Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-14 / 15. szám
15-ik szám. Gyula, 1901. április 14-én XXXIII. évfolyam f-----------------1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ■ ■ 10 kor. — fii. Pél évre ... 5 „• — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fül. _______Ä Tá rsadalmi és közga,zcLászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: IC ó h. a DD á v i cl.-----------1 Ki adóhivatal: Templomtér, Dobay Ferenc/, háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Választási mozgalmak. Az országgyűlés — a valószinüség határát túllépő »non putarem.-et figyelembe nem véve — csak az ősz folyamán fog fel- oszlani ; a képviselő választások ugyanily valószínűség szerint csak szeptember-október hónapokra tűzetnek ki s Békésvármegye csaknem minden kerületében megindultak immár a választási mozgalmak, sőt néhány helj'en nyakig úsznak már benne a választó s nem választó polgárok. Felesleges előre bocsátanunk, hogy bennünket a képviselő választások politikai, annál kevésbbé pedig pártpolitikai szempontból nem érdekelnek és mint nem politikai lapot nem is érdekelhetnek. Nem érdekeltek a múltban sem, annál kevésbé érdekelnek pedig a mai konstellácziók között, a midőn a kormányt támogató szabadelvű-párt és a Békésvármegye választó kerületeiben számbavehető ellenzéki — nevezzük meg a maga nevén — függetlenségi s negy- vennyolczas pártok közötti ellentét, — eme ellentét alatt természetesen nem a* közjogit értve -— nem olyan merev és még kevésbé oly ellenséges, mint a minő a lezajlott évtizedekben volt. És ha a képviselő választások és az azt megelőző mozgalmak Békésvármegyében is a két nagy pártot egymástól elválasztó közjogi kérdés, nevezetesen az 1867. évi XII. t.-cz. megvédése s ostroma körül történnének, flegmatikus, nyugodt szemlélői volnánk a legádázabb tusának is és eszünk ágában sem volna azt elmélkedésünk, még kevésbbé pedig czikkünk tárgyává tenni. Aki azonban a képviselőválasztásokat és különösen azok rugóit, mozgalmait legkisebb figyelmére is méltatja, nem szükséges hogy éles látása legyen, velünk együtt hamar tisztába jön vele, hogy nálunk már maguk a pártnevek is jobbadán hamis jelszavak, a melyek mögött nem annyira az 1867. XII. t.-cz. védelme s támadása, mint inkább eme közjogi kérdés körén teljesen kívül eső oly T A R C Z AA katona. (Vázlat.) Simonyiék pusztája, tanyája nem olyan közönséges tanya volt. Urasan rendezték be azt a szép modern épületet. A nyarat aztán ott töltötték kettesben a világtól elvonulva. Ha a városba akartak menni, hát csak befogattak és vitte őket a kocsi. Cselédség is volt bőven, hogy legyen, ki úri módra szolgálja ki őket. Simonyi gazdag ember volt, a harminczon jóval túljárt, mikor megnősült. Feleségét Pesten ismerte meg. Miniszteri titkár leánya volt. Ifjú, tizenhétéves, tele tűzzel, nagyvárosi felfogással. Egyebet szivénél és stafirungnál nem hozott a házhoz. De minek is ? Simonyi elég gazdag volt arra, hogy eltartsa. Nem is kutatott a gazdag lányok között. Az ezer hold bácskai föld csak megtermi a kenyérre valót. Szép volt, megszerette, tehát elvette feleségül. A telet a fővárosban, a nyarat meg a birtokon töltötték. Nagyon jól éltek, fiuk született, katonának nevelték. Épp tavaly került ki az akadémiából. MostSzabadkán hadnagyoskodott azutóbbi időben. Hogy a szomszéd kastélyból Német uraság átjárt hozzájuk, senki sem vette zokon, mert garszon ember lévén, értett az asszonyok körül forgolódni. S az asszonyok is szerették, mert a férjecskék csak el-el járogattak a kaszinóba s igy legalább szórakoztatta őket, Simonyi uram is túl járt az ötvenen s a politika jobban vonzotta, mint a még tüzes asszony felesége. Nem haragudott tehát érte, hogy valaki szórakoztatta a nyaraló asszonyt, ki a főváros zajához szokott inkább, mint a tanya csendes magányához. közgazdasági, társadalmi, sőt — fájdalom, hogy az alföld szivében ma már ezt is be kell ösmernünk — oly nemzetiségi áramlatok üt- iöznek össze, mely áramlatok megfigyelése, mint nem politikai lapnak bár, a választási mozgalmak keretében is jogunk, ezen áramlatok megszüntetésére vagy helyes mederbe terelésére való törekvés pedig nemcsak feladatunk, de kötelességünk is. Az agrárszoczialista tanulmányok mindegyike megegyezik benne, hogy a képviselőválasztási mozgalmak, helyesebben írva azok kinövései minő melegágyai voltak az agrár- szoczializmus vészes kinövéseinek és menynyire inficiálták a nép lelkületét. Közép- osztályunk anyagi pusztulásának, az értelmiség tekintélye hanyatlásának, helyenkint csaknem teljes megsemmisülésének szomorú emlékei s vészes következményei ia hozzá- füződnek az utóbbi évtizedek választási campagneaihoz. Ezen a lejtőn nem szabad tovább haladnunk. Vármegyénk -minden jóérzésü polgárának, tartozzék a társadalom bármely rétegéhez, legyen honoratior, kereskedő, iparos vagy földmives és tartozzék közjogilag akár a szabadelvű, akár a függetlenségi párthoz, legjobb tehetsége szerint közre kell működnie, hogy a demagog szájaskodók, a »nép« gyöngéire támaszkodó vagy pöffeszkedő stréberek és a választás alkalmából zsarolni akaró „kapcsos“-ok és harácsolok ezúttal ne érvényesülhessenek, de még szerephez se jusaaiiak, sőt teljesen eltiportassanak. A vezetés kötelessége ily irányban az értelmiségé — pártkülömbség nélkül. Ha az értelmiség a választások küszöbén és folyamán ethikai álláspontra fog helyezkedni s a maga kebelében mindenkivel szemben fegyelmet fog tartani, a romlásnak indult „nép“ bizonyára nem fog mögötte maradni, de szívesen fogja őt követni s bármi legyen is politikai, tehát közjogi szempontból a vármegye hat kerülete választásának eredménye, a választás nem lesz, — mint sajnos eddig volt — vészthozó orkán, a mely az intelligentia befolyásának pusztulását, a nép erkölcsi romlását, fanatikus tévtanok keletkezését s nemzetiségi aspirácziók felburjánzását vonja maga után. Hogy ez pedig igy történjék, az nem politikai érdek, — de azon messze felűl- emelkedően Békésvármegye helyes irányú társadalmi s közgazdasági fejlődésének, tehát erisztentiájának kérdése. A közigazgatási bizottság ülése. — Ápril 12. — Pénteken délelőtt tartotta meg április hav rendes ülését a vármegye közigazgatási bizottsága, az előadott kevés számú ügygyei simán és hamarosan végezvén. Az ülésen dr. Lukács György főispán elnökölt és jelen voltak dr. Fábry Sándor alispán, dr. Zöldy János főorvos, Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő, Csák György kir. pénzügyigazgató, Jantsovits Péter árvaszéki elnök, dr. Zöldy Géza főügyész, dr. Liszy Viktor kir. ügyész, Haviár Lajos kir. főmérmök, Zlinszky István közgazdasági előadó, Geiszt Gyula, Haviár Dániel, dr. Zsilinszky Endre, Varságh Béla, dr. László Elek, Rosenthal Ignácz, Keller Imre bizottsági tagok és dr. Dajmel Sándor tb. főjegyző, mint alispáni előadó. Az ülés megnyitása után felolvasták az alispán időszaki jelentését, mely a következő: Méltóságos főispán úr! . Tekintetes közigazgatási bizottság ! í A folyó évi márczius haváról szóló rendszernél jelentésemet a következő »beu terjesztem elő I. Közbiztonság. A múlt hó folyamán a személybiztonság állapota elég kedvező volt, mert ez a vármegye területén csak 4 esetben lett megzavarva, u. m. : Csabán két, Szeghalmon 1 verekedéssel, s Szarvason 1 könnyű testisértéssel. A vagyonbiztonság azonban különösen az orosházi és szeghalmi járásban több Ízben támadtatott meg, kisebb, nagyobb lopások elkövetése által. — Előfordult lopás a gyulai járásban 2, Békésen 2, Csorváson 2, Orosházán 2, N.-Szénáson 1, Sámsonban 1, Gyomán 2. Endrődön 1, Vésztőn 1, FüzesGyarmaton 1, Szeghalmon 2, Szarvason 5, Gyulán 5 lopás, vagyis a vármegyében összesen 27 lopási eset. A tettesek ellen a uyomozások megindittattak, s részben eredménnyel befejeztettek, részben folyamatban vannak. Baleset összesen 4 Ízben fordult elő és pedig: Orosházán ; Csizmadia Antal, tenyerét botpuskával keresztül lőtte, Szarvason: Zvara György 65 éves szarvasi lakos holtteste egy vízzel telt árokban találtatott, s mint a nyomozás kiderítette, a nevezett önhibájából esett az árokba, I megfuladt. Öcsödön: a múlt hó 15-én Toldi JuliánDa vízbe falt. Kondoroson: Sztareczki György kondorosi lakosnak 1 és féléves fia véletlen leforrázás következtében meghalt. Az előfordult balesetek közül azonban, a melyekben vétkes gondatlanság, vagy gonoszszándék ismérve látszott fennforogni, a bűnügyi nyomozási eljárás megindittatott. öngyilkosság követtetett el: Kétegyházán 1, Orosházán 2, Szarvason 1 esetben. Tűz összesen 12 esetben volt, ebből 2 tüzeset volt Orosházán, 4 tűz volt Békésen, illetőleg az ehez tartozó Rosszerdön, 1 tűz volt Gyomán, 1 Endrődön, 1 Szarvason, 1 Öcsödön és 1 tüzeset Gyulán. — A tüzek által okozott károk nagy része biztosítva nem volt. A tüzek által nagyobb, vagyis 200 koronán felüli kár 3 esetben fordult elő. II. Földmivelés, ipar, kereskedelem. Az elmúlt hóban a gazdasági munkálatok közül a szántás, vetés volt folyamatban. — A vetések állása — jóllehet a tavaszi fagyok helyenként aggodalomra szolgáltatnak okot, — általában kielégítő. — Szintén a tavaszi fagy az oka annak, hogy a tavaszi vetések lassan kelnek. A munkások helyzete az idő nyiltával, vagyis a gazdasági munkálatok megkezdésével némileg javult, mert most már több munkát Dyernek. s átlag 80—100 fillér napszámmal dolgoznak. III. Vegyesek. Örömmel hozom a tekintetes közigazgatási bizottság tudomására, hogy a vármegyén keresztül vonuló harmadik transversalis műűt közigazgatási bejárása a múlt hó 28., 29. és 30-án megtartatott. A transversalis müút irányán — a tervezettel szemben valószínűleg csak annyi változás történik, hogy az út Biharvármegyébe nem Füzes-Gyarmaton így történt, hogy Simonyi uram nap-nap után a városban tartózkodott, mig az asszony a birtokon szórakozott Némettel. Hogy mi történt közöttük, senki sem tudja. Csupán a cselédek súgtak-búgtak össze, hogy a szomszéd igen gyakran látogat hozzájuk. Annyira megszokták már egymás társaságát, hogy karonfogva sétálgattak a kertben, kocsiztak ki. Simonyi uram erről a kedves helyzetről semmit sem tudott. Németet lovagias embernek tartotta, nem gondolt rá, hogy vissza is élhetne a helyzettel. Vagy annyira el lehetett foglalva, hogy ilyen gondolatok nem háboríthatták nyugalmát. Ö elöregedett, nem gondolta, hogy a felesége még elég fiatal maradt. Egy ily kikocsikázás után az asszony nem tért az nap este vissza, de minek is jött volna, hiszen tudta, hogy férje csak a jövő héten jön a tanyára, valami kaszinót szerveztek, hát azzal volt elfoglalva. De igy történt ez többször. Öreg János bácsi, Simonyi uram parádésa is megsokalta a dolgot s mikor egyszer egy erős trapp után lassú léptekben pihentette lovait, szép csendesen elmondta az ő észrevételét gazdájának, ki a hátsó ülésen szivarozgatva hallgatta: — Nem lehet az János . . . — Nagyságos uram, öreg ember vagyok, nem hazudtolnám meg gazdámat. Simonyi lelkét valami irtózatos érzés szorította, de nyugodt maradt, mint a kő: — Aztán hányszor volt ez János, hogy az asszony Német kastélyában maradt éjjelre is ? — Instálom a nagyságos urat, nem szép dolog ezt elmondani, de nem • tűrhetem már magamban : bizony már ez a harmadik nyara, hogy ez igy történik .... Simonyi gondolt egyet : — Nézze János, most délre jár az idő, én itt Brankovitséknál leszállók, menjen kend haza. mondja meg az asszonynak, hogy csak a jövő héten megyek haza, nem végeztem meg el dolgomat. így történt. A kocsi haza robogott, hirül vitte, hogy Simonyi csak a jövő héten jön haza. Az asszony bosszúsan fogadta a hirt. Bosszankodott rajta, hogy ha tudta volna, bizony nem bolondul haza. Németet sem várta, mert tudtára adta neki, hogy a „medve“ hazajön. Úgy délután ötig tépelődött, hogy mi tevő Iggygrj, végre meggondolta magát, befogatott. Visszament a Német-tanyára. Éjfélre járt az idő, mikor Simonyi vadász- fegyverrel beért a tanyára. — Hol az asszony, — kérdé a cselédektől. _ A 'nagyságos ur elé ment a városba. Benéz ett felesége szobájába. Fel s alá járt egy darabig. Olyan hidegség szállotta meg, mely a közönynél is több s hanyagul veté magát egy fotelbe. Szivarra gyújtott s gondolkodott. Még félig sem szívta el szivarját, eldobta, felállott, egyet billentett fejével s nyugodni tért. Másnap valamennyi*szekeret a ház elé rendelte, felrakatta az asszonynak minden holmiját. Aztán meghagyta az első kocsisnak, hogy mondja meg a nagyságának, hogy a bútorait itt felejtette, s elküldte őket Német kastélyába. Az asszony meghökkent, de csakhamar magához jött és mosolyogva fordult Némethez. — Milyen kedves ember • az a Simonyi, csupa figyelem. Ugy-e szívesen veszed ? Német csak a bajuszát sodorgatta, mintha a keze reszketett volna. Az asszony kitört, — Ön hallgat ? Péter! Ne tegyen őrültté. Te lovagias ember vagy. Ugy-e befogadod bútoromat, ugy-e nem versz meg engem?_____ Cs ak most jött öntudatra. Csak most érezte bűne súlyát. Imponált neki az a fogás, melylyel férje élt. Lerogyott egy hintaszékre és zokogni kezdett. A kocsik a ház előtt állottak, várták a parancsot. Német pedig izgatottan sétált fel és alá a szobában, de egy árva kukkot nem szólt. Végre oda fordult az asszonyhoz, hidegen mondta neki: — Hozassa fel a kamrába bútorát. Az asszony csengetett. A cselédnek meghagyta, hogy rakják a kamrába a bútort. A cseléd ajkára gúnyos mosoly ült, mikor kifordult. S mintha Német is szégyelte volna magát, rá se nézett. Simonyi beadta a válópert. Az újságok tele voltak a szenzáczióval. Az egész vidék mulatott. Másnap egy bir jelent meg az újságban: „Simonyi Géza főhadnagy, a Szabadkán levő ezred kedves tisztje főbe lőtte magát.* Az asszony olvassa, nézi, mintha eszét vesztené el, szeme kidülled, fejéhez kap, sikoltva összerogy. Csak maga van, mikor föléled, nem tudja hol van, körülnéz, a lapot látja, mely előtte a földön hever, haját tépi, zokogva borul rá: — Fiam, édes fiam . . . katona fiam! Jaj nekem ! .. . Mit tettem ? . . . Feltápászkodik, tántorogva megy előre, Német Íróasztala előtt levő székre rogy s ráborul az asztal lapjára. Fejét hideg tárgy érinti meg, felkapja: — Mi ez I — revolver! Te, te, kiált megtört hangon, csakúgy zihál a melle — te gyáva kutya! Kezével arra fenyeget, amerre Német távozott. Azután görcsösen kapja fel a fegyvert s megcsókolja . . . Stomfai Tóth Kálmán* Xjapunl£ mai szämälioz fél iv melléklet van csatolva.
