Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-01 / 35. szám
Délután csak a hírlapok kézbosittotnek; és pedig ott, hol a hírlapok kézbesítése be van rendezve, a hírlapkiadók által vitetnek ki, más helyeken pedig a postahivatalban adatnak ki a jelentkező feleknek, mivégből, ha a budapesti hírlapok a délutáni járattal érkeznek be, a hivatalt a posta megérkezése után félóráig nyitva kell tartani. Táviratok és express-küldemények kézbesítése vasár és ünnepnapokon is a hivatal távirdaszolgá- lati jellegéhez, illetve a postajárati viszonyokhoz mérten történik. C) Levélgyüjtés és belszolgáiat. A vasár- és ünnepnapi munkakorlátozás a belszolgálatra (posták érkezése, átvétele, feldolgozása, indítása és mozgó (kalauz) postaszolgálat) nem terjed ki, de a levélgyüjtesek száma a járati viszonyok által megadott határok közt csökkenthető. A fennebbi irányelvekhez képest megállapított hivatalos órák az erre rendelt kimutatásban vannak feltüntetve. M. kir. posta- és távirda-igazgatóság. Nagyvárad, 1901. julius 3. Schőpflin s. A kisiparosok érdekei. Az állam és társadalom mindenhol és mindenkor a legnagyobb ellentéteket mutatta és mutatja fel ép úgy, mint a nagy természet panorámája. Valamint itt hegy és völgy, szárazföld és viz, hideg és meleg, fény és árny válta koznak egymással, azonkóppen amott a gazdag és szegény, az erős és a gyenge, a tudós és a tudatlan, a henye és a munkás egymás mellett élnek, egy közös szervezet keretében. És ez nem volt és nem lesz soha más | ként, mert az abszolút egyenlőség, még ha E lehetséges volna is — amint pedig nem lehet- g séges — ép olyan életnélküli sivárságot mu- ^ tatna az emberiség életében, mint a természetben, hol — mint azt egy jeles csillagász iró fantáziája elképzelte — akkor földünk s‘ egy beláthatatlan homoksivatag lenne. ^ Az ilyen egyenlőségre okos ember nem vágyakozik, mert ez minden élet ellenségének, a halálnak országa lenne. e j De igenis vágyakozik és vágyakozunk i arra, sót követeljük azt, hogy valamint a nap ^ sugárinak éltető melegében osztozhatik a leg-L igénytelenebb tagja is a szerves világnak ;L valamint a legnyomorultabb élő Ténynek1 táp- [álkozásáról is gondoskodva va5T azonkG^peul^ egyen része a legszegényebb néposztálynakL^ i közszabadsági jogok élvezetében ; és az V( Ílamí törvényhozás és kormányzat intézke- ^ lései ne tegyék úgyszólván lehetetlenné an- ^ iák megélhetését, de sőt adjanak módot és lkaimat arra, hogy a tehetség és szorgalom, , művelődés és tisztességes munka révén rvényesithesse magát; anyagilag, erkölcsileg, ekintélyben, befolyásban gyarapodhassék s (j1 élemelkedhessék azon Bzinvonalra, hol számot ej levő tényezővé válik. je Nem vagyunk sem olyan elfogultak, sem ü )lyan rövidlátók, hogy mindent általánosítani is ikarnánk és ne méltányolnánk a viszonyok lt is körülmények által megteremtett különböző e helyzeteknek különböző hivatását és teljesítési h képességét. — Jól tudjuk azt, hogy egészen n más eredményeket képes létrehozni a hegy csúcsán fekvő sziklatömb, mint a völgy mélyén fekvő, bár nagyobb tömegű kődarab, ha helyükből kimozdítva mozgásba jutnak ; s e szerint értjük azt, amit a tudomány a helyzet energiájának nevez. Azonban teljes méltánylását követeljük a természet, tehetség, ész s. a. t. tekintetében kisebb elemeknek is és nem ismerjük el az örök változatlanság elvének helyességét, bogy t. i. az, aki most alant van, sohase jut hasson magasabb polczra. Mert hiszen az irás is azt mondja, hogy „az elsők lesznek az utolr sók s az utolsók lesznek az elsők. “ E kérdés tárgyalásánál első sorban a kis páros osztály sorsa érdekel bennünket. Mert nem lehet tagadni, — bizony ez a iegelha- gyatottabb osztálya a mi társadalmunknak. Különös! Ma, midőn mindenkinek a szája tele van a munka dicséretével, midőn szónoklatokban, Írásban és képben a munka jelez- tetik az élet fentartó mozgásnak, akkor a kisiparosok, akik pedig a szó szoros értelmében az igazi óletfentartó tisztességes munkái végzik, egészen el lesznek felejtve Nem akarunk szójátékot csinálni, de a magyar nyelv finoman megkülönböztető kifejezéseit használva úgy áll a dolog: hogy a földműves termeszt, a gyáros termel, a kézműves pedig teremt a munkájával. És mégsem törődnek vele. Rossz politika, ügyetlen politika. Pedig nem volna lehetetlen, sót nehéz sem volna segiteni, csak belátás és jóakarat kellene hozzá. Nem volna nehéz már csak azért sem, mert egyáltalán nem vágyakozik a kisiparos osztály arra, hogy exisztencziájá nak biztosítékait ingyen ajándékkép kapja, mert önérzete s a teljes függetlenség iránti érzéke és vágya a lekötelezettség bilincseitől óvakodik. Hanem igenis kivánja, hogy okos és igazságos törvényhozási intézkedésekkel helyes irány állapíttassák meg az ő ereje s azon íötelezettségek között, melyek reá mint állam- solgárra hárulnak. Hogy kiegyeulittessenek izon óriási különbségek, melyek az állam jgyéb polgárainak a jogok és kötelességekben való részesedése és a kisiparos osztály iasonló jogai ás kötelezettségei tekintetében riszonylagosan is fennájlannk. Hogy némely íliampolgári kötelességek teljesítésében, ami- yen az úgynevezett véradó is, fokozott mér* ékben iQjcrmfe’zV- lm stpSSlí éltetése eny-hities- lék. Hogy az anyagiak .tekintetében, a ti'-' rény előtti felelősségnek egy védelmi hatáf- onala létesitessék, melyen tűi az öufentart^ oz megkíván tató létszükségletekről a család iztositva legyen. Hogy az elméleti kiképzés 8 művelődés a legszélesebb körben hozzáérhető legyen azoknak is, akik a tehetségen is igyekezeten kívül anyagi erővel nem ren- lelkeznek. Hogy egészségügyi tekintetben az ímber életének megmentése és fenntartása egyen 3Z irányadó szempont, az állam pénz- igyi érdekeinek némi megterheltetése árán s. Hogy a szegények és gyámoltalanok ideig- enes vagy végleges támogatása az összesség erejének legyen kötelességévé téve. Szóval, aogy tétessék meg nemcsak humanitási, hanem okos államDolitikai szemoontból mindaz. amit — részben álhumanizmusból — még bűnhődő állampolgároknak is megtesznek. Ennyit kívánnak, sőt kívánhatnak is. És ha a kisiparos osztályban meglesz az erély és összetartás, és a törvény adta keretben el nem ernyedő buzgalommal és tevékenységgel munkálkodik sorsa javításának érdekében, — a siker meglesz. — Mert az igazság előbb- utóbb érvényesíti magát. De higgadtság, mérséklet és tapintat is kell hozzá, nehogy túllőjenek a czélon, mert »aki sokat markol, keveset fog.* T a n ü g y. A békési ev. ref. főgymnasium értesítője.*) Hogy az ember egy középiskola beléletéről és egész évi munkásságáról magának fogalmat s ennek alapján tárgyilagos Ítéletet alkothasson, erre nézve nincs minden értesítő a megfelelő részletességgel összeállítva. A. békési gymnasium értesítőjéről, örömmel mondhatjuk, hogy e tekintetben korrekt; hü képét nyújtja az intézetnek s midőn abból meggyőződtünk, hogy az iskola feladatának színvonalán áll, egyúttal azt is látjuk, bogy az intézetnek az Alföldön a magyarság erősítése szempontjából nagy jövője van. Osziutén gratulálunk a békésieknek, midőn látjuk, hogy oly nehéz küzdelmek és oly összetorlódott nehézségek után immár mégis sikerült gymnasiurpjokat a jövő tanévtől fogva nyolcz osztályúvá kifejleszteni. Az értesitő bevezető czikke az intézet múlt évi történetéhez nyújt adaiokat s szól az uj épület építéséről ; jelzi, hogy az iskolát úgy a kormány, mint az egyház felügyelő közegei a tanév folyamán megvizsgálták és megfelelőnek találták. A gymnasium jellege felekezeti lévén, annak helyi felügyeletét az igazgató-tanács gyakorolja, mely az egyház, a politikai község és a tanári kar megbizottaiból áll. Az intézetnek 6 rendes és helyettes tanára volt, ezeken kívül külön hitoktatók, ének és tornatanitók működtek, sőt taníttatott a gyorsírás is. Tantervül főleg az uj állami tanterv szolgált, mely a régi conventi tantervet a jövő tanévtől fogva teljesen felváltja. Az egyes osztályokról készített tanterv-vázlat oly részletesen ki van dolgozva, hogy abból teljes képet Ikothatni, a megyebeli több főiskola értesítőjévé) igen előnyösen hasonlítható össze s a tanári kar munkásságát szépen illusztrálja. A felgymnasiumbaD kidolgozott nyelv, irodalom és „történeti dolgozatok és értekezések thémái magas színvonalon állanak. A gymnasium alsó 4 osztálya nem tömött, de egyenletesen népes, ez oknál, fogva elég idő és alkalom jut' minden növendékkel küiön-külön foglalkozni, uajlamuk'at és tehetségüket kiismerni; ennek és a tauári kar buzgóságának tulajdonítható, bogy arány lag'kevesen buktak meg. A felsőbb osztályok kevésbé lépesek, aminek oka az intézet fejlődő állapota, íegjegyezzük itt az általános szülői és paedagogiai izempontokon kivül is, hogy a magyar vidékeken izokásos középiskolai tömeges buktatásnak a magyar- lág megerősítése szempontjából nem vagyunk hívei, imikor látjuk, hogy a nemzetiségi vidékek román is szláv középtanodái a maguk autonómiája nyuj- ;otta kedvezésnél fogva ugyancsak a hóna alá nyúllak növendékeiknek s szépen átsegítik őket, jól ;udva, hogy a saját kreatúráiknak később, hasznát teszik, mig ellenkezőleg némely középiskolák ugyancsak magyar virtust találnak abban, ha tömeges buktatásuk révén intézetüknek félelmetes hirt szereznek, mintha bizony egyik gymnasium érettségi bizonyítványával nem éppen oda lehetne jutni, hová a másikéval. A beirott 164 tanuló közül református 72, róm. kath 40, izraelita 26. lutheránus 4, gör. kel. 9. Magyar anyanyelvű 140, román 9, német és szerb 1—1. Illetőségre nézve békési 122, megyebeli 10, más megyebeli 19. A szülők polgári állása szerint értelmiségi 35, tisztviselő 20, iparos és kereskedő 49, termelő 41, egyéb 6. Előmenetel szerint jeles és jó 41, elégséges 82, elégtelen 28. Az tózet tanszerei a lefolyt tanévben nagy szaporodást mutatnak, a könyvtár 3782 kötet s az összes magyar phylosophiai, természettudományi és ethno- grafíai folyóiratokat járatta. A gymnasiumnak nemes maecenása is volt néhai Szánthó Albert személyében, ki vagyonából 100 ezer koronát rendelt annak fenntartására, néhai Benczúr Sámuel pedig 2000 koronát. Ajándékok is osztattak ki különböző czi- meken, ilyeneket adtak dr. Igaz Pál, dr. Hajnal István és dr. Frey Géza. A gymnasium fejlesztésére többnyire békési polgárok 4777 forintnyi ajánlatot tettek valláskülönbség nélkül, kik között gr. Wenckheim Frigyes 1000, és Szánthó Albert 1000 koronával szerepel. A tandíj békési születésű és lakos tanulónak 17, vidéki tanulóknak 51 korona 40 fillér. *) Térszüke miatt késett. Iskolai értesítés. A gyulai gimn. irányú polg. fiúiskolánál az 1901—902. iskolai évre szóló beírások f. évi szeptember 2., 3 , 4. és 5-éh délelőtt 8 órától 12 óráig lesznek. A beírás alkalmával az újonnan belépő tanulók részéről a születési anyakönyvi kivonat, továbbá az iskolai és ujraoltási bizonyítvány bemutatandó. Gyulán, 1901. évi aug. hó 23-án. • Az igazgatóság. A Scherer-féle hat osztályú leányiskolában az 1901—9.02-1ki tanévre a beiratások szeptember bó 1 —5-ig délelőtt 10—12 óráig eszközöltetnek. Az előadás szeptember hó 6-án kezdődik. A gyulai róm. kath. elemi népiskolákba a jövő tanévre a beiratások szeptember 2—7-ig, naponként reggel 7—10, délután 2—4 óráig az illető osztálytanítók és tanítónők tantermeiben történnek 8 kéretnek a t. szülők, bogy gyermekeiket' a boráéhoz személyesen felvezetni szíveskedjenek. Minden tanuló köteles beíráskor az országos tanitói nyugdíjintézetet illető 30 fillért lefizetni; vidéki vagy nem róm. katb. vallásu gyermekek szülői ezenkívül, valamint a helyben állomásozó honvédség és pénzügyőrség kötelékében állók — a mennyiben egyházi adóval más ozimen megóva nem rolnának — 10 korona évi tandíj lefizetése köte leztetnek. Szeptember 8-án reggel 7 'órakor, az anyatemplomban tartandó ünnepélyes Veni Sanctéval a tanév kezdetét veendi. Gyulán, 1901. aug. 30. Az igazgatóság. Értesítés. A gyulai izr. fiú- és leányiskolában az 1901—1902-ik tanévi beiratások f. óv.i szeptember 2-án fognak megtartatni, miről a t. szülők érte- sittetnek. Gyula, 1901. augusztus hó. Az iskolaszék elnöksége. Nyugdíjazott tanitók. A vallás és közoktatás- ügyi miniszter Szilágyi Mór orosházi izr., Szabó József szarvasi róm. kath. és Popovics Flórián békési gör. kel.- tanítókat nyugdíjazta és Popovics Flóriánnak 40 évet meghaladó buzgó munkásságáért elismerését nyilvánította. Alig-alig tudott magán annyira uralkodni, hogy nyomban fel ne kiáltson, s a színpadra ne rohanjon! fiához, de a másik pillanatban mégis jobban meggondolta a dolgot, s hogy minden feltűnés kikerülve legyen, csendesen felemelkedett székéről s indult a szinpad felé E perezben Dezső tekintete a nézőtéren épen ott akadt meg, hol az indulni készülőben atyját ismerte fel, s ime a nem várt meglepetés annyira hatott reá, hogy a mi máskor meg nem történt, nem történhetett vele most képtelen volt szerepét tovább játszani, lábai mintegy oda gyökereztek, ajkairól egyetlen szó sem tudott jönni, szóval a hősszerelmes színész néma lett miként a csuka, mozdulni képtelen, akár mint egy fabáb, s csúfosan belesült szerepébe, épen akkor midőn más körülmények közt bizonyosan a legnagyobb hatást érte volna el, a legtöbb tapsot arathatott volna A — csak az okozatot látó — nézőközönség, nem ismervén az okot, el nem tudta képzelni, hogy mi történhetett a jeles szinészszel s hirtelen beteggé léteiére gondoltak legott. A direktor a küliszák megett haját tépte zavarában, bosszúságában, s az egész szinésztruppnál bábeli állapot állott elő. Kénytelenek voltak beszüntetni az előadást, s a függöny legördült, Ekkor lépett a színfalak mögé Várkonyi Tihamér s a még folytonosan egy helyben, mozdulatlanul álló fiához rohanva átölelte, csókokkal halmozta, sírt nevetett felváltva, míg végre szóhoz juthatott s ekként kiáltott fel: „Fiam! Drága gyermekem! Hát itt s ekként kellett veled találkoznom ? No de, csakhogy reád találtam, mindent felejtek, megbocsátok, de most jer velem, menjünk haza édes anyádhoz, ki azt hiszem, még semmit sem tud a történtekről, s még minden rendbe jöhet!“ . . . Dezső csak könnyezett, sírt pár perczig. A megbánás érzete az örömmel ölelkezett lelkében, lehajolt, apja kezét többszőr forrón megcsókolta, viszonozta apja ölelését, csókjait s így szólt végre : „Atyám ! Vétkeztem az ég ellen és te ellened s nem vagyok immár méltó, hogy fiadnak neveztessem ..." Míg a színfalak között ezek történtek, addig a nézőtér egészen üres lett. Apa és fiú felvilágosítván a direktort s a1 színtársulat jelenlevő tagjait arról, hogy Borús Ernő meghalt, Várkonyi Dezső feltámadott, búcsút vettek tőlük s karonfogva, boldogan távoztak az apa szállására s másnap kora reggel útnak indulva mentek hazafelé nagy örömmel, megújúlt reménnyel. Várkonyiné öröme hatványozódott, midőn férjével együtt fiát is hazaérkezni látta s végé-hossza nem volt az ölelkezésnek, csókolózásnak, nagy volt a család boldogsága ... Az anya csak másnap értesült fiától s férjétől a Dezső viszontagságos élettörténetéről, de a múlt szomorú képét legott felderité a jelen boldogságának ragyogó napja s a jövő tűnd öld! csillaga ... Élesden Karai Éliás professzor nyugalomba®* nult s helyét egy udvarias, ifjú professzor foglalta, el Várkonyi Dezső ismét első diák lett az éleséi kollégiumban, kit a tanárok mint komoly, jellemes, tehetséges, példás magaviseletü, derék ifjat nagyrabeesüí] tek, az ifjúság rajongásig' szeretett; a társas kötök ritkábban láthattak őt, mint az előtt s akkor; som mint vezérszereplőt többé, de mint szerény, kedves modorú, jó társalgó, szolid fiatal embert; a vendéglőket azonban gondosan kerülte, az „eszem-jszonjj“-tól távol tartotta magát s e helyett sokat olvasott, tanult, úgy hogy már az iskolában „Plátó“ mellékrlv'*1 tisztelték meg őt tanuló társai, annak elismeréséül hogy a tudományokban mindannyiukat mess* túl szárnyalta s a bölcseség utján nagyon előre az irodalmi önképzőkörnek legszorgalmasabb sl tehetségesebb tagja Dezső volt és maradt mindvégig; az irodalmi pályázatoknál, a nyertesek közUfolytlnosan ott szerepelt; szép költeményeit s prózai ,plgoz-a-taí| helybeli lapok egymással versenyre kelve közölték; az általa irt dalokat, melyeknek megzenésítését is önmaga végezte, ajak ajakra adta . . . Szóval Várkonyi Dezső, mint „ifjú szellemóriás“ tűnt fel . . . Évek múltán mint tudós, hírneves egyetemi orvos-tanárt találjuk dr. Várkonyi Dezsőt az ország fővárosában, általános tisztelet és szeretettől környezve anyagilag is gazdag állapotban, mint boldog férjet öt szép egészséges gyermek apját. Neje a szelíd lelkű női erényekben gazdag Sárréti Erzsiké, egy vidéki szegény nemes családnak korán árvaságra jutott leánya, kit jóságáért, fenkölt gondolkozásáért, nemes leikéért szeretett meg s vett nőül Dezső, minden hozomány nélkül, de nem is bánta meg cselekedetét, mert nálánál jobb, hívebb, nemesebb szívű feleséget l»§ha találhatott volna valaha . . . K E családnak boldogságát kellően rajzolni gyenge a doll, még a művészi ecset is erőtlen lenne,- miként a került nap ragyogó sugarainak megörökítésére . . Várkonyi Tihamér s szeretett neje évek óta sírban pihennek, de mielőtt szemüket a halál álma lelárta volna, több időn át gyönyörködtek szeretett egyetlen fiuk családi boldogságában, kit a szeretet hftalma emelt fel s tartott boldogság ölén állandóan S a dicsőség sugarai, melyek övezték, az ő szívok kertjében öröm-virágokat növeltek, s most, hogy pihen- Ilik a sírban, a kegyelet, szeretet őrzi híven emléke- Bőtöket, nevöket.. . . Dr. Várkonyi Dezső, mint megőszült tisztes öreg al hozzá hasonló jó nejének sokszor/el-elemlegeti ifjú- jfaga idejét, férfi korát," s a visszaemlékezés mindkettőjüknek oly édes, kellemes ; a szeretet hatalmának tudata oly igen boldogító ! . . Midőn „meghosszabbodtak az árnyékok“ s az ilet alkonyának pírja előtünedezni kezdett már, mint előhírnöke a természet rendén nem soká elérkezendő aftalál sötét éjszakájának, nyugalomba vonult dr. Várkonyi Dezső s falusi jószágán töltötte napjait, éveit, hű neje társaságában, mert gyermekeik már szépen felnevelkedvén, mind szárnyokra lettek bocsátva, s a társadalomban mindannyian előkelő állást foglaltak el, valósúlván rajtok, hogy „sasok sasokat nemzenek, nem szül gyáva nyúlat Nubia párdueza.“ Az öregek életének esthajnal-csillaga boldogság fényében gazdagon ragyogott. Gyakran felkeresték őket gyermekeik, a rokonok, barátok, kik nem egyszer hallották dr. Várkonyitól elbeszélni a szeretet hatalmának igaz voltát, mely az ő élettörténetében fényesen nyilvánult . . . Ha olykor egy-egy könnyű vérű ifjú miatti aggodalomról hallott szülők, vagy mások ajkáról, mindig kész volt a megnyugtató megjegyzéssel : „Nem kell kétségbe esni a romlatlan lelkű ifjak könnyüvérüsége miatt, majd kitombolják magukat, s vihar szünte után annál ragyogóbb fényben fog tündökölni a nap, mert a szeretet hatalma nagy, annak ereje csudákat művel, miként az velem is történt !“ . . . S ilyenkor elismétli az ő életeseményeit . Egy napon, egy órában feküdt ravatalon a két „megérett kalász“ dr. Várkonyi Dezső és felesége, hogy a „mennyei gazda csűrébe takarittassanak,“'s midőn a temetésen megcsendült a gyászének, felhangzott a halotti beszéd: az igaz szeretetből eredő könnyek zápora omlott a két koporsóra; a sírhalom, melyben az elköltözöttek pihentek csendesen, virágokkal, koszorúkkal lett borítva; a sírban nyugovók emlékét híven ápolták a hálás szerető szívek, s még a sírkövüket koronként felkereső madárkák dala, s a sírjokra hajló szomorú fűzfa lombja is arról szól, suttog csendesen: „a szerelem hatalma nagy, végtelen!“ Azok, kik szerettek s szerettettek híven, pihenjenek ott lenn a sírban csendesen !
