Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1902-09-21 / 38. szám

3§-ik §zám. Gyula, 1902. szeptember 21-én. XXXIV. évfolyam. r Szerkesztőség: 1 Templom-tér, Dobay János keres­kedése, kova a lap szellemi részét illető közlemények intézendő];. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre ! . 10 kor. — fill. Pél évre ... o „ — „ Évnegyodre ! 2 „ 50 „ r L Egyes szám ára 20 fül. J Társadalmi és közgazdászaiéi hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. Hodokj Zoltán. Felelős szerkesztő: Kóhn Dávid. Kiadőhivatal: 1 Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések izabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. ílyilt-tér sora 20 fül. j KOSSUTH LAJOS Emlékbeszéd. Tartotta: Dr. Bodoky Zoltán országgyűlési képviselő Gyula város díszközgyűlésén. Tisztelt Képviselőtestület! Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Ma száz éve Monokon, egy kicsiny falu­iban, egyszerű, szerény nemesi kúriában a csa­ládi boldogság tiszta verőfénye ragyogott, Imely sugaraival bearanyozta az egész házat. Ki gondolta, ki sejtette volna, hogy ez a verő- [fény nem egy család öröme, nem egy család «boldogsága, hanem egy ország, egy egész [nemzet tündöklő napja leend; hisz semmi égi jel nem tudatta, hogy századokon át elnyomott Iszenvedő népünknek, szegény magyar hazánk- Inak megváltója született 1 Krisztus urunk megváltotta az emberisé- Iget és az isteni Gondviselés bölcsessége az [emberiségnek hazát adott, tehát nemcsak a |vallás, de a haza is Isten rendelése s midőn mi oly sok vérrel áztatott, Krisztusért és I tanaiért annyit szenvedett hazánk a nehéz el­nyomatás napjaiban, erkölcseiben megtévesztve, [erejében megfogyatkozva, szabadságában le- [igázva a végpusztulás felé közeledett, az Isten [jósága elküldötte az uj Messiást, hogy a lel- [kébe oltott lángoló haza- és fajszeretettel hir­desse kicsinynek és nagynak a szent igét: [hogy »nem lehet azzal a tudattal megnyernünk [a mennyországot, hogy hazánkat elvesztettük, |nem lehet azzal a gondolattal idvezülnünk, [hogy nemzetünk elkárhozott 1« Azért amint vallása nagy ünnepén min­denki előveszi a maga szent könyvét és áhí­tattal forgatja annak lapjait, úgy mi is magya­rok ezen a mi legnagyobb ünnepünkön vegyük [elő a mi vérrel, gyászszal és dicsőséggel telt [bibliánkat: hazánk történetét; forgassuk áhi- [tattal annak lapjait, okuljunk a múlt ösmere- [téből, szerezzünk erőt a jelen küzdelmeihez és |meritsünk bizalmat egy szebb jövőhöz 1 És a mint ötvennégy évvel ezelőtt a vérbe lés lángba borult hazában elragadtatva a nem- izet áldozatkészségétől, Kossuth Lajos leborult |a nemzet nagysága előtt; ma békében, az ő |munkája alapján fejlődő és virágzó hazában [politikai, párt és felekezeti különbség nélkül \boruljunk le Kossuth Lajos nagysága előtt! * * * A magyar nemzet hosszú időn keresztül [a kereszténység védelmével, majd később a [koronával és a külföldi felforgató törekvésekkel |szemben folytonosan alkotmánya védelmével [lévén elfoglalva, csak az 1832—36-iki rendi [országgyűlésen kezdhetett produktív munkához |s ekkor sem sok eredménynyel; daczára hogy [már az országgyűlést egybehívó királyi levél [az urbér, az igazságszolgáltatás, a büntető [törvény, a hitelügy és adózás rendezését tűzte |ki feladatul s daczára, hogy a pártok élén [olyan férfiak állottak, mint Széchenyi István |gróf, Deák Ferencz és Wesselényi Miklós báró. Ezen az országgyűlésen jelent meg elő- |ször Kossuth Lajos is, de csak mint távollévő [követe s igy az üléseken fel nem szólalt, a [tanácskozásokban csak mint hallgató vett részt [s ennek daczára csakhamar a törvényhozás [központja lett, midőn megindítja országgyűlési [tudósításait, melyek egyszerre ösmertté teszik |nevét az egész országban. Majd az országgyű­lés feloszlatása után megkezdi törvényhatósági [tudósításait, mélyekben a vármegyék ügyeit ösmerteti az ő ragyogó tollával, küzdve már ezekben a népjogokért s a szabadságért: — mi sem természetesebb, minthogy működése a hatalom nem tetszésével találkozik, minden áron meg akarják gátolni a törvényhatósági tudósí­tások szétküldését s a nádor egyenesen meg­tiltja annak további szerkesztését s midőn Kossuth Lajos a tilalomra mit sem ad, 1837. május 5-én börtönbe hurczolják, királysértésért pert indítanak ellene s 21 hónapi vizsgálati fogság után négy évi börtönre Ítélik. De a börtön nemcsak meg nem töri, de edzi lelkét, úgy tekinti szenvedését, mintha ezzel a földi hatalom megerősítené őt küldeté­sében s Wesselényihez küldött egyik levelében azt irja: »adjunk hálát Istennek, hogy tettünk annyit, hogy az üldözésre -érdemesnek tar­tanak.« Börtönében olvasmányokkal foglalkozik itt tanul meg olaszul és angolul, melynek ké­sőbb oly sok hasznát veszi, erősiti lelkét s elő-l készíti magát azokra a nagy küzdelmekre melyek oly vakító fényt és dicsőséget árasz­tottak nevére. A vele elkövetett igazságtalan­ság csak erősiti politikai befolyását s valóban' ha lángesze nem predestinálta volna a nemzet vezérévé, úgy a hatalom által reá mért szen­vedések nyitották volna meg előtte az előhala- dás útját. Az ellenzék, mely Kossuth üldözésében a reakczió győzelmét látja, fokozottabb hévvel teszi magáévá az üldözött férfiú ügyét s midőn 1840-ben kiszabadul s először Pestmegye rendei előtt megjelenik, a viharos tüntetésre, melylyel üdvözlik, ihletett szavakban tesz fogadást, hogy »ha majdan elkövetkezik a tettek és áldozatok ideje, a nemzete iránt érzett hála óriássá feszíti keblében a törpe erőt s ő, ki egyike a leg­gyengébbeknek, versenyre kelend a legerőseb* bekkel, nem hírért, nem dicsőségért, nem jutalom­ért, hanem áldozatban a nemzetért!« Fogadását híven beváltotta. . 1841-ben megindítja a »Pesti Hirlap«-ot s ezzel alapját veti meg a magyar hírlapiroda­lomnak ; vezérczikkei gyújtanak s mindinkább részére hódítják a közvéleményt, egy egészen uj s eddig még ösmeretlen szabad gondolko­zást önt olvasóiba, úgy, hogy a szabadságtól mindig félő hatalom erőszakos utón megfosztja a toll használatától. Ekkor sem pihen, meg­indítja, ha eredményében nem is, de jelen­tőségében igen nagy védegyleti mozgalmat. Jól tudván azt, amit még ma is sokan nem akarnak elhinni, hogy független csak vagyonos nemzet lehet s a vagyonosodás egyedüli útja a nemzeti ipar és nemzeti kereskedelem. Széchenyi aggodalommal látja Kossuth mindinkább növekvő népszerűségét, nem félté­kenységből, de mert a rohanó haladástól félti nemzetét s »Kelet Népe« czimü müvében óva' inti nemzetét s keserű kifakadásokkal illeti Kossuthot. Kossuth méltóságteljesen felel s válaszá­val a maga részére hódítja az egész nemzetet. A nemzet választott Széchenyi és Kossuth kö­zött ; s mint a történelem igazolja helyesen, mert egyedül a Kossuth iránya az, mely képes volt a nemzetet uj életre kelteni s századok! mulasztásait pótolni. Kossuthot, ki ha tollat vesz kezébe tollával, ha szószékre lép ragyogó ékes szólásával oly erőt fejt ki, melyet ellensúlyozni, vagy el­nyomni ellenfelei nem képesek, 1847-ben az ország első vármegyéje Pest vármegye köve tül küldi az utolsó rendi országgyűlésre s ezzel kezdetét veszi Kossuth korszak alkotó szereplése. A következő év tavaszán a rendek Po­zsonyban gyűlnek össze s elkövetkeznek a már cziusi napok 1 Van-e magyar ember, a ki ne ösmerné az 1848. márcziusi napok történetét? Mint követeli az országgyűlés feliratában, melyhez oly nehéz a felsőház beleegyezését megnyerni — a népképviseletet, a honvéde­lemnek nemzeti szellemben átalakítását, a füg getlen felelős magyar ministeriumot, a jobbá­gyok felszabadítását, a közteherviselést. Mint viszi a rendek küldöttsége a felira­tot Bécsbe, hogy fogadják a bécsiek rajongó lelkesedéssel Kossuth Lajost, hogy ragadja el őket szónoklatával. Majd feltámad Budapest népe s a magyar nak felejthetetlen márczius 15-én, nem kimondja, de megteremti a sajtó szabadságot, melynek első terméke a »talpra magyar* s a nemzet 12'-Nivausaga. S mindez, mint sehol másutt a világon megtörténik vér nélkül, szivet és lelket emelő egyetértéssel és lelkesedéssel. Ez események befolyása alatt a rendi országgyűlés egymásután fogadja el az uj kor­szakot megnyitó törvényeket, márczius 18-án a közteherviselésről, a jobbágytelkek válságá­ról, az ősiségről, 20-án a sajtóról, 21-én az évenkénti országgyűlésről, 22-én a független felelős ministeriumról szóló törvényeket. És ha Kossuth Lajos egész életében sem­mit mást nem tett volna, mint hogy lángoló szavával s nemes ídealismusával a rendi ország­gyűlésen a jobbágyok felszabadítását keresz­tül vitte, már ezzel az egy tényével jogot szer­zett volna a magyar nép örök hálájára. És feltámadott a népek tengere s meg­mutatta, »hogy habár felül a gálya s alól a víz­nek árja, azért a viz az ur* és április 11-én szentesítve lettek az örökké emlékezetes 1848-iki törvények s megalakult az első független fele­lős magyar ministerium. Batthiányi Lajos gróf elnöklete alatt s helyet foglalt ebben Kossuth Lajos, mint pénzügyminister. Az egész ország öröm mámorban úszott, egy szebb jövő hajnalát látta ébredezni, de az öröm poharába hamar üröm vegyült. A bécsi udvar reactionarius irányzata nem tudott megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a magyar szabad és független legyen, reá uszí­totta a nemzetiségeket s a hírhedt Jellasich bán vezérlete alatt lángbaboritotta az orszá­got, úgy, hogy junius 11-én már Kossuth örök szép beszédében 200000 honvédet kér az országgyűléstől, a belbéke helyreállítására s a mint kiderült, hogy az udvar kétszínű játékot iiz s a mig nyíltan kárhoztatja Jellasich bán fellépését, titokban erősen támogatja azt, a mi­nisterium beadja lemondását. A nádor törvényeink ellenére ministeri el­lenjegyzés nélkül elfogadja a ministerium le-; mondását s Kossuth Lajos szept. 11-én a ná­dor törvénytelen leiratát haraggal dobja a mi­nisteri asztalra s felhívja a házat, hogy a reac­tioval szemben, mely vissza él a beteg király | nevével, mentse meg a trónt és a hazát. A ház Kossuth Lajosra Szemerére és Mé-| szárosra bízza a kormányzást s ezzel kezde-í tét veszi a szabadságharcz. Jól értsük meg: szabadságharcz és nem I forradalom, mert nem a nép támadt fel, hogy az uraktól, vagy az aristokratiától követeljen a már önként megadottnál nagyobb jogokat ;| nem a nemzet támadt fel, hogy több jogot| követeljen az uralkodótól, hanem a nép, urij rend és aristocratia egyesült, hogy megvédje j az alkotmányt s a király által szentesített tör-J vényeket, a király ellen, kinek nevében az meg| támadtatott istentelen lázadók által; — hiszen[ még Kossuth a trón és a haza megmentésére) hívja fel a nemzetet. Egy beszéd keretében nem ösmertethető| a szabadságharcz egész története, mely alatti megmutatta Kossuth, hogyan kell szeretni a| hazát. Pénz, fegyverek és hadsereg nélkül nemi lehet háborút viselni és Kossuth Lajos egy| szavára lett pénz, lettek fegyverek és lettj hadsereg, s minő hadsereg?! Hadsereg, melynél a fegyelem, a haza-| szeretet, a harczi kiképzés, a bátorság és a| hősi erény a győzelem. Bámulatra és csodálatra méltó és az ösz- szes nemzetek történetében páratlanul áll az a| tevékenység, a melyet Kossuth Lajos a had| szervezésben s az ország kormányzásában ki-| fejtett, még a haditudósitásokat is ő szerkeszti, | hogy ezzel is lelkesitsen. Úgy állott az ország| előtt, mint a hazaszeretet megtestesült élői képe, azé a hazaszereteté, amely épp azért| kutforrása az önfeláldozásnak, mert nem szá-| mit elösmerésre, midőn kötelességet teljesit.| Véres csaták, veszteségek és diadalok! egymást váltják fel,, a nemzet küzd és bizval bízik, mig hite megrendül s odáig jut, hogyl utoljára a legmagasabb földi bálvány, az Isteni földi képe, a király is végig zuhan hite om-| ladékai között s 1849 április 14-én a nem-| zetgyülés a debreczeni nagytemplomban .el-S lenmondás nélkül trónvesztettnek nyilvánitjal az uralkodó házat. A történelem most már megállapítja, hogy I ez eredményében és következményeiben vég-| zetes lépés volt, de kérdjük, hogy akkor, mi-l dón a megkoronázott király lemond, törvé-l nyeink ellenére a nemzettel lemondását nemi tudatja s az udvari cselszövény egy palota-1 forradalommal egy fiatal gyermeket ültet al trónra, a ki azzal kezdi az uralkodást, hogyl márcziusi hires pátensében megfosztja az or-| szágot függetlenségétől, alkotmányától, Ausztriai tartományává sülyeszti les mindig hűséges népei leigázására idegen ország hadseregét veszi! igénybe, mit tehetett mást a nemzet, a kinek! királya el akarta tőle venni hazáját? Ugyanazon ülésen Kossuth Lajost a nem-l set kormányzó elnökévé választották meg le-1 irhatatlan lelkesedés mellett, a ki az örökké I raló Istenre és saját becsületére esküszik, hogy I :sak addig, mig a nemzet harczban lesz s| izontul csak szerény és szegény polgár akarj maradni. Ekkor érte el nagyságának tetőpontját, a] lép a szó szoros értelmében bálványozza, az| Xja.pvin.lE mai számához egrósz’liv melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents