Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-08-24 / 34. szám
34-ik szám Gyula, 1902. augusztus 24-én XXXIV. évfolyam. % f 1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illeté közlemények intézendök. Kéziratok nein adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fill. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre ! 2 60 „ Egyes szám ára 20 fill L______________ Tá rsadalmi és közgazdászat^, hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő': Dr. Itodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kóhn Dávid. f 1 Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. . Kyilt-tér sora 20 fül. _____________________ Hi bás törvények. Világért sem akarjuk felsorolni az ösz- szes hibás törvényeket, hisz ez nagyon hosz- szu és unalmas dolog lenne, mert a magyar törvényhozásnak kiváló szerencséje van a hibás törvények hozásában, csak nézzük meg a választási törvényt, a mezőrendőri törvényt, az adóról szóló törvényeket stb. stb., amelyekről alkalom adtán külön is megfogunk emlékezni; most csak egyről kívánunk nehány szót szólani: a vadásztörvényről, amelynek igen sok része égetően kívánná a re- peratiót, s elég régen, 1883 óta, tehát 19 éve, csakhogy ez olyan ne nyúlj hozzám virág, mert itt a nép érdekeit kellene védeni s az nem mindig van harmóniában a vadászat sportjának áldozok érdekeivel. Pedig igazán szép sport, ide s tova egy hete az országban vígan szólanak a fegyverek s járnak-kelnek a vadászok a 6 éves vadászterületeken, más földjén, más kárával az 1883. évi XX. t.-cz. szerint azonban helyesen jogosan; tegyük hozzá, hogy nem igazságosan. A tulajdonjogról azt tanultuk, hogy az nemcsak azt foglalja magában, hogy a tulajdonos szabadon rendelkezik tulajdonával, hanem azt is, hogy kizárhat mindenkit annak használatából. Ámde a vadásztörvény a tulajdonjogot csak 200 holdnál ösmeri, azon alól nincB tulajdon, azt bérbe adjuk s bárki emberfia keresztül-kasul járhat rajta vadászni. Lám, a labdarúgás is igen szép sport s elég hasznos is, mert hisz azt belépti dij mellett mutogatják; a vadászat még ennyire nem jutott, | még sem jut eszébe senkinek olyan törvényt hozni, hogy ardabdarugó sportot szabad minden 200 holdon aluji birtokon gyakorolni, ez a vadászok kiváltsága, hogy a 200 holdon aluli birtokosok kárára ^mulassanak s gyakorolják különben igen szem és férfias sportjukat. Igaz, hogy ez a kiváltsága vadtenyésztés érdekével van indokolva, s ez mind igen helyes és szép, csak azt nem tudjuk megT Á. R C Z A. Költői levél kiskópjai nagykópjai Kópjay Imréhez. — Zilahy Gyulának ajánlva. — Köszöntelek pajtás! Ne vedd zokon kérlek, Hogy csupán igy per tu rohanok tenéked, Be sem mutatkozom, mint az illem hozza, S verses Htterámnak nincsen vége, hossza! — — Elvégre hogy így van, szó ide — szó oda, Kedves új czimborám magad vagy az oka! Mert, ha te a királyt — igaz nem ismerted — Mint egy jó barátot „íe“ szóval illetted, Közöttünk — bár jóval magasabb vagy nálam — Akkora különbség még sincs, úgy találtam! Aztán jó fiú vagy, nem fogsz haragudni, (Mit hoz a jövendő, úgy se lehet tudni!) Különben is nekem volna reá okom: (Lásd én is jó vagyok, én sem veszem zokon), Mert hogy tetteidnek szemtanúja lettem, Csak a művészethez, egyébhez sincs kedvem, Napjaim folyását végkép megzavartad, Ezért Írok verset, töltve bosszúm rajtad! . . I * * * Embernek születtem, járok föld porában, Kékélő magasba hogy repítsen szárnyam, Hogy szökjém fel oda egy merész csapással, Hol a csillag reszket örök csillogással! ? . . Szeretném lelkemet az öledbe szórni, Szeretnék szívemből a szívedhez szólni, Tudja a jó Isten, mi ragadott igy el, Ég az ég fölöttem szivárványos színnel! . 1 Ha I réten járnék, lépteim nyomában Virág fakadna fel a fű bársonyában, érteni, hogy nekem, mint egy száz holdas töld tulajdonosának, miért kell ahhoz hozzájárulnom, hogy egy más valaki, a kinek a szerencse több száz hold földet juttatott, kétezer vad helyett háromezret adhasson el. . Ösmerjük mi azt is, hogy a tulajdonjognak közérdekből vannak lehetnek és szükségesek is a korlátozásai, erre való a kisajátítás, a mikor az illető azért a kárért a mit tulajdonjogában szenved, megkapja az ellenértéket. De a vadászati törvény itt is fejtetőre állítja az igazságot, a mellett, hogy túlságos mérvben korlátozza a tulajdonjogot, az ez által szenvedett kárért a kártalanítást nem annak, juttatja, a kit megháborit a tulajdonjogában, hanem nagyrészben annak a javára, a kinek érdekében a tulajdonjog korlátozás történik. Erezte maga a törvényhozás is, hogy itt égbekiáltó igazságtalanságot követ el s azért igyekezett egy kibúvó ajtóról gondoskodni, hogy magáról elhárítsa a felelősséget. A midőn ugyanis az 1883. évi XX. t.-cz. kimondja, hogy minden 200 holdon aluli földbirtok sőt még esetleg ez is ha a vadászati jog feutartása be nem jelentetik bérbe adandó, a 3. §-ban akként intézkedik, hogy az évi tiszta jövedelem a tulajdonosokat birtok aránylag illeti. Hát eddig ez egész helyes, de most jön aztán a correctió : Ha az arány ily módon meg nem állapítható, az egész jövedelem a községet illeti, mely azt közigazgatási czélokra fordítani köteles. Az arány pedig soha sem állapítható meg s el sem képzelhető, hogy 1, 2, 10, 20 holdas földrészletekből összeálló 2000 hold 400—500 forintot tevő vadászbér jövedelmére az arány megállapítható legyen. Az országban tehát mindenütt a vadászbér jövedelem a községet ilieti s az általuk közigazgatási czélokra fordittatik. Ennek azután az a következménye, hogy a 200 holdon felüli birtokosokra annyival Minden dalos madár nekem szólna, zengne, Örökös kikelet, tavasznyílás lenne ! . . Ha 'szemem lezárom, ide állsz elébem, Aranyos zsinórral kivarrott mentében, Ökölnyi pitykékkel, karbunkulusokkal, Gyémántos forgóval, prémes sityakoddal! Kordován csizmádat, a mely lábad fedi, ősapáid kardja csörömpölve veri . . . — A pécsi „Studium generale“ pedig. A kerek világnak eldicsekedhetik, Ha egyéb érdeme nem is volna néki, Elég az az egy, hogy onnan kerültél ki! Micsoda fiú vagy! gyönyörűség látni, Arczodon virúlnak a jó kedv rózsái, A miket tettél, ha elgondolom végig, Oly magas a kedvem, majd fölér az égig! . . * * * . . . Udvari mulatság, tündér fényes álom ! . . Lajos király népe múlat Visegrádon . . . Ahány szép virágszál magyar földön termett, Ragyogva díszíti az aranyos termet! Virúló az egyik, halavány a másik, Hallom még a ruhák selymes suhogásit, Csengő kaczagását sorra mindahánynak : Feslő rózsaszálnak, menyecskének, lánynak! Ah! de megbocsáss, hogy nevét itt kiejtem, Volt valaki ottan, sohasem felejtem, Olyan szűzi tiszta, mintha angyal volna, Ki az, aki látta, s reá nem gondolna!! . . — Erzsikét értettem, megejtett szépsége, Jaj hogy Lajos király boldog felesége ! . . ... De mit is beszélek, másé kié lenne ? Kerek e világon nincs olyan levente, Aczélos a karja, lelke tiszta tükör, Perzselő az a láng, mely szeméből kitör, Nemzetéért küzdve éjét napra váltja, Amit tesz miértünk, az Isten megáldja! . . kevesebb pótadó vettetik ki közigazgatási czélokra, a mennyit be tudnak venni a 200 holdon aluliak birtokából mint vadász bér összeget. Hát hol van itt az igazság ? Nem elég, hogy a 200 holdon aluli birtokos földjén szabadon járnak, kelnek a vadászok, de még az abból eredő jövedelem is nagy részben mást illet. Ezt nem lehet sem vadtenyésztési szempontból. sem sport szempontból indokolni, ezen változtatni kell mielőbb. A tulajdonjog szentségét megkell őrizni teljes mérvben, úgy is elég baj, hogy az emberekben kezd lazulni az ez iránti érzék, a mit pedig fejleszteni és nem hibás törvényekkel rontani kell. A csabai tornaünnepA sportvilág élénk érdeklődése közepette folyt le Szent István napján Békéscsabán az országos vívó- és tornaverseny. Wenckheim Frigyes gróf, dr. Lukács György főispán s dr. Zsilinszky Mihály államtitkár buzgó közremunkálása a csabai tornaegyesület ünnepélyét nagyban emelte; a vidéki bajtársaknak nem remélt nagyarányú érdeklődése pedig a versenyeknek kiváló jelentőséget 'biztosított. A nagyérdekü versenyen nemcsak a vármegyéből, hanem az ország minden részéből többen voltak a sportkedvelők közül s a versenyek résztvevői is a sportélet ismert alakjai közül valók. A versenyek lefolyása és eredménye a következő : Reggel 32 kilométeres országúti kerékpárverseny volt, első Péter József (Szöged), második Duffner János (Arad), harmadik Os Lajos (Csaba). Ezt követte ä Rudolf-főgimnázium tornacsarnokában a vivóverseny, melyet Dusbaba Vilmos, volt aradi cs. és kir. hadnagy rendezett. A minősítési versenyben az aradiak közül Lészay Ottó, Lang Oszkár és Schauer Gábor jutottak helyhez. Mindhárman díszoklevelet kaptak. Első lett különben Mészáros Ervin, a M. A. C. tagja, második dr. Pórteleky László, harmadik Xaines Elemér (Pécs), negyedik Bakay Lajos (Hódmezővásárhely). Soha szebb jutalmat földi halandónak, Örök birhatását fakadó bimbónak ! . . Mégis, hogy leírtam, köny szökött szemembe, Szegény hegedősnek mi jutott eszembe í . Tündéri délibáb, csalogató álom, Feledjük el Imre, hogy nagyon ne fájjon! . . . . . Galambfehér ősz bán, aranyszőke lánya, Veled együtt jöttek a királyi bálra, Visegrádi várban még sohasem jártak, Visegrádi várban egy ifjút találtak . . . Egyszerű ruhája nincs arany nyal varva, Megygypiros mentéje, sötét sujtás rajta, Paroláztok véle, az komolyan állja, Pedig — Lajos király, Magyarhon királya! Erzsiké szíve meg vágyva dobban egyet, Forró tekintettel összeölelkeznek, Mint a bárányfelleg pajkos napsugárral, Mint az esti szellő rózsa illatával! . . . S azután — megbocsásd nékem ezt az egyet — De biz’ te a királyt szörnyen letegezted, S megígérted, hogy ha földed visszanyered, Tiszttartónak teszed birtokaid felett! . . . Ezért voltál aztán úgy kétségbe esve, Mikor kisült minden még azon az este! . . . Mi lesz most belőled, ezért lóra kötnek, Iszonyú törvényt lát az ország fölötted, Hová is menekülj, hová is tudj menni! . . . A királyt akartad tiszttartóvá tenni! . . . Jót nevettem rajta, hogy kétségbe estél, Kibúvásra módot miképpen kerestél, De szegény banilla, őt majd megsirattam! . . . — Atyjához támolygott fehéren, sápadtan, Szelíd galamb szivét hét tőr járta által, Hogy úgy viselkedett a magyar királylyal Íj . . . Fakadó tavasza boldog idejében, Fekete kétkedés vert tanyát szivében, Minden azt mutatta, mindenből az látszott, Délután kezdődött a tulajdonképen atlétikai verseny. Az egyes számok eredményei a következők : 1. 1000 méteres kerékpárverseny. Döntő futamban : i. Simó 8. (M. U. E.) 2. Novák József (Szabadkai S. E.) 3. Vitzenetz M. (Temesvári F. C.) II. 100 yardos síkfutás. 1. Helmich Miksa (óbudai T. E.) 2. Schuberth Ernő (M. U. E.) 3. Gajzágó Tibor (B. E. A. K.| III. Diszkosz-vetés. 1. Föth.y Nándor (Nemzeti T. E.) Goray Artur (Budapest)i 3. Turzó (Strausz) Gyula. IV. Nyujtó-korlátverseny. 1. Katona Gyula (N. T. E). 2. Pedéry Elemér (Budapest). 3. Verő Ármin és Donner Kornél (Békéscsaba). V. Gátverseny. 1. Helmich Miksa. 2. Bodor Ödön. VI. Távolugrás. Gajzágó Tibor. 2. Kovács Nándor. 3. Schuberth Ernő. VII. Gerelyvetés. 1. Fóthi Nándor. 2. Ziffer Sándor. VIII. Rúdugrás. 1. Kaueer F. Jakab. IX. Angol mérföldes síkfutás. 1. Brédl Pál. 2. Bodor Ödön. 3. Lészay Ottó. A verseny után Zsilinszky Mihály« államtitkár buzditó szavakban osztotta ki a dijakat. Délben banket volt. Steller Árpád, a csabai tornaegylet elnöke felköszöntötte Zsilinszky Mihály államtitkárt, aki viszont lelkes beszédben a tornászokat éltette. A vendégek nevébpn dr. Pórteleky László köszönte meg Csaba község és a tornaegylet szives vendégszeretetét. Este a Széchenyi-ligetben tánczmulatság fejezte be az ünnepélyt. T a n ű g y. A gyulai rom. kath. elemi fiú és leány iskolák jövő tanévi beiratásai szeptember 1-én kezdődnek s ez utón is felkéretnek a szülők, hogy gyermekeiket pontosan írassák be, mivel tekintettel a múlt csonka tanévre, a beírásokkal egyidejűleg a rendes tanítás is azonnal megkezdődik. Az igazgatóság. Értesítés. A gyulai izr. fiú- és leányiskolában az 1902—903. tanévi beiratások folyó évi szeptember hó 1-én fognak megtartatni, miről a t. szülők ezennel értesittetnek. Gyulán, 1902. auguszt. 22-én. A gyulai izr. iskolaszék. Hogy vele a király gúnyolódott, játszott! . . . — Igaz, hogy ez a sok kesergés, sóhajtás, Ez is a te műved, kedves Imre pajtás, Mert hiszen Zách Klárát juttattad eszébe, No de jóvá tetted, nem haragszom érte! . . . Micsoda hősi tett! . . . Ezt is szíved súgta, (Vagy szerelmes lelked? — a jó Isten tudja!) Doctissimusékat megfogja a csapda, Leomlik a fátyol egy varázsszavadra, Tisztán lát a király I — Palotái árnyán Mint a vert hadsereg fut tova az ármány, Magyarország napja lángsugarát szórja, Micsoda legény vagy! Sohsem hittem volna! . . . | . . S az a szegény kis lány, a ki már temetett, Rózsában járt újra virágszőnyeg felett, Amikor megtudta — szive dobbant rája — Hogy mégis szereti felséges — királya ! . . . S ott a szobor előtt, mit keze mintázott, Vőlegénye karján szeme könytől ázott, Könyein keresztül mosolygott feléje, Ölelő két karral fonódott köréje ! . . . Te meg nagy úr lettél! . . . Mit elconöscáltak. Az ősi birtokok kezeidre szálltak, Zách Feliciánnak pihen már a kardja, Egyetlen egy vétkét feledés takarja! . . . — Hogy mi lesz a vége, jó előre látom : Meg fogsz házasodni itt, s a másvilágon ! Mint a fiatal sas, odarakod fészked, Hol viharfellegek csókolják a bérczet, Tornyos büszke várba ütöd föl tanyádat A madár szárnya is, míg fölér, kifárad! . . . * * * * Azért úgy gondoltam, nem is várok addig, Megírom levelem világos virradtig! . . . Aranyos pecsétet ütök rája végül, Visegrádi napok örök emlékéül! — Vedd olyan jó szívvel, olyan szeretettel, HiaptirLls: mai számálioz fél iv melléklet van csatolva.
