Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1902-05-11 / 19. szám

összegeken kivül igen csekélynek mondható túllé­pése a más czimeknél elért nagyobb összegű meg­takarításokból egyszerű átruházással fedezhető volt. Ennek folytán az állandó választmány a szám- tételileg is helyes és minden tételére nézve kellően okmányolt számadást a közgyűlésnek jóváhagyásra ajánlja és javasolja, hogy a számadó pénztárnokoknak a felmentvény kiadassék. A számadás különben a vármegyei számvevőség hivatalos helyiségében köz­szemlére van kitéve, hol minden adózó által meg­tekinthető és ellene a közgyűléshez észrevételek ad­hatók he. _________ Ta nügy. A gyulai róm. kath. hitközség elemi iskolái­ban a folyó tanévi záróvizsgálatok — tekintettel a vármegye alispánjának rendeletére, melyben a még mindég uralkodó vörheny és az újabban nagy erő­vel fellépett kanyaró járvány miatt a tanév bere- kesztését^ós vizsgálatok megtartását szorgalmazza, a következő napokon és sorrendben tartatnak meg: május 9-én a belvárosi fiú és leányiskolák első osztályaiban, május 10-én a józsefvárosi első fiú és leányosztályban, május 12-én délelőtt a nagymagyar városi fiú, délután a leányosztályban, május 13-án délelőtt a belvárosi fiú iskola II., délután a II., III. leányosztályban, május 21-én délelőtt a józsefvárosi fiú iskola II. délután a III., IV. fiú osztályban, május 22-én délelőtt a belvárosi fiú iskola IV., d. u. a III. osztályban, május 23-án délelőtt a bel­városi leánytanoda IV., V., VI., délután a józsef­városi leányiskola II., III., IV. osztályaiban. A vizs­gálatok mindég reggel 8 és délután 2 órakor kez­dődnek. Május 25-én reggel 7 órakor ünnepélyes Te Deum az anyatemplomban. Az igazgatóság. Érettségi kormánybiztosok. A vallás éB közok­tatásügyi miniszter az autonom felekezeti közép­iskolák folyó évi reudes érettségi vizsgálataihoz már kiküldötte a kormányképviselőket. E szerint a bányai ág. hitv. evangélikus egyházkerületben a békéscsabai Rudolf-főgimnáziumhoz dr. Klug Nándor budapesti egyetemi tanárt, a szarvasi főgimnázium­hoz Markusovszky Sámuel pozsonyi főgimnáziumi igazgatót, a tiszántúli ev. református egyházkerület­ken a békési főgimnáziumhoz pedig dr. Székely György sárospataki ref. főiskolai tanárt küldötte ki kormány-* képviselőkul. A szarvasi gimnázium felügyelője. Osmeretes hogy a szarvasi ág. hitv. evangélikus főgimnázium felügyelőbizottsági elnökére a múlt hetekben lefolyt szavazás nem végződött határozott eredménnyel, a mennyiben az egyházközségektől beérkezett szava­zatok megoszlása három jelölt között olyan formán történt, hogy egyik jelölt sem kapott általános szó­többséget. Miután az egyházi alkotmány az ily ese­tekre nézve nem tartalmaz külön intézkedéseket, a gimnázium felügyelőbizottsága akként döntötte el a kérdést, hogy csupán a két legtöbb szavazatot nyert jelölt között rendelte el az uj szavazást. Csak hogy ez sem mehetett egészen simán. A szavazatok ará­nya ugyanis ez volt: Haviár Dániel 24, dr. Krcsmarik János 14, br. Solymosi Lajos 14. A bizottság az iskola érdekében minden körülmények között ke­rülni óhajtván a teljesen uj szavazást, tehát a két egyenlő szavazatot kapott jelölt közül annak adott elsőbbséget, kire a szavazó egyházakból nagyobb lélekszám szavazata esett. Ilyen formán folyt le az uj szavazás Haviárra és br. Solymossira. A szava­zatok beküldésének utolsó napja május 1-e volt. Ez ideig összesen 64 szavazatot adtak, melyek kö­zül a szavazat felbontását eszközlő felügyelőbizott­ság négyet alaki hibák miatt elutasított. A szava­zatok összeszámlálása és igazolása után kitűnt hogy Haviár Dániel 44 szavazatot kapott, br. Solymossi Lajos pedig 20-at és igy 24 szónyi többséggel Haviár Dániel lett a szarvasi főgimnázium felügyelőbizott­ságának uj elnöke. Kis zsámolyomon ülve lábad mellett, Hogy rágondolsz, szemedre nem vetem S ha visszatér a lelked újra hozzám, Eörül ölel meleg tekintetem. 11. Egyszer, évek múlva Férjhez megyek én is, Férjhez megyek daczból, Élni fogok én is. Ha te hűtlen yoltál Csak egyetlen egyszer, Megcsallak én érte Daczból százezerszer. De ha te meghalnál, Veled halnék én is, Talán szeretetből, Talán daczból én is. 12. Ha visszajösz majd egyszer évek malva Már -vig leszek — egy másnak oldalán; De kigyúl arczom uj szerelmi vágyban Megint érted talán. Vagy dehogy találsz rózsapiros asszonyt, Csak agy várlak, egyedül, szomorún, És mindenik nap egy-egy mirtus hervad A menyasszonyi fehér koszorún. 13. Ha elmúlnak a^ ifjú évek És nagymama leszek talán, Gügyögve fog majd megpihenni Ölemben kicsi unokám. Ha rezgő kézzel simogatom, Aranyba játszó lágy haját, Megismeri-e akkoron majd A jó, öreg, ősz nagymamát? Oh mondja, mondja, eljő akkor, Megérti, hogy mit szenvedők? És elsimítja homlokomról A bánat vájta mély redőt? . .. A zúzmaráé kietlen télben Majd tavaszról emlékezünk, S egymásba fűzi szent fonállal Kis unokám rezgő kezünk. Hipek. Dr. Bodoky Zoltán, Gyulaváros országgyűlési képviselője tegnap beterjesztette a vármegye alis­pánja utján a törvényhatósági bizottsághoz a vár­megyei főjegyzői állásról való lemondását. A főjegyző meleghangú lemondó levélben vesz búcsút a vár­megyétől, a melynek éveken át lelkes érdemekben gazdag munkása, mindenkor általános becsülésben és közszeretetben részesülő főtisztviselője volt. Dr. Bodoky Zoltánt, aki előzőleg hosszabb időn keresz­tül helyettes főszolgabiróként működött, a törvény­hatósági közgyűlés 1894. május havában választotta meg orosházi főszolgabírónak, majd három év múlva a közönség egyhangú bizalma szólította őt a főjegy­zői székbe, tehát nyolez évet meghaladó időn átvolt a vármegye szolgálatában, melyből most Gyulaváros választó polgárainak bizalmából politikai pályára lépvén, távozik. Lemondását kétségtelen veszteség­nek tartanánk a vármegyére, ha nem számítanánk arra, hogy mint képviselő is keresni fogja az al­kalmat, hogy hivatásának és Gyulaváros érdekei­nek gondozása mellett továbbra is állandóan részt vegyen a vármegyei közügyek intézésében. A vár­megye tisztviselői valamennyien őszintén sajnálják távozását, mert benne oly kartársat, illetve főnököt veszítenek, aki mindenkor és mindenkivel szemben önzetlen baráti érzülettel gondoskodott a tiszttársi jó viszony fentartásáról. (b.) Két határozat- A vármegye törvényhatósági bizottsága a februári közgyűlésen elhatározta, hogy a budapesti Erzsébet-szanatorium, illetve a majdan létesítendő alföldi szanatórium javára megszavazott 10000 koronás ágyalapitványát már most a meg­alakult József főherczeg szanatórium egyesület pénztárába fizeti be, valamint hogy néhai Beliczeyi István volt főispánnak arczképét közgyűlési terme számára a házipénztár megtakarításai terhére meg­festeti. A belügyminiszter az előbb emlitett határo­zatot jóváhagyta, azonban az utóbbitól a jóvá­hagyást megiagadta azzal az indokolással, hogy a házipénztár csak közigazgatási és gyámhatósági ki­adások fedezésére fordítható. Ennek folytán a leg­közelebbi közgyűlés feladatát fogja képezni, hogy a kegyeletes czélra alkalmas fedezetről gondoskodjék. Bérmálás. Radnay Farkas, az uj nagyváradi segédpüspök jövő hó első napjaiban bérmautra indul Békésmegyébe. Junius 1-én Csorváson fog bérmálni a püspök, honnan délután kocsival Oros­házára érkezik s itt 2-án délelőtt a róm. katholikus templomban tart bérmálást. Orosházáról 2-án dél­után ismét kocsin Gádoros községbe utazik és foly­tatja a bérmálást. Közgyűlés. Gyulaváros képviselőtestülete folyó hó 5-én Dutkay Béla polgármester elnöklete mellett rendkívüli közgyűlést tartott, a melyen a tárgya­lásra kitűzött ügyek következőkép nyertek elinté­zést. A Pomucz Péterrel kötött adásvételi szerződés, miután a közgyűlés határozatképes nem volt — junius hó' 9-ik napja tűzetett ki. Alb János városi képviselő lemondása folytán Hengye Mojsza első póttag hivatott be. Bodóczki Karolina gyulai ille­tősége elfogadtatott. Ezzel a közgyűlés véget is ért. Utóállitások határideje. Az állandó sorozó bi­zottság Békéscsabán az 1902. évi május hó 18. és 28.; junius hó 12. és 28., julius 12., augusztus 5., szep­tember 5., október 13., november 12., deczember 5. és az 1903. évi január 5. és február ö. napjain fog működni. A vásárok nagy idők óta hozzászoktatják kö­zönségünket, hogy vajmi kevés reményt és kis vára­kozást fűzzünk hozájuk, de a mostani oly annyira silány, hogy bármely versenytársával szemben el­nyerné a „ 1 egrosszabb “-nak szánt kétes értékű pálya­dijat. Nemcsak íllusió, banem valóságos phantázia kell hozzá, hogy a kőhidon túl járó ember is egy­általán észrevegye a vásár létezését. A nyomott anyagi viszonyok nem adnak elfogadható magya­rázatot 'ilyen silány forgalom megértéséhez, ebben a kellemetlen, rósz időnek is ép oly osztályrészé­nek kellett lennie ; ámbár azt mondják régi ipa­rosaink és kereskedőink, hogy volt már más tava­szi vásárra is hasonló idő, mégis tűrhető, sőt akár­hányszor kitűnő külső s belső vásár is volt és szerintük nem az eső, hanem a szegénység az oka a vásár rosszaságának, amiben aligha nincs igazuk. Részletes tudósítást különben lapunk közgazdasági rovatában adunk. Vásárosok panasza. Több helyről panaszt hal lőttünk, mely arra késztet bennünket, hogy rámu­tassunk azokra a mizériákra, amelyek tönkretenni készülnek a gyulai vásároknak még azon kevés renoméját is, amit a város szerencsétlen helyzete s a kedvezőtlen gazdasági irányzat a gyulai vásárok­nak még meghagyott. E sorok írójának személyesen volt alkalma meggyőződni azokról a tűrhetetlen ál­lapotokról, amelyek a gyulai vásárokon uralkodnak Is amelyek maholnap teljesen elriasztják a vásároso­kat tőlünk. Ázsiai állapotok vannak a vásártéren. A késesek, köszörűsök, kötelesek, kővágók például, kik a Bárdos-hidtól balra a körtöltésen kapnak helyet s fizetnek érte busás helypénzt, kénytelenek napok hosszán trágyadombon árulni portékáikat, mert semmi gondoskodás nem történik arra nézve, hogy ez a vásárkor használtatni szokott hely egész éven át trágya és Bzemétlerakodó hely ne legyen. A mostani abnormális nedves időjárás aztán még tetézte e mizériákat, felfakadt a trágyalé 1 döglele- tes bűz terjed szét e trágyadombról. S itt a szemét­ben, piszokban, bűzben kell az embereknek árulni portékáikat s várni a vevő közönséget. 8 helypénzt szednek e helyért (!) fnely kholerát, tipbust és ezer másféle baktériumot gőzölög. — Talán még siralma­sabb állapotok vannak a kakastéri nyersbőrvásár­téren. Bőrrel megrakott — nem nagy súlyú — szekerek elé hat lovat is kell fogni, hogy a derékig érő sárból, degeszből kivontassák s a feltaposott, feljárt, feneketlen sártenger napos időben párolog­ván, melegágya a mocsárláznak és egyéb betegsé­geknek. Szomorú következményeit is lehetett ész­lelni már ez állapotoknak, mert a nyersbőrvásár, mely mindig egyik legélénkebb része szokott lenni a gyulai vásároknak, most nagyon észrevehetőleg megcsappant s többen visszafordultak a feneketlen sártenger láttára s még többen kifejezést adtak an - nak, hogy többet ilyen helyre, vásárra nem jönnek. Valóban, ha már vásáraink jóhirneve nem áll érde­kében az illetékeseknek, legalább a közegészségügy érdekében kívánatos lenne segíteni e mizériákon, amelyek nagy elkeseredést és sürü panaszt keltet­tek a vásárosokban e város vezetősége ellen. Diszes esküvő volt folyó hó 4-én délután 5 órakor a gyulai izr. templomban. Dr. Szölősi Ernő nagyváradi gyakorló orvos vezette oltárhoz bájos aráját Czinczár Ilonkát, Czinczár Adolf közszere­tetben álló tekintélyes kereskedő polgártársunk kedves leányát. Az ifjú párra dr. Kecskeméti Lipót nagyváradi főrabbi igen szép beszédben mondott áldást a templomot szorongásig megtöltött diszes közönség jelenlétében, mely velünk együtt igaz szerencse kivánatát fűzi az Ur színe előtt kötött szent frigyhez. Eljegyzés. A gyulai hölgykoszoru egyik leg- bájosabb kedves tagját Kövér Ellát, özv. Kövér Lászlónó szép leányát eljegyezte Markövics István honvédhuszárfőhadnagy. Eljegyzéséhez őszinte sze- rencsekivánatunkat fűzzük. Az „Újvárosi Olvasókör“ múlt vasárnapi esté­lye minden várakozáson felül fényesen sikerült. A „Poéta“ czimü premier, Major Simon és Kovalszki Róbert zeneszáma és a programm többi része is fényes közönséget vonzott az újvárosi olvasókör kényelmes, diszes helyiségébe. A műsor első száma Major Simon, e kiváló tehetséggel megáldott natu­ralista hegedüjátéka volt. Kovalszki Róbert — előt­tünk már ismert „ifjú óriás“ — precziz zongora- kísérete mellett, kiknek játékát a nagy számú közön­ség szűnni nem akaró tapssal és újrázással jutal­mazta. Meg is kellett toldaniok a programmot né­hány szép magyar nótával és gyújtó csárdással. Ezután Papp Endre az újvárosi olvasókör régi, ér­demes tagja lépett a pódiumra Molnár Ferencz „ Az iró utolsó forintja“ czimü komoly monológjával. Kitünően adta az egyes, erősen drámai • részeket, nehéz alakításokat, melyeket ez a — magában véve eléggé unahmaB — monolog megkövetel. A közön­ség méltányolta is Papp Endrének tudását, kapott tapsot bőven. Rácz János volt hivatva a borult ke­délyeket felderíteni „Kakasülőn“ czimü monolog jával, melyet a jó Gabányi szerkesztett annak idején, melyet nagyon sokszor hallottunk s melyet újra meg újra szívesen meghallgatunk, különösen ha az elő­adó ügyesen bele tud helyezkedni szerepébe. Miután pedig ez tökéletesen sikerült, volt annyi nevetés, taps, hogy az ember alig győzte már. Befejezésül „A poéta“ czimü egyfelvonásos, verses vígjáték ke­rült színre. A közönség feszült várakozással nézett a darab elé, talán azért is, mert maga sem tud:a, ki a szerzője. Székely Sándor, kire a szerzőséget ráfogták, elhárította magától azt, azon kijelentéssel, hogy ő a darabot csak versekbe szedte egy gyulai fiatal ember prózája után. De hát ki ez a fiatal ember ? Áruljuk el egész őszintén : Papp Endre, ki egyúttal la darab czimszerepét, Szélváry urat, a poétát is játszotta. Mellette főszereplő volt még Frailer Ilona Szélváryné szerepében. Fölösleges dicsérni őket, a gyulai publikumnak annyi alkalma volt már ügyes­ségükről, könnyű, biztos játékukról fogalmat alkotni; méltóképen osztoztak velük a sikerben a többi sze­replők, Tóth Erzsiké, Rácz János, Licska Sándor, továbbá a két gyermek szereplő, a kis Schröden leány és Reisner fiú. Pompásan mulatott a közön­ség és Papp Endrét az ügyes eszméért igazán di­cséret illeti, a darab technikai részét kidolgozó házi poétánkkal együtt. Az est tiszta jövedelmét a kör könyvtára javára fordította a választmány. Az estélyen, melyet táucz követett, részt vettek: Asszonyok: Kiss Isvánné, Hoffmann Ferencznó, Vékey Barnáné, Csiszár Samuné, Sál Józ^efué, Frailer Istvánná, ifj. Frailer Istvánné, Singer Mihályné, Papp Gyuláné, Papp Gáborné, Békés Gyuláné, Máró Gyuláné, Hrabovszkyné, Lusztig Adolfné, Domonkos Jánosné, Bekker Györgyné, özv. Misley Mihályné, Balogh Jánosné, Végh Gáborné, Diósy Béláné, Diósy Józsefné, Reisner Edéné, Csizmazia Kálmánué, Schröder Istvánné, Rannik Kornélné, Csete Györgyné (Gyulavári), Berkovicsné, Scheibert Jakabné, Scheibert Andrásné, Krizsán Andrásáé, Csirke Mátyásné, Kelemen Béláné, Deutsch Jakabné, Fáskerti Istvánné, Vértesi Aruoldné, Lisz- kai Sándorné, Szalczer Nándorné, Remete Józsefné, Woisz Salamonné, Fischer Dávidné, Blum Norbertné, Nádor Mórnó. Leányok: Frailer nővérek, Domonkos Erzsiké, Tóth Erzsiké, Scheibert Juliska, Remete Erzsiké, Nesinger Marczella (Kétegyháza), Návai Rózsika, Marich Teruska (Békéscsaba), Csirke nő­vérek, Tóth Mariska, Scheibert Emma, Hrabovazky Tériké, Krizsán nővérek, Fáskerti nővérek, Kelemen Rózsika, BoBányi Etelka, Finkeistein N. Felülfizet­tek : Friedrich János, dr. Keppich Frigyes, Marik Sámuel, Reisner Ede 2—2 kor., Diósy József, dr. Nuszbek Sándor, Kocsis László, Krasznai Ferencz, Frailer István, Nádor Mór, Rannik Kornél, Tóth Julia, Vékey Barna, Murvay. Ferencz 1—1 korona, összesen 18 koronát. Bevetel összege 214 korona, kiadás 157 kor. 04 fillér, tiszta maradvány 56 kor. 96 fillér. Halálozás- A városnak egyik széles körökben ösmert régi polgára, Nájmann János, folyó hó 8-án hosszas, Bulyos betegség után meghalt. A boldogult szép életkort ért, 82 esztendőt, élte alkonyán, két felnőtt fia, ezek között Enyiczkey N. Béla halála következtében nagy bánat sújtotta s az utóbbi gyászeset teljesen leverte. Temetése péntek délután volt élénk részvéttel. A halálesetről kiadott családi gyászjelentés a következő: Ozv. dr. Enyiczkey Béláné szül. Hajósy Ilona, saját, valamint kis leánya Adrienne, Nájmann György és neje Linden- berger Anna, gyermekeik: Mariska, Annuska és János ; az elhunyt testvére Katalin, valamint számos rokon és jóbarát nevében is mélyen megtört szív­vel tudatják a felejthetlen jó após, gondos apa, nagyapa, szerető testvér és rokonnak, Nájmann Jánosnak, folyó év és hó 8-án reggeli 8 órakor, élte 82-ik, özvegysége második évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytál. Az örökkévalóság lényébe visszatért drága halott hült porai folyó hó 9-én délután 1/a5 órakor a róm. kath. egyház szertartásai szerint a helybeli Szent-kereszt temetőben örök nyugalomra tétettek. Lelke üdvéért pedig az engesztelő szent mise-áldozat folyó hó 12 én reggeli 7 órakor fog az anyatemplomban az ég Urának bemutattatni.i Áldás és béke poraira 1 Halálozás. Gyulán mindenütt ismerték, sze­rencsétlen sorsa miatt sajnálták, kedves jó szive, szelidsége, baráti ragaszkodása folytán mindenütt megszerették azt a kedves jó fiút, kit gyermek­kora óta betegen, bénán hordtak tolókocsin a vá­rosban, s akit szerencsétlen testi fogyatkozásai mellett mélyen érző szívvel, érzékeny kedélylyel és gondolkozó fővel áldott meg a teremtő még tetőzésére szerencsétlen sorsának. Hoffmann Kornél, Hoffmann Alajos Gyulavárosa első jegyzője és árvaszéki ülnökének 27 éves fia, gyermekkora óta béna, idegbeteg ifjú, hosszas emberfölötti erővel elviselt kínos szenvedés után tegnap reggel J/a3 órakor elhunyt. Bár halála megváltás volt reá nézve s óriási szenvedéseinek, kínjainak vetett véget, mégis mély megilletődéssel és fájdalommal álljuk körül ravatalát, mert szerettük őt s benne jó barátot, ragaszkodó szerető szivet veszítünk b a legjobb fiút és testvért veszíti el személyében a gyászoló család. Hoffmann Kornél régóta beteges­kedik. Születésétől kezdve béna, önmagával tehe­tetlen volt szegény, aki folytonos ápolásra, segít­ségre szorult, de mindamellett hogy idegei, izmai nem működtek kellőleg, testileg fejlett, izmos fiatal ember volt. Az utóbbi időben, körülbelül egy esz­tendő óta azonban nagyon észrevehetőleg tönkre­ment. Életereje fogyott, kedélye megcsappant, ér­telmi fejlettsége, érzékenységénél fogva mindin­kább tudatára jött szerencsétlen sorsának s e ket­tős, testi és lelki baj mindinkább tönkretették szervezetét. — Lassankint felmondta szolgálatát a gyomor s a tüdő is s a szegény szerencsétlen ifjú­nak pokoli gyötrelem, kínlódás volt élte utolsó szaka, melyet nemes lélekre valló türelemmel, megadással viselt. Tegnap a reggeli órákban elter­jedt halálhíre a legőszintébb részvétet keltette min­denütt s ma délután végbemenő temetésén előre láthatólag mély részvét kiséri őt sírjába. Legyen neki könnyű a pihenés a földi szenvedés után s legyen vigasztaló tudat azoknak, akik őt szerették, hogy már nem szenved többé. — A család által kiadott gyászjelentés a következő : Hoffmann Alajos s neje Késmárky Julia, Hoffmann Viktor s neje Fiuk Cornélia, Hoffmann Laczika s Nellike, Horti Béla és számos rokon és jóbarát nevé­ben fájdalom telt szívvel tudatjuk, hogy a végte­lenül szeretett gyermek, testvér, sógor és jóbarát Hoffmann Kornél a halotti szentségek ájtatos fel­vétele után folyó hó 10-én hajnalban fél 3 órakor hosszú szenvedés után 27 éves korában elhalt. A kedves halott hült teteme folyó hó 11-én délután 4 órakor a róm. kath. egyház szertartás szerint a Szent József temetőben fog örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent-mise-áldozat folyó hó 13-án reggel 8 órakor a róm. kath. nagytemplomban lesz bemu­tatva a Mindenhatónak, áldás és béke vele ! Valóban lélekemelő ünnepélynek volt színhelye, írja lapunk egy barátnője, folyó hó 8-án a helybeli reformátusok imaháza. A konfirmálandó gyermekek tettek vizsgálatot, hogy pünkösdkor felvehessék a második szentséget, az úri szent vacsorát. A besorakozás és a gyülekezet éneke után a szó­székre lépett Dombi Lajos lelkész és áhitatteljes imája után az ő fenkölt szellemével oly tartalmas és megható beszédet mondott, hogy önkénytelenül is könyek lopództak a hallgatók szemébe. Erős ér­vekkel okadatolt beszédén teljes hitbeli meggyőző­dés, világosság ömlött szét, mely bizonyára erős gyökeret vert a jelen voltak szivében is. Különösen megható volt beszédének az a része, melyet a meg­konfirmált gyermekekhez intézett s melyben őket a Krisztus tanításaihoz való tántoríthatatlan ragasz­kodásra buzdította, Nem mulaszthatom el azonban ez alkalommal rámutatni arra a közönyösségre, mely társadalmunk mai hitéletében nyilvánul. Na­gyon kevesen vettek részt az ünnepélyen, még a konfirmálandók szülői sem voltak mind jelen. Igaz ugyan, hogy az idő kedvezőtlen volt, esett az eső, de ez nem lehet ok az elmaradásra. Azért nagyon is kívánatos lenne, ha legalább a szülők ily alkal­makkor minél tömegesebben jelennének meg, mert tudjuk, hogy nincsen olyan gyalulatlan elme, me­lyet a vallás tanítása meg ne élesitne ; de viszont annyira gyalult elme sincs, hogy arra az oktatólag ne hatna. Egy jelen volt anya. Kaszinó avatás. A gyulai kaszinó uj otthoná­nak felavató ünnepélye szombaton este folyt le ke­délyes társasvacsora keretében. Mintegy ötvenen gyűltek össze a kaszinó tagjai a lakomára, melyen kedélyes hangulatban a késő éjjeli órákig mulatott együtt a társaság. A vidám mulatság közben tér mészetesen számos pohárköszöntő is elhangzott. Ezek sorát a kaszinó elnöke dr. Bodoky Zoltán nyitotta meg, kívánván, hogy az egylet uj otthoná­ban is virágozzék. Dr. Tholdt István Bodoky elnö­köt, Csák György Petőcz alezredest éltették, Petőcz alezredes a tagok összetartására, Kiss László Szabó Emil igazgatóra, dr. Bodoky Szakmáry Arisztidre és Guoth Ferencz alezredesre mondtak áldomást, Pohárköszöntőt mondtak még Berthóty István és Vida István. A lakomához az ízletes éte­leket és jó italokat László vendéglős szolgáltatta, a vidám hangulatot pedig Badé Pista zenekarának szép zenéje fűszerezte. Fagyos szentek. Lobogó kandalló mellett inkább téli versre, mint tavaszi hangulatra inspirálva Írunk az annyiszor megénekelt májusról, e szeszélyes szép asszonyhoz hasonlittatni szokott hónapról, amely az idén minden kaczérságát, bájos mosolyát félretéve, hidegen, fagyos közönnyel nézi epedésünket, vágya­kozásunkat a balzsamos tavasz csókjáért. Az idén még nem láttuk meg a májusban azt a kaczér szép asszonyt, amelyről ősi szokás szerint az újságok, hangulatos tudósításokat Írnak. Egy spleenes, irigy vén kisasszony az idei május, amely nem mutat nyájas arezot, nem tud mosolyogni, hevülni, közö­nyös, fagyos, mint három régi udvarlója Pongrácz, Szervácz és Bonifácz urak, kik állandó lovagjai a májusnak nevezett szép asszonynak. Máskor nem hallgat rájuk- a szép asszony, kaczér mosolylyal utasítja el őket magától, amin a három öreg agg­legény feldühödve megrázza őszülő szakállát és fris tavaszi fagyot hoz a korai vetésre. Ezért e három szent igen népszerűtlen ur a kalendáriumban, fél tőle akinek félteni valója van. Az idén azonban nem remélünk tőlük rosszat, mert először is már nem nagy örömük telhetik a pusztításban, mert már előttük letarolta egy pár korai fagy a gyümölcsö­ket, másodszor pedig bizunk abban, hogy a május­nak nevezett szép asszony, aki az idén épen olyan hideg, mogorva, mint Pongrácz & Comp. urak, az idén nem haragítja fel udvarlóit s mint rokonlélek keblükre borul. Ebben a reményben, de azért félve várjuk a héten eljövendő fagyos szenteket. A vármegye villanyvilágítása. Békésvármegye villanyvilágításáról dr. Fábry Sándor alispán tollá­ból már régebben jelent meg egy figyelemro méltó közlemény, a melyben azon eszme vettetett fel, hogy a vármegye nagyobb községei u. m. Békés-

Next

/
Thumbnails
Contents