ügyek. A puszták és telepek nevének törzskönyvezé­sére vonatkozó határozatokat a vármegye alispánjá­nak adták ki javaslattétel végett. ^Békéssámson községnek a tótkomlósi állomásig vezető út, Csorvásnak a csorvási szőllők közötti út kikövezésére irányuló kérelmét elutasították. Békéscsaba községnek Schwarcz Ábrahám ha­risnyagyárának segélyezésére vonatkozó határozatát a feltételek praeczizirozása végett feloldották. A járási hajdúknak a nyugdíjintézetbe leendő felvétele iránt benyújtott kérelmet a közgyűlés elutasította. Tótkomlós községnek a fogyasztási adó kezelők elbocsátása tárgyában hozott határozatát feloldotta. Békéscsaba községnek az állami gyermebmen- hely czéljaira ingatlant adományozó és 400.000 kor. kölcsön felvételét kimondó határozatait jóváhagyta. A Pusztaszenttornya és Szabadszenttornya köz­ségek egyesülése tárgyában hozott határozatokat tudomásul vette és a főszolgabírót az uj szervezés sürgős keresztülvitelére utasította. Újkígyós községnek az ártézikút vállalkozójá­nak díjazására vonatkozó határozatától a jóváhagyást megtagadta. Govrik Gusztáv felebbezésére nyugdiját a ké­relem értelmében felemelte. Gádoros községnek egy uj mezőőri állás szer­vezésére vonatkozó határozatát megsemmistette. Gádoros községet az orvos helyettesítésével járó költségek fedezésére kötelezte, ellenben az orvosi rendelő órák megszabására vonatkozó határozatát helybenhagyta. Bajcsi Gusztáv és Chrisztián György felebbe- zésének a nyugdíjazásuknál beszámítandó idő kezde­tének megállapítása tekintetében helyt adott a közgyűlés. Gádoros községnek a mázsaház áthelyezésére vonatkozó határozatát Kellér Imre felszólalása után helybenhagyta. Govrik István felebbezésére öt a napidijas tar­tására felhasznált összeg megtérítése alól felmentette. Tótkomlós községnek az előfogatozás házilag leendő eszközlése ügyében hozott határozatát hely­benhagyta. Békés községnek a Konsitzky által bérelt volt helyiség albérletbe adására vonatkozó határozatát megsemmisítette. Békés községnek Csávás Imre elbocsájtása tár­gyában hozott határozatát feloldotta. Farkas Gyula békési tanitó felebbezésére a tanyai iskolák tisztántartására szolgáló összeg leszállítása tárgyában hozott képviselőtestületi határosatot meg­változtatta. Békéscsaba község módosított szervezési és fizetési szabályrendeletét záradékkal ellátta. Békés község képviselőtestületének határozatát a békéscsaba—békés—vésztői keskeny vágány u vasút czéljaira elfoglalandó területek átengedése tárgyában kötött szerződés elfogadása ügyében jóváhagyta. Bóth Márton és társai felebbezését. Mezőberény községnek a tehén csorda kihajtása ügyében hozott határozata ellen; Balassa Ármin községi állatorvos felebbezését Körősladány községnek a tavaszi állatszemle költsé­geinek utalványozását megtagadó határozata ellen ; Dávid Mihály és társai csorvási községi rend­őrök felebbezését fizetésük felemelése tárgyában ho­zott képviselőtestületi határozat ellen; T. Szabó Mihály és társai felebbezését Körös­sikerül, talán úgy háttérbe szoríthatta volna a franczia operettet, mint egykor a német bohó­zatot s uj fejlődést indíthatott volna. A negyedik kötetben Kossuth Lajos válo­gatott munkáit kapjuk. Életrajzírója Kossuth Ferencz, fölötte dicséretesen cselekedett, midőn a nagy hontalant nemcsak mint politikust, ha­nem mint igen jeles természettudóst is bemutata e kötet szűk kereteiben. Egész sor tudományos értekezést, tanulmányt közöl (Az aggteleki bar­lang, mint Őskori temető, Levél Herman Ottó­nak; stb.) melyek széles tudása teljében tünte­tik fel e fáradhatatlan gondolatóriást, a kinek száműzetésében, a politika ezer ármányai közt is volt ideje, hogy e nehéz, elvont tudomány­nyal foglalkozzhassék. Valóban igaza van a történetírónak, mikor azt mondja róla: „Nagy lett volna ő mindenképen, akkor is, ha az or­szág és a politika nyugodtabb, szilárdabb álla- potja a tudományos szemlélődésre és kutatásra kárhoztatja vala.“ Az ötödik kötet hatalmas lirai egyéniség megnyilatkozása. Reviczky Gyula összes költe­ményeit olvassuk benne, Koroda Pál meleg­hangú bevezetésével, melynek közvetlen hangja úgy a szivünkhöz férkőzik lassankint, hogy való­sággal érezzük baráti fájdalma szuggesztiv ha­tását. A vastag kötet fölötte érdekes és válto­zatos tartalmú. Reviczky lelkülete „mint érzé­keny művészi mérleg“ sok érzés és benyomás iránt volt fogékony s ezeket mind eldalolta, de költészetének igazi jellegét azok a versek adják meg, melyek a fájdalom és szomorúság megtisz-

Next

/
Thumbnails
Contents