Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-09-28 / 39. szám
gal foglalkozó alföldi megyék népessége szaporulatának stagnálása s részben hanyatlása — úgy látszik — ezzel áll összefüggésben. Intensivebbé kell tennünk tehát mezőgazdaságunkat, ezzel kapcsolatban meg kell honosítanunk a mezőgazdasági s az azzal kapcsolatos gyáripart, hogy a nép megélhetésének tág teret nyissunk s biztosítsuk az által a társadalom egyensúlyát s lakosságunk és hazánk erősbödését. A népszámlálásnak ezen szomorú adata mellett még egy másik sajnos jelenségre is rá mutat, melyet a népszámlálás statisztikája tár elénk. Hanyatlott a múlt évtizedben, habár kis mérvben — vármegyénk magyarságának szaporulata is. A magyar anyanyelvűek száma 1890-ben 731°/o~ot, mig 1900- ban 72‘3°/#-ot tett ki, ekként a fogyás 0'8°/o.| Csekély e fogyás, de az a megdöbbentő, hogy e tekintetben egyátalán lehetséges megyénkben hanyatlás. Kultúránkat temérdek népiskola, 3 gimnázium viszi előbbre, hatóságaink érzülete e részben kétségtelenül példaadó, a lakosság túlnyomó többsége (200-880) magyar, a többség assimiláló erejének fokozatosan évtizedről-évtizedre erősebben hatni kellene, s az utóbbi évtizedben mégis hanyatlás mutatkozik e részben. Ennek már nem lehetnek általános, csakis helyi okai. Nemzeti létünk alapja a magyar nép széles rétege, melynek szilárdságától, megbonthat- lan egységétől függ jövőnk biztonsága, keresnünk és orvosulnunk kell tehát, — ha bármily csekély is, — a nemzeti hanyatlás okait. Lehet e hanyatlás csak látszólagos vagyis az anyanyelvnek, mely a nemzetiségi osztályo- zásjmeghatározásának alapjául vétetett, a legutóbbi népszámlálás alkalmával, merev megállapításán, túlhajtott tárgyilagossággal való beírásán alapuló. Lehet részben, idegen ajkú felföldiek tényleg tapasztalt nagyobb számú bevándorlása tót népességgel biró községeinkbe, de lehet az idegen ajkú anyanyelv ily tömegesebb bevallásának oka a nemzetiségi öntudat mesterséges felköltése is egyes helyeken. Megállapítani a valódi okot nagyon nehéz, alig lehetséges. Védekeznünk kell tehát jövendőre mindhárom irányban. Fokozódó erővel kell törekednünk összes népiskoláink tannyelvének magyarrá tételére, iskoláink, gimnáziumaink, állami tanintézeteink még nagyobb szaporítására, hatóságainknál kizárólag a magyar nyelv használatára, a bevándorlások szigorú nyilvántartására s korlátozására, a nemzeti érzületnek minden támadástól s aknamunkától való megvédésére; s ha minden vonalon eleget tettünk hazafiul kötelességünknek: a jövendő népszámlálás, melyet különös körültekintéssel kell majdan az anyanyelvi viszonyok pontos megállapítása tekintetében végrehajtani, a magyarság örvendetes szaporodásáról fog bizonnyal beszámolni. Egyébként a statisztikai adatokból ki- tünőleg, legrosszabbnl halad a magyarosodás Tótkomlóson, ahol a lakosság 47 százaléka azt vallotta, hogy nem tud magyarul, Két- egyháza 46, Szarvas 36, Csaba 32, Kondoros 17 százalékkal, stb. ■víg gyermekek. Elszeretett volna tűnni. Hátra fordult, hogy induljon, de ekkor eléje termett diáktársa, Kamoly. Hatalmas lapda volt a kezében s pajkosan köszöntötte. Siliskának ajkán fagyott a szó, ajkai összeszorultak, könnybe lábadt szemekkel nézett társára, nem tudott beszélni. Aztán is nehezen szólt: — Hát te mit keresel'itt ? . . . Nem tanitsz senkit, sehol sem dolgozol ? Szegény, azt hitte mindenki úgy él, mint ő ! — Ne gúnyolódj, — szólt ez — ugyan ki taníttatna velem, az összes tantárgyakból elbuktam 1 Meg aztán ugyan minek ? Egy cseppet sem szorulók rá! Csak most kaptam apámtól ezt a lapdát, nézd, ugy-e szép ? Nyolcz forint! A harmadik czipőt koptatom vele . . . Siliska szökött tőle, az meg nem igen tartóztatta, nem jó pajtásra lelt benne : nagyon bus 1 Tovább haladt, de nem birt sokáig. Forgott körülötte minden, majd elszédült. Uey kezdte érezni, hogy 6 nem az az Isten teremtés, mint más. Mi bűne lehetett neki ? Neki támaszkodott egy nagy fának és ott elkábult . . . Vígan rúgták körülötte a lapdát, nem vették azok ót észre. De észrevette a lapda, talán még meg is sajnálta. Egy tévesztett rúgással neki esett Siliska gyomrának s az eszméletlenül esett össze . . . Csirip, csirip ! — A többit már tudod! A mentökocsi vitte el s harmadnapra meghalt. Kimentem a temetésére, más úgy sem ment a kocsija után. De minek is ? Nélküle is épp úgy forog tovább ez az óriási sár-glóbus! Mit árt egy ily gépezetnek, ha egy morzsikája kihull ? — Gombház . . .! Az emberek szivére pedig ne számítsatok! Ez volt a Siliska diák históriája ! • Anió. Megemlíti még a jelentés, hogy a megyei lakosság 35.5 százaléka ág. ev. Ev. ref. 34‘3°/o, rótn. kath. 24°/0, gör. kel. 2*8°/0, izraelita 2‘6°/0, unitárius 0'2°/0, egyéb val- lásu 0-3°/0. Fogyott a múlt évtizedben az ev. ref. vallásuak száma 0‘90/0-al, erősbödött a róm. katholikusoké 1*1 °/0-aJ. írni olvasni tud a 6 éven felüli lakosság 78*3°/o-a. E téren tiz évi haladás 5'3°/0. A nemzetiségi adatokkal kapcsolatosan felemliti, hogy adott esetből kifolyólag megkeresést intézett a gör. keleti egyházi főhatóságokhoz, hogy utasítsák alantos lelkészeiket, miszerint hatósági használatra készülő kiadványaikat magyar nyelven szerkesszék és hogy bármely nyelvű kiadványaikban és pecsétjükön a vármegye községeinek törzskönyvezett helyes nevét elferdítés nélkül való alakjukban használják. Az 1903. évi házipénztári költségvetés jelentékenyen eltér a múlt évek költségvetésétől, a minek oka abban keresendő, hogy január 1-én életbe lép a pénztári és számvevőségi szolgálatnak a kir. pónzügyigazga- tóságokra és adóhivatalokra való átruházását kimondó 1902. évi III. tcz. és igy a vármegyei pénztár és számvevőség — mint ilyen — megszűnik, a fenntartásával járó költségekről nem kell tehát a jövőben gondoskodni, A költségvetési javaslat 234369 korona szükséglettel, 235407 korona fedezettel, tehát 1038 korona felesleggel zárul, szemben a folyó év költségvetésével, amely 261387 korona 80 fillér szükséglettel és 262127 korona fedezettel hagyatott jóvá. A javaslatnak szükségleti részében 172002 koronát tesz ki a tisztviselő és segédszemélyzet fizetésére és lakáspénzére felvett összeg; ez a tétel 25920 koronával kisebb, mint ez évben volt, amennyiben a számvevőségi és pénztári alkalmazottak javadalma leüttetett az eddigi szükségletből. A szolgaszemélyzet illetményeit eddigi összegében vette fel a javaslat, mert már a múlt évben is mutatkozott a szolgák szaporításának szüksége és a jövőben is szükség lesz a jelenleg alkalmazott szolgákra. Ugyancsak a hivatolt törvény életbelépte folytán apadt az irodai szükségletek előirányzata 1200 koronával, az úti átalányok rovata 800 és az úti költségek rovata 250 koronával. A szükségleti rész egyes rovataiban a mutatkozó nagyobb kiadásokhoz képest kisebb mérvben emelkedett az előirányzat a szolgaszemélyzet ruházata, a világítás és a telefon előfizetés czimü rovatoknál. A fedezeti részben legnagyobb az apadás az állami javadalmazás rovatánál, mely a folyó évi 206985 korona helyett 180665 koronával, tehát 26320 koronát tevő kevesebb összeggel vétetett fel, töröltetvén abból a belügyminiszter által az államosítás következtében jövőre már nem igényelt összeg. További részeiben csak még egy változást mutat a költségvetés e cziine, nevezetesen a közúti alapnak az ambuláns számvevő fizetéséhez való 400 koronás hozzájárulása a fedezeti részből szintén töröltetett. A költség- vetésnek az állandó választmányi javaslatban foglalt további indokolása némely, az e tárgyban kiadott belügyminiszteri rendeletben csökkenteni kívánt kiadásnak jövőben való szükségességét bizonyítja. A fedezeti részben ez idén is 28992 koronával van felvéve a közigazgatási pótadóból várható jövedelem, a mely 1 százalékos pótadó kivetésére, úgy mint eddig, a jövő évben is szükség leend. A költségvetéssel törvény szerint kapcsolatosan kerül tárgyalásra az állandó választmánynak az a javaslata, mely egy vármegyei közszükségleti alap létesítésére irányul. Békésvármegye törvényhatósági közgyűléseiben ugyanis már régi idő óta sajnálatos kónyszerhelyezeteket teremtett az az állapot, hogy a vármegyének semmi oly alapja nincsen, amely törvény szerint megállapított, határozott rendeltetéssel nem bírna és igy a vármegyének bármiféle hazafias, kegyeleti, közművelődési, közgazdasági, vagy jótékony- sági kiadása merült fel, a közönségnek attól legjobb akarata daczára is elzárkózni, vagy arra külön pótadót megszavazni kellett. Ez a helyzet eredményezte legutóbb az u. n. Erzsébet pótadó kivetésének szükségességét és ez volt oka annak, hogy az utóbbi években a vármegye az említett természetű czé- lokra adományt kérő megkereséseket elutasítani, vagy a vármegye méltóságához nem illő összegű adománynyal kielégíteni volt kénytelen. Ily körülmények között már régebben foglalkozik vármegyénknek a közügyek iránt érdeklődő közönsége azzal az eszmével, hogy ily előre nem látható kike- riilhetlen kiadások fedezésére egy alapot létesítsen és újabban, a mikor a házipénztárt terhelő kiadások szaporodásával már ez alapra épen nem lehet számítani, de annak rendeltetésétől való elvonása tulajdon képen törvényellenes s a minister által soha sem en gedélyeztetik, ennek a tervnek megvalósítása elodázbatlan szükségként jelentkezik. A terv szőnyegre hozatalának erős impulsust adott a vármegyének a februári közgyűlésben hozott határozata, hogy volt nagynevű főispánjának Beliczey Istvánnak arczképét a vármegyeház nagyterme részére megfesteti, melynek felül bírálatakor azonban a inás fedezet hiányában e czélra kijelölt két pénztárnak : a házipénztárnak és a házi tartalék alapnak terhére a belügyminister ismételt felirat daczára sem engedte a költségeket utalni, miből folyólag a vármegye ismét abba a sajnálatos kényszerhelyzetbe jutott, hogy elodázhatlan kegyeletes határozatát alkalmas alap hiányában nem tudja végrehajtani. A vármegyének pedig ennek a kiadásnak fedezéséről mulhatlanul gondoskodni kell, de tapasztalat szerint is tudvalevő, hogy nap-nap után fordulnak elő esetek, melyeknél megfelelő anyagi áldozat hozatala elől a vármegyének kitérni nem lehet, nem szabad. Ez okból a már tovább nem halasztható ügyet a törvényhatóság elhatározása alá terjeszteni kell, miért is az állandó választmány azt a javaslatot terjeszti a közgyűlés elé, hogy mint azt más vármegyék magas pótadó kivetéssel már megtették, egy vármegyei közszükségleti alapot létesítsen, erre a czélra vessen ki három éven át egy százalék pótadót és az alapnak kamatjövedelmét állandó kiadásokra le nem kötvén, mindenkor az időnként felmerülő hazafias, kegyeleti, köz- gazdasági, közművelődési, vagy jótékony, általában oly czélu elkerülhetlen kiadások fedezésére használja fel, melyekre meglevő pénztárait fel nem használhatja. A törvényhatóság nem térhet ki ez elől a kényszerű áldozat meghozatala elől, melylyel egyszer és mindenkorra sanálja a jelenlegi szomorú helyzetet és egy megfelelő alap birtokában fel lesz mentve attól, hogy felmerülő esetek ben külön-külön adóztassa meg magát és az egész befolyó adót a szükségletre felhasználja. És bár súlyos dolog ez az önadóztatás, mi hisszük, hogy a vármegye közönsége nem csak a parancsoló szükség által kényszerítve, de okos előrelátásból is meg fogja hozni ezt a — más vármegyékhez képest még mérsékeltnek mondható — áldozatot, amelylyel magának egy mindenkorra megmaradó tekintélyes vagyont teremt és barmikor előforduló kiadásai fedezésére állandó jövedelmet biztosit. A községjegyzői nyugdíjintézetnek teljesen uj alapokra fektetése és e czélból a vonatkozó szabályrendeletnek megfelelő módosítása szintén fontos tárgya leend a közgyűlésnek. A szabályrendeletnek átdolgozását főleg két körülmény teszi megokolttá. Egyik az, hogy a szabályrendelet főbb intézkedéseiben elavult, sem az állami, sem a vármegyei nyugdijszabályzattal nincs Ö6szhangzásban, a másik, hogy a nyugdíjalap a reá váró feladatoknak megfelelni nem képes és .költség- vetése hiánynyal záródik. A jelenleg érvényben álló szabályzat szerint nem a jegyzők fizetése képezi a nyugdíjjogosultság alapját, hanem a jegyzők osztályokba vannak osztva, melyekben a teljes nyugdijösszeg messze alul marad a törzsfizetésen, azonkívül az özvegyek és árvák és sokkal kedvezőtlenebb elbánásban részesülnek, mint akár az állami, akár a vármegyei alkalmazottak özvegyei és árvái. Az uj szabályrendelet első sorban ezeket az anomáliákat szünteti meg és a jegyzők nyugdíjigényét a tözsfizetés nagyságához képest szabályozván, minden intézkedéseiben az állami és vármegyei nyugdijszabályokhoz képest módosul. a minek ellenértékéül a jegyzők eddigi 3%-os évi hozzájárulása 40/0-ra felemeltetik és előlépés esetén a jegyzők is a fizetés különbözet 30°/0-át tartoznak az alapba befizetni. Az alap költségvetésében mutatkozó hiányt a javaslat a községek hozzájárulásának csekély mérvű felemelésével kivánja eloszlatni. A községek eddig 10300 kor. állandó évi hozzájárulást fizettek az alapra, a mi az alap létesítésekor i/3°/0 pótadónak felelt meg, a javaslat ezt a hozzájárulást 11500 koronára kivánja felemelni, mely összeg három egyenlő részre osztva ezután is hármas kulcs szerint, az állami adó, a jegyzők száma és azok javadalma arányában szedetik be a vármegye községeitől. A közgyűlés egyéb közérdekű tárgyával jövő számunkban foglalkozunk. T aniigy. Uj gazdasági iskola. A mezőberényi gazdasági ismétlő-iskola ez év októberébeu már megnyílik. Rezei Szilviusz kir. tanfelügyelő személyesen értekezett a herényi elöljárósággal az iskola felállítása ügyében. Megállapodtak abban, hogy a felajánlott földterületet rögtön átadják a gazdasági iskolai tanítónak kezelés végett. Beszerzik azonkívül a legszükségesebb gazdasági eszközöket. Az iskolát azonban csak részben lehet megnyitni, miután nincs jmég. megfelelő külön tanterem. A jövő év tava száig a tanitó csupán a gazdasági szaktant fogja előadni; a többi tantárgyak megmaradnak a felekezeti iskolák körében. A tanítás pedig a községi polgári iskola egyik tantermében történik hetenként háromszor. Egy pályázó. Ma a sok eszkimó és kevés fóka korszakában igazán szinte hihetetlenül hangzik, hogy a békési tanyai iskoláknál szervezett tanítói állásra kétszeri meghirdetés után is csak egyetlen egy okleveles pályázó, Szotyori József jelentkezett, akit aztán meg is választottak borosgyáni tanitónak. Uj iskola Békésen. A békési községi iskolaszék legutóbbi ülésén hatvan roszerdei lakos kérelmére elhatározta, hogy egy roszerdőo állítandó iskolára vonatkozólag pártoló felterjesztést tesz a képviselőtestülethez. RoBzerdőn 191 tanköteles wan, akikre az iskoláztatás feltétlenül kívánatos. Hírek. A vármegye virilisei. A vármegyei igazoló választmány Keller Imre elnöklete alatt tegnap ülést tartott, a melyben a vármegyei legtöbb adót fizetők névjegyzékének összeállításával foglalkozott. A lapunkban már közölt ideiglenes névjegyzékbe felszólamlása alapján felvette dr. Lengyel Sándort (Szarvas), továbbá abban gróf Wenckheim Dénes és Henrik adóját helyesbítette. Kihagyattak pedig a névjegyzékből azon az alapon, hogy más vármegye bizottsági tagjai, gróf Wenckheim Frigyes, gróf Károlyi István, horgosi Kárász Imre, báró Königswarter Hermann, gróf Apponyi Albert, gróf Wenckheim István és Ferencz, báró Harkányi János, gróf Csáky Albin, báró Inkey István gróf Zselénszky Róbert. Schwarz Jakab, Baumgarten Pál és LajoB, gróf Blankenstein János, dr. Salgó József, Schwarz Fercncz, Justh Gyula ób gróf Almásy Tasziló; kihagyattak a névjegyzékből, mint választott bizottsági tagok : dr. Fáy Samu, Achim Gusztáv, Gyáni András és Hartenstein Vilmos. Az igy megüresedett helyekre sorrend szerint felvétettek Janurik Mihály (Szarvas), Rau Ádám (Mezőberény), Rózsási Ignácz (Békés), Griecs T. György (Békéscsaba), Endrész András (Gyula). Nagy József (Szeghalom), Yalkovszky Mihály (Csabacsüd), Kalocsa István (Gyoma), Kovács Lajos (Gyoma), Winkler Lajos(Gyula), BelenkaPál (Békéscsaba), Laczó Pál (Békéscsaba), ifj. Zahorán György (Békéscsaba), Tímár J. János (Endrőd), Botyánszky Mihály (Békéscsaba), Dorotovics Pál (Tótkomlós), Neumann György (Gyula), Zsilák Mihály (Békéscsaba), Kis .Pál Gyúró (Szarvas), Mengyán Pál (Békéscsaba), B. Szabó Sándor (Békés). Ekként a névjegyzék most gróf Wenckheim Géza 28255 kor. 81 fillér adójával kezdődik és 231. szám alatt B. Szabd Sándor 728 kor. 27 fillér adójával záródik. A tiszti nyugdíj igazgató választmány pénteken délután tartotta ülését, melynek főtárgyát a vármegyei nyugdijszabályzat módosításának kérdése képezte. A választmány az eléje terjesztett szabályrendelet tervezetet részletesen megtárgyalta s a közigazgatási gyakornokokra s jelzálogi kölcsönökre vonatkozó intézkedések megváltoztatásával elfogadta s véleményes jelentése kíséretében beterjeszti a közgyűléshez. Az utkaparóknak a nyugdíjintézetbe való felvételét nem javasolja s a járási hajdúkat kérelmükkel elutasitandóknak tartja. Ezenkívül több személyi ügyet intézett el. A vármegyei közegészségügyi bizottság pénteken délután Keller Imre elnöklete alatt ülést tartott, a melyen a gyulai negyedik és endrődi második gyógyszertár felállításának engedélyezése iránti kérvényeket vette tárgyalás alá. A bizottság mindkét ügyben az uj gyógyszertárak engedélyezésének megtagadását javasolja. Helyettesítés. A vármegye főispánja Gyóji Miklós csabai járás Írnok, anyakönyvezetőhelyettes egy évi szabadság idejére, helyetteséül Boltos Ferencz anyakönyvi írnokot nevezte ki. Bohus helyére pedig Barna Lajost. A vármegyei közkórház államosítása. Vármegyénk modern közkórbáza, mely 600 beteg befogadására van a hygienia követelményei szerint berendezve, a legalkalmasabb lenne arra, hogy állami kezelésbe átmenve, a még szükséges befektetések eszközlése után, az állami feladatot képező közegészségügy ellátásának szolgálatában az ország legberendezettebb gyógyintézetévé váljék. A vármegye alispánját ez a czél vezérelte, midőn a kórházi bizottság legutóbbi ülésén részletesen indokolva, azon indítványt terjesztette elő, hogy ajánltassék fel vármegyei közkórbázunk az államnak olykép, hogy a közkórháznak a betegek felvételére és elhelyezésére szolgáló mai beosztása s szervezete továbbra is fenntartassék, a szükséghez képest fej- lesztessék, azaz a közkórház mint állami gyógyintézet is mindenkor a különféle betegek befogadására szolgáljon, s másra mint kórházi czélokra no legyen felhasználható, s ha az állam valaha fel akarná hagyni kórházi czélokra való felhasználását, szálljanak vissza a kórházi építmények, berendezés, alaptőke I minden hozzátartozandóságok az összes jövendőbeli befektetésekkel együtt a vármegyére. Dr. Fábry Sándor alispán, mint a kórházi bizottság elnöke, a bizottság által elfogadott indítványát a törvényhatósági bizottság elé terjeszti. Az indítvány szerint a közkórháznál újabb tetemes kiadások, mintegy 600000 koronát igénylő szükségletek mérültek fel. Ugyanis nincs még a közkór- báznak tuberkulotikus, szemészeti és alkalmas fertőző osztálya, az administrativ helyiségek is elégtelenek, a mostani fűtési és closett-rendszer átalakítandó. Mindezen szükségletekről okvetlenül gondoskodni kell, mert e nélkül nem teljes a mü, a mely pedig egyébként a legmodernebb alapokon nyugszik. A vármegyének tehát újabb kölcsönt kellene felvenni, ha azt akarná, hogy a megkezdett utón tovább haladjon, az uj kölcsön azonban u napi ápolási dijat terhelné, ami részint a betegekre róna még némi terhet, részint az állam által fedeztetnék. De minthogy a kórházak fejlesztése s tökéletes közegészségügyi intézmények segítségével a közegészségügy ellátása állami feladatot képez, a kórházi bizottság is elfogadta azt a nézetet, hogy sokkal hatékonyabb s czélszerübb lenne, ha közkórházunkat, mely a felsorolt kifejlesztéssel állami gyógyintézetté való átalakításra s átvételre a legalkalmasabb, a vármegye az államnak adná át. Az államnak sokkal inkább módjában van, anélkül hogy az ápolási dijakat kellene emelnie, rendelke-
