Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-06-22 / 25. szám
25-ik szám Gyula, 1902. junius 22-én XXXIV. évfolyam. Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fill. Fél évre .... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. ks_____________ Társadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő': Dr. Bodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kőim Dávid. ^-------------------------------------^ Kia dóhivatal: Templomtér, Dobay Ferenoz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fül. L_________ Be nka Gyula. A szarvasi főgimnázium száz év óta harczosa a kultúrának és pe$ig kiváló har- czosa. Harczolnunk kell a kultúráért még ma is, hiszen a nemzetiségi izgatok és áramlatok a magyar kultúra ellenségei, kultúra alatt pedig ebben a magyar hazában csak magyar kultúrát érthetünk. Ennek a nemes harcznak elsőrendű harczosa s később vezére Benka Gyula, a szarvasi főgimnázium igazgatója, ki már 40 éve, hogy a tanári pályán működik. A száz évből tehát 40 év az ő munkásságát s később vezetését jelzi és pedig az a 40 év, mely alatt a nemzeti fejlődés és kultúra a leggyorsabban, de egyszersmind a legmeg- íeszitőbb munka mellett haladt előre. Békésvármegye történetében mint kulturális intézmény első helyen áll a szarvasi főgimnázium. Sok jeles férfiú került ki annak falai közül és pedig legfőképpen azért, mert a főgimnáziumot szolgáló tanári kar jeles tanerőkből állott. Az alatt a négy évtized alatt, mióta Benka Gyula a szarvasi főgimnáziumban működik, különösen mint igazgató intézi annak ügyeit s felügyel az össz- működésre, a szarvasi főgimnázium mind több és több elismerést vivott ki magának 8 úgyszólván, az egész nemzet elismerésére tette magát érdemessé, a miért a jeles tanítványokból, midőn az iskolát elhagyták, nem csak hires férfiak, de a haza legerősebb bajnokai váltak, kik aziskola szellemétől áthatva, melyet magukkal vittek az életbe is, lángoló lelkesedéssel viseltettek mindig a haza iránt. Az elismerésnek külső megnyilatkozása Benka Gyula kitüntetése. Az ő 40 éves tanári pályafutását a koronás fő, mint a magyar nemzet uralkodója egyik legszebb jelvényével a Ferencz József renddel tüntette ki. A kitüntetett nem kereste, sőt ismerve jellemét, kerülte a kitüntetést, egész eddigi pályafutása, tanári működése azonban annyi igaz érdemekben gazdag, hogy ki kellett őt tüntetni, úgyszólván akarata ellenére is. S TÁROZ A. Kritikák. Budapest, 1902. juoius 18. Tekintetes Szerkesztő url Felbuzdulva a sikeren, hogy a mi még nem történt velem, írásom nyomdafestéket kapott, íme újból bekopogtatok, ha meg nem unnak. De megint olyan híreket olvastam becses lapjában, amelyek egészen megrendítettek s azt a kételyt tárták lelki szemeim elé, — a mitől mint tőzsgyökeres budapesti irtózom — hogy most már igazán nem tudom, melyik lesz előbb világváros, Budapest-e, vagy Gyula? Negyedik gyógyszertár és színházbérlet részlet-, letagadásra; igazán mind a kettő annyira amerikai színezetű, ‘hogy Amerikába kirándult polgártársaink aligha fogják elhinni s betüzgetván a Békés“-t, bizonyára fájdalmasan fognak felsóhajtani, hogy miért is vándoroltak ők ki Amerikába s miért nem vándoroltak be Gyulára? Igazán sajátságos nálunk a gyógyszertárak kérdése. Azt állítják, hogy a gyógyszertár közegészségügyi intézmény. Törvényeink állapítanak meg közegészségügyi hatóságokat, akiknek tehát kötelességük lenne a közegészségügyi intézmények felállíttatása ott, a hol hiányt észlelnek. És sajátságos, de még soha sem hallottam, hogy akármelyik hatóság szükségesnek találta volna uj gyógyszertár felállítását. De mindig akadtak egyesek, akik annyira szivükön hordták a közegészségügyet, hogy mindig igyekeztek maguknak megszerezni az engedélyt egy ilyen közegészségügyi intézmény vulgo gyógyszertár megszerzésére. Mindenütt az országban, s ime most legutóbb Gyulán is súlyos mulasztás terheli úgy a vármegyei, mint a városi közegészségügyi hatóe kitüntetés fénye szól az egész tanári karnak, kik az igazgatóval vállvetve működnek együtt a magyar nemzeti kultúra minél nagyobbá tételén, éri az egyházat mely nagy magyarságát úgy az iskolákban, mint a szószéken hirdeti és a nem magyar anyanyelvűek között is* sikerrel juttatja érvényre s a jövőben bizonyára még több érdemeket fog szerezni az által, hogy a teljes meg- magyarosodásnak bekövetkezését elősegíti. A fényforrás ott tiindöklik kitüntetett mellén. Legyen ez a tündöklés a jövő szövét- neke, a melylyel kezünkben biztos lépésekkel haladunk mind jobban előbbre a művelődés terén, hogy azok is, akik ma még tudatlanok és lelkiszegónyek, részesülhessenek a művelődés áldásaiban s ne legyen ember és ember között a lelki műveltségben sem különbség, a mely szétválasztja s egymásra nézve idegenné teszi őket. Ehhez hasonló, lankadatlan, önzetlen, odaadó s lelkesedéstől áthatott munkakedvből eredő munkásság kell, minő a Benka Gyuláé. Az ő kitüntetésének ünnepélye ébressze fel mindenkiben a becsvágyat a hasonló munkásságra. * * * A kitüntetés jelvényét, a Ferencz József-rend lovagkeresztjét a folyó hó 17-én rendezett ünnepség keretében nyújtotta át dr. Lukács György Békésvármegye és Hódmezővásárhely város főispánja. Maga az ünnepély lefolyása lélekemelő é3 fényes volt. Délelőtt 11 órakor kezdődött a főgimnázium tornacsarnokában. A szarvasi ág. hitv. ev. főgimnázium felügyelő bizottsága rendezte az ünnepélyt s küldte szét a meghívókat, melyen az ünnepély prog- rammja is meg volt állapítva. Tizenegy órára a tornacsarnok már zsúfolásig megtelt. A szarvasi intelligens . publikum teljes számmal volt képviselve, ott voltak mind, hölgyek és urak. A karzat tömve volt diáksággal. Pont 11 órakor megjelent a felügyelő bizottság, a tanári kar, számos küldöttség, a volt tanítványok, kik közül számosán érkeztek az ünnepélyre : dr. Lukács György főispán, Haviár Dániel felügyelő bizottsági elnök, dr. Fábry Sándor alispán, Veres József esperes, Mocskonyi József főgimnáziumi tanár az emelvény elején félkörben fogságokat, hogy mindeddig nem szorgalmazták Gyulán a bizonyára mulhatlanul s kizárólag a közegészségügy érdekében szükséges negyedik gyógyszertár felállítását; ami annyira égető szükség, hogy ma már ösmerve a belügyi kormány szigorát, kétségtelenül fegyelmi eljárás alatt állana úgy a vármegyei, mint a városi közegészségügyi hatóság, ha mentő angyalként meg nem jelenik Payer ur s nyomdokain Király ur és Wieland ur, kérvén a negyedik gyógyszertár felállítására engedélyt, s ezzel ki nem rántják a hatóságokat a csávából, amelybe őket bűnös mulasztásuk sodorta. Sok mindent lehetne erről a negyedik gyógyszertárról s az ország más helyein felállított s felállítandó gyógyszertárakról mondani, de Isten mentsen minden gonosz szándéktól, én a világért sem akarom Gyulaváros fejlődését meggátolni s a negyedik, ötödik vagy esetleg hatodik gyógyszertár ellen küzdeni; csak az a szerény kívánságom van, hogy ha már csakugyan ráfogják, hogy ez a közegészségügyi szempontból fontos negyedik gyógyszertár csakugyan közérdek s Gyulaváros érdeke és nem kizárólag a jogért folyamodó egyéni érdeke, legalább a külszínt mentsék meg azzal, hogy a jogot ne a protekezións kindnek, hanem érdemes segédnek adják, a kit már hosszú és fáradságos segédTmunka tett érdemessé arra, hogy állami ajándékban részesüljön. No de hát mindegy, akárki fogja részlet- fizetésre felállítani a negyedik gyógyszertárt, a fő mégis az, hogy a színházba részletfizetésre lehet jegyet váltani, illetőleg bérelni. Az élelmes igazgató bizonyára úgy gondolkozik, hogy az élet is egy nagy színház s ha már az életben bocskort, bútort, ruhát és szappant lehet részletfizetésre venni, mért ne lőhessen a színházba is részletekbe befizetni. Persze, hajdanában ez még nehezen ment laltak helyet, a többiek s a küldöttségek az emelvényen s az emelvény körül helyezkedtek el. A főgimnáziumi dalkar elénekelte a Hymnust, melyet a közönség állva hallgatott végig. Az ének elhangzása után Haviár Dániel elnök nyitotta meg az ünnepélyt igen szép beszéddel, előre bocsátván, hogy Benka Gyula kitüntetésének ünneplése sem egyházi, sem politikai, hanem tisztán társadalmi ünnepség akar lenni az ő érdemeinek elismeréséül. S végül javasolta, hogy Veres József esperes, dr. Fábry Sándor alispán, dl. Zsilinszky Endre és Haasz Antal küldöttségileg kérjék fel az ünnepeltet a megjelenésre. Midőn Benka Gyula a küldöttséggel a csarnokban megjelent a közönség felált s szűnni nem akaró éljenzéssel és tapssal fogadta az igazgatót. Ekkor felállott dr. Lukács György főispán, kit szintén lelkesen megéljeneztek, még mielőtt beszédét megkezdte volna, igen szép, tartalmas, formájában gyönyörködtető beszédet tartott, melynek végén Benka Gyulának mellére tűzte a Ferencz József- rend lovagkeresztjét. Az egész beszéd a következő : Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Ha valami állandóan biztosíthatja fajunk fennmaradását, ha valami szilárd alapra fektetheti nemzeti jövendőnket, ha valami megszerezheti számunkra az emberiség tiszteletét: az csak a kultúrában való előhaladás lehet. A műveltség a legdrágább kincs. Az nyitja meg a haladás kapuit s teszi az embert méltóvá alkotójához. A vagyon, a születés, a rang, az életmód, a foglalkozás, a vallás, a nyelv és más tényezők tehetnek némi különbséget ember és ember között, azonban ember és ember között a legélesebb választóvonal, másfelől a legszorosabb összetartó kapocs: a műveltség. Legnagyobb általánosságban az írni és olvasni tudás az a mesgye, amely szétválasztja a műveletlenek tömegét a műveltségben részesedők szervezett társaságától. Aki a műveltség elemeiben sem jártas, az olyan, mint a világtalan, hiába mind az a sok kincs, amit a nemzedékek fáradságos agyműködése a művelődés terén összehalmozott, mindaz neki hozzáférhetetlen holt anyag. Nemzetünk sok századon keresztül csak nehezen tudott a művelődés terén jelentékenyebb elő- haladást tenni, mert inter arma silent Musae. Azonban csak a rosszakarat vonhat ebből reánk hátrányos következtetést. Mert a magyar akkor is, amikor harczolt, a kultúrának szolgált, hiszen az egész nyugatot védte a művelődést fenyegető pogány hatalom ellen, és igy saját vére vesztésével nyújtott alkalmat Európa nyugati népeinek, hogy a művelődésnek áldozhassanak, önzetlen eljárásunk révén rövidséget is szenvedtünk, mert mig mások áltavolna, a .mikor tojás, szalonna és zsiradék képezte a belépti dijat, de most már könnyen megy a dolog, semmi nem kell hozzá csak a pénz, a mi ha van, részletfizetés nélkül is elmegyünk a színházba. Ez ellen sem volna tehát semmi kifogásom, csak az az egy különbség aggaszt, hogy más áruknál előbb szállítják az árut s azután kívánják a részletfizetést; itt meg azzal biztatja a direktor a gyulaiakat, hogy ha részletekben lefizetik a bérlet árát a színi idény megkezdéséig, akkor semmi anyagi áldozatba nem kerül a színházba járás; itt van tehát megoldva a nagy probléma, ingyen járunk a színházba, ha előbb fizetünk, mint a társulat megérkezik. Az idea nagyon jó, nagyon praktikus, vagy mint az öreg Madarász mondása: gyakorlati; csak arra kérjék meg aztán a gyulaiak a direktor urat, hogy a részletfizetéssel szemben jó előadásokkal ne részletekben szolgáljon. Asszony volt. ■ ■ Márta kisasszony huszonnégy éves korában elkövette azt az érzelmes bolondságot, hogy egy piros rózsát küldött Solymáry Gidának születése napjára. Babonásan szép rózsa volt az, aranyszegé- lyü krém dobozba pakolva, szinte mosolyogni látszott a fehér vatta között, mint Márta kisasszony karmin ajka. — A fiatal ember heves vére teljes erővel hirtelen fejébe tolulf, majd ismét lassú folyással lábhegyébe szállt. Egy virág neki — e leánytól, ki olyan excentrikus, oly különös, akár csak az ő báli frakkjának a szabása. A szerelem ily poetikus jelvényét küldte neki, tehát mégis, mégis. Solymáry Gida boldogan mosolyog és keblünk védve, a belső fejlődésnek szentelhették munkásságukat, addig mi erre csak kevés időt fordíthattunk, mert erőnk javát a harcz emésztette fel. Főleg ez az oka, hogy újabb fejlődésünk során évszázadok mulasztásait évtizedek alatt kellett pótolnunk. Isten segedelmével, megfeszített munkássággal sikerült elérnünk a művelődés nyugati színvonalát. Sőt haladásunk oly fokra emelkedett, hogy immár nem pasztán csak azt dolgozzuk fel, amit műveltebb nemzetektől elsajátítottunk, hanem a tudomány és művelődés egyes terein a magyar is kezdeményezve jár elől, az áttörő nemzetek díszes sorában foglal helyet. Tisztelet ezért nemzeti kultúránk minden munkásának. Legkivált azoknak, akik egész élőtöket annak a nagy, annak a szent czélnak szentelték, akik élethivatások úl tűzték ki, hogy szolgálják a magyar nemzeti kultúrát erejök egészével, tehetségök teljességével. Ilyen tiszteletreméltó férfin az, a kinek érdemekben gazdag hazafias pályája delelőjén összejöttünk, hogy meleg köszönetét mondjunk neki, a miért negyven hosszú éven keresztül lankadatlan kitartással küzdött, fáradott a magyar nemzeti közművelődés szolgálatában és nevelt ennek a hazának tettre kész müveit férfiakat, olyanokat, akik előtt műveltségüknél csak egy nagyobb, csak egy drágább: a haza! A művelődést szolgálni hosszú emberöltőn keresztül dicső feladat. Ennek a feladatnak a szó legszorosabb értelmében vett magyar nemzeti szellemben felelni meg, még sokkal magasztosabb hivatás, olyan, a mely mindenkorra biztosítja a nemzet elismerését és a felnevelt nemzedékek háláját. Benka Gynla, a szarvasi százados főgimnázium igazgatója, négy évtizeden keresztül teljesítette ezt a magasztos hivatást önzetlenül, törhetlen hűséggel a magyar haza iránt. Teljesítette szeretettel, teljesítette kitartással, csüggedetlenül. Kitartott, nem csüggedett, mert hiszen a hazaszeretet lelkesítette minden tettében, a művelődés nagy érdeke aczélozta meg erejét, vértezte fel elméjét és fűzött sikereket fáradságos munkájához. A magyar nemzeti kultnra intenzív szolgálatában, hazafias, becsületes, önzetlen mnnkában eltöltött negyven éves pálya dicsőségesen uralkodó szeretett királyunk legmagasabb figyelmét is magára vonta és a koronás király, akinek életéért minden magyar ember lelke mélyéből imádkozik, folyó évi május 14-én kelt a lefelsőbb elhatározással Benka Gyulának, a tanügy terén szerzett érdemei elismeréséül a Ferencz József-rend lovagkeresztjét méltóz- tatott legkegyelmesebben adományozni. lében vehemensül megmozdul a győztes oroszlán hiú öntudata, megelégedéssel mustrálja végig kifogástalan alakját és szeme szinte önkéntelenül a falon függő nagy tükörbe téved. Meghódított. hát egy nőt és milyen nőt ? ! Nem egy piruló, ábrándos bakfist, nem is holmi kalandvágyó fiatal menyecskét, hanem egy leányt, kiről azt hitte, hogy tudja mindig mit cselekszik. — Igaz volna hát az a mese, hogy a szerelem olyan mediczina, mely a legjózanabb embert is az ostobaságig lerészegiti és a pessimista elborult, közönyös arczára a gyermekes lelkesedés napsugarát deriti ? Márta mindig hideg és előkelő és most mit tett ? egy szál virágba foglalva szivét, ajándékba küldi egy férfiúnak, megdöntve az illem korlátáit, ignorálva az erkölcsös mamák szörnyülködését. Solymári Gida hatalmas embernek érzi magát és az nap nem sétál az ó-divatu árkádok alatt, hol kaczér polgár leányok viruló arcza mosolyog feléje a kapufélfákból. — Otthon ül és elmélkedik. Közbe hol a kutyájával diskurál- gat, vagy szerelmesen gagyogva nevén szólitgatja kis kanáriját. Milyen szép is volna ez az élpt, ha mi úgy kettecskén — és a fantáziának egy merész szárnycsapásával oda képzeli Márta kecses alakját a kályha melletti hintaszékbe. — Csak hü volna az asszony és gazdag volna, a szépség még nem elegendő és Gida szőke fürtös homloka két komoly redőbe szökik. Hogy is ne mikor neki elve : csak olyan asszonyt csókolj, aki feleséged, vagy akit feleségül akarsz venni. Azért követeli hát a hűség paritását a házasságban. Az asszony egy luxus tárgy. Márta egy bájos kép, de nincs aranykeretben. Hogy is helyezze el szobájában egy vagyontalan megyei aljegyző, ha nincs elég pénze azt a ragyogó rámát számára megvásárolni. Xja.p'U.n.lc mai szárraálioz fél iv melléklet van csatolva.
