Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-31 / 13. szám
I3-Ik szám Gyula, 1901. márczius 31-én XXXIII. évfolyam r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . ! 10 koí. — fii. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. J Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: IED ó li n Dávid. Kiadéhíratal: Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Syilt-tér sora 20 fill. k __________Ä Gyula városa képviselőtestületi közgyűléseA képviselőtestület a tegnapi nap folyamán népes és érdekes, sőt a délelőtt folyamán viharos lefolyása közgyűlést tartott. A közgyűlés érdekességét a gyula—barakonyi helyiérdekű vasútvonal ügyében keletkezett miniszteri leirat képezte. A leiratot valamelyik előző számunkban egész terjedelmében közöltük ama inczidensből, hogy azt a jogi s gazdasági szakosztályok beható, alapos tárgyalás alá vették és azt is megírtuk, hogy az egyesült szakosztálynak javaslata az, miszerint bár a gyula—barakonyi vasútnak Gyula városára nézve hasznos volta elismertetik, a vasúthoz való hozzájárulás kérdése vétessék le a napirendről, illetőleg halaszta8sók akkorra, a midőn a törvényhozás a kereskedelmi miniszter által már kidolgozott uj viczinalis javaslatot törvényerőre emeli. Az egyesült szakosztályokon résztvett képviselők dr. Berényi Ármin eme indítványát csaknem egyhangúlag fogadták el. — Érthető szenzácziót és még érthetőbb izgalmat keltett tehát, hogy a városi tanács nem csatlakozott a Dutkay Béla polgármester elnöklete alatt tanácskozott szakosztályok javaslatához, hanem azzal és a képviselőtestületnek eme ügyben legutóbb hozott egyhangú határozatával szembeszállva, azt indítványozta, hogy a város azonnal szavazzon meg 200,000 koronát a nevezett vasúti terv czéljára. A városi tanácsnak tökéletes ’’ioga volt és van az egyesült szakosztályok javaslatát el nem fogadni s azzal teljesen ellentétes álláspontot elfoglalni. Hanem azt határozottan állítjuk, hegy akkor, amidőn javaslatával fellépett és azt a jogi s gazdasági szakosztály véleményével szemben elfogadtatni akarta, a városi tanács — ha jóhiszemüleg is — nem állott feladata magaslatán és a T Á. R C Z A. Mit is csinálsz? ... Mit is csinálsz jó Belluskám odalen’ ? . .. — Az én lelkem kis fészkemtől Nem válik meg sohasem ■ . . Szomorúan, Koszorúsán Felverem az éjfél árnyát, Bebolyongom házam táját . . . Költögetem a nagy csendet, Csititom a lélek házát, Felcsókolom, mi köny pergett — És hullajtok áldást, ezret . . . Kicsi házam, piczi fészkem, Sok haj után örörh érjen; Legyen boldog mindörökre, Ki csak rálép küszöbödre — S ne gondoljon soha másra, Mint csak csupa imádságra . . . Kicsi házam, piczi fészkem, Emlékeztess jobb időkre — S állj örökké hófehéren, Mint a múltnak tiszta őre . . J Mit is csinálsz jó Belluskám odalen1 ? . . . — Az anyának szeretető Nem szűnik meg sohasem . . . Felpattantom, Felcsat.tantom A ^pporsó gyönge zárját — Keresem a két kis árvát . . . Most is úgy van, a mint régen; Igazgatom a párnácskát . . . Mindakettőt féltve-féltem — A piczit meg csak én értem: S nem esik meg, hogy igy ajkán Szeretetem1 szűkre szabnám; Kettő között széjjelosztva — Oly teljes az, oly egyforma . . . Én szentjeim, vigyáz rátok ístenkétek, anyácskátok: — Mint pacsirta tavasz keltén A zsendülő vetés felett: Úgy őrködöm késő estén, Úgy virrasztóm az éjeket . . . vámosnak ma mindeneJcfölött álló érdeke, hozzátehetjük hogy székhely jellegéhez fűződő kulturális, valamint közgazdasági érdeke : a gimnázium érdeke elé — megengedjük, hogy szándékán kivül — nagy akadályokat gördített, ha ugyan magát a gimnáziumot is koczkára nem tette volna. — A városi tanács — öntudatlanul bár — azoknak a malmára hajtotta a vizet, akik különféle szempontokból, vagy a városnak, vagy a gimnáziumnak, vagy mindakettőnek halálos ellenségei és nyíltan, de még inkább leplezetten mindent elkövetnek, hogy a gimná- jzium létesítését megakadályozzák. Mert — bár jóhiszemüleg — soha nagyobb tévedés és következésképen megtévesztés, mint amit a köcgyülésen hangoztattak, hogy „ne tessék a vasút ügyét a gimnáziummal összefűzni.“ A dolgok mai stádiumában ha csak a lehető következmények mérlegelése nélkül, tehát könnyelműen és hebehurgyán nem akarunk eljárni, lehetetlen a gimnázium és a vasút kérdésnek a város mai anyagi helyzetéből fakadó épen nem mesterséges hanem nagyon is természetes összefüggésére szemet hunyni s a fölött elsiklani. Aki komolyan akarja a gimnáziumot, még akkor is ha a vasutat is komolyan akarja, annak nem szabad elzárkózni attól, hogy mindaddig mig a gimnázium létesítését, illetőleg a gimnázium létesítéséből Gyula városára háruló anyagi kötelezettségek fedezetét nem biztosította,' ép úgy mint a polgári leányiskolára nem tette, hamarább a vasútra sem szabad a város anyagi erejét lekötnie. Hol veszi bárki s különösen hol veszi a városi tanács az erkölcsi s anyagi felelősség bátorságát, bogy a várossal minden körülmények között, tehát akkor is megakarja s meg is tudja hozatni azt az áldozatot, ami a gimnáziumból Gyula városára háruland, ha a város anyagi ereje előzőleg és igy visszavonhatlanul és heiyrehozhatlanul a vasutcimén 200000 koronával megterheltetik? Mit is csinálsz jó Belluskám odalen1 ? . . . — Az én szivem benneteket Nem hagyhat el sohasem . . . Kilebbenek Kirebbenek A hant alól, a rög közül — Két kezem majd könnyet törül . . . Akármerre keltek-jártok, Síró árnyam odaröpül — És ha mindjárt nem is láttok: Én leszek a talizmántok . , . Ha a veszély megkörnyezne, Elterelem nyomban, messze; Imáitok áldást nyernek: Kijárom a sorját ennek — S mikor nem is gondoljátok, Én áldom meg a munkátok1 . . . ... És igy leszek dús kincsetek, Silány földben, szegényesen — És igy leszen előttetek Sírommal egy a végtelen . . . Márki Imrei Bosszú. — Netene, nem megmondtam, hogy hagyjál fel azzal a sok bolondériával. — Megynondtam, hogy verd ki a fejedből azt az ostobaságot, hogy te azt a szegény leányt elvedd feleségül. Mit is akarsz te azzal a léhütő famíliával I Az apja iszik, az anyja örökösen veszekszik, a lány lustálkodik egész nap. Persze, jó volna nekik Molnár János biró egyetlen fia, aki tiz fertály földből csak eltartaná őket dolog nélkül, pere- putyostól I — Ugyan ne zsörtölődjék mindig kend édes, úgy sem használ. — Már h >gyne zsörtölődnék, hogyne kiabálnék, mikor a fejed fölött ég a ház. Te nem gondolsz vele, hogy mi lesz eztán, csak meg vagy babonázva, megvett valamivel az a leány és most se látsz, se hallsz mást csak azt. Ilyen bolond mind a fiatal. Azt hiszi mind, hogy a szive után kell neki először menni. Hát akkor A szakosztályok javaslata egyátalán nem zárkózott el a gyula—barakonyi vasút létesítése elől. A mi kedvünk ugyan meglehetősen lelohadt a vicinális vasutak iránt, de azért nem zárkózunk el mi sem. Semmi kifogásunk ellene, hogy az is létesüljön. Ha kell és lehetséges : 200,000 korona áldozat árán is. Nem bánjuk, ha az a képviseleti közgyűlés, amely a gymnasium felállítására nélkülözhet- leuné váló költséget megszavazza, minekutána ezt előzőleg megcselekedte, akár nyomban megszavazza a vasút 200,000 koronáját. De tapasztalva egyrészről azt a közönyt, másrészről azt az elfogultságot, sőt roszindulatu intrikákat, amelyek a gymnasiummal, sőt némely körökben Gyula városával szemben folynak, nem tudtuk és nem tudjuk megértető, mért kellett a szakosztályok nem ridegen elutasító, sőt jóindulatú javaslatával szemben oly erősen forszírozni a 200,000 koronának azonnali, vagy miután a törvény csák 15 nap múlva engedte meg, annak két hét múlva való megszavazását. Az embernek önkéntelenül is arra a hiedelemre kellene jutnia, hogy az erőszakolásnak az volt a magyarázata, hogy a vasútat nagyon féltik a gimnáziumtól, tehát azt mindenáron fedél alá akarták juttatni. Szerencsére a képviselőtestület túlnyomó többsége nem volt ehhez a veszedelmes játékhoz megnyerhető és elfogadta a szakosztályok javaslatát, a mely egyátalán nem zárja ki a vasút szubvenczionálását, de csak . ha a gimnázium biztosítása után a Városi tanács azt is kitudja mutatni, hogy1 honnan és miből? A közgyűlés egyéb tárgyairól lapunk jövő számában. Színkör Gyulán. Az a siker, mely vármegyénk főispánjának Gyula város színművészeti ügye érdekében a kormánynál tett közbenjárását a színkör építését lehetővé tevő kormánysegély engedélyezésével koronázta, városunk minek a fej ? Mi lett vón’ a te apádból, ha egy olyan innen-onnan szedett lányt vett volna el feleségül, Lett volna biro, kurátor, mi ? Hej, máskép volt akkor a világ 1 Nem értettek még akkor a lányok sem annyi csalafintaságot, babonát, amivel elcsavarják a fiatalember fejet. — Hallja kend édes, ha még egyszer szidja azt, akit én szeretek, úgy itthagyom kenteket, hogy soh’sem látnak többet. Akkor aztán viselhetik békeséggel a bíróságot, meg i kurátor- ságot. — Na kedves fiam, ne vedd olyan zokon, ha egy pár szót szólok, mert hisz csak a javadat akarom. Látod mennyivel jobb volna az, ha te megnéznéd itt a szomszéd Bán István lányát. — Nézze meg, aki bámulja. — Kedves fiam, szemrevaló lány az, fürge, kedves . . . — Menjen az erdőbe mókusnak. — Olyan szeme van, hogy mint a kova, szikrázik. — Gyújtson ketad vele tüzet. _ Enyje, de ellene vagy fiam, pedig anyai jólélekk el mondom azt neked. Nézd meg csak, egyetlen lány, aztán van rá vagy nyolez fertály föld. Pénz is van ott tudom bőven. _ Vigye a patikába. _ No de neki vagy indulva. Tán haragszol rá vagy a háznépre. Nagyon rendes emberek azok, oszt téged is nagyon szeretnek. Jó szájból tudom, hogy még a lány is. — De megszerette kend egyszerre azt a familiát. Eddig tüz-viz voltak. — Megszerettem őket, mert jó rendes emberek, látom, hogy ők is húzódnak hozzánk. Azt amit tettek, rég volt. Megváltoztak már azóta Tiszteli, becsüli őket az egész falu. — No hát csak szeressék kentek holtig, én utálom azt a familiát, hamis annak minden része. Hátha olyan háromja volna, mint a királytársadalmát is élénk tevékenységre ösztönözte és annak minden körében a legnagyobb érdeklődéssel kisérik a színkör építésének ma már teljesen előre haladott stádiumban levő ügyét. Ez a már lelkesedésnek nevezhető érdeklődés nyilvánult meg a „Gyulai színművészet pártoló egyesület“ alakuló közgyűlésén, a mely épen azért a legszebb auspicziu- mok között kezdte meg működését és a színkör építés előkészítése kérdésében a héten folytatott tanácskozásain már nagy és alapos munkát végzett. A vármegye főispánjának az egylet megalakítása érdekében közzétett felhívása a lakosság minden rétegében visszhangra talált és az új egylet taggyiijtő ivei gyorsan telnek meg aláírásokkal, úgy, hogy az első napokban már néhány százra tehetjük az egylet tagjainak számát. Vasárnap délelőtt a városháza nagyterme csaknem egészen megtelt, a mikor az uj egylet alakuló közgyűlését tartotta. Nem kisebb volt az érdeklődés a hétfőn délután tartott választmányi ülésen, mely komoly munkához látva intézkedett, hogy az összes előkészítések gyors bevégzése után hnsvót elmúltával megkezdhető legyen az építés és júniusban megnyitható legyen a színkör, mely Dutkay Béla polgármesternek az alakuló közgyűlés által elfogadott indítványa folytán Gyula város nagy szülöttjéről az „Erkel Ferenez szinkör“ nevet fogja viselni. A vasárnap délelőtt 1 í órakor tartott alakuló közgyűlésen jelen voltak: Dr. Lukács György elnöklete alatt: Dutkay Béla, Keller Imre, Márkus Mihály, Hoffmann Alajos, iij. Démusz József, Papp Gyula, Gerlein Reinhardt, Hoffmann Ferenez, Bandhauer György, Singer Mihály, Scheror Benedek, Wolf Zsigmond, Moldovány János, Tömöry Lajos, dr. Berényi Ármin, Lendvay Mátyás, Reisner Zsigmond, Deutsch Jakab, Gróh Mihály, Fikker Ferenez, Rosenthal Lipót, Hauberer N., Heks Miksa. Weisz Mór, Reisner Ede, Deimel Lajos, dr. Ladies László, Czinczár Adolf, Bodoky Kálmán, dr. Fábry Inak, meg aranyba volna öntve a pajtája, elvenném a lányát ? Fitogtatja magát, lesüti a szénát, pedig még a lélekzete is hamis, azt én tudom. Ne is erőltesse kelmed, mert úgy is hiába. — Hát én meg azt mondom neked édes fiam, hogy te se kösd be elébb a zsákot, mielőtt meg nem nézed, hogy mi van benne; mert ha azt a leányt elveszed, annyi, mintha a gyalázatot veszed el. Ezt meg én tudom. — Kitől hallotta ezt kend! ? — A ki azt is látja, amit nem lát. — Ki az ? — Nem tudom. — No hát majd megtudom én. De tudom, hogy akkor azt sem fogja meglátni, amit látni szeretne. A legény felállt. Osszeránczolta homlokát és kezét ökölbe szorítva távozott, II. — No te anyjuk, mit csináltál avval a fiúval. Itt találkoztam vele a sarkon, olyan mint a dühödt sárkány. Kérdeztem tőle, hogy hová siet, csak azt mondta, hogy : „majd visszajövök !“ — Hát tudja kend apjuk, csak azt akartam kitudni, hogy vájjon vonzódnék-e a szomszéd lányához, a Bán Istvánéhoz, mert úgy gondoltam összeillenének. Az öreg biró összevonta szemöldökét. — Meg aztán kiakartam beszélni a fejéből, hogy ne bolondozzék Kurta Rózival, nem néki való volna az, azt is mondtam neki, amit a szomszédasszony mondott, hogy gyalázott lány az. — Mit keresett itt a szomszéd asszony ? — Átjött egy kis fonogatóra, azt szóba hozta, hogy igy meg úgy, feledjük el a régi dolgokat, mert hisz az csak rossz emberek munkája volt és inkább legyünk meg békében. — Persze, rossz emberek! — Azután meg elmondta, hogy azt hallotta, Lapunk: mai szämälioz fél iv melléklet van osatolva.
