Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1902-07-13 / 28. szám

zett Csák István Csanádi pap is, Dombi espöfes helyettest szombaton az egyházi hatóság és az elöl­járóság küldöttsége fogadta megérkezésekor. A köz­ség nevében Tardy Lajos jegyző üdvözölte, mire az espereshelyettes éljenzés között válaszolt. A beiktatás vasárnap reggel '/a9 órakor vette kezde­tét istenitisztelettel. A templom hajója ez időre egeszen megtelt ünnepi közönséggel, sőt külön ülő helyekre is szükség volt. Dombi Lajos esperes helyettes magasan szárnyaló beiktató esperesi beszé­det tartott, mely után Csák Aladár mondotta el tartalmas lelkészi székfoglalóját. Úgy alakjára, mint benső értékére nézve egyaránt kiváló beszéde mindvégig lekötötte a hívek figyelmét. Egy csapás­sal sikerült híveinek szivét megnyernie, bebizo­nyítván, a mit különben is sokan tudtak róla, hogy jeles egyházi szónok. Ezzel a templomban be is fejeződött az ünnepség s a presbyterek átvonultak a lelkészi lakba, hol ünnepélyes gyűlést tartottak. A gyűlésen Dombi Lajos elnökölt, ki az ülés meg­nyitása után buzdító beszédet mondott az egyház, lelkész és presbyterek közötti szeretőiről, utána Papp Antal eddigi helyettes lelkész üdvözölte az egyház nevében Csák Aladárt, mire az uj lelkész meleg szavakban válaszolt. Megköszönte az esperes fáradozásait, ki iránt már a múltban őszinte tiszte­lettel, szeretettel és ragaszkodással viseltetett s kéri jóindulatát a jövőben is egyháza és a maga részére. Az espereshelyettes rövid beszédben válaszolt az uj lelkész szavaira, kifejezvén, hogy a mit tett, azt mindig az egyház érdekében a legnagyobb örömmel cselekedte. Az egyháztanáos a lelkészi hivatal át­adására egy bizottságot küldött ki s ezzel a pres- byteri ülés véget ért. Sorban jelentek meg ez után a küldöttségek az uj lelkész üdvözlésére. Tisztel­gett az elöljáróság, az ipartestület, tanitóikar, stb. Este az uj lelkész tiszteletére fényes lakomát ren­deztek a hívek, melyen számos felkÖBZöntőben éltették Csák Aladárt és a vendégeket. SeCOSSiÓS szinpad czimmel pénteken este és tegnap este daltársulat mutatta be magát a gyulai közönségnek a népkerti szinkör helyiségében. Kánoni vizsgálat. A békési ev. reform, egyház­ban a rendes kánoni vizsgálatot, folyó hó 5-én tartotta meg az egyházmegye két kiküldötte, név- szerint: Darabos Sándor tanácsbiró és Tóth József körösladányi lelkész. Ez alkalommal presbyteri ülés is tartatott, a melyet megelőzőleg a kiküldöttek az egyházi ügyeket, az ügymenetet és az egyházi ta nácskozás rendjét felülvizsgálták. A kiküldötteket, a békési egyház egyik érdemes, elaggott lelkésze, — gyengélkedése miatt, — nem fogadhatta vendégül s igy miután a másik lelkész Kecskeméty Ferencz szintén nem fogadta őket vendégeiül, azok fogadóba illetőleg vendéglőbe szállásoltattak be. — Ez al­kalomból kifolyólag nem lesz érdektelen konstatálni, a históriai hűség kedvéért azt, hogy midőn Békésen a munkásnép gyűlést tartott 8 e gyűlésen a buda­pesti szocziáldemokrata párt vezető emberei: Darvas, Mezöfi és érdektársai is megjelentek,- akkor ezek a socialists párt vezető emberei Kecskeméty Ferencz lelkész szívesen látott vendégei roltak, pedig ő, — ez se érdektelen, — függetlenségi képviselő is. A békési főgimnázium építésére való 120000 koronás államsegély kölcsönvételéhez szükséges kötelezvény aláírására végrevalahára a megjózano- dott egyházközségi közgyűlés folyó hó 6-án meg­hatalmazta az egyház elnökségét. Még ezúttal is emelkedtek hangok a főgimnázium ellen, persze olyanok részéről, kik nem állanak a helyzet szín­vonalán. Most már mi sem akadályozza a jóvá­hagyott költségvetés alapján az építésre vonatkozó versenytárgyalás kiírását, ám tudtunkkal még eddig ebben a tekintetben mi sem történt. Éjjeli támadás Békésen. Folyó hó 7-én éjjel Proli Békés városi mérnök udvarába három isme­retlen egyén bemászott. A mérnöknek a folyosón alvó BÓgora a zajra felébredve, rájok kiáltott: Mit akarnak 1? mire az egyik éjjeli látogató fejbevágta. A sérülés könnyebb természetű. Időközben felébredt a mérnök, ki több ízben feléje lőtt a merénylők­nek a nélkül, hogy valakit megsebezhetett volna, mire a támadók elmenekültek. A rendőrség erélye­sen nyomoz még eddig eredmény nélkül. Megemlí­tendő még, hogy az esemény színhelyétől alig pár száz lépésnyire van a laktanya és igy a csavargók vakmerősége nagyon feltűnő. A sámsoni vasút és Orosháza. Megemlékeztünk annak idején a békéssámsoniak azon törekvéséről, hogy községük kőutat kapjon. A kérelem teljesíté­sének pénzügyi akadályaiból kifolyólag a vármegye alispánjainak kezdeményezésére az első alföldi gazdasági vasút közgyűlésén azután mozgalom indult meg, hogy a társaság vasútja „Géza megállótól“ Tótkomlósig és onnan Békéssámsonon át Hódmező­vásárhelyig vezettessék. Orosháza község, mely az uj vasút által érintendő vidéknek természetes for­galmi központját képezi, érdekeiben sértve érzi magát az uj vasutterv által és a julius 1-én tartott képviselőtestületi közgyűlésén állást foglalt az uj vasút tervezése ellen. A képviselőtestülethez ugyanis Veres József, dr. László Elek, Cohn Gyula és Pollák Kálmán községi képviselők indítványt adtak be melyben előadják, hogy Tótkomlósnak, BékésBám- sonnak és a hódmezővárárhelyi tanyáknak eddig egyedül Orosházára irányuló forgalmát az uj vasút innen teljesen el fogja terelni, a miért is indítvá­nyozzák, hogy a képviselőtestület a tervezett vasút­vonal elejtése és egy Békéssámsonból a vásárhely tanyákon át Orosházára vezető vasút építése mellett foglaljon állást, valamint hogy tegyenek lépéseket az iránt, hogy a községre káros vasuttorvet a tör­vényhatóság anyagilag ne támogassa. A képviselő- testület többek pártoló hozzászólása után egyhan­gúlag elfogadta az indítványt és elhatározta, hogy a vármegye alispánját küldöttségileg kéri fel község érdekeinek támogatására. Robbanás' a kutban. Érdekes eset történt Köröstarcsa községében egy kút fúrása alkalmává Mélyre hatolták már a munkával, midőn a kútfúrók egyike gyufát gyújtott pihenés közben a kút köze­lében. A következő pillanatban dördülés hallatszott s a kútfúráshoz szükséges gerendák és padlók i levegőbe röpültek. Az ott tartózkodók rémülve fu­tottak széjjel s igy emberéletben nem esett kár egy munkást azonban a levegőből lehulló egyik deszka könnyedén megsebesített. A kutüregben va­lami robbanó gáz volt, mely már teljesen eltűnt s a munkát nyugodtan folytatják. Halálos esés. Folyó hó 4 én Orosháza es Tótkomlós közötti országúton a hódmezővásárhely határban Bálint János hódmezővásárhelyi lakos és Klementin György tótkomlósi lakos együtt mentek kocsin s annyira ittasak voltak, hogy Klementin a kocsiból kibukott s ott rögtön meghalt. Bálint Jánost a lovak tovább vitték haza a tanyára és ez arról semmit sem tud, hogy társával Klementinnel mi történt. Másnap reggel a hódmezővásárhelyi ható­ság a hullát beszállította Hódmezővásárhelyre bon- czolás végett. Gyulai élet. Népkor tmegnyi tás katonabandával, öntözik az utczákat várják az ivlámpát, még egy szó a sikonyi krumpliföldekről a franczensbadi rémhír. — Vigan kezdtük a hetet. Vasárnap egész] nap húzta a népkertben a nagyváradi piros hajtókás József-bakák rezesbandája és a világi kilenczedik csodájaképen a népkert is megtelt emberekkel, sőt a máskor üres vendéglőhelyi­ség is a heringes hordó bensejét juttatta az ember eszébe, hol vig poharazás közben hall­gatták a nálunk ritka élvezetet, Diósy bátyánk pedig megpróbálta időnkint, hogy túl tudja-e harsogni a helikont meg a czintányért s helyen- kint sikerült is neki még a fortissimóknál is. — Délután 2 órától este 12 óráig állandó asztal- és székhiány volt a vendéglőben és a népkertben emberemlékezet óta olyan nagy „lózung“-ot nem csinált a vendéglős. Hátha még a kiszolgálás egy kicsit különb lett volna és a pinczéreket nem horoggal kellett volna megfogni egy-egy pohár sör irányában. Ezen kis szépséghibától eltekintve azonban a siker tökéletes volt, mely siker egyúttal igazolta azt is, hogy lehet Gyulán csinálni valamit, csak akarni kell s azok, akik a népkert fellendítését czélozva a bandát leho­zatták, most az egyszer eltalálták a publikum gusztusát. Maga a banda kitünően játszott s a sanatoriumbálból ismerősünk, Fiala karmester sok tapsot kapott, mig a zenekar felügyelése czéljából kiküldött tiszt Des Echerolles István hadnagy, egy szeretetreméltó, kedves úri ’ fiú más irányban hódította meg a gyulai szive­ket a József-bakák ezredének, amely ezred ta­lán még Könlggratznél sem látott olyan viadalt, mint aminő itt folyt le a fehér asztal mellet, — ágyuütegek helyett, hosszunyaku palaczkokkal. Hanem azért, ha úgynevezett „intéző kör“ volnék, nem merném még egyszer lehozatni a népkertbe a katonabandát. Fogadni merek, hogy publikum már másodszor nem menne el s nem pinezért, hanem vendéget kellene fogni horog­gal. Már mink, gyulai publikum, csak ilyenek vagyunk 1... Hogy a vidámságból, amit a katonabanda okozott, ki ne jöjjünk, másnap kitörő örömmel konstatáltuk, hogy öntözik a gyulai utczákat Azaz, hogy csak a megyeháza utczáján fedeztük fel a kocsiút porában egy keskeny, nedves csi­kót, de ennek is roppantul megörültünk, pláne mikor a nagy porban fel tudtunk fedezni egy hordót is, mely elől lovakkal, hátul csappal volt ellátva s igy meggyőződtünk róla, hogy a ned­ves esik, tényleg nem véletlenül került az utcza porába. De ne gúnyolódjunk. Ez is nagy viv mány s ez a keskeny esik majd csak kiszéle­sedik és meghosszabbodik, ha a városatyák úgy akarják s maga az, hogy belátták, hogy locsolni kell, nagy vívmánynak tekintendő, még ha nem locsolnának is. így pláne dupla a mi örömünk, mert nemcsak „elvileg“ locsolnak, hanem tény­leg is. — Az általánes polgári örömben csak Bulboca János és társai, az oláhtemplom kör­nyéki lakosok nem vesznek részt, kik 1902. év január hóban beadott folyamodásukra még min­dig várják a hatodik ivlámpát az oláhtemplom elé. A lámpa azonban még mindig késik. „Leg­illetékesebb forrásból“ vett értesüléseink sze­rint ennek az az oka, hogy még nem érkezett meg a rúd a lámpához (február óta küldik), más verzió szerint azonban a tanács megkereste a „villamősokat“ lámpa erányában, kik meg is ígérték a lámpát ingyen és bérmentve, csak­hogy a lámpa felállításának megbeszéfésére egy bizottságot küldtek ki, mely február óta állandó permanencziában van s ez idő alatt 200 iv pa pirt, 10 liter alizarin tintát és 70 Koh-i-noor- plajbászt fogyasztottak el az ivlámpa ügyében s három albizottságot küldtek ki, mely viszont hármas bizottságot és szakértők kiküldését javasolta s igy remélhetőleg az utolsó jegyző­könyvet 1913-ban fogják aláírni, amikor Bulboca János és társainak már régen hozzászokik a szeme a Maróthy-téri egyiptomi sötétséghez. Mindezt azonban nem állítom teljes hatá­rozottsággal, mert „legilletékesebb forrásaink“ újabb időben a tarka képek Írójával való sűrű érintkezés, avagy más egyéb okból, de „vicz- czelnek“, s legutóbb azt a rósz kánikulai vicz- czet eresztette meg — (inkább a zsilipet eresz­tette volna meg) — egyik „legilletékesebb forrá­sunk“, hogy elhitette velünk, hogy az Előviz- csatorna bajai a sikonyi krumpliföldeknek köszönhető, úgy hogy ennek következtében egyik „beltagunk“ ki is rohant a krumpliföldek ellen. „Legeslegilletékesebb“ forrásból, azonban azt a czáfolatot vettük, hogy „lóvá tettek“ bennünket és 1. Sikonyban nem is terem krumpli, 2. Sikony felé nem is folyik a Körös, 3. Sikony nem is létezik. Mindezek után legilletékesebb „vizi- mérnökünket“ ünnepélyesen „viczcz-mérnökké“ nyilvánítottuk és „kirohanó“ főmunkatársunk azt kívánta neki, hogy sohase egyen más fajta krumplit, mint a mely a sikonyi hullámtérben terem. A „B. L.“ azonban, a melylyel a „Tarka képes“ legutóbb — téma hiányában — kikezdett azt kívánja ezúttal nekünk, hogy sohase legyen „illetékesebb forrásunk“, mint a sikonyi tudó­sitónk. Csak az vigasztal, hogy ilyen illetékes hirek még a pesti lapokban is megjelennek, pedig azok nagyobb Miskák, mint mi vagyunk. Tanúság rá a múlt heti szenzáczió, mely a legnagyobb riadalmat Gyulán okozta, mert sehol sem szeretik jobban a föispánékat, mint nálunk. Szerencse, hogy ebből a rémhírből is,. — mely szerint a főispánnét Franzensbadban meggyil­kolták — egyedül csak Franzensbad volt az igaz s a lapok siettek is a czáfolattal s a leg­több újság megírván a szenzácziót, rögtön meg is czáfolta, amiről — Seifensteinerral szólva — jotja nekem eszembe* az a kis kereskedő, aki egy hoszu levelet ir a pesti divatárusnak, hogy küldjön neki ennyi csipkét, ennyi selymet, ennyi szövetet, ennyi gombot, ennyi ezérnát, bélést stb. és stbit s a levél végén aztán odaírja, hogy épen most jött haza a feleségem és azt mondja, hogy nem kell semmi.“ Szóval igen „kedélesek“ az újságok káni­kulában. —re. Közgazdaság. A kiegészített munkástörvény. Közérdekű voltánál fogva szükségesnek tartjuk, hogy a gazdasági munkás törvények kiegészítéséül életbe léptetett törvényt egész terjedelmében közöl­jük fentartva magunknak, hogy azt magyarázatokkal lis kisérjük. A törvény szövege a következő : Törvény a gazdasági munkás- e'rcselédsegélpénztárról szóló 1900. évi XVI. t.-czikk kiegészítéséről. 1. §• Az 1900.: XYI-ik t.-cz. 3. §-a oly képen módosittatik, hogy a rendes tagok első és második csoportjában a felvételi dij egyszeri lefizetése mel­lett, mindenki több, de legfeljebb tiz tagsági köny­vet is válthat s ily módon magának, illetőleg család­jának a segélyeket többszörösen is biztosíthatja. ötnél több tagsági könyvet azonban csak a központi igazgatóság előzetes engedélyével szabad egy tag részére kiállítani. Egy-egy tagsági könyv kiállítási dija : 1 korona Annak az első, vagy második csoportbeli ren­des tagnak, aki nem a belépéskor, hanem később vált több tagsági könyvet, az utóbb szerzett tagsági könyvek alapján segélyre csak akkor van' joga, ha ezen tagsági könyvekre a tagsági dijakat már öt évig fizette. A rendkívüli tag, minden korlátozás nélkül akárhány tagsági igazolványt is válthat s ily módon magának, illetőleg családjának s segélyeket többszö­rösen is biztosíthatja. A rendkívüli tagsági igazol­vány kiállításáért semmit se kell fizetni. A tag, akárhány tagsági könyve van is, a se gélyre való jogosultság kivételével, csak egy rendes tag jogait gyakorolhatja. 2. §. Azok az első. vagy második csoportbeli rendes tagok, a kik a tagsági dijat huszonöt éven át megfizették, azontúl tagsági dijat fizetni nem kötelesek, de azért tagsági dijaik teljes élvezetében megmaradnak. 3. §. Ha valamely első, vagy második csoport­beli rendes tag, mielőtt a rokkantság esetére való segélyre joga lehetne (1900.: XVI. t.-cz. 18-ik §. 42 §.) nem baleset következtében, hanem más ok miatt, mindenkorra munkaképtelenné válik s a tag­sági dijakat nem akarja addig fizetni, a mig a segélyre való joga megnyílnék: a pénztár a befizetett tagság dijakat, az előzőén netalán kifizetett segélyösszegek betudásával, a tagnak kamat nélkül visszafizeti. Ha valamely első, vagy második csoportbei rendes tag, nem baleset következtében meghalt, mi­előtt családjának a halál esetére való segélyre joga lehetne (1900.: XVI. t.-cz. 20., 42. §.) a pénztár a befizetett tagsági dijakat az előzőén netalán kifize tett segélyösszegek betudásával, a hátramaradt csa­ládnak kamat nélkül visszafizeti. 5. §. Az 1900. évi XVI. t.-cz. 43. §-a úgy módosittatik, hogy bárkit, aki a tagsági dijakat utó­lag 5°/0-os kamatokkal együtt több évre egyszerre befizeti, a pénztár orvosa által teljesített előzetes orvosi vizsgálat alapján úgy is fellebet venni a tagok közé, hogy annyi év, ahány évre a tagsági dijat ilyen módon utólag egyszerre megfizette, az ő tag­sági idejébe már a belépéskor beszámittassék. Ilyen esetben a tag azonban a törvény által a tagsági évek bizonyos számához kötött kedvezményekben csak akkor részesülhet, ha belépése után még legalább bárom éven át fizette a tagsági dijat. Az orvosi vizsgálat diját a fél fizeti. 6. §. A pénztár központi igázgatósága különö­sen méltánylást érdemlő esetekben a segély össze­gek felemelésére rendelt külön tartalékalap jövedel­méből (1900. évi XVI. t.-cz. 36. §.) háromszáz koro­náig terjedhető rendkívüli segélyt adhat annak az első, vagy második csoportbeli rendes tagnak, akit tartós betegsége képtelenné tett arra, hogy valamely szabályszerű szerződéssel elvállalt munkáját teljesítse s e miatt magát és családját nem tudja eltartani. 7. §. A pénztár rendes tagjainak első és má­sodik csoportján (1000. évi XVI. t.-cz. 2 §.) felül a rendes tagoknak még két csoportja van. Harmadik csoportbeli rendes tagok azok, akik haláluk esetére családjuk javára segélyt biztosítanak. (8—12. §-ai) 1900. évi XVI. t.-cz. 10. §.) Negyedik csoportbeli rendes tagok azok, kik maguknak, vagy másnak bizonyos életkor elérése idejére segélyt biztosítanak. (13—19. §.) A harmadik és negyedik csoportbeli -rendes tagok korukra való tekintet nélkül két korona fel­vételi dijat fizetnek. Az 1. §. utolsó bekezdésének rendelkezése ezen tagokra is kiterjed. A pénztár minden tagja, külön-külön tagsági könyv alapján, a rendes tagok több csoportjának is lehet tagja. 8. §. A rendes tagok hamadik csoportjába, nemre való tekintet nélkül, azokat lehet felvenni, a kik tizennegyedik életévüket már betöltötték, de ötven évesnél még nem idősebbek. 9. §. A harmadik csoportbeli rendes tagok tagsági dija, melyet a belépéstől kezdve a tag halá­láig kell fizetni: évenként két korona 60 fillér. A tagsági dijat, mely félévenként esedékes, hetenként öt filléres részletekben is lehet törleszteni. 10. §. Minden harmadik csoportbeli tag két tagsági könyvet is válthat s ilyképen a segély két­szeresét is biztosíthatja családjának. (1900: XVI. t.-cz. 10. §.) m §• Az olyan harmadik csoportbeli rendes tag családjának, aki a pénztár orvosa által teljesített előzetes orvosi vizsgálat alapján vétetett fel a tagok közé, a pénztár a segélyt akkor is köteles kifizetni, ha a tag már a felvételi dij s a tagsági dij első esedékes részének megfizetése után meghal. Az olyan tag családjának azonban, aki előzetes orvosi vizsgálat nélkül vétette fel magát a tagok közé, a pénztár a segélyt csak akkor köteles kifizetni, ha az elhalt tag már legalább két éven át fizette volt a tagsági dijakat. Ha az ilyen tag a belépéstől számított két éven belül meghal: a pénztár kamat nélkül csak a befizetett dijakat fizeti ki. Az orvosi vizsgálat • diját a fél fizeti. (Vége köv.) Heti piacz. Gyula, 1902. julius 11-én. A budapesti árutőzsdén a hét elején folytató­dott a múlt heti lanyha irányzat, mig később meg­szilárdult úgy, hogy a hét utolsó napjain különö­sen kész búzánál rohamos áremelkedés állott be és két nap alatt 1 koiona emelkedés volt méter- mázsánként. Hetipiaczunkon a felhozatal és kínálat igen gyenge, elkelt 50 klgmmonként koronában : búza .....................7 70—8-10-ig tá karm. árpa . . . 4 80—5‘—-ig zab..................... . 6-30—6-40-ig ku koricza . . . . 4 70—4 80 ig liyilttér. „MARGIT“ gyógyforrása Margitforrás-telep. (Beregmegye.) A budapesti m. kir. egyetem vegyelemzése szerint kevés^ szabad szénsavat, ellenben sok szénsavas nátriu­mot és lithiumot tartalmaz. Ezen tulajdonságai azok, melyek a hasonló összetételű vizek fölé emelik. Kitűnő hatású a légutak a tüdő hurutos állapotainál, különö­sen ha a köpet nehezen szakad fel; tüdővészesekuél még akkor is, ha vérköpésük van, a „Margit-viz“ meg­becsülhetetlen szolgálatokat tesz kevés szabad szénsavá­nál fogva. Kiváló hatást látni tőle a gyomor és belek hurutos állapotainál, főleg azon esetekben, hol a fölös mennyiségben képződött sav az oka a rossz emész­tésnek. A húgy savas sók lerakodását akadályozván, becses szolgálatot^ tesz továbbá a hólyag hurutos bántalmai- nál( kő- és homokképződés eseteiben, miért is a budapesti és bécsi egyetem orvostanárai, mint az orvosvilág egyéb előkelőségei & legszívesebben hasz­nálják s előnyt adnak a „Margit“ forrásnak a hozzá hasonló összetételű gyógyvizek fölött. PF* Mint ivóvíz ”^Dl kiváló óvószernek bizonyult járványos betegségek idején, főleg typhus ellen. Mint borviz általános kedveltségnek örvend. Főraktár: EDESKUTY L. Budapesten, os. és kir. udvari szállító. 15S 11—12 1-1 “ Ásványviz-nagykereskedö. 1 Kapható minden gyógyszertárban, füszerkereskedésben és vendéglőben.

Next

/
Thumbnails
Contents