Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-01-19 / 3. szám
3-ik szám. Gyula, 1902. január 19-én. XXXIV. évfolyam. r Szerkesztősig: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények iutézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10-kor. —fill. Fél évre . .. 5 „ — „ . Évnegyedre . 2 „ 50 „ L Egyes szám ára 20 fül. Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: ó lei. n ü á v i d. r Kiadóhivatal: 1 Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hója a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fill. Beliczey István. 1827—1902. A gazdasági, politikai és társadalmi teve kenység hasznos munkást, hivatott vezért vesztett Beliczey Istvánban. Tájékozatlanok előtt szinte túlzásnak lát8zbatik ez az állitás, hisz e három irányú munkakör mindegyike külön élethivatást egy-egv egész és pedig olyan embert kíván ki észszel, karral és szívvel dolgozik, aki lelki képességei niellett erős akarattal is bir, hogy kitartóan egy irányban munkálkodva a mai sokoldalú életviszonyok és a munkások ezrei mellett is képes legyen kiváló szerep, vezetői hivatás betöltésére. De Beliczey Istvánra vonatkoztatva teljes igazságot rejt e szavak értelme. Gazdasági tevékenysége közismert az országban. Nemcsak mint mintaszerű, szorgalmas, takarékos gazda, önmagának és családjának juttatott előnyt rusticus erényeivel, de az okszerű gazdászat általános elveinek terjesztésében, a népnek a modern gazdasági ismeretekbe való bevezetésében oly előszeretettel dolgozott és fáradt, hogy nálánál alkal masabbat, ki a reátermettség minden feltételének bírásával a gazdasági egyleti vezéri tisztet méltóbban betölthette volna, alig találhatnánk kortársai között. Egész élete és az a szép szerep, melyet a közélet másik mezején betöltött, tesznek tanúságot politikai rátermettségéről. A nagy elnyomatás után, a mikor kihalt az érdeklődés minden közügy iránt, ennek újra felköltésében fontos szerep jutott neki ; és a nép bizalommal jutalmazta lelkesedését, a mikor épen a vármegye székhelyéről a politikai élet központjába a parlamentbe küldötte őt. Képviselősködése alatt, majd azután a fúzióig, mint a vármegyei ellenzék egyik kimondott és tényleges vezére szerepelt. Főis- páni állásában pedig mindvégig részese volt a kormány és a közönség politikai bizalmának. Ily érdemek mellett lehetetlen, hogy ne lett volna hatása egyéniségének a társadalmi viszonyok alakulására. Az a puritán egyszerűségű ember, a ki vagyoni jóléte mellett előszeretettel mozgott a mindennapi élet kiT A. R C Z A.. Angyal-fotografiák. Irta: Mányidé Prigl Olga. Úgy látom őket a lelkemmel, mintha egy nagy-nagy fehér könyvben volnának szép sorjában. Olyan áttetsző és mégis ködös fehérségben, mint a minő az égbolt zuzmarás, ha\as téli reggelen. Egymást átkarolva libegnek, állaik alatt a szárnyacskákkal, mint a minőket odalent egy kor a templomban megbámultak a festett, angyalos képeken, a hova már őket is elvitték langy, tavaszi nagypéntek délutánokon, hogy a kis Jézus perselyébe pénzt dobjanak. Három kis ismerősöm van közöttük és ha nem fogják unni és nem lesznek idegeseié ebben a nervózus világban, ha gyerekekről kell vala mit hallaniok, szívesen elmondok róluk egyet- mást abból az időből, mikor még nem viseltek az állaik alatt szárnyacskákat. I. Vera. Fiúnak várták és mert leánynak született, hát nem szerették. Még a keresztelőre senh adták fel neki a rózsaszín szalagot, csipkés zubbonykát és a nevét is csak épen a legujtolsó perezben találta ki a keresztanyja, annyirajnem készültek rá. Azután is úgy nőtt fel egymagán, furcsa formájú szürke kis ruhájában, mint a mesebeli Hamupipőke, vagy valami fészekből elüldözött; fiók-madár, a kit az anyja kiválaszt a csíny emberei között, a ki a legszivélyesebb modorban érintkezett mindenkivel, de nyíltan és ha kellett kíméletlenül nyilvánított mindenütt, a ki minden napját életének kora reggeltől késő estig az emberekkel való érintkezésben töltötte el, tanácskozva, tanítva és okulva is a hol lehetett, annak ha a társas életben való szereplése nem is volt zajos, de mindenesetre maga után termékeny barázdát hagyó. De bár necrologjának méltató részébe dis- harmonikus akkordot fog adni, a boldogulnak egyénisége, sokkal jellegzetesebb és igaz érdemei sokkal nagyobbak voltak, sem hogy a „de mortuis nil nisi bene“ álláspontra helyezkedve, elhallgassuk most azt, amit oly gyakran hangoztattunk e lapban közszereplésének eme része, irányzata s eredménye ellen, ami Gyulán köztudat volt éltében, és megmásithatlan köztudat marad halála után, tudni illik, hogy közszereplése, ha egyszer- másszor talán nem is ezélzatosan, ha egy- szer-máskor talán akaratlanul is, úgy kép viselősége alatt (sőt magával képviselőségé nek tényével) mint képviselősége után főispán korában is, Gyula városára, Gyula városa specziális közérdekeire végzetszerűen káros hatású volt. Beliczey István nagy poziczióju ember volt, de pozicziójának talapzatát Gyula városa adta meg neki, midőn őt 1865-ben és különösen 1869-ben, nagy érdekek kocz- kára tételével és elpazarlásával ismételten képviselőjévé választotta. Valóságos lélektani probléma volt három évtizeden át és megfejthetlen talány marad halála után is, mi lehetett oka annak, annak az érzületnek, amelylyel Beliczey István, — akiért Gyula városa annyira exponálta magát, akiért Gyula városa annyit koczkáztatott és annyit veszített, mint sem előtte, sem utána senki másért — Gyula város iráut helyesebben Írva Gyula város ellen viseltetett ? Külsejére a szürke emberek benyomását keltette, de annál több volt belső értéke, mindenkor a divatos eszmék, képzelt ideálok ránt való rajongás nélkül, de annál praktikusabb észjárással és épen azért a rajongókénál sokkal több sikerrel. Érdekes egyéniségének, jellembeli tulajdonságainak részletes taglnlgatása helyett szomorú kötelességet teljesítve tegyük a ui szorgalmas munkás sírja fölé az elismerés és kegyelet pálma koszorúját. Béke lengjen porai fölött! * Élete. § Bajczai Beliczey István 1827. márczius 14-én, régi nemes családból származott, a melynek tagjai a közélet szerepvivö tagjai voltak. így nagyatyja is tógO^fk évben Békésvármegye egyik követe és úgy lőjfwiot Beliczey József, István atyja vármegyei fim t vise lök voltak. Mint gyermek neveltetését a szőlői háznál nyerte, majd atyja Bécsbe küldötte őt,'Jjol. négyéven át a politechnikumot látogatta. Innen'--iramaiérve csakhamar a fiatalság élén látjuk őt és miután időközben egy évet ismereteinek gyarapítása vé^ftift. külföldön töltött, Pesten részt vett a szabad esz mákért; Telkesülő ifju?ág mozgalmaiban. A szabadságharc? alatt egy ideig atyja oldala mellett maradt, miutíft öqsóWjiiezső már a honvédek soraiban küzdött, később' azonban a nehéz idők alatt, mint nemzetőr haUnagy^ffiajiíjLraeg mint egy lovas szabad csapat kapitánya j^ett a szabadságharezban is. Az elnyomatás ideje alatt Belieztrj^lstvk^tyi jeseu visszavonultan gerendási birtokán ’|fazdAl|i5*Mi:j dott. Ez időre esik házassága is egész életedet büj ’a társával, most már gyászoló özvegyével konflpi Konopy Antóniával. A családalapítás gondjai és a család anyagi jólétének biztosítása foglalkoztatták tevékeny szellemét, az alkotmányos élet felvirrad távai azonban mindjárt ismét a fórumon találjuk őt. 1865. évben Gyula városa balközépi programmal képviselőjévé választotta és e várost két czik- luson át képviselvén, mint a pártnak és Tisza Kálmánnak erős hive, jelentékeny befolyást gyakorolt a vármegye politikai és közéletére, hol a szabadelvű eszmék egyik vezére volt. Hat évi képviselős- ködés után az országos politikától visszavonulva, meg buzgóbban szentelte munkásságát a vármegyei közügyeknek és főleg gazdaságának. Így került mint nagy tekintélyű gazda 1873-ban a békésmegyei gazdasági egylet elnöki székébe, amelyben 26 évi munkásságával szerzett magának sok nagy érdemet. A fúziónak nevezett pártalakulás után' Beli czey István is követte pártját és a szabadéivüpárt tagja lett s mint ilyen 1876-ban Békésvármegye főispánjává neveztetett ki. Általános megelégedéssel fogadta vármegyénk közönsége ezt a kinevez- tetést, a melynek alapján a kormány bizalmából és a lakosság támogatásával tizenhárom évig, azaz 1889-ig állott Beliczey István a vármegyei kormányzat élén. Főispáni tevékenységéről, melynek közhasznú voltát épftD azon évek száma bizonyítja, amelyet a főispáni székben eltöltött, a vármegye annalesei számolnak be az utókornak. Itt csak pár Bzóval uta- unk arra. hogy a vármegyei közigazgatás átalaku lásának munkája az ő főispánsága alatt ment végbe többi közül és csipked, vagdal a hol csak lehet Es még hozzá olyan nagyon, nagyon csúnya volt szegényke. A haja vörös volt, orrocskáján szeplők bujkáltak ki már négy éves korában Ha végigment a szobában, biztosan feldöntött valamit, vagy letaposta az édes mama ruhája fodrait. Olyankor a sarokba küldték megint, a hol órák hosszáig kellett állania és szótlan tűrnie, hogy az aprók incselkedjenek vele. Huzgál- ják a haját, csipkedjék a térdeit. Nyáron csak elbujkált a kertben, olyankor nem volt terhér senkinek, de mikor jött a hiivös őszi szél és erázta a fákról a levelet, csak mind beljebb- beljebb húzódott ő is, mint valami fázós kis veréb. Ez olyan esdeklő volt a tekintete: szeressetek egy kicsit engem is! Akkor már hárman voltak. Két vásott fiú tördelte szét a játékait, pedig ő maga nagyon keveset kapott és inkább csak a mit úgy talált, vagy szerzett valahol, azok voltak a kincsei. Színes kövek, üvegdarabok, apró selyemszálak, a mik már nem kellettek senkinek. A fiuk azt is elvették tőle. Mindent. | I . Édes, kicsi csúnya leány, de te nem haragudtál reájok és nem haragszol most sem. Esténkint odakuporodol az ágyuk fejéhez, fölváltod helyét az őrzőangyalnak, a kihez már ők is megtanultak imádkozni. Ők is, az édes mamájuk is, a ki levetette a »"sipkefodros ruháit, a mióta te olyan nagyon messzire mentél tőlük. Vájjon örülsz-e szép márvány sírkövednek és lejársz-e összeszedni a könnyeket, a miket az édes anya hullajt a hideg kőre, a megbánás keserű könnyeit, hogy mért nem is szeretett addig. — Elvisz a fehér asszony, suttogtad láztól kipattogzott szájacskáddal. A fehér asszony pedig kint volt az utczán. Hosszú uszálya lomhán feküdt végig a házsorok között, fojtó, nedves köd járt nyomába s a fák gallyairól csurgott a viz. A lámpák félénken pislogtak a szögleteken, a fehér asszony keresztül suhant rajtuk és láttatlan ujjaival itt is, ott is rajzolta a kereszteket. Csókolta a lázas, piros foltokat, a halál bélyegét az élettől üde arczocs- kákra. A ragály, — suttogták az emberek egymásnak rémülten. A ragály, — mondták utána az ártatlan kis szájacskák, de nem féltek, mert nem értették. . . . Hozzátok is benézett a fehér asszony. Csak épen rálehelt a két pajkos fiúra és azok elkezdtek reszketni, mint a falevél, perzselő nyári hőségben. Édes anyja kétségbe volt esve, imádkozott, imádkozni akart, ha tudott volna. Oh hisz addig még nem volt szüksége rá. Az élet, ez a nyüzsgő, mozgó élet elvonja az embert mindéntől. Nem ért rá eddig imádkozni . 1 . —, Megtanítalak kis anya, mondtad neki te, a ki ráértél volt megtanulni. Egymáshoz simultatok, ujjaitok egymásba fonódtak : — Gyógyítsd meg, oh most az egyszer gyógyítsd meg jó Istenem a szegény fiukat .. j Es a kis leány titkon hozzátette: — Engemet vigyél el helyettük , . . Az ápolóné kiment valamiért a másik szo-j bába. Vera észrevette és nyilsebesen szökött be a gyerekekhez. Csak addig, mig azt a szép, szép szivárvány szinü golyót az ágyukba tudta csempészni, a mit ma reggel talált . . . Kettő volt és pedig úgy, hogy e fejlődés alapját képezhette a mai modern vármegye országosan elismert mintaszerű közigazgatásának. Kiválóan ápolta és gondozta azon intézményeket, a melyekből közgazda- sági fejlődést várt és feledhetlen emlékű Jantsovic* Pál alispán kezdeményezésére lelkes támogatója volt azon nagyszabású törekvésnek, amely vármegyénk közlekedési viszonyainak kifejlesztését eredményezte, valamint ez a czél lebegett előtte viz- szabályozási és árvédelmi ügyeink gondozásánál is. A főispánságtói való felmentése után magánügyei mellett, főként a gazdasági egylet vezetése foglalta le idejét, de ezután is előszeretettel foglalkozott a közigazgatás bajaival, mig nem az idő folyása a mindig fáradhatlan embert is lassú visszavonulásra kényszerité. Mindinkább ritkán jelent meg a vármegyén, 1899-ben pedig a gazdasági egyleti elnöki tiszttől is visszavonult. Élete folyása .alatt, két ízben magas királyi kitüntetés is érte. O felsége 1881-ben a Lipótrend lovag-keresztjével, 1898-ban pedig, amikor gazdasági egyleti elnökségének negyedszázados jubileumát ünnepelte, a Szent-István rend kis keresztjével Itűntette ki. Betegsége és halála. Az a szívós egészség, amely Beliczey látványok oldalú tevékenységében támogatója volt, a _pi//áron kezdett megrendülni. Kisebb gyengéi- kedés: 'i-^cezdődött a baj, a melynek komolyabb jmónjöstgfi! 'm tulajdonítottak. Azonban a múlt uyárot I gvógyfürdő már csak rövid időre éreztette x i ^z ősszel kettőzött erővel tért vissza bete^ £ november óta állandóan szobájába kényv '"sonyfeló teljesen megrendült egészsége, . 'vkö.zatosán hanyatlóban volt és már ekkV '»tett, hogy nem is tér vissza többé. A" ktv ••éjét az orvosi tudomány már nwn— ______'*zaadni és csak idő kérdéVa < szervezet meddihyl óta nyilvánvaló lUA _ csal ádjának tagjai aggódó gonddaT'^vettE^-—n«,.... betegágyát, de feléje fordult az egész vármegye közönségének figyelme is, amely mindinkább fokozódó részvéttel kisérte volt vezérének súlyos betegségét. Szombaton este azután bekövetkezett a vég. Beliczey István este 8 órakor Csendesen kiszenvedett. A részvét. Vasárnap reggelre mindenfelé elterjedt a balál hire és a közbecsülés, amelynek az elhalt életében részese volt, impozáns részvét alakjában nyilvánult meg a halál után. A nép ezrével látogatta meg a délszaki növények között felállított ravatalt úgy, hogy csak nehezen lehetett a rendet fentartani. A testületek közül először a gazdasági egylet elnöksége dr. Zsilinszky Endre igazgató-elnök és Pfeifer István titkár utján fejezte ki a család előtt részvétét; az egylet igazgató-választmánya vasárnap délelőtt ülést tartott, amelyben az egyletet ért veszneki, az egyiket kapta hozzá s most mindakét fiúnak jutott egy-egy. Ott látta meg a fehér asszonyt. Hosszú uszálya v.égig feküdt a ködös utczán, ő maga óekönyökölt a párás, nedves ablakon. — Elvisz a fehér asszony, suttogta este, láztól kipattogzott szájszéleivel. . . . Édes, kicsi csúnya leány, vájjon örülsz-e szép márvány sírkövednek és lejársz-e összeszedni a könyeket, a megbánás keserű könyeit, a melyeket édes anya hullajt a. hideg köre, hogy' mért nem is szeretett addig , . . II. Bérezi. Az ő története is arra az időre esik, mikor a csukott fekete kocsi nap-nap után végig zör- gött a kövön a kevés szomorú emberrel, a kik szótlan, lesütött fővel haladtak két oldalt, vál- lukra vetett szerszámaikkal. Hideg szél fújt az utczán, rázta a házak melletti ákáczfákon a zörgős, barna maghéjakat, sodorta a csupasz gallyak közé szorult, elszáradt levelet. A kis harang nap, nap után siratta pajtásait, tegnap az egyiket, a ki legszebben ki tudta rajta huzni a gingalló-t, gingalló-t, ma megint a, másikat, jó kis komát szintén, a ki már ünnepnap is tudott ministrálni és csengő hangon mondta a latin szavakat, mig apró térdei meghajoltak: Glória tibi Domine! Dicsőség neked, Uram 1 Glória tibi Domine! Lázálmaiban is folyton dicsérte az Urat. Az angyalok között bizonyára ő imádkozik elől és mondja csengő hangon: Glória tibi Domine! Xja.pt3.nls mai számálioz fél Itt mellélclét van csatolva. 1
