Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-08-10 / 32. szám
32-ik szám. Gyula, 1902. augusztus 10-én XXXIV. évfolyam. f-----------------1 Sz erkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . . 10 kor. — fill. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 lill ^_________________ Tá rsadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. ltodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kóhn Dávid. r i Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Kyilt-tér sora 20 üli. _____________________ Ko ssuth Lajos születésének századik évfordulója. Szózat a magyar nemzethez! Kossuth .... Érzitek-e a forróságöt, mely e névből izzik felétek ? Kossuth Lajos. Halandónak neve egykoron, — ma már eszmény, függetlenségi vágyaink örök bogiára, múltak dicsősége, jövendők reménye! A most suhanó esztendőnek szeptember hava 19-ik napján lesz száz éve annak, hogy ő született! • Minő ut, a monoki bölcsőtől, a még jeltelen sírig! Sorsunkpak siralma, mintha megremegtette volna az örök Igazságot! A nyugatot, az emberi művelődés kincseit és a szabadságot, századokon át védő magyar — megtörve, lenyűgözve, elmaradva! Lelket lehelt hát anyaföldünknek egy porszemébe, lelket, melyben benne legyen a tudásnak minden fénye, fajunknak alkotó ereje, érzéseiben a bérezek fensége, rónáink végtelenje és a szól villámos hatalma ! így adatott ő nekünk ! És Kossuth Lajos elvégezte nemzetmegváltó hivatását! ő adott szárnyat a gondolatnak ! Az ő forró szavától kezdtek rügyezni az egyenlőség és testvériség eszméi. (Hogy virágjuk hullt — nem rajta múlt!) Szavától olvadtak le a milliók bilincsei és lett a jobbágyból polgár, a népből nemzet, mely önmaga alkotja törvényeit, kormányozza önmagát! ő vezette ki a megujhodott nemzetet elzárt közjogi helyzetéből, a verőfényre, hol a világ szabadságnapja ragyog, mondván a népeknek: ime testvértek! ő adta vissza történelmi öntudatunkat, küldetésünk hevületét, hivatásunk szentsóges hitét! T A. R C Z A.. Milliós örökség. Irta: Béressy Géza. Rettegi Zoltán barátunk még két hónappal ezelőtt is csak olyan szürke halandó volt, mint akár melyik szegény ember. Tizenhárom kraj- czáros „M. kir.“ dohányt szívott, 36 filléres szivarka hüvelybe (magyarul czigaretta hülzni) csö- möszölve, sárréti vinkót ivott és sós pereczet evett. Szóval úgy élt, mint aféle szegény ember, akinek a jövedelme — koronákban beszélve, hogy többnek lássék — 1600—2500 korona között „ingadozik,Foglalkozására nézve — bár sokoldalú férfiú volt — a kereskedelemügyi miniszter reszortjához tartozott, akarom mondani, kereskedő volt, üres óráit pedig ujságollózással, vagy mint másként mondani szokták, „hirlapirással“ édesítette — néha keserítette — meg. Eme sokoldalú tevékenysége révén nyugodalmas életet és tekintélyes poczakot szerzett magának. ' Csöndes nyugalmából egy derűs reggelen a m. kir. postakihordó gyerek — másutt levélhordó — verte fel egy amerikai bélyegü levéllel. A levél érkezése már magában véve óriási szen- zácziót keltett, mert bármint panaszkodjanak is a kivándorlás ellen, a sárrétiek nem tartják be — dicséretükre legyen mondva — a szoczialisták jelszavát: •Hogy ba meg nem tadnnk Szép hazánkban élni, Kénytelenek leszünk Kivándorolni, “ S igy mindannyian itthon maradnak. De élhet-e nemzet, erejének érzete, vár gyak és remények nélkül ? Avagy a hazaszeretetnek csodás lobo- gása, egysége, mindenható ereje, kardjaink, három szinü lobogóink győzelmi fördÓBe, a fórfivér rózsahullása, a honvéd név szóval a szabadságharcz, nemzetünk szivének eme leg-1 szebb álma, emléke — és az ő neve, nem válhatlanul egygyek-e ? Nem ő volt-e, a ki — midőn itthon minden elveszett — világrészeket bujdosott át, könnyet és részvétet fakasztván fátyolos dicsőségünk, ravatalos szabadságunkra, az emberiség szeméből ! És meghalt — hontalanul! Tűrve, szenvedve, de meg nem hajolva. Soha lélek öntudatosabban nem futott meg földi pályát, fenséges büszkébben nem olvadt át a halhatatlanságba, hogy egy nemzet eszményeinek sarkcsillaga legyen minden időkre! Érzed-e nemzetünk, hogy születésének százados fordulóján le kell borulnod emléke előtt! Nem azért, hogy nevét védd az elmúlástól ! Gyöngyként ring az a századok hullámaiban ! Le kell borulnod, hogy hálát adj Istenednek, mert neked adta őt! Hogy tanúságot tégy a nagy világnak ! Mert őt megbecsülni, maga is nagyság! Hogy élete, teremtő ereje, honszerelme, szenvedése, tanításainak örök igazságaiból erőt és hitet merits! Erőt és hitet! Mert megpróbáltatásaidnak, te sokszor halálra szánt, de mindég feltámadott nemzetünk, — ma sincs vége! Nézz körül! Mintha elborult volna feletted a szabadság lelke! Eszményeid nincsenek elérve, vágyaid nincsenek teljesülve, — bizalmad fogyóban, hited hervadóban! Munkád, verejtéked meddő, gyümölcs- telen! Éltető harmat helyett a közöny zúzmarája fehérük mindenütt! Újra kiestél a népek családjából, elmaradtál a világ versenyéből és látva mások nagyságát, sóhajtva rebegjük : mi mindenünk hiányzik, mik nem vagyunk! Szinte áldás, hogy ez ünnep most virrad reánk! Sirhalma cziprusai kiengesztelődést suttognak ! Magasztos árnyaiban együtt térdelve, glóriás halhatatlanunk megérinti kebleinket, hogy, — miként egykoron — újra egybeforrjunk a haza és szabadság szeretetében! Magyar nemzetünk! Ünnepeld meg a közeledő nagy napot. Osztatlanul és egységesen! Vésd szoborba alakját, ird könyveidbe emlékét, zengd el templomaidban nevét, — mert őt látni, újraéledés és dicsőség, róla írni öröm és vigasztalás, nevét kimondani, hit és imádság! Ünnepeld meg őt, puszták és mezők fia, aranykalászu termésedet gyűjtő magyar nép, őt, kit egyenes telkednek mélységes szeretete Kossuth apánknak nevezett el! Emelkedjünk fel e napon Hozzá a csillagos magasságba! * # * Gyulavárosa képviselőtestülete által a Kossuth Lajos születése századik évfordulójának megünneplése s a Kossuth-szobornak Gyulán létesítése érdekében választott bizottság augusztus 5-én délntán 4 órakor tartotta első ülését. Jelen voltak: Dutkay Béla polgármester elnöklete alatt dr. Bodoky Zoltán, dr. Berényi Ármin, Kovács Lajos, Jantsovits Emil, Fábián Imre, Fekete Ádám, Vaszpil József és Kóhn Dávid v. képviselők. Dutkay Béla polgármester a megjelenteket szívélyesen üdvözölvén, a bizottság jegyzői tisztére Kóhn Dávidot választják meg. Beható tanácskozás folyt ezután, minő ufódon eszközöljék a gyűjtést, hogy oly összeg álljon a képviselőtestület rendelkezésére, melyből Kossuth Lajos nagyságához és Gyula városához, mint vármegyei székhelyhez egyaránt méltó s művészi kivitelű szobor hirdesse a haza legnagyobb fia dicsőségét és a város lakosságának a megdicsőolt iránt érzett hódolatát és kegyeletét. A bizottság egyértelmüleg abban állapodott meg, hogy ily igényeknek megfelelő szobor csak is az esetben létesíthető, ha a szobor költségeihez Gyula városának minden fia, párt, hitfelekezeti s osztály különbség nélkül vagyoni viszonyaihoz mérten és pedig a legszegényebb ember, bár csupán filléreivel hozzá fog járulni. Eme meggyőződéséből kifolyólag, a bizottság elhatározta, hogy Gynlavárosa hazafias közönségét falragaszokon és minden házhoz kihordott felhívásban kéri fel az adakozásra. Ezen kivül küldöttségeket kér fel a város lakosainak otthonában való személyes felkeresésére s a hazafias adományoknak közvetlenül leendő gyűjtésére. E gyűjtő küldöttségek tagjaiul megválasztatnak illetőleg felkéretnek: A belvárosban: 1—60. házszámig Jantsovits Emil és dr. Bodoky Zoltán. 61—140. házszámig Névery Albert és dr. Berényi Ármin. 141—193. házszámig dr. Follmann János és Berthóty István. A nagymagyarvároson : 194—325. házszámig Illés József és Balogh János. 326—442. -házszámig Csőke István és Ludvig József 443—552. bázszámig Yégh Gábor és Schmidt Gyula. 553—722. házszámig Scheibert Jakab és Lugzó Imre. A Józsefvároson : 723—840. házszámig Anuló Pál ésPozsárGy. 841—966. házszámig Eisele József és Szikes György. 967—1081. házszámig K. Schriffert József és Wittmann József. 1082—1232. házszámig Mait József ésPettner József. Ezért okozott az amerikai levél itt olyan szenzácziót, hogy a »Végvári trombita“ czimü helyi újság a legközelebbi számában vezérczikk- ben foglalkozott a nagy eseménynyel; egyik #lovagias kibékülésü“ banketten pedig a szónokok' a két „érdekéit fél1 érdemeinek rövid, de nem velős felsorolása után nyomban az. amerikai levélről tartottak dicső és megható szónoklatot. Amidőn pedig az ennyire ünnepelt levél kellő ünnepélyességek között felnyittatott, mély áhitat fogta el a jelenlevőket s levett kalappal (a hölgyek nem vették le a kalapot), állva hallgatták meg a levél tartalmát. Volt pediglen a levél tartalma a következő: Kedves öcsém! Tudod, hogy családunkból nagyatyánk nagyatyja unokatestvérének a fia, — ki Ber- gengócziában kormányzó volt, — a bergengó- cziai felkelés után ide, az újvilágba vándorolt ki s itten megnősült, vagyont s egy fiú gyermeket szerzett. Ennek a fiúgyermek gyermekének a fia, tekintélyes vagyon hátrahagyása után, a más világra vándorolt. Vagyona öt millió dollár. Ez az öt millió dollár a mienk, öt testvéré lesz, mert egyedüli örökösei tip vagyunk s igy egy-egy testvérnek 1 millió dollár — a ti pénzetek szerint körülbelül 4 millió 800,000 korona — jut. Kérlek tehát, küldj nekem sürgősen 100 koronát, hogy a szükséges lépéseket megte- hessem, te pedig szerezd be nagyatyánk nagyatyjának a születési bizonyítványát, valamint az összes leszármazói kereszt- és halotti-leveleit s ha mind be lesz szerezve, a nagy örökség biztos. A pénzt okvetlen küldjed, még pedig ha lehet sürgősen, hogy mihamarább hozzáfogjak az ügy lebonyolításához. Szerető bátyád : Rettegi Ferencz, New-Jork, Washington Street 15230. A levél felolvasása után apnak tartalma villámgyorsan terjedt el a Sárréten s rövid negyedóra alatt valamennyi testület küldöttségileg tisztelgett a szerencsés férfiúnál. Sorra jöttek a végvári első önkéntes tűzoltó-egylet küldött sége, egy vadonat uj Tarnóczi-féle önműködő szivattyú ajándékozását kérve, a végvári ipar- testület küldöttsége diszelnökség felajánlása mellett, a lyukas czipő talpú inasgyerekek felsegélyezése czéljából 500—600 korona segély utalványozása iránt, a sárréti szirti kerület szin- ügyi bizottsága egy állandó potyajegy fejében a végvári állandó színház alapja javára kért csekély 15—20 ezer koronát, a végvári királyerdőben hitelbe felépített deszkabódé, pardon sátor árának kifizetése is kéretett egyik küldöttség által. Szóval, a nehány millióból egy millió korona már jótékony czélra lett kérve és kegyesen utalványozva. A küldöttségek tekintélyes számát igazolja különben az is, hogy az elkoptatott és kicserélt ajtókilincs és küszöb lakatos- és asztalosszámlája 1000 koronát tett ki. Mindezek után Rettegi barátunk oly rettegett és hatalmas egyéniséggé lön a Sárréten, hogy a vele szembe jövök 1 kilométer távolságban kalaplevéve s kétrét görnyedve, köszöntötték a nagy férfiút, sőt szó volt róla, hogy Vár- konyi helyett képviselővé is választják. Rettegi ur pedig ezalatt különböző rendeléseket tett és ezek árával adós maradt. No de sebaj, él még a nemzet, — vagy hova beszélek — sebaj, futja majd a milliós örökségből. A mi a szükséges okmányok beszerzését illeti, azt Rettegi barátunk, — leendő milliomos létére — sajátkezüleg illetve lábulag, nem bonyolíthatja le, hisz hova lesz a tekintély, ha egy milliomos maga koptatja a hivatalok ajtókilincseit. Ilyet ügyes jogtanácsos segélyevei kell lebonyolítani, azért van a kishirdetések közt az okmányszerzö vállalat, hogy beszerezze a szükséges okmányokat, — még pedig hamar, — mert a pénz mindig jó, de most a legjobb volna, mert ez idő szerint Rettegi barátunk tárczája idült aszkórban szenved. Miután az okmányszerző vállalat a megbízást megkapta,' Rettegi ur nyugodtan ült fel — egyelőre még csak a pultra s lógázta saját becses lábait s fogyasztotta most már nem a 26 filléres m. kir. dohányt komisz papirba csömö- szölve 36 krajezáros vinkó mellett, hanem valódi imitált havannát tokaji aszúval, természetesen hitelbe. Amerikába is el lett küldve a kölcsön vett 100 korona s miután az teljesen kimerült, újabban kölcsön vett 100 korona is azzal a határozott utasítással, hogy most már az örökségből aztán legyen valami, — de sürgősen. * Telik az idő, múlnak a napok, Rettegi barátunk sütkérezett az előlegezett boldogság sugaraiban, csupán csak a hitelezők sürgették egy kissé a — milliókat, amidőn egy borús napon megérkezik az okmányszerző vállalat levele, hogy ezelőtt 200 esztendővel elhalt öreg Retteginek nem lehet beszerezni az okmányait, következéskép a leszármazóinak sem, mert nem tudják biztosan, hol halt meg, sem hogy mely idötájt, no meg azért sem, mert abban az időben még anyakönyvek sem igen voltak, végül mert Bergen- góczia, ahol az ükapa kormányzó volt, a holdban I_iap-a.iiÍr mai számához fél iv mellélslet van csatolva.
