Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-20 / 42. szám
42-fk szám. Gyula, 1901. október 20-án. XXXIII. évfolyam f 1 Szerkesztőség: Templom-tár, Dobay János keroo- kedéso, hova a lap szellemi rtisztit illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fii. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fül. Ss _____________Á Tá rsadalmi és közgazdászat! Megjelenik minden vasárnapi hetilap. Felelős szerkesztő: HZ óim ü éo tt i cL. f---------~ Te mplomtér, Dobay Perének háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. L Nyilt-tér sora 20 fill. _________Á Gé p és munkáskéz. „A gyulai kötött és szövött iparárugyár kibővítése“ czimü czikk Írója elismerésre méltó tárgyilagossággal indokolta meg az amerikai rendszerű uj gépek hozatalát és alkalmazását, mely gépek villamos erőre lévén berendezve, nagy munkadij megtakarítással dolgoznak és eme körülmény jogosulttá teszi a reményt, hogy az iparárugyár mint üzleti vállalat is szépen fog prosperálni s a részvényeseknek nyereséget és hasznot hajtani. Végtelenül sajnáljuk, hogy a kötött és szövött iparárugyár fejlődésének erre az ösvényre kellett terelődnie; végtelenül sajnáljuk pedig azért, mert a kérdéses iparárugyár keletkezése alkalmával erre a fordulatra nem voltak sem a részvényesek, sem a gyár termékeit — elösmerjük és hangoztatjuk — hogy kitűnő termékeit — nemcsak jól felfogott érdekéből, hanem hazafias és humánus érzelméről is vásárló kereskedői osztály és nagyközönség, de nem volt az iparáru- gyárat szubvenczionáló kereskedelmi minister sem elkészülve. Ellenkezőleg: valamennyien, azért érdeklődtek, lelkesedtek és áldoztak a vállalatért, mert az, szegény lányoknak fog munkát, elfoglaltságot, és ez után nem csak maguknak a munkás leányoknak, hanem gyakran gyámoltalan hozzátartozóiknak is kenyeret, tisztes existencziát nyújtani. A névtelen czikkből megtudtuk azt is hogy a munkásnók szaporítását feleslegessé tevő gépek beszerzését az igazgatóság hosz- szas tanácskozás után és akkor sem egyhangúlag határozta el. Ez a habozás — bizonybizony — nagyon is indokolt volt és nyílt kérdésnek kell hagynunk, hogy vájjon ugyan az a határozat hozatik-e akkor is, ha a kérdés felett nem az igazgatóságnak, a melyről, ne hogy félremagyaráztassunk hangsúlyozzuk, hogy az alapszabályok értelmében erre tökéletesen jogosult volt— hanem a részvényesek közgyűlésének állott volna módjában dönteni. Paradoxnak látszik ugyan, de mi a kötött és szövött iparárugyár egyrészről egyik legerősebb, de másrészről pedig leggyöngébb oldalának láttuk kezdettől fogva, hogy egyes embereknek aránytalanul sok részvényt kellett jegyeznie s megtartania. Erős oldala azért, mert a vállalatban anyagilag nagymérvben érdekelt egyedeknek cselekvőleges érdeklődésében volt egyik legfőbb biztosíték arra nézve, hogy a vállalatnak utána fognak nézni és nem fogják azt elhanyagolni, de leggyöngébb oldala is egyúttal, mert előre látható volt, hogy egyes embereknek nagymérvű anyagi érdekeltsége folytán, ha a gyár létesítésének alapintencziója: a humánus czél összeütközésbe esik az anyagi érdekkel, feltétlenül az utóbbi fog kielégítést keresni s találni. Ez az eset állott be alig egy esztendő múltával, hogy a gyár megindult és a produkált áruk örvendetes kelendősége következtében annak kiterjesztése szükségessé vált. Mikor arról volt szó, hogy szaporítandó munkáskéz, avagy villamos erővel hajtandó uj gépek készítsék e a harisnyákat, a nagyobb részvényesek anyagi érdeke lépett előtérbe s egy csapással lesújtotta a munkáskéz fokozatos alkalmazása és a kereset kiterjesztése Sránt táplált humánus illúziókat. Mi azt természétesnek tartjuk különben, amit a múlt heti czikkiró hangoztat, hogy „egy vállalat nem létesülhet csupán azért, hogy a szegény ember munkát találjon.“ Magánosoktól igazán nem lehet kívánni, „hogy befektetett tőkéje kamatot ne hozzon.“ Igazságosak akarunk lenni a részvényesekkel szemben. Miért legyenek ők humanusabbak in- dustrialis, mint a nagybirtokosok az agrárius téren? Ha utóbbiak mindenféle mezőgazda- sági géppel elveszik a keresetet és a kenyeret a mezei munkástól, minő jogon követeljünk lemondást, pláne oly fokú lemondást a részvényesektől, mint a minőt a czikkiró sejtet, t. i., hogy a kötött és szövött iparáru- gyárnak az eddigi humánus vagyis a munkáskéz szaporítási alapon való fejlesztése, egyértelmű lenne a haszonról való lemondással ? Ezt az áldozatot azoktól, akik sokat fektettekl részvényekbe, követelni igazán nem lehet. A politika tilos mezejére törünk be talán, de nem hallgathatjuk el, hogy a gyáripar és ezek között a gyulai kötött és szövött iparárugyár érdekeinknek megfelelő humánus és egészséges alapon való fejlesztése csakis önálló vámterület és ezen is csak erős védvámok mellett volna lehetséges. És ha volna véd- vámunk, nem törődünk vele bármily szánalmasan mosolyogják is meg nagyképü theore- tikusaink, nem habozunk kimondani, hogy a mai nyomorúságos kereseti viszonyok között valósággal üldözőbe vennénk a munkáskezet feleslegessé tevő s a munkást kenyerétől megfosztó gépeket, Az önálló vámterület és a védvám Magyarországnak, a beözönlő külföldi s főleg ausztriai ipartermékek és a keletkező hazai gyáriparnak csaknem átmenet nélkül gépiparrá való fejlődése következtében, ma már kenyérkérdéssé lett. • Mert a gyáripart csak annyiban tartjuk kívánatosnak és — mint czikkiró nevezte — „hazafias szent czél“-nak, amennyiben keresetet és kenyeret ád az ijesztő mérvben szaporodó munkanélküli szegény embereknek. Mihelyt a gyáripar ezt a czélt nem szolgálja, dobjon ránk követ, aki helyteleníti, amit írunk, de mi nem habozunk kijelenteni, hogy az esetben, ha nincs rajta magyar munkásnak, ez esetben magyar munkásnónék semmi keresete, reápk nézve meglehetősen közönyös, hogy a faigúlámba jövő harisnyát a villanyerővel hajtott chemnitzi gép Gyulán -vagy' Brünn- ben készítette-e? Az igazgatóság többsége üzleti szempontból okosan határozott, helyesen cselekedett, nem is tehetünk ellene semmi kifogást, de azt resignaczióval és pedig fájdalmas re- signaczióval kell bevallanunk, hogy az a várakozás, az a czél, amit a gyulai kötött és szövött iparárugyár létesítésekor annak fejlődéséhez fűztünk, megbukott és hogy a gyár humánus nimbusának szépségét a bizonyára kitünően működő, villamos erővel hajtott chemnitzi gépek nagyon megrontották. A közigazgatási bizottság ülése. — Október 14. — A rendes időszaki jelentéseken kivül alig néhány ügy volt a közigazgatási bizottság hétfői ülésének napirendjére kitűzve, igy történt, hogy a bizottság hamarosan átszaladt a tárgysorozaton és hogy még délelőtt bevégezték munkájakat az albizottságok is. Az ülésen dr. Lukács György főispán elnökölt és jelen voltak azon dr. Fábry Sándor alispán, dr. Daimel Sándor tb. főjegyző, alispáni előadó, Jan- csóvics Péter árvaszéki elnök, dr. Zöldy Géza fő- ügész, dr. Zöldy Jáno* főorvos, Rezey Sylviusz kir. tanfelügyelő, Csák György kir. pénzügy igazgató, dr. Liszy Viktor kir. ügyész, Haviár Lajos főmérnök, Ladies György, Keller Imre, Geiszt Gyula, Haviár Dániel, dr. László Elek, dr. Hajnal István, dr. Zsilinszky Endre, Rosenthal Ignácz, Varságh Béla bizottsági tagok. Az ülés megnyitása után dr. Daimel Sándor tb. főjegyző felolvasta a szeptember hóra vonatkozó alispáni jelentést, mely a következőleg hangzik: Méltóságos Főispán ur! Tekintetes Közigazgatási Bizottság! A folyó évi szeptember havi közállapotokról szóló rendszeriuti jelentésemet tisztelettel a következőkben terjesztem alő : I. Közbiztonság. Úgy a személy mint a vagyonbiztonság állapota kedvező volt. A személybiztonság csupán egy esetben támad- ta'ott meg súlyosabban Gyulán a hol Pigler Ferenc? béres egy 10 éves leánygyermeken erőszakot követett el. Tettes ellen a büntető eljárás megindittatott. Öngyilkosság csupán 2 esetben fordult elő és pedig Mezőberényben és Öcsödön egy-egy esetben. Súlyosabb természetű baleset 5 ízben fordult elő és pedig : Füzesgyarmaton Dani András föld- mives egy régi kút gödrébe esett és a vízbe fuladt, Csorváson Szemenyei Antal 2 éves leánya elgázolás következtében meghalt, Gyulán Múlt Erzsébet nevű 6 éves leánygyermek a tűz körül játszadozván, ruhája meggyulladt és a gyermek az égési sebek következtében meghalt, Gyulaváriban V. Borsi Mihály T Á. R C Z A. MUvésznyomoi*. A Szajnáról hüs szellő csapkod, a korzón sétálók arczába. Párisban a „zöld óra“ állt be. Ilyenkor al- konyattájban az igazi párisi cseveg, mulat a pohárka absinth mellett, melynek zöldes színében reményei várát csillogtatja. Mint nálunk a sörözés, oly elrr aradhatlan Párisban az étvágy gerjesztő absinth. A sarokasztalnál most ült le s mogorván néz maga elé egy fiatal ember. Ruházata nem éppen kifogástalan. Széles szallagu burkalap, kopott szalonkabát alul magasan kiálló gallér s csattos-czipő . j . Absinthst rendelt s halvány ovális arcza pillanatra kiderül, midőn a zöld italt mégizleli. Sötét szemeit azután fürkészöleg jártatja végig a csevegő, mulató tömegen. Gondolkozik . . . Nem is tudja, hogy mitevő legyen. Szállását a Drout-utcza 3*ik emeletén holnap kellene kifizetni. De miből ? Néhány sou csörög zsebében. Alig elég ma a betevő falatra. Miért is jött a nagyváros rideg zajába ? Miért nem hallgatott kedves anyjának panaszos keserveiről . .'. Lelke, mint a háborgó örvény felszínre hozza a múlt szomorú s mégis oly édes emlékeit. A mulató tömeg morajában vívódik önmagával megh&sonlott kedélye. Emlékszik . . . Atyja mindig figyelmezteté, hogy tanulmányainak éljen s hagyjon fel ama ostoba mázolással. Mert szenvedélyes rajzoló volt s szabad idejét a múzeumok képeinek tanulmányozásában tölté. Atyjának szigora csak fokozta hajlamát. Rosszul tanult. Sok szerencsétlenség érte szüleit. Koldusbotra jutottak, ó pedig ekkor reménnyel ittasultan ide sietett. Párisba vonzotta őt is a bűbájos erő, mely anyagi áldozatot követel. Mint az olympiai hős babéraival, úgy akart ö is visszatérni szüleihez világhírű dicsősséggel. Sokat csalódott. Idegesnek érezte magát megérkezésekor a világvárosba s ma sincs senkije, semmije . . . De mégis egy év tapasztalatával lett gazdagabb lelke, szegényebb a szive. Nem volt pártfogója. Ecsetje sokszor kiszáradt. Valami kis gyér vállalatnál rótta iv- számra a betűket. Természeté azonban a régi maradt Állását vesztette. Ismét festegetett. Ámde festményeit gúnyos, kicsinylö mosolylyal nézegették s szóra sem érdemesítették. Sokszor volt kénytelen úgy adni túl képein, hogy alig másfél frank maradt meg árából akiadások beszámításával. Legalább nem éhezett. Ilyen volt eddig napifoglalkozása. Mostanában azonban aggódva vette észre, hogy a festett vászon méretét is' figyelembe veszi a vevöközönség. Festményei nem igen kelnek el, mivel kisméretűek, igénytelenek. Mit tegyen ? Holnap a lakásváltozás ideje s még hátralékát sem fizetheti! Megtorló izzadt homlokát s hörpint az ab- sinthból; mintha ez által remélne mentő gondolatot. Eszébe jut hirtelen, hogy most hirdetett a járási művészi tanács pályázatot klasszikus történelmi festményre. Keserűen mosolyog. Nem való ily pályázat szegény festőnek, hol sokszor értekeznek a bírálók a jeligés levélkék ismeretlen íróival. Érzi pedig magában a lelkesedés villáma, mint gyújtja fel sötét lelkében a teremtő genius csillogó tüzét. Pár éve bejárta a bajor iskola összes mütárait. A csodaszép képek tanulmányozása közben sajátitá el a finom bajor müizlést a szép művészetek terén. Háthapályáznék ? Rögtön igyekszik azonban kiverni ezen gondolatot, mely egyszerre egész eszmekörét magával ragadja. Hogyan pályázhatna ? Neve sincs, festékje sincs. Pedig mily remek eszméje támadt. Judithot festené meg. A hires zsidó szabadsághősnőt örökítené meg, a mmt drága zsákmányával, a kegyetlen Holofernes levágott fejével büszkén lép hitsorsosai elé. Feltűnik előtte az arcz, mely pár éve szivébe vésődött. Megörökítené, megdicsöitené . ! . De tervének kivitele lehetetlen . . . Oly hüs szellő lengedez a Szajna felől . . . Panaszos hangok suttognak egymásnak a szellőben. — Sok bohém választja a nagy folyó ringó habjait szemfedőül . . . Az ifjú összerázkódik. Utolsó sousjait leolvassa az asztalra s hirtelen belevegyül a szórakozó tömegbe. * * * Delet jelez a Notre-Dame vén toronyórája s a hires festők és ministeri kiküldöttekből álló bizottság még mindig vizsgálja a kiállított kéj, pékét. A tavaszi képkiállitás juryje ma határoz a pályadijak kiosztása felett. A párisi lapok pár hónap óta már többször ismertették a híresebb festők képeit. A párisi elite világban már régebben megindult a találgatás a pályanyertes művészetet illetőleg. Most azonban a döntő kritika felemel ismeretleneket s esetleg mellőz hires festőket. Nyílt pályázatot hirdettek. A nagyszámmal beérkezett festmény vizsgálata természetesen nagyon igénybe vette a bizottság türelmét s erejét. Némely képet kellő világításba helyeztetett a bizottság. Sokat u. i. sötét zugokba rejtettek. Másokit csak futólag nézett meg, mivel plakátszerü benyomást gyakorolt. Némelyeknél a magyarázó szöveget mosolyogva olvasta, mert a szénzácziós irány szertelensége volt ben- nök megörökítve. A párisi kritikának óvatosnak kell lenni, mivel az egész müveit világ elfojtott sóhajjal lesi nyilatkozatát! Pár kép vizsgálata van még hátra. A bizottság tagjai azután jegyzeteik segélye mellett vitatkoznak a pályadijra kiszemelt festmények felett s döntenek a pályázat eredménye felett, ha a pár szegény festő kisméretű alkotásait is megtekintették. Egyszerre azonban a csodálkozás moraja tör fel az egybegyűltek ajkain. A teremőr gyönyörűen festett női alakot hozott elő a terem sötét szegletéből. A festmény Judithot ábrázolja, meglepő plasztikus vonásokkal, melyen a diadal, boldogsággal együtt a szerény önérzet tükröződött vissza. Ében szinü haja hosszú fürtökben repdes _ hófehér nyaka körül s magas alakját kék, bíbor szinü csikós-lepel fedi aranyövvel derekán. Balkezének ujjai szive felett: mintha iszonyodását fojtaná el attól, mit jobbjában tart. — Holofernes levágott fejétől. — A szép eszme sikerült ábrázolása elragadta e bizottság tagjait. Mindenki a művész iránt érdeklődött. Ismeretlen nevű volt a festő. Sem barátja nem volt ez Ideig sem irigyje. Senki sem tudott róla bővebb felvilágosítást nyújtani. Végre eszébe jut a titkárnak, hogy pár hónapja segített ki B . . . marquis bizonyos szegény festőt. Magától a marquistöl értesült, hogy az elkeseredett ember arra kérte, hogy az utolsó lépés előtt nyújtson részére valami anyagi támogatást. Pályázni akart. Óriási tevékenységet fejtett ki. Éjjel-nappal dolgozott a pályázatra. Hihetetlen gyorsasággal készité el müvét. De már a megnyitásra nem mehetett el; nem bírták lábai. Kórházba került . . . Alkotása megtörte erejét. A bizottság rövid ideig tanácskozott. — Általános megelégedést keltett határozata, hogy az arany-babért „Judith“ festőjének ítélte oda egyhangúlag, * * * .. Előkelő fogatok állnak meg an ! . . kerületi kórház előtt. Nagy tömeg verődik össze hirtelen. Nem érti a dolgot. Híres festők s művészek szállnak ki a kot .ajnnir mai számálioz fél iv melléklet vart csatolva.
