Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-07-27 / 30. szám
SO-ik szám Gyula, 1902. julius 27-én XXXIV. évfolyam f 1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . j 10 kor. — fill, Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . | „ 50 „ Egyes szám ára 20 L ________ Tá rsadalmi ós közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő’: Dr. Bodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kóhn Dávid. f----------------1 Te mplomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak, el Gyulán, a kiadóhivatalban. Kyilt-tér sora 20 fill. I_________ Uj református püspökség. Foglalkoztunk már lapunkban a békés- bánáti református egyházmegye felosztásának kérdésével s részletesen és tárgyilagosan kimutattuk anjiak az egyház, az állam és az egyes hitközségek szempontjából való helytelenségét s ime most újra vissza kell térnünk erre a kérdésre, mert akadtak egyesek, a kik még azzal a szétosztással sincsenek megelégedve s most már még a püspökséget is szót akarják osztani s a békés-bánáti egyházmegyét három részre osztya külön püspökséget kívánnak ezen három egyházmegye részére, vagy Szeged, vagy Hódmezővásárhely székhelylyel. Fővárosi ós vidéki lapokban majdnem szóról-szóra ugyanazon közlemények jelennek meg e tárgyban élénk bizonyságául annak, hogy szervezett mozgalomról van szó. Olvasóink tájékozása végett a kővetkezőkben ösmertetjük az egyes lapokban megjelent czikkek tartalmát : „Régi panasza már a tiszántúli ev. ref. papságnak, hogy a kerület beosztása nem megfelelő, rossz. A kerület tizenhárom egyházmegyéből áll ós ezek közt a békés-bánáti ev. ref. egyház éppen fele a tiszántúli egyház- kerületnek. Az egyházak maguk követelték Ó9 sürgették már a kerület uj beosztását. Ez most meg is fog történni. Az első lépés erre a bókósbánáti ev. ref. egyházmegyének három uj egyházmegyévé leendő ki- keritése. Ez már az ősszel megtörténik. A temesvári őszi ev. ref. egyházmegyei gyűlésnek egyik legérdekesebb tárgya ez lesz. Az egyházmegyék szervezése a következőkép történik : Az egyházmegye akként kerekit- tetnék ki, hogy Békésvármegyóvel megala- kittatnék a békési egyházmegye. Csongrád ós Csanád vármegyékkel a csanád- és csongrádi egyházmegye és Torontál, Temes- és Krassó- szöróny megyékből, mint n melyek igen kevés ref. hívőkkel birnak, szerveznék a bánáti ref. egyházmegyét. A három uj egyházmegyében a ref. hívők száma 200 ezer, a T A. R C Z A.. Az aradi színtársulat.* Színészekről szól az alábbi írás. Vannak közöttük olyanok, kiknek nevét felemelte már a hir; van, akiről még alig hallottunk, talán most kezdte meg pályáját csupán. És mégis, amit az emberek legtöbbje soha sem ér meg, írásban méltatják őket hivatott kezek. Aki eddig jutott velem a gondolkozásban, egy kis keserűséget érez szivében. De, ha tovább megyen, megenyhül ez az érzés, hogy érdeklődő szeretettel forduljon azok falé, kikről itt alább hosszú sorban szó vagyon, mert hisz a kiváltságnak helytadó illuzió-orsz&g népe ez. Illúzió országa: ez a legszebb ország. S igy, az következik, ugy-e, hogy népe a legboldogabb nép ezen a világon ? E nagyon helyes nek látszó következtetés nem áll azonban, mert igen különös módon nevezték el ezt az országot: a színészekét, az illúzióról. Csinálják, de nem élnek benne. Nem ők élnek benne, hanem mi, akik a színpadot látván, napfényének részesei leszünk. Ezt a napfényt, az illúziót vágyódva nyeli el a lelkünk, szétbontja szivárványszineire s kiválasztván belőlük a maga számára valót, megtalálja a hangulatot. Színes, szép világ ez, melyet mikor unott lélekkel belemerülünk, megfeledkezve benne élünk, magunkénak érezzük egészen. Könnyű ez nagyon, mert hiszen olyan jó sokszor meseéletet élni, mikor a valóság piszkos és csúnya. S hogy vége van, nem zúdul reánk csalódás,, hanem még el is viszünk magunkkal a színpadi világból és megőrizünk egy mesefoszlányt, egy dalt, egy szint s mindannyi kedves vagyona lelkűnknek. | „A vidéki Bzínészvilig Írásban és képben“ czimü könyvből. mely igy oszlana el: a békési ev. ref. egyházmegyében 100 ezer, a csanád-csongrádi ev. ref. egyházmegyében 80 ezer és a bánáti ev. ref. egyházmegyében 19 ezer lenne az ev. ref. hívők száma. Szó esett a tervezésnél arról- is, hogy esetleg csak két egyházmegyét szerveznének. Ez esetben az egyik egyházmegye a békési, a másik a csongrád- bánáti egyházmegye lenne. Ez esetben a ref. hívők arányosan megoszlanának két egyházban, mig ha ma három egyházmegyét állítanak fel, úgy a százezer ref. hivővei biró békési egyházmegye mellett nagyon szegényegyház lenne, a 19 ezer ev. ref. lelket számláló bánáti egyház. A tiszántúli egyházkerület kettészakitá- sának és igy az uj kerület létesítésének ügyét a Debreczenben tartandó egyházkerületi gyűlés fogja tárgyalni. Ha ott kimondják az uj kerület szervezését, úgy az egyházkerület határozata az évenként tartandó konvent elé terjesztetik jóváhagyás végett. A konvent rendesen meg is szokta erősíteni az egyház- kerületek határozatait, a mi, ha megtörténik, az uj kerület részére azonnal szervezik az uj ref. püspökséget, mint hire van, Szeged székhelylyel. A konvent ugyanekkor el is fogja rendelni az uj ev. ref. egyházkerületben a hivek között az uj püspök megválasztása iránt a Ezt a javaslatot az egyházmegyei uj esperes a temesvári nagygyűlés elé terjeszti. Ott tárgyalják és határoznak a felosztás tekintetében. Az egyházmegye a gyűlés határozatát a tiszántúli ev. ref. kerületi gyűlés elé terjeszti elfogadás végett, a mely azt, mint nekünk jelentik, változatlanul meg is erősíti. Ugyancsak a temesvári gyűlésen teszik meg az első lépési a tiszántúli kerület ketté választására. E kerületbe ma a következő egyházmegyék tartoznak : alsó-szabolcsi, hajdú vidéki, békés-bánáti, beregi, bihari, debre- czeni, érmellóki, felső-szabolcsi, heves-nagykunsági, mármaros-ugocsai, nagybányai, nagykárolyi, nagyszalontai és a szatmári ev. ref. egyházmegyék. A kerület kettéválasztásával a tiszántúli kerületből elszakittatnék a bihari nagyszalontai heves-nagykunsági egyházkerületek, a melyek az ez évben szervezendő békési, csongrád-csanádi és a bánáti uj ev. ref. egyházakkal képeznék az uj kerületet. A békés bánáti egyházmegye a temesvári egyházmegyei gyűlésen tárgyalni fogja az uj egyházkerület létesítésének ügyét is és átiratban fogja felhívni a tiszántúli egyházkerület egyházmegyéit arra, hogy az uj egyházkerület szervezése tárgyában nyilatkozzanak meg és írjanak a debreczeni kerületi gyűlés elé is az uj kerület létesítése iránt. szavazást.“ Ez a közlemények tartalma, a miből első sorban is egy kis tájékozatlanság tűnik ki, mert püspökség felállítására jogosítva csak a zsinat van és nem a konvent, — azt azonban nem tudjuk, hogy kit értenek a lapok uj esperes alatt, mert az még megválasztva nincs és nem is tudható, ki lesz s igy nagy jövendőmondási tehetség kell ahhoz, hogy nem tudva ki lesz az esperes, azt tudják, hogy az mit fog indítványozni. Alkalmunk1 volt meggyőződni arról, hogy a helyettes esperesnek eszeágában sincs a temesvári gyűlés elé sem az egyházmegye szétosztása, sem uj püspökség felállítása iránt indítványt tenni. A megválasztandó új esperes csak a temesvári gyűlésen fog beiktattatni, sem hogy ki lesz, sem hogy mit fog indítványozni, azt nem tudhatjuk. De nézetünk szerint az egyházak érdekeit szivén viselő esperes olyan indítványt nem tehet, hogy a bánáti egyházak 19 ezer lélekkel külön egyházmegyét alkossanak, — mert az semmi mást nem jelentene, mint a nagy fáradsággal megalkotott missió egyházak tönkremenetelét, miután azok a terheket ki nem bírnák 8 a református egyháznak éppen nem áll érdekében a mai viszonyok között a hivek terheinek szaporítása. így értsétek Illúzió országának a színpadot, melyben minden a miénk, ami szép és semmi sem azoké, akik csinálják. S ehhez a vigasztalás is hiányozik, mert amiért küzködtek, amit egy-egy fényes estén megcsináltak, nem marad meg bámulatára a jövendő világnak s dicsőségükre önmaguknak. Hiányzik ez a felemelő, hatalmasan vigasztaló tudat, mely az örök élethez hasonlatosan boldogítja az írót, a piktort, a szobrászt. „A szinész csak van, vagy már nincs, de nem — volt soha.* Ez adja a kiváltságot arra, hogy már életében megkapja a maga emlékszobrát Írás formájában a szinész, a nagy és a kicsi is egyformán. Ez a szerény fizetség azért, amit tőlük kapunk, ök keltik életre a napfényt, az illúziót; s ami kijut érte: a siker, a dicséret, megemlékezés, csak gyenge holdsugár, melyet önmaguk támasztanak, miképen a nap a hold fényét, amely haloványan vissza süt reája. Losonczy Zoltán, F. Csigaliázy Etel. Az egész ország tudja: ha arról volna egyszer szó, hogy Prielle Kornélia helyét betöltsék a Nemzeti Színháznál, legitim örökösként csak két asszony jelentkeznék. Válogatás csak közülök történhetnék. Nem először váltják fel egymást az aradi színpadon. Bácsné is pályája javarészét Aradon töltötte, Follinusz- nét is legszebb emlékei kötik ehez a városhoz. Negyedszer jön most vissza Aradra s — szívesen köszöntjük 1 Kora ifjúságában, pályája legelején, a kezdet kezdetén járt itt legelső Ízben. Maga büszkélkedik vele, bátran kiírhatjuk : 1874. nyarán volt. Akkor végezte a sziniiskolát, félig gyerek volt még. Paulay Ede két havi körútra vitte a Nemzeti Színház művészgárdáját — Mis- kolczon, Kassán és Aradon játszottak — s elvitte kicsi szerepekre a kis Csigaházy Etelkát is, kinek eszményképe s egyben pártfogója, a nagy Prielle Kornélia volt; az ő szeretetteljes pártfogásának köszönhette, hogy az igénytelen külsejű, bátortalan gyermekleányt kitüntette a közönség mind a három városban. Még az év őszén Follinusz Jánoshoz szerződött s három év után újból Aradra került — már mint Follinusz Aurélné — az intendaturához. A viruló szép asz- szony nagy sikereiről beszélnek az akkori krónikák. Különbéi) minden dicséretnél többet mond, hogy mirdig csak a legelőkelőbb szin padokon játszott és három évnél rövidebb időre soha sem szerződtette direktor ezt a kitűnő művésznőt. Sőt mikor Aradról Győrbe ment, hét esztendőt töltött ott. Aztán Kassára került, majd Aradi Gerö társulatánál évek hosszú során át Debreczenben, Szegeden és újból Aradon játszott. Ekkor három idényt töltött itt, bizonyára sokan emlékeznek még reá, a mindig finom és előkelő szalon-szinésznőre. Mikor Leszkay társulata bejött Aradra, akkor ment Komjáthyhoz Győrbe és Debreczenbe, majd Relléhez Pozsonyba. Most újra itt van. Hogy szívesen jött, olyan természetes. Azt irta nem régiben: «Bár végzetem megengedné, hogy hosszú időre megpihenhetnék azon a helyen, hol oly buzditólag tapsoltak a kezdőnek első szárnypróbálgatása alkalmával.“ Mint anyaszinésznőt nem mutatjuk be — majd megteszi ő maga. Nagymamától Zrínyi Ilonáig valamennyi jó szerepe s bár par excellence sza- lonszinésznő, a paraszt-anyák sem derogálnak neki, sőt nagyon szeret egy-egy jóizü paraszt- alakot játszani, mert nemcsak a sima szavak teszik a szerep és az alakítás előkelőségét, hanem a művészet, amelylyel szinre hozzák. Daróczy Ilka. Az ismerősei — ne vegye zokon — rossz éleznek tartották, mikor azt olvasták, hogy Daróczy Ilka, a hires szép és minLapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva. S még ehhez hozzájárulna egy uj püspökség felállításával járó teher, a mi talán kielégítené az egyes püspök aspiránsok érdekeit, de nem az egyházét. Ma a midőn az állam és társadalom, elismerjük, kényszer helyzetből annyira igénybe veszi minden egyes polgárának áldozatkészségét, — az egyházaknak nem szabad e tekintetben az állammal és a társadalommal versenyre kelni. Nemes hivatásuk egészen ellenkezőleg az volna, hogy a mennyire lehetséges csökkentsék a terheket s mindinkább elválasszák az anyagi érdektől ób áldozatoktól a hit élet buzgalmát. Egyházunk és a református hivek földi javakban szegények, lélekben áldozhatnak csak. Ne törekedjünk tehát uj állások felállítására, hanem helyes munka beosztásra, a mivel elintézhetők lesznek az adminisztráczi- onális ügyek s ne áldozzuk fel egyéni hiúsági érdekeknek a szépen fejlődni kezdő egyházakat. Egy református. Békési levél. Békés, 1902. julius 24. Azt hitték a főgimnázium barátai, hogy miután az egyházközségi képviselőtestület végre felhatalmazta az elöljáróságot az állam terhére felveendő kölcsön kötvényének aláírására, mi sem akadályozza az építkezés megkezdését. Keservesen csalódtak; a főiskola ellenségei még végsőt rugdalóznak: megfellebbezték a képviselőtestületi határozatot; — ezek mind olyanok, kik vajmi kevéssel járnlnak az egyház terheihez. Azt hisszük nem csalódunk — midőn állítjuk, hogy ezen a főgimnázium elleni njabb sakk- hnzásban része van az egyik református papnak Kecskeméti F.-nek is, mert az bizonyos, hogy ő sohasem volt barátja a főgimnáziumnak. Furcsát hallottunk különben a főgimnáziumot illetőleg, azt mondják ugyanis, hogy a diákok, illetve ezek szülei 40 fillérért kapják az iskolai értesítőt, dig elegáns Daróczy Ilka, anya-szinésznönek szerződött Zilahi uj társulatához. Legalább szép „mamánk“ lesz, mondogatták a színészek, dehát nem is egészen úgy van a dolog, mert Daróczy azért még sem lesz anyaszinésznő, legföllebb ha olyan fél-mamákat fog majd eljátszani, ha nagyon elegánsak, a szalon-darabokban. Ez a színpadra termett művésznő, már akkor is, mikor a párisi ruha és a divatos szépség még nem volt elég jogezim a művészi pályára, feltűnést keltett mindig izlé-es elegancziájával s gyönyörű termetével, melylyel versenyre kelt a szépsége. Ez pedig még nem olyan régen volt, hogy ma már anyaszinésznő lehetne. Garai Ilona. Manapság, amikor a színész- iskolák (jórészben Afrodite újkori tanfolyamai) vaggonszámra szállítják a selypítő naivákat, a kancsal és rikácsoló szendéket, a szeczessziós harisnyakötővel kaczérkodó primadonna-fiókokat, szinte csudaszámba megy, ha egészen fiatal tehetséggel találkozunk a színpadon. A komoly művészetet -bomlasztó irányzat rákacsint ugyan azokra is, akik csókos szájjal és buja mozdulatokkal kínálják magukat a Siker ö mindenhatóságának, de a kifinomult ízlés látcsöve az olyan kezdők felé fordul, amilyen Garai Ilonka. Esztendeje lesz annak, hogy a Kismama bemutató-előadásán feltűnt egy vadócz pásztorleány. Angyal Ilka legragyogóbb sikerű estéi közül való volt ez a premier és ime: a taps-zugás közben is észrevették ezt a valakit, az egészen ismeretlent, aki valósággal úgy tévedt a színpadra, mert még alig pár hónapja, hogy a szi- nészakadémiába beiratkozott. Ez a közvetlen, meleg, erős siker azután feleslegessé tette, hogy agyonteóriázzák a főváros' nagyságos művészei, akik önmagukat mintáztatják a növendékekkel, ahelyett, hogy gondolkozni tanítanák őket. Ezen
