Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-03 / 9. szám
A vármegye közgyűlése. — Február 25. — A rövid és meglehetősen színtelen tárgysorozat nem sok érdekességet helyezett kilátásba, ennek daczára azonban igen szép számban gyűltek össze a törvényhatósági bizottság tagjai a hétfői közgyűlésre. Az érdeklődés meghozta a maga jutalmát, mert amellett, hogy az ügyeknek közmegelégedésre való elintézését biztosította, a jelenvoltak egy magas színvonalú szónoki beszéd tanulságaiban és élvezetében részesültek és örvendetes, a vármegye fejlődését jelentékenyen érdeklő ügy kedvező megoldásának bejelentését hallhatták. A szónoki beszéd a közgyűlés elnökének : dr. Lukács György főispánnak ajkáról hangzott el és nemcsak pompás formájával, az előadásában nyilvánult nemes hévvel gyönyörködtetett, de tartalmát tekintve is megragadott mindenkit A nemzetalany erősítésére, a társadalmi béke és jólét fentartására hasznos eszközök értékesítése es ez irányban való összhangzó közreműködés czéltudatos munkájának ihletett taglalása volt ez a beszéd, melyben a de- czemberi közgyűlés ama határozatának telemlitése, hogy a tüdővészesek sanatoriumára kért Vs-ad százalék pótadót megtagadta, nem kis önvádra adott alkalmat. Az örvendetes bejelentést a vármegye alispánja tette, beszámolva azon sikerről, melyet az uj állami transversalis ut építése tekintetében általa felvetett eszme és a törvényhatóság által támogatott mozgalom eredményezett. A tárgysorozat fővonzó ereje kűlöuben a gerla—békési-ut kiépítésének ügye volt. Ez gyűjtötte be a gyulaiakat és békésieket az ügy támo gatására és a csabaiakat annak ellenzésére. Az alispán leleményessége azonban megelőzte az ösz- szeütközést és általános megnyugvást keltett, amikor az ut kiépitésére a drága kölcsön felvétele nélkül is módot talált. így aztán a vitázó kedv csak helyi ügyeknél talált tért a kifejlődésre. A viták közül leghosszabb időt vett igénybe a csabai TrautmansdorJ-íé\e bird toktanács feloszlatásának tárgyalása, amely ügybei egy egész csomó felebbezés támadta meg a képvil selötestületnek a birtoktanács feloszlatását kimondó] határozatát. Persze nem érdektelen, hogy két osa-J bai felszólalóval szemben egy gyulai ember, dr Berényi Armin, szónoki jeles kvalitásait csillogtató! fényes beszédben tárgyilagosan és ékesszólással pártolta az állandó választmánynak a felebbezők nek igazat adó javaslatát, a mit a közgyűlés jelen tékeny többsége a beszéd hatása alatt el is fo gadott. Egyébként simán folyt le minden és csak Um ott hangzott fel egy-két felszólalás. Jelen voltak dr. Lukács György várm. főis-| pán elnöklete alatt: dr. Eábry Sándor várm aliH pán, dr. Bodoky Zoltán várm. főjegyző, dr. Daimen Sándor vm tb. főjegyző, Bertótby István vm. Il-od aljegyző, Kiss László Ill-ad aljegyző, dr. Zöldy Géza vm. tiszti főügyész, dr. Zöldy János tiszti főorvos, Bandhauer György vm. főpénztárnok, Kliment Gyula vm. alpénztárnok, Deimel Lajos vm. főszámvevő, Kis Gyula vm. tb. föszámvevő, Schmidt Iván vm. tb. főszámvevő, Hoffmann Béla vm. al- számvevő, Levandovszky Dezső vm. számvevő, Du- bányi Imre vm. számvizsgáló, Hegedűs Lajos vm. levéltárnok, JanoBovics Péter árvaszéki elnök, Sá- rossy Gyula árv. ülnök h. e., Szabó Emil árv. ülnök, Sirszky Ferencz árv. ülnök, Hajnal Béla árv. jegyző, Lukács Endre főszolgabíró, Popovits Szilveszter főszolgabiró, Ambrus Sándor főszolgabíró, Rohoska Mihály főszolgabiró, Haviár Lajos államép. hiv. főnöki Weisz Mór, K. Schriffert József, Braun Mór, Diósy Béla, Gerlein Reinhardt, Hoffmann Mihály, Bodoki Mihály, Keller Imre, ifj. Endrész András, dr. Márki János, Yinkler Lajos, dr. Ladies László, Gallacz János, dr. báró Drechsel Gyula, dr. Frankó László, Cs. Demkó József, Kóhn Dávid, Dombi Lajos, Schröder Kornél, Aszalay Gyula, Szerb Miklós, Szalay Gyula, Kocziszky Mihály, Kliment Z. György, Szalay József, Rosenthal Ig- nácz, Kliment János, Miklya Z. György, Varság Béla, Maczák L. György, Gajdács János, Lauri- nyecz Mihály, Achim H. Pál, Patai András, Zsíros András, Laurinyecz István, Botyánszky Mihály, Zahorán György, Bajcsi Gusztáv, Haan Béla, Ko- rosy László, Achim Gusztáv, Sailer Gyula, Fejér Béla, Kliment György, Steller Árpád, dr. Hajnal István, Kny Antal, Morvay Mihály, Konkoly Jen Benedikty Gyula, Kratochwill Gyula, Széli Istvá Kecskeméti Ferencz, K. Varga András, Morva József, Oláh Mihály, Domokos Péter, Braun Ádá Kreisz Ádám, Bauer Márton, Kollár János, Kolozi Endre, Horváth János, ifi- Jeszenszky Károly, Csák György, Berlóthy Gusztáv, dr. Berényi Armin Beinschrodt Márton, Haraszti Sándor, dr. Szemző Gyula, Prág Lajos, Prág Bonifácz, dr. Hajnal A bért, Szabó János, Po'vázsai Mihály, Rákóczy Lajos Dr. Lukács György főispán a következő nagy szabású és élénk hatást keltő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Daliás vőlegénye karján mosolyogva, cse vegve haladt, mikor egyszerre egy velőtrázó sikoltás tört ki ajakán: myrtus-koszorujába tűzött, hosszú földig érő menyasszonyi fátyola megakadt a fehér rózsabokorban és földre rántotta a menyasszonyi koszorút. Lerogyott a ;ki< dombra, gyermeke sírjára, mig kékülő ajka halkan rebegték : gyermekem, édes véremnek gyermeke, de nem oly halkan, hogy a körüli állók meg ne hallják. Mikor az ájult menyasszonyt hazavitték, a község bírája felásatta a rózsabokrot és ... . A többit már tudjuk, a vizsgálat során a vádlott nő maga is beösmerte, hogy élve temette el gyermekét, Átadom I szót a védő urnák, — szól az ügyész. A nyugtalanul mozgó védőnek azonban nem lehetett elmondani bizonyára nagy hatásra számított védőbeszédét, men epilanatban Benkő Rózsi felállt, lassan, méltóságteljes léptekkel közeledett a birák aszta’a elé, kezeit összetéve csendes síri hangon suttogni kezdte: pszt, pszt. már alszik, már alszik, „csücsüs baba, csücsüs.“ ítélethozatalra nem volt szükség, Megilletődve hagytam el a termet, odaáll tam a törvényszéki palota elé s vártam. Félóra múlva egy fekete kocsi robogott ki a kaüun, Benkő Rózsit vitte; hová? oda, a hol halottá lesz, mielőtt még meghalt volna, egy országba, az élő halottak országába. Dr. Lukács György beszéde. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Örömmel üd vözlöm bizottságunknak ezen évi első ren des közgyűlésünkre ily szép számban meg jelent igen tisztelt tagjait és kívánom, ho a mélyen tisztelt bizottság ebben az évben is sikeres és eredményes tevékenységet fejt sen ki és ebben az évben is létesítsen olyan kulturális és közgazdasági alkotásokat, me lyekből elóhaladás és jólét származzék vár megyénk népére. Egyébként közviszonyaink fokozatos fej lődéséről ad számot az alispáni évnegyedes jelentés, a melyben egyebek között kiemelve látom a most lefolyt népszámlálás eredményét tanúságát népességünk örvendetes szaporo dásának. Arra, hogy erős nemzet legyünk, szám ban nagyon, de nagyon meg kell még gya rapodnunk. Hiszen a nagyszabásúig, roppant horderejű művelődési és közgazdasági czélok elérésére tervszerűig szervezett nemzeti erők oly sokasága vesz körül bennünket magyaro kát, hogy ebben az óriási világversenyben nyomot hagyó működést csak akkor fogunk kifejthetni, ha sokan sok irányban sokat teszünk és dolgozunk. És pedig mi is terv szerint meggondolva, szervezetten. De nem elég ám számban gyarapodnunk. Népességünket meg is kell tartani. Erről szólva, örömmel dobban meg a magyar szív, mert ime most íoly törvényhozási előkészítése a gyermekmentés nemzeti nagy feladatának. Ha közegészségügyi viszonyaink fokozatosan javulnak is, ma is megdöbbentő és elszomorító a roppant gyermek- halandóság. Nos, a magyar törvényhozás mindenkorra kiküszöböli ezen roppant gyermek- halandóság azon egyik nagy előidéző okát, mely a gazdasági viszonyok mostohaságában a szegénységben rejlik. Az állami gyermek-\ merihélyék létesítése által megmentjük széles Magyarországon mindenütt azokat a fájdalom — igen nagy számú gyermekeket, pkik- nek nincs őket eltartani képes hozzátarto zójuk. A gyermekmentés üdvös munkáját saját erejéből szerény keretekben a társada- om kezdette meg. A Fehér Kereszt országos lelenczház egyesületet és az első budaiesti gyermek menhelyet illeti az úttörés mindenkorra emlékezetes nagy érdeme. Majd az állam nagy anyagi támogatásával oly jelentékenynyé fejlesztette ez a két jótékony egyesület a gyermekmentést, hogy a Fehér-Kereszt fiókjával együtt most már 8000, az Első budapesti gyermekmenhely pedig 1300 gyermeket ápol. A fejlődésnek ezen a fokán érett meg az állami gyermekmen- íelyek létesítésének ügye. Be fogják hálózni ezek a gyermek-otthonok az ország egész területét s nem lesz Magyarországon hét éven aluli elhagyott gyermek, a ki közellátásban ne részesüljön. Az, hogy a hót éven aluli elhagyott gyermekek gondozását az állam közvetlenül saját közegei által fogja gyakorolni, korántsem teszi azt, mintha a társadalomnak a jótékonyság ezen a terén való közreműködése megszűnnék. Ellenkezőleg a társadalom közreműködése még hatékonyabban fog igénybe vétetni, mert egyfelől feladata lesz a társadalomnak az állam mellett segitőleg közreműködni a hét éven aluli el hagyott gyermekek gondozása terén, másfelől új, eddig még alig gyakorlott feladatok jutnak osztályrészül, nevezetesen, hogy gondozza és támogassa azokat a hét éven aluli gyermekeket, akiket hatóságilag elhagyottnak nyilvánitani nem lehet ugyan, mégis segélyre szorulnak, továbbá főleg az, hogy gondozza és hasznos polgárokká nevelje a hét évet meghaladott elhagyott gyermekeket, a kikről az állam ez idő szerint még nem gondoskodik. A magyar társadalom már elég erős és humánus arra, hogy a gyermekmentés terén ezt a segédkező munkásságot teljesítse oly hatékonyan és energikusan, a mily bátor eltökéltséggel vette kezébe két évtizeddel ez előtt a kezdeményezést. Pedig a magyar társadalomra más fontos teendők, kötelességek is várnak a nemzetanyag megőrzése terén. A halálozási tabellák mutatják meg a gyermekmentés mellett melyik az a másik tér, melyen az emberanyag megmentése szin tén a lét fentartás jelentőségével bir. A gyermekkor éveiből kinőtt ifjú nemzedék soraiban hazánkban is mérsékelt normális a halá lozások száma. Ellenben a legmunkabiróbb férfikorban elő áll népünk iszonyú ellenség« a tüdővész. És tizedel kérlelhetetlenül. Tize deli azokat, a kiknek vállain a nemzeti tér melés munkája nyugszik, tizedeli az erős férfiakat, a családfentartókat. i kiknek egész sége és élete nemcsak maguknak és összes ségnek drága, hanem drága azoknak az el tartottaknak, gyermeknek, hitvesnek, öreg nek, a kik önmaguk nem tudnak megküzdeni a léttel. Közgazdaságilag kiszámithatat lan az a veszteség, a nemzeti tőkéuek az a megrablása, melyet a tüdővósz okoz azzal hogy a munkára termett férfiak nagy tömegét kórágyba dönti: G0 és 70 ezer között ngadozik azok száma, kiket évenként- meg öl a tüdővész. Többet pusztít, mint a többi fertőző kórok együttesen. S ha valahol ebben az országban keserűek a tapasztalatok e te kintetben : az Alföld az a vidék. Kétségbeejtő az a rombolás, melylyel a tüdővész a magyar nép elejét az alföldi magyar munkás elemet pusztítja Ezzel a nemzeti veszedelemmel meg kell üzdenünk. Mert csak fél munka, ha a gyér meket megmentjük a hazának. Gondoskod nunk kell arról is, hogy mikor a megmentett gyermek munkás férfi lett, ne bírjon vele az a gyászos hatalom, melyet tüdővésziek nevezünk. Tudós férfiak már megvilágítottak az utat annak : mikép lehet leteperni ezt a félelmetes ellenséget. Lánglelkesedós és kitartó munka immár megteremtette a tüdőbetegek első sanatoriumát a főváros közelében. Az áldásos intézet alig hogy képes megkezdeni működését, mert á társadalom áldozatkészsége még mindig nem hordott össze elég tőkét a nemes czélra. Társadalmi téren nincs nemesebb, nincs íumanusabb eszme, melyért áldozni kell, mint tüdóvész ellen való küzdelem. És igen tisz telt uraim engedjenek meg ezért az alanyi térésért, de mióta ennek a vármegyének főispáni székét elfoglaltam és mióta ennek a élyen tisztelt testületnek tanácskozásait vezetni szerencsém van, soha nehezebb, egyenesen kimondom, soha szomorúbb kötelessé get nem teljesítettem, mint a múlt év deczember havi közgyűlésünkön, mikor konstatálnom és határozatilag kimondanom kel lett. hogy a vármegye közönsége a tüdőbetegek sanatóriuma javára javasolt 1/3% pótadót nem szavazza meg. Senki nálam job ban nem méltányolja azt a nyomasztó súlyt, melylyel a közterhek minden adózó polgár vállaira rá nehezednek. De a tüdővészszel megküzdenünk oly nagy czél, oly elsőrendű feladat, hogy azzal szemben kötelesség elmenni az.áldozatkészség legszélsőbb határáig, különösen kötelesség itt, az Alföldön, a hol ez a félelmetes ellenség oly kérlelhetetlenül pusztít. Békésvármegye közönségének nemeslelkü- ségét annyiszor tanúsított humánus érzését sokkal jobban ismerem, semhogy a múltkori határozatot érzéketlenségének tulajdonítanám, ügy vélem és úgy véljük mindannyian, hogy az a határozat azért létesülhetett úgy amint létesült, mert bizottságunk igen tisztelt tagjainak figyelme nem volt eléggé felhiva a fontos tárgyra, az ügy nemzet-fenntartó jelentőségére. Ennek a felvilágosításnak hiányában történhetett csak az, hogy a közön- ség egy része csupán az adóval való megterhelés szempontjából indulva ki, megtagadta a leghumánusabb csekély adomány megszavazását. Én appellálok a kellőleg nem informált közönségtől, a kellőleg informálandó közönséghez. Soha sem csalatkoztam Békésvármegye közönségének nemeslelküségébe vetett bizalmamban. Szilárd hitem, hogy Békésvármegye közönsége a véletlenül esett csorbát kifogja köszörülni, s azt a mit a nemes czéltól megtagadott deczemberben, legközelebb, talán már májusban meg fogja szavazni. Sőt hitem, hogy ennél többet fog tenni. Hitem, hogy a tüdővósz elleni küzdelemnek, a tüdőbetegek megmentésének ügyét egész nagy horderejében felfogja hatolni, hogy azzal az alapossággal és azzal a huma- nismussal, mely ezt a közönséget az egész ország előtt jellemzi, a fővárosban megindult mozgalmat hatalmas karokkal fogja a vidéken szétterjeszteni, országossá, általános jelentőségűvé tenni. Hogy felfogja vetni népsana- toriumoknak országszerte, vidékenkint való létesítése eszméjét, hogy maga elől fog járni a megoldásban, propagandát, népszerűséget fog teremteni az eszmének és mindenfelé felfogja kelteni a nemes áldozatkészség tüzét. Nem teszeK konkrét indítványt. Csak felvetem az eszmét. Tudom, hogy meg fog az érni. Hiszen a közszellem újabban oly sok szépet és nemeset alkot az emberszeretet terén. A társadalmi osztályok már átvannak hatva annak tudatától, hogy egymást kölcsönösen támogatniok kell, | hogy a gyöngébbeket, kik a maguk erejéből nem képesek megállani a lét küzdelmeiben, az erősebbeknek kell segíteni. Nemcsak emberi kötelességét teljesíti ezzel az erősebb, hanem önmaga érdekének is eleget tesz, mert jóakaró szövetségest nyer a gyöngében, akit megsegített. Egy ily nemes humánus intézmény kér bebocsáttatást a magyar gazdasági és társadalmi életbe. A gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról a múlt évben megalkotott tőrvény most áll végrehajtás alatt. Ez a törvény méltán nevezhető a szegény emberek törvényének. De nemcsak a támogatásra szorult munkásnak, cselédnek lesz megsegitője ez a törvény, hanem szervezetében a munkaadó és munkások közös érdekében a társadalmi béke fentartásának is erős tényezője lesz. Mert érezni fogja az a szegény ember, hogy balesetből vagy rokkantságból származó munkaképtelensége esetére a társadalom nem hagyja őt magára, és halála esetére nem hagyja magukra gyámoltalan hozzátartozóit. Nemcsak erkölcsi alapon nyugszik a törvény, hanem fejleszti a szegény ember önérzetét is, mert nem alamizsnát ád a munkára képtelennek, hanem megtakarított filléreinek méltányos ellenszolgáltatását. Az a mérsékelt adomány pedig, melylyel a munkaadó is hozzájárul a segélyalap képzéséhez, az egymásra utalt társadalmi osztályok solidaritásának, munkaadó és munkás békés egyetértésének jótékony biztosítéka lesz. Minthogy azonban a törvényhozás az ntézményt népünk lélektanának figyelembe vétele mellett akkép szervezte, hogy a munkás és a cseléd belépése önkéntes, az intézmény jótékony hatása a népnél annál szélesebb rétegekben fog érezhetó'vé válni, mennél nagyobb számban lépnek be a segélypénztárba a kis gazdasági existencziák. Fel kell tehát ébresztenünk ezen kis gazdasági existencziák érdeklődését, amit csak úgy érhetünk el, ha alaposan megismertetjük velők azokat az előnyöket, melyeket a segélypénztár tagjainak nyújt. Mindannyiunk komoly hazafias kötelessége ilyenképen közremunkálni az intézmény megerősítésén. Meg vagyok róla győződve, hogy ennek a mélyen tisztelt testületnek minden egyes tagja át van hatva az ügy fontosságától és a maga körében minden lehetőt el fog követni az intézmény népszerűsítésére. Ebben a meggyőződésemben már maga az a körülmény is megerősít, hogy a pénztár alapitó tagjainak névsorában örömmel volt alkalma^ olvasni vármegyénk tekintélyes birtokosainak nevét valamint több községünkét is. A jó példa hatni fog és meggyőződésem, hogy ha a nép felvilágosítása iránt fenálló hazafias kötelességünknek kellőleg megfelelünk minden jóravaló gazdasági cseléd és munkás saját jól felfogott érdekéből örömmel fogja' megtakarított filléreit a segélypénztárba beszolgáltatni. Ennek a törvénynek okos végrehajtásával ismét, újabb összetartó kapocs létesül munkaadó és munkás, birtokos és szegény ember között s megint egy lépéssel közelebb haladunk czélunk, ideálunk a társadalmi béke felé. ' ügy legyen ! A közgyűlést megnyitom. Lelkes éljenzés kisérte a nagyszabású megnyitó beszédet, melynek elhangzása után a közgyűlés áttért a napirendre és az alispáni jelentést tudomásul véve az abban foglalt javaslathoz képest dr. Konkoly Tihamér közigazg. gyakornok,'' tiszteletbeli aljegyző részére 200 korona jutalmat szavazott meg Kapcsolatosan felolvasták özv. Lukács Béláténak levelét, melyben férje tragikus elhunyta alkalmából a vármegye alispánja által a vármegye nevében hozzá intézett részvéttáviratért mond köszönetét. A lévé a következő : Boldogult férjemnfek megrendítő halála alkalmából, a tekintetes Törvényhatóság nevében, a vármegye nagyérdemű alispánja által hozzám intézőit részvéttáviratot hálás köszönettel vettem. Gyászba borult lelkemnek mélységes fájdalmában enyhületet ad nekem annak a vírmegyének szives részvéte, melyhez a Dicsőültét meleg rokonszenv és ott időzésének kellemes emlékei fűzték. Szívből kívánom Békésvármegye további felvirágzását és jól esett olvasnom, hogy ennek előmozdításához felejthetlen férjem is hozzájárult, midőn minisztersége idejében az alföldi transzverzális útnak megalkotását kezdeményezte. Kiváló tisztelettel, Budapesten, 1901. évi február hó 20-án. Özv. Lukács Béláné sz. Gajzágó Fatime. A közgyűlés ezután újból megalakította három évre a járási borellenőrző bizottságokat. A közgyűlés mindenikbe két tagot választott, a főispán szintén két tagot nevezett ki és az elnököt. A következő- kép alakíttattak meg a bizottságok : Gyula városban : elnök Fürdők István, tagok : Székely Lijos, Berbekucz Péter, Gerlein Reinhardt, Mult György. Gyulai járásban : elnök Aszalay Gyula, tagok : Domoszlay József, dr. Hódy János, Spitz Rudolf, Lukács Tóth József. B.-C-abai járásban: elnök Réthy Béla, tagok : ifj. Vidovszky Károly, Sailer Gyula, Keresztes Ferencz, Südy István.
