Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-12 / 19. szám
19-ik szám. Gyula, 1901. május 12-én XXXIII. évfolyam. r Szerkesztésig: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézetniük. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési di]: Egész évre . ! 10 kor. — fii. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ 1 L. Egyes szám ára 20 fül. Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: H ó b. n ID á, v i cL. Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova_ a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Hyilt-tér sora 20 fill. Irányi Dániel. 'ssytó Kegyeletes, szép ünnepély folyik le ma délelőtt a fővárosban a Kerepesi-uti temetőben. A magyar közélet egyik legtiszteletre méltóbb nagy alakjának művészi síremlékét leplezi le a honfiúi kegyelet, a mely hódoló tisztelettel ápolja Irányi Dániel szép emlékezetét. Kevés halottunk is volt, akinek emléke oly szűz tisztán maradt volna hátra, mint maradt Irányi Dánielé. Egyformán gyászolta az egész ország, mint az eg/ész nemzet nagy halottját. Megelevenedik emlékünkben 1892. november másodika, halála napja. A nemzet halottjának ismerte el Irányi Dánielt a képviselőház, olyan magasztos ün- nepiességgel fejezve ki emlékezete előtt hódoló tiszteletét, mint a minő a magyar parlament, a magyar közélet e póldányszerü alakját meg is illette. Egymásután állottak tel az országgyűlés pártjainak vezérszónokai s valamennyien a meghatottság hangján, az elhunytat magasztaló szavakban fejezték ki pártjaik nevében elismerésüket, kegyeletüket a nagy halott iránt és gyászukat az egész nemzetet érő nagy veszteség fölött. A fővárosi s vidéki lapok szintén párt- szinezet és pártkülönbség nélkül hasábokra terjedő czikkekben méltatták a nagy halott kristálytiszta jellemét, fényes múltját, a haza érdekében érvényesített nagy tehetségét és fáradhatlan tevékenységét. A nagy bujdosó, a legnagyobb magyar a lángoló hazafiság még akkor éló példányképe, az elhunytnak mestere s bálványa Kossuth Lajos hangja is belevegyült az Irányi Dánielért felsíró nemzeti gyászba : „Kifejezhetetlen fájdalommal veszek tudomást Irányi haláláról, kinek elhuDytában leghivebb barátom, nemzetünk jogai legszir a. ii o z a . A Rohonyiék esete. Irta: Mézes János. A kis városban óriási szenzácziót keltett hogy a Rohonyiék háza előtt kocsik állottak meg. Ne tessék gondolni, hogy e kocsik fényes előkelő vendégeket hoztak, mert ez is nagy szén- záczió a vidéken ! ellenkezőleg teljesen üresek voltak és az asszony bútorait rakták rá, hogy a vasútra vigyék. Es az asszony is elment velők. Itthagyta Rohonyit, ki szerette öt teljes szivéből, teljes leikéből. Napokig találgatták, mi lehet e csodálatos esemény inditó oka ? De ezen a témán megtörött a közvélemény finom sejtelmp, csodálatod tudása Pedig olyan egyszerű oka volt. Rohonyi bágyadtan jött haza valamelyik nap az iskolából, ideges is volt kissé, hogy a fele ségét nem találta. Csak előkerült az asszony mégis. Piros bécsi kendőben volt szorítva a bolyhos szőke fejecskéje és égett a két arcza, mint a láng. Ilyen látványra vagy elmúlik bárkinek az idegessége egyszerre, vagy határtalanul idegesebb lesz. Rohonyi azonban megmaradt az előbbi állapotában és bármely vallató biró nyugalmát felülmúló hangon kérdezte: — Hol volt, édesem ! Az asszonyka nagy sietve felelt rá : — A hátulsó udvari szobát takarítottuk a cseléddel. — Minek, ha szabad kérdenem ? — Kiadtam báró Strattwein főhadnagy úrnak arra az időre, mig a manőver tart. lárdabb bajnoka elvesztését gyászolom. Ne hiányozzék személyes és hazafias bánatom jeléül a nagy jellemű ember, rendíthetetlen hazafi és hü barát ravataláról egy koszorú, szalagján e szavakkal:“ »Itt hagyat bajtárs, követlek Kossuth.«. Fájdalom, azóta követte ő is. Nagy volt az ország gyásza, de kétszeresen nagy volt a mienk Békésvármegyéé s abban első sorban Békés városáé, kik elmondhattuk a latin költővel: „Multis ille bonis flebilis occidit, nulli flebilior quam mihi.“ Nem volt szülöttünk ; történelmi hírnév, fényes múlt állott már mögötte, midőn 1872-ben Békés városa őt első Ízben országgyűlési képviselőjének választotta, de ezen nap óta halála órájáig annyira összeforrt velünk, annyira mienk lón, hogy szülőföldje helyett ő is Békés városát tartotta szükebb hazájának. Hét czikluson át volt Békés város országgyűlési képviselője, s hat ízben egyhangú tag ellenjelölt nélkül választották meg. Madarász Józsefen, illetőleg Sárkereszturon kívül alig volt rá példa más képviselőnél és választó kerületben. Volt idő és pedig majdnem minden választás alkalmával, midőn a pártpolitikai tekintetek azt javasolták volna, hogy más ke rületben lépjen fel, ahol az ó nagy nimbusa a győzelmet pártjának megszerezte volna de ő annyira szerette Békés városát, annyira ragaszkodott annak tősgyökeres magyar lakosságához, hogy Békés mandátumát a fővá ros legdíszesebb választókerületéért sem esc rélte volna fel és tényleg soha sem volt rábírható, hogy másutt mint Békésen képvi- selőjelöltsóget vállaljon. Békés városa sokat is köszönhet neki. Első sorban azt, ami az ország majdnem minden városában — és épen most talán leginkább Békésen, hol a legközelebbi országgyűlési cziklusra nem kevesebb mint négy párt verseng a mandátumért — a társadalmi visszavonás közvetlen okozója vagy egyik tényezője volt és lesz : a pártszenvedély és az abból származó gyűlölködés mételkeitől nemcsak meg volt óva, hanem busz esztendőn át büszkeségét képezhette, hogy olyan embere van, akiért Magyarország bármely választókerülete méltán irigyelheti s nyolcz esztendő elmúltával is bizony valljuk, hogy irigyelte is. De köszönettel tartozik neki más tekintetben is. Irányi, a mellett, hogy fentartotta politikai integritását és megóvta egyéni függetlenségét, tisztán pozicziójánál fogva s pozicziója által nagy szolgálatokat tőn Békésnek mindannyiszor, amidőn a megújuló elemi csapások a várost csaknem megsem misüléssel fenyegették. Csak a közel millióba került Csohos töltési munkálatot említjük meg, mely kizárólag Békés városa érdekében és Irányi Dániel befolyása következtében történt és Békés város veszedelmét tényle meg is szüntette. |j Az ő puritán jellemébe vetett hit és bizodalom olyan nagy volt, hogy a mit < kért, a miért ő exponálta magát : arról min den miniszter meg volt győződve, hogy az maga a jog, maga az igazság követelménye s ha valakinek, bizonyára ő neki készséggel teljesítette. Az is igaz, hogy ő a kormány nál ily irányú nagy befolyását mindig csak a város mint jogi testület, de egyes ember érdekében nem érvényesítette. A város érdekeljen' mindenkor, egyes emberért soha, .egyetlen, egyszer sem. ;ÍMűvészi alkotás*örökiti meg mától fogva le.’. o_ nemes .alakját, akit inig élt,, azeréte- Itíinkke!, hódolatunki; d vet* TÜt* körül hfuá- lakor lelkűnkből' megsirattunk. • | Szeretetünk, hódolatunk, kegyeletünk szerény megnyilatkozása a mai „taipon e lapban is — amelynek két évtizeden át , munkatársa, büszkesége voltál — dicső emléked megújítása. Pihenj dicső halottunk tovább is csendesen a haza földjében, amelyet annyira szerettél. Álmád fölött őrködik a nemzet géniusza. Emlékedet századokig megőrzi a hamvaidat ékesítő művészi szobor ; mi s utódaink pedig, akik büszkén vallottunk és vallunk miénknek, megőrizzük azután is mindig . . . örökké 1 Rohonyi, ki egyébkor mindig nevetve ölelte meg a feleségét az ilyen szigorú jelenetek után és végtelen boldogsággal csókolta meg a felesége bársony kezét, nagyon bolond dolgot gondolt hirtelen. Azt, hogy mit keresne az a bizonyára délezeg hadfi az ő bájos kis feleségével egy házban, mikor ö napközben alig van idehaza. És ki is mondta nagy hirtelen: — Nem lesz abból semmi, édesem. — De én már szavamat adtam. — Vissza fogja venni. Az asszony csudálkozva nézett az urára, nem értette ezt az egész felindulást. Magában azt gondolta, igazságtalan. — Nem veszem vissza. — De én akarom, — mondta Rohonyi olyan hangon, mely a felbőszült müveit férjeket jellemzi, — még ma fog írni annak a főhadnagynak. — Nem írok, daczolt az asszony. — Jó, irok hát én. — Gyula! — Asszonyom 1 Rohonyi megirta a levelet. És a Rohonyiék háza előtt kocsik állottak meg, melyek az asszony holmiját a vasútra vitték és az asszony is elment velük. Itthagyta Rohonyit, ki pedig szerette teljes szivéből, teljes leikéből és minden erejéből. Rohonyi tettetett nyugalommal nézte, hogy készülődik a felesége. Azt gondolta, ez a nyugodtság itt marasztja az asszonyt. De mikor látta, hogy annak szándéka megmásíthatatlan, felül kerekedett benne a férfi büszkesége, a dacz és nem változott. > Mikor a kocsi elhajtott már s az asszony T a n ii g y, A Békésvármegyei Általános Tanító Egyesület jubiláns közgyűlése. — Május 7. — Folyo ho 7-én — kedden — Csabán, a polgári iskola nagytermében tartott rendes évi közgyűlésén ünnepelte meg a vármegye tanítóságának nagy többsége a Békésvármegyei Általános Tauitó Egyesülőt fennállásának 25-ik évfordulóját. A kora reggeli órákban Csabára érkező vonatokkal, a vármegye minden részéből 100 tanítónál több sereglett össze, hogy részt vegyen az ünneplésben. Reggel Va8 órakor igazgató-bizottsági ülés tartatott, annak befejezése után a közgyűlés elő- értekezlete, majd 9 órakor a jubiláris közgyűlés vette kezdetét. Nagy Lajos orosházi polgári iskolai igazgató, az egyesület elnöke, megnyitó beszédével gyönyörűen ecsetelte az egyesület keletkezésének történetét és megemlékezett az egyesület megalkotóiról, kik között Zsilinszky Endre dr., Simító István és Németh Lajosnak jutott az oroszlánrész, majd azon óhajnak ad kifejezést, hogy vajha a vármegye összes tanítósága megértené és felfogná a tömörülés szükséges voltát, melyben erő és hatalom van. üdvözli a szép számmal egybegyült tagokat, a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítja. A jegyzőkönyv, vezetésére Uhrin Károlyt, hitelesítésére Donner Lajost, Galli Jánost, Singer Manót és Such Jánost kérte fel. Keller József orosházi tauitó indítványozza, hogy di8zelnöknek válasszák meg a tanítók |jatyját, jóltevojét, a vármegye ügybuzgó kir. tárni Ifelüttvolőjét, Rezey Sylviust. (Éljenzés.) Don ner Lajos csabai polgári iskolai igazgató jmditvanyozza, hogy az ünneplő közgyűlésből ki- finiyjilTg a tanítók hódolatának és seeratétének eléül Wlas8tc8 Gyula miniszternek. Zsilinszky Mihály ii Iám ti fkára a i> és Halász Ferencz miniszteri osztály- anáesosnak üdvözlő távirat küldessék. Egyhangú elkesedéssel elfogadtatott. Úgyszintén elfogadtatott íz elnök azon indítványa, hogy Elek Lajos debreceni tanárnak, mint az egyesület legelső elnöképek szintén üdvözlő távirat menesztessék. Nagy Lajos elnök bemutatja és felolvassa Zsilinszky Mihály államtitkár és Halász Ferencz miniszteri osztálytanácsos által küldött üdvözlő áviratokat. Brósz János orosházi igazgató-tanító olvasta tel az egyesület 25 éves múltjának történetét. Felolvasás közben érkezék meg Rezey Sylvius cir. tanfelügyelő, aki lelkes éljenzéssel fogadtatott. Elnök üdvözlé a közgyűlés nevében ; a kir. tan- elügyelő a megtiszteltetésért köszönetét mondva, összebogozott úti kalapjából sem látott semmit, tompa fájdalom ült szivére és mozdulatlanul a nyitott ablaknál maradt. A visszatérő kocsik a háza előtt hajtottak hazafelé. — Elment ? — kérdezte elfojtott lélekkel az elsőtől. — El, tekintetes úr. Boszankodott, mert remegett a hangja és fátyolozott volt. E percztől erős akart maradni és lovagias, nyugodt, mint a Dumas és Maupassant férfiai. Másnap mégis aggodalommal ment iskolába. A kollégái sokkal szeretetre méltóbbak és udvariasabbak voltak vele szemben s a zajos társalgásuk, a fesztelen kaczagásuk is megszűnt, ahogy ő közéjük lépett. Ez bántotta. A tanulóit Medúsa fejeknek gondolta, kik arról gondolkoztak előadása alatt, a mi az ő szégyenletes esetével függ össze. Az utczán árnyként suhant tova és kerülte ismerőseit. Valami gyilkos embergyülölet fészkelődön hangtalanul a bensőjébe. Valamelyik verőfényes őszi napestéjén fázósan borzongott össze az utczán. Hirtelen fény villant a szemébe. A vaskereskedés kirakata volt. A fény: egy revolver csöve. Hisztérikus nyugtalanság feküdte meg lényegét, önkénytelenül is bement. Vett egyet. — Nagyon megtetszett, — mentegette pirulva magát. Az asszonyának nem irt azóta. Tőle se kapott levelet. Ezen gondolkozott és lassan a halál gondolatával kezdett megbarátkozni. A fegyver, mely benső zsebében töltve volt, hőssé tette. Hogy az utczán nem lőtte főbe magát, csak a botrány kikerülése miatt történt. — Majd otthon! — susogta és idegesen mosolygott hozzá. Mikor hazaért, eltette félve, hogy ne is lássa. Éjjel roppant nyugtalan álma volt. Reggel újságolja a cseléd: — Jaj, tekintetes úr. mit hallottam! — Mit ? kérdezte alig érdeklődve. — Hogy a tekintetes úr agyonlövi magát. Féktelen haragra gerjedt s aznap este, mikor fázósan bujt a párnák közé, elhatározta, hogy elmegy a — feleségéért. II. Az asszony, mikor haza ért, azt mondta: — Az uram, hirtelen jött rendelet folytán, külföldi tanulmány útra ment. Én tehát haza jöttem. '. , Sokat gondolkozott a vonaton, mig ezt kitalálta. És sikerült. Elhitték. Sápadt, szinteden, erőtlen volt és várta az ura leveleit. Az egy éves asszony vak hitével, a szerelem csudálatos megbocsátásával mentegetőzött maga előtt. Otthon többször mondta: — Ma kaptam levelet, Gyula jól érzi magát, de vágyik utánam. Ilyenkor elpirult, Hogy folyton gyengült, orvost hívtak, ki fürkésző szemekkel vizsgálta. Ez nyugtalanította, de sikerült kibújnia. Egy este eltűnt hazulról, nem volt nyugta, az embereket, a zajt, a lármát kereste. A város csöndesedett már, csak lassan vonuló szerelmes párok halk suttogását hallotta. Ez önkívületbe hozta. Iiapunk mai számálioz fél iv melleidet van csatolva.
