Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1902-06-01 / 22. szám

22-ik szám Gyula, 1902. juziius 1-én XXXIV. évfolyam f----------------1 Szer kesztőség: Templom-tér, Dobay János keres­kedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dl]: Egész évre - . . 10 kor. — fill, Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre ! | „ 50 „ Egyes szám ára 20 ^__________________ Tá rsadalmi és közgazdászat^ hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő': Dr. Bodokj Zoltán. "Felelős szerkesztő: Kótan Dávid. f 1 Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Perencz háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gynlán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fill. I__________Á A főgymnasium. Alig pár hete, hogy a gyulai róm. kath. egyháztanács vonatkozó gyűléséből kifolyólag a főgymnasium ügyével foglalkoztunk ; neve­zetesen örömmel értesítettük a főgymnasium létesítésének minden mozzanatát természet­szerűleg nagy érdeklődéssel kisérő közönsé­get, hogy a főgymnasium egyházi alapitói, dr. Schlauch Lőrincz bíboros püspök, Winkler József vál. püspök és a gyulai róm. kath. hitközség, úgyszintén a főgymnasium nagy­lelkű kezdeményezője, Wenckheim Krisztina grófnő, a lényeget semmiben sem érintő kisebb jelentőségű módositásokkal egészében úgy mint a legkisebb minucziáig terjedő rész­leteiben elfogadták a deezemberi közös érte­kezlet megállapodását; ugyanekkor a további lépésekre vonatkozó nézetünkről is tájékoz­tattuk közönségünket. Gróh Ferencz prépost plébános a hit­község Áldozó csütörtökön tartott gyűlésének határozatát beterjesztette dr. Schlauch Lőrincz biboros püspöknek, aki főgymnasiumunk lé­tesítése körül tanúsított és Gyula városa közönségét örök hálára kötelező főpásztori áldozatkészségén kívül nemes érdeklődésének és kedves figyelmének is szép bizonyítékát adta a főgymnasiumi akczió vezére, Lukács György főispánunkhoz intézett következő levelével: 1122-1902. Méltóságos dr. Lukács György főispán urnák Gyulán. Méltóságos Főispán ur! Folyó évi márczius 25-én 331. fp. szám alatt kelt nagybecsű levelére válaszolólag van szerencsém tisztelettel értesíteni Méltó­ságadat, bogy a Méltóságod által is nemes támogatásban részesülő gyulai róm. kath. főgymnasium ügyében egyidejűleg a vallás és közoktatásügyi m. kir. nagyméltóságu minister úrhoz tettem előterjesztést, melyben a közös szerződéshez a magam és a többi illetékes tényezők hozzájárulását nyilvánítom, azon módosítások fentartásával, melyek Mél­tóságod előtt is a gyulai róm. kath. hitköz­ségi határozatból ismeretesek és a melyek más tényezőket nem érintenek. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Nagyvárad, 1902. május 24, Dr. Schlauch Lőrincz, bibornok, nagyváradi lat. szert, püspök. Eme főpásztori értesítés után reméljük, sőt megvagyunk győződve, hogy rövid idő kérdése, hogy Wlassics Gyula vallás és köz- oktatásügyi miniszter, aki az állam, mint a gyulai róm. kath. főgymnasium fentartásá- nak legfőbb tényezője részéről már eleve kimondotta, bogy a szerződésnek az államra vonatkozó költségeit elfogadja s ebből ki­folyólag az iskolaépítésből vállalt 80000 kor. költséget az 1902. évi állami költségvetés terhére meg is szavaztatta, a szerződést Gyula városa közönségének is leküldje. Gyula városa immáron az egyedüli tényező, melynek még hozzá kell járulnia, hogy a szerződés jogilag befejezett ténynyó s ezzel az évtizedek óta legjogosabb és legnagyobb aspirácziónk: a gyulai főgymnasium valósággá váljék. Mint múltkori czikkünkben, ezúttal is a teljes biztonság tudatában anticipáljuk Gyula városa képviselő testületének hozandó hatá­rozatát, amely különben csak logikai folyo­mánya lesz a képviselőtestület által a főgym­nasium ügyében sokkal kényesebb viszonyok között a város érdekei magaslatára helyezke­dett és mindenkor egy szívvel lélekkel hozott korábbi határozatoknak. Ha — a mint óhajtandó s a mint erre alapos reményünk is van — a képviselőtes­tület még e hó folyamán oly helyzetbe jut, hogy a szerződéshez járulását nyilváníthatja s a miniszterhez felterjesztheti: a főgymna­sium létesítése oly jogi stádiumba lépend, a melyben alapos kilátásunk van rá, hogy — ami a szülék és tanulók sajnálatára tavaly nem történhetett meg, — már az idei iskola­évben a polgári iskola első osztályát beszüntet­ve, az első osztályban gymnasiumi tanterv sze­rinti oktatást, a szerződésnek vonatkozó ren­delkezéséhez képest — átmenetileg — meg­kezdhetjük. Szívből óhajtjuk és hisszük is, hogy minden illetékes tényező törekedni fog rajta, hogy ez meg is történjék. A vármegye közgyűlése. A mai közgyűlések külső képe önkónytelen összehasonlításokra utal és szembetűnővé teszi azt a különbözetet, a mely a mai és 15—20 év előtti közgyűlések között mutatkozik. MiÖBöda nagy élénkséget is jelentett akkor a vármegye székhelyén egy közgyűlés, különösen ha választással volt összekötve 1 A mai kényelemtől messze álló közlekedési viszonyok mellett a vár­megye atyái a legtávolabbi vidékről is már egy nappal, a közgyűlést megelőző napon összegyűltek és korteskedés és vigalom között készültek a nagy erőpróbára, a mely az ellenjelöltek között eldön­tendő volt, ki üljön a betöltendő hivatali székbe. A bizottság nagy része napokig együtt maradt, hogy megvitassa azokat a tárgyakat, a melyeknek elintézése feladatául tűzetett ki. Ma úgyszólván semmi előjele nincs a megye- gyűlésnek. A gyakori vonatközlekedés folytánsenki sem kénytelen előre bejönni és csak a közgyűlés napján reggel érkező vonatokon érkezik mindenki, hogy már délben, vagy legkésőbb este visszautaz­zék. Érdeklődés csak az igazán közérdekű fontos­ságú ügyek iránt nyilvánul, a kisebb ügyekben mindenki megbízik a törvényes korlátok között működő, gyakorlottságuknál és szakképzettségüknél fogva erre leginkább alkalmas előkészítő bizottsá­gok és tisztviselők határozatában. És a választások ? Ma már alig beszélhetünk róluk a régi értelemben. A vármegye közönsége a tisztviselői állások betöltésénél feltétlenül tekin­tetbe veszi az eddigi szolgálat időtartamát és a jelölt arravalóságát, viszont a pályázók maguk is tiszteletben tartják tiszttársaik e tekintetben való fölényét, érdemtelenül egymás elébe vágni nem kívánnak és igy innen van, hogy a legtöbb állást egy pályázóval közfelkiáltással töltik be és hogy csak a legritkább esetben kerül egymással szembe két egyenlő igénynyel biró pályázó. Ez az általános leírás teljesen reá illik a hét­fői közgyűlésre. A részleges tisztujitás során öt állásból négyet egyhangú választással töltött be a közgyűlés, pedig ez állások között a kiválóan fon­tos főjegyzői állás is betöltésre került, a melylyel törvény szerint az alispán helyettesítésének jog-köre jár együtt. Az uj főjegyzőt bosszú időn át tanúsí­tott lelkiismeretes tisztviselői munka tették érde­messé a közönség bizalmára és hasonló jogczim alapján nyerte el a többi megválasztott is a vá­lasztók bizalmát, igy csak örvendhetünk a hétfői választásnak közérdekből előnyös eredményén és sima lefolyásán. Egyébként is megnyugtató a közgyűlés lefo­lyása. A fontos ügyek kellő érdeklődés mellett, több közülök tárgyilagos vita alapján került elin­tézésre, a kisebb és a törvény rendelkezéseihez képest elintézendő tárgyak elbírálásához pedig a helyi, vagy egyéni érdekek előtérbe tolásától telje­sen tárol maradt a közönség és e tekintetben sem késleltetőleg, sem irányitólag nem folyt be a köz­gyűlés lefolyására, melyről különben részletes tudó­sításunk a következő : Jelen voltak a közgyűlésen dr. Lukács György várm. főispán elnöklete alatt dr. Fábry Sándor al­ispán, dr. Daimel Sándor vm. tb. főjegyző, Bertbóty István, Kiss László aljegyzők, dr. Zöldy János várm. főorvos, Dutkay Béla polgármester, Deimel Lajos főszámvevő, Schmidt Iván tb. főszámvevő, Kliment Gyula alpéuztárnok, Schmidt Gyula szám- vizsgáló, Bandhauer György főpénztárnok, Haviár Lajos kir. főmérnök, Ambrus Sándor, dr. Wieland Sándor, Popovics Szilveszter főszolgabirák, dr. Zőldy Géza tiszti főügyész, Hegedűs Lajos várm. levél­tárnok, Sinszky Ferencz árvaszéki ülnök, Levan- dovszky Dezső, Dubányi Imre várm. számvevők, dr. Sziráczky János, Grimm Mór, dr. Glasner Adolf, Wolf Gyula, Kovács János, Liska János, Schreiber Lipót, dr. Szlovák Pál, Melis János, Janurik György, Cs. Demkó József, Bakay Sándor, Névery Albert, Medveczky József, Borgula Márton, Pápay László, dr. Oláh Antal, Komár György, Csonka László, Borgulya György, dr. Haviár Gyula, Aszalay Gyula, Kárnyáczky István, Csák György, Ravai Gábor, Á. Schriftart József, Endrész András, Kukla Ferencz, Böhm Miklós, Ludvig Mihály, Beles Vazul, Kóhn Dávid, dr. Kovács László, Jurcsek Győző, Janurik Pál, Balta Sándor, Borgula Pál, Braun Mór, Weisz Mór, Diósy Béla, Gremsperger József, Schmidt József, Harza Ferencz, Gerlein Reinhardt, Rosenberg Lőrincz, Gémes Ferencz, Dérczy Péter, Seres András, Tobak István, Jankó Ferencz, Freuder Mór, Bolla István, Végh Gábor, Bázár Gyula, dr. Bikády Antal, Szénásy József, Bodoky Mihály, Kiss István, dr. Ladies László, dr. Márki János, dr. Szondy Lajos, Rétby Béla, Bohus M. András, Reiner Béla, 8zaszák Ádám, Gortkó Máté, Pataj András, Botyánszky János, Bakos Mátyás, Kreisz Ádám, Medovarszky Pál, Mikla Z. György, Pribojszky György, Maczák György, Gaj­dács János, Kalocsa Lajos, Lukoviczky János, Kli­ment Z. János, Bauer Márton, Borgula György, Rosenthal Ignácz, Korossy László, Pfeiffer István, Benedikty Gyula, Hoffmann András, Durkó Gergely, Braun Ádám, Konsitzky János, Morvay Mihály, Lavatka Gyula, Rózsási Ignácz, Tóth Mihály, dr. T A. R C Z A.. Hulló könynyel, vérző szívvel, Búslakodva nappal, éjjel, Úgy vagyok mint rezgő nyárfa Mikor földjét vihar szántja . . . Végsóhaját most is hallom, Megújul a jaj, siralom, Mint mikor a nemes lélek Elszállt égbe, Istenéhez . . . Mint alkonykor fenn az égen Vissza ragyog a nap fényben, Úgy tűnik fel hattyúdala. Villám sújtva dalnok ajkra . . . Az élete tündér álom, S lelke röppent lenge szárnyon, Csillag volt itt, csillag lesz ott, Túlvilágról visszaragyog . . . A mi fejünk koronája Elesett a föld porába, Összetört a drága gyémánt, Sziveinkre hozva mély gyászt! Eltemettük néma sírba, Szivettépő könyet sírva ; Örökélet a halála; Virág borul sirhalmára . . . Oh légy áldva nemes lélek 1 A szivünkbe zárunk téged, Örök hálánk szeretetünk Megőrizi neved nekünk. Lengő szellő, dalos madár, Zúgva, búgva, sírodra száll, Bánatosan azt zokogja: Nem feledünk soha, soha! . . . Temetőben, sírod felett, Ott virraszt az emlékezet, Zöldelő fű, nyíló virág, Viszen hozzád tőlünk hirt át. Ha rügy fakad, hervad a lomb, Hóval fedett lesz a sirdomb, Némaságban, madár dalban Szeretetünk zendül halkan . . . Miénk voltál az is maradsz, Tőlünk semmi el nem szakaszt, Bánatunkban, könnyeinkben, Meggyászolunk, védünk híven. ^ Aludj, aludj, kedves halott! Omló könnyek, bus sóhajok, Ne zavarják tündér álmod, Tulvilági boldogságod 1 Hogy ha szivünk végsőt dobban, S részesülünk égi jóban, Viszont látunk ... S ez örömünk Soh’ sem száll el többet tőlünk 1 Majd a simák nehéz zára Széttörik az Ur szavára, Feltámadás, örökélet —, Hajnal pirján öröm éled . . . Nemes szived, áldott lelked, Erősebb mint az enyészet, Mert szerettél, mert szerettünk ; Mindig élni fogsz közöttünk 1 Dombi Lajos, Szabó János. (1835—1902.) Ha derült égről lesújt a villám, romboló müvét látva gyászba borul a szív; ha a zöld lombot vihar tiporja porba: indokolt az ajak bánatos sóhaja: . . . . Szabó János életfáját villámcsapás érte; ama ragyogó fáklyának messze világitó fénye egy szem- pillantás alatt aludt ki, reá borulva a sir sötét éj­szakája ! Könytelt szemem keresi őt az élők között s habár előttem folyt le a megrendítő gyászesemény, bánatos lelkem kétkedve fogadja a szomorú való­ságot, hogy ama nemes lélek elszállt a földről Isten­hez, a ki adta volt azt s az egybeomlott porsátor ott pihen a debreczeni Kossuth-utczai temetőben, néma sírban, megsiratva, behantolva .......... Fá jdalom! de úgy van !.......... Mé g most is fülembe cseng az igazi öröm meg- zendült hangja, mely alig négy héttel korábban gyö­nyör karjain ringatta lelkünket, midőn Szegeden tar­tott egyházmegyei gyűlésünk alkalmával ünnepeltük volt Szabó János esperesünk negyedszázados közszol­gálati idejét; most is látom rezegni az ünnepeknek s ünneplőknek szempilláin a meghatottság szülte öröm- köny cséppjeit, midőn a díszes emléktárgy, az ezüst koszorú, átadva s átvéve lön; most is hallom a méz­édes szavakat, melyek megzendültek ajkain az ünne­peknek .... Oh de az öröm ragyogó napját felhővel borítja be ama gyászeset, mely nagy hirtelenséggel ragadta el körünkből a legjobbak egyikét, mély gyász leverő érzetével töltve el mindnyájunknak szivét. Ott állottunk a közügy csataterén s szemünk látta, miként száll el ama nemes lélek a nélkül, hogy búcsút is vehetett volna tőlünk, kik ott valánk s sze­retett családja tagjaitól, kiknek köréből vitte őt Deb- reczenbe a ' kötelességérzet, hol utolérte őt a kérlel­hetlen gyászos végzet.... Megdöbbent szivünk, sze­münket köny töltötte meg, midőn egy pillanat alatt halottá lett, kit annyian s oly nagyon szerettünk, ki­nek emlékezete lelkűnkbe zárva most is él, s bizo­nyára meg fog maradni közöttünk, igazolva azt, hogy „az igaznak emlékezete áldott,“ s hogy „a derék nem fél az idő mohától, a koporsóból kitör és eget kér!“.... Szivünk fájdalmában méltán jön ajkunkra a szent könyv ama szava : „Elesett a mi fejünknek koronája, megszűnt a mi szivünknek öröme, siralomra fordult a mi örömünk, jaj minekünk!“ .... Oda a mi büszke­ségünk, méltó dicsekedésünk, sírban pihen a mi sze­retve tisztelt derék esperesünk, ki nagy volt a böl­csességben, kitűnő az ékesszólásban, páratlan a sze- retetben, példányképünk mindenekben !. . . . Nehány órával halála előtt még társalogtunk vele s nem mutatkozott kedves arczán a közeledő vég semmi jele, csak talán kissé, ha most vissza­emlékezem, komolyabb volt mint más alkalommal, de a halál közeledtét még sem gyanittatta velünk semmi. Még délelőtt az egyházmegyei ügyekről be­szélgettünk együtt s nemcsak a gyülésteremben, de később is találkoztam vele, összehozott minket az én s az ő szeretete. Ki hitte volna akkor, hogy beszél­getésünk utolsó, találkozásunk végső ez élőknek föld­jén? Ki gondolt volna arra, mikor megcsendült a gyülésteremben kedves hangja, hogy beszédének végeztével, melyet szokott csendes, kellemes modo­rában tartott meg, munkás életének Is vége lesz egy pillanat alatt? hogy minden vihar jöttét jelző előjel nélkül éjszakába száll a szépen fénylő nap? . . . . S mégis igy lett! .... Alig hogy bevégezte beszédét, szokott helyére ült, szomszédjának igy szólt halkan : „Nagyon rosszul érzem magam!" s azonnal megtán- torodott s az őt átkaroló Dávidházy János esperes társának karjaiba hanyatlott, s mire a hozzá sietők felemelték s lefektették, egy rövid sóhajszerü hörgés Lapta-nlc mai számáh.02 egész iv melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents