Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-10 / 45. szám
45-!k szám Gyula, 1901. november 10-én XXXIII. évfolyam f ; Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza., Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fii. Fél évre . . . - S „ — „ Évnegyedre . 2 „ 60 „ Egyes szám Ara 20 fül. I _______Á Tá rsadalmi és közgazcLátszati Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: IEC ó la n. ü á v i lietila,p. cL. f ^ KiadéhiTatal: Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. L_______á Ha ladás. Ne áltassuk magunkat s ne legyünk elfogultak. Az a haladás, amely napjainkban látható, javarészben nem természetes, nem biztos alapon nyugvó fejlődés, hanem csak puszta látszat, külső hatásra épített alkotás, amely mesterkélt és erőltetett. — Mindmegannyi kártyavár, a melyet a szél első fuvallata halomra dönt. Napról-napra épülnek és létesülnek haladást jelentő alkotások s mentői gazdagabbak vagyunk kulturális vívmányokban, annál nagyobb a szegénység,, a nyomor. A tőke nagy része le van kötve. A párévtized óta kifejlett rohamos haladás kimerítette az ország pénzerejét. Félszázad alatt akart a társadalom a müveit nyugati államok magas színvonalára emelkedni, arra a magaslatra, a melyet a nagy műveltségű nyugat évszázadok lassú, természetes és rendszeres fejlődésével ért el ; ott állunk a sorban, de kimerülve, fáradtan, szárnyaszegetten. Jóformán nincs annyi erőnk, mint a menynyi a meglévő alkotások, az elért színvonal fönntartására szükséges. Az ipar és kereskedelem, melyben az ország életereje, vérkeringésének lüktetése nyilvánul, mintha közel állana ahhoz a ponthoz, ahol a pangás, a bomlás kezdődik. Akárhová tekintünk, bár merre fordulunk, mindenütt lehangoló, szomorú látvány tárul szemeink elé s panasz- szal találkozunk. A verseny minden vonalon föltámadt s az üzleti érdekek, a haszonhajhászat kiélesedtek, mindenki szebbet, jobbat, többet s olcsóbbat igyekezett előállítani. Versenyre kelt a tőke s az erősebb a gyengét elnyomta; erre következett az üzleti elet romlása, a tisztességes és becsületes verseny hanyatlása. Gomba módra felszaporodnak az olyan vállalatok, amelyek tisztán az emberek jóhiszeműségének kihasználására létesültek. A mai közönség már alig hisz valakinek; odamegy, ahol szemre való dolgot kap s olcsón kiszolgálják. A hitel kihasználása epidemikusan lépett fel. Minden hitelre készül; minden alkotásnak, adás vevésnek hitel képezi alapját. Ha valaki üzletet nyit, földet, vagy házat vesz, hitelművelethez folyamodik. A mindennapi szükségletek beszerzése is hitelre történik. Ilyenek a mai viszonyok s ilyen körülmények közt egy cseppet se csodálható, h°gy olyan általános a deprimált hangulat, hogy olyan nagy az elégedetlenség és elkeseredettség. Ki-ki ameddig a sajátjából birta, fizetett a magáéból; a mikor kifogyott a zsebe, hitelt vett igénybe s kölcsönpénzzel dolgozott. Egyik kölcsön után következett a másik | az eladósodást a hitel túlságos megdrágulása követte. A rendelkezésre álló ^olcsó pénzeket különböző vállalatokba fektették s 40—50 évre lekötötték. A mi csekély tőke szabad még, annak nagy a kamatja : lehetetlen vele dolgozni. S egyátalán nem alkalmasak a mai viszonyok arra, hogy terhes , befektetésekkel vállalatok létesüljenek. A haladás természetszerűleg nem tűr megállapodást, mert a stagnálás magában véve hanyatlást jelent. Foly- ton-folyvást előre törekszünk s a haladás hangzatos jelszavait emlegetve, sürgetjük az alkotások ujabbnál-ujabb. sorait s nem gondolunk arra, hogy ez alkotások fönállását biztosítani kell, mert mit. ér minden erőlködés, ha meddő munkát végezünk, ha ingo- ványra építünk palotákat. Az ingatlan agyon van terheivel a földmi vés, iparos és kereskedő egyaránt roskadozik a közteherviselés alatt s a gazdasági állapotok napról-napra rosszabbak. Az állattenyésztés lanyha; ezenkívül az elemi csapások egész sorozata sújtja a gazdát. A filloxera, a gabona rozsda és a sertésvész. A szőlő regenerálása, fölujitása, óriási befektetéseket igényel. Csupa nagy kamatú kölcsön pénz. Szegény az ország, nagy a közteher s a kul-' túra mindig többet és többet kíván. Mahol- n;tp nem bírjuk. Remélhető azonban, hogy a kényszer hatása alatt nem sokára fölnyi- lik a társadalom szeme. t A nyakló nélkül való haladást zabolázni fogják s csak a természetes és biztos alapon mozgó fejlődést engedik érvényesülni. A bizonytalan és kapkodó vállalkozásoknak nyakát szegik, még mielőtt nemzetgazdasági károkat idézhetnének elő. A tapasztalatokon okulva, a takarékosság lesz minden ember, minden család jelszava 8 minden téren a tisztesség és becsületesség mindenek fölött! S mihelyt a tiszta erkölcsök gyökeret vernek a társadalom elgazosodott talajában, kivész a gyom és a jólét virágzásnak indul. De vájjon mikor!? Megyebizottsági tagválasztások. Holnap ejtik meg az egész vármegyében a megyebizottsági tag választásokat, a választott bizottsági tagok hat év előtt megválasztott fele-részének mandátuma ez év végén lejárván. A választások iránt az egész vármegye területén foko- zott érdeklődés mutatkozik, a minek oka a most lezajlott képviselőválasztások utóhatásában valamint abban is keresendő, hogy a most megválasztandó bizottsági tagok., vesznek már részt a de- ezémberi tisztújító, közgyűlésen. A közönség tájé-1 kozása végett közöljük ismételve a kilépő bizott-j sági fog/ik jegyzékét, a kiknek helvo ismét Jial; évre töltendő be. Kilépnek pedig : Gyulán. I-tö alkerület; Jantsovits Emil, Kéry Gyula, Fopovits Jusztin, dr. br. Drechsel Gyula. Betöltendő ezen kívül 1904. ér végéig terjedő^' megbízatással az elhalt Gallacz János helye. II. alkerület: Hoffmann Alajos, dr. Zöldy Géza, Cs. Demkó József, Kóhn Dávid. III. alkerület: Lendvay Mátyás, Ludvig Mihály, Gróh Fe- rencz, 111 ich Reinhardt. Gyulavári. Szekér Gyula. Kétegyháza. Ardeleán J. József, Beles Vazul, Böhm Miklós. Békéscsaba. I. alkerület: Bajcsi Gusztáv, Achim F. Tamás, Gajdács András, Maros György, Hűké Lajos. II. alkerület: Korosy László, Achim Gusztáv, Sailer Gyula, dr. Kerényi Soma, Boliczey Géza, Donner Lajos. Ezen kivül 1904. év végéig tartó megbizatással a virilis Zsíros V. András helye is betöltendő. III. alkerület; Fejér Béla, Pataj Z. András, Szász Pál, Kliment György, Onody János, IV. alkerület : Aradszky Pál, Farkas Cs. Mihály, Sztraka György, Mázán János, Lukoviczky Mátyás. Gyoma. Kruchió Albert, dr. Fábry Sándor, dr. Kiss István, Vidovszky Ferenez, Kovács Lajos, Kherndl György, Rohoska Mibály. Endrfid. Hunya M. Mátyás, Kovács J. Pál, dr. Uhrin Endre, Kuczkay János, ifj. Kovács István. Békés I. alkerület: Sfezey^ííBjös, R. Nagy István, Nagy Orriwtx, egy üres hely. 11. Alkerület: 'L. Sstbó Sán-lür, K. Y-irga András, dr. Szegedi Kálmán, Morvay József. 111. alkerületben : Domokos Péter, Körösi Imre. Mezöberényben. Belenczéressi József, ifj. Jeszenszky Károly, Csák György, Bertbóty Gusztáv, dr. Berényi Ármin (Gyula), Beinschrodt Márton, Dobozi János. Szarvas. 1. alkerület: Salacz Ferenez, Melis György, Tepliczky János, Kutlik Endre, Zvarinyi János, dr. Reismann Adolf. T A. R O Z A., Margit. Margit ió éves lett. Most ülték meg születésnapját. Nagy szó ez! Mikor a kislányból serdülő lány lesz Megkapja ilyenkor az annyira óhajtott fél hosszú ruhát. Tehát úgy nézzennek rá, ahogy ilyen kisasszonykára illik. Jött a sok ájándék: arany nyakláncz a papától, gyürii a mamától, a testvérektől más egyéb; na meg attól a — hogy is hívják? — Jóskától egy — szív, bizony egy nagy — mézeskalácsra szív. A. gyűrűt, lánczot magára vette, a sok ezukorkát, tortát lassan-lassan mind megette; csak azt a szivet, — dehogy volna ily kegyetlen, dehogy ette volna meg. Félre tette sok csecsebecséi közzé. Mégis nézegette napról-napra; ott van-e még a helyén? Nézte-nétte, ürömmel, áhítattal. Jaj, csak ezt, ezt ne bánsa senki. Megtanulta idősebb testvéreitől hogy az ilyen ajándékot becsben szokás tartani sokáig jó sokáig. Megjegyezte ezt magának nagyon jól 1 Pedig 2—3 év előtt, mikor még itthon voltak nővérei, milj'en apró lány volt. Most már nagygyá vált ő is ; és ö is olyan szép akart lenni, mint Olga és F.telka, kik most már asszonyok. Milyen szép két lány volt ez. Ha megjelentek valami bálon, mulatságon, minden szem feléjük fordult. A sok kérő közül kiválasztották a legcsinosab- bat, legderekabb két ifjút, ezeknek váltak nejeikké. Margit is igy fog tenni . . . Uram bocsáss! No már ilyesmit. Margit egy derék, jó tnódu iparos családnak szorgalmas jó gyermeke. Most járta ki az iskolát. Jól tanult; tud is rémitő sokat. Gyakran láttam, mint czipelte lihegve azt a könyvekkel jól megrakott táskát; néha még egy rajztábla is verdeste az oldalát. Talán azért volt, hogy szomszédék Jóskája megszokta várni az iskola tájékán és a nagy teherben megosztozkodott vele hiven. Meg is csipkedték társnői a kis gavallér miatt. Tidja mit, Jóska? Jobb lesz, ha magam viszem a táskát. Ne jöjjön el értem I Jóska bizony azért csak eljárogatott az iskola felé. De most már ennek vége; Margit elvégezte az iskolát, Jóska meg hivatalt kapott egy nagy gyárban . . . No, de szőjjük tovább a kis elbeszélést. Margit othon maradt. A szigorú mama bevezeti otthon a háztartás nagy tudományába. Jut azért idő az olvasásra, zongorajáték, ének és más szórakozásra. Jóskából ezalatt önkéüíes lett. ‘Hujl De megijedt tőle Margitka, mikor először jelent meg úgy sarkantyusan, rémitő hosszt! karddal házukban. Milyen szép, milyen derék katona is lett belőle; csak most vették észre — nini hogy tnég bajusza is van már; úgy kun- korodik az fölfelé, mintha valakit fölakarna nyársalni vele. Jóska jó zongorázó volt. Ennek tulajdonítsák — kérem — ha gyakrabban jelent meg Margitkáék házában. Hisz olyan szívesen hallgatták játékát; no meg aztán ki szokta volt segíteni a kis Margitot nehezebb feladatainál. Játszottak egyenként és kettesben is négy kezest és az avatott zongorázó — milyen különös — ilyenkor el-el téved egy. akkorddal;, oda jut egyik keze, a hol Margit veri éppen a billentyűt. Jóska egészen megszokta már azt, hogy szabad estéit a kedves és szívélyes családnál töltse el. Volt ilyenkor mindig zene, ének, még néha egy kis rögtönzött táncz is. így múltak, hetek hónapok, kellemes szórakozások közt. Megint születésnapot ültek ; ismét jött a sok ajándék, közte Jóska nagy ezukros szive, melyből mintha az M. és J. betűt olvasnám le. Margit- 17 éves lett; és most már — ni mit? — biz egész, hosszú ruhát kapott. A kis Margitból szép nagy lány vált. Most már igazán egészen rája ütött szép két nénjére. De Margit nemcsak szép, de jó és okos lányka lett. Nézd csak meg, ha a háztartásban sürgölődik. Milyen szép, milyen kedves ilyenkor ! Ha kipirult arczczal a konyhában szorgoskodik; ha kisebb testvérkéjének ruháját szabja; ha zongorázik, énekel; egyaránt bájos kisházikisasszonyka ő minden foglalkozásánál. Büszke is szörnyen a mamája rája. El is dicséri őt a szomszédoknak, akárhányszor alkalma nyílik rája. El is viszi öröm telten az ő kedves lányát, ha sétálni jár, ha vizitbe megy. Jóska is örömmel nézi a viruló leányt a volt játszó pajtást ; nem is sajnálja, hogy iskolás lány korában, fagyban czipelte utána azt a csúnya nagy táskát Jóska ha csak szerét tehette, a családdal tartott sétákon, kiránduláson részt vett. Megszokták öt‘ már, hisz ott lakott szomszédságukban. De különben is Jóska intelligens müveit fiú volt; tőle csák jót tanulhatott Margit. Bekövetkezett ismét a tél hosszú unalmas estéivel. Mi természetesebb, hogy a jó barátok ilyenkor többször látogatják meg egymást. A jó 'meleg, bizalmas ebédlőben mily kellemes ilyenkor az együttlét. Kiki elmondja élményeit, tervezgetnek a jövőre . .! Nagy dolog van készülőben Margiték házában. Mi is lehetne más? "Margitot elviszik a báliba — igen kérem — egy igazi nagy bálba. Ugyan, kedves olvasónőim, mit nevetnek ézi&l Voltak már önök bálban? Már hogyne leitek volna l És ilyenkor nem mentek volna át mindnyájan az előkészületek kedves izgalmain? Végig tanulmányozták Margiték is az összes c ’ vatlapokat. Egyszerű, de s?ép rózsaszínű selyem ruhát kap Margit. Hogy fog ez illeni még rózsá- sabb arczához 1 . . . Megérkezett a nagy nap, illetve est. Szivszorongva lépett Margit-a nagy, fényesen kivilágított terembe, Hogy félt, hogy remegett ? Ugyan mi is fog ma történni? . . . Ezer szerencse, Hogy Jóska is eljött a bálba Ö már tájékozottabb ily alkalmakkor. No de mi nevetés ? Nem is másért jött el ; csakhogy szépen elmagyarázza, hol ülnek a bálanyák, hogy fogadják a notabilitásokat és igy topább. Megindult a mulatság . . ! Alig helyezkedett el Margit, máris akadt tánezosa. No de mi természetesebb minthogy az a kedves, örökké udvarias szomszédos ifjú fűszeres foglalatoskodjék a szép kis szomszédnővel ; hisz tulajdonképen ő volt az, ki a kereskedők bálján való megjelenésre ösztökélte őket. Be is mutatta egy sereg jóbarátnak. Margit alig ülhetett a helyén, a legkisebb szabad idejét is lefoglalta a fiatal kereskedő, ki nemcsak üzletében de a bálteremben is megállta helyét. Es Jóska? No hát Jóska ugylátszik lábgör csőt kapott, nem is tánczolt semmit. Mégis kérdezték többször okát; de ő rossz kedvvel mindig kitérőleg válaszolt. Végre a szünet alatt hozzáférkőzhetett Margithoz. Ekkor el is fogta őt és megmutatandó neki a minden'éle látnivalókat körülvezette. Ni csak ott a délszaki növényekből kertté alakított kis mellékcsarnok ? Nem pihenné ki magát ? Úgy is történt,' az ifjak leültek és mintha bűnt követtek volna el, szótlanul ültek egy darabig egymás mellett: Margit, édes Margit: miért tánczol annyit avval az örökké hajladozó fűszeressel? Kitört a keserűség a fiatal ember kebléből, Margit meglepetve nézte — nézte, aztán csititgatta. XjapvLxilE mai számáboz fél ítr melléklet van csatolva.
