Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-13 / 41. szám
41-ik szám. Gyula, 1901. október 13-án. XXXIII. évfolyam. r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét_ illeti) közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre j . 10 kor. — fii. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ r L Egyes szám ára 20 fül. Társadalmi és közgazdászat! Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: ZE£I ó li n Dávid hetilap. Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gynlán, a kiadóhivatalban. L Nyílt-tér sora 20 fill. J A gyulai kötött- és szövött iparárugyár kibővítése.'1') A kötött- és szövött iparárugyár alig egy évi fennállás után, a napokban uj gépekkel szereltetett fel. Az uj gépek amerikai rendszerűek, a melyek nagy munkadij megtakarítással dolgoznak s villamos erőre vannak berendezve. A textilipari gépgyárak világhírű központjában, a szászországi Chemnitz- ben készültek s igen szép és jó árut készítenek. A gyár munkavezetője kiment Chemnitzbe s mielőtt átvette volna az uj gépeket, kipróbálta azokat. Egy teljes hétig dolgozott és dolgoztatott rajtok s csak akkor vette őket át, mikor meggyőződött róla, hogy ezen uj szerkezetű gépek mindenben megfelelnek nagy biröknek. Scherer Benedek igazgató tette meg az indítványt ezen uj gépek beszerzésére, de az igazgatóság hosszas tanácskozás után s akkor sem egyhangúlag fogadta el álláspontját. A sok ellenvetés közül különösen egy birt sulylyal. Mikor egy évvel ezelőtt néhány lelkes ember sem pénzt, sem fáradtságot nem tekintve, nagynehezen létrehozta a honi iparnak ezt az egyik vódbástyáját, az volt a jelszó, hogy minél több szegény iparoscsalád leánya tisztességes megélhetést biztositó állandó munkát találjon. Akkoriban ugyan sokan kétkedtek abban, hogy a létesítendő gyárban fognak-e annyit keresni, a mennyi elégséges lesz a munkakeresőket állandóan a gyárhoz vonzani' hogy vájjon lesz-e a gyulai iparoslányokban annyi intelligentia és annyi kézi ügyesség, a mennyi szükséges soha nem látott gépek oly mérvű kezelésére, hogy a gyárvezetőség is meg legyen elégedve a muuka mennyiségével és minőségével és a munkásnők is meg legyenek elégedve a keresettel, melynek arányban kell állania a munkára forditott fizikai erővel, intelligentiával és óraszámmal. Az erre vonatkozó aggodalmak, a milyen általánosak, annyira indokolatlanok is voltak. Három havi üzem után a gyárvezetőség és *) Eme, lapunkhoz névtelenül beküldött czikkre jövő számunkban megtesszük észrevételeinket. Szerk. T A. R C Z A. Őszi borongás. Künn a mezőn bolyongva Búcsúzom a nyártól, Meg kell válni virágtól, Fényes napsugártól; Nincs madárdal, csevegés: Eltűnt észrevétlen’, Száraz levél zizeg csak Zúgó őszi szélben. 9 * 9 Életemnek ősze már Elközelget, látom, Fájó szivem elmereng E nagy változáson ; Rövid nyárra hirtelen Borul az ősz fátyla : Életemből nem évek, Napok vannak hátra. Örömeim virági Oly hamar elnyiltak ! S her vadaskor tovaszállt Kelyhükből az illat; * Boldogságom csevegő, Dalos madárkái, Olyan nagyon siettek Szebb vidékre szállni ! Mi maradt meg emlékül A tovatűnt nyárból? Egy-két hervadt levélke A sok szép virágból ; S kiknek dalos ajaka Boldogságról szóla : A messzeszállt madarak Egy-két árva tolla. Hervadt levél, árva toll . . . Beh szomorú emlék 1 De nélkülök talán még a munkakeresők teljesen meg voltak egymással elégedve. Megint egy bizonyíték arra, hogy mily kevéssé ismeri a magyar közvélemény az iparfejlesztéssel kapcsolatos viszonyokat, s mennyire kész kishitüleg lebecsülni a rendelkezésre álló magyar munkaerőket. Kétségbe vonták, hogy a magyar iparoslány képes volna arra, mire képes a .cseh és a német leány. Ha a kezdeményezőkben nincs meg az a különös bizalom és kitartás, melyet a tisztább látkör és szivósabb munkakedv biztosit, akkor a minden oldalról felhangzó kislelküség valószínűleg már csirájában elfőj tóttá volna e dicséretre méltó hazafias kéz deményezést. Azonban be kell látnia mindenkinek, jhogy eSy vállalat nem létesülhet csupán csak azért, hogy a szegény ember munkát találjon Ez lehet egyik fömotivum, de nem kizárólagos. Ezt megengedheti magának az állam, de magános vagy részvénytársaság ily elveket nem követhet. Magánosoktól vagy részvénytársaságtól elég, ha a hazafias szent czél érdekében koczkára teszi vagyonának egy részét Azt kívánni tőle, hogy befektetett tőkéje kamatot ne hozzon, gondolkodó ember nem fogja. Már csak azért sem, mert kedvét szegné minden későbbi vállalkozási kedvnek, a melyre pedig vidékünknek és hazánknak oly nagy szüksége van. Az igazgatóság többsége belátta, hogy ha a gyárat a régi, az eredeti elv szerint nagyobbitja s azért, hogy minél több munkást foglalkoztathasson, csupán csak kézierőre berendezett gépeket hozat, akkor ugyan nagyobb mértékben lett volna segítve a szegény iparos- családok nagyon is megszívlelendő nyomorán de a részvénytársaság befektetett tőkéje a .viszonylagosan drága regie miatt tiszta jövedelmet nem hozna, a mi a részvényeseknél bizonyos jogosult kedvetlenségre vezetne, és mi fő, lehetetlenné tenné a gyár további fejlesztését, mire, tekintve azt a jó hírnevet, mit a gyár eddigi működésével már is elért, daczára a közös vámterületnek, szép kilátások vannak. De ily tőkeszegény és az ipari vállalkozások iránt oly kevés bizalommal és oly csekély érzékkel biró népnél, mint a milyenek mi ma még vagyunk, nem lehet arra számítani, hogy uj részvénykibocsátás által na- feyobbitlassék a vállalat. Hiszen az első ezer részvényt sem lehetett mindet Gyulán elhelyezni. Itt tehát az ipartelep kívánatos és szükséges fejlesztése csak úgy lehetséges, ha megfelelő tiszta haszonra dolgozik s ha ez laz évenkinti tiszta haszon legalább 8 — 10 éven át teljesen és kizárólag a tartaléktőke gyarapítására fordittatik. Helyeseljük tehát az igazgatóság eljárását, daczára annak, hogy első tekintetre sajnálatosnak látszik az a körülmény, hogy a gyár kibővítése után csak kevés munkásnővel lesz több alkalmazva, mint eddig volt. Szerettük volna, ha a gyár fejlődésével arányosan lépést tart a munkaerők foglalkoztatása, de viszont belátjuk, hogy a sokkal csekélyebb regievei működő amerikai gépek inkább biztosítják ennek a szivünkhez nőtt vállalatnak azt a fokozatos tiszta hasznot mely a gyár további fejlesztésére a fent érintett okoknál fogva okvetlenül szükséges. Kü lönben a gyár jövőjére nézve egészen nyugodtak vagyunk. Az igazgatóság oly ügybuz góságot és körültekintő szakértelmet tanúsít és a munkások oly tökéletes árut készítenek hogy ennek a vállalatnak, ha csak valami különös szerencsétlenség nem éri, okvetlenül prosperálni kell. A vármegye közgyűlése Régen nem nyilvánult oly általános érdeklődés a vármegye közgyűlése iránt, mint hétfőn. Sokkal árvább lennék! így legalább vigasztal, Hogy az eltűnt nyárban Nékem is volt kis részem : Yirulását láttam 1 * * * Künn a mezőn bolyongva Búcsúzom a nyártól, Meg kell válni virágtól, Fényes napsugártól; Nincs madárdal, csevegés : Eltűnt észrevétlen’, Száraz levél zizeg csak Zúgó őszi szélben! Jámbor Lajos> A szórakozott vőlegény. Okuljatok vőlegények hősünk szomorú sorsán ; ne legyetek szórakozottak. Boldog kor, mely nem ismer fájdalmat, bá natot, gondot! Az élet csupa boldogság; minden perez örömet, gyönyört rejt magában ; nevetve tekint a jegyespár a világba, azt véli mindenki boldog, mindenki velük együtt érez. A kiről mi itt megemlékezünk, az Széphegyi Géza barátunk, b >ldog vőlegény. Hogy is ne ? Már évek óta szereti az ő Ilonkáját; de hát a lányka fiatal volt, majdnem gyerek; a szülök még nem is gondoltak arra, hogy lányukat már is férjhez adják. Most már végre elérte 17-ik évét, eladó lány lett belőle. No de hol van az a férfi, a ki e lányka diplomata észjárásán eligazodik, ki képes arra, hogy a lányka daczoskodó fejecskéjén, a kis duzzogó ajkakból, a hamis szemekből a valót kiolvassa? — Szeret-e, nem szeret? — megkérdezte a margitvirágot, az akáczfa-levelet; mindig mást mondott. Természetesen a választások voltak az érdeklődés okai és régen nem lévén módjában a törvényhatósági bizottság tagjainak ezt a szép jogot gyakorolni, az érdeklődés is fokozott mérvben nyilvánult. A választások alatt a sok ember zaja idegessé tett mindenkit a teremben, izgalommal volt telitve a levegő, pedig hát erre nem volt ok, mert a választások csaknem mind egyhangú akarat értelmében és mindenki megnyugvásával folytak le. A szarvasi járás élére, a képviselővé lett Krcsmarik János helyére dr. Wieland Sándordr. gyulai szolgabiró került, a ki hosszú buzgó szolgálattal érdemesítette magát e bizalomra, a két szolgabirói állasra pedig dr. Konkoly Tihamér és dr. Debreczeny Lajos személyében hasznos ifjú erőket nyert meg a vármegye. Végre-végre; egy szép nyári estén, a nyaraló melletti erdő szélén sétáltak, az ismeretes holdvilág is világított; nem hiányzott semmi; ekkor ezen a holdvilágos kedves nyári estén hiába csak elárulta magát a kjs makacs, szerette már iskolás lány korában — szerette Gézát. Tehát a szív boldogsága is megvolna; jaj! de más is kell a boldogsághoz. A szülők mast is kívánnak ; az a számitó apa biztos állásban akarja tudni vejét, hogy a szerelemhez megle- yen a megélhetés biztonsága. Ez meg is lett! Géza állásba jutott. A főváros mellett egy nagy gyárban nyert állást. Megkérte a lányka kezét; nem is tagadták meg tőle; derék fiú volt, meg is érdemelte. Most indul több heti távoliét után először szive vágyához. Mily boldogság! Örömmel fogadták: megérkeztek a rokonok vőlegény tiszteletére nagy ebédet adnak a szülők, a kis menyasszonyka boldogan sürög- forog a háztartásban ; bemutatja, hogy a konyha művészetéhez is mennyit ért. A mi vőlegényünk is kitesz magáért; komoly arezot vág az apa előtt, úgy szereti a komoly apa. Elmondja mennyi dolga van, mily körültekintést igényel az ő állása; csak úgy nehezen tudott egy napfa is megszabadulni hivatalától és most sem egészen szabad, hozott magával munkát. Fontoskodó arczczfil engedélyt kér arra, hogy ebéd idejéig még egy pár fontos üzleti levelet megírhasson. Hősünk visszavonul apósa dolgozó szobájába. Ott írja rendkívüli komolysággal az ő leveleit, ha csak kis csintalan mátkája tneg-meg nem zavarja munkájában. Véore megjött az ebéd ideje, de Géza meg A hosszú tárgysorozatot hétfőn a késő estig tartó tanácskozás daczára sem tudták befejezői és az apróbb ügyek egy része keddre maradt, pedig mindössze négy tárgygyal kapcsolatosan voltak felszólalások, a többinél hozzászólás nélkül fogadta el a közgyűlés az állandó választmány javaslatát. Részt vettek a "közgyűlésen : Dr. Lukács György várm. főispán elnöklete alatt: dr. Fábry Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltán várm. főjegyző, dr. Daimel Sándor várm. ö. főjegyző, Berthóty István, Kiss László aljegyzők, Bandhauer György vra. főpénztárnok, Kliment Gyula alpénztarnok, Dóiméi Lajos főszámvevő, Schmidt Iván tb. főszámvevő, Levandovszky Dezső ambuláns számvevő, Hoffmann Béla, Dubányi Imre alszámvevők, ifj. Schmidt Gyula számvizsgáló, Hegedűs Lajos várm. levéltárnok, Szabó Emil, Somogyi Ákos, Sinszky Ferencz árvaszéki ülnökök, Hajnal Béla árvaszéki jegyző, Lukács Endre, Popovics Szilveszter, Csánki Jenő, Ambrus Sándor föszolga- birák, Weisz Mór, Diósy Béla, Erkel János, Kell'er Imre, dr. Márki János, Czinczár Adolf, Szénásy József, Jantsovits Emil, dr. báró Drechsel Gyula, Schmidt J., dr. Zöldy G. várm. t. főügyész, Cs. Démkó J., Kóhn Dávid, Dombi Lajos, Schröder Kornél, Gróh Ferencz, Aszalay Gyula, Szerb Miklós, Popovics M. Aurél, Beliczey Rezső, Rosenthal Ignácz, Varságh Béla, Seiler Elek, Maczák I. György, dr. Szondy Lajos, Reisz Simon, Reichardt József, Zsíros András, Achim András, Maros György, Haan Béla, Korosy László, Achim Gusztáv, deiler Gyula, dr. Kerényi Soma, Beliczey Géza, Pataj Z. András, Fejér Béla, Sztraka György Házy Imre, dr. Kiss István, Vidovszky Ferencz, Kovács Lajos, Kherndl György, dr. Hajnal István, Morvay Mihály, Konkoly Jenő, Benedikty Gyula, Kratoctrwill Gyula, dr. Török Gábor, dr. Szegedi Kálmán, Oláh Mihály, Szathmáry G£bor, Kollár János, Kolozsy Endre, Horváth János, BeleDCzéresy József, Csák György, Vámos Sándor, Hajdú István. Szabó János, Marti Sándor, Petnehézy Ferencz, dr. Kontur Béla, dr. Haviár Gyula, Haraszti Sándor, ifj. Dérczy Péter, Holéczy Gusztáv, Szirmay L. Árpád, dr. Sziráczky János, Zlinszky s István, dr. Glasner Adolf, Golián Soma, dr. Szlovák Pál, dr. Szemző Gyula, Elefánt János, Haviár Dani, Benka Gyula, Grimm Mór, Dankó Soma, Bakay Sándor, dr. Dunay Alajos, Léderer László, Léderer Rudolf, Papp J. László, Tolnay Ferencz, Petz Lajos, Schreiber Dávid, Reiner Béla, Bedák Mátyás, Geiszt Gyula, Déghy Gyula, Vangyel Szilárd, Freuder Mór, Szánthó Dezső, Farkas József, Kraft Viktor, dr. Hajnal Albert, Kozma Gusztáv, Gremsperger József, Szabó János, Bolla István, Reck Géza, Nagy Sándor, Bencze János, Kovács Gyula, Tárdi Lajos, Fejér László, Bácsy Dani, Kornis Gyula. Haviár Lajos kir. főmérnök, Dutkay Béla polgármester, Ladies László, Szekér Gyula, dr. Berényi Ármin, Gerlein Reinhardt, K. Schriffert József, Kukla Ferencz, nem kész munkájával. Rögtön elvégzem dolgomat, csak néhány sor van hátra. Ismét sürgetik. Azonnal. De most már a pajkos Ilona is egyre csak ott ólálkodik a háta megett; siess, siess! itt már a leves 1 No még 5 sor — 3 sor! Jertek gyermekek, asztalon a leves. Siet Géza a levéllel. Ilonka is segíteni akar, tartja a porzót a kezében ; no még egy sor, most az aláírás, hamar a porzót rája. De oh, fátum, Ilonka nem a porzót, hanem a tintatartót fogta a kezében, annak tartalmát öntötte tehát a megirt levélre. Nagy az elszörnyülködés. Zavar mindkét oldalon. Géza gavallér, nem meri beismerni a hibát, mit kis mátkája siettében elkövetett, bent- ről még folyton hívják az asztalhoz. — Nem baj édesem, majd letörlöm; és avval patyolat fehér kendőjével felitatja a nagy tenta- foltot és most, mint a ki jól végezte dolgát, hirtelen zsebre vágta zsebkendőjét és mátkájával az étkező szobába indul. A társaság már együtt ül, mindenkinek meg van a kijelölt helye; természetesen Géza Ilonka mellé kerül. Gőzölög a leves, mindenki merit magának és a hogy illik, asztalkendőt rak maga elé; Géza tud vigyázni a ruhájára, fehér mellényét nem akarja bepiszkitani, kitűzne ő is egy asztalkendőt, ha a nagy zavarban épen neki nem felejtettek volna el egyet odarakni. De tud Géza magán segíteni, nem árulja el a nagy hibát, úgy segít magán, hogy az abrosz egy csü-ské- jét tűzi a gallérja mögé. A levesek azonban rendesen melegek szoktak lenni, nem csoda, ha veríték gyűl a hómLapnnlc mai számához fél iv melléklet van csatolva. \
